Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-21 / 68. szám
4 ‘"&CírlaD 1965. MÁRCIUS ti, VASÁRNAP ITT A TAVASZ! Hurrá! Itt a tavasz! Gondolom nem tőlünk tudják meg, hisz minden naptárban megtalálható: március 21 a tavaszi napéjegyenlőség napja. Ilyenkor egyformán hosszúak az éjszakák és nappalok, bár ez teljesen relatív ügy, mert néha egy hosszú téli éjszaka is rőtüdébb lehet, mint egy rövid nyári éj. De ezt tudományosan nem tudom bizonyítani. Az tény, hogy a szép napos reggeleken könnyebb felkelni, bár ez is kétséges, mert azokon a végvárt langyos tavaszi esteken viszont nehezebb lefeküdni, így hát ott vagyunk ahol a part szakad. Tavasz. A boldog várakozások kora, a természet megújulásának ideje, amikor színes pompába öltöznek a fák, kivirágzik a rét és a hölgyek arcán a szeplő. Az emberek megkönnyebbülnek, mert lekerül róluk az a sok téli gönc. Ettől aztán meg is fáznak, dehát tavasszal ez sem olyan keserves dolog. Ilyenkor lehet a legjobban elkapni a náthát és a szerelmet, mely betegségek káros hatással vannak az ember munkakedvére és súlyosabb esetekben ágynak is esünk miattuk. A járványos szerelem miatt természetesen megnő a házasságkötések és a házasságtörések száma. Aztán hamarosan megérkeznek a gólyák, a régvárt kedves vendégek. Mostanában a sok kései tavasz miatt ők is későbben érkeznek, dehát még mindig jobb ha egy gólya késik, mintha hamarabb jön. Ilyenkor az emberek is kedvesebbek lesznek. A fúrók nem fúrnak, az intrikusok nem intrikálnak, a pletykások nem törődnek mások magánéletével, sokkal inkább azon törik magukat, hogy nekUz is legyen magánéletük. A haragosok kibékülnek és a házsártos feleségek is szelíden fogadják a későn érkező férjet. Ennek azonban nem a tavasz, hanem a tavaszi nagytakarítás az oka, minek következtében a szájukat kinyitni is fáradtak. Az újságok apróhirdetéseiből is kitűnik a tavasz. Sokan vesznek motort és sokan adnak el televíziót, bár ez lehet, hogy a műsor miatt van. Tavasszal megszépül körülöttünk minden. A ligeti padok megtelnek ultizókkal, az utcák szerelmesekkel, a kocsiutak gyerekekkel, a szívünk optimizmussal, az üzletek téli holmikkal. Az ember szeretné magához ölelni az egész világot, kigombolt kabátban futni a kizöldült réten, megfürdeni a csillogó nap- fényzuhatagban, kiállni egy hegycsúcsra és énekelni, valami vidámat... Dehát az ember ilyenkor lusta, mert vitamin- és pénzhiányban szenved. A vitaminhiányra az SZTK A-, B-, és C-vitaminokat, a pénzhiányra az OTP kölcsönt ad. A jól dolgozó vállalatoknál nyereségrészesedést is fizetnek, ami különösen megszépíti a tavaszt. Bocsánat, hogy szubjektív érzéseimmel tolakszom az olvasó elé, de nekem csodálatosan jó hangulatom van. így indultam el egy kis körútra, hogy néhány tavaszi riportot gyűjtsék. És bármerre jártam felleltem ezt a bizakodó, vidám hangulatot, melyet az alábbiakban igyekszem hűen visszaadni. Kívánom, hogy e néhány pillanatkép járuljon hozzá az olvasó vidám, optimista, bizakodó tavaszi hangulatához... A VÁCI ORSZÁGÚT mellett, Dunakeszin három éve épül kilenc lakóház. Az építő: a Váci Vegyesipari Vállalat. A beruházó az Országos Takarékpénztár. A lakások majd mindegyikét előjegyezték már