Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-10 / 58. szám

4 1955. MÁRCIUS 19, SZERDA Nem lesz már hiánycikk az üdítőital a Dunakanyarban Elkészült a fejlesztési, szállítási és értékesítési ütemterv A megyei tanács kereskedel­mi osztályán Niedermann Márton csoportvezető elnökle­tével közös megbeszélést tar­tottak a Belkereskedelmi és az Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a megyei tanács ke­reskedelmi és ipari osztályá­nak képviselői. A megbeszélé­sen határozott formát kapott az a reális program, amelynek végrehajtása már most a következő szezonban is biztosítja a Dunakanyar üdítő ital szükségletének kielégítését. A Belkereskedelmi Minisz­térium Vendéglátóipari Fő­igazgatóságát Erese Sándorné, az Élelmiszeripari Miniszté­rium Konzervipari Trösztjét pedig dr. Berzsenyi László képviselte és az értekezleten összeállították az idei fejlesz­tési, szállítási és értékesítési ütemtervet. A múlt évben kor­szerűsített váci szikvízüzem óránként kétezer palack üdítő ital előállítására alkalmas, te­hát háromműszakos üzemelés esetén naponta több mint negyvenezer palack üdítő italt bocsáthat a kereskedelem rendelkezésére. Ez a mennyi­ség elegendő az egész váci já­rás szükségleteinek biztosítá­sára. Hasonló kapacitású üze­met rendeznek be Szentend­rén is. A gépek és a helyiség már megvan hozzá. Nagyma­roson a szikvízüzem ugyancsak készen áll már a termelésre, itt csupán az egészséges víz biztosítása van hátra. Nagy gondot ez sem okoz, mert Nagymaros igen bővizű kútja, ha gondoskodnak vizének fer­tőtlenítéséről, bőségesen ellát­hatja a szikvízüzemet is. Az Élelmiszeripari Miniszté­rium a szikvízüzemek gépi fej­lesztéséhez és termelési kapa­citásuk fokozásához erre az évre négyszázezer forintot biz­tosított. Éz lehetőséget biztosít arra is, hogy a Dunakanyaron kívül Érd és Ráckeve is megfelelő kapacitású szlk- vízüzemhez jusson. A megbeszélésen az a véle­mény alakult ki, hogy a most következő szezonban már el­tűnnek a Dunakanyar hiány­cikkeinek listájáról az üdítő italok. J ó pár hónapja annak, hogy Tündérország ki­rálya elhatározta: a középiskolás tündérlányok­nak és ifjaknak, egy mesebeli if­júsági házban csodálatos tánc­klubot nyit. Az el­határozást nyom­ban tett követte. Kitörő lelkese­déssel fogadták a tündérek ezt az ötletet, és pompás, csodálatos Csepel kerékpárjaikon valósággal özön­löttek az összejö­vetelek céljára ki­jelölt különleges, mesebeli téglából épített, kacsalá­bon nem forgó épület felé. S zép számmal jöttek össze, voltak vagy szá­zan. Minden a rendelkezésükre állt, mindennel el voltak látva, csu­pán azon csodál­koztak, hogy a száz szál gyertyát helyettesítő két 100-as égővel meg­világított terem­ben sehol sem si­Mese ? került felfedez­niük semmiféle zeneszerszámot. Arra gondoltak eleinte, hogy Tün­dérország királya biztosan a szférák zenéjével oldja meg ezt a problé­mát. De csalódtak. Minden rendelke­zésükre állt, de a zene sehol! A ki­rály mentegetöd- zött: — Sajnos, égi harsonásaim kül­földön tartózkod­nak, egy IBUSZ társasutazáson vesznek részt. A Gábriel kartárs kísértést űző trombitája pedig már két hónapja van a ktsz-nél ja­vításban. Nem tu­dok mit tenni — tárta szét remény­telenül a karját és két fejedelmi szabvány könny­cseppet dörzsölt szét szemén. A tündérfér­fiak és a leá­nyok eleinte tü­relmesek voltak. Zene nem volt, gyakorolták az alaplépéseket De a homokórán már jó pár nap lefu­tott és a helyzet nem változott. Közben az őket tanító mesebeli tánctanárnő is el­unta a zenenélkü­liséget. A tündérlányok t és legények szá- | ma fokozatosan j csökkent és végül | teljesen elfeled­keztek a Tündér­ország királya ál- j tál szorgalmazott nemes kezdemé- | nyezésről, amely j ily módon, zene I hiányában, zá­tonyra futott. S a mese most nem a már megszokott mó­don ér véget. A tündérfiak és leá­nyok nem nyer­ték el a boldog­ságot, mert a ze­neprobléma meg­oldása megfenek­lett néhány — nemcsak a mesé­ből, hanem a va­lóságból is szám­űzendő — bürok­rata nemtörődöm­ségén. Tóth István SZOMORÚAN ÜLTEM iro­dámban. Fáradt és ideges voltam. Atkoztam azokat, akik tervezik és építik a modern lakóházakat. Nincs nyugtom a lakásomban. Minden kénye­lem megvan benne, de min­den szó áthallatszik a szom­szédoktól, alulról és felülről egyaránt. Most keltem fel az ágyból, nagyon köhögtem. Egyik este átkopog a falon a szomszédom: — Ne köhögjön már, nem tudok aludni! — Tisztábban hallottam a hang­ját, mint a feleségemét, aki lakásunk szomszéd szobájá­ból beszélt hozzám. Szóval nincs nyugalmam, nem tudok dolgozni. Ezeken elmélkedtem, ami­kor titkárnőm bejelenti Ke- fercit, régi iskolatársamat. No, még csak ez kellett. Ki fogom hajítani öt perc alatt, határoztam, s meghagytam, hogy kávét se főzzenek. Keferci berontott. Itt-ott egy szál vörös haja, kerek, mindig mosolygós feje bosz- szantott. — Szervusz, öreg fóka, mi van? — így ö. — Szervusz, ülj le, mivel állhatok rendelkezésedre? — így én. — Addig semmivel, amíg el nem mondod, mért lógatod az orrod. ADDIG NOSZOGATOTT, míg végül elmondtam fenteb­bi panaszomat. Szája még szélesebbre húzódott. — Hát csak ennyi az egész, ezen könnyen lehet segíteni — kiáltotta megnyugtatóan. • — Keferci, ismerem a szellemességed, de most ne mondd azt, hogy vegyek egy kertes villát a Rózsadombon, mert agyoncsaplak. — Dehogy mondom. Mást mondok. Idefigyelj! — Figyelek — mondtam, s belemerültem az asztalomon levő iratokba. — Ugyanez volt az én ese­tem is. Annyira idegesek vol­tunk már a feleségemmel, hogy hangos szóváltásra ke­rült köztünk sor. És akkor rádöbbentem valamire. A szomszédos lakásokban néma csend támadt. Mindenki min­ket figyelt. Még a sírás gyere­keket is elcsitították. Felfede­zésemet suttogva mondtam el feleségemnek. Az arca felde­rült. Megegyeztünk, hogy este főpróbát csinálunk. Fél nyolc­kor feleségem rám kiabált: — Benő, igazán kibírhatat­lan vagy! — Te vagy az, fiam — böm­böltem úgy, hogy a feleségem leintett. — Hát a Manci fontosabb neked, mint én? „Becket, avagy az Isten becsülete“ EGY ÉRDEKES SZÍNHÁZI ESTE Jean Anouilh-l nálunk el­sősorban eddig kommersz szerzőnek ismerték, hiszen ilyen jellegű Colombe című nagy sikerű darabját, amely egy öregedő színésznőről szól, jelenleg is műsorán tartja a 'Katona József Szín­ház. A most bemutatott „Becket, avagy az Isten be­csülete" című drámája azonban meggyőzött min­den kételkedőt, hogy a fran­cia író a XX. század leg­nagyobb színműírója. Anouilh félelmetesen ért a színpad­hoz. Ezt azonban nem ar­ra használja fel, hogy csak egy szép, érdekes színházi estet szerezzen, nagy szerepet adjon a színészeknek, kitűnő dialógusokkal, hanem ar­ra. hogy egy kitűnő törté­nelmi és filozófiai művel, — a XII. század ürügyén — a XX. századról, annak em­beréiről, közérdekű és egyé­ni problémáiról szóljon a kö­zönséghez. S milyen mélyre lát az emberben, magas fo­kon mély érzelemmel bon­colgatja korunk egyik leg­égetőbb problémáját, az em­beri felelősség kérdését. Mert ki is volt ez a Becket Tamás? Léha, kiábrándult viiágfi, aki látta ugyan a problémákat — mint erre még barátként figyelmeztet­te a királyt, „Felség, Anglia akkor születik meg, amikor a szászok is az ön fiai lesz­nek” — de nem lázad. Ba­rátja a királynak és rá akarja ébreszteni felelősségé­nek súlyára, ugyanekkor azonban valamilyen vákuum van a lelkében, amely mind­végig feladatra vár. S ez a vákuum akkor tör ki, ami­kor a király kegye először Anglia kancellárjává, majd hercegprímássá emeli. Ekkor egyszerre megtelítődik fel­adattal, lemond mindenről, a valóban mély és igaz férfi- barátságról, az asszonyokról, a mulatozásról. Mert „Éle­temben először felelősséget kaptam. Nekem eddig nem volt becsületem. Most kap­tam valamit: isten becsüle­tét.” Ö maga, Becket Tamás, isten becsülete, az ember be­csülete, hiszen ha isten volt is, ideje lejári, s az ember tölti be feladatát, magára véve a felelősség egész sú­lyát. Anouilh Becket szemé­lyeben elhivatott embert áb­rázol, aki élete árán rákény­szeríti a királyt, hogy ki­rály legyen és végrehajtsa az új politikai koncepciót, amellyel a szászokat is fiai­vá emeli. Anouilh-1 éppen úgy, mint a XX. század leg­nagyobb íróit — Miller, Sartre, Dürrenmatt, Peter Weiss — az emberi felelős­ség kérdése izgatja. Mit ér az ember? — teszi fel a kér­dést, s felel is rá: annyit, amennyit feladatából meg­sejt és végrehajt, minden más fölösleges. Az író meg- ragadóan könnyed, fran­ciás szellemességgel mondja ki komoly filozófiai gondo­latait a XII. század törté­nelmi tényét felhasználva a XX. század problémáiról. Kazán István rendező nagy önfegyelemre késztet­te a színészeket. Hiszen nem akarták eltitkolni, hogy a széksorokban nézők ülnek és a színpadon csak színé­szek játszanak, r ém a törté­nelmet akarta megeleveníteni, hanem az író gondolatait el­mondani. S ez nem volt könnyű, hiszen keveset mo­zoghattak a színészek, leg­többször végszavukat a szín­padon állva várták. Ezt az egyszerű, puritán rendezést szolgálja a díszlet is. Az egyetlen színfolt a jelmez. Mert a felségnek meg kell adni, ami a felségé, s a ki­rálynak a királyi köntöst. Az előadáson kéí nagy ala­kítás született, a királyé — Koncz Gáboré és Becket Ta­másé — Darvas iváné. Mind­két színész pályafutásának fontos állomása ez a szerep. A filmekből ismert fiatal Koncz Gábor tulajdonképpen itt érett színésszé. A kölyök- király, a barátja után sóvár- gó, s csak Becket halála után igazán királlyá váló szere­pet ráosztani kitűnő ötlet volt. Mindvégig méltó tár­sa tudott maradni Darvas Ivánpak. Darvast sok lehe­tőség csábította a túlzásokra, de mindenütt ügyesen kike­rülte ezeket. Hosszú évek óta nem kapott ilyen nekivaló, intellektuális, színpadon gon­dolkodó alakot És éppen ezért régen láthattuk ilyen kitűnőnek, finomnak, drá­mainak, megrendítőnek. Ez az előadás nemcsak a József Attila Színház, de az egész évad jelentős eseménye. Sebes Erzsébet BAGOLYFÁK Tótszentgyörgy község ha­tárában valóságos ba.golytele- pet fedezett fel Szántódi Pé­ter erdészeti felügyelő. A réti fülesbaglyok olyan sokasága tanyázik itt, ami ritkaságnak számít. A házigalamb nagy­ságú, fekete álarcos baglyok teljesen mozdulatlanul, mere­ven ülnek a fákon, úgyhogy távolabbról ágcsonkoknak véli őket az ember. A réti füles­baglyok főleg pockokkal táp­lálkoznak, tehát igen haszno­sak a mezőgazdaság számára. A „bagolyfák” környékét egé­szen megtisztították az elsza­porodott rágcsálóktól. XXXXXXX^.XXXXX'^.XXXXXXXXXXWXXXXXX^XXXXXXXXXXN^.XXXXXXXXXXX'^.XXXXXXX'^XXXXXXXXXX^XV'S.XVvV j Márciusi híradás A képek maguktól beszélnek. A helyszínt mégis jelölni [kell: Budapesti Állatkert. VEGRE! Egyhetes a hameftmi k tok fester. Érkezese a tél közeli tá­KÖZÖS ÉPÜLETBEN BÖLCSŐDE ÉS Ó VÖD A Az építésügyi tárca kezde- j ményezésére széles körű moz­galom indult az új beruházá­sok gazdaságosabb telepítésé­re, a tömbösitésre. A tömbösí- tés egyik jó módszere az, ha | több intézményt egyetlen épü­letben helyeznek el. Ezért ör­vendetes, hogy most már a megoldás útjára lépett a böl­csőde és az óvoda közös épü­letbe telepítésének régóta hú­— Értsd meg, hogy nincs köztünk semmi. — Elértük, hogy mintegy három órán keresztül csönd volt körü­löttünk. A lakók sajnálkozva néztek ránk, mikor találkoz­tak velünk, mások meg cso­dálkozva, hogy karonfogva láttak. Már azt is tudni vél­ték, hogy válunk és én el­veszem Marinát, aki csípőfi­camos és egyetlen gyermeké­nek én vagyok az apja. Min­den este feszülten figyeltek, s mi visszanyertük nyugal­munkat. FELFIGYELTEM, mert re­mény csepegett szivembe. Kávéért csengettem, s Ke- fercit újra szívembe foglal­tam. A 300 forint kölcsön­kérelmet azonnal teljesítet­tem. Megöleltem, amikor el­ment. ESTE MINDEZT elmesél­tem a feleségemnek. Tetszett neki a gondolat. Este meg­tartottuk a próbát. Nyolc óra tájt felkiáltottam: ■ — Ez igy nem mehet to­vább! — Én sem tűröm — kia­bált vissza feleségem s földhöz vágta a már repedt, alig használható virágvázát. zódó kérdése. A hosszú vitára az adott okot, hogy a bölcső­de az egészségügyi, az óvoda ^ pedig a művelődésügyi tárca 2 alá tartozik. £ A művelődésügyi, az egész- | ségügyi és az építésügyi mi- | nisztérium, valamint az Orszá- i. gos Tervhivatal szakemberei £ most megegyeztek abban, hogy í a bölcsőde és az óvoda lehet | közös épületben. Öt perc alatt siri csend ^ lett körülöttünk. Intettem af feleségemnek, hogy még, még. ^ — Hogy te pénzt adj Juli-% nak, hát hogy képzelsz ilyet! | — Fiacskám, én nem adok j pénzt a Julinak és ó sem % ad nekem semmit. — Ne hazudj, mindent tu-l dók. Megváltozott körülöttünk a • világ. Hamar híre szállt, hogy \ rosszul élünk, s hogy minden este veszekszünk. De minden este csend lett. VÉRSZEMET KAPTAM. Magnóra vettünk fel három különböző szövegű . veszeke­dést és azt kapcsoltam be felváltva esténként, s közben leültem dolgozni. így buktam le. Egyik nap el kellett mennünk feleségem­mel valahová és lányunk be­kapcsolta a magnót. A szom­szédok áhitat os csendben hallgatták a No. 1. veszeke­dést. Mi gondtalanul tér­tünk haza. A házmester megkövültén: nézett ránk, a liftpénzt is el- \ felejtette kérni. \ Amikor kiszálltunk, csak ennyit mondott: — Perbete úr, hát maguk jó­ban vannak! Azóta megint zajos a ház. í ■ Radnai András vozását jelzi. Púpostevééknél is örvendetes családi esemény: megszüle­tett a legifjabb. Hány pú pú lesz? Afrikában bizony több a napfény. Pótlására kvarcoltat- ják a játékos és nagyon érzékeny majmokat. (Foto: Wormser Antal) Békés otthon

Next

/
Oldalképek
Tartalom