Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-21 / 68. szám
M» "'\fCMap 1965. MÁRCIUS 21, VASÁRNAP megesik. Erre is számítottak: ötven mentőkocsi áll „bevetésre7’ készen. Nehézkes egyenruhákban és fehér sisakokban rendőrök cirkálnak, mert a nagy tömeg a zsebmetszőket is kísértésbe hozza. No és az italozás a tolvajlásra még nagyobb kísértést ad. Nincs olyan statisztika, amely tárgyilagosan ábrázolná azt a tekintélyes italmennyiséget, amelyet a karneváli napokon elfogyasztanak. Megnövekszik az áramfogyasztás is. A városi elektromos művek 40 millió kilowattóra fölötti energiát adnak a négy legfontosabb karneváli napra. Goethe házában Százhanninchárom éwei ezelőtt, március 22-én sóhajtott utolsót nyolcvanhárom éves korában a német költőfejedelem, Johann Wolfgang Goethe. Akkor mondta a nevezetes „mehr Licht”-et, amelyen azóta is vitáznak az irodalomtudósok. Weimarban jártamban órákig bolyongtam a házban, ahol Goethe lakott s amit azóta csodálatosan szép múzeumnak rendeztek be. A boltíves vastag falakat még 1709-ben húzták és itt élt a költő kis megszakítással haláláig. A házat 1945-ben bombatalálat érte, de az akkori szovjet közigazgatás támogatásával rövidesen helyreállították. Már Goethe életében valóságos zarándokhelynek tekintették a frauenplatzi házat. A kor legjelentősebb emberei, írók, tudósok, természetbúvárok, színészek és filozófusok, államférfiak és zenészek fordultak meg itt, fürödtek a hatalmas elme fényében, csodálták kincseit. így a ház szinte szellemi központja lett Németország és Európa kulturális életének. Innen indultak ki a „kapuk és utak a világ minden tája felé”. A mappaszekrényben őrizte Goethe az „öreg mesterek szabadkézi rajzait” különös rend szerint A MOSZKVA SZÁLLÓ - 45 EZER TONNA Alma-Atában a szovjet koz- mofizikusok országos értekezletén meglepő közléssel szolgált Georgij Zsdanov moszkvai professzor, aki elmondotta, hogy a kozmikus sugárzásban levő „mű" mezonok segítségével, bármely építmény súlyát meg lehet határozni. A moszkvai tudós közölte, hogy a „mű” mezonokat regisztráló különleges berendezés segítségével megmérték a Moszkva szálló súlyát is és az 45 000 tonnának adódott. A korábbi mérések útján kapott eredményhez képest az eltérés 1 százaléknál kevesebb. Az erkölcsök megjavításának sajátos módja Egy tajvani tartományi kép- ‘ viselő javasolta a kormánynak, hogy adóztassák meg a férfiakat, akik ágyasokat tartanak és ezzel szorítsák őket erkölcsösebb életmódra. Egy képviselőnő viszont azzal a javaslattal állt elő, hogy az úgynevezett „női vendéglők” alkalmazottaitól szedjenek különadókat. Javaslatát azzal indokolta, hogy az áthárítható különadókkal el lehetne riasztani a férfiakat az efféle intézmények látogatásától. Miért meresztünk „nagy szemeket“? Ez a kifejezés nem puszta szókép. Kiderítették ugyanis, hogy az agyműködés valóban nagymértékben befolyásolja a pupilla tágulásának mértékét. A chicagói egyetem pszichológusai fotografikus mérésekkel megállapították, hogy még átlagon felüli intelligenciájú felnőtt embereknél is a legegyszerűbb fejszámolási művelet a pupillák tágulását idézi elő és mihelyt megtalálták a megoldást, a pupillák ismét a normális méretre szűkülnek. A tágulás mértéke a számtani feladat bonyolultságával áll egyenes arányban. Minél megfeszítettebben gondolkozunk, annál nagyobbra nőnek a pupilláink. Zsinagóga - hálószobákkal Az építészeti szempontból tökéletes hatemeletes épület, amely szinte uralja Tel-Avi- vot, nemcsak Izrael legnagyobb szállója, hanem egyben világkuriózum is. A világ egyetlen „kóser” szállodája, ahol minden pénteken éjfélkor megszűnik minden emberi munka — az ortodox zsidó vallással összhangban. Helyette azonban munkába lépnek a legmodernebb automaták és fotocellák, amelyek 24 órán át kiszolgálják a vendégeket. Ezenkívül a szállodában naponta három istentiszteletet tartó zsinagóga és egyéb érdekesség található. A Debora nevet viselő szálloda, a Közép-Kelet legnagyobb hasznot biztosító és egyben legelegánsabb szállodája. A könyvtárszoba, innen nyílt a hálókamra és a dolgozószoba KÜlÖllÖS, zegzugos, öreg háBarátságos sárga falai közöl kincseket rejt, mert Goethe otthonát „nem a jólélésnek rendezte be és használta, mu- alkotásgyűjteményét „nem. szeszély és önkény szerint, hanem mindig tervvel és szán- déklcal” hordta össze, „önmaga következetes műveltségéhez” és a „művészet és a tudomány lehető legnagyobb elterjedésére”. Tágas szobák után kis kamrák következnek, váratlan lépcsőkkét. Hol a középkori képet idéző térre, hol a ház valamelyik udvarára nyílnak az ablakok. Szerencsére órákig szinte egyedül voltam a házban, alig pár turista sétált a vakítófényes tölgyfadeszkákon. Mindjárt az emeleten a Sárga teremben hófehér kőből rakott „Salve" fogadott. Ettől azonnal megtisztelt vendégnek éreztem magam, $ ez a jóleső érzés végigkísért. Sok időt töltött a költő — a hagyomány szerint — a mellszoborszobában, míg meghitt barátait innen pár lépcsőt lefelé haladva a kerti szobába vezette, ahol órákig beszélgettek, vitatkoztak, különösen sokat Schillerrel. Megható volt bolyongani Vulpius Christiane, Goethe második feleségének szobáiban. A falon ott lóg a családi szőnyeg, amelyen örök hűséget esküdtek egymásnak a Goethe-ivadékoik, amelyen keresztelték őket s amelyen ravataluk állt. Az előszobában a falon kis olajlámpácska vi-' lágít. Goethe adta egyszer kölcsön egy szomszédasszonynak s a lámpát a késői leszármazottak 1953-ban juttatták vissza a múzeumnak. Gyűjteményszoba, Junószo- ba, Úrbinószoba, Majolikaszoba egymás után. S amikor már belefáradtam a festmények, szobrok, antik bútorok szépségébe, a főúri gazdagságot sugárzó ház kincseinek szemlélésébe, akkor egy kopott kis lépcsőn lemenve más világba, a ház hátsó részébe értem. Ott nem volt pompa, csak puritán egyszerűség. Goethe a dolgozószobáját életében csak kevés bizalmasának mutatta meg. Ott, abban a remeteségben, a recsegő íróasztalon, egy üveggolyó, egy lepecsételt vörösboros palack mellett születtek remekművei, a „Wilhelm Meister”, önéletrajza, a „Dichtung und Wahrheit” és fő életműve, ci Faust. Az ftjtö amely a hálószobába vezet most is tárt volt. S a kézbecsúsztatott pár márka hatására az öreg nénike — ki szoborként üldögélt a lócán — felemelte a bojtos zöld zsinórt, beléphettem. Zöld faldísz takarta az északi és keleti falat s ettől az egész szoba valahogy különös borongó jelleget kapott. Fenyőfaágy, földig érő zöld takaróval, két kisasztal és egy lcarosszék minden bútorzata. Ebben a székben ült a tudósnak, írónak, költőnek, államférfinak és humanistának egyformán nagy Goethe, itt sóhajtott utolsót. Százharminchárom évvel ezelőtt délben fél tizenkét órakor történt. Egész éjjel folyik a vigalom, s a reggeli nap forró sugarai alatt hazafelé tartó utólső vendégek már a tengerpartra érkező fürdözők előtt haladnak el. így reggelente az utcaseprők konfetticsomókat görgetnek maguk előtt. A délceg pálmák zöld koronáin és a televízióantennákon pedig elszalasztott színes léggömbök imbolyog- nak. A korán ébredő gyerekek plasztiktrombitákat, papírláncokat, üveggyöngyöket és éjjeli orgiák félreérthetetlen jeleit találják a tengerparton. G. Kratochwil! Nyitány: Polonäse A világszerte híres riói kar- | A kezdeti, rendezetlenül fel- nevál minden évben a nyarat vonuló színes maszkos cso- búesúz tatva két héten át tart. j portokat felváltották a több Az idei karnevál pompája J csoportra tagolt, önálló mu- azonban talán minden eddi- * zsika ütemére táncoló felvosoraikból lassan árad felénk a zene zsongó ritmusa. Amint közelednek a felvonulók, egyre jobban kirajzolódnak az egyes részvevők is. Már jól gdt felülmúlt, mert a több mint 3 milliós világváros éppen most ünnepli fennállása 400. évfordulóját. A portugál Eustacio de Sá néhány fa- kunyhóit ácsolt össze a festődén csodálatos cukorsüveg- hegy lábánál. Az épületek száma évről évre szaporodott, formájuk, magasságuk megváltozott: ma már felhőkarcolók regimentje emelkedik az egykori fakunyhók környékén. „Cidade maravilhosa" vagyis csodálatos város — így nevezik a brazilok Rio de Janeirót. S miután Brazília közigazgatási centrumát néhány évvel ezelőtt innen az ország belsejébe helyezték át, a csodálatos város lakói úgy érzik, ezáltal még inkább övék lett minden utca, minden mulató, minden park. A karneválok napjaiban minden így is- van. Ilyenkor az egyszerű emberek, a gyári munkások, a pincérek, a hordárok, a háziasszonyok, a portások uralják a várost. De csak ilyenkor. Egyébként a monopolisták, a gyárosok, a bankárok, a szálloda- | tulajdonosok és a többi pénzember tartja hatalmában a várost, az országot. Jellemző, hogy a korábbi karneválok is a szemben álló társadalmi osztályok helyzetét fejezték ki. A mai karneválok főszereplői a négerek, régen viszont csak részben volt így. A rabszolgák kezdetben csak február 6-án „Miasszonyunk” napján kaptak engedélyt arra, hogy kitombolhassák magukat. A négerektől a fehérek ekkor még határozottan elkülönítették magukat és az európai szokásokat utánozták. Az első maszkokat és konfettiket Velencéből hozatták. Hogyan kezdődött száz évvel ezelőtt a karnevál? Erre a kérdésre Johann Kaltenboeck egykori írása így felel: — A táncot minden alkalommal „Polonäse”-vel kezdték. A kijelölt rendező mindig ízlése szerinti hosszú vagy rövid léptekkel és egyéni figurával vezette be a táncot. A „Polonäse” tehát tulajdonképpen nem is tánc, hanem választékos lépésekből alakított séta, amelyet nemcsak fiatalok, hanem az idősebbek is nagy kedvvel csináltak. Az úr hölgyét jobbján vezetve a muzsika lassú ütemére lép előre, nem úgy, mint mások gyakran teszik: az urak mars tempóban verik talpukat a talajhoz, rrv.nt- ha katonai díszfelvonuláson vennének részt. nuló egységek. Ekkor már minden csoport más táncot járt. A 30-as években további újításokat vezettek be. A Jomal de Brasü javaslatára karneválkirálynőt választottak, s ha már királynő van, miért ne legyen király is: IWomo-nak nevezték. A felvonulásokon részt vettek az úgynevezett samba iskolák Is, amelyek táncosai nagy hozzáértéssel, változatos figurák alkalmazásával szórakoztatták a közönséget. A párját ritkító látványosságra az üzletemberek is felfigyeltek. Az utazási irodák külföldön és Brazíliában egyaránt nagy propagandát csaptak a karneváloknak. Vendégeik külön emelvényről szemlélték a felvonulókat. Idén mi is az egyik emelvényről szemléltük az alkonyaiban kibontakozó csoportokat. A „Da Condelarla" templom mellett már fénylik, csillog a karnevál. Rendezett látjuk, miként hajladoznak, ugrándoznak a sambaiskola első csoportjának táncosai. Mögöttük egy zászlóvivő leány és egy tiszteletre méltó öreg néger halad. Egy énekes elektromos megafon segítségével közli a samba témáját. Ugyan miről beszél? Őszintének tűnő szavakkal tömjénezi Brazília múltját, beszél egy kis állam furcsa lövészünnepélyeiről. Mögötte dús fantáziával díszített kocsit rendkívül elegánsan öltözött csinos lányok táncolnak körül. Egy csoport hirtelen kiválik és akrobatikus ügyességgel csatát imitál. Fénylő, fedetlen csípőkkel táncosnők lengik körül a 200 muzsikust, akik megálltak, hogy a sambaiskola ezer táncosát mögéjük engedjék. Ök zárják a sort Újabb samba-iskolák érkeznek. Mindegyiknek másképp öltözött előénekese van, táncosai más témára, más táncot lejtenek és ruhájuk színe is különbözik a többitől. A nagy tumultusban bizony a szerencsétlenség is könnyen BÚCSÚ A NYÁRTÓL RIÓI KARNEVÁL Ötven mentőautó
