Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-01 / 77. szám

n st he a v/íirfflP 1965. ÁPRILIS 1, CSÜTÖRTÖK Vörös csíkkal díszített neonszöke frizura a megyei fodrászversenyen Vác és Gödöllő után ez idén Ceg­léden rendezték meg a megyei fod­rászversenyt. A szakemberek fel­vonultatták a leg­modernebb fan­tázia kreációkat, vöröstől a tea- szőkéig, estélyi, színházi, nappali frizurákat, férfi borotva plasztik hajakat. A nők közül az első három helyet Kremsz Zsuzsa, Szabó Margit és Tűn Mária sze­rezte meg. Dísz­oklevelet és érté­kes ajándékot kaptak. Mindhár­man élénk fantá­ziáról és nagy ügyességről tet­tek tanúbizonysá­got, Különösen ér­dekes és újszerű volt Krausz Zsu­zsa modellje, aki kétszínű hajat vi­selt: neonszőkét vörös csík díszí­téssel. Ügyes frizurák születtek a mo­dern, nappali vas­hullámból, amely eddig csaknem is­meretlen volt a vidéki fodrász­iparban. Az ipari tanulók közül a ceglédi Kispál Emíliát kell ki­emelnünk, aki ez­úttal legyőzte ta­valyi, nagykőrösi riválisát. Á férfifodrá­szok közűi a há­rom első helyet Bőr Mihály, Var­ga Pétemé és Ugró Ambrus sze­rezte meg. Keeskemét — 35 négyzetméteren Kecskeméten a Szók- és Kárpitosipari Vállalat gyár­egységének dolgozói felszaba­dulásunk 20. évfordulója tisz­teletére elkészítették a város makettjét. A vállalat hat ügyes kezű dolgozója tavaly ! október óta faragja, „ácsol- | ja” a gyors ütemben fejlődő i megyeszékhely épületeinek ki- I csinyít-ett másait. Munkaidő után, szabad időben sokszor . éjszaka is dolgoztak a ma­ketten. összesen 6900 min'a- j tűr házat, középületet és üze- • met készítettek el. A legna­gyobb épületek is csak te­nyérnyi helyet foglalnak el a maketten. A már több mint 70 ezer lakosú város min dege­sze 35 négyzetméter területen látható. Húsz éve történt A Sainf-Tropez-i csendőr (Francia film) A néző, ha beül a moziba, hogy megnézzen egy vígjáté- kot, elsősorban szórakozni altar, örül. ha m vethet és a vidámságért ^cserébe” meg­bocsátja a firm esetleges hi­báit is. így lehetne összefog­lalni röviden „A Saint-Tro- pez-i cser dór” című, most be­mutatott francia film sike­rének okái is. Jean Girault, a rendező, sza­bályos burleszk filmet készí­tett. Buileszkot — a szó ere­deti értelmében. Nézzük meg egy kicsit közelebbről, miből is áll ez össze Tehát: adva van egy a’acsopy, sovány em­berke. Bohózatról lévén szó, legyen ez az ember csendé r, mégpedig nem is akármilyen, hanem rettegett szigorú, Ke­mény őrmester, minden bűn é? szabó ytalanság kímélet­len üldözője. Emeljük ki hő­sünket falusi nyugalmából, ahol eddig éli és helyezzük leányával együtt a tengerparti Üdülőhely nagyvilági életé­be. Hősünk, aki elveiben az maradt, aki volt. itt is a kör­nyék réme lesz, szaitadatla- nul bírságol és büntet. Saint-Tropez-b&i\ a fűi dőven- dégek nem épp a mi őrmeste­rünk szerint értékelik a „rend” fogalmát. így máris mulatságos helyzetet kaptunk, hiszen az egyenruha és a ci­vil öltözék ellentéte mind:g magában hordja a humor te­hetőségé- De mi ne eléged­jünk meg ezzel. Fordítsuk a visszájára a történetet. Te­remtsünk hősünk számára félreértésekből olyan helyze­tet, amelyben ő. a esendőről-- mester bújkálni kényszerül­jön a beosztottjai elől és hol mint milliomos, hol mint arab kislány kerüljön a leg­képtelenebb helyzetekbe. Es bogy az előírásos happy end is meglegyen, képzeljünk hát magunknak egy rablóban­dát is, amelyet hősünk a sok botladozása közben (szinte tud­tán kívül) leleplez, s ezáltal híressé és népszerűvé válik. Adjuk egymásnak a szerelme­seket ... és tulajdonképpen már be is fejeztük mesén­ket. Kész az alap egy jó lilmbo háza thoz. Jean Girault jól kihasznál­ja a történet adta lehetősége­ket. Az események ellenté­teit a bizarrságig túlozza, ami­nek következtében a helyzet- komikum hatása a sokszoro­sára nő. Furcsa és meghök­kentő figurákat használ és ellenállhatatlanul kacagtató helyzeteket teremt. Megpró­bálja, ha nem is teljes siker­rel, hogy az elkoptatott, upa- 'cmig ismételt ötletek he- 'yett újat, frappánsat adjon. Egyes régi, jól bevált megol­dásokat új módon, bájos könnyedséggel tesz ismét ha­tásossá (mint az apácakaland­ban). Filmje vígig jó tem­pójú, lendülete Nem hagy­ja a nézőt egy percre sem unatkozn.. Jellemző a filmre, valami derűs, fir.torszs-ű szellemes­ség, ami egyben a legnagyobb erénye is. Ezzé, éreztetni ké­pes, hogy magú sem veszi komolyan saját történetet, játéknak, vidám mókának le- kinti csak. Így egy kicsit ön­maga és a hason.'o filmek pa­ródiájává iá* válik — előnyé­re. Marc Fossa td az operatőr, a maga módján jó! járult ■ ozzá a produkcióhoz. Emlí­T?9V kisgyerek összevissza Ml/ dobálta magát a matra­cokon ... Tél vége volt, feb­ruár eleje. A foltos föld fe­lett ezüst madarak húztak Pest felé, s csíkos leheletük megdermedt az égen, s az em­berekben. Hat, tizenkettő, huszonnégy... Szépen repülnek, s gyerek­szemünknek nagyon tetszett, hogy karcsún, levegőkönnyűn úsztak felettünk. Annyit már hallottunk ugyan, hogy játszótereket és házakat tudnak szétrombol­ni, de mégis szépek voltak: kápráztunk a visszavert su­garaktól; meg aztán az is jól esett, hogy csak mi láthatjuk őket, akik nem félünk kinn labdázni az udvaron, s a hó- pattanásos földön nagy gólo­kat rúgtunk. Hozzánk csak úgy jutott el a reszkető világ, hogy keve­sebb volt a tej, a kenyér sa­vanyúbb lett, hús csak nagy­ritkán akadt; de mi. gyerekek, a legjobbat és a legtöbbet kap­tuk, s így iskola nélkül, ug­rándozva, csuda jól telt az időnk. (Ahogy visszagondolok: anyu keze és lába megfagyott a sorbanállásban; mondta is, hogy fáj, s én vigasztaltam: ne fájjon neked; a nővérem fát hordott, meg kenyérért kö- nyörgött, és néki is megfagyott a keze; most már tudom, hogy sokat éheztek értem, s fehér és színes rongyokkal kötözték be az ujjaikat.) — Szörnyű világ lehet ez mégis — gondoltam egy pil­lanatra, s aztán olyan nagyot lőttem, hogy a Pista nem tud­ta kivédeni... Ebédre hívtak. — Megint a tökleves — és aztán megint tökleves, borsóleves, tökleves, bableves... és mindennap újra... F anyalogva ettünk, szil­vásgombócot és rántott csirkét követeltünk; aztán ki az udvarra: „Miltlóska, ne­künk kell győzni” — mondta a főjegyzőék Pistája, és én elbújtam a disznóól mögé, és összekapartam egy hógolyót, jó keményre, és az arcába vágtam. Felbőgtek a szirénák. — Rossz voltam hozzá — fogtam meg a kezét és együtt rohantunk az óvóhelyre. Az összeszűkült padokon egymáshoz bújtunk. — Istenem, elfelejtettük ki­nyitni az ablakot — sírt a csöndben az anyu hangja; a kisgyereknek harminckilenc- négytized volt a láza, s a ret­tentően piros arc jobbra-bal- ra gördült... — Bőgtek a szirénák, azt sem értettem. — Tegnap láttam egy em­bert, még rángatózott — mondta valaki. m ztán egy szörnyű sivítás, /I és mi játékosok, kapusok és csatárok, olyan fehérek let­tünk, mint az udvari hófoltok, meg a másképpen szóló levegő sápadt fonalai. Egy sűrű, kis sejthalmaz: vékonyka főjegyző bátorodott a pincébe hullott por közé: „Majd én kimegyek”. A második hullám után le­szólt hozzánk: „Nem kell fél­ni, lelövünk minden bombá­zót”, s a másfél órás rettegés után a kapu előtt megtaláltuk a szemüvegét... Bundás sapkájú katonák ér­keztek másnap, háborútól piszkosan. Elővánszorogtunk az ablaktalan lakásból és hallgattak a szirénák, a nap is mintha nekünk szólt volna: „Most játszunk egy nagy meccset” — rikkantottam, és négy gólt vágtam be a két kő­kapu közé ... j kkor tudhattam meg a zx kétféle életet; nem is tudtam, megsejtettem csak, hogy nincs feloldozás a gyil­kosságra, hogy el nem évülő bűn, s fölismerni véltem a bombát kioldó kezeket is. De akkor még homályos volt a szemem, mint azé a kisgye­reké, aki sokáig összevissza dobálta magát a matracokon... Papp Miklós Telt ház lesz vasárnap a nagykőrösi tv-késziilékek Két körösi diák sikere a televízióban és a rádióban kozott a Ki mit tud?-on két olasz dallal. Akkor dicséretet kapott és azzal búcsúztak tő­le, hogy a viszontlátásra egy év múlva. A következő évben jutott el Csehszlovákiába, s most — a harmadszori neki­futásra — március elején meghívót kapott a televízióba, meghallgatásra. Az eredmény: vasárnap a „Ki mit tud?”-ban a tv képernyőjén ott láthatjuk Székely Andrást, akinek az egész város drukkol, s aligha­nem minden nagykőrösi tv- készülék előtt telt házra szá­míthatnak. De vasárnap a rádióban is tanúi lehetünk a nagykőrösi sikernek. A rádió „így írunk mi'’ pályázatán ezerháromszáz versenyző közül a harmadik helyezést Pintér István nagy­kőrösi diák, ottani helyi la­punk munkatársa szerezte meg. Vasárnap 12 óra 40 per­ces kezdettel a Petőfi-rádió- ban olvassák fel a győztesek írásait. Ünnepi J&T A posta vezérigazgatóság közli: április 4-én Budapesten a 4, 5, 62, 72. és 114. számú postahivatalok, továbbá a Debrecen 1, Miskolc 1, Pécs 1, Sopron 1 és Szeged 1. számú postahivatal „Felszabadulá­sunk 20. évfordulója” feliratú ünnepi alkalmi bélyegzőt használ. A postaigazgatóság által ki­bocsátott felszabadulási bé­lyegsorozat árusításával, ünne­pi bélyegzéssel, alkalmi posta- hivatal működik április 3-ár, 10 órától a Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében. Befejeződött a jelentkezés az egyetemekre és főiskolákra A középiskolákban a hét vó- : gén lezárultak a jelentkezései: i az egyetemi és főiskolai tn- | tézményekbe. Az iskoláztatás: : bizottságok megkezdték a je- : lentkezési kérelmek vélemé- : nyezését, ami figyelembe ve- | szí a diák tanulmányi előme- : netelét és magatartását. A : középiskolák május 15-ig el- ; juttatják a fiatalok kérelmét :a megpályázott felsőoktatás intézmények vezetőjéhez. A : felvételi vizsgákat június 2 ' j és július 15 között tartják. Megyeszerte feltűnést kel­tett a télen, hogy Székely András nagykőrösi diák be­jutott a televízió „Ki mit tud?” döntőjébe. A negyedik gimnazista fiú törhetetlen akarattal verekedte magát a tv kamerája elé. Amellett, hogy jeles tanuló, s szorgal­masan készül a hivatásnak vallott orvosi pályára, zongo­rázik. hegedül, énekel és re­mekül gitározik. Gitárját Prá­gából hozta, amikor egy nagy­kőrösi Ki mit tud? verseny győzteseként jutalomúton járt ott. Először három éve próbál­nuárban kezdődött, amikor az építők kijelentették: „Na, az idén aztán csakugyan tel­jesítjük a tervet!’ A heccetö- cés lélektanából következik, hogy amit viccesen monda­nak, azt komolyan kell ven­ni és megfordítva. Ezt per­sze sokan nem tudták, és harsány bravót kiáltva, elő­re is köszönték a fáradozást. Csak én hallgattam mint a cülthal, mert engem nem le­het beugratni, különösen ak­kor, ha tizenegy hónap meg hátra van. És nekem lett iga­zam. Februárban ugyanis az épí­tők tréfásan megjegyezték, hogy „ejnye, de hűvösre for­dult az idő”. Ekkor én már tudtam, hogy a decemberi tervmagyarázkodáskor súlyo­san elmarasztalják n „szokat­lanul szigorú” telet. Nyár kö­zepén ‘ ismét elmosolyodtak az építők, mondván, hogy „ni­ni, milyen kevesen vagyunk emberek”. Na, mondom, itt már csak a csoda segíthet. És amikor szeptember végén a lehető legkomolyabban beje­lentették, hogy „a tervet ok­vetlenül teljesítjük”, megér­tettem, hogy mindennek vé­ge, itt már a csoda is csak lejárathatja magát. Ügy is történt. Kivételről csak az idén be­szélhetünk. Mert az építők ugyan most is nyilatkoztak, amikor eljött az ideje, de mintha kissé viccesebbek let­tek volna a tavalyinál, ami elgondolkoztató. Másrészt uz idő is ellenük dolgozott, mi­vel a hagyományosan szigo­rú tél ezúttal elmaradt. így azután az esetleges t.ervtelje- sítés engem egyáltalán nem lepne meg, ezt előre kijelenthe­tem. Legfeljebb arról lehet szó, hogy az építők szívják majd a fogukat, ha év végén kiderül, hogy a terv megva­lósult és így a poén nem si­került. De jói nevetnék raj­tuk, istenem! Ivanics István Filmbemutatók — Vácott A váci építők művelődési otthonában ezekben a na­pokban húsz év légsikere­sebb filmjeit mutatták be. A szovjet filmhét keretében a Szállnak a darvak, az Em­beri sors, a Ballada a luito- náról, a Tiszta égbolt és A nagy volgai csata című fil­meket láthatták az érdeklő­dők.. Ezt követően az elmúlt húsz esztendő legjobb magyar filmjeinek bemutatójára ke­rült sor. Először A harag nap­ja, majd a Körhinta, szomba­ton a Valahol Európában, va­sárnap az Isten őszi csillaga, héttőn pedig a Tegnap című magyar filmet vetítik. r lap humora, amely kiváló ! mimikái tehetséggel párosul, most is csillogóan szellemes. : Partnerei is igen jó színé­szek, természetes humoruk megérdemli a dicséretet. Kitűnő vígjáték. Eléri azt. í aminél többre rém is akar ! vállalkozni: jó: szórakoztat­i ri‘ i Elek János lésre méltók a gyönyörű, szí­nes tájképei és a kezdés öt­letes fekete-fehér fényképezé­se. A címszereplő. L.ouis de Fü­ves játéka telitalálat. Kitűrő komédiázc készségét (ame­lyet a magyar közönség is ismer má>' több filmjéből), a kiélezett jelenetekben jól fel tudja használni. Ellenáilhatat­Ami pedig az április el­sejei ugratásokat illeti, ne­kem nincs mitől tartanom. A tréfálkozók aprócska pe­tárdáit röptében elkapom, a vaskosabb ugratásokon meg csak mosolygok magamban, de lépre nem megyek, mert az ilyesmin én régen túl va­gyok. Sok olvasóban felvetődhet a kérdés: netán valami kü­lönleges eljárást dolgoztam volna ki a beugratások el­len, hogy ennyire hetykén nyilatkozgatok? És egyáltalán, miféle munkahelyen építke­zem én, hogy ennyi időt fordíthatok magánügyekre, miközben még a bérkérdés­re is jut időm? Nos, ami a hivatalomat illeti, az olyan, mint a többi átlagos, legfel­jebb több kávét fogyasztunk és többet sopánkodunk. Mód­szerem sem különleges, akár azt is mondhatnám, hogy ne­vetségesen egyszerű: figye­lem az embereket! Figyelem az embereket és igy nem tudnak beugratní, vagy ha mégis, akkor viszont tud- ván-tudom, hogy na, most be­csaptak, ami ugyan nem kel­lemes, de legalább megnyug­tató. így például, ha odajön hoz­zám az eszpresszóban egy ősz hajú, szikár úr, és diszk­réten fölémhajolva azt mond­ja: „Írjon le egy körmonda­tot és tiz forintért megmon­dom a múltat, a jelent, de plusz ötért a jövőjét is fel­vázolom!” — én ábrándoson a szemébe nézek és azt vála­szolom, hogy boldogan meg­hallgatnám, de sajnos, éppen egy rendőr századost várak és így félő, hogy nem tudná be­fejezni a vállalt jellemábrá­zolást. A tényállás ezzel szem­ben a következő: az idős úi rá akart szedni, mivei a gra­fológiához épp úgy nem ért mint én, viszont én nem U igyekszem bebizonyítani a: ellenkezőjét. Nem tagadom Figyelem az embereket a rendőr százados megjelenése engem is váratlanul érin­tett volna, amit viszont az idős úr nem tudhatott, és igy sürgősen eltávozott. Nehogy éppen a hatóság hívja fel a figyelmét arra, hogy ő vol­taképpen nem is grafoló­gus, hanem nyugdíjas bérel­számoló, aki mellesleg totó- árusítással joglalkozik, al­kalmilag. Engem azzal sem lehet lép­re csalni, ha történetesen va­laki igy sóhajt fel a tár­saságombaitt:, „Istenem, de el­adnám a pasaréti kétszobás bérlakásomat, csak találnék egy megbízható vevőt!” Ilyenkor én felállók a he­lyemről és értesítem az első rendőrőrszemet, aki habozás nélkül ártalmatlanná teszi az elvetemült gonosztevőt. Amennyiben meg elkövetné azt a könnyelműséget, hogy a lakáson kívül vadonatúj nyu­gtái gépkocsit is felajánl, nem is várnám meg az őrszemet, én magam kötözném össze az illető szélhámos kezét. Miért lépnék fel ilyen ke­gyetlenül? Elsősorban azért, mert megbízható vevőt ke­res. Aki megbízható vevő után kuncsorog a mai vi­lágban, amikor minden elad­ható, az okvetlenül megbíz­hatatlan eladó. Feltéve per­sze, hogy egyáltalán el akar adni valamit, és nem csupán az áldozat takarékbetétjére tör, előleg gyanánt. Mert tegyük fel. hogy nekem van egy barchet hálóingem, amit szeretnék eladni, mivel nyá­ron nincs szüksége az ember­nek ilyen meleg holmira, ősz­szel meg úgyis kapok egy újat születésnapomon. Kér­dem én, ebben az esetben ki- köthetem-e, hogy a vevő le­gyen megbízható és az üzlet lebonyolítása erkölcsi bizo­nyítvány nélkül el sem kép­zelhető? Ugye hogy nem! Igényeim kizárólag arra szo­rítkozhatnak, hogy a méltá­nyos árat fizesse meg a mu­tatós holmiért, és ha ez meg­történt, akár az utcán is vi­selheti felőlem, bár úgy nem praktikus. Amennyiben vi­szont mégis firtatnám, az ő megbízhatóságát, jogosan for­dulhat a rendőrséghez véde­lemért, mert ki tudja mi la­kik bennem. Hátha csak ki akarom csalni a pénzét — sür­gős fizetési kötelezettségeimre hivatkozva, mint általában a szélhámosok — és aztán fut­hat a barchet hálóing után. Hát ezért nem lehet engem becsapni különféle ígérgeté­sekkel. Másrészt pedig, ha történetesen akadna is olyan egyén, aki bérlakást ad el a Pasaréten, az nem egy társa­ságnak, de önmagának sem vallja be szívesen. Am ha végül mégis beszélni kénysze­rül róla, akkor se úgy, hogy „eladnám”, hanem „elcserél­ném” és az ára sem hatvan­ezer, hanem „megegyezés sze­rint”, ami gyakorlatilag sok­kal több, mint hatvanezer. Ha már lakásnál tar­tunk, szólnom kell a lakás­építkezésről is, a kettő ugyanis valahol összefügg. Az építő­ipar, mint tudjuk, évek óta ádáz küzdelmet folytat a terv, a munkaerőhiány és a hideg ellen, mindmáig sikertelenül. E három tényező közül va­lamelyikkel mindig baj volt, többnyire persze, mindegyik­kel, sőt szökőévekben még a munkaszervezéssel is. Ez a szomorú helyzet az idők fo­lyamán, — bármilyen fur­csán hangzik is — egy szó­rakoztató beugratás játék alapja lett. A beugratás ja- /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom