Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-02 / 51. szám
PEST Meere» <J€ivlap I960. MÁRCIUS 2, KEDD Nyújtsuk a ke Sok, a legkülönbözőbb felfogású diákkal, érettségi előtt álló leánnyal és fiúval beszélgettem a jövőről. Jövőjükről. Érdekes kép alakult ki. Tapasztalatom, meggyőződésem, hogy az egyetemekre, felsőfokú intézményekbe jelentkezetteknek, bizonyos szempontokat figyelembe véve, köny- | nyebb a helyzetük, mint akik ! dolgozni mennek. Indokaim: O A felvételiken sikeresen túljutottaknak lényegében továbbra is azt kell csinálniuk, amit már évek alatt „begyakorolhattakTanulni! Sokkal komolyabban, persze, több, elsősorban időáldozat árán. O Csak lényegesen később, négy-öt év múlva, a diploma megszerzése után kell megállni saját lábukon. S ifjú korban ez a négyöt év nagyon sokat jelenthet. Pluszt komolyságban, állhatatosságban, munkaszeretetben stb. O A felső fokú intézmények jellegéből fakadóan évekig „tanulhatják” az önállóságot s — bár pont az ellentéte ennek — a közösségi élőt „szabályait” is. S lehet itt még olyan apróságoknak tűnő dolgokat említeni, mint azt, hogy egyetemisták járják' a középiskolákat, hosszas beszélgetéseken tanácsokkal segítenek elsimítani az esetleges zökkenőket. Az egyetemek, főiskolák részletes tájékoztatást tartalmazó kis füzetecskéket bocsátanak ki. belső életükkel foglalkozó folyóirataikat rendszeresen ’megküldik leendő növendékeiknek. Természetesen meglepően naivnak hatna, ha ezek után azt próbálgatnám bizonygatni. hogy a továbbtanulásra áhítozó középiskolások türelmesen várják a negyedik tanév végét. Nem. S ez jó. De az ő türelmctlenségük| nek mások a mozgató rugói. J A már nagyrészt kívülről is- [ mert élet, tanulási forma utá- ! ni vágy, s — bár ez csak hiú- 1 sági megnyilvánulás — az is, hogy büszkén elmondhassák majd magukról: „egyetemista j vagyok!" De térjünk vissza a másik Ia nagy csoport, a nagyobb csoport gondjaira. Például: Laci elhatározta, hogy esztergályos lesz. Ez eléggé hétköznapi példa. Érdeklődik a szakma iránt, talán a családban van is hasonló foglalkozású. Mégis, bizonytalanabb a helyzete. Nem azért, mert az a vész fenyegeti, hogy nem talál helyet, ahol szükség lenne rá. Talál. Többet is. Válogathat. De vajon melyik lesz a legmegfelelőbb? Az is lehet, hogv olyan vágya van, amelynek valóra váltásáért kilincselnie kell. Sokáig, hosszan. Egyik helyen betelt a létszám, a másik helyen szükség van ugyan munkaerőre, de csak már ké=z szakmunkást foglalkoztatnak, vagy éppen a személyzetis ..fázik” a fiataloktól. Az érettségi előtt állók eme csoportjának érdekében felsorakoztatott indokaimat nem szedtem az előzőekhez hasonlóan precíz pontokba. De azt hiszem, az senki előtt nem maradhatott tisztázatlan, hogy miért is kell több figye'met szentelni az iskolai év befejezése után dolgozni kívánókra. Nem a továbbtanulók rovására — hanem azok mellett. A gyárak, vállalatok, termelőszövetkezetek az eddigieknél sokkal élénkebben, már a tanév közben érdeklődhetnének, hogy kik azok, akik szakmát kívánnak tanulni. Kölcsönösen megismerhetnék egymást, s akkor minden bizonnyal, kevesebb lenne mindkét fél részéről a későbbi csalódás is. Leendő ifjú alkalmazottaikat meghívhatnák magukhoz, ahol megismerkedve az üzemmel, a gyárnál, a közös gazdaSággal, nem kerülhetnének majd teljesen idegen helyre, idegen emberek közé. A követelmények előzetes ismertetése mellett a fiatal előre eldönthetné, hogy eleget tud-e majd tenni a követelményeknek, vagy keressen más helyet. S akkor ez később — kellő előismeret hiányából következve — nem a munkakönyvi bejegyzések munkahelyváltoztatás rovatát szaporítaná. S az indokok még itt is sorolhatók vég nélkül. De a végső következtetés csak az lehet: fordítsunk nagyo-bb gondot az iskola padjaiból a népi munkába kerülőkre. Több figyelemmel, lelkiismeretességgel, segíteni akarással simítsuk el a göröngyöket, amelyek elriaszthatják vágyaiktól a fiatalokat. Ök az út szélén állnak. Bebocsátásért kopogtatnak a komoly, a négy forgalomba. Ne csak ,,tcssék’’-e t mondjunk, hanem kezünket is nyújtsuk feléjük. Azt a kezet, amely átsegíti őket a kezdeti nehézségeken, megtanítja őket ..járni’’. Mert ebből valamennyiünknek csak előnye származik — de mindany- nyiunk kötelesrége is! Tóth István Júl a megyehatáron CIGARETTA ÉS KÁVÉ HELYEIT... Ahol sikerrel küzdik le az időszaki fáradtságot Az óra kismutatója lassan kúszik a 11-es szám felé. A karok és a szemek mintha lassabban, fáradtabban mozognának, előrebillen a fej és — bár küzd ellene az ember — ásítania kell... Jól esne most egy fekete, vagy egy kis mozgás a levegőn, s akinek módjában áll, kávét iszik (ilyenek kevesen vannak), vagy kimegy a mosdóba (ezek vannak túlsúlyban) és cigarettát szív. Az eredmény: néhány percre tagadhatatlanul felfrissül. ... Az Egyesült Izzó gyön- I gyösi gyárrészlegének dióda* | üzemében, a korszerű, csupa- j fény munkateremben tevé- I kenykedő, hófehér köpenyes ! dolgozók ugyanúgy elfáradnak, mint bármely hasonló jellegű munkahelyen. . Csakhogy itt ilyenkor minden másképpen történik. Nincs kávézás, nincs cigarettázás... Tizenegy órakor — megszólal a csengő — jelezve az ötperces torna kezdetét. A kitárt ablakokon friss Saját gyárukat fosztogatták Helyszíni tárgyaláson ítélkezett a Ceglédi Járásbíróság a betörőbanda tagjai felett Cegléden a Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál több mint négyszáz dolgozó jelenlétében tartották meg annak a bűnpernek a tárgyalását, amelyet egy fosztogató banda tagjai, Kökény Sándor és Tóth László esztergályosok és társaik ellen folytatott le a járásbíróság. A vádlottak több esetben betörték á vállalat Az előzetes kommünikék szerint Milan Kundera fiatal cseh író színműve, a Zárt ajtók mögött, osztatlan sikert aratott a csehszlovák színpadokon kívül jó néhány más, külföldi színházban is. Vígszínházi bemutatóját nemcsak ezért előzte meg nagy érdeklődés, hanem azért is, mert a közönség már elég türelmetlenül vár valami újabbat és valami jobbat a sablonná kopott témák és a sokszor üres formalizmussá merevedő formabontási manőverek után. A közönség — sajnos — most is csalódott. A témában is, a kivitelben is. A mese túlontúl ismerős. A hitleri megszállás alatt der- medező kisváros kispolgári lakásának ablakain át állandóan behallatszik a géppuskák ropogása és a menetelő osztagok csizmáinak agresszív dübörgése. Ezekről a félelmes hangokról azonban nem vesz tudomást a falak között élő család. A nyugalmazott őrnagy óragyűjteményét porol- gatja és harcol fiatal veje, a műszaki rajzoló ellen a — lakáskulcsokért. Felesége ellenszenvesen anyóskodik és uszítja lányát fiatal férje ellen, akinek egyetlen és leghőbb vágya, hogy legalább vasárnap reggel tovább lustálkodhassak az. ágyban. A széptestű és butuska menyecske viszont hisztériás izgalommal balettórára készül. Mintha semmi közük sem lenne ahhoz, ami a falakon kívül történik. Persze aztán jelentkezik a fordulat. A titokzatos telefon, majd a titokzatos vendég, egy fiatal mérnöknő a hegyekbe vonult ellenállók üldözött összekötője, akibe a felesége sexepiljének bűvöletében élő ifjú férj egyetemi hallgató korában szerelmes volt. És betoppan a gyanakodó házmester is, derekán revolverrel, karján horogkeresztes szalaggal. Az összefüggések, a kapcsolatok azonban nem ilyen világosak, így szerephez jut a formabontás is. A színpad olykor elsötétül, a reflektor hol egy SS-legényt világít meg, aki csípőre tett kézzel üvöltözi el a homályos helyzet és az előzmények egy- egy magyarázó momentumát, hol két overállos férfit, akikről sejteni kell, hogy az ellenállás gondolatát szimbolizálják. Aztán a háztetőn napozó és meztelenre vetkőző fiatalasszony bőrén villan a fénycsóva. Utóvégre — jó egy kis sztriptíz is a háznál. A néző joga, hogy ezekből a villanásokból bogarássza ki az író kétségtelenül nemes szándékait. A dolog vége az, hogy a lustálkodásra vágyó fiatal férj az okvetetlenkedő házmester hulláját a rekamié alá rejti, ezek után vendégével együtt menekül a hegyekbe. A nyugalmazott őrnagy viszont, végre megkaparintva a lakáskulcsokat, boldogan és büszkén jelenti be, hogy döntő csatát nyert. Két történet pereg tehát a színpadon, de sehogysem tud szerves egésszé kapcsolódni. A valószínűtlen alakok élettelenek. A színészeknek nehéz a dolguk, de becsületes szándékkal kelnek birokra feladatukkal. Latinovics Zoltán kivételes művészete sem tud életet erőszakolni a fiatal férj felemás alakjába. Nádasi Myrtill sem jár jobban a fiatal feleség szerepével, vetkőző jeleneteinek azonban osztatlan a sikere. Az őrnagy idétlen figurájából Tomanek Nándor hozza ki a kihozhatót. Sándor Iza méltó párja. A titokzatos látogató motiválatlan, kusza szerepével Spányik Éva kísérletezik. Csákányi László horogkeresztes házmestere régi, rosszemlékű ismerős. Könnyű dolga Kapás Dezső rendezőnek sem volt. Ügyes ötletekkel, a darab méreteihez túl tágas színpad lehetőségeinek hasznosításával igyekezett összefogni a színmű minduntalan széthullani vágyó elemeit. A közönség elég hűvös maradt, de a színészeket jószívű tapssal vigasztalta. m. I. raktárába, ahonnan munkaruhát, bakancsot, különböző szerszámokat, egyéb anyagokat loptak el. Kökény ezenkívül egy fiatalkorúval is szövetkezett különféle betörésekre. A fiatalkorú D. Sz. I. munkahelyéről a Csemői Állami, Gazdaságból ellopott egy motorblokkot is. amelyhez Székely László gépállomási alkalmazott segítségével egy szivattyút is szerzett. A fosztogató bandát végül is leleplezték és a járásbíróság ügyükben most hirdetett ítéletet: Kökény Sándort két év és hathónapi, Tóth Lászlót egyévi és 6 hónapi, a fiatalkorú D. Sz. Istvánt kilenchónapi börtönre ítélte, míg Székely Lászlót tíz százalékos bércsökkentés mellett tízhónapi javító-nevelő munkával sújtotta. A tárgyalás során fény derült másik három tolvaj személyére is, akikkel szemben a társadalmi tulajdon károsítása miatt az ügyészség külön vádat emel. levegő tódul be és a terem közepén felsorakozott lányok, Juhász Pálné vezetésével különböző tornagyakorlatokat végeznek. (Mellékelt képünk.) Szemmel láthatóan valameny- nyiüknek jólesik ez a kis testmozgás — legalábbis erről tanúskodnak a mosolygó szemek —, amely eltünteti a nagy koncentráltságot igénylő munka okozta elfáradást, és a műszak hátralevő háromnégy órájára biztosítja a kellő munkakészséget. Egy hónapja, hogy ennek a festői helyen létesült gyárrészlegnek diódaüzemrészében, — kísérletképpen — bevezették a munkahelyi testnevelést, s máris biztató jelei látszanak annak, hogy népszerűvé, közkedveltté válik. Eleinte persze — mir.: általában minden újtól — eltol is többen húzódoztak. Ec a tornában jelenleg részt vevő 50—60 főnyi dolgozó között ma már egy sincs, aki kétségbevonná annak jótékony fiziológiai hatását. A munkahelyi testnevelésről Juhász Pálné, a torna vezetője fejezte ki legtalálóbban véle- ményét: Nagyon jót tesz! Máris érkeztek kérdések egyéb üzemrészekből: „Nálunk mikor vezetik be?’’... Egyébként , minden héten más-más gyakorlatra kerül sor, s ezeket Szanyi György pszichológus állítja össze, sz MTS módszertani osztályának útmutatásai alapján. S. J. Eseménydús március Vácott A Lenin úti művelődési otthon márciusi műsorterve gazdag, változatos. Csütörtökön kezdődik az ifjúsági koncertsorozat. Az első előadás címe: „Magyar évszázadok". Az irodalombarátok köre Benjamin László költészetével ismerkedik. 15-én Balkányi Pál tart vetítettképes előadást „Eszperantóval a föld körül’’ címmel. Az Ország-Világjárók Baráti Köre tagjainak dr. Ábellá Miklós beszél olaszországi élményeiről. A művészeti klub három vendégelőadója: Czifka Péter művészettörténész (A szobrászat világa), dr. Végvári Lajos művészettörténész (Az absztrakt művészet előfutárai), és Kulcsár István dramaturg (Valóságábrázolás az angol filmművészetben.) A Déryné Színház „Az ezred lánya” című Donizetti operettel: az Állami Bábszínház „Misi Mókus kalandjaival” vendégszerepei a Madách Imre Művelődési Házban. A moziműsor magyar filmhéttel kezdődik. Négy régebbi filmsiker kerül ismét közönség elé. Látjuk márciusban többek között még a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig (magyar), a Limonádé Joe (csehszlovák), a Boldogság napja (szovjet) és a Ne hagy magad, Pitkin (angol) filmeket. Iff a tavasz! Újszülött vadmalacok a Bilkkben Ä Bükkben, Felsötárkáni vidékén feltűntek az eáső újszülött vadmalacok. A csíkoshátú apró jószágok vidáman futkosnak anyjuk után. A vaddisznók korai fialását az erdészek és a vadászok a viszonylag enyhe téllel magyarázzák. A korai fialásokrí való tekintettel a Mátrában és a Bükkben befejeződtek a téli vaddisznó hajtóvadászatok. ajtók mögött Milan Kundera színművének bemutatója a Vígszínházban A CSENDES-ÖCEÁN végtelen hullámai valahol északnyugaton egy kis sziget partjait nyaldossák. A sziget neve Agónia, lakói kannibálok. Ez utóbbi megjelölés annyit tesz, hogy a kannibálok önző, egyéni érdekből gyilkolják embertársaikat, nevezetesen, hogy húshoz jussanak. Nem is vitték semmire. Eddig. Tudniillik a szomszédos (sok ezer kilométer távolságból szomszédos) Patológia szemet vetett a kis szigetre. Nem jó. Egészen rosszul fejeztem ki magam. Így félreérthető. A patológok erkölcsi érzéke megengedhetetlennek tartja a kannibalizmust. Mind vallási, mind etikai érzékük, kifinomult kultúr- szellemük borzadva veti el magától még a gondolatát is annak, hogy a XX. század végén még mindig vannak olyan emberek, akik felebarátjukat megeszik vacsorára. Egy szép napon elhatározták tehát, hogy Agóniát felszabadítják az agónok rémuralma alól. Tervüket tapintatosan kívánták végrehajtani, egyrészt a világ közvéleményének esetleges rosszindulatú beállítását elkerülendő, másrészt számítottak a primitív agónok ellenállására, akik — hasonló esetek tanulsága alapján — nyilván képtelenek annak megítélésére, hogy mi jó nekik. HOGY ELEVE KIZÁRJANAK, az agresz- szió felvetésével kapcsolatos bárminemű rosszhiszemű hiedelmet, csillogó egyenruhás diplomatát küldtek a kicsiny szigetre békekövetnek. A követet barátságosan fogadták a szigetlakok. Nem a táplálékot, hanem a vendéget látták benne, mert éppen jól voltak lakva. Határtalan volt az örömük, amikor megtudták, hogy egy békekövetet tisztelhetnek a látogató személyében. A küldött ajándékot osztott szét a ben- : szülöttek között, majd közölte az agónok főnökével, hogy a patológ kormány megbizá- [ sából és nevében hajlandó megnemtámadási : szerződést kötni a sziget lakóival. Az agán főnök aláírta a megállapodást an- ; nál is inkább, mert a patalogók megtámadd- I sa távlati terveiben sem szerepelt. A diplomata később megszemlélte Agónia sziget védőberendezéseit, fegyveres felkészültségét és azon aggodalmát közölte a főnökkel, hogy az, mind technikai, mind taktikai szempontból elégtelen, egy, a sziget ellen irányuló ellenséges elözönléssel szemben. A TÖRZS FŐNŐKÉVEL megállapodott, miszerint korszerű fegyverekkel látja el Patológia Agóniát, így az utóbbi sikeresen veheti fel a harcot a szomszéd szigetlakó ellenséges bagarolokkal. Közben kikötött a szigeten egy patalog ] hadihajó és — mit tesz isten — véletlenül korszerű fegyverekkel és korszerű patológ katonákkal volt dugig megrakva. A kihajózó tízezer katonai tanácsadó bámulatosan rövid idő alatt kiképezte és felfegyverezte a kétezer agán harcost, majd a megelőzés módszerével élve megtámadták j a bagarolokat. Azok véres fejjel menekültek, ] számtalan vacsorát hagyva hátra az ujjongó : agónok számára. Itt tulajdonképpen be is fejeződött az: agán civilizáció és kultúra megalapításának i története. A TÖRTÉNELMI HŰSÉG kedvéért talán I csak annyit, hogy a patológok a továbbiak i során virágzó rakétakilövő támaszpontot lé- j tesítettek, mind Agónia, mind Bagarol szi- \ getén és a kultúrált növényevő szigetlakok \ még ma is boldogan élnek, ha éhen nem: haltak. DEÁK GUSZTÁV AG Ó NIA
