Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-10 / 58. szám
4 1955. MÁRCIUS 19, SZERDA Nem lesz már hiánycikk az üdítőital a Dunakanyarban Elkészült a fejlesztési, szállítási és értékesítési ütemterv A megyei tanács kereskedelmi osztályán Niedermann Márton csoportvezető elnökletével közös megbeszélést tartottak a Belkereskedelmi és az Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a megyei tanács kereskedelmi és ipari osztályának képviselői. A megbeszélésen határozott formát kapott az a reális program, amelynek végrehajtása már most a következő szezonban is biztosítja a Dunakanyar üdítő ital szükségletének kielégítését. A Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátóipari Főigazgatóságát Erese Sándorné, az Élelmiszeripari Minisztérium Konzervipari Trösztjét pedig dr. Berzsenyi László képviselte és az értekezleten összeállították az idei fejlesztési, szállítási és értékesítési ütemtervet. A múlt évben korszerűsített váci szikvízüzem óránként kétezer palack üdítő ital előállítására alkalmas, tehát háromműszakos üzemelés esetén naponta több mint negyvenezer palack üdítő italt bocsáthat a kereskedelem rendelkezésére. Ez a mennyiség elegendő az egész váci járás szükségleteinek biztosítására. Hasonló kapacitású üzemet rendeznek be Szentendrén is. A gépek és a helyiség már megvan hozzá. Nagymaroson a szikvízüzem ugyancsak készen áll már a termelésre, itt csupán az egészséges víz biztosítása van hátra. Nagy gondot ez sem okoz, mert Nagymaros igen bővizű kútja, ha gondoskodnak vizének fertőtlenítéséről, bőségesen elláthatja a szikvízüzemet is. Az Élelmiszeripari Minisztérium a szikvízüzemek gépi fejlesztéséhez és termelési kapacitásuk fokozásához erre az évre négyszázezer forintot biztosított. Éz lehetőséget biztosít arra is, hogy a Dunakanyaron kívül Érd és Ráckeve is megfelelő kapacitású szlk- vízüzemhez jusson. A megbeszélésen az a vélemény alakult ki, hogy a most következő szezonban már eltűnnek a Dunakanyar hiánycikkeinek listájáról az üdítő italok. J ó pár hónapja annak, hogy Tündérország királya elhatározta: a középiskolás tündérlányoknak és ifjaknak, egy mesebeli ifjúsági házban csodálatos táncklubot nyit. Az elhatározást nyomban tett követte. Kitörő lelkesedéssel fogadták a tündérek ezt az ötletet, és pompás, csodálatos Csepel kerékpárjaikon valósággal özönlöttek az összejövetelek céljára kijelölt különleges, mesebeli téglából épített, kacsalábon nem forgó épület felé. S zép számmal jöttek össze, voltak vagy százan. Minden a rendelkezésükre állt, mindennel el voltak látva, csupán azon csodálkoztak, hogy a száz szál gyertyát helyettesítő két 100-as égővel megvilágított teremben sehol sem siMese ? került felfedezniük semmiféle zeneszerszámot. Arra gondoltak eleinte, hogy Tündérország királya biztosan a szférák zenéjével oldja meg ezt a problémát. De csalódtak. Minden rendelkezésükre állt, de a zene sehol! A király mentegetöd- zött: — Sajnos, égi harsonásaim külföldön tartózkodnak, egy IBUSZ társasutazáson vesznek részt. A Gábriel kartárs kísértést űző trombitája pedig már két hónapja van a ktsz-nél javításban. Nem tudok mit tenni — tárta szét reménytelenül a karját és két fejedelmi szabvány könnycseppet dörzsölt szét szemén. A tündérférfiak és a leányok eleinte türelmesek voltak. Zene nem volt, gyakorolták az alaplépéseket De a homokórán már jó pár nap lefutott és a helyzet nem változott. Közben az őket tanító mesebeli tánctanárnő is elunta a zenenélküliséget. A tündérlányok t és legények szá- | ma fokozatosan j csökkent és végül | teljesen elfeledkeztek a Tündérország királya ál- j tál szorgalmazott nemes kezdemé- | nyezésről, amely j ily módon, zene I hiányában, zátonyra futott. S a mese most nem a már megszokott módon ér véget. A tündérfiak és leányok nem nyerték el a boldogságot, mert a zeneprobléma megoldása megfeneklett néhány — nemcsak a meséből, hanem a valóságból is száműzendő — bürokrata nemtörődömségén. Tóth István SZOMORÚAN ÜLTEM irodámban. Fáradt és ideges voltam. Atkoztam azokat, akik tervezik és építik a modern lakóházakat. Nincs nyugtom a lakásomban. Minden kényelem megvan benne, de minden szó áthallatszik a szomszédoktól, alulról és felülről egyaránt. Most keltem fel az ágyból, nagyon köhögtem. Egyik este átkopog a falon a szomszédom: — Ne köhögjön már, nem tudok aludni! — Tisztábban hallottam a hangját, mint a feleségemét, aki lakásunk szomszéd szobájából beszélt hozzám. Szóval nincs nyugalmam, nem tudok dolgozni. Ezeken elmélkedtem, amikor titkárnőm bejelenti Ke- fercit, régi iskolatársamat. No, még csak ez kellett. Ki fogom hajítani öt perc alatt, határoztam, s meghagytam, hogy kávét se főzzenek. Keferci berontott. Itt-ott egy szál vörös haja, kerek, mindig mosolygós feje bosz- szantott. — Szervusz, öreg fóka, mi van? — így ö. — Szervusz, ülj le, mivel állhatok rendelkezésedre? — így én. — Addig semmivel, amíg el nem mondod, mért lógatod az orrod. ADDIG NOSZOGATOTT, míg végül elmondtam fentebbi panaszomat. Szája még szélesebbre húzódott. — Hát csak ennyi az egész, ezen könnyen lehet segíteni — kiáltotta megnyugtatóan. • — Keferci, ismerem a szellemességed, de most ne mondd azt, hogy vegyek egy kertes villát a Rózsadombon, mert agyoncsaplak. — Dehogy mondom. Mást mondok. Idefigyelj! — Figyelek — mondtam, s belemerültem az asztalomon levő iratokba. — Ugyanez volt az én esetem is. Annyira idegesek voltunk már a feleségemmel, hogy hangos szóváltásra került köztünk sor. És akkor rádöbbentem valamire. A szomszédos lakásokban néma csend támadt. Mindenki minket figyelt. Még a sírás gyerekeket is elcsitították. Felfedezésemet suttogva mondtam el feleségemnek. Az arca felderült. Megegyeztünk, hogy este főpróbát csinálunk. Fél nyolckor feleségem rám kiabált: — Benő, igazán kibírhatatlan vagy! — Te vagy az, fiam — bömböltem úgy, hogy a feleségem leintett. — Hát a Manci fontosabb neked, mint én? „Becket, avagy az Isten becsülete“ EGY ÉRDEKES SZÍNHÁZI ESTE Jean Anouilh-l nálunk elsősorban eddig kommersz szerzőnek ismerték, hiszen ilyen jellegű Colombe című nagy sikerű darabját, amely egy öregedő színésznőről szól, jelenleg is műsorán tartja a 'Katona József Színház. A most bemutatott „Becket, avagy az Isten becsülete" című drámája azonban meggyőzött minden kételkedőt, hogy a francia író a XX. század legnagyobb színműírója. Anouilh félelmetesen ért a színpadhoz. Ezt azonban nem arra használja fel, hogy csak egy szép, érdekes színházi estet szerezzen, nagy szerepet adjon a színészeknek, kitűnő dialógusokkal, hanem arra. hogy egy kitűnő történelmi és filozófiai művel, — a XII. század ürügyén — a XX. századról, annak emberéiről, közérdekű és egyéni problémáiról szóljon a közönséghez. S milyen mélyre lát az emberben, magas fokon mély érzelemmel boncolgatja korunk egyik legégetőbb problémáját, az emberi felelősség kérdését. Mert ki is volt ez a Becket Tamás? Léha, kiábrándult viiágfi, aki látta ugyan a problémákat — mint erre még barátként figyelmeztette a királyt, „Felség, Anglia akkor születik meg, amikor a szászok is az ön fiai lesznek” — de nem lázad. Barátja a királynak és rá akarja ébreszteni felelősségének súlyára, ugyanekkor azonban valamilyen vákuum van a lelkében, amely mindvégig feladatra vár. S ez a vákuum akkor tör ki, amikor a király kegye először Anglia kancellárjává, majd hercegprímássá emeli. Ekkor egyszerre megtelítődik feladattal, lemond mindenről, a valóban mély és igaz férfi- barátságról, az asszonyokról, a mulatozásról. Mert „Életemben először felelősséget kaptam. Nekem eddig nem volt becsületem. Most kaptam valamit: isten becsületét.” Ö maga, Becket Tamás, isten becsülete, az ember becsülete, hiszen ha isten volt is, ideje lejári, s az ember tölti be feladatát, magára véve a felelősség egész súlyát. Anouilh Becket személyeben elhivatott embert ábrázol, aki élete árán rákényszeríti a királyt, hogy király legyen és végrehajtsa az új politikai koncepciót, amellyel a szászokat is fiaivá emeli. Anouilh-1 éppen úgy, mint a XX. század legnagyobb íróit — Miller, Sartre, Dürrenmatt, Peter Weiss — az emberi felelősség kérdése izgatja. Mit ér az ember? — teszi fel a kérdést, s felel is rá: annyit, amennyit feladatából megsejt és végrehajt, minden más fölösleges. Az író meg- ragadóan könnyed, franciás szellemességgel mondja ki komoly filozófiai gondolatait a XII. század történelmi tényét felhasználva a XX. század problémáiról. Kazán István rendező nagy önfegyelemre késztette a színészeket. Hiszen nem akarták eltitkolni, hogy a széksorokban nézők ülnek és a színpadon csak színészek játszanak, r ém a történelmet akarta megeleveníteni, hanem az író gondolatait elmondani. S ez nem volt könnyű, hiszen keveset mozoghattak a színészek, legtöbbször végszavukat a színpadon állva várták. Ezt az egyszerű, puritán rendezést szolgálja a díszlet is. Az egyetlen színfolt a jelmez. Mert a felségnek meg kell adni, ami a felségé, s a királynak a királyi köntöst. Az előadáson kéí nagy alakítás született, a királyé — Koncz Gáboré és Becket Tamásé — Darvas iváné. Mindkét színész pályafutásának fontos állomása ez a szerep. A filmekből ismert fiatal Koncz Gábor tulajdonképpen itt érett színésszé. A kölyök- király, a barátja után sóvár- gó, s csak Becket halála után igazán királlyá váló szerepet ráosztani kitűnő ötlet volt. Mindvégig méltó társa tudott maradni Darvas Ivánpak. Darvast sok lehetőség csábította a túlzásokra, de mindenütt ügyesen kikerülte ezeket. Hosszú évek óta nem kapott ilyen nekivaló, intellektuális, színpadon gondolkodó alakot És éppen ezért régen láthattuk ilyen kitűnőnek, finomnak, drámainak, megrendítőnek. Ez az előadás nemcsak a József Attila Színház, de az egész évad jelentős eseménye. Sebes Erzsébet BAGOLYFÁK Tótszentgyörgy község határában valóságos ba.golytele- pet fedezett fel Szántódi Péter erdészeti felügyelő. A réti fülesbaglyok olyan sokasága tanyázik itt, ami ritkaságnak számít. A házigalamb nagyságú, fekete álarcos baglyok teljesen mozdulatlanul, mereven ülnek a fákon, úgyhogy távolabbról ágcsonkoknak véli őket az ember. A réti fülesbaglyok főleg pockokkal táplálkoznak, tehát igen hasznosak a mezőgazdaság számára. A „bagolyfák” környékét egészen megtisztították az elszaporodott rágcsálóktól. XXXXXXX^.XXXXX'^.XXXXXXXXXXWXXXXXX^XXXXXXXXXXN^.XXXXXXXXXXX'^.XXXXXXX'^XXXXXXXXXX^XV'S.XVvV j Márciusi híradás A képek maguktól beszélnek. A helyszínt mégis jelölni [kell: Budapesti Állatkert. VEGRE! Egyhetes a hameftmi k tok fester. Érkezese a tél közeli táKÖZÖS ÉPÜLETBEN BÖLCSŐDE ÉS Ó VÖD A Az építésügyi tárca kezde- j ményezésére széles körű mozgalom indult az új beruházások gazdaságosabb telepítésére, a tömbösitésre. A tömbösí- tés egyik jó módszere az, ha | több intézményt egyetlen épületben helyeznek el. Ezért örvendetes, hogy most már a megoldás útjára lépett a bölcsőde és az óvoda közös épületbe telepítésének régóta hú— Értsd meg, hogy nincs köztünk semmi. — Elértük, hogy mintegy három órán keresztül csönd volt körülöttünk. A lakók sajnálkozva néztek ránk, mikor találkoztak velünk, mások meg csodálkozva, hogy karonfogva láttak. Már azt is tudni vélték, hogy válunk és én elveszem Marinát, aki csípőficamos és egyetlen gyermekének én vagyok az apja. Minden este feszülten figyeltek, s mi visszanyertük nyugalmunkat. FELFIGYELTEM, mert remény csepegett szivembe. Kávéért csengettem, s Ke- fercit újra szívembe foglaltam. A 300 forint kölcsönkérelmet azonnal teljesítettem. Megöleltem, amikor elment. ESTE MINDEZT elmeséltem a feleségemnek. Tetszett neki a gondolat. Este megtartottuk a próbát. Nyolc óra tájt felkiáltottam: ■ — Ez igy nem mehet tovább! — Én sem tűröm — kiabált vissza feleségem s földhöz vágta a már repedt, alig használható virágvázát. zódó kérdése. A hosszú vitára az adott okot, hogy a bölcsőde az egészségügyi, az óvoda ^ pedig a művelődésügyi tárca 2 alá tartozik. £ A művelődésügyi, az egész- | ségügyi és az építésügyi mi- | nisztérium, valamint az Orszá- i. gos Tervhivatal szakemberei £ most megegyeztek abban, hogy í a bölcsőde és az óvoda lehet | közös épületben. Öt perc alatt siri csend ^ lett körülöttünk. Intettem af feleségemnek, hogy még, még. ^ — Hogy te pénzt adj Juli-% nak, hát hogy képzelsz ilyet! | — Fiacskám, én nem adok j pénzt a Julinak és ó sem % ad nekem semmit. — Ne hazudj, mindent tu-l dók. Megváltozott körülöttünk a • világ. Hamar híre szállt, hogy \ rosszul élünk, s hogy minden este veszekszünk. De minden este csend lett. VÉRSZEMET KAPTAM. Magnóra vettünk fel három különböző szövegű . veszekedést és azt kapcsoltam be felváltva esténként, s közben leültem dolgozni. így buktam le. Egyik nap el kellett mennünk feleségemmel valahová és lányunk bekapcsolta a magnót. A szomszédok áhitat os csendben hallgatták a No. 1. veszekedést. Mi gondtalanul tértünk haza. A házmester megkövültén: nézett ránk, a liftpénzt is el- \ felejtette kérni. \ Amikor kiszálltunk, csak ennyit mondott: — Perbete úr, hát maguk jóban vannak! Azóta megint zajos a ház. í ■ Radnai András vozását jelzi. Púpostevééknél is örvendetes családi esemény: megszületett a legifjabb. Hány pú pú lesz? Afrikában bizony több a napfény. Pótlására kvarcoltat- ják a játékos és nagyon érzékeny majmokat. (Foto: Wormser Antal) Békés otthon
