Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-02 / 51. szám

1965. MÁRCIUS 2. KEDD IGAZ-E A HÍR? R tények beszélnek a ló íré vi DzsstamemSs Tsz-hen A múlt esztendő végén még a ráckevei járás hiva­talos berkeiben is foglalkoz­tak az üggyel. Az egész kör­nyéken elterjedt a híre: a ló- révi Dunamenti Termelőszö­vetkezetben kevés munkaegy­séget írnak a tagok 'avara, s a tagság elveszti a bizalmát., kedvetlenül dolgozik. Súlyos vád Még a napokban is emle­gette valaki, hogy Lóréven nesm adják meg a tagoknak ami jár, az elszámolási la­pokra nem mindig az kerül, ami a valóság. Bajnóczi Bog­nár István több elszámolási lapot tesz elénk. Nézzük: két órára 0.33 egységet írtak be. Van, ahol 0,84, 0,76 egységet, mindenütt pontosan vezetve, milyen munka után. Bajnóczi Bognár István azonban ma is elégedet­len, hajtogatja a magáét. Rögtön hozzáteszi: panasz­kodott a járási szerveknél, — hiába. Amikor előtte is ki­Bajnóczi Bognár István ma is elégedetlen számítjuk, hogy egy napra elosztva felesége és az ő ke­resete 178 forintra jön ki, el­hallgat. De csak pillanatra, aztán újból kezdi a vádasko­dást, hogy neki több járt vol­na! A valóságra azonban ha­mar fény derül. Bajnóczi Bognár István sem tagadja, hogy összeszólalkoztak az el­nökkel. Napi 178, vagy havi 808? Az összeszólalkozásnak az lett a következménye, hogy Bognár Istvánná már nem jár a szövetkezetbe. Lemondtak a napi 178 forintról és havi nyolc­százért Dunaharasztira utazik, takarítani a HÉV-nél. Bog­nár István pedig orvostól kér­te a leszázalékolását. A gaz­dasághoz már csak annyi kö­ze van, hogy kiadják neki az ígért nyolc malacot. Kár lenne azonban abba­hagyni a vizsgálódást, hátha mások is gondolkodnak úgy, mint Bajnóczi Bognár István. Ilyen embert azonban nem találunk Lóréven. Malus Péterné, Radivoly Cse- domirné ki is nevet bennün­ket: csak keressenek, hiszen ki bolond elégedetlenkedni a munkaegységenkénti hetven­két forinttal? Beszélünk a magyaron kí­vül mindhárom nemzetiség képviselőjével, akik itt élnek: szerbbel, bolgárral, némettel. Arra is csak nevetés a vá­lasz: jól megférnek-e együtt? Nedelkov Szvetozár tanácsel­nök még a zárszámadó közgyű­lésen is megemlítette, milyen nagy az egyetértés a község­ben. Beszéd helyett azonban többet ér, mit mondanak a számok. Mi rejlik a munka­egységen kén ti hetvenkét forin­tok mögött? A lóréviek a tsz alakulásakor saját maguk adták össze az induláshoz szükséges pénzt, vetőmagot, gabonát. Ma pedig az egy kataszteri holdra jutó tiszta vagyonuk 4023 forint. Amíg 1960-ban 95 ezer forint volt a vagyonuk, 1964-ben 1 855 000 forint. Egy tagra ma Lóréven 34 109 forint tisz­ta vagyon jut Munka közben elfelejtik az órát Az igaz, hogy ebben a gaz­daságban érdekes módszert vezettek be. A családtagokra kiosztott földek megművelését nemcsak ellenőrzik, hanem ér­tékelik is. Ha valaki az előírt háromszori kapálás helyett csak kétszer kapált — levon­ják a munkaegységéből a bün­tetést. Ha valaki nem. vagy későn vágja le a kukorica szárát — szintén büntetést kap, levonnak az ígért mun­kaegységből. Ezt azonban nem veszi rossz néven a tagság, mert az itt lakókra nem a ha­nyagság, hanem az jellemző, Vidák Lyubomir tehenész ötvenezer forinton felül vitt haza (Foto: Gábor Viktor) hogy munka közben elfelejtik az órát nézni. Ez a lényeg. S az, hogy er­re az évre megint magas jö­vedelmet terveztek, a közös vagyont is gyarapítják. Még szerencse, hogy a tagság elé­gedettségének, bizalmának is híre kel, napok, hetek kérdé­se, hogy a ráckevei járás min­den zugába eljusson. Az az igazság, hogy ez a hír hitele­sebb lesz, mint amit a bizal­matlanságról terjesztettek. Sági Agnes Pirkadatkor... Jóformán alig virrad, máris csákánycsattogástól hangos napok óta a tápiószecsői or­szágút. Ködmönös, prémkucs- más emberek — asszony is akad közöttük — hasítják a földet az útszéli óriásfák gyö­kere körül. — Nem vétek kivágni őket? — kérdeztük Tari Józsefet, Dinnyés Jánost. Maguk is buz­gón ástak, feszegették a gyö­kereket. — Ezek már csak olyan szemre mutatós fák. Öregek, ötven-hatvan évesek. Aztán egyszer valamikor nagyon ré­gen rosszul csonkolták az ágaikat, úgy, hogy az esővíz befolyt a törzsükbe. Elgombá- sodtak. elpudvásodtak, jófor­mán tüzelni is alig lehet majd velük. A gyökere, az még ér valamit. Az a miénk, fizetsé­gül a munkáért. — És mi történik a törzsé­vel? — Azért az sem megy kár­ba. Ezekkel tüzelünk majd a bitumenes kád alá, ha nem­sokára megkezdjük az útjaví­tást. — Kerül-e helyükbe másik? — Magától értetődik. Or­szágút fa nélkül, mint a ko­pasz ember feje. A mendei er­dészet már készíti a csemeté­ket ... BRAVÓ, BRAVÓ RÁDIÓ! ( ! ? ! Száztíz felejthetetlen percet í ; szerzett vasárnap este hallga- ^ lóságának a Kossuth-rádió. ^ Felcsendült a Big Ben harang- ^ játéka, majd kezdetét vette ^ ; egy olyan londoni kirándu- ^ lás, amely a képet is nyújtó ^ j televízióban sem lehetett vol- 4 na látványosabb, élménysze- ^ ; rűbb. Az illusztrációt et al | ; kálómmal olyan eredeti hang- J ! felvételek szolgáltatták, ame- ^ ' lyek — minden túlzás nél- ^ kül — az utóbbi évtized leg- ^ j briliánsába helyszíni riport- ^ jain is túltettek. Jó voltukból ^ ; a magyarországi lakások meg- 4 '; hitt hangulatában tapintható ^ ;; közelségbe került a Hyde- ^ park szónoka és polemizáló^ J; hallgatósága, a Buckingham ^ ^ palota parádés őrségváltása, £ ^ London megannyi mesés és ^ ^ döbbenetes életképe, az ^ 2 éneklő koldusasszony, a ki- 2 £ rálynő és nem utolsósorban £ £ Marlene Dietrich lenyűgöző ^ £ művészete. 4 ^ A riport a pillanat műfaja, ^ $ a riporter — Meixner Mihály ^ ^ —- ezúttal azonban mara- ^ ^ dandót alkotott. Kérjük, vár- ^ ^ juk a „Halló, itt Londoni** ^ ^ mielőbbi ismétlését! 2 (—Iron) í Bizalom és igényesség A szakszervezeti választások tapasztalatai, tanulságai Befejezéshez közeledik a szakszervezeti mozgalom je­lentős eseménysorozata: meg­történtek a bizalmi válasz­tások, a műhelybizottságok, szakszervezeti bizottságok többségét is megválasztották már szervezett munkásaink. Általános érvényű tapasztalat: erősen megnövekedett az ér­deklődés, a tagság 80—90 szá­zaléka részt vett a gyűléseken, de nem egy helyen, így pél­dául a Dunai Cement- és Mészműben, százszázalékos volt a részvétel. Az érdeklő­dést fokozta, hogy a Központi Bizottság decemberi határo­zata. s az abból következő he­lyi feladatok a beszámolók középponti helyét foglalták el, választ adva a dolgozók körében sokat vitatott prob­lémákra. Bizalom és igényesség — így summázhatjuk a beszámo­lók nyomán kibontakozott vi­ták jellemzőit. Bizalom azok iránt, akiket tisztségviseléssel tüntetett ki a kisebb vagy nagyobb kollektíva, de igé­nyesség is, ne akárhogyan, hanem jól, a közös célok si­keres elérését biztosítva ve­zessenek. Ez az igény — hangsúlyozták többek között az ikladi Ipari Műszergyárban. a Dunakeszi Járműjavító Üze­mi Vállalatnál — kétoldalú többet és jobbat követelni a dolgozóktól, de ugyanezt kell megkívánni minden vezetőtői is. Az az őszinteség, ahogyan [ a választó taggyűléseken, kül- j döttértekezleteken a munká- j sok beszéltek problémáikról i — viszonzást, kíván. Ugyan­ilyen nyíltsággal beszéljen — hangoztatták a felszólalók — a gazdasági vezetés a gon­dokról, bajokról, mert csak igy képzelhető el a valóban nagy eredményű együttműkö­dés. A Központi Bizottság hatá­rozata egyöntetű helyeslésre talált, s mindenütt arról esett a legtöbb szó. hogy gyáron belül mi a teendő? Vácott, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában például a kombi­nált bérezés megvalósítását kérték, a Pomázi Posztóban a helyes és a rosszul értel­mezett takarékosságról vitat­koztak. az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban a legtöbb szó arról esett: az üzemi demok- ] rácia nemcsak jogokat, ha­nem kötelességeket is jelent. A vasas üzemekben a koope- ráció javítása volt a döntő ' téma, a Ganz Árammérő­gyárban névszerint bírálták a fegyelemsértőket, a Kistar- csai Fésűsfonóban a szocialis­ta brigádmozgalom további erősítéséről beszéltek. A választásokat megelőző időszak azt bizonyította, hogy meg­pezsdült az élet az üzemek­ben, s ezt igazolták a gyűlé­sek is. A szó szoros értelmé­ben mindenről szó esett itt, mindenről, mert az anyagi ösztönzéstől kezdve a szociá­lis létesítmények helyzetén keresztül a jobb irányításig minden azonos célt szolgál: a termelékenyebb, a gazdasá­gosabb munkát! Érdekes, s mindenképpen figyelemre méltó, milyen sok szó eset+ ezeken a gyűlé­seken a munkaversenyről, a hazánk felszabadulása husza­dik évfordulója tiszteletére indított versenymozgalomról Erről szóltak a Budakalászi Gyapjúmosógyár dolgozói, a Magyar Gördülőcsapágy Mű­vek Diósdi Gyárának mun­kásai például, s nemcsak vállaltak, hanem: követeltek is. Joggal. Azt, hogy a ver­senyhez jobb anyagellátást biztosítson a gazdasági veze­tés, kellő nyilvánossága le­gyen a nemes vetélkedésnek, hogy idejében ismerjék fel­adataikat, s így tevább. A munkáért, a gyár eredményei­ért érzett felelősség hű kife­jezője ez a magatartás, s most valóban a gazdasági ve­zetőkön a ser, hogy a jó ver­seny feltételeit, ahol ez még hiányzik, biztosítsák. A választásokon a szakszervezeti aktívák mint­egy harminc százalékát vál­tották fel friss erők: javult a fizikai dolgozók aránya, s az eddigieknél valamelyest több nő kapott tisztséget A de- mokraüzmus további erősö­dését jelzi, hogy nemcsak ke­ményen bíráltak a szakszer­vezeti bizottságok kétéves munkájának fogyatékosságait, hanem megvonták bizalmu­kat azoktól, akik nem tettek eleget feladataiknak. Olyan emberekre van szükség — ál­lapították meg a jelölésekkor —, akik az új feladatokhoz igazodva azoknak maradékta­lanul megfelelnek, akik mun­kájukkal, magatartásukkal ki­vívták társaik bizalmát, akik tudják, hogy a bizalom mire kötelez. Az ilyen elvek szemelőtt tartásával megejtett választá­sok egyben azt is mutatják: a dolgozók mind több beleszó­lást kérnek a gyár ügyeibe, a feladatok végrehajtásának meghatározásába, s okuk van arra is, hogy véleményük, ja­vaslataik meghallgatását meg­követeljék. A Központi Bizottság de­cemberi határozata jelentős feladatokat ró az iparra, s e feladatok sikeres megvalósí­tása az eddiginél felelősebb s elmélyültebb munkát kíván. Az újonnan választott szak- szervezeti aktíváknak, bizott­ságoknak meg kell találniok a maguk sajátos eszközeit, amelyekkel a maximális se­gítséget adhatják a célok el­éréséhez. Nem elég például, hogy a Monori Kefegyárban — igazodva a munkáslétszám összetételéhez — kellő szám­ban kerültek nők a szakszer­vezeti bizottságba, hanem ke­resni kell a nők munkafe­gyelme további megszilárdítá­sának módját. A váci tv-kép­csőgyárban kilenc brigád vál­lalása összesen hárommillió forint megtakarítását teszi Megjöttek a nyári ludak Jóllehet, még tartja magát a tél, a velencei madárrezer­vátumba már megérkeztek a tavasz első „biztos” hírnökei, a nyári ludak. A vadlibáknál nagyobb testű, s világosabb tollazatú madarak az ősi ma­gyar madárvilág kiveszőben levő „utolsó mohikánjai”. Ha­zánkban már csak egy-két he­lyen találhatók meg. Égjük legrégibb hazájuk a Velencei­tó, ahol évente mintegy 25— 30 pár fészkel. A Indákból egyelőre még csak néhány idősebb példány érkezett meg, s ütött tanyát a nádasokban. Négy év után tiszti rendfokozat főiskolai végzettség Sajtótájékoztató az Egyesített Tisztiiskoián Hétfőn délelőtt „civilekkel” népesült be az Egyesített Tisztiiskola tanácskozóterme: az iskola parancsnoksága tá­jékoztatóra hívta meg a ma­gyar sajtó képviselőit. A megjelentek előtt Pesti Endre vezérőrnagy, az Egyesített Tisztiiskola parancsnoka is­lehetővé: segíteni kell őket, hogy vállalásukat teljesíthes­sék. A Váci Kötöttárugyár­ban azt kell vizsgálnia az újonnan választott szakszerve­zeti bizottságnak: miben se­gíthet a gazdasági és pártve­zetésnek a minőségromlás megállapításában, a régi szint elérésében? A Csepel Autógyárban a hajtóműgyár kezdeményezte verseny mindjobban kibonta­kozik — azaz az élet nem állt meg, sem itt, sem másutt, a most megválasztottak azonnal a feladatok sűrűjében talál­ják magukat. Könnyű lesz helytállniok? Semmi esetre sem! Mindenre figyelve, mindent számításba véve kell dolgozniok a bizal­miaknak, a műhelybizottsá­gok s a szakszervezeti bizott­ságok tagjainak. Több figyel­met fordítani a fiatalokra, mert róluk igen kevés szó esett a választó taggyűlése­ken, küldöttgyűléseken. Na­gyobb határozottsággal szem­be szállni a munkafegyelem bomlasztóival, elérni, hogy a munkaverseny eredményeit rendszeresen értékeljék, s kellően nyilvánosságra is hozzák. Fokozott gondosságot kell tanúsítaniok a szociális problémák iránt, mert sok a jogos panasz. Mindez csak töredéke annak, ami a szak- szervezet frissiben választott tisztségviselőire vár. Kisebb vagy nagyobb ez a tisztség, a lényeget tekintve mindegy: mindenütt, becsülettel helyt kell állniok, mert a bizalom­hoz társaik a legbiztosabb ösztönzőt párosították: az igényességet! M. O. mertette az iskolára való je­lentkezés feltételeit, a ma­gas színvonalú oktató- és kiképzőmunka követelményeit, s a növendékek életét. Bevezetőben elmondotta, hogy az ötvenes évek gya­korlatától eltérően, ma már csak érettségizett, 21 évnél nem idősebb fiatalok jelent­kezhetnek a tisztiiskolára. A jelentkezők felvételi vizsgát tesznek. Jelentkezni min­den év március 17-éig le­het. — A négyéves tisztiiskola elvégzése során a növendé­kek — választott katonai szakáguktól függően — ta­nári diplomát, illetve felső­fokú szaktechnikusi oklevelei nyerhetnek — mondotta a to­vábbiakban. — Ezek az okle­velek a polgári életben meg­szerezhető főiskolai végzett­séggel egyenértékűek. A növendékek életéről szólva Pesti Endre vezérőr­nagy elmondotta: a hadsereg­ben nélkülözhetetlen fegye­lem keretein belül: az iskola hallgatóinak élete semmivel sem szürkébb, mint a húsz év körüli főiskolás fiatalok élete. A katonai kiképzésen és tanuláson kívül elegendő ide­jük jut szórakozásra, kultu­rális tevékenységre és spor­tolásra is. — Az iskola parancsnoksága és oktatókara súlyt helyez ar­ra is, hogy növendékeink megismerjék a fizikai mun­ka hasznát, becsületét A ter­melőszövetkezetekben, az üze­mekben, az építkezéseken végzett fizikai munka ellen­értékét a növendékek bajtár­saik rászorult családjának megsegítésére, klubszobáik berendezésére vagy kollektív külföldi utazásokra fordít­ják. A nagy érdeklődéssel kí­sért szóbeli tájékoztató után a sajtó képviselői megtekin­tettek néhány tanműhelyt és kabinetet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom