Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-04 / 80. szám

1965. ÁPRILIS 4. VASÁRNAP M£C» K/Ui'&mt II Négy ember mesél. Mind­annyian részesei annak a harcnak, amely 1945-ben kez­dődött meg Cegléden is a föl­dért, s annak a küzdelemnek, amely a nincstelen paraszt felemelkedéséért folyt. Job­bára az életük alkonyán jár­nak, de a nagy ügy Iránt ma is lelkesednek és harcolnak érte. Ök mesélnek, s minden szavuk történelem. Földet vissza nem adunk! Irsán a falu alatti legelő­szélen sokszor hallgatta a ti- zenkilences direktórium elnö­kének elbeszéléseit, az akkor 14—15 éves surjángyerek, Pá­linkás Pista. Hallgatta a nagy megpróbáltatások történetét, s egy alkalommal így fordult a csendőrverésektől rokkant em­berhez: — Márton bátyám, megéri magántk, hogy kommunista legyen, hisz hetente megverik a csendörök?! — Nem úgy van az, fiam. Majd ha megismerkedsz a kommunista eszmével, szó nélkül vállalsz minden nehéz­séget Pálinkás István, ha kis ke­rülővel is, de eljut a párthoz. Nem iskolában tanulja az esz­mét hanem az élet tanította meg rá. Ha mint az úri birto­kosok, nagygazdák cselédje felemeli szavát rögtön azt mondják rá: kommunista! In- temálótáborral, csendőrökkel fenyegetik. Nem érti. Nem csi­nál ő semmi különöset, csak szeretne megélhetést biztosíta­ni családjának. Jön a felsza­badulás, s ő is földet akar. Is­mét fenyegetik: majd vissza­jönnek nyugatiéi az igazi bir­tokosok. Nem sokat ad rá. Új­ra azt mondják: kommunista! PecC? mint új birtokos, úgy érzi, neki a Nemzeti Paraszt- pártíjjan a helye. Jól ismeri a Budai út környéki dűlőket, itt cselekedett. Cseh László a földosztó bizottság elnöke őt kérdezi meg, ha földügyben vita kerekedik. Hamarosan az­tán őt is beválasztják a föld­osztó bizottságba. Nehezen indul az élet! Nincs igavonó állat, nincs vetőmag. Pálinkás István járja a dűlő- bet. Csépe József malacért cserél egy lovat, Fit yó Lajos két ökröt kap a szovjet pa­rancsnokság által nyújtott se­gélyből. Dömök Mihály és Gőz Mihály is összefogják egy-egy ökrüket. Nap mint nap a „tu­lajdonosok” nyakán van a harcias új földhözjuttatott. Összefognak, segítik egymást, így kerül földbe a mag. S ami­kor 1945 őszén kizöidell a ga­bona, Pálinkás István végtele­nül boldog! De nyugtalanító hírek érkeznek! Szivárognak haza nyugatról a volt tulajdo­nosok. Földbért, részt köve­telnek az új földhözjuttatot- taktól. Pálinkás István a dű­lőket járja: — Ne higyjetek nekik, miénk a föld! Egyes úribirtokosok pe­cséttel ellátott papírokat mu­togatnak igazuk bizonyítá­sára. Kerék Mihály, az Or­szágos Földhivatal kisgazda- párti igazgatója, január ötö­dikén lent jár Cegléden, hogy néhány úribirtokosnak visszaszerezze a földet. Még inkább elszemtelenedtek az CEGLÉD HÚSZ ÉVE urak, háborgatják az újgaz­dákat. Ezt nem lehet tovább bírni! összeszed vagy 20 dű­lőbeli új gazdát. — Menjünk a pártba! Ke­ressük az igazunkat! A kétségbeesett kis csoport a parasztpárt helyiségébe tart, ott azonban két irodis­tán kívül nem talál mást. — Menjünk a kommunista pártba! — mondja Pálinkás István, s indítványán maga döbben meg leg jobbéul. — Menjünk! Szerencséjük van. Együtt a párt vezetősége. Németh Sándor a