Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-27 / 73. szám

PEST »ICC» yííWap 1965. MÁRCIUS 37, SZOMBAT TÍZÉVES JUBILEUM Április 3-án ünnepli a szentendrei Móricz Zsigmond gimnázium fennállásának 10. évfordulóját. A változatos, egész napos program délelőtt kilenc órakor Porpáczy István iskolaigazgató ünnepi beszédé­vel kezdődik. Ezt követően ze­nés történelmi—irodalmi mű­sort mutatnak be. majd az 1/A osztály KlSZ-szervezeté- nek tagjai Moliere: Kényeske- dök című vígjátékát adják elő dr. Medveczky Imre tanár rendezésében. A délelőtti ün­nepségsorozat befejezéseként dísztorna-bemutatóra kerül sor, valamint az iskola tíz esztendejét reprezentáló kiál­lítás és az iskolát patronáló öt üzem politechnikai termékei­nek kiállítását tekinthetik meg a vendégek. Délután előbb a pedagógiai, majd a kémiai szakkör nyilvá­nos ülésére kerül sor. Ezt kö­vetően filmösszeállítást mu­tatnak be az iskola életéből. Délután hat órai kezdettel táncestélyt rendeznek a tanu­lóifjúság számára. Az utolsó halasi „vitorlás" Kiskunhalas nagy kiterje­désű határában már csak egyetlen „vitorlás'’ malom őrzi a „szélmalmok korának" emlékét. A helyi Thorma János Múzeum munkatársai — a város kulturális veze­tőivel egyetértésben — meg­mentik a pusztulástól az utolsó ósdi őrlőszerkezetet. FANNI HAGYOMÁNYAI Szabó Magda új színműve a Katona József Színházban ..Drótozni... Fölözni!“ Néhány éve, érettségim előtt találkoztam először Kármán József kisregényével, a Fanni hagyományai-val Kötelező ol­vasmány volt. Őszintén meg­vallom. hogy akkor többszörös nekifutással sem jutottam to­vább az első oldalaknál. ,De társaim sem, hogy miért? Ta­lán a tőlünk túlságosan távoli romantika, vagy a régies nyel­vezet zavart minket. Éppen ezért bizonyára sok mai és „régebbi" diák legyintve el­megy a Katona József Szín­ház e hirdetése mellett: Fanni hagyományai, színmű három felvonásban. Kármán József művének felhasználásával ír­ta Szabó Magda. „Oh, ez unal­mas”, mondják, pedig téved­nek, s kár, ha nem nézik meg. Mert a darab egyaránt érde­kes a fiatal és idősebb gene­ráció számára is. Szabó Mag­da ügyesen és valóban érde­kesen adja át korunknak az évtizedek porát lefújva Kár­mán művét. Nem volt hű a | kisregényhez, s ez alkalommal nem is róható fel hibának. Nagyon finoman úgy vitte színre Kármán művét, a ro­mantika e jellegzetes alkotá­sát, az első magyar lélektani regényt, hogy bemutatja az író korát, érzelemvilágát, vi­lágnézetét, az 1794—95-ös Ma­gyarországot, a Martinovics összeesküvés céljait és az Or­Már csak harminchármán keitek útra maszkjában. Gáti Józsefet ré­gen láttuk ilyen jónak. Végre eljutott odáig, hogy ne csak I szép orgánumú hangjával csillogjon, hanem ezt művé- ( szien használja fel. Pedig sze- j repe eléggé lapos, papírízű. j De a többi szereplőket: Magda Gabit, Ungvári Lászlót, Lukács Margitot, Pápay Erzsit is csak 1 dicséret illeti. Valóban igazi | színházi előadást adtak a né­zőknek, mert nemcsak néhány jó alakítást láthattunk, ha­nem egy együttes kellemes, jó munkáját. Van ennek a darabnak és előadásnak még egy jelentős eredménye, mégpedig az, hogy a romantika címszava alatt nem lehet mindent elvetni. | Hiszen ebből a romantikából ! olyan nagyságok nőttek ki és ' i táplálkoztak, mint Csokonai ! Vitéz Mihály, Petőfi Sándor, j Arany János és Vörösmarty j Mihály. Sebes Erzsébet 1 A zempléni hegyek erdővel övezett apró falvaiban — így Kishután, Nagyhután, Vágás­hután és Kovácsvágáson — számos családban még ma is apáról fiúra szálló mesterség a drótozás és a foltozás. A hegyközi vándoriparoso­kat pár évtizeddel ezelőtt az ország legtávolibb vidékein is ismerték. Faluról-íalura ván­doroltak és foltozták a lyukas Európa minden forgalmas ] nagyvárosában megtalálhatók a .magyar muzsikusok: jelen­leg több mint száz tánc- és népi zenekarunk mintegy 400 tagja szórakoztatja a külföldi közönséget Helsinkitől Marokkóig. Davosban, a világhírű üdü­KETTEN Szentendre — a rózsák városa Kedves, szép gondolat öltött testet a napokban Szentendrén, egy megbeszélésen. Kevesen tudják, hogy az országban Szeged és Hód­mezővásárhely ki­vételével nincs még egy olyan hely, ahol annyi rózsakertész mű­ködne hivatássze­rűen és műked­velőként, mint Szentendrén. A tanács nyilvántar­tása szerint a vá­rosban negyven család foglalko­zik rendszeresen rózsahaj tatás sál, nemesítéssel és termesztéssel. Ez az oka, hogy a szentendrei rózsák messze földön hí­resek. Ebben a hely­zetbe! fogarnzott, meg a gondolat, hozzanak létre a városnak egy al­kalmas pontján a rózsakertészek se­gítségével egy szép rózsakertet. Egy-egy kertész húsz-huszonöt ró­zsát ültetne el a parcellán, ame­lyen tábla tüntet­né fel a rózsa „atyjának” nevét. Az érdekeltek úgy döntöttek, hogy az eszmét valóra váltják. A rózsakertet az or­szágút és a Pan­nónia utca kö­zötti, nemrégib-n feltöltött, a ta­nácstól rendelke­zésre bocsátott területen helyezik el. A „festők váro­sa”, a „Dunaka­nyar kapuja” ezentúl a „rózsák városa” is lesz... A cél: Jó üzemegészségügyi szolgálat Legyen minden munkahelyen vöröskereszt-szervezet A Magyar Vöröskereszt or­szágos elnöksége legutóbb megvizsgálta az üzemi vö­röskeresztes szervezetek mun­káját. Megállapították, hogy a gyárakban viszonylag las­sabban terjed a mozgalom, mint a városokban vagy a falvakban. 1961-ben 1621 üzemi Vöröskereszt műkö­dött az országban és tavaly az év végéig sem emelkedett a számuk 1780-nál többre. Az üzemi egészségügyi állomások már sokkal jobb képet mu­tatnak: míg 1961-ben 1780 volt belőlük az üzemekben, addig a múlt év végén már 2594-et tartottak nyilván, ezenkívül ezernél több egész­ségügyi felelős működött az iparvállalatoknál. Az elnökség határozatot hozott, hogy a vöröskeresztcs alap­szervezet eket minden száz­nál több dolgozót foglal­koztató üzemben létre kell hozni. Meg kell alakítani az orvos nélküli kisüzemek, ktsz-ek vöröskeresztes szervezeteit, egészségügyi állomásait, le­hetőleg szakemberek — or- vösök-ápolók — irányításá­val. A határozatban ki­mondták, hogy az év vé­géig átdolgozzák az üzemi vöröskeresztes mintaszerve­zet irányelveit és követel­ményeit. Fő feladatuk lesz segíteni az üzemegészségügyi szolgálatot és a szakszerve­zet munkáját­Tevékeny részt kell vál­lalniuk a tisztasági és a véradómozgalomban, az elsősegélynyújtásban és az alkoholizmus elleni küzde­lemben. Harcsa Mária, a Vöröske­reszt Pest megyei szerveze­tének titkára elmondta, hogy az üzemi vöröskeresztes szer­vezetek száma a megyében mindössze ötvenkilenc, ami lényegében azt jelenti, hogy csak a nagyüzemekben mű­ködnek. Igaz, a meglevők megfelelően dolgoznak. Pél­dául több gyárban a szocia­lista brigád cím elnyerésé­nek feltételei között szere­pel a véradásban való rész­vétel is. A Magyar Vöröskereszt or­szágos elnökségének határo­zata nyomán máris hozzá­látnak az üzemi munka ha­tékonyabb megjavításához. Dr. Polcsán Mihálynak, a megye üzemi főorvosának vezetésé­vel munkacsapatot alakíta­nak, amelyben felülvizsgálják az üzemi vöröskeresztes csoportok munkáját. Ezenkívül az ő vezetésével brigád alakul, amelynek tag­jai április első felében a két legnagyobb ipari járás­ban — a váciban és a bu­daiban — felmérik, hogy hol szükséges újabb szervezete­ket alakítani. Elsősorban a ktsz-ekre, szövetkezetekre gondolnak, ahol nincs külön orvos, hanem betegeiket a körzeti orvos látja el. A kétirányú tájékozódás után a munkacsoport az alap­szervezeti titkárokkal egye­temben kidolgozza a speciá- I lis vöröskeresztes feladatok I jobb ellátásának feltételeit. szágújító Társaság felesküdött „papjait". Fanni történetét ki­terjesztette egy ország életére. Ezért csak köszönet illeti, hi­szen közel hozott a ma embe­réhez egy korszakot, feleleve­nítve egy szűkkörű, de törté­nelmileg jelentős megmozdu­lást. Az egyetlen történelmi té­vedés. hogy a szabadságért, egyenlőségért és testvériségért küzdő társaság nem tagadta meg a szerelmet, mert a da­rabban tulajdonképpen ez a tilalom kergette halálba Fan­nit, hiszen Tatai József, a színmű szerint azért nem ve­heti veleségül a leányt, mert a „szabadság felesküdött pap­jai’’- nak nem volt szabad nő­sülni. Nagy tévedés. „Szabad­ság. szerelem, e kettő kell ne­kem” — írta néhány évvel ké­sőbb Petőfi, s ez a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy a szerelmet Martinovics Ignác sem tiltotta. Itt ragaszkodni kellett volna Kármánhoz, ah­hoz, hogy Fannit és a regény­ben T.-ként szereplő ifjú há- I zasságát a leány apja elle- I nézte. I ! A Katona József Színház j kitűnő előadásban vitte szín- I padra a darabot. Egri István, | a vendégrendező finoman, ki­tűnő érzékkel a romantikát nem megtagadva, de nem is eltúlozva állította színpadra a „Fanni hagyományai”-t. Török Iván, a díszlet- és Nagyajtay Teréz, a jelmeztervező alkal­mazkodott a hangulathoz, csu­pa kék szín, a romantika fi­nom árnyalata minden. A cím­szereplő Töröcsik Mari ismét bebizonyította, hogy tehetsége már felemelte legnagyobb szí­nésznőink sorába. Finom moz­gásával és hangjával kedves charmjával olyan hangulatot, légkört teremt a színpadon, amely magával ragadja a teljes szereplőgárdát. Pillanatok alatt elhiteti velünk, hogy ő Fanni, a 16 éves szomorú 'kis­lány. aki megpróbál kitörni szerelmével a fülledt, kegyet­len családból, de nincs elég ereje hozzá és belepusztul a 'sóvárgásba, a csalódásba. Az előadás másik élménye Sztan- kay István, a fiatal tehetséges színész pályájának jelentős ál­lomása ez az alakítás. Szépen beszél, kitűnően mozog, a kettős arc, a szabadságért küz­dő szerelmes ifjú és a nőcsá- bász, táncos, gazdag ficsúr V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ lábasokat, javították a kony­hai tűzhelyeket. A nehéz vándoréletet azon­ban egyre többen cserélik fel könnyebb és kényelmesebb munkával, s helyezkednek el a környező erdőgazdaságokban, ipari üzemekben, s így az ősi szakma folytatására az idén csak 33-an hosszabbították meg engedélyüket. A hegykö­zi vándoriparosok csütörtökön keltek útra. Meglátogattam A MEZEI POCKOT OTTHONÁBAN FOGAD. Csak behúzott hassal lehet megközelíteni a szűk, föld alatti folyosón. — Sajnos, a lakáshiány ... — mentegetőzik. Hátul sárgásszürke, elől rozs­dásfehér bunda, hosszú, fehér, puha csizma. Nagyon elegáns. — Ugyebár Mezei Pocok úr­hoz van szerencsém? — Az vagyok. Vagy ahogy a latinok neveznek: Microtus Arvalis. Nem szeretném, ha összetévesztene az egerekkel. — Hogy tetszik képzelni? Ki ne ismerné önt? Hiszen állan­dóan cikkeznek önről a lapok. — Igen, elég jó sajtóm van a demokráciában. Nemcsak mezőgazdasági lapokban, sze­repelek, mint valaha, hanem minden jelentős politikai saj­tóorgánumban is. Csomóéval és Goldwaterrel együtt, veze­tő helyen. Holnapra várom a Nők Lapját és a Televíziót. — Mi sem feledkezünk el uraságodról... IGEN, ÉPP MOST forgattam át a Pest megyei Hírlapot. Csak elismeréssel szólhatok a komoly, átfogó cikkről, melyet ezúttal rólam írtaic. Mondha­tom, egyike az utóbbi évek leg­kiemelkedőbb Pocok-cikkei­nek. Fel is olvastam a gyere­keknek is, miközben elfogyasz­tottuk szerény lucernagyökér ebédünket. Hadd okuljanak a lurkók. — És legyen szabad megkér­deznem: mi a véleménye az idei, nagy pocokirtó hadjára­tunkról? Úgy gondolom: ön il­letékes elsősorban a válaszra. — Hát igen. Van némi ta­pasztalatom. Jó néhány pocok­irtást átéltem. Igyekszem tár­gyilagos lenni. — Hálásan köszönöm. — Nincs mit. Az első, amit el szeretnék mondani: rendkí­vül megragadó az a széles kö­rű társadalmi összefogás, ame­lyet önök a megyében az FM nevezetes 1/1965-ös rendelete értelmében ellenünk megvaló­sítani igyekeznek. Közel ne­gyedmillió polgár vonul fel el­lenünk nemre és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül! Óriási dolog ez, kérem, gyö- györű harci tett. Csupán az ag­gastyán, a csecsemő és a ter­hes anya nem szór lyukainkba Arvalint tavasz folyamán. Azt hiszen Napóleon sem végzett ilyen mozgósítást. — ÍGY VAN EZ, tetszik tud­ni, nálunk, összefogásban, tár­sadalmi akcióban rejlik a le­győzhetetlen erő. — Milyen igaza lehet. Ilyen ellenfelek ellen küzdeni szá­munkra kitüntető feladat, szin­te öröm. Igyekszünk méltókép­pen megállni helyünket önök ellen a kenyérgabona, takar­mánygabona- és a kukorica- földeken. És persze, a pillan­gós takarmányok harci terüle­tén is. Kedveljük a pillangó­sokat! — Talán megtudhatnánk va­lamit a Pocok-hadak idei har­ci módszereiről? — Nos, erről csak annyit: az Arvalin hatástalanítására vo­natkozó kísérleteink még nem vezettek célra. Sikerült ugyan megállapítanunk, hogy ez az önök veszedelmes fegyvere cinkszulfid tartalmú, ám saj­nos, szervezetünkben még nem tudjuk kitermelni a megfelelő ellenanyagot s ugyanakkor a vegyszer kikerülésére szolgáló reflexeink is nagyon kezdetle­gesek. így legfontosabb teen­dőnk az események e szaka­szában: szaporán nekilátni a szaporodásnak, hogy bírjuk a harcot: a „jut is, marad is” elve alapján. — Helyzetüket tehát bizako­dóan ítéli meg. — OPTIMISTA VAGYOK! És meg kell mondanom: opti­mizmusomat arra építem, hogy a nagy pocokirtásban majd nem veszik észre sokan önök közül a pocoklyukat! És mit gondol? Az is lehet, hogy egyesek orvosi bizonyitvány- nyal kimaradnak a csatából! Maguknál sem mindenki öntu­datos! Olvasom az Élet és Iro­dalom Vita a munkáról című rovatát! — Végül is mit üzen olva­sóinknak a nagy tavaszi po­cokirtó kampány előtt? — BÁR JOBB SZERET­NÉM a békés egymás mellett rágást,^belátom: az élet harc. Sportszerű, humánus küzdel­met óhajtunk. Remélem, hogy még számos pocokirtó cikket megérünk. — and r ás — Davos. München, Helsinki, Hamburg, Hannover, Tanger Szól a magyar nóta — és táncdal... I löhelyen két szállodában is magyar zenészek dolgoznak: a Gyim-esi—Talár és a Fáy—Ma- tolcsi duó. München híres szó- I rakozóhelyén, a „Piroska” Ét­teremben Jávorka Sándor népi zenekara szolgáltatja a zenét a ■ magyar ételkülönlegességek i fogyasztóinak. Helsinkiben i egyidejűleg több magyar 1 együttes működik, köztük a Rakosi-kvartett és Radios Bé­la népi zenekara. Svédország is egyik állandó állomása ze­nészeink külföldi turnéinak: öt zenekar játszik jelenleg is népszerű szórakozóhelyeken. Az JVSZK-ban vendégszerepei Fehér Sándor népi zenekara, valamint Lakatos Tibor népi zenekara. Rövidesen Ham­burgba utazik Suha József kombinált zenekara, a hanno­veri nagy nemzetközi kiállítá­son pedig Boros Lajos zenek a- ra Szórakoztatja a közönséget. A marokkóiak ugyancsak kedvelik a magyar zené­szeket: már ott játszik Oláh Zsigmondi kombinált zenekara, napokon belül Tangerbe utazik a Gás- pár-trió és utána Babay Ár­pád együttese. ^VX^XNXXVXNXXXXVXXXXXVVXX\VS.XXXXW,XXXXX'^ f. Gyerekszál j ft 'V 4 /. Ez az influenza-járvány ^ í az orvosék kutyáját 'j Jsem kerülte ki. A kis állat- ^ nak nagyon lekókadt a fe- í ^ je. Hát még az orvos kicsi \ lányának, Évikének, aki í Z nagyon szereti a drótszőrű ^ Z ebet. Ezért este így fogadta ^ apukáját: \ — Apucikám! Vegyél ne- \ 's, kém egy fehér köpenyt. '/ fj Az orvos csodálkozott: — Minek az neked kislá- 2 J nyom? ^ | — Beteg a kiskutyám — ^ /. szólt a csöppség — és meg ^ ? szeretném gyógyítani... í | í í A Déryné Színház művé- £ t szei a gyermekek örömére < ^ nagy sikerrel játsszák a í fj „Koldus és királyfit”. A í fj minap Czigány Judit szí- í fj nésznő, a darab egyik sze- ^ ^ replője is elvitte kislányát ^ £ az előadásra- Hálából a V. leányka egész nap jól visel- ^ í kedett. Vacsora után is á fj magába melyedt. ' i — Miért vagy te most 'j fj ilyen csöndes? — kérdezte 5 ^ leányát a mama. ^ A kislány behunyta sze- í < mét, kezével csendet in- í í tett: . \ í — A Koldus és királyfit ^ j hallgatom. ^ — Úgy? — lepődött meg fj fj a színésznő — akkor nem is zavarlak. j fj — Nem zavarsz — nyi- ^ ^ tolta tágra szemét a gye- £ í rek — mert éppen — szü- ^ £ net van. í * 'j Nemrégiben a televízió \ fj nyugatnémet bűnügyi fii- ^ ^ met vetített. A 16 éven fe- £ lülieknek szóló filmet vé- ^ £ gignézte a szomszédék 6 ^ Z éves Jancsi gyereke is. ^ ? Annál a résznél, ahol a í £ betörőket nyakoncsípi a í 'j rendőrség, apukájától meg- £ £ kérdezte a gyerek: — Miért ^ ^ loptak a bácsik? ^ ^ A felnőtt magyarázkodni ^ kezdett: elfogyott a fizető- ^ ^ sük a bácsiknak, hónap vé- ^ í ge van, nyomorban van- á j nak stb. J \ A gyerek — elnevette \ $ magát: — Buták: miért nem ^ í vitték vissza az üvegeket a í ÍKÖZÉRT-be?! í Y Y í Galgóczy Imre í Y Y Y Y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom