Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-21 / 68. szám
1965. MÁRCIUS 21, VASÁRNAP pesr sí tetet kJCívIud íl Köszöntjük Illés Bélát | Kopogtatunk a nagykapun Olvasóink népes tábora köszönti a hetvenéves Illés Bélát. Köszöntik őt a munkások és értelmiségiek, parasztok és tisztviselők, magyarok és nem magyarok: köszöntik őt a világ minden tájáról a szocializmus és az irodalom hívei. Illés Béla a Nyugat hasábjain indult el írói pályáján, Ady Endre biztatására. Hamarosan bekapcsolódott a munkásmozgalomba, s már 1918-ban a forradalmi katonatanács tagja. A Tanács- köztársaság idején Újpesten végez pártmunkát; a bukás után Bécsbe emigrál, Kárpát- Ukrajnában dolgozik a mozgalomban, letartóztatják, kiszabadul, — a kommunista mozgalom hullámverése hajtja városról városra, országból országba. Közben íróvá érik, s amikor Ausztriából is kiutasítják, 1923-ban a Szovjetunióba megy. Tevékeny részt vesz a szovjet írók és a külföldi kommunista írók szervezeteinek munkájában: neve és munkássága elválaszthatatlan a proletárirodalomnak ettől a harcokban és sikerekben gazdag szakaszától. Illés Béla három nagyregénye a magyar szocialista irodalom három jelentős fegyverténye. Az Ég a Tisza (1929) a Magyar Tanácsköztársaság küzdelmeinek, belső harcainak, szép lendületének és az elkövetett hibáknak széles ölelésű, átfogó igényű, expresszív erejű művészi képe. A csúcsot a Kárpáti rapszódia jelenti (1939); itt már fel- fényük minden, ami Illés Béla írásművészetén^k erénye. az érdekes előadás, a pártos népszeretet írói megszólaltatása, a széles eszmei alapon felvázolt kép részleteinek anekdotikus ked- vességű és közelségű megjelenítése, a lebiUncselő mesélőkedv, a valóság realista művészi megközelítésén belül a romantikus motívumok gazdagsága. Évekkel a felszabadulás után adta ki Illés Béla harmadik jelentős regényét, a Honfoglalást (1954). Ebben a könyvében a felszabadító harcokban résztvevő író írja meg a szemtanú hitelességével és az élénk képzelőerejű művész emelkedettségével azt a történelmi fordulatot, amely urak országából a ^ dolgozó nép hazájává tette ^ Magyarországot. A regény szá-^ mos pontján zavaróan hatott í y a személyi kultusz nyomása,^ megnehezítve a történelmi ese- ^ mények minden vonatkozása- ^ nak kimunkálását. De a nehéz- 2 y ségek, akadályok ellenére is^ fontos és sikeres regényt írt^ ülés Béla. í y S a regények mellett ott tar- ' kállik novelláinak, anekdotáinak színes szőttese. Az arany- libától a Történelmi leckéig, a Háztűznézőtől a Szásáig, a Sámson és Delilátói a Válasz- útónban szereplő elbeszélésekig: egy ötletekből, élményekből, mesélő kedvből soha ki nem fogyó író önti vonzó szellemi kincseit. S emellett az anekdoták, emlékezések, „találkozások” végeláthatatlan sora. Ezek az írások a novellákkal, sőt a regényekkel együtt is egy nagy emberi célt, egy nemes írói szándékot szolgálnak és érvényesítenek: Illés Béla a legnehezebb években is arra törekedett, hogy felcsillantsa írásaiban a szocializmus emberi derűjét, hogy megmutassa a kizsákmányolás nélküli társadalom humanizmusát, igazát. S ha ezt az új humanizmust ideig-óráig beárnyékolták is a személyi kultusz felhői, Illés Béla szocializmusba vetett hite, humánus bizakodása igazolódott: az elmúlt időszak fellegoszlató volt. Az író hetven éves. a folyóiratok és hetilapok új és új írásait közük: nemcsak alkotóerejéről adnak hírt ezek az elbeszélések, hanem Illés Béla emberi erejéről