és a leendő tulajdonosok naponta járnak ide. Veszekedtek, kértek, nézték a lassan épülő fészkeket. Az elmúlt november elsejére szólt az építők ígérete, de a harminc egynéhány család még ezt a telet is régi, rossz lakásában, vagy albérletben töltötte. • Kovács István művezető azt mondja: — A télen nagyon el voltam keseredve. Nem jött az anyag, lehetetlen körülmények között dolgoztunk és a munka alig haladt. A téglagyártól rossz téglát kaptunk, nem érkeztek meg a szükséges gerendák. Hát ezért is nem lettünk készen ... — És most mi a helyzet? — Optimista vagyok. Bízom benne, hogy júniusra beköltözhetnek a lakók ... GÉCZI GYULA 8 tagú brigádja építi az egyik lakóházat. Most kezdték meg a második szintet. — Ha lesz rendesen anyag, készen leszünk ... A dunabogdányi Úttörő Tsz — enyhén szólva is — a gyenge szövetkezetek közé tartozott. Ezt mondják el az asszonyok a hatalmas üvegházban. Tavaly mindössze négy asszony tett-vett a kertészetben az idei tavaszon már 35 az állandó létszám. A paradicsompalántákat tűzdelik egy újfajta nagyüzemi eljárással. Az itt izmosodó palántákat mérőgépek helyezik ki a harmincholdas táblára. Az asszonyok vidámak, tréfálkoznak, de komoly dolgokról beszélnek. Lapuchán Ká- rolyné ki akart lépni. Most azt mondja: — Ma már akkor sem mennék el ha küldenének. Hát ennek már nemcsak a tavasz lehet az oka. Legfeljebb csak annyiban, hogy ezen a tavaszon született az a nekibuzdulás, hogy talpra állítják ezt a közös gazdaságot is. Űj vezetőség került a tsz élére. A tagok azóta minden hónapban megkapják munkabérüket. Egy-egy asszony 1000 forint körül keres. A tsz szerződést kötött tagjaival, melynek értelmében a tagok vállalják a pontos, fegyelmezett munkát, a tsz pedig biztosítja a folyamatos munkalehetőséget. Fürgén mozog az asszonyok keze, de nem pihen a szájuk sem. Mayer Lajosné, arra a kérdésre, hogy mit vár a tavasztól, csak ennyit felel: — Hogy minden menjen így tovább, ahogy nekiindult. Zevegyi Zsuzsa a szövetkezet kertésztanulója két éve tanul itt. Most ő is elégedett. Sőt, annyira megszerette a munkát, hogy a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után, felsőfokú kertészeti technikumba jelentkezik. Az üvegház fűtőberendezése és a tetőre sütő tavaszi nap szubtrópusivá varázsolja a klímát. Az éghajlat, nyárias, a hangulat biztató, tele van várakozással. Ahogy a tavaszról beszélünk a fiatalasz- szonyok szeme hamiskásan villan, mint akik sokkal többet tudnának erről beszélni. Kis tréfák csattannak, Zsuzsát, a kis tanulólányt ugratják, aki a sok asszony között kedvesen elpirul és lesüti tekintetét a fotoriporter optikája előtt. A megújulás öröme A művész, különösen a festő számára a tavasz mindig jelentős. Erről faggattam Szánthó Imre szentendrei képzőművészt. — A festő sem jár valami speciális „festőszemmel". Számára is elsősorban a tavasz minden emberre ható tényezői a jelentősek. A természet feltámadása nálunk új formákban és új színekben realizálódik. Ez a színélmény mindenkit magával ragad. A festőnek hite és vágya, hogy ezt az élményt megfelelően el tudja mondani. Tovább kell adni a megújulás örömét, el kell mondani ezt az örök újjászületést ... Ha ez sikerül, akkor a festő is boldog, mint mindenki, aki érzi, hogy jól csinálta munkáját. É n különösen szeretem a tavaszt. Évek óta hordok magamban egy élményt. 