titkár, SzclePcsényi Imre és a többiek. Jólesik ne­kik a parasztok bizalma, s őszinte együttérzéssel hábo­rodnak fel. Nyomban megvi­tatják, mit lehet tenni. Más­nap hajnalban az ablaknélkü­li vonat elszánt parasztokat hoz a fővárosba. Néhányan táblát szorongatnak, amely mindegyikőjük akaratát hir­deti! — Földet vissza nem adunk! A fővárosban megkezdődik a kilincselgetés. Egyik mi­nisztériumból a másikba, .majd — s ez már nem a vé­letlen játéka — a Magyar Kommunista Párt Központi Tiizottságához vezet az út. Itt találnak először meghall­gatásra. Innét ismét a Föld­művelésügyi Minisztériumba vonulnak. Pálinkás István az élén halad, s egy pillanatra hátraveti tekintetét. Könny- belábadt a szeme, s könyö­kével oldalba nyomja barát­ját, Kerekes Sándort: — Nézz hátra komám, mi­lyen sokan vagyunk! A fővárosiak ezrei vonul­nak a ceglédiek mögött, mint­egy nyomatékot adva az új fcldhözjuttalottak követelé­sének. Az első tszcs Ha Cegléden azután kutat az ember, hogy mikor szüle­tett m.eg a szövetkezeti gon­dolat, azt a választ kapja: földosztáskor. A szövetkezés, az összefogás szüksége vezet­te a Budai út környéki pa­rasztokat, hogy összefogják teheneiket, ökreiket, segítsék egymást vetőmaggal, munká­val. Hogy mégis melyik volt az első „igazi” szövetkezet? A Kossuth. 1948. májusában alakult a Pesti és az Örkényi út melletti Antal-léle major­ban. Elnöke Károly Pál, tag­jai: Török, Zselenszky János, ifj. Károly Pál, Dudás Já­nos, Karai István. Az első ceglédi tsz elnöke ma is a Kossuth Tsz tagja. Fe­leségével együtt a tsz I. számú üzemegységében él, s mindket­ten nyugdíjasok. A hetvenedik életévét járó, galambősz hajú, markáns arcú, de egyébként fiatalos mozgású Károly Pál, mélyen összeráncolja homlo­kát, s visszakérdez: — Hogyan is volt akkor? A választ is maga adja rá: — Nehéz, nagyon nehéz volt. Az öt szövetkezeti tag mind­össze 35 hold földet visz a kö­zösbe. Az Antal-majorban ala­kul meg a szövetkezet, de cse­reföldet a Hartyáni-féle ta­nyán kapnak. Jószáguk sem­mi, csupán az elnöknek van egy pár lova. Ezzel szántják, vetik a szövetkezet földjeit. Nincs kitartásuk aratástól ara­tásig, ezért a földművesszövet­kezet segíti élelemmel őket. A gazdasági nehézségek mellett meg kell küzdeniük azokkal is, akik kígyót-békát kiabál­nak rájuk. — Kolhozt akartok, közös konyhát, közös feleséget. — A nehéz körülmények kö­zött is megálltuk a helyünket. Feleségemmel sokszor Beszél­getünk arról, hogy no, lám, a mi 35 holdunkból hatezer lett, az öt tagból pedig hétszáz — tér vissza a jelenbe Károly Pál. Mi ad ezeknek az emberek­nek erőt, hogy a sok rágalom, gáncsoskodás ellenére is ma­gasan tartják a fejüket, nem törnek össze, hanem végül . is ők győzedelmeskednek. — Fiammal együtt a Szov­jetunióból jöttünk haza, olt tanultuk meg, hogy a paraszt akkor szabadul fel igazán, ha szövetkezik — vallja ma is az idős kommunista. Szövetkezeti város — formailag Ezerkilencszáznegyvenkilenc- ben már gyors egymásután­ban alakulnak a szövetkeze­tek. Csaknem minden dűlő­nek van egy szövetkezete. De beszéljen erről az, aki ebben a nehéz, forradalmi munkában a vártán állt, Szalisznyó László, a Lenin Termelőszö­vetkezet elnöke. — A mezőgazdasági osztá­lyon termelőszövetkezeti szer­vező voltam — emlékezik visz- sza. — Éjjel-nappal a tanyá­kat jártuk. Szerveztük a szö­vetkezeteket. Az volt a célunk, hogy Cegléd is mielőbb szövet­kezeti város legyen. Ezt először 1951-ben sikerült elérni. Nyolc-kilenc mezőgaz­dasági szövetkezet alakult, mellette 16 I-es típusú terme­lőszövetkezeti csoport. Terme­lőszövetkezeti csoportot nem nehéz alakítani, csakhogy en­nek megvan az a hátulütője, hogy ezek csak „papíron gaz- dállcodnak”, közös tevékenysé­get egyáltalán nem folytatnak. A város mezőgazdaságának átszervezése után kezdődik meg a termelőszövetkezetek egyesítése. Sajnos, itt is in­kább a kirakatpolitika érvé­nyesül, mintsem az ésszerűség. Mai szemmel így látja Sza- lisznyó László: — Létrehoztunk egy tnam- mutszövetkezetet. A hibás gaz­daságpolitika következtében ezt a szövetkezetei „agyontá­mogatták”, míg a többieknek alig jutott a segítségből. A szövetkezetek azonban év­ről évre erősödnek, pedig a hibás gazdaságpolitika sokszor elháríthatatlan akadályokat gördít. Parancsszóra kell gya­potot, gumipitypangot és egyéb, a város határában soha nem látóit növényt termelni. A ráfizetést a szövetkezeti gaz­dák érzik meg. A beszolgálta­tás, az alacsony beadási árak nagy súllyal nyomják a szö­vetkezeti gazdák vállát. S mégis, amikor 1953-ban Nagy Imre programjával fellép, a szövetkezetek több mint fele — s éppen a mezőgazdasági termelőszövetkezetek — meg­maradnak. Aztán újra kezdő­dik a szervezés, az agitálás. 1956-ban már 11 termelőszö­vetkezet gazdálkodik, s az el­lenforradalmi támadás csak a volt középparasztok közül tud hitében megingatni egy szűk réteget. S jön 1959, az átszer­vezés éve! Évről évre mindig jobban Cegléd város tanácsának el­nöke az a Szelepcsényi Imre, akinek nevével Pálinkás Ist­ván elbeszéléséből már megis­merkedtünk. Egy rövidebb idő­szaktól eltekintve, mindig a várost szolgálja. Élete össze­nőtt a várossal. Amikor a ter­melőszövetkezeti mozgalom mai helyzetéről érdeklődünk nála, az idős kommunista ve­zető röviden így foglalja ösz- sze véleményét: — Annak örülünk, hogy ter­melőszövetkezeteink megszi­lárdulnak, évről évre jobban gazdálkodnak, tagjai pedig jobban élnek. Az elmúlt év zárszámadási eredményeit idézi: — A hét termelőszövetkezel tiszta vagyona több mint nyolcvanhárommillió forinl, s egy esztendő alatt csaknrm tizenötmillió forinttal növe­kedett. A szövetkezeti gazdák jövedelme is egészségeden emelkedik. Ezerkilencszázhai- vanháromban tizenkétezerhat- száznyolcvan forint jövedelme volt egy-egy tagnak a közös­ből, tavaly huszonhat forint híján tizennégyezer forint. A ceglédi te r me 1 ős zö vet ke - í zeti parasztok biztos alapo; [ teremtettek arra, hogy jőve [ del műk a következő években [gyorsabban növekedjen. Meg- [ felelő állatállománnyal ren- : delkeznek, a gépesítés egye i növények termelésénél magas i színvonalat ért el. Növekeoeit I a műtrágya és a növény véd j- i szer használat. Az idén Jejé- [ zik, be a gyümölcs- és szőló- [ telepítési programot, s most [ kezdik meg az öntözési téri' j végrehajtását. A szövetkeze'i : gazdálkodás úttörői magas [szintre emelik a mezőgazdas;- ! gi termelést Cegléden. : Négy ember mesélt Cegléd 120 esztendejéről, mindesyi- ; kőjüktől megkérdeztük: ho [ gyan látják, kamatozott-e e [két évtized harca, megélte-c ! a fáradságot? Lényegében ez’ > a választ kaptuk: : — Ha újra kezdenénk, [ugyanezt tennénk! Csak töb- í bet és jobban dolgoznánk! Mihók Sándor ír—----------------------------------------, ; Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat felvételre keres építőipari segédmunkásokat Jelentkezés: Budapest Vili., Csokonai utca 6. Munkaügyi osztály Az Egyesült Izzó Gépgyára esitergályos és marós szakmunkásokat keres felvételre. Jelentkezés a gyár személy­zeti osztályán, szombat kivételével naponta 8—14 óráig. Budapest IV., Szilágyi utca 26., a Rákospalota— Újpest vasútállomás mellett. Az É. M. 25. sz. Építőipari Vállalat. Bp. XXI. (Csepel). Kiss János altábornagy u. 19—21. álíandöan felvesz Vác. Gödöllő. Budapest és egyéb Pest megyei munka­helyeire építőiparban Jártas férfi segédmunkásokat A Vácra Jelentkezők Vác. ftádl út 50 szám alatt, a többi munkahelyre Jelentke- zők a vállalat központjában, a fenti címen jelentkezhet­nek. Tanács-igazolás szüksé­ges. Fontieken kívül a szak­éi segédipari üzemek részé­re épület- és vasszerkezeti lakatosokat, láng- és ívhe­gesztőket. üvegeseket, bádo­gosokat. hőszigetelőket, par- kettázökat. festő és mázoiő- kat, lágy- és keményfedőket valamint a mélyépítő részleg részére kubikosokat. Jelentkezés XXI.. Csepel. Rákóczi Ferenc üt 197 alatt. ~ ‘ [ " hogy Seregélyi József a falujában, Gyá-| Két éVtlZCQC, Ion, 32 újgazdák egyik vezetője lett. Két-[--------------------------- kezű munkát régóta nem végez: fontos! p osztokra állította a párt, a megyei bizottságon, a Földműve-; lésügyi Minisztériumban és az utóbbi hét évben a Központi i Népi Ellenőrzési Bizottságban dolgozott. De kezén, hosszúi ujjain a kapát markoló görcsök nem simultak el. Ö maga isi — pedig családjával már régen a fővárosban lakik — meg-i őrizte akkori külsejét: paraszti öltözetet, csizmát visel, meg-; őszült bajuszát nem nyírta le. Nem hivalkodó formaság ez. [ Belső tartalmat, hovatartozást jelez, nagyon is kifejezője ter-[ vnészetes énjének. i Igen, olyan maradt, mint volt: szerény, megfontolt szavú,: egyszerű parasztember.; De mégsem azonos a húsz év előtti i Seregélyi Józseffel: ma osztályának országos ügyekben jár-i tas, széles látókörű, művelt képviselője. Nagyon büszke ai gyermekeire: egyik lánya közgazdász-mérnök, a másik orvos, j a harmadik idén érettségizik, a fia villanyszerelőnek tanult, j Azt viszont csak mellékesen, szinte véletlenül említi meg:i ö maga, hosszú évek munka utáni, éjszakába nyúló tanulá- i savai két diplomát, mezőgazdasági mérnöki képzettséget szer-i zett. [ Az út amit meglett, vajon felmérhető-e? ~ ~ ” a dabasi járásban jól ismerik, felkeresik A választok bizalommal. Nemcsak a havonként rend­---------------------- szeresen megtartott fogadónapokon, de a l akásán is. A képviselő a tőlük kapott megbízatást nagyon komolyan vészi: akár a járás egészét, egyes községét érintő ügyekben, vagy éppen az egyes emberek dolgaiban, mindig eljár az illetékeseknél. Nem fordult még elő, hogy valami­lyen kérést, panaszt válasz nélkül hagyott volna. Akkor sem, ha nem kedvező az elintézés. Egy példa. Az inárcsi vasútál­lomásról ma már öt község lakói utaznak munkába. Kérték: a MÁV építsen új várótermet. A kérés jogos, személyesen beszélt a közlekedésügyi miniszterrel. Az megvizsgálta az ügyet s írásban adta a választ: a mostani tervidőszakban nem tudják megoldani, de a harmadik ötéves tervbe beillesz­tik az inárcsi állomás bővítését. Akad nemegyszer olyan visszásság, amit a helyi szervek megoldhatnának. Legutóbb Doboson, fogadónapján mondták el: az évekkel előbb létesí­tett községi sportpálya területe után, még mindig azokkal fi­zettetik a megváltási ár részleteit, akik a juttatott telkekről a pálya javára önként lemondtak. — Ez a tanács figyelmetlenségét és bürokratizmusát jel­lemzi. Gondosan őrzött levelezése kötegeket tesz ki. Közöttük a SZÖVOSZ elnökéé a dabasi emeletes fmsz-épület befejezé­séről, dr. Csanády miniszter válasza egy kislánynak a Hid­es Vízépítési Technikumba való felvételéről. A fővárosi ta­nács elnöke azt közli: intézkedett egy mérnök jogos lakáspa­naszának elintézése végett, az OTP megyei igazgatója egy kölcsön ügyében írt, a kaposvári gyermekotthon egy nagy­mama kérését teljesítette, aki unokáit akarta meglátogatni. S nem ritka az olyan levél semi, mint amit az újlengyeli; tanácselnök, párttitkár és i népfrontelnök közösen írt: i „Kedves Seregélyi elvtársi\ Köszönetünket fejezzük ki azt újonnan épülő kultúrliázunk'i befödéséhez hiányzó épület- j anyagok beszerzéséért. Az\ ilyen és hasonló segítségen \ keresztül is méginkább erösö-t dik irántad választókerüle- \ ledben, a választóid bizal-l ma.” 5 Néhány napja, április el sején, Seregélyi József elbű-[ csúzott munkatársaitól a Köz- í ponti Népi Ellenőrzési Bízott- i Ságban: nyugdíjba ment. j Derűsen mosolyogva mond-? ja: í / — Ezentúl még több időt $ tölthetek majd kint a dabasi j járásban. i í Szeretettel, szívesen várják í mindenhova. ; H. F. P. f. . V\\\\\\\\\\\\\\\\\VV\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ | Útja felmérhető-e ? ________ ^ I a tanácskormány, idején, az Örkényi Tizenkilencben, I határban, Pálóczi Horváth uraság ^ _________-----! szőllejében az egyik napszámos gye­^ rek, a 15 éves Seregélyi Jóska, sodort cigarettájával oda lé- ^ pett a munkavezetőhöz, Bellwallner pincemester úrhoz és íazt mondta: 4 — Elvtárs, adjon egy kis tüzet. Odajárt dolgozni már 10 éves korától, attól kezdve, hogy ^ a négy elemi után az iskolából kimaradt. De ezután többet ^ nem fogadták el. Pedig hát, mit tudta ő még akisor, az elv- ^ társ megszólítás jelentőségét. Másoktól hallotta, hát mondta, í Seregélyi József sok évtized után .is emlékszik gyermek- r, korának erre a kis mozzanatára. Megvan rá az oka: abban ^ az évben halt meg az édesapja, és neki mint a legidősebb [ gyereknek, négy testvér számára is meg kellett keresnie a [ mindennapi kenyeret. Máshová szegődött, napszámba járt [ éveken át, így nőtt fel. | — Ment mindenki amerre tudott, ahol munkát talált. Ilyen volt akkor a nincstelen, szegény parasztemberek j élete. Az övé abban különbözött a többiekétől, hogy csak 34 éves korában házasodott meg. Akkor már Gyálon lakott és ^ a sógora beszerezte a Ganz Vagongyárba, az öntödébe, segéd- £ munkásnak. Tíz évet töltött ott el, később „puceros” lett, önt- í vénytisztító, nagyon piszkos munka volt. ? ____________ ^ szántót és hatszáz öl szőlőt jussolt, három í Har hold család után Gyálon ennyi jutott, amikor a i -------—---------- nincstelenek között felosztották a földet. Fo­1 gat, szerszám, semmi, könnyebb volt kimérni, mint megmű- ^ vélni. Sokan kihasználták ezt: egy fuvarért elkértek egy má- ^ zsa tengerit is. — Negyvenhat elején vettem egy üszőt, egy járomba, ^ kétkerekű kordélyba fogtam. Vele kapáltam a kukoricát, í krumplit, szőlőt. 2 Azután összeállt egy másik újgazdával, Makai Istvánnal, 2 neki is volt egy tehene*. Közösen dolgoztak. Akkor már ő volt Gyálon a községi bíró. A két munkás- ^ párt képviselőtestületi tagjai összefogtak, úgy választották ^ meg. ^ —Mert a pártba persze, azonnal beléptem. Tcrméssete­% sen a kommunista pártba. A bírói tisztet Seregélyi József több mint két esztendeig ^viselte. Mikor bejött a jó pénz, 120 forint lett a havi tiszte- ; ^ letdíja, de mindig talpon kellett lenni. Elment fél hatkor, ^ hogy majd hazaugrik reggelire, de már csak akkor vette ész- ^ re, eltelt a nap, mikor beesteledett. Nehéz idők voltak. Folyt <a harc a kiosztott földért. A kisebb birtokosok nekibátorod- j tak, perelték, vették volna vissza, ki akarták forgatni a sze- gény juttatottakat. ^ Ezidőben történt, bement a községházára egy háromgye- ^ rekes özvegyasszony. ^ — Kizavart a Galamb a földemről. Bíró úr segítsenek. ^ Csendőrtiszt volt á Galamb, és tényleg elzavarta az asz­^ szonyt, répát vetett a földjébe. Nem jutott idő pereskedni, í kapanyelet ragadtak, úgy védték meg a földet. . |_____________________ . -. . negyvenegy esztendőt megélt az úri 2 Seregélyt JÓZSCl világban, de nem volt szavazati ^ ---------------------------------joga. 1947-ben az országgyűlési válasz­ai tásokra, a Magyar Kommunista Párt öt jelölte Pest-Pilis-Solt- % Kiskun vármegyében a harmadik helyre képviselőnek. ^ — Megálltam az utcán a plakát előtt és néztem a neve­% met. Nem akartam hinni: én, az egyszerű, kétkezi ember kép- $ viselőnek lépjek fel. | A dabasi, a ráckevei járás falvait járta, beszédet mon- ? dott a gyűléseken. Adódott, egy nap két helyen is. Az embe- ^ rek szívesen hallgatták a nagybajuszos, Coizmás jelöltet. Kö- züliik való volt, az ő nyelvüket beszélte. Nagy élmény, nem lehet feledni, mikor először helyet 2 foglalt a Parlament üléstermében. Részese volt a heves szó- 'j csatáknak, viharos üléseknek, amikor a bankok, a bányák és ^ az iskolák államosítására kidolgozott törvényjavaslatokat vi­tatták meg. A jobboldalon ott ültek még akkor. Barankovtcs,, Schlachta Margit és más reakciósok, körömszakadtáig védel- ^ mezték a tőkések érdekeit. ^ Tizenhét év telt el, öt választást tartottak azóta. Sercgé- ^ lyi József ennyi ideje tagja a legmagasabb törvényhozó tés- ^ tületnek, az országgyűlésnek. Cselekvő részese a nagy törté- ^ nelmi átalakulásnak, egyik létrehozója az úi népi társadalom, í a szocializmus alapjait lerakó s biztosító törvényeknek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom