Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-10 / 34. szám

1965. FEBRUÁR 10. SZERDA vr> j MfCl ’&úriap 3 ­Télen is dolgoznak az építők SZAKISKOLA A BARACKERDŐ SZELÉN A mezőgazdasági szakmunkásképzés problémái Egy iskola szétszórva a megyében A tanár úr deres hajú, szemüveges, pillantja „felel­tető”, egyszerre kérdez és bá­torít, szakasztott olyan, mint a katedrán lassan idősödő akármelyik másik pedagógus, mégis ezen a pályán kevés akad hozzá hasonló. Nemcsak azért, mert a kertészet tudo­mányát, annak is éppen a gyümölcstermelésre vonatko­zó részét, hanem mert legfő­képpen, sőt úgyszólván kizá­rólagosan az őszibarackot ad­ja elő a zsámbék-újmajori mezőgazdasági tanulóiskolá­ban. Sokat tanult, Bemutatók előtt... A hétvégi bemutatók utolsó főpróbáit tartják a Nemzeti, a Madách és a Madách Ka­maraszínházban. A Nagymező utcai épület­ben illés Endre: ,,Az idegen” című színművének február 12-i, pénteki premierjére ké­szülnek. A Madách Színházban — Vámos László rendező veze­tésével — