Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-07 / 56. szám
ms. MÁRCIUS 1. VASÁRNAP ”’c\JCít'lan 9 REFLEKTORFÉNYBEN Kodály Zoltán Kodály Zoltán életműve tagadhatatlanul, a leghalványabb kétséget kizáróan a miénk. Nekünk, rólunk beszél. Éppen ezért korszakos jelentőségű. Általános érvényűvé tudta emelni sajátos nemzeti mondanivalóját, az emberiség ügyévé növelte azt, aminek eredete a mi népi kultúránkból, történelmünkből, folklórunk értelméből, indulati töltéséből, formakincséből gyökerezik. Ezért lesz indokolt, ha meghallgatjuk, miként vélekedik róla — s ezen keresztül tehát rólunk — a külföld. Mit ír Martinov, jeles szovjet zeneszerző és esztéta? „Kodály Zoltán zenéje országunkban már a huszas években ismertté vált. Ekkor mutatták be első ízben Moszkvában csellószonátáját. Ezt követően elhangzott a hangversenyeken a Háry János szvit, a Galántai táncok s a kiváló magyar zeneszerző több más alkotása, amelyek szépségükkel, eredetiségükkel azonnal lebilincselték a hallgatókat. Miért szeretik nálunk Kodály muzsikáját? Azért, mert tisztán népi, mert igaz, s mert magas művészettel jeleníti meg Magyarország arculatát, népének érzelmeit. Megértjük és hozzánk közelállónak tartjuk azt a lángoló szeretetet, amellyel Kodály népének dalai felé fordul. Tudjuk, hogy életének nagy részét a dalok összegyűjtésére és tanulmányozására fordította.’“ Hogyan jellemzi ezt a művészetet a neves svájci karmester és teoretikus, Ernest Ansermet? „Kodály egyénisége nem kelt divatos feltűnést, és Kodály nem áll egyedül ebben a nemben... a divat múló, a való értékű zene viszont maradandó.” Mit mond a francia kórusművészet kiváló patrónusa, Louis Durey? „Kodály Zoltánt a jelenkori muzsika egyik legkimagaslóbb egyéniségének tartom zeneszerzői munkásságáért csakúgy, mint népzenei kutatómunkájáért és nevelői szerepéért. Kodály művei közül különösen a Psalmus Hun- garicus, a Háry János, a Székelyfonó és a Galántai táncok csodálója vagyok, de mélyen megindít kórusainak szépsége és tisztasága is, így a Kállai kettős, a Molnár Anna, a Mátrai képek és annyi más... Mindez oly emberi nyelven szól a francia muzsikusok szívéhezI" Szaporíthatnánk az idézeteket. A lényeg azonban kibontakozhatott így is. A külTörténelem kút at ók föld azt érzi Kodály életművében, amit mi magunk pontosan tudunk róla: alkotásainak népközelségét. Hosszú Út vezetett a szá---------------- zadforduló romantikus zenei nyelvétől a legfontosabb dolgok természetes méltóságához tartozó egyszerűségig, ami a mai Kodály Zoltánt jellemzi. Puritán átkötő. Nemcsak közismerten puritán életvitelére célzunk itt, ami híján van mindenfajta „múvészkedésnek”, a rusztikus nagyképűsködésnek és különcködésnek. Művét, m ondanivalóját és művészi nyelvét jellemzi ez a letisztult egyszerűség. Kodály a bonyolultságot foglalja össze s fejezi ki egyszerűen, világosan, mondjuk így: demokratikusan. Nyelve a nép nyelve; nemcsak a tudós kutató buzgalmával, hanem az alkotó kíváncsiságával, s demokratikus szenvedéllyel figyelt a Várnai Zseni: ANYA TANUL Anya tanul, s valami új ragyogás ömlik el rajta... anya most újra fiatal, mosolyog a szeme, arca, mosolyog a szeme, arca. Míg ifjú volt, csak robotolt, s kicsiny lett, amíg mi nőttünk most, mégis mint egy óriás, úgy áll anyánk előttünk, úgy áll anyánk előttünk! Értünk áldozta éveit, ő volt a tej s kenyérke, de emlékszünk még könnyei keserű, sós ízére... és most szemén ragyog a fény, hitének szép sugara... Anyánk, most jött el életed igazi ifjúsága, igazi ifjúsága! Anya tanul, XXKXX\XXXXX^XXXXX^XXXXXXXXXXW^X^X^XXVVvVkXXXX>^XXXX>XXVXX^XV^XXVXXXXXXXXXV*XXXVe<X^XXXXX»NXX\.XNX*>XXV^XXXXW^NX'WC\.X^VÄVOXVWSX*V\>^^.XXXXXXXXXXXXVVXXXXXXXXXXX'CWX