Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-12 / 36. szám
1965. FEBRUAR 12, PÉNTEK Két ujj iskola iiiez»^axdaság] §zakimiiikástaniilékifiak Reformálták a szakmunkásképzést - Rendezik a tanulóbért - Okleveles baromfitenyésztő, aki ablakpucoló Tulajdonképpen nem so- | kan vannak, csupán 1090 a mezőgazdasági szakmunkás ' tanuló egész Pest megyében. Közel ötszáz már harmadéve tanul, ez idén végez. Az általános iskolákban pedig éppen most hívják fel jelentkezésre a nyolcadikos gyerekeket. Mezőgazdasági szaktanuló viszont tudvalevőleg csak az lehet, akit valamely gazdaság, akár állami, akár tsz, annak leszerződtek Megyénkben a mezőgazdasági szakmunkás- képzés központja Vasad, ott a szakiskola és mellette a kollégium, ahol az elméleti tanulmányokat folytató gyümölcstermelő tanulók 25—30 főnyi csoportjai váltogatják egymást. Eddig az elméleti oktatás csupán évente háromhónapos volt. a most jelentkező tanulók azonban már az új rendszer szerint évi öthónapos elméleti és hathavi gyakorlati oktatásban részesülnek. A gyakorlati időt természetesen annál a gazdaságnál töltik, amelyik szerződtette őket. Külön előnye az új rendszernek, hogy amelyik gyerek jó eredménnyel zárja a tanulóidőt, szakmunkásbizo- nyítványa alapján a mező- gazdasági technikum harmadik osztályába iratkozhat. A bentlakásos elméleti oktatási idő felemelése most már elengedhetetlen követelményt támaszt, új iskolára és korszerű, egészséges tanulóotthonra lenne szükség. Az napokban megszületett végre a határozat, hogy két mezőgazdasági szakmunkástanuló-iskola és otthon épül a megyében, mégpedig egy a gyümölcs- és zöldségkertészek, másik' pedig a? állattenyésztőik számára. A kertészszakma minden valószínűség szerint a Kertészeti Főiskola Pest környéki tangazdaságai egyikének közelében, míg az a'- lattenyésztő szakmunkás jelöltek előreláthatólag Gödöllő környékén jutnak iskolához és otthonhoz. Mindkettőben egyszerre 120—120 tanuló számára lesz hely. A gépész tanulók örkénvi és biai iskolája megfelelő, más megyéit tanulói részére is van ezekben hely. A többi termelési ágazatra azonban továbbra is különböző helyeken készülnek fel a tanulók, de az eddiginél kedvezőbb körülmények között. A két új iskola tervezési munkálatai rövidesen megkezdődnek, építésükre azonban jövő év előtt már nem kerülhet sor. Remélhető, hogy az 1967—68-as tanévben már az új iskolában indul meg a tanulóképzés. Reformra szorul azonban a tanulóbér kérdése is. Az állami gazdaságokban megszabott bér volt, a tsz-ek- ben viszont más és más alapon díjazták a tanulókat. Erre vonatkozólag a közeljövőben megfelelő rendelkezés lát napvilágot. Szükség volna egy olyan rendeletre is, amely kötelezi a gazdaságokat, hogy á hároméves tanulmányi idő letöltése után alkalmazza a náluk tanulókat. Szórványosan ugyan, de előfordult, hogy egyes gazdaságok a náluk szakmunkás képesítést nyert fiatal részére nem biztosítottak munkát. Csak példaképpen: az Agrobotanikai Intézet tá- piószelei kísérleti gazdaságánál tavaly hat baromfitenyésztő szakmunkástanuló végzett, közülük azonban csak kettőt alkalmaztak. Az egyik lánynak — szakmunkásbizonyítvánnyal a kezében — nincs kereső foglalkozása. Egy másik állami ösztöndíjjal a péceli felsőfokú technikum hallgatója. Két további volt tanuló közül az egyik a fővárosban valamelyik házkezel őségnél adminisztrátor, míg társa vagonablakokat pucol a Keleti pályaudvaron, miután a gazdaság nem tartott igényt munkájukra. Meg kel! jegyezni, hogy mind a kettő jelesen végzett. Az új iskola épülete és a tanulóbér egységes rendezése mellett, feltétlenül szükséges tehát szabályozni a szakmunkások jövendő sorsát. Ilyen rendelkezés sürgős kiadása fokozná a pályaválasztás előtt állók érdeklődését, a mezőgazdasági szakmunkás foglalkozás iránt. Sz. E. Fények és növények A fény hatására alakulnak ki az egyszerű anyagokból bonyolult anyagok a klorofill-szemcsében. Felmerül a hér-,., des, nem lehetne-e a fény szabályozása révén irányítani a növények fejlődését. Kiderült, hogy lehet. A fiziológusok megállapították, hogy fehér vagy vörös fényben a hagyma gumója nagyra nő. kék fényben viszont á szár növekszik és nem képződik gumó. A kék fény kvantumai, amelyeknek kétszerte nagyobb energiájuk van, mint a vörös fény elemi részecskéinek, az energiaigénye- sebb folyamatokat bonyolítják le. Amellett a színkép különböző tartományaihoz tartozó sugarakat különböző anyagok nyelik el, így ezek a sugarak más-más átalakulási reakciókat idéznek elő. VIZSGÁK ELŐTT Foto: Wormser Ä\\\\\\\\VVN\\>\\\\\\\V\\V\\\\\\\\\Ä>\\V\\\V\\\\\\\\\\\\\^^ Szokatlan történet „Szüleiéit Kecskeméten, ember leit Cegléden** NEM GILT AZ EGÉSZ. Maga kiírja amit én mondok. Márpedig nekem elég, ha az itteniek tudják, nemhogy más is. Mer’ én ismerem a népeket. Könnyű kinevetni a más baját, hamar odavágják: tuskófejű. De az úristenit, aki mondja az tán’ sosem süllyedt a lábabokáig a latyakba. — Rendben van, én megértem. De ha nem írom ki a nevét és honnan jött, azt gondolják kitaláltam. — Az az. Mer1 olyan az én egész életem, mint a kitaná- lás. Ha én kitanálni akarnék valamit, akkor jót ta- nálnék magamnak, jobbat, mint ahogy volt, meg van még ma is. Azt azért megírhatja, hogy a Mohos igazgató úrnak köszönhetem ezt az iskolázást. Kétszer is kijött hozzánk és úgy mondta, jöjjön be Jóska a kecskési iskolára, nem maga lesz ott egyedül. Éppen azért ment nehezen a rászánás. Ugye, ötven múltam, lassan húsz éve jöttem Cegléd alá, minek tudják rólam, hogy nem megy a tudomány. — Hát hol nőtt fel, miért nem járt iskolába? KECSKEMÉTRE, Kisfáyba valók vagyunk. Tanyavilág az is. De még rettenetesebb, mint erre. Olyan nagyon szegények voltunk, az apámnak több mint hat hold juss esett, csakhogy voltunk rá elegen. Ök ketten, a nagyanyám, meg mi hárman fiúk. Lány egy se. Pulya voltam, beírtak az egytanítós iskolába. A bátyám ott járt el mellette, mer ő a kecskeméti szeszfőzdébe járt. Hajnalba vitt engem, ő taposta elől az utat, én meg utána. Aztán — sosem feledem el — hús- vétkor elmentek locsolni Izsákra. Berúgtak istenesen, és máig sem tudjuk hogyan, éjjel kigyulladt az istálló, merhogy oda feküdtek be aludni. Mire apámék ugrottak oltani, bátyámék már csak tátogtak. TÖBBET NEM IS MENTEM, anyámék nem engedtek iskolára, nem volt aki hajnalban vigyen. Ottmaradtam velük, jó volt. Anyám szegény — ütött a keze, de szeretett. Mindig duggosott valamit, hogy nagyanyámék ne lássák, mer ók apámmal igen nyomorga- tósak voltak. — Később, legénykorábdn hogy élt meg irás-olvasás nélkül? — Nem hiányzott nekem. Mikor nagyobb lettem, engem is felvettek a kecskeméti szeszgyárba a bátyám után. — És hogy él most. Mi a változás, amióta tud írni-ol- vasni7 HOGY IS MONDJAM? Szokatlan. Azelőtt valahogy jobban kiigazodtam a dolgox- ban. Jöttem-mentem, tettem ahogy kellett. Még a biciklizés is lassabban megy, mert kétoldalt mindent elolvasok amit látok. A feleségem nevet rajtam, azt mondja, apus, te csücsörítsz nem olvasol. De azért megy már folyékonyan, ez könnyebb, mint az írás. A Szabad Földet olvastuk eddig, úgy hogy a feleségem felolvasta a főbbeket én meg néztem a képeket. Most mindig amit látok, gondolatban leírom. Húzom a bakkan- csom és már írom is a fejemben, hogy bakkancs. Azt mondják, ez majd elmúlik. Fizetéskor bejött a feleségem, ruhát vettünk. — Aznap könyvet is vettünk, életemben az elsőt, meséset, mert azt mindketten nagyon szeretjük. — Tudják a munkahelyén, hogy most tanult irni-olvasni? — Csak akire tartozik, a többi nem. Eddig se’ tudták, ne dünnyögjenek a hátam mögött. Hanem az az érdekes, a nevemet eddig is le tudtam írni és most akárhogy akarom, az a régi betűkkel megy, nem olyan szép kerekesen, ahogy tanultuk. — Itt ez a toll meg a könyv, írja le a nevét, és valami mást, hadd lássam. Reccsen a szék alatta, idegesen fészkelődik. Kékkockás ingnyaka majd szétfeszül az izgalomtól. — Van nekem is toliam azóta, a feleségemtől kaptam. De vizsgáztatni akar? Mégis kell a nevem? NYUGTATOM. Nem kell, elég a jegyzetkönyvemben egy mondat: született Kecskeméten, ember lett Cegléden. Komáromi Magda uh a —dndo „ddtjijütt foe^adluh me9 Gyöngyösön a járási titkárt helyettesítettem, amikor a tagrevíziót elrendelték. Magam hamar átestem a felülvizsgálaton, huszonnégy éves voltam, abban a városban születtem és éltem — milyen bűnöket takargathattam volna hát? Bár a bizottság elnöke háromszor is megkérdezte tőlem, nem voltam-e tagja a nyilaskeresztes pártnak, s ebben a kérdésben csak az volt a fájó. hogy 6 éppen úgy ismerte az én életemet. mint én az övét Ezután a feladatom sokrétű volt, de legfontosabb, s egyben legérdekesebb az ellenőrzés. A falukban megalakultak a felülvizsgáló bizottságok és végezték munkájukat. Már ami a formát illeti. Igazgatta volna az ember az ügyeket a falusi elvtársaknál, de a megyétől leszóltak, hogy a városnak is segíteni kell. Gyöngyösön a volt katolikus legényegyletben volt a központi körzet. Annak összes helyiségében reggel 8-tól este 10-ig működött, vizsgálta az elvtársakat vagy tizenöt bizottság. Helyzetem előkelő volt és úri. Beléptem az előszobába, az emberek izgultak. Konok, szigorú arcot vágtam, tőlem semmi jót ne reméljenek (tanulékony az ember: ahogyan velem is tették). Ez itt a purgatórium, most maid mindenki számot ad, eddig hogyan is élt. Jönnek az emberek, izzadnak, kérdezgetjük egymást: nem voltál-e te nyilas, pajtás? Pedig tényleg együtt voltunk inasok, katonák, még azt is tudjuk egymásról, mennyi ingünk van. Dehát ezt kívánja a reglama, valamint az a fontoskodó belső érzés, hogy most én kérdezek és te felelsz. És nehogy azt hidd, ez itt olyan egyszerű és sima dolog. Nem ám, barátom, nézek Jóskára — egykori kenyeres pajtásomra —, akinek édesapja utcaseprő és nyolcán vannak testvérek. Jóska pincér, ő az egyetlen úri foglalkozású a családban. Rátarti gyerek, se- hogysem akar megtörni, nem tart senkitől. — És mondd csak, Kovács elvtárs? — hajolok hozzá kö- zelébb ellenőri pózomban. — Kártyázol-e még? Rámnéz nagy busa szemével, ráncolja a homlokát. „Na most bejöttél a csőbe, pajtás” — gondolom magamban. majd adok én neked nyegléskedni. — Nem, titkár elvtárs, már három éve nem fogtam kártyát a kezembe. Tudod, amikor veled együtt megfogadtuk. Emlékszel? Amikor az a pesti vásározó pali kifosztott bennünket egy éjszaka. Na, azóta én nem játszom. Hát te?! — Én is azóta nem játszom. — válaszoltam és éreztudtunk itt egy igazi ellenfelet állítani Vágó Ferinek. Ferivel együtt voltam katona. Nehéz időkben ismertem meg észjárását, emberi erényeit, hibáit. Tudtam, hogy nem rosszindulatú gyerek, csupán sportból is kitől gyenge ellenfeleivel. Bár hozzá kell tennem, osztályöntudata akkoriban nem nyaldosta az eget. Ahhoz mindenesetre eléggé gyűlölte az urakat, hogy a frontról az ezredes hosszú és nagyon finom bőrkabátját elhozta — szembe a humorista által megénekelt munkaszolgálatossal — aki a Dontól—Szolnokig egy üresfenekű vödörrel gyalogolt. Ferinek a bőrkabát lett a veszte. A két párt egyesülő taggyűlésén a két-háromszáz holdas gazdákat nem vehettük át az egyesült pártba. Ö viszont minden személy nevének említésekor felállt és azzal védte őket (és csinált hangulatot) hogy miért ne vennénk át. Pláne nyögő Körősi Lajost, aki mindig jó magyar ember volt. Vagy teszem azt, kancsal Tu- riczki Jánost, az nem magyar ember? ö nem közénk való? Amikor hatodszor hangzott el a kérdés: X. Y. nem magyar ember?, ránéztem Feri bőrkabátjára, és halkan megkérdez- ; tem, hogy vörös vári Csopaki j László honvédezredes úr ma- j gyár ember volt-e? Feri rámnézett és mint jói játékoshoz illik, szemével i mondta, hogy vesztettem, és : attól kezdve minden voksát az: előterjesztés mellett rakta le. i Most egy nagyváros tanács- : elnöke. Hol van már az egyko- \ ri bőrkabátja? Azt hiszem,! hogy már csak ebben az emlé-! kezésben él és talán akkor fé-j nyesítettük ismét széppé, ami-; kor néhány hete Ferivel együtt! végignevettünk egy egész dél- : utánt. í (Folytatjuk) szégyelljék magukat. Én tegnap. amikor maguk engem kizártak a pártból azzal a váddal, hogy nem végzek párt- munkát, nos akkor én Abasá- ron voltam, a taggyűlést ellenőrizni. A tagrevízió óta éppen ez a nyolcadik taggyűlés, amit ellenőrzők falun. A járási elvtársak bíztak meg ezzel a munkával. Az se lett volna baj, ha tudják, már évek óta a járásnál végzem a pá r tmunkáma t. Numero kettő: Mit képzelnek maguk? A marxizmus és a párt védöangyalaként elítélnek engem, mert nem tanulok és még azt sem tanulták meg a marxizmusból, hogy egy embert, mielőtt levágjuk a fejét, meg kell hallgatni? Én kibírom, mert akár párttag vagyok, akár nem, a kenyeret akkor is dagasztanom kell. De mit gondol a többi ember? Aki még fejletlenebb. mint én? Milyen igazság járja itt? Elnézést, ha megsértettem magukat, mégis arra kérem az itt jelenlevőket, most döntsenek, most könnyebb szívvel fogadom az ítéletet. Párttag maradt. Nagyszerű kommunista ember mind a mai . napig. nt, ánlsul, ő iá maggar A két munkáspárt egyesüléséről egyetlen rövid élménnyel szeretnék megemlékezni. Nagy- rédén a Szociáldemokrata Párt titkára rendkívül értelmes és furfangos ember volt. A fél falu mögötte állt. Szerették. Mi tagadás, sok borsot tört az orrunk alá, de mi is megkönnyítettük a dolgát, rendszerint pont ebben a községben olyan titkárunk volt, akit vagy azzal lőttek ki, hogy nyilas volt, (valóban az volt), vagy ő magát azzal, hogy a kulákokhoz járt napestig potyán inni és hótré- szegen mutogatta magát a faluban. Szóval semmiképp se tem. hogy magatartásom mintha helyrebillent volna. Wit liépzefnÁ magul ? A felülvizsgáló bizottságok javaslatát a taggyűlés megvizsgálta és döntött. Többnyire helyesen, de este tizenegykor már gépiesen. Tóth János péksegédnek pechje volt. Az ő sorsát pontosan este háromnegyed tizenegykor döntötték el: kizárni a pártból. A vád: nem tanul, nem végez pártmunkát és a fő vád: előnyben részesíti az elvtársnőket az elvtársakkal szemben. Mármint hogy a szívében, hiszen nem volt hivatala. Ki is zárták annak rendje, módja szerint. Védekezni nem volt módja, mert el sem jött a taggyűlésre. Ez is bizonyság... Hanem másnap! (majd minden este taggyűlés volt akkor). Megjelenik Tóth a taggyűlésen és szót kér. — Emberek! Tegnap maguk kegyetlenül kizártak engem a pártból. Meg sem hallgattak, módot sem adtak a védekezésre. A vádakat ismerem. Az egész műhelyben ezt beszélték máma. Tulajdonképpen nem is bánnám, ha nem lennék ilyen emberekkel egy pártban, de sajnos engem egy életre „megfertőzött” a kommunista eszme, sajnos én hiszek abban, amit mondok és teszek. Szóval nem sokra becsülöm magukat. Mégis elmondok maguknak egy dolgot. Csak azért, hogy jobban
