Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-16 / 114. szám

1965. MÁJUS 16, VASÄRNAP 7 Páratlan értékű őslénytani lelet Dr. Jánossy Dénessel, a Ter­mészettudományi Múzeum föld- és őslénytára osztály­vezető-helyettesével, muzeoló­gussal beszélgettünk a ma­gyar őslénytani kutatás leg­újabb eredményéről. Ez a pá­ratlan értékű lelet az Űzd környéki Uppony község melletti Simakő­hegy egyik barlangjának feltárása során került fel­színre. Tudományos feldolgozását most végzik. Kérdésünkre dr. Já­nossy Dénes a következőket mondta: — Az előbb említett helyen lelkes diákok közel két ton­nányi köves, agyagos föl­det termeltek ki és tisztí­tottak meg. Tömegesen kerül­tek elő a földből több száz­ezer évvel ezelőtt élt álla­tok csontjai. Megtalálták pl. az oroszlán, az ősi medve, a farkas, a szarvas, az ősbö­lény, az őz, egy rendkívül ritka, nagy termetű juh, sőt még egy teknős maradvá­nyait is. — A tudomány számára az előbb felsoroltak mel­lett milyen nagyobb ér­tékek kerültek elő? — Apró gerincesek — em­lősök, madarak, halak, bé­kák, gyíkok, kígyók stb. — csontjainak óriási tömege. Abból a tizenhét egymásra rakódott rétegből, amely eze­ket a csontokat magába zárta, az alsó jégkortól a középső jégkor végéig tartó, tehát körülbelül kétszázezer évvel ezelőtt zárult negyed- millió év fejlődésének fo­lyamatos története olvasható ki. — Miért van ennek nagy jelentősége? — Eddig csak a körülbe­lül 350 ezer évnél régebbi és a 150 ezer évnél fiatalabb korszakból találták meg a kormeghatározás szempontjá­ból legfontosabb apró gerin­cescsontokat. Közben pedig volt egy olyan korszak, amelyből semmi ilyen ma­radvány nem került elő. A vörös fogú — vagy ahogyan ma a paleontológusok tréfá­san nevezik: rúzsos fogú — cickány csontjai például ed­dig csak az első jégkorból és a középső jégkor elejéről származtak, most azonban megtalálták a kettő közötti átmeneti formát is. Éppen ezeknek az átmeneti alakok­nak a felszínre hozása a fel­tárás legnagyobb jelentősége azzal, hogy ebből a korszak­ból eddig sehol fel nem lelt csontmaraványok kerültek az újabb kutatás eredménye­ként napvilágra. Egyúttal tel­jessé vált annak a fejlődés­nek a rajza is, amely évezre­dek alatt játszódott le föl­dünk hajdani állatvilágában. Halácsi Dezső Mammut-csatorna RÁDIÓGALAXISOK A csillagászat modern mű- , szereinek fegyvertárában meg- j jelentek a második világhábo- ! rú ,után azok a berendezések, amelyeknek segítségével a vi­mindenségbe mintegy 30 mil­liárd fényév távolságig, több mint háromszor olyan távol­ságig tudunk behatolni, mint a legnagyobb optikai távcső­FRANCIAORSZÁGBAN a hajózás és szállítás szakem­bereit már hosszú ideje fog­lalkoztatja olyan víziút meg­építése, amelynek kiinduló­pontja Marseille Földközi- tengeri kikötője volna és a Rhónon, majd a Szajnán át észak felé haladna. Ennek az új, modern csatornának az eddigi 138 nagyobbára kis kézi kezelésű zsilipje he­lyett azonban csak 45 zsi­lipje épülne. E csatorna megépítésével az északi- és földközi-tengeri csatorna kétharmada francia földön haladna át. A csatornát oly módon kívánják méretezni, hogy rajta 1350 tonnás ha­jók is közlekedhetnének. Egy korábbi elzászi terv szerint azonos vízkiszorítású hajókra méretezve a Rajna— Rnón összekötésére is gon­dolnak, amelynek hossza 324 kilométer volna: 177 zsilip­pel. A KÖZMUNKAÜGYI MI­NISZTÉRIUM számítása sze­rint az 1350 tonnás hajók üzemelése azonban csak ak­kor lehet rentábilis, ha a szállítandó áru éves volume­ne a 7 millió regiszter ton­nát meghaladja. A lotharin- giai terv ugyanezt a muta­tót 8,5 millió bruttó regisz­ter tonnában jelzi. Végül, ha a Saar-folyó 100 . kilométer alsó folyását is- bekapcsolnák a csatornába, akkor a Saar­vidék bánya- és kohóipara is bekerül a nagy észak-déli közlekedési úthálózatba. A Saar-csatorna a mű francia szakaszával egyazon • fárad­sággal megépíthető. A 100 ki­lométer hosszú Saar-szakasz kiépítése — szakértői véle­mény szerint — 250—300 millió márkába kerülne és ezzel költsége alig volna több, mint azonos hosszúsá­gú autóútszakasz megépítéséé. PILLANATNYILAG e há­rom tervváltozat még kezde­ti állapotban van, körülöttük az egyes érdekcsoportok bá­bái sürögnek és vitatkoznak, miközben a mű építéséhez szükséges tőkét is igyekeznek előteremteni. A csatorna megépítésének jelentősége azonban oly nagy, hogy — beavatottak szerint — sem­mi meglepetést nem -okozna, ha a mai csatazajt rövidesen a baggerek és a cementke­verő gépek dübörgése vál­taná fel. V. O. IRÁNY: A POKOL „A jövőben nem a magas­ba, hanem lefelé építkeznek majd” — mondotta Hender­son amerikai építész egy New York-i előadásában. „A jövő nemzedékek építkezési ideálja nem a felhőkarcoló, hanem a pokolkarcoló lesz.” Kct különleges galaxis fényképe: balra normális optikai galaxis, jobbról .egy optikailag is látható rácliógalaxis fényképnegatívja lágmindenségből érkező rádió- sugárzások tanulmányozhatók. Ezeket a műszereket nevezzük rádiótávcsöveknek, azokat az égi forrásokat pedig, amelyek a rádióhullámok forrásai, aszerint, hogy milyen termé­szetűek, rádiócsillagoknak, rá- diófcödöfcnek, és ródiógaíaxi- soknak nevezzük. A vizsgála­tok szempontjából a rádiótáv­csövek kialakulása új lehető­ségeket tárt fel a mindenség jobb megismerésében. A rádiótávcsövek átmérője az optikai távcsö­vekével szemben igen nagy­ra, többször tíz, vagy — nem mozgatható rádiótávcsövek esetében — többször száz mé­ter nagyságúra készíthető. Ahányszor ez a gyűjtőfelület felülmúlja a legnagyobb op­tikai távcsőét, annyiszor érzé­kenyebb nála a rádiótávcső. Ezért a rádiótávcsövekkel a mindenségnek olyan hatalmas mélységeibe is behatolhatunk, ahová optikai műszereinkkel nem látunk be. A legmoder­nebb, 300 métert meghaladó átmérőjű rádiótávcsövekkel a vei. (1 fényév=9,5 billió km!) A rádióhullámok az égites­tek vagy azok rendszereiben olyan különleges fizikai folya­matok eredményeként kelet­tudósít bennünket az anyag különleges, csakis kozmikus méretek és viszonyok közt le­hetséges állapotairól. Ezeknek az állapotoknak a tanulmá­nyozása hozzásegít bennünket az anyag kimeríthetetlen tu­lajdonságainak jobb, mélyebb megértéséhez. Ha ezekhez még azt is hoz­závesszük, hogy mennél na­gyobb mélységekbe pillantha­tunk be a mindenségbe, annál régebbi állapotában tanulmá­nyozhatjuk, még inkább megnő az ilyen vizsgálatok jelentősé­ge. A fénysugár, vagy rádió­hullám ugyanis, amely ebben a pillanatban érkezik műsze­rünkbe, például egy tízmilliárd fényév távolságú égitestről, arról tudósít, ami ott a fény­sugár vagy rádióhullám elin­dulásának pillanatában, vagy­is tízmilliárd évvel ezélőtt tör­tént. A rádiótávcsövekkel az op­tikailag hozzá nem férhető tartományban észlelt tejút­rendszereket nevezzük rádió­galaxisoknak, mert ezekről csakis rádiósugárzásűk nyo­Nagy méretű rádiótávcső, az égi rádióforrások tanulmá­nyozására keznék, amelyek csak a min- denségre jellemző anyagálla­potok mellett mehetnek vég­be. Éppen ezért az égitestek rádiósugárzásának vizsgálata LAKATOS ERNŐ EGYIPTOMI ÚTINAPLÓJA Fáraók és piramisok Csaknem teljes feledésbe merült már az ókori Egyip­tom csodálatos kultúrája, amikor az 1798—99-es fran­cia hadjárat idején Bonapar­te, a későbbi Napóleon csá­szár egyik lisztje a hömpöly­gő nagy folyam, a Nílus partján hármas feliratú kő­táblára lelt. A titokzatos tábla szövegét hieroglifákkal, óegyiptomi démotikus írás­sal és görögül vésték a kő­be. Így került a múlt szá­zad emberének kezébe egy letűnt évezredeket őrző ka­pu kulcsa ... A kulcs segítségével az­után feltárult a csodálatos múlt, megfejtették a hierog­lifákat, felfedték a királysí- roliat, a fáraók gazdag te­metkezési helyeit, amelyek a múmiákon kívül az akkori élet valamennyi részére vo­natkozó hihetetlenül gazdag leletanyagot falaik közt rej­tettek. A sírok feltárása után a modern tudomány olyan bőséges anyaggal és ténnyel rendelkezett — o mintegy harminc egyiptomi uralkodó dinasztia szinte minden kor­szakáról — hogy világosan elénk tárult az egyes fáraók uralkodása idején szokásos divat, az akkori művészet, irodalom, földművelés, kéz­művesség, az élet legkülön­bözőbb jellemzői, az uralko­dók, a nép élete. Kairó legnagyobb múzeu­mában — ahol a felbecsül­hetetlen értékeket egy-egy teremben több rendőr is őr- 7i — Ahmed Szolimán, kai­rói barátom kalauzolt, igazán nagy szakértelemmel. Az Egyiptomi Múzeum hí­res Tutenkámen gyűjtemé­nye csaknem kétezer tár­gyat tartalmaz. Ha csupán felületesen tekinti meg a lá­togató, legalább egy napjába kerül. Türelem és idő kell a sok műemlék alapos megvizsgá­lásához, — magyaráz a gazda otthonosságával Ahmed Szo­limán — hiszen nemcsak Tu­tenkámen fáraó tábori aszta­lát, kedvenc sakkját, vagy 110 kilónyi színaranyból ké­szült szarlcofágját láthatjuk itt, de megérint bennünket annak a kornak a levegője is, ahol ezeket a tárgyakat, egy ősi kultúra kifinomult ízlésének, művészi látásmód­jának kifejezőit megalkották, s ezért talán különösen meg­érdemlik a rájuk fordított időt és figyelmet. A múzeum termeit járva, elhatároztuk, hogy estére meglátogatjuk az ókori Egyiptom emlékmű-óriások­ba. foglalt monumentális ma­radványait. Ugyanezen a na­pon a sejtelmes gizai éjsza­ka végtelen színházában ül­tünk, a tiszta, örökké felhőt­len, csillagos ég alatt, ott, ahol élesen elválik a város­széli zöld a végtelen porzó homoktengertől, a sivatagtól. Nemrégen öt évezredet meg­ért kőszínészeket szerződtet­tek Kairóba, a fény ás árny naponta megismétlődő lenyű­göző történelmi játékához. A háttér Keopsz, Kefren, Mü- kerinosz piramisa, sok tíz­Tovatűnt évezredek beszédes emlékei Sakkarában ezernyi rabszolga 2—3 évti­zedes kezemunká jártak, az ember gigászi erejének tanú­ja és dicsősége. Felébred a múlt, az ezer- egy éjszaka. Tompán dübö­rögnek a dobok, ötven évszá­zad távlatából hallatszik a csatazaj, majd a győzelmi in­duló, s a nappal méltóságos néma szfinx, a Kefren fáraó arcvonásait őrző Abu el Hol, a „Halál Atyja”, mesélni kezd a játszadozó fényben: Naponta látom felkelni Ré- Harahtít, a napistent. Az ősi Nílus partjáról nekem küldi első üdvözletét, nekem, öt évezred tanújának. Az egyes népek kultúrái: szigetek a tengerben, s ez, amelyet itt Cizában ötven évszázada őr­zök, valamennyi közül a leg­régibb. Az óriásszobrok lá­bainál minden olyan pará­nyi, alig tűnik nagyobbnak a hangyánál. De a fáraók ha­talmas sírjait az ember épí­tette fel. A piramisok túlél­ték a történelmet, nagysá­gtik győzött a tovaszáguldó idő felett... A sivatag felöl szél fúj, éles homokot kerget. Későre jár, mire a fény és árny játéka véget ér. A történelem tanúi, s titkainak őrzői elné­multak. Visszaindulunk a vá­rosba. És tovább kavarog­nak bennünk a kimondatlan gondolatok- Miféle emberek tervezték, milyen organiz­mus szállította ide ezer ki­lométerről, Asszuánból, Etió­pia és Arábia kőbányáiból ezt a hárommillió darab óriási kőtömböt? Milyen gi­gászi erő rakta az egymé­teres kockaköveket másfél- száz méter magasba? — Az ember, amióta em­ber, alkot, épít, s nagy tet­tekre képes — törte meg a csendet a város felé robogó gépkocsiban Ahmed Szoli­mán, akivel együtt hallgattuk végig a mesélő történelmet. — Tudom, mire gondol. Akik ezeket az építészeti csodá­kat megalkották, rendkívül műveltek. Keops piramisa időszámításunk előtt 2690-bcn készült. Eredetileg 160 mé­ter magas volt, de az idő vasfoga azóta tíz méterrel alacsonyabbra marta. Két ki­sebb társa, Kefren 148, Mü- kerinosz 72 méteres néma óriás a vad sivatag szélén. A piramisok építése egykor milliófxtt érintő óriási erő­feszítés volt. Negyedévenként százezer rabszolgát tereltek össze a fáraó korbácsosai az építkezésekhez. — Képes-e ilyenre száza­dunk embere? Erre én min­őig egy szóval válaszolok: igen! Az ember minden kor­ban nagy dolgokra képes. Ha már a mi földünkön jár, győ­ződjön meg erről. Nézze meg a XX. század épülő ríj pi­ramisát, a Sadd El Aalit, az épülő asszuáni óriásgátat. Az a mostani generáció életműve. A duzzasztógátba falazott kő elegendő lernte 16 Keops-pira- mis felépítéséhez. Az is az emberi elme, alkotóképesség, hősiesség szimbóluma. A mi korunké... S lesz olyan ma­radandó, mint a fáraók pi­ramisai — mutatott a három égrenézö gúla felé Ahmed Szolimán. (Folytatjuk) ■ mán szerezhetünk tudomást. A rádiógalaxisok közé azon­ban olyan tejútrendszerek is tartoznak; amelyek optikai- . lag ugyan észlelhetők, de rá­diósugárzásuk annyira erős, hogy ez jellemzőbb rájuk, S mint fénysugárzásuk. § Ez utóbbi rádiógalaxisok I S rendkívül érdekesek. \ § Belőlük olyan hatalmas ener- giájú rádiósugárzások lépnek § ki, amelyek összenergiája ^ sokszor meghaladja a rend- ^ szer látható fényben kiboesá- > lőtt és a maga nemében ^ ugyancsak elképzelhetetlenül ^ óriási energiamennyiséget. Az ^ ilyen típusú rádiósugárzások ^ adnak hírt az anyag különle- ^ gesen sűrű, úgynevezett hiper- ^ sűrű állapotairól. A legmó- ^ dernebb vizsgálatok eredmé­4 nyei szerint a rádiógalaxisok­5 ban igen nagy mennyiségben ^ van olyan anyag, amelynek ^ litere több tíz- és százezer ki- ^ logrammot nyomna. Olyan § hatalmas anyagsűrűség ez, ^ hogy ha pl. a föld jelenleg ^ mintegy 13 000 kilométer át- i mérőjű gömbben szétoszló 5 anyagát erre a sűrűségre $ nyomnánk össze, egész íöld- ^ bolygónk átmérője néhány- | szór 10 méter lenne csupán! $ As ilyen szupersürú » * § anyagban 6 $ a földön megismertektől kü !> lönböző tulajdonságokkal ren- § delkező elemi részecskék le- ^ hetnek. Elképzelhető, hogy e ^ rádiógalaxisok rádiósugárzc í anyaga folyamatosan alaktó 5; át normálisra, a földi viszo- ^ nyok közt is megszokott tu- ^ lajdonságokkal rendelkező Sj anyaggá, s ezzel például ál­ig landóan forrása lehet annak ^ az anyagnak, amelyből nap­ig jainkban is tart a csillagok és a bolygók keletkezése. Az S ilyen anyagot optikailag azért í is nagyon nehéz észlelni. ^ mert csak kis méretű térfo- ^ gatokat tölthet be: néhány- § szór 100 kilométernél na- ^ gyobb átmérőjű gömbökbe i nem tömörülhet tartósan. 4 A rádiógalaxisoik vizsgálata ^ tehát hozzásegíti a tudományt $ az anyag különleges, ún. elfa- ^ jult állapotainak vizsgálatá­ig hoz, annak megállapításához, ^ hogy miként alákulhat az ij anyag ilyen típusúvá, vagy g hogyan hagyhatja el ezt az 5 állapotot. § Bitó—Sinka

Next

/
Oldalképek
Tartalom