Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)
1965-04-01 / 77. szám
1985. ÁPRILIS X, CSÜTÖRTÖK et,&t MEGV'll v/6Hbp 3 MEGFIATALODIK A 600 ÉVES VAROS Megyénk legnagyobb városa a 600 esztendős Cegléd évről évre „fiatalodik”, városiasabbá válik. Egymás után emelkednek ki a földszintes nagy udvarházak közül az emeletes, erkélyes, különféle pasztellszínekben játszó modem lakóépületek. A külső városrészben az állomás környékén pedig új lakónegyed modern körvonalat bontakoznak ki. A múlt évben kezdték el itt a Köztársaság úti lakótelep építését és már májusban és júniusban 80 korszerű lakást át is adtak a boldog tulajdonosoknak. Most újabb 153 lakás áll közvetlen a befejezés előtt. Az épületek mind külsőre, mind belsőre kielégitik a városi ember igényeit. A Köztársaság úti lakótelep közművesítésével egyidő- ben az egész város közművesítése is gyors ütemben halad. Ismeretes, hogy az elmúlt évBefejezés előtt a közművesítés Nagyarányú építkezés Cegléden tizedekben Cegléden a legtöbb gondot a csatornázás hiánya meg a csúcsidőszakban jelentkező vízhiány okozta. Szelep- csényi Imre, a városi tanács j vb-elnöke elmondotta, hogy a j felszabadulás jubileumi esz- ] tendeje nagy változást hoz a | város életébe. Befejezés előtt áll a csatornahálózat építése. Csaknem elkészült már a főgyűjtő csatorna s jó ütemben halad a számycsatomák építése is. Korábban eléggé akadozva haladt ez a munka, munkaerőhiány gátolta az építkezést. Most a csatornaépítők ahogy ígérték, minden tőlük I telhetőt elkövetnek, hogy a j szerződésben vállait kötele- j zettségeikneK mihamarabb j eleget tegyenek. Ugyancsak befejezés előtt áll Cegléden a víztorony építése. Nagyon várják már a ceglédiek a vízellátás megjavítását. hiszen, ha a torony elkészül, csúcsidőszakban is elegendő vizet kap a város. Ti- zenkilencezer Lakos vízellátását oldja meg ami végtére is azt jelenti, hogy 32 ezer ember vízgondja szűnik meg. Ha a közművesítés befejeződik, még gyorsabb ütemben haladhat majd a lakásépítkezés a városban. A harmadik ötéves tervben állami erőből 500 új lakás felépítését tervezik. Ugyanakkor az OTP is hajlandó egy 500 lakásos lakótelep felépítéséhez kölcsönt nyújtani. Mind emellett jóné- hányan magánerőből is építenek lakást. —sp— Modern gondolatátvitel Edmond Dewan amerikai orvos megtette az első lépéseket az agy elektromos hullámainak segítségével végbemenő érintkezéshez. Szerinte „begyakorlott” emberek képesek megváltoztatni a látásukat szabályozó kisfrekvenciájú agyhullámokat. Ebből kiindulva elképzelhető bizonyos Mor- se-jellegű jelrendszer, amelynek segítségével két ember a távolból közölheti egymással a gondolatait. Táborfalva hazánk felszabadulását saját születésnapját ünnepli Ezekben a napokban megszaporodott a dolguk a táborfalvi postásoknak: a szokásos küldemények, újságok, levelek, csomagok mellett — ünnepi tanácsülésre szóló meghívókat kézbesítenek. Ugyancsak zavarba jönne ^z, aki Táborfalvát néhai Ko- gutowitz Manó térképén keresné. Lakottnak is alig nevezhető, szétszórt tanyai település jelezte csupán az élet nyomát itt. Táborfalva ugyanis — a felszabadulás után született, alig múlt 15 esztendős. A HUNZÁK NEPE ŐRZI A HOSSZÚ ÉLET TITKÁT? A Himalája hegylánc nyugati vonulatának hatalmas csúcsai között teljes elszigeteltségben él a hunzák népe és talán idővel megtanítja a világ egész lakosságát a hosz- szú élet titkára. Rövidesen pakisztáni szakértőkből és tudósokból álló expedíció keresi fel ezt a távoli törzset, hogy megvizsgálja földrajzi, biológiai, étkezési és egyéb viszonyait. A hunzák között ugyanis nem ritkaság. hogy egy hatvanévesnél idősebb asszony egészséges gyermeket szül j és a 90 esztendős apák nem i tartoznak a csodák közé. A hunzák népi hagyománya azt tartja, hogy Nagy Sándor görög harcosainak leszármazottai. Az ősi karaván- utak mentén élnek, ahol évszázadokig lebonyolódott a forgalom az indiai szubkontinens és Kína között. Születése idején, 1949-ben néhány tanyai iskolán, vegyes- kereskedésen kívül semmiféle középülettel nem büszkélkedhetett. Ma pedig csaknem háromezer lelket számláló, gyors ütemben fejlődő község. Lakossága méltóképpen készült hazánk felszabadulásának nagy ünnepére. Az ünnepségsorozat már március 28- án megkezdődött: grafikai kiállítással. A következő esemény az ünnepi tanácsülés lesz, április 2-án. A tanácsülést követően nyitják meg azt a kiállítást, amely a község fejlődését reprezentálja. Egy nappal később, március 3-án a fiatalság ünnepel: a Hazafias Népfront táncmulatságot rendes* a művelődési házban. Felszabadulásunk napján reggeltől estig tartó, változatos program köszönti a tábor- falvaiakat. Délelőtt a szovjet zenekar ad térzenét a községi tanácsháza előtt. Ezután kerül sor a községi temetőben felállított felszabadulási emlékmű avatására és megkoszorúzására. Este gazdag kulturális műsor szórakoztatja a falubelieket. Az eseménysorozat záróakkordját a Petőfi Termelőszövetkezeti Csoport rendezi: április 10-én borversenyt tartanak megyénk egyik legfiatalabb községében. Reggel: percenként futnak be a zsúfolt vonatok a Nyugati pályaudvarra, a Keletibe, Kőbánya-felsőn, alsón hömpölyög az emberáradat, a BHÉV zöld szerelvényei Ráckevéról, Gödöllőről, Szentendréről hozzák emberek ezreit. Este: ugyanez, csak ellenkező irányban, hazafelé. A közelmúltban tartott országos felmérés megállapította : mintegy hatszázharmincezer ember „bejáró”, azaz másutt lakik és máshol dolgozik. Pest megye országos elsősége elvitathatatlan: huszonhárom százalékos részesedésünkkel messze megelőzzük a többi megyét, tehát a bejárással összefüggő gondok is fontos tényezők megyénk életében. A (elismeréstől a cselekvésig A bejáró dolgozók problémáival való foglalkozás alig néhány esztendeje kapott csak szervezett kereteket, s lényegében még ma is inkább a felmérés, semmint a tervszerű, távlataiban tisztázott cselekvés időszakában van. A helyes kezdeményezések száma örvendetesen emelkedik: ide tartozik a Nagykátai Járási Pártbizottság elképzelése, a bejárókkal való tervszerű foglalkozás, a helyben megtalálható munkaalkalmak ismertetése, s a vecsési ankét, ahol fővárosi gyárak . vezetői ismerkedtek közelebbről dolgozóik lakóhelyének gondjaival. Az első lépés természetesen ez: szorosabb kapcsolat a munkaadó és a lakóhely között. A második az kell hogy legyen: a bejárókkal való foglalkozás összehangolása, tervek, elképzelések egyeztetése, a helyzetet javító tényezők felkutatása, s azok gyakorlati hasznosítása. Sokrétű gond ez: hozzátartozik, hogy gyorsabbá kell tenni a közlekedést, s ez már eddig is eredménnyel járt — például — a MÁV nagykátai vonalán, a BHÉV szentendrei járatain; alapos felmérés után meg kell találni a módját a „szembeutazások” megszűntetésének, tehát annak, hogy — megint- csak például — azonos munkát végző dunaharasztiak ne utazzanak a fővárosba, a fővárosiak Dunaharasztira; rétegeire kell bontani a bejárók tömegét, hiszen más gondjai vannak az utazó pedagógusnak, építőipari segédmunkásnak, vagy technikusnak. Az említettek csak néhány szálát jelentik annak a bonyo- j lult — nem egyszer kusza — szövevénynek, amelynek közös jelölője: a bejárók gond- ! jai. Nincs kétféle fegyelem A bejárók zömét természetesen az iparban dolgozók jelentik. Most, amikor a munkafegyelem megszilárdítása, a termelékenység növelése elsőrendű. fontosságú, még inkább latba esik a bejárók gondja, azaz, hogy őket sem mérhetik más mércével, mint a helyben lakókat. A Munka Törvénykönyve módosítása javított az eddigi helyzeten, s indokoltságára csak két példát: az elmúlt esztendőben az Egyesült Izzó váci tv-alkatrész és képcsőgyárában 25 százalékos volt a munkaerővándorlás, a Váci Szövőgyárban 540 ezer forint veszteséget jelentettek a kilépők. Mindkét esetben a kilépők zöme — bejáró dolgozó volt... Az idevágó rendelkezések módosítása azonban nem old meg mindent: csökkenti ugyan a vándormadarak számát — hiszen eddig mindegy volt a bejárónak, ha már vonatra ült, hogy melyik gyár kapuján lép be — de azt már, hogy az üzem teljes emberként számít minden dolgozójára, helyben kell megértetni. Azt például, hogy az igazolatlan mulasztásra nem mentség: bejáró vagyok. A Váci Kötöttárugyárban már eljutottak addig, hogy bejáró dolgozóik megértették: azonos kötelezettségeik vannak, mint a helyieknek. Sok üzemünkben azonban furcsán értelmezett „jogszokást” alakítottak ki s kívánnak fenntartani a bejáró dolgozók — jogtalan előnyök biztosítása érdekében. Nemcsak Budapestre utazók vannak ugyanis a megyénkben, hanem olyanok is, akik — vonattal, autóbusszal — megyénk valamelyik üzemében dolgoznak bejárókként. Elsősorban Vác és Cegléd üzemeiben jelentős ezek száma, de Budakalászon, Pomázon, Dunakeszin és másutt is dolgoznak ilyenek szép számmal. A lakóhely alig számíthat e polgáraira: lényegében csalt fogyasztók — ami kommunális igényeik kielégítését jelenti — és „aludni hazajárók”, ha a község vagy város gondjainak megoldásáról van szó. Nem véletlen, hogy a társadalmi munkások között csak elvébe található bejáró dolgozó ... A megszokás nem életforma Vannak, akik tizenöt-tizennyolc esztendeje élnek bejárókként, s sokan csak néhány éve választották ezt az életformát? A kérdőjel jogos: a bejárás megszokássá lehel, de életformává semmi esetre sem! A napi két-három órai utazás, a vonaton alvással vagy kártyázással „agyonütött” idő, a hajnali felkelés, a késői lefekvés, a kulturális igények minimálisra — vagy nullára — való csökkentése nemcsak fizikai igénybevétel tekintetében jelent felemás állapotot, hanem az életberendezkedés felemásságát is magával hozza. Nem véletlen, hanem jól mutatja a törvényszerűségek érvényesülését, hogy a bejáré lányok jó része férjbezmenés után otthon marad és — helyben is talál munkát. Legendák és valóság Tagadhatatlan, egész legendakor alakult ki „a város” körül. Ott minden más, ott minden jobb... Csakhogy: a város jobb lehetőségeit éppen a bejárók nem használják ki, mert nincs ideiük, mert fáradtak, mert — sokszor nem is érdekli őket. Az üzemek szakmai tanfolyamain a