is, amellyel leküzdi a betegséget. Magunknak azt kívánjuk, hogy még sokáig olvashassuk Illés Béla új meg új írásait, az írónak pedig azt, hogy töretlen akarattal folytassa művészi munkáját, hogy tíz esztendő múlva, nyolcvanadik születésnapján, ismét nagy pohárral koccinthasson olvasóival arra, hogy a kilencvenedik születésnapon is éltető bor csillanjon serlegében. K. P. tölti Iá azt a cédulát úgy, mint Roimanek; de be is dobja, nem úgy, mint Romanek. Az események ezután rohanva követték egymást Manapság persze senki sem babonás — de hát mégiscsak más az, ugye, ha egy szerencsés kezű ember veszi kézbe a dolgokat... Ezután csoport- vezetője mindig hősünket küldte kényesebb ügyekben az osztályvezetőhöz; s egy idő múltán az osztályvezető már csak rajta keresztül érintkezett a főosztályvezetővel. Minek szaporítsam? Három hónap múlva a Szőrmeelosztó minden fontosabb előterjesztését, beszámolóját Romanek vitte fel az irányító szervhez, az igazgató kifejezett kívánságára. Visszajövet pedig személyesen kellett beszámolnia tapasztalatairól. Volt nap, hogy az igazgató háromszor is hivatta; üzleti ügyben nem születhetett döntés a „szerencsés Romanek” nélkül. Hősünknek a siker határozottan jót tett; megszépült tő- e, képe kisimult. Szombatonként szakadatlanul szólt asztalán a telefon: — No, ma hányat írunk? — A főosztályvezető kartárs kérdezteti, hogy a Szeged— Tatabányára beírhatja-e a kettest? És így tovább, éra így tovább ... ★ Népszerűsége az évek múltával kissé hanyatlani kezdett. Mivel tippjei a legritkább esetben váltak be, a tanácskérők lassan elmaradoztak. Már F elnőttünk. Szinte magunk sem vettük észre. Igaz, két esztendővel ezelőtt, amikor megkaptuk a személyi igazolványunkat, már gondoltunk rá, hogy lassan mögöttünk marad szép gyermekkorunk. Akkor büszkék voltunk felnőtté érésünk első jelére, s okkal, ok nélkül, mutogattuk bordó fedelű kis könyvecskénket — a felnőtteknek. De minden csoda három napig tart. A személyi igazolvány varázsa is. Elfeledtük s éltük tovább a magunk serdülő életét. Apró gondokkal, kisebb- nagyobb csínytevésekkel és természetesen sok, a felnőttek által is elismert eredménnyel. Valahogy mégis könnyű volt az életünk. Ha kifogtunk egy jókora szekundát, csak magunkban bosszankodtunk, de a tanár úr előtt megvontuk a vállunkat. Különösebb baj soha nem történhet egy sze- kundából. Csakhogy... A nagykapun túl a szekundát már nem lehet egy vállrándítással elkönyvelni. Az élet már nem olyan megbocsátó, mint az iskola. Az élet — élet. Nem tesz különbséget tizennyolc éves és negyvenéves között. Az élet másként mérlegel, mint a tanár urak. Az életben minden sze- kunda — bukás. Kisebb vagy nagyobb, de utána mindig talpra kell állnunk. Vajon megvan-e hozzá már az erőnk? Két hónap múlva az iskola hivatalosan is éretté nyilvánít majd. Papírt kapunk róla. De csakugyan érettek vagyunk? Százhuszonketten érettségizünk az idén a nagykőrösi Arany János gimnáziumban. Kilenc venhárman lányok és huszonkilenc fiú. Hetvenhetén határoztuk el, hogy tovább tanulunk. De az már más lesz, mint a mostani iskola. Az már túl van a nagykapun .. A nevem: G. Nagy Mária. Tanárnak készülök. Biológiára és testnevelésre szeretném oktatni a gyerekeket. A biológia kedvenc tantárgyam. A sport: legkedvesebb szórakozásom. A Kinizsi NB Il-es csapatában kosárlabdázom. Télen síelek. Mit mondhatnék még magamról? Százhetvennyolc centi magas vagyok, a hajam barna és fiús formára vágattam. Sportolni hosszú hajjal nem lehet. Zavar. Tanyán születtem, Kőcser mellett. Ott élt a családunk évekig. Csak később költöztünk be a városba. Apám a Szabadság Termelő- szövetkezetben dolgozik. Házunk van, jól élünk. Az egyik öcsém még iskolás, a másik ipari tanuló. Én tanár leszek. Ha sikerül a felvételi. S ha nem... Ez is megtörténhet. Már most számolok vele. Ha nem sikerül, egy eszrtendőre elszegődöm a konzervgyárba. Aztán újra jelentkezem. S ha sikerül, nemcsak a felvételi, de az egyetem is, tanár szeretnék lenni valahol a hegyek mellett. Mert síelni csuda remek! Ha olykor túlságosan síkos a hó? Felállók, megyek tovább. A síelés olyan, mint az élet. Mindig csak előre ... S ipos Ágnes vagyok. Az apám már nyugdíjas, a bátyám ötödéves orvostanhallgató. Anyám azt szeretné, ha én is orvos lennék. Az komoly egzisztencia. Lehetséges. Nekem azonban szenvedélyem a rajzolás. Tagja vagyok a rajz- szakkijmek, amelyet Rácz József tanár út vezet. A másik szenvedélyem: a színház. Bérletem van a kecskeméti Katona József Színházba. Nos, ebből a két szenvedélyből tevődik össze a holnappal kapcsolatos tervem. Jelmeztervező szeretnék lenni. Az Iparművészeti Főiskolára jelentkeztem. A színház világa csodálatos varázs. Engem már esztendőkkel ezelőtt megkapott, azóta sem tudok szabadulni tőle. Nem is akarok. Anyám szerint ugyan a színházi emberek mind bohémek. Lehet, hogy én is bohém v vagyok? Nem. A szándékom komoly, az akaratom erős. Jelmeztervező leszek. Bújom a könyvtárakat. Kortörténetet tanulok. És figyelem az embereket. Hogyan öltözködnek, mi teszi mássá az egyforma anyagból készült két azonos ruhát? Ha nem sikerül az idén, jövőre újra megpróbálom. Aztán ismét és ismét Nem mondok le egykönnyen tervemről. Már évék óta készülök rá. S ha az ember nagyon akar valamit, biztosan eléri... r E n is bemutatkozom: Ha- das Ildikó. Hogy mi szeretnék lenni? Nehéz dió. Legalább olyan, mint a saját jellemem. Hogy az milyen? Nem szégyellem bevallani: csapongó és kiegyensúlyozatlan. Mindig az újat keresem. Még most is, pedig már döntöttem. Matematika-fizika szakos tanár leszek. Miért? Tanár volt az apám, az édesanyám apja, sőt apám szülei is. Tanárnak lenni nálunk már hagyomány. Szeretek tanítani, ötven óta, hogy apám meghalt, sok tanítványom volt már. Szükségből. Anyám beteg. Akkor még a nővérem is tanuló volt. Valamiből élni kellett. Ügy érzem, már nem lesz nehezebb a nagykapun túl sem. Az élet néha korán megedzi az embert. Most csak két tanítványom van. Laci nyolcadik osztályos diák. Bukott diák. Nem könnyű vele. A másik tanítványom __hm, nem tudom, s zabad-e így mondanom, hiszen Erzsi néni mégiscsak negyvenéves, akár az anyám is lehetne. Az egyik termelő- szövetkezetben dolgozik. S közben tanul. Okos, szorgalmas, jó tanít... tanulótárs. Bárcsak Laci is olyan lenne! Ügy gondolom, ilyen lehet az élet a nagykapun túl is. Dolgozni azért, hogy a család semmiben se szenvedjen hiányt. És én dolgozom. Dzsessz- zongorista vagyok a tánciskolái kurzusokon. Néha bálokban is játszom. Pedig táncolni jobb lenne. Mit csináljak. Ilyen az élet. Tanár leszek. Már döntöttem. Mégis bizonytalan vagyok. Szeretem a zenét. Tíz évig tanultam zongorázni, hét évig pedig csellózni. Mehetnék zenei főiskolába is, de érzem, művész soha sem válna belőlem. Zenélni igazán pedig csak úgy érdemes. Aztán nagyon szeretem az irodalmat. Most fejeztem be harmadszor Hemingway: Búcsú a fegyverektől című regényét. Harmadszorra is nagyon tetszett. Bérletem van a kecskeméti Katona József Színházba. A festészet is nagyon érdekel. És nagyon kedvelem m nyelveket. Akkor miért leszek mégis matematika-fizika tanár? Ügy érzem, értelmi beállítottságú emberke vagyok, nem pedig érzelmi. Furcsa, ugye? Magamnak sem tudom megmagyarázni, hogyan is vagyok. A felvételi vizsgától nem félek. Mindig kitűnő tanuló voltam. Nem a jó tanulmányi jegyekért, nem is rátartiság- ból. Szeretek tanulni. Meg a muszáj is kényszerített. Apám meghalt, anyám beteges, nincs akire támaszkodhatok. Csak a saját erőmre. Nem félem átlépni a nagykapuk N agykőrösön százhuszonketten kopogtatunk. Ott állunk a nagykapu előtt s várjuk a bebocsátás pillanatát. Tudjuk, az élet fogad majd minket. A perc ünnepélyes lesz. De hogyan folytatódik azután? Bizakodunk. És bízunk tudásunkban, akaratunkban, erőnkben. És természetesen a felnőttek segítségében is. Nem szeretnénk csalódni. És nem szeretnénk, ha csalódnának bennünk. Prukner Pál Szeles március (Foto: Kotroczó) az is megtörtént, hogy áz igazgató mással küldte fel a jelentést a minisztériumba. „Itt valamit tenni kell — gondolta hősünk. — De megint a totóval? Ez átlátszó volna...” A lottóval bátrabban tervezgethetett. S amikor az igazgató úgy ment el egyszer mellette, hogy a szokásos meleg' mosoly helyett egy fagyos biccentést sem vetett feléje, hozzálátott tervének kiviteléhez. Szerdán egy helyett két lottószelvényt vett — egyiket kitöltötték este az asszonnyal, a másikat üresen csúsztatta tárcájába. Péntek délben a sajtóelőadó szobájában meghallgatta a rádiót, kiosont a félreeső helyre s kitöltötte a cédulát, négy találattal. Aztán visszament szobájába s ártatlanul megkérdezte az egyik kollégát: — Nem tudod véletlenül a lottó nyerőszámait? A kolléga felyonita vállát. — A déli lapban benne lesz. — A rádió bemondja tizenkettőkor — szólt egy másik. — Talán a vezér titkárnője hallgatta. Felhívták a titkárnőt. Csakugyan hallgatta. — No, Romi? — néztek rá várakozón.. Hősünk a zsebébe nyúlt s ünnepi mozdulattal kihúzta a fel nem adott négytalálatos szelvényt. A két kolléga elsápadt. — Őrület! — hörögték gyöt- rötten. — Másodszor is! Hogy éled túl? Kar társak, mi egy hőssel vagyunk itt együtt nap 1 mint nap! Megyek és elmondom a vezérnek! Romanek, a liős, aznap boldogan ment haza: zsebéből kikandikált a déli lap csücske. — Mutasd a lottószelvényt, mama! — szóit jókedvűen. — Hátha nyertünk. Mintha ismerősek volnának a számok... A szelvény előkerült — s nem, nem lehet visszaadni hősünk érzéseit: három nyerőszám mosolygott le róla. Legalább öt-hatszász forint! — De, remélem, ezt most bedobtad... — szólt évődő mosollyal az asszony, emlékezvén a hajdani szerencse- c^ináló ötletre. — Hogy-hogy — kiáltotta elszoruló torokkal Romanek. — Hiszen itthon hagytam, hogy te dobd be! — Én?! — sikoltotta döbbenten az asszony. — Te, te! Úgy beszéltük meg, hogy csütörtökön tizenegyig bedobod! Nekem tegnap értekezletem volt, siettem! Az asszony összevonta szemöldökét, tűnődött. — Csakugyan ... — biccentett, aztán emlékezőn. — De hát tegnap egész délelőtt a főzéssel bajlódtam, kinek jut olyankor eszébe a lottó — Legyintett s elnevette magát. — Egye fene... Romanek elsápadt, a szívéhez kapott, s lerogyott a díványra. Az asszony vizes borogatásért futott, délután orvost hívott, s másnap betelefono- : zott a hivatalba, hogy kiment- i se. Ezután három napig ápolta, i
