Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-28 / 74. szám
7&Círiap 1965. MÁRCIUS 28, VASÄRNAP A legenda merőben másképp igaz, mint ahogy a köz- tudatban él. Ha hiteles az, hogy Archimedesz Sziraku- za elfoglalásakor vesztette eletét, nem felel meg a valóságnak, hogy egy fosztogató római közlegény tört be a házába, mire a mértanába merült tudós dühösen rászólt: „Ne bolygasd köreimet”! Először is: Archimedesz nem afféle szórakozott professzor volt, aki ne tudta volna, mi történik körülötte. Sőt, nagyon is fegyelmezett volt, született katona, hiszen ő találta fel és szerkesztette meg városa védelmére a harcászati gépeket. Másodszor: a római katona nem holmi részeg fosztogató volt, hanem a, nagy műveltségű és ambiciózus Lucius, a légióparancsnok, aki jól tudta, kivel áll szemben. S ment korántsem fosztogató szándékkal nyitott be, amint megállt a küszöbén, katonásan köszöntötte a tudóst: A ve, Archimedesz!” Archimedesz, aid épp rajzolt. felpillantott viasztáblájáról: — Mi történt? — Archimedesz — szólt Lucius —. mi jól tudjuk, hogy gépeid nélkül Szirakuza egy hónapig sem állhatta volna ostromunkat. így azonban két évig tartott, míg bevettük. Mi. katonák nagyra tartjuk ezt a fegyvertényt. Gépeid remekül beváltak. Gratulálok. ? Archimedesz elutasítóan le- ^ gyintett: y — Ugyan kérlek, ezek ki- á esiségek; semmi rendkívüli | nincs rajtuk: közönséges ka- ^ tapulták. Játékszerek, semmi ^ tudományos értékük... á — De hadászati igen — j szólt Lucius. — Nos, Archi- ^ medesz, épp azért jöttem, á hogy ajánlatot tegyek: dől- ^ gozz velünk! — Kikkel? ? — Velünk: rómaiakkal. ? Karthágó, mint tudod, . ha- ^ nyatlóban van. Mi értelme^ hát támogatnotok? Mi ha- á marosan elintézzük: lesz mit? látnod! Álljatok inkább a ^ mi oldalunkra! 2 ? — Hogyhogy — lepődött ? meg Archimedesz. — Mi szi-^ rakuzaiak alkalmasint görö- ^ gök vagyunk. Miért pártol- ^ nánk át hozzátok? í ? — Mert Szicílián éltek ? s nekünk szükségünk van Szi- ^ cihára, ? Karel Capek: imrez ima un gun, maifiiain/a^ua-jaiajajn-iaiajaja b-EL — Miért van rá szükségetek? — Mert uralkodni akarunk a Földközi-tengeren. — Ügy? — szólt Archimedesz és tekintetét töprengve ejtette vissza a viasztáblára. — És azt mi végett? — Mert aki a Földközi-tengert uralja, az a világ ura. Ez csak világos! — És a világ urává kell lennetek mindenáron? — Igen: ez Róma küldetése. Vállalnunk kell. Én mondom neked: a város méltó lesz e küldetésre. — Lehetséges — mondta Archimedesz s törölt a viasztáblán. — Én azonban nem tanácsolom nektek, Lucius. Figyelj szavaimra: ha a világ urai lesztek, sok mindent kell védelmeznetek. Kár az erőfeszítésért, amit ráfordítotok. — Megéri, hogy nagy birodalom lehessünk. — Nagy birodalom — mormolta Archimedesz. — Ha kört rajzolunk — legyen az nagy vagy kicsiny — az csak kör. Határai vannak, mint ahogy a birodalomnak is lesznek, Lucius. Szerinted a nagy kör különb, mint a kicsiny? Azt hiszed, jobb matematikus leszel, ha nagyobb kört rajzolsz? — Ti görögök folytan érvekkel bíbelődtök — szólt Lucius, a légióparancsnok. — Mi másképpen bizonyítjuk a mi igazunkat. — Hogyan? — Tettel. Példának okáért: elfoglaltuk Szirakuzát. Szi- rakuzátok tehát a miénk. Ez csak elég fényes bizonyíték? — Az... — szólt Archimedesz s megpiszkálta fejét az íróárral. — Igen, elfoglaltátok, Lucius. Csakhogy Szirakuza nem a régi, és nem is lesz az többé. A dicső és nagy város, barátom, ami volt, és ami soha többé nem lesz. Szegény Szirakuzám! — De Róma nagy lesz. A Németh Emil: Reggeli szél A télből fúj még a reggeli szél, a déli kis tavasz pedig kigombolja már a kabátodat, s kabáttalan ruhád szegélye megint új ünnep rajtad, mint hajad volt egyszer, legelőször és szemed, aztán egy másik sálad, amelyik egy hétig hordta bennem arcodat. Mondom, meglátod kis ruhád nyomában új órák, napok lettek tétlen ünnepjei a tettnek s nagy útjai a képzeletnek. Fakó őszben születtél meg szememnek, a nyárban még nem láttalak, de most, hogy fakad a szirom a fákon meg a bokrokon, az arcodból kiolvasom, hogy mire képes tebenned a nyár és ismerem már nyári ruháid is s ha úgy adódnék, hogy akármelyikben virágok közt látnálak legelőször, meg se látnálak, én se, senki sem, eggyé kuszálna szirmukkal a szél, ott enyésznél el közöttük, és közéjük illenéL Csuka Zoltán: Levelezőlap Hadd mondjam el hát, mennyire szeretlek, Tanúm rá több, mint három évtized. És nincs magasság, nincsen az a mélység, Ahol ne lennék csak tied, tied. Mint tömör aszú, olyan a szerelmem, Nektárba érett, sűrű napsugár. Múló idő csak borrá forralhatja, Mely mámort adni istenekre vár. Szemed volt mindig szived szószólója, S melléje állt most őszülő hajad. Akár a dicsfény, úgy ragyogja körbe Tündéri, tiszta gyermekarcodat. éltek g Nézlek, mint hímes pillangót a gyermek, Ki lélegzetet is magába fojt, S mint művész, akit örök szépség ihlet. Szerelmesén a rejtelmes mosolyt. CSERES TIBOR közben eszébe jut: „Valami szép fonal kéne! De a kabinosáénak sem fehér, sem arany-, sem ezüstfonala nincsen, csak spárgája, madzagja. Az nem jó.” Kegyetlen Tavaszi napsugár (Foto: Kotroczó) és ártatlan. Odaadó, és % csak a maga boldogságával $ törődő. % A tizenhat éves leány. '/f Ádáz és esendő áldozat. ^ Még nem tudja, hogy a tisz- ta szív örök hűségre köte- ^ lez. S még azt sem tudja, £ hogy a tiszta szív félelmetes. ? Zsuzsi. Egyesületben úszik, ? még télen is, hetente kétszer, 'j Tavasztól mindennap. % Tomi szigorú: „Menj a li- $ getbe, öcsi, vagy a moziba, $ ha valamit akarsz!” 2 Tamás: tanár, valamikor $ tón bajnok is volt, most negy- venéves és: Tomi. S az uszo- ^ da szent. Tomi védi a lá- £ nyokat. És mégis azt sugdos- j, sák a lányok: „Vali csakis ^ úgy szerezhetett bajnokságot, £ hogy Tamás oktatta... még £ éjjel is. És vitte autóján, viz- j tői hazáig, hazulról a vízig.” Vali tovább állt. de Tomit { nem izgatja a világhír. í Neki az a hivatása, hogy 5 védje a medencében a 14- ? nyokat. Bár a fiúk is szere- ; tik, tisztelik, mert nem szól, % ha a parton tenyérben látja $ valamelyik lány vállát. Az '/ a lány dolga: „Csak vízbe •• ne ugorjatok együtt!” £ Ezért egy kicsit mindenik % lány szerelmes Tomiba. ? Csakhogy tudják, itt s a főis- ? kólán legalább száz lány mo- ^ zog a keze alatt! Ugrál, amíg ^ ő pattogtat. ^ Tominak mindig csak egy kell. A feleségén kívül, ezt tartja a suttogás. Sóvárogni viszont nem érdemes. Ezért nem is bánják, hogy nős. Hogyan is állhatna meg ennyi trikós lány előtt. És mégis a kocsi ritkán üres. A vajszínű kocsi. Tominak igazi sportolóalakja van, bár deres már a haj füle mögött. S ezért néha hirtelen megjelenik a helyettese, hollóképü férfi, s átveszi az edzést. Hogy Tomi kocsiba ülhessen valakivel. Bár tegnap, tegnapelőtt is utas nélkül ment el. Mindegy! Annyi vágyakozás nem bimbósodhatik hiába! Ahol megnyitott érzés villog, ott ne volna egy csöppnyi remény? A lány a kapu felé tart a kert ösvényén. Szép. Alakja szabályos. Járása kemény, rugalmas. Szembe néz a nappal. Vonásait elfedi ezer napbarnított leány arca. ő is csak a levegőt látja. Kilép az utcára. De megtorpan, mintha elfelejtett volna valamit. Lám, mégis megakadt szeme egy bimbózó rózsatőn. Az húzta vissza. Leguggol s két szálat elfűrészel körmével. Táskájába teszi a két rózsát. Aztán gondol egyet, megcsókolja az árván meredő csonkokat. „Jaj, csak nehogy aztán a helyettes oktasson ma!” Az uszoda kapuján egy nagy nő lép be, de vétkezés A tükörben emiatt kétsége támad: „Elég szép vagyok-e? Hogy átadhassam neki?” A trikó azt mondja a tükörnek: „Majd megszakadok, idefent két ponton, s ott lent, hátul csupa erő feszít. Csupa repedhetnék vagyok!" S a napfényben odakint mégis hátra kell lendíteni hirtelen a rózsákat: egyik marokba rejteni a fejüket, a másik kéz ujjaival a tövisek tövét szorítva. Starfkövön ül Tomi■ °k------------------tat. F iúknak magyarázza a vállmunkát. Köréje gyűlnek. Ez jó most. Köszönet nélkül oda lehet menni, o<b lehet állni. Még biccente * se kell. „Miért ne én lehetnék, al I legnagyobb városnak kell len-« nie a földön. — Miért? — Hogy fennmaradhasson. £ Minél nagyobb, annál több lesz az ellensége. Nekünk ^ szükségképpen kell tehát leg- ^ erősebbnek lennünk. — Ami az erőt illeti —í dünnyögte Archimedesz —, ? lévén valamelyest fizikus is, csak annyit mondok neked, ^ Lucius: az erő lekötődik. — Mit jelent ez? — Ez törvény, Lucius. Az^ erő, amely hat, az le is kötő- ^ dik. Minél erősebbek lesztek,^ annál több erőre lesz szűksé-í getek, és egy szép napon ? aztán ... — Mire célzol? — Semmire. Én nem va- ^ gyök próféta. Én fizikus va- £ gyök. Az erő lekötődik. És í kimerül. Én csak ezt tudom ? ? — Nos, nem vagy hajlandó ^ együtt működni velünk, Ar- 5 chimedesz? Te nem is sejted,? milyen lehetőségek nyílnának ^ előtted Rómában. Megszer- ^ keszthetnéd a világ legna- ^ gyobb harcászati gépeit... í í — Bocsáss meg, Lucius,? öreg vagyok már és van még í egynéhány ideám, azokat sze- £ retném megvalósítani. Amint látod, most épp egy mértani ? problémával foglalatoskodom. — És nem csábít a velünk-£ működés, Archimedesz? — Mire célzol? í y — Arra, hogy részese lehet- £ nél a világ meghódításának. í y Archimedesz bevésett egy £ vonalat a viaszba. Hallgatott. y ; — Miért nem felelsz? £ ! — Bocsáss meg — mondta t csendesen a tábla fölé hajolt | tudós —, hogy mondtad? | — Egy olyan ember, mint í i amilyen te vagy: meghódít- í í hatná a világot. ? í Jj ; — Hm ... meghódíthatná ... ^ ! — tűnődött el Archimedesz. — £ ; Ne vedd zokon, de fontosabb í í dolgom is van. Tudod, olyan, 'j \ ami tartósabb annál. Olyan, £ i ami valóban fennmarad. ! — Éspedig? j — Vigyázz, ne bolygasd kö- ‘j \ reimet Ez itt a körszelet te- \ rületének kiszámítási mód- í : Később tették közzé a \ ! hírt, hogy a nagy tudós vá- ? ! ratlanul elhunyt. > ^ • Dudás Kálmán fordítása }