1945 volt. Letör- ten jártam az agyonbombázott, reménytelenül szomorú pesti utcát. Egyszer megláttam egy fát. Egy bomba levitte a koronáját, törzsét szilánkokra szabdalta. És a fa csonkján kis zöld hajtások bújtak elő. Megtorpantam és meghatódtam. Ott a körúton éreztem meg, hogy kell lenni újjászületésnek, hogy nincsen olyan reménytelen helyzet, amit az élet akarása és igenlése le ne tudna győzni. A zóta ezt juttatja eszembe az újjászülető természet, ezt meséli a virágzó fa, a zöldellő bokor. És ezt szeretném visszaadni, elmondani ilyenkor az embereknek... — Tudja, hogy várják már ezeket a lakásokat? — Tudom ... Nekem sincs lakásom... Én is most akarok építeni. Már az anyag egy része megvan . .. Hamarosan nekikezdek a saját házam építésének is ... így legyen és hiszek benne, hogy legalább az elkészül a határidőre... K. VERES DÉNES a járműjavító dolgozója, abban is hisz, hogy ő is beköltözik a nyáron. Három éve várja a lakást, vele együtt fia és menye is. — Hat házon már tető van ... Ez bíztató, — mondja. — Már kiválasztottam a lakásomat ... Mivel én vagyok az első jelentkező, bízom benne, hogy azt is kapom. SZÉP HÁROMSZOBÁS lakás lesz, napos nagy ablakokkal, és erkéllyel. Az építők nekibuzdultak, a leendő lakók várakozással szemlélik, méregetik a növekvő falakat, a csinosodó, épülő fészkeket,.. A házasság első napja M ire e sorok megjelennek, Erdős Erzsébet, Or- száczky József hé lesz. A tavasz első napja, a házassága első napja is. Szombaton volt a — ha nem is hetedhét országra szóló — de tekintélyes nagy esküvő. 170 liter bor, 15 láda sör és felsorolhatatlanul sok étel várta a vendégeket. Azt hiszem, nem kell bizonyítani, hogy ez a két ember telve van optimizmussal és várakozással. A fiú 22 éves, két hónapja szerelt le. A lány már majdnem tizenkilenc. Mielőtt azonban valaki egy pillanatra is a fiatalon, és felelőtlenül kötött házasságra gondolna, előbb hallgassa meg őket. . . O ** t éve ismerem őt... — mondja Erzsi... Azóta szeretem... — Én is... Mielőtt bevonultam, eljegyeztem és azt mondtam, ha becsülettel megvár, a leszerelés után megtartjuk az esküvőt... Megvárt!. — mesél a fiú. — 'Hogy miért őt választottam? — Erzsi tanácstalan a kérdésre. — Tudom, hogy nem különb mint sokan mások. Ezt nem lehet megmagyarázni... Hiszen érti ... A fiú kategorikusan fogalmaz: — Szeretjük egymást... Ez nem elég ok? E gyelőre a Lányéknál kapnak egy szobát, de távlati terveikben egy öröklakás szerepel. Mindketten a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában dolgoznak. A fiú marós, a lány betanított munkás. Ketten közel háromezer forintot keresnek. — Az esküvő után hová utaznak? — Sehova ... Csak két nap szabadságot vettünk ki. Nyáron egy kicsit megkésve megyünk nászútra az IBUSZ- szal, az NDK-ba. Ahogy egymásra néznek, ellágyul a tekintetük. Nem hí- valkodón, de nyíltan viselik szerelmüket. Boldogok. Csak az utolsó pillanatban nyeltem le a többi riportalanynak feladott szokvány kérdést, hogy mit várnak ettől a tavasztól. C ak rájuk kell nézni... és a válasz nyilvánvaló. .