bejárók közül alig néhányan vesznek részt, hz üzemi, városi művelődési házak rendezvényein nem lelhetők fel részivevőkként — ám otthon — e'sősorban a fiatalok — fitymálva szólják íe szerényebb lehetőségeiket, mondván, „bezzeg a városban” ... A falu és a város közötti különbség sok tekintetben valóban megszűnt, de korlátoltság lenne azf állítani, hogy a falunak mindenben azonosulnia kell a várossal. Mire gondolunk? Nagy költséggel telépített „reprezentatív” művelődési házak színháztermére — amit soha nem tölt meg teljesen a közönség. A kihalt utcákon a semminek világító neonreklámokra, azaz jónéhány olyan külsőségi-:, amelyek elhagyása semmivel rém kisebbíti a falun élő embert. Sokféle igénnyé! kell számolni itt is, de a legendákkal 1 e számolni kell... „Pesten az is szórakozás, ha bámulok az utcán” — mondja meggyőződéssel a monori fiatalember. Valóban ez a £szórakozás? ^ Még ma is hat az a nézet. ^ hogy aki a városban dolge- ^ zik, az valaki, aki meg ott- < hon, az csak paraszt, holott ^ micsoda értékbeli kü- | lönbség rejlik — például í — a sörgyárba bejáró V ^ nagykátai segédmunká- í sok tevékenysége és a ^ nagykátai Kossuth Tsz szakmunkásainak ténykedése között! z J Sokan azért vá!asztják a be ^ járást, mert ugródeszkának ^ vélik va*ami jobbhoz, de £ hogy mi az a valami — azl í maguk sem igen tudják . . ^ Mások nemtörődöm bele- ^ nyugvással csinálják mert ^ restek arra, hogy papírt-ceru- ^ zát fogva kiszámolják: a Ke- ^ resetből lejön az útiköltség, í plusz a villamospénz. a ru- J ha nagyobb igénybevétele ^ stb. stb. ennyi marad, érdo- £ mes-e mir.den hajnalban rá- ^ zódni a vonaton, este meg í hazafelé? Z z Ilyen értelemben felviy £ lagositr munkánk is eléggé szégyenlős, £ keveset, s nem kellő meggyő- í zö erővel beszélünk arról. ^ hogy a helyi gondok, pél- ^ dául a termelőszövetkezeti ^ gazdálkodás zöKkenői annak ^ is köszönhetők: a munkáké- £ pes férfiak többsége másutt '■ keresi kenyerét, hazatérésük egyik feltétele lenne az ered- Z mények gyors javulásának. y í Mészáros Ottó y (A cikk befejező részét hol- íc napi számunkban közöljük.) Egerek az irodalomban ROSKADOZÓ PADLÁS, romos feljáró. Nem is hittem, hogy lehet ilyen helyen élni. — És ráadásul négyszázan szoronganak itt. Ezt írja meg az elvtárs! . Az elhanyagolt egerkolónia lakóbizalmija egy féltéglán ágaskodva mondja ezeket a keserű szavakat. A látvány tényleg szomorú: köröskörül málladozó tapasziás, foghíjas cserépsorok, a koromtól átláthatatlan ablakokban hajdan feszes, ma már roskadt közönnyel csüngő pókhálókat lebegtet az örökös huzat. A törmelék közt sivár kis vackok és sok-sok lejárat valahova ... Az egyik sarokban Paliegér térdel — tégla törmeléken. , — Négyszázan itt? Hisz" alig látok valakit. — Lenn vannak a könyvtárban. 1960-ban ide költözött az aszódi járási könyvtár. Nem mondom, fontos az a kultúra, de az egész földszintet lefoglalták, három teljes lyukat. Azóta állandóan folyik a torzsalkodás. Ki akartak innen füstölni bennünket. Mi elrágtuk a gerendákat, ha valaki feljön, az egész plafon leszakad. Jöttek a csapdáikkal. Szétrágtuk a villanyvezetéket. Elbánunk mi ezekkel... — Azt meghiszem! — TE BEFOGD A SZÁD, és térdelj nyugodtan, míg ki nem hozol a sodromból! Képzelje, Macaegérrel lementek tegnap délelőtt a könyvtárba. Megmondtuk ezerszer, hogy nappal nem megyünk sehová, ott vannak azok a könyvtárosok. Ráadásul ez a piszok kölyök bemászott egy aktatáskába. Ha az az ember nem olyan szívbajos, már azóta sirathatnánk. Szerencséje volt. Meg ne mozdulj nekem! Nem beszélünk eleget, anyád is meg én is?! Szalonna volt a táskában. Közönséges KÖ- ZÉRT-szalonna. De nem is azért ment le, fogadok. Már kétszer kaptuk el a Boccaccio- kötetben. — Ejha! Ennyire érdeklődnek a könyvek után? — Ja kérem, haladni kell a korral, meg aztán, ha már itt van ez a könyvtár... Nézzen majd szét odalent! A könyvespolcok közt nagy a nyüzsgés. Öröm nézni, hogy ezek az egyszerű egerek, akik betűt sosem láttak, mennyire serénykednek, milyen otthonosan mozognak az irodalomban. Hogy ki a legszorgalmasabb közöttük? Egyhangúan kiáltják: Gazsiegér! GÁZSIEGÉR egész éjjel a könyvtárat bújja. Valósággal falja a könyveket. Alig háromhónapos korára negyven komoly könyvön rágta át már magát, köztük olyan terjedelmes műveken, mint a Rab Ráby, A párizsi Notre Dame, Illyés Hetvenhét magyar népmeséje, Móra Aranykoporsója. Jelenleg Steinbeck Egerek és emberek című művét tanulmányozom. — Na, és tetszik? — Hogy őszinte legyek ..., hát, a fene tudja. Szerintem nem tipikusak ezek az emberek. Mert melyik ember szokta simogatni az egereket, mint ez a Lennie. Ez egy sematikus, giccses figura. Megmondom magának, valóságban üldözik az egereket. Az itteni könyvtárosok is. Pedig, hogy őszinte legyek, gyávák. Ha leülnek, bekötik a nadrágszárukat. Közben előkerül a többgyermekes Rágómama, félrehúz: — Csak nem akar az elvtárs valami ügyet keverni a dologból? Jó ez így, ahogy van. Azelőtt itt kocsma volt, az uram mindig részegen járt haza. Mióta itt könyvtár van, mégiscsak megvan a betevő falatunk és a gyerekek is kulturáltan nőnek fel. Hiába, más világ ez kérem ... valahogy így írja meg! Az uramnak sem tetszik, de rá ne hallgasson! Rágópapa egész nap csüggedten ül egy gerendarepedésben. Szeme alatt karikák. $ Észreveszi, hogy jövök és el- ^ inalna, ha nem kiáltanék rá, ^ hogy újságíró vagyok. % — írja meg, hogy a járási ^ tanácsnak 150 ezer forintot f kellene összekaparni, és elme- $ hetne ez a szegény könyvtár a % múzeum ifjúsági klubhelyisé- % gébé. Ott sokkal tágasabb .. . $ Na és nincsenek egerek — te- % szí hozzá maliciózusan. — Nem könyvtárnak való -J ez a ház. Látta a helyiségeket? f Csöpögő falak, zsúfoltság, sö- tétség. Nem azért, hogy mond- % jam, a mieink sem valami £ szakszerűen nyúlnak a köny- £ vekhez, tisztelet a kivételnek f — természetesen magára mu- $ tat. — Más kellene ide. Mit- % tudómén ... egy kocsma ... % ezt vegye bele! A LAKÓ BIZOTTSÁG elnö- í ke az utolsó szavakra kerül % elő valahonnét: i — Látja, milyen szép, jobb % sorsra érdemes gyerekek? Bé- J kére lenne szükségünk. Annak % a könyvtárnak már szinte í mindegy, tegyék ki őket innen í valahová, már úgyis jönnek a ; jobb idők... a gangra, vagy J vándorkölcsönzés ... érti már $ az elvtárs. $ Valóban elgondolkodtató a ! helyzetük. Valamit tenni kel- í lene. Szomorúan néznek rám, í most már idesereglettek mind- J nyáján. Szemükből látom, j hogy tőlem várnak segítséget, ' tanácsot. Mit mondhatnék? í — össze kéne fogni, és kő- f zös erővel az asztalra csapni! • — HAHA, JÓPOFA! Ha mi , négyszázan egyszerre az asz- ' tatra csapnánk, ez az épület rögtön összedőlne. Dozvald János \ Népvándorlás: reggel — este
