Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-16 / 114. szám

» ir'ál MEGYKI v-/(íirlai> 1965. MÁJUS 16. VASÄRNAr Csanády János: TÉLI KÉP Hóban állnak nehéz traktorok. Fut a szán. a könnyű hó ropog. Nap süt, hull az ólmos zúzmara, tündércsengőt ráz a ló nyaka; láthatatlan szálon kiscsikót, meleg oldalához simulót köt magához. A nap aranya alatt büszkén görbül kis nyaka, ha rászusszan egy ló-anya csók. Mint kiket meglódított a tél. egy varjúhad az ég szélinél vésztjósló iramban kevereg, Ég és föld közt egy korong kerek síkját rajzolják, mely billeget károgva, mint kárhozott sereg: hódítani, rabolni kitört, de már elfeledte, hol a föld, mely felemel; ápol, eltemet! Fázva csipogják anyjuk nevét a kék ágakon a cinegék. Fölöttük a galambházakban — úgy tudják, központi fűtés van. Alattuk az élelmes veréb vigyázza a nagyságos macskák késrejtegető, kesztyűs mancsát, míg kilopja a tyúkok szemét. Fent dolgoznak szorgos cinegék. Nyugodtan növeszt most bundát, hasat kutya, macska a kályha alatt. Nagyon jó barátok lettek ők tavaszig, míg ezt a jég-időt — rejtegetve az orr fintorát — jó melegben álmodozni át. ne egy langyos tavaszi napon elcsattan majd pár véres pofon, s felébreszti a jámbor kutyát. Kint fagy hasít fákat, ágakat. A tavalyi akác jól hasad: fejszét üt egy kemény kéz bele, szikrázik a fejsze élete s elsőként vág a görcsök közé. Aztán már fa-ék hasít eret a hasábban, míg kettéreped. S a föld-kemény téli táj fölé puha füstöt csavar a — meleg. véskor megjelent előttem, szá­ja grimaszba görbült és mondta, hogy maga megúszta, és elnézett kettőnk között. Harmincéves. Legalább. Két évvel idősebb nálam. Mit élt meg? És már bántam, hogy dühös voltam rá. Mert ok nél­kül nem szólhatott közbe. Nyomasztó oka lehetett. S míg találgattam, hogy mi, már Lengyelországban jártam. Az asszociáció váratlan volt. Hogyan ugorhattam ekkorát? Megpróbáltam a sort felidéz­ni, ahogy máskor is szoktam. De nem találtam vissza az in­dító gondolathoz — végül be­lenyugodtam, hogy Lengyelor­szágban vagyok. A varsói óvárosba mentem. Szívesen csellengtem ott. Visszatértem a múlt száza­dokba, s egy-egy pillanatra az öltözékem is átváltozott. A ballonom lebegő köpeny, a csizmám koppan a kövezeten, s a színes, keskeny házakban Ismerősök, cimborák laknak. A gótikus katedráiis harang­ja istentiszteletre kongat, jön­nek a patrícius Lányok —. jó volna most ott lenni. Jó volna... Jó érzés itt lenni. Akkor is, ha csak a térben, és nem az időben utaztam. Jó érzés, szép a piactér, megyek a kávézóba. Oda, ahová még a kutyá­kat is' bevihetik. Járok a szűk utcákon, múlt és mesék határán, a magas téglavédő­fal alatt. Gyerekek, gyertek be a Szent Márton temp­lomba! Meg kell nézni a Krisztust! Bozena meg Zbysek annyit beszélt róla, hogy mindenképpen meg kell nézni. ★- Csókolom, anyuka, megkap­tad a lapot? Kár, hogy nem láttad a Krisztust! A ro­mok alá került; összetört, elolvadt, szétfolyt. De derék­tői lefelé megmaradt. Bronz- darab — élettelenül. És a lengyelek vékony vasból hoz- zákovácsoiták a többit. Csak a zárvonalakat. A mellkast, a lecsüngő fejet, a súlytól- kíntól feszülő karokat. Tér­beli hűség és síkbeli jel­vysssssyyyy'sjrssysssssssssssssssssssssssssjrssy Kínos szituáció volt. Szó rongtunk a buszban, beszél gettünk, amikor váratlanu közbeszólt a mellettünk áll< ismeretlen fiatalember. Az ú háborús filmről meséltem amely végre vígjáték, de kese rű humorával mégis a lénye get mondja el. Megkérdezten a lánytól, volna-e kedve meg nézni, s ő azt felelte, hog; nem, mert nyakán az érettsé gi. Komolykodó képpel meg rázta a fejét: — A matekot még el sen kezdtem, örülök, ha van égi kis időm olvasni, zenét hall gatni. Különben is elegem van ebből a feikérődzésből — há­ború, mindig háború. Ekkor szólalt meg a fiatal­ember: — Persze, magának ez fel- kérődzés. Maga megúszta, de én?!... A, erről kár beszélni. § A hangja rekedtes volt. A ^ felindultságtól kivörösödött, § szája grimaszba görbült. Hir- ^ télén megsajnáltam, ám rög- ^ tön a düh is átjárt: mi köze ^ van, idegen létére, a mi be- ^ szélgetésünkhöz? S a legkíno- j sabb az volt, hogy újra el- ^ mondta a mondókáját, félhan- $ gon dünmyögte magának, el- ^ nézve kettőnk között i? Most mit tegyek? Gyorsan j( leszálltunk. Mielőtt tovább ^ folytatná. Hát tehet arról a í lány — most zavartan, csönd- $ ben megy mellettem — hogy ^ későn, két évvel a háború ^ után született? Neki már — ^ szerencsére — a béke a ter- ^ mészetes közege. Nincs igaza $ a fiatalembernek, i Vagy mégis igaza van? I | Tavaly nyáron Lengyel őr­it szágban jártam. Mint esti t egyetemistát kivitt egy egye- t térni csoport. Ez volt az első 5 külföldi utam — élmény volt, § kéthetes ünnep. ^ Azóta majdnem egy év telt ^ el. A kéthetes ünnep emlékét ^ felőrölték a hétköznapok — $ de most este újra felidéződött | a lengyelorsaági út. ^ A tapintatlan fiatalember N hozta vissza a nyarat. Lefek­danzigi kikötőt bezáró kes­keny földnyeivet lőtte. Kö­zéből, egyenes célzással, egy- egy lövedék súlya 300 kiló volt! A Westerplatte beton laktanyájában csak 170 könnyű fegyverzetű lengyel katona volt Jártam a Westerplatten. Láttam a szétlőtt laktanyát Ott, egy tablón láttam a fényképet: a Schleswig-Hols- teinről készült. Később, bent az országban a lengyelek lo­vakkal rohamoztak a német csapatok ellen. Dzsidákkal ro­hamoztak a lengyelek a né­met tankcsordák ellen. Haj­rá, neki a tanknak — jó ez a lengyel konyak! Meg kéne mosnom az ar­com Bele a fejem a vízbe. Ér­dekes, ebben a szállodában csak másnaponként van me­leg víz. Vagyis hetente há­romszor .. A lágerekben nem volt meleg víz! Csak tűz volt, érted, tűz — égett az egész világi És meghalt ötvenmillió. Ember halt meg ennyi, de le­het, hogy hetvenmillió. A né­metek is emberek voltak, Lengyelország ma harminc- milliós. A németek is emberek vol­tak. Hitler szerette a zenét. Hitler adatta a tűzparancsot a Schleswig-Holstein parancs­nokának. Ember vagyok én is — a németek is emberek voltak. A kolléganőm is em­ber, de őt Auschwitzba vit­ték. Én 1939-ben még csak kétéves voltam. Nem vittek Auschwitzba — árja kisfiú voltam! Akkor nem tehet­tem semmit. Most leugrom az erkélyről. Meghalt hetven­millió. Jó ez a lengyel ko­nyak. Leugrom az erkélyről. Het- venmillióegy. Szeretnék két gyereket: hetvenmillióhárom. — De én akkor csak kétéves voltam! Nem tehettem sem­mit. talán még beszélni sem tudtam! Én nem tehettem semmit, a hajót fényképen láttam! — Miért jött ide a ha­jó? Miért nem süllyedt el útközben? Élni akarok, dol­gozni akarok, nem iszom so­ha többé! ★ KéíéVCS koromban mit tud­tam? Nyolcéves koromban mit tudtam? Álltam Pécsett a Széchenyi téren. A tér tera­szos közepe tele volt em­berekkel. Mindenütt transz­parensek. Rajtuk nagy nyom­tatott betűk. A kicsik csak bá­mészkodtak, de én a nagyob­bik öcsémmel már el tud­tam olvasni a betűket. Az volt felírva: béke. A téren mésszel rajzolt óriási táblán jelmezes embe­rek álltak. Néha arrébb lé­pett egyikük — ők voltak a sakkfigurák. Szerettem vol­na sakkfigura lenni — bástya, ló, vagy futó. De ez az élősakk. nem ak­kor volt. Vagy akkor? Mi­kor? Nem tudom. Csak ar­ra emlékszem biztosan, hogy apu mind a négyünket fel­állított a kőpárkányra. Magas volt a párkány, jól láthattunk mindent. Apu azt mondta nekünk: — Látjátok, ebadták, bé­ke. Anyu otthon maradt főzni — erre is biztosan emlék­szem. De mikor mentünk a térre? Májusban — vagy augusztusban, amikor Japán is kapitulált? Apu nagy, testes ember volt. Tréfás, okos. csak na­gyon szigorú. De akkor nem volt szigorú. Tartotta a leg­kisebb öcsémet, h' gy le ne essen, és azt mondta: — Látjátok, ebadták, bé­ke. zés... A XVI. és a XX. szá­zad ... És mégis egy Krisz­tus, egy szobor — halál és feltámadás találkozása! Az idegenvezető kimutat: — Itt állt egykor a gettó! Este a szállodában hallom: — Zbysek mondta, hogy Anna apja a varsói felkelés vezérkarában volt. Nem, az két külön dolog. A gettó fel­kelése után egy évvel, negy­vennégyben volt a városé. . — Állati volt a híradó! Ro­mok, halottak százezrével. — Srácok, holnap a mo­torkerékpárgyárba megyünk. ★ Halottak. Nem volt halottunk. — Anyuka, nem érdekes? Amikor apu meghalt, utána sokan azt kérdezték, hogy ügye, a háborúban halt meg? Pedig akkor már két éve nem volt háború. Mi azért egész szerencsésen megúsztuk a háborút. Apu nem ment ka­tonának, Pécsett alig lövöl­döztek. A buszban a diáklány a fe­jét rázta: — A matekot még el sem kezdtem. Örülök, ha van egy kis időm olvasni, zenét hall­gatni. Különben is elegem van ebből a feikérődzésből — háború, mindig háború. A fiatalember dünnyögött, elnézve kettőnk között: — Persze, magának ez fel- kérődzés. Maga megúszta, de én!... A, erről kár be­szélni ... •k Csomagolunk a varsói szállo­dában. — Zbysek építészhallgató. — Építész? Olyan értelmes, hogy azt hittem róla: böl­csész. — Hagyd ezt a hülye szak­mai sovinizmust! Te fel­sőbbrendű bölcsész! Itt még jó ideig több építész kell, mint bölcsész — nekem elhi­heted. — Zbysek! Szervusz, Zby­sek! Eljössz velünk Gdansk­ba is? ★ Gdanskról Danzigként tanul­tam. Gdansban a harmadik este konyakkal és hejehujával Ist­ván napot ünnepeltünk. Ittam. Kimegyek levegőzni az ifjúsági szálló erkélyére. Most részegen nézem, messzi­ről a danzigi kikötő fényeit. A fényekkel akkor, régen a ■német iskolahajó-cirkóló, a Schleswig-Holstein is farkas­szemet nézett. És amikor derengeni kezdett az ég, ami­kor fakulni kezdi ek a dan­zigi kikötő fényei, négy óra negyvenöt perckor megszólal­tak a hajó. a Schleswig-Hols­tein lövegei. Ez 1939 szeptember elsején történt. Előtte volt már Gleiwitz, Tczeffben vasuta­sokat gyilkoltak — de itt Gdansban vaav Danzigban — mindegy, miképp híviuk' — itt kezdődött el valójában a második világháború. Itt kezdődött a pokol És én most részegen röhögök Az ágvúk ráálltak a célra — nézem a kikötő fénveit. A hajó a Westerplattet. a Farkas András: Szerettem, nem hibáztam ., Ami minden napomban hátravan még. Amiért élni érdemes, Amiért bármi mást is megtagadnék, Az egyetlen parancs: Szeress! Szeress! E szó varázslatát olyan rég Anyámtól kaptam végzetes Ajándékként, s ma mindent érte adnék Szelíden szisszen, szól: Szeress! Parancs e dallam! Mennyi gyűlöletnek Hömpölygő árját zárja el. Mikor a szitkok és átkok remegnek, Anyai törvény suttog és felel: Az élet küzdelem csak földi lázban, Mikor szerettem, semmit sem hibáztam És mégis régen volt. Jánoska ijedt szeme, ahogy kérdezni is fél, sírásra áll a szája, de tartja magát, valami kétség- beesett elszántsággal, mert ha elsírja magát, akkor anyu is ... Biztosan Annus mondta neki. Picit oldalra fordult, te­kintete a gyógyszeres üve­gekre esett. Még látni sem szerette a hideg csiUogású, más-más alakú üvegcséket, bennük a tabletta, ilyen is, olyan is, szedje mind, mond­ta Csányi doktor, s mire el­fogy addigra maga is rendbe jön. Rendbe jön? Minek keü /Jb/l /iönnl 9 loo-, ^ á I, „ „ n Akkor is elmegy. Érezte, baj lesz. Ősszel még minden es­te leült Jánoska mellé, ne­vettek, mafláskodtak, s min­den megtanult betűért egy forint került a cserépmalac- ba! Jánoska csalt is, meg­próbált kitalálni betűket, hogy a bö-ért két forint jár, mert az b is meg ö is, János nevetett, s odaadta a két forintot. Mi változtat meg ennyire egy embert? Soha nem veszekedtek, sem­mit nem tett János akarata ellen. Talán éppen ez volt a baj? Annus meg a többiek is, az egész osztály — igen, nagyon rendesek voltak. Ren­desek? Lehet-e a szívet, a kinyújtott kezet megköszön­ni? Mit mond a köszönöm, mit a rendesek vagytok, jók vagytok? Ha nincsenek, ak­kor már vége lenne. A szé­gyen? Nem, szégyellni mit szégyelljen? Nem adott okot arra, hogy otthagyják. Ár­tatlan volt, s mégis, ő szen­vedett. Csányi doktor, hogy igyek­szik tréfálni vele! Hozok magának legközelebb egy csi­nos fiút. Kit is? Várjon, irok a televíziónak, hátha si­kerül az Angyalt Magyar- országra hívni, s akkor el­csaljuk magához... Igen, ak­kor mosolyodon el először. Emlékszik, mert maga is annyira meghökkent. Moso­lyog. Mosolyogni tud! Jánoska majd hazajön, meglesznek ketten is. Annyit keres, hogy ne éhezzenek. Talán kiadja az egyik szo­bát? Az is pénz lenne. Nem kérte a gyerektartást, de Já­nos küldi. Soha nem látta azt a nőt, milyen lehet? Esik. A cseppek csíkokká-------L sorakoznak, s úgy gö rdülnek végig az üvegen. Lehunyta a szerhét, mégis lát­ta, hogyan futnak le, s újra le az esőpatakok, hogyan ingatják, ringatják finom táncba a levelét bontogató faágat, 's arra gondolt, mi­lyen puha, porhanyós a föld, milyen könnyű lesz majd fel­ásni. gyón furcsa minden, úgy ér­zi, úszik előtte minden, mint amikor Jánossal az eljegy­zés után hajóra ültek ... Vé­gig a Dunán, akkor hajózott életében először, s azóta sem. Ezért csak nem uta­zunk fel — ezzel intette le János. Megint János. Bárhogy-------------------------hadakozik i s ellene, a férfi emléke ural­ja minden percét. És van, amikor nem is hadakozik ellene. Nyolc év. Egy év előt­te, nyolc év együtt: kilenc évet csak úgy ellökhet ma­gától az ember? Mekkora 1 csokrot hozott János, amikor szült! Majdnem összeroppan- ' tóttá, úgy ölelte, még a nö- ' vér is rászólt, ejnye, Dor- [ ner úr, vigyázzon már, de ■ csak ölelte, csókolta, s azt hajtogatta: fiú, fiú, fiú. Lát- 1 szott rajta, legszívesebben • kiabálna, hemperegne a föl­dön, olyan boldog volt. És most? Három hónapja, hogy ettnent. Soha nem felejti el: ’ nem mert a szemébe nézni, ’ lehajtott fejjel mondta, el­megyek. Milyen nyugodtan l hallgatta! Miért volt olyan . nyugodt? És ha sír, jajgat? üvegen, s a kerti fára, fuka­rul méri zöldjét-, csak egyet­len ágával integet. A kert — azt is rendbe kellene hozni, legalább egy kis borsót ültet­ni, majd virágot is, mi le­gyen, petunia? A kert. Min­dig János csinálta, örömmel, háromszor is szólni kellett neki, jöjjön már enni, any- nyira beletemetkezett. Most meg... Az első tavasz. Nyolc tavasz — nyolcszor zöldült ki a néhány fa a kertben, s most, a kilencedik tavasz gazda nélkül bontogatja a zöldet a fákon, bokrokon. Majd job­ban lesz, s akkor, talán segí­tenek a többiek is, néhány nap alatt megcsinálják, hi­szen mi ez, kétszáz négyszög­öl, csak azért van, hogy az ember szeme valamin meg­pihenhessen. Biztosan tudják már mások is, mi marad eb­ben a városban titokban? A Dömémé belebetegedett, hogy otthagyta a férje ... Mi­lyen kedves volt Anna, elvit­te Jánoskát. Mit kezdenél va­le, hagyjad már, hiszen úgyis Péterrel egy padban ülnek, ellesznek addig, míg te össze­szeded magad! Milyen rég voltak itt. Két napja? Kettő. zott. Arra nem gondolnak, hogy a harmadik, negyedik napon gyanús lesz már az indok? Hiszen minden nap nem gyűjtenek az osztályon! Sajnálják, ezéTt jönnek------------------ el hozzá? Miért sajnálnak? Más asz- szonnyal is megtörtént, hogy otthagyta a férje, manapság az nem ügy, még csak nem is csodálkozni való. Talált mást, fiatalabbat, elment. Akit tartani keü, azt már nem érdemes tartani. Menjen — s elment. Nem, erre nem szabad gon­dolni. Inkább arra, hogyan folyik le az eső a falon, az Hosszú csíkokban csur°o------------------------------végig az i ablaktáblákon. A gittelésnél megtorpan, pillanatra csak, s engedelmesen, az utá^ajö- vők nyomásának engedve,' ragördül az ablakkeretre, on­nét a falra, s a föld issza fel. A felhőkön átszürödö fény megtörik az apró patakokon, szivárványszikra villan fel, s huny ki, a szél esőcseppekkel kopogtat az üvegen. Az eget látja csak, s a fa ablakkeretbe belógó ágát. A levélrügy itt-ott már felpat­tant, apró, zöld pamacs kan­dikál ki félénken, jön-e a nap, jöhet-e ő is? A világ nagy, s mégis sokszor iszo­nyúan szűk. összeszorul nagy fal közé, s hiába kattint egyet a rádió nyomógombján, a szavak, a zene mintha idegen világból szűrődne el hozzá, mintha nem neki szólna, mintha nem is hangokat hal­lana, hanem zajok kivehetet- len kakofóniáját. A beteg emVer túlzott érzékenysége, fáradt idegek, képzelgés — mormolta maga elé tiszta pil­lanataiban, de megint vissza­süllyedt álom és ébrenlét ha­táráig. s nem tudta, mi a lé­tező, s mi a vélt valóság. Nem hitt az orvosnak, s fütyült arra, amit tanácsolt, Ha ak­kor megfogadja a szavát, ta­lán nem jut el eddig. Meddig? ■Tulajdonképpen nincs is sem­mi baja — fáradt csak. Na­gyon fáradt, úgy érzi, inak, izmok, erek. idegek felmond­ták a szövetséget, s mind kü­lön mozog, s ezért nem moz­dul egy sem. Az ember min­dent kibír — hányszor el­mondta magának, a többiek­nek is, s igaza volt. Mindent kibír —, de meddig? Ügy bukott orra, mintha mindkét lábát egyszerre rántották volna ki alóla. A mentőre már emlék­szik, mennyi idő múlva jö­hettek? Ezt elfelejtette meg­kérdezni, pedig megtehette volna, az osztály beosztotta, minden nap jött valaki hoz­zá. Milyen csacsi módon fül­lentettek: mindegyikük azt állítatta, közösen gyűjtötték a pénzt, azon hozta, amit ho-

Next

/
Oldalképek
Tartalom