Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-12 / 36. szám
4 MW MECVtt y^fap 1965. FEBRUAR 12, PÉNTEK ÁRUHÁZBAN Jön a tavasz? JÖN A TÉL ? Szabolcs-Szatmár megyében a portyázó vadászok Nyíregyháza és Baklalóránt- háza között néhány napos kísnyulakra bukkantak. Az alig ökölnyi nagyságú „fülesek” pillanatok alatt elmenekültek a vadászok elöl, akik a lelőhelyek körzetében finom szálú szénát szórtak ki. A rendkívül korai szaporulat a januári enyhe időjárással magyarázható. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság két mérnöke az ör- tözőtelepek műszaki ellenőrzése során nem mindennapi útitársat kapott. A töltés mellett álló gépkocsihoz sérült lábú, törött szárnyú gólya lépkedett. A hirtelen jö't nagy hidegben elgémberedett éhe; állatot a mérnökök felvették autójukba és Debrecenbe vitték. A gólya három napig egy pincében, a kazánház mellett kapott helyet, majd a debreceni állatkert lakója leit, ahol orvosi kezelésben részesítették. E tavaszi hírek kontrájaként Fejér megyébe megérkeztek az igazi tél hírnökei: több száz fenyőrigó lepte el a ligeteket és parkokat. A feketerigónál nagyobb, rend- kív ül élénk és hangos vándormadarak északról, a hideg elől vándorolnak Európa déli részeibe. Váci táncosok a pozsonyi tv-ben A nyugat-szlovákiai terület a napokban klubközi társas- I táncversenyt tartott, amelyre I szakbírálonak meghívta Kékest Ilonát, az ismert váci táncpedagógust. Az előzetes ) levelezés és személyes megbeszélés után a Temaci ZSMK klub versenyre hívta még a Madách Imre Művelődési Ház táncosait is. Oktatójuk, Kékesi Ilona a versenymeghívást elfogadta, annak ellenére, hogy a váci táncosok nem vettek még részt hazai versenyeken sem. Az utazás előtt Bácsa Edit, Dinnyés Mária, Utli Erzsibe*, Szakszik Zoltán, Utli István és Nagy Gábor egy hónapig naponta tanulta a versenyen előírt nemzetközi iskola D-osztályos anyagát: a kötelező angolkeringőt, a jivet, a rumbát és a polkát. A csupán magánszorgalomból és lelkesedésből tanuló fiatalok a 12 csapat közül csoportversenyben a harmadik helyre kerültek. Szereplésüket megörökítette a pozsonyi tv munkatársa- is, egy későbbi műsor számára. A váci táncosok bebizonyították, hogy — szakszerű irányítás mellett — alapos, rendszeres tanulással még külföldön is megállják a helyültet. (-ő) ANTENNALAZ (Foto: Kotroczó) Kisközségek könyvtárgond ja Teli polcok - nincs mit olvasni... Tapasztalatok a szobi járásból Ilyen elleném", központi intézkedés kellene az „anyaközség” státuszához. Megoldhatatlannak látszik első pillanatban a szállítás. Nyilvánvaló csökkenne a községi tanácsok érdeklődése a „tagközségek”-ben, mert már nem éreznék magukénak a könyvtárat. Gyengülne a könyvtáros és a lakosság közötti személyes kapcsolat is. A kisközségek könyvtár gondja — komoly gond. A szakembereknek kellene eldönteniük, hogy merre vezessen a fejlődés útja, hiszen tudomásunk szerint a körzetesítéssel más megyékben is kísérleteznek. Tenkely Miklós \XXXXXXVXWvNNXXX>XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXW.XXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXX\XX'W.XXXXXXXXNXXXVXX'X\XXXXXX^.XXXXXXXXX'^XXXX\X\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXxXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXX „M«gyor" bénycgyuisesgydr Haydsrahadban Szandzsiva Reddi, indiai acél- és bányaügyi miniszter Hayderabadban felavatott egy magyar közreműködéssel épült bányagyutacsgyárat. MvtjlttpSa munkatársait A százhalombattai építkezésen dolgozott, s az ottani munkásszálláson is lakott Czeczó Zoltán 25 éves segédmunkás, diósdi lakos. A munkásszálláson egyik társától, a 19 éves Dalló Lászlótól több száz forintot vett át megőrzésre és azt elköltötte. A fiútól egyébként ellopta egyik öltönyét is, egy másik munkatársa motorkerékpárját igénybe vette, annak tudta nélkül és megrongálta. Amikor emiatt őrizetbe vették, még egyéb kalandjáról is beszámolt: február elején Kaposvárra utazott, ahol betört egy lakásba, s onnan magával vitt egy női bundát, kiegészítve arany nyaklánccal és gyűrűvel. Ügyében a nyomozás még folyik. A MINAP békésen sétálgattam barátommal, semmilyen merénylettől nem tartva, apró szökellésekkel kerülgettem a zavarosan terpeszkedő víztócsákat, amikor sétapartnerem váratlanul felkiáltott: — Nézd! Néztem távolbameredő ujját. De csak azt sikerült megállapítanom, hogy a legutóbbi önmani- kűrözése nem a legjobban sikerült. Észrevehette bamba álmél- kodásomat, mert részletes, izgalomtól feszülő magyarázatba kezdett: — Azt nézd. Azt az antennát. Ott, annak a háromemeletes háznak a tetején., Kész csoda. Nagyszerű kivitelezés. A legideálisabb magasság, majdnem tökéletes közbeosztással. Mert sajnos, az utolsó keresztág egy kicsit előre csúszott. De ez a legkevesebb. Meg kell tudnom, hogy kié! Elkérem a tervrajzot... — lelkendezett Eé- kezhetetlenül. DE NEM ez volt az első eset. hogy ilyen, televízió antennával kapcsolatos szakelőadást kellett hallgatnom. A múlt héten a szomszédék középiskolás fia kapott el: — Kérni szerelnék valamit — esdekelt. — Tessék nekem szerezni nyolc milliméteres rézcsövet. Antennához kell. Üjat készítek. Forgót. Olyant, amit Grazot és Belgrádot is fogja. A srácot valahogy sikerüli leráznom, de ebéd után kollégám lelkendezését el kellett viselnem. — Két napja szereltem fel az új antennát. Azóta még a szomszéd utcából is csodájára járnak. Valóban impozáns látvány. Tizenegy méter magas, dupla trapéz alakú, a tetejében kis színes égő világit. Igaz, valamit romlott a kép minősége, de megéri, LASSAN hiányérzetem támadt. Akkor, ha valamelyik nap nem hallottam újabb hírt újabb antennaépítésről. Már boldog mosollyal tartottam tolvajlétrát ismeretlen antenna rajongónak késő éjszaka a MÉH-telep falánál, amíg beszerezte a szükséges anyagot. Házunk tetejét a sok új antenna felszerelésében történt segédkezésemtől már jobban ismerem, mint a nyugdíjazás előtt álló kéményseprő. S lassan azzal a gondolattal foglalkozom, hogy részletes értekezésben foglalom össze a tv-anten- na építése előtt még kihasználatlanul tornyosuló perspektívákat. De mindez csak szóbeszéd. Tegnap léptem igazán a tettek mezejére. Délután a fél Utca figyelte visszafojtott lélegzettel nyaktörési kísérletemet, amint jó négy emeletnyi magasságban' rögzítettem a saját kutatásaimból kikristályosodott tervek alapján készült antennámat. A hatás visszaidézhe- tetlen volt. DE AZ ESTI IS. Bekapcsoltam a készüléket. Miközben a valóban egyedülálló antenna büszkén trónolt az éjszakában, masinám fújtatott, prüszkölt, s néha, ha kimeredö szemmel figyeltem a képernyőt, akkor azon valami szellemszerű tünemények bakugrásait is felfedezhettem. Tóth István Kényelmes ... pár dolgot elfelejtett megvenni. Ezeket azután a kabátzsebeimben helyeztük el. Végre, nagy nehezen bepréseltük magunkat egy kocsiba. Természetesen már csak a folyosón jutott hely. Az is lapjával, mint a kártya a pakliban. — Egy fülkeajtóval szemben álltunk s bent megpillantottuk Bungyerkovicsékat, kik felettünk laknak a Vll-en. Ök biztos még tegnap este kijöttek s ezért jutott ülőhely részükre. Fejbólintással köszöntöttük egymást, mert a kalapom képtelen voltam elérni. — Egyik lábam a padlón, a másik a fűtőtesten. Mikor zsibbadni kezdett s meg akartam cserélni, rádöbbentem, hogy nem megy. Most értettem csak meg, hogy mit jelentenek a nagy költő szavai: „ ... nincsen számodra helyT’ A vonat végre elindult. A veritek is a homlokomról. Kezdtem irigyelni a gólyát, hiszen ő kitűnően bírja egy- lábon! Ráadásul a kerekek is gúnyoltak: „Hoz-tál-gö-rényt? Hoz-tál-gö-rényt?” — A váltók sem maradtak el: „Görény. Görény. Görény”. Megpróbáltam rágyújtani. Kezem a zsebembe nyúlt a cigarettáért s véletlenül egy csomaghoz ért. Fellélegeztem abban a pillanatban: Megvagyunk mentve! i pró golyócskákat gyúrtam *1 a puha masszából s óvatosan kezdtem eldobálni köröskörül. Még a nyitott ajtón keresztül a fülkébe is jutott! — A legtöbb azonban a feleségem köré hullott, leperdülve a kabátokról. A hatás rövidesen jelentkezett: percek alatt elhúzódtak a közelünkből az emberek s szinte egyedül álltunk a folyosó eme szakaszán. Hogy hova tűnhettek mellőlünk ebben a tolongásban, még ma is rejtély. Csak egy biztos: orrukat elfordítva, nejemre kimondhatatlan pillantásokat vetve — magukban, vagy félhangosan „imát rebegve” húzódtak tisztes távolba. Folytattam a bombázást s lassan a fülke is kezdett kiürülni. Legutoljára vonult ki a Bungyerkovics házaspár. Azt a pillantást, amit ők vetettek ránk, meg se próbálom ecsetelni! Így jutottunk kényelmes helyhez. Feleségem még ma sem érti az egész dolgot, valamint azt sem, hogy Bungyerkovi- csék miért fordítják el a fejüket és miért nem fogadják a köszönését, ha találkoznak s miért nem hajlandók az istennek se vele együtt beszállni a liftbe? azonban tökéletesen ér' tem ezt is és azt is, hogy ezen a bizonyos karácsonyon miért hiányzott Stancy néni karácsonyfája alól kedvenc csemegéje: a Pálpusztai! Radnai András Az elmúlt két esztendőben 1 aMűvelődésügyi Minisztérium intézkedésére függetlenített könyvtárosokat kaptak az ötezer lakosúnál nagyobb községek. Második lépésként j a háromezer lakosú községek \ következtek. Ezeken a helye- i ken többségükben félfügget- 1 lenített, heti 16 órában kölcsönző könyvtárosok álltak munkába. Az új emberek zöme képzett könyvtáros, vagy ha nem az, feltétlenül magasabb iskolai végzettséggel — minimum érettségivel — rendelkezik, s menet közben sajátítja el a szakma speciális tudnivalóit. Párhuzamos intézkedésként sok községben felújították és szabad polcossá alakították át a könyvtárakat. A központilag biztosított költségeken kívül a helyi tanácsok is áldoztak erre a célra a községfejlesztési alapból. A fejlődés jelei kézzelfoghatóak. Egy év alatt nyolcvannégyezerről, kilencvenhétezerre nőtt az olvasók száma. Az elmúlt esztendőben kétmilliónégyszázezer alkalommal kölcsönöztek ki könyvet megyénk lakosai. Az a tapasztalat azonban, hogy az általános fellendülésen belül, a kisközségek nem kaptak elegendő figyelmet. A szobi járásban például 16 községi könyvtár működik, de függetlenített könyvtáros — a járási könyvtár alkalmazottaival együtt — mindössze három van. A járás községeinek zömében ezernél kevesebb ember él, vagy legíel- jeb egy-két ezer, Tésa lakóinak száma például 330. Ipoly- tölgyesen 510, Ipolydamásdon 700 ember él. Ezekben a kisközségekben önálló könyvtár működik, sőt, úgy működik, hogy „mutatóik” sok esetben jobbak, mint a megyei szint. Az ötéves művelődési terv például célul tűzte ki, hogy mindenütt annyi könyvvel rendelkezzenek a községek, városok, mint amennyi lakosuk van. A mozgalom: „ahány lakos — annyi könyv” évről évre meghozza eredményét. Az előbb említett kisközségekben ezt a tervet magasan 1 túlteljesítették. A 330 lakosú ! Tésa község könyvtárában például ezer kötetet tartanak nyilvén. A gond, a kisközségek sajátos problémája azonban ott kezdődik, hogy az új könyve- j kot egyetlen szezonban, egyetlen tél folyamán elolvassák az emberek. Nincs lehetőség arra, hogy egy ilyen kis község lépést tartson a könyvkiadással. A statisztika szép, a kötetek száma a lakossághoz viszonyítva valóban sok, csak éppen nincs mit olvasniuk az embereknek. A másik probléma: Weisz Gábor, a szobi járási könyvtár igazgatója elmondotta, hogy a könyvtárosok tisztelet-, diját a lakosság számához : viszonyítva állapítják meg. \ Ezer lakoson alul havi 70, ezer j és kétezer lakos között 120, két \ és háromezer lakos között 170 \ forint a könyvtáros havi tisz-í teletdíja. Ezért az összegért : azonban nem várható, hogy he- : ti 12, 16 órát kölcsönözzön, ■ pedig a kisközségek lakossága j is igényelné a gyakoribb és; szabad idejéhez igazított köl-j csünzést. Nehézségeket okoz a kisköz-: ségek könyvállományának ■ szakszerű és könnyen kezelhető : elhelyezése is. Az 1959—60-as intédcedés.' amely önállósította, s a községi \ tanácsok „tulajdonába” adta a : könyvtárakat, a kisközségek esetében tehát nem hozta meg a kívánt -eredményt. Ami jó a 10—15—20 ezer lakosú, vagy még ennél is nagyobb községekben, az nem vált be az egy-kétezer lakosú kis településeken. Szükségesnek látszik tehát a kisközségek könyvtári önállóságának újbó- I li megvizsgálása, j A szobi járás tapasztalatai alapján Weisz Gábor igazgató 1 véleménye szerint körzetesiteni kellene a kisközségeket. Három-négy kisközség kapna I egy-egy függetlenített könyvtárost. Három-négy község könyvállományának egységes kezelése biztosítaná az állandó friss olvasnivalót, az összevont erőforrások pedig a rendszeres, nagyobb arányú beszerzést. Ezek az érvek az elgondolás mellett ■ szólnak, más érvek pedig ellene. ' T\ecember huszonhermadi- I U ka volt. \ Csüggedten ültem az író- ! asztalom mellett. Még a feke- 5 te sem ízlett. Persze meg- \ volt rá az okom: 24-én Mis- ! kolera kellett utaznom ne- Ijcmmel és töméntelen cso- \maggal. Az ünnepeket ugyanéi* ott kellett eltöltenünk ^Stancy néninél. \ Nem tudom, tudják-e, mit jelent a miskolci vonalon !f utazni? — Állítólag a 6-os í villamos és a miskolci vonal íközött az a különbség, hogy a }6-oson néha nincs csúcsfor- ígalom! — És ez még ünnep ^ előtt csak hatványozodik. í A nyáron is voltunk Stancy (néninél. Mikor megérkeztünk '',a miskolci pályaudvarra, a \ zakóm gombjait dróttal kelllett felerősítenem — mint l boldogult katona koromban \—, hogy bemehessünk a váltósba. Elhatároztam: drót nél- íkül nem indulok el. Sót! Még l a beszállás előtt letéptem a l gombjaimat, nehogy a vonalion. a tolongásban vesszenek lel. Egy-két gomb miatt csak Inem késem le a vonatot? lt Gondolataimat hirtelen ajtónyitás szakította meg és £ máris előttem állott Keferci. I — Mi, öreg Fóka — szólt az lő kedvenc szavával. — Miért l vagy úgy letörve, mint ama l közszükségleti edény füle? IFel a fej és adj egy húszast lelsejéig! fölpanaszoltam neki, hogy mjj miről van szó, mire fel- derült a képe és igy szólt: — Ha stockol a lé, adok egy tuti tippet! (így: „stockol”, „lé” és „tuti”.) Mit tehettem? „Stockolt”! — Tudod, öreg Fóka — kezdte —, húsúéikor Nyíregyházán voltunk a családdal. Hely a vonaton az nem volt, csak a folyosón tudtunk valahogy meghúzódni. De én már előre gondoltam erre: ilyenkor észnél kell lenni, méghozzá roppantul! — Kígyót vinni? Nem cikk! — Megjátszani a dilist? Nem cikk, mert a végén lekennek egyet az embernek s rögtön • észretér! — Na — fordult felém a kérdéssel — mit kell vinni? Bevallom őszintén: nem tudtam. — Görényt, öreg Fóka! — Vittem magammal két görényt egy bőröndben s Rákoson már feküdni is tudtunk egy fülkében. — Ezt tedd te is — mondta s indult kifelé a húszassal. — De hol vegyek most délután görényt — kérdeztem. — Bérelj — mondta s becsapta maga mögött az ajtót. Persze, görényt nem sikerült szereznem! jyísan indultam másnap az Dállomásra a rengeteg cuc- cál. A Keleti előtt nőmnek még eszébe jutóit, hogy egy