asszony — hogy így meg úszód. A múltkor a Feri ... Lázár ideges lett. — Nem érted, hogy semmit se csináltam? — Azt ígérted, hogy mindig őszinte leszel — csattant most már az asszony is. A férfi nem felelt, bement a szobába, hanyatt feküdt a re- kamión és kifejezéstelen arccal nézte a mennyezetet. A tárgyalásig szemmel láthatóan nem történt semmi Lázár körül az üzemben. Lázár figyelte az embereket Nézte őket, mintha most ismerkedne velük. Hallgatagabb lett. Kevesebbet nevetett, mint azelőtt. A társadalmi bíróság tárgyalását az ebédlőhelyiségben tartották. Piros terítővei letakart asztal mellett ült az elnökség, kancsó volt előttük, poharak. A terem megtelt. Valaki meg is jegyezte: — „nézőcsúcs”. A kopasz raktámok homlokráncolva jegyezgetett valamit Aztán behívták Lázárt. Halvány, ügyetlen mosoly volt az arcán, miközben leült. Gépiesen felelt a hivatalos kérdésekre, mint aki csodálkozik: hiszen ismertek, miért kérditek a nevemet... Az elnök felolvasta a vádat — Lázár István szeptember 38-án, előzés közben leszorított az útról egy kocsit, amely a mellette haladó teherautóhoz ütközött. A figyelmetlenségből bekövetkező kár 500 forint. Sérülés nem történt Lázárhoz fordult: — Elismeri a vádat? — Nem — mondta a férfi határozottan. — Kérem, itt tények vannak ... A tények egészen mások voltak. Azon az emlékezetes dél- előttön Lázár a síneken haladt Mellette, kissé távolabb az almáskocsi, és a másik, a hordós. Zötyögnek, dőlnek a hordók. A vezetőfülkében . hárman ülnek. Magyaráznak, nevetgélnek. A kocsi nagyot zökkent. Roppanás hallatszott, csörömpölés. Valaki bekiabál az ablakon. A hordós kocsi vezetője kiugrott a fülkéből. Lázár kocsiját már csak messzebbről lehetett látni. Pótkocsiján nagy betűkkel a rendszámot. Csupa egyforma szám volt, köny- nyen meg lehetett jegyezni. Csődület támadt, emberek jöttek. A rendőr magyarázatot kért. — Kérem, az úgy volt — magyarázta a hordós kocsi vezetője —, hogy egy pótkocsis leszorított az útról. Egyszerűen nem bírtam mozogni tőle. — Tudja a rendszámot? A sofőr egy pillanatig habozott, aztán igent bólintott. És bemondta a rendszámot Lázárét. — Elismeri a vádat? — hangzott el a fülledt tárgyalóteremben ismét a kérdés. — Nem! A kopasz raktámok prakszisában ilyesmi még nem fordult elő. Megzavarodott. Valaki súgott neki valamit. — Vannak tanúi? — kérdezte aztán Lázártól. — Talán — felelte némi tűnődés után — a kísérővel kellene beszélni... . A tárgyalást három nappal elnapolták. Ez alatt a három nap alatt az történt, hogy a műhelybizottság egyik tagja megkereste Lázárt és rá akarta beszélni, hogy ne tagadjon tovább, ötszáz forintért nem érdemes cirkuszt csinálni. Az ügy máris nagyobb port ver fel a kelleténél, két tárgyalás egy dologban még soha nem volt. Talán éppen ezért a második tárgyalási napon is zsúfolásig megtelt a terem. Az emberek latolgatták a lehetőségeket? — Megússza? — kérdezte valaki. — Attól függ, megdumálta-e a rakodót... A kihallgatás során a kocsikísérő ugyanazt vallotta mint Lázár: villamossíneken haladtak végig a Soroksári úton, egyetlen kocsit sem előztek, ilyen körülmények között nem is előzhettek. Az elnökhelyettes, a sovány férfi kissé kaján arccal jelentette be, gépkocsiszakértőt kért. A kopasz raktámok villámló szemekkel nézett helyettesére. Erről az intézkedésről nem tudott A szakértő felolvasta vé- f leményét, amely megcáfolta ^ a vádat Olyan körülmények ^ között, ahogy a hordós kocsi ^ sofőrje állítja, nem követkéz- ^ hetett be sem az előzés, sem ^ az összeütközés. í Valaki felkiáltott hátul: — í A manusz leolvasta a rend- í számot a pótkocsiról, kész. ? Nevetés támadt. Megköny- ^ nyebbült össze-vissza magya- ^ rázatok. A bíróság némi tanácskozás ^ után bejelentette: bizonyíték ^ híján a Lázár István elleni ^ vádat elejti. í í Az elnök egy pillanatig na- ^ gyor- erélyesen nézett Lázár- ^ ra, aztán, mint egy vert had- ^ vezér, kisietett a teremből. ^ Utána a többiek. Valaki Lá- ^ zár hátára csapott. A másik ^ kezetfogva gratulált, de nem ^ tudta mihez. Erővel bevon- í szólták a klubba. — Ebben az egész ügyben — ^ magyarázta Jakus nagy han- ^ gon — nem a pénz a kellemet- ^ len, hanem a zsenir, hogy oda <5 kellett állni az asztal elé... ^ Lázár szomjasan, jóízűen ^ ivott. Aztán letette a poha- ^ rat, nézte a beszélgetőket. ^ Már nem az ő ügyéről volt í szó. Azt elintézték, vége. Lá- í zár nézte az arcokat Olyan | megbocsátóan, mint egy apa ? az engedetlen fiaiét Aztán ^ rendelt még egy pohár sort ^ és arra gondolt: másnapra^ túróscsuszát kér az asszonytól^ és befejezi a pékinas bábút, ami két héttel ezelőtt volt ^ utoljára a kezében. í. s hangtalanul titkon, és áműlva nézzük... tanul a drága, így tanít követni hősi útjait, anya tanul miértünk, anya tanul miértünk! népre, hogy zenei anyanyel- % ve minden erejét és finomsá- % gát ellesse. S azt, amit a nyelv | sommáz, a művészeti tártál-% mat: az emberi kapcsolatok, 0 plebejust indulatok, vonzó- $ sok és taszítások érvényes % törvényeit. Kodály — nagy£ pályatársával, barátjával, hű £ szövetségesével, Bartók Bé- } Iával együtt — tudta, hogy } honnan kell merítenie, s azty is tudta, hogy miért. Hőséig nem afféle tarka díszletele- } mek. Szűkszavúsága: lényeg- } mondás. Nem a tarka képze let, a gazdagság, a nagy szin-j skála hiánya, hanem kérlel-j hetetlen következetesség, ra- % gaszkodás az óriási válasz- } tékból meglelt legjobb, leg-'^ érvényesebb, a legtalálóbb ze- £ nei hasonlathoz. Ezért érzi úgy Kodály hall- } gatója, hogy Háry János nem } dalolhatna másképpen, mint } ahogy dalol, a Budavári Te-} deum nem szólhat, a Székely fonó nem fogalmazható más-} képpen: ez a mondanivaló és í nyelv egysége. > Nem csodálható, hogy a kül-} föld nem a művészeti teljesít-j ményhez fűződő magyaráza- } tokát értékeli, még kevésbé a} mentségeket, hanem magú-} kát a műveket. Mi látjuk, át-} éljük a körülményeket, a j nagyvilágot a végeredmény} érdekli. Kodály Zoltán azon-j ban művei hallatlan szug gesztivitása révén érdeklő-} dést. tartós vonzalmat tu-í ’ y dott ébreszteni a művek oka,} közege, inspirációja iránt is.£ A maga alkotó géniusza segít-j ségével mintegy beemelte af halhatatlanság és a közfigye-j lem magaslati tájainak vé-} delmébe műveinek hőseit, £ népünk fiait-lányait, nyelvű- ^ két, gondolatvilágukat, érzé-% seiket. Ezért jelent ma már} önmagánál többet a nagyvilág f szemében: bizonyos mérték- ^ ben nemzeti zenénk jelképe is.} f S merthogy művészete-----------------. - miénk, el-£ idegeníthetetlen sajátunk,} megtoldhatjuk mondandón- ^ kát: a mai Magyarországnak, % népünk beteljesülő vágyai-} y nak is nagykövete Kodály £ Zoltán. } } Abody Béla < M ilyen volt eleink élete? Hogy éltünk ötven, vagy akár csak húsz esztendővel ezelőtt? Olyan kérdéseik, amelyek mindannyiunkat érdekelnek. Akadnak azonban olyan emberek s nem is kis számmal, akik nem érik be a rövid, szűkszavú válaszokkal. Életük nagy szenvedélye, hogy maguk derítsék fel a múlt egy-egy, eddig még ismeretlen jelenségét, tárgyát, szokását. Különös emberek ők, a történelemkutatók. Nem fizetésért bújják a könyvtárakat, a levéltárakat, csupán a nemes szenvedély és a lelkesedés vezeti őket a hivatalos lelet-forrásoktól a kicsiny falusi házak padlásáig, mindenhova, ahol nyoma van még a múltnak, egy-egy szép népszokásnak, régi használati eszköznek, elfelejtett dalnak, mesének. r siba Jolán tanárnő. A Tebe-patak titkát keresve, jutott el odáig, hogy összegyűjtse Szigetszent- miklós kialakulásának, egész múltjának történetét. S a szép kutatómunkában hamar társakra talált. Kincse Józsi bácsira, akinek nagyapja negyvennyolcas honvéd volt — innen gyűjtőszenvedélye; dr. Balogh Zoltánra, aki jogász a Csepel Autógyárban s történelemkutató szenvedélye onnan ered, hogy diákkorában ; maga is régész szeretett vol- j na lenni; aztán a fiatal műve- ; lődési ház igazgatóra, Hegedűs \ Máriára, aki kezdetben csu- ! pán kötelességből patronálta a } honismereti kör munkáját, de } ma már őszinte szenvedélyből ! teszi... í Szathmári Zoltán nyugalma- ; zott vágóhídi munkás. Ám isa- j szegi lakása akár egy mú-; zeum. ötszáz nagy értékű le- } let sorakozik benne, a csiszolt} kőbalta lapjától a tatár lánd- \ zsáig, a kuruc kardig, Rózsa} Sándor művészi berakásokkal } díszített ostomyeléig, a szeg i nélkül készült frigyládáig ; vagy a faragott guzsalyig. Év- ; tizedek óta gyűjti Isaszeg em- í lékeit, a község pedig kimé-; ríthetetlen gazdagságú kin-; csesbánya azok számára, akik ; megvallatják földjét, házának ; padlásait. } Juhász Sándor művelődési ; ház igazgató Dabason. Ezernyi - az elfoglaltsága, hogy a község ■ lakossága minden kedvére va- ! ló szórakozást megtaláljon az í egyre szépülő művelődési ház- . ban. De sokirányú elfoglaltsá- ! ga mégsem gátolta meg ab- '} ban, hogy kutatómunkát foly- ( tassom, amelynek nyomán ! mindinkább feltárul a száznegyven éves épület — az egykori Nemesi Kaszinó — története. Kutatómunkájáért ő sem vár anyagi elismerést, csupán a keresés, a titkok megfejtésének izgalma serkenti. A szentendrei járás népművelői magnetofonnal járják a fölváltat már hónapok óta. Azt kutatják: milyen emlékeket őriznek még az emberek a felszabadulás nagy pillanataiból. így jutottak el Pilisszántóra is, Fedasz Miron Petőfi Sándor utcái házába, ahol 1945 januárjában tizenegy napot töltött a 2. ukrán front parancsnoka, Ro- gyion Jakovlevics Malinovsz- toij, a Szovjetunió mai honvédelmi minisztere. Hogyan emlékeznek arra a tizenegy napra? Magnetofonszalag őrzi a válaszokat az utókornak. És magnetofon őrzi Dobos első szabad bírójának, Horváth Ferencnek a visszaemlékezéseit: hogyan állt helyre a rend a faluban, miként osztották szét a földeket a nincsteleneknek ... Másutt a földosztás írásos dokumentumai kerültek elő a történelemkutatók munkája nyomán, mint például Újlengyelben. Megint másutt régi fényképek, dokumentumok emlékeztetnek a nagy napok történelmére ... Hosszan sorolhatnám még a példákat és a neveket. Pedig biztos vagyok benne, hogy negyedrészéről sincs tudomásom ... Már hetek óta nyom- olvasó úttörők járják a falvakat, hogy felderítsék községük elmúlt húsz esztendejének történelmét zép és nemes fáradozás 5 ' a történelemkutatók lel- kés munkája. Minden ''5íͧ dicséret és elismerés megilleti érte őket Munkájuk nem csupán számunkra hagzmos. Sőt, nem is elsősorban a mi számunkra, akik többé-kevésbé még jól emlékezünk. De a most felnövő nemzedék a történelem- könyveken és a film-dokumentumokon kívül leginkább már csak az ő kutatómunkájukból értesül majd, hogy ott, ahol ma az új iskola áll, legelő vagy egy düledező falú istálló volt még húsz esztendeje, s tőlük tanulják majd meg a nevét azoknak, akik az első pártszervezeteket alapították, akik a falu első demokratikus vezetői voltak s a ma rögzített dokumentumok bizonyítják majd beszédesen, milyen megrendítő történelmi pillanata volt népünknek a földosztás, a gyárak, bányák államosítása s mindazon forradalmi reform valóra váltása, amiről évszázadokon át népünk legjobbjai is csupán álmodoztak. > Frukner Pál XVVW\V\\\\V\V^\\\\\^^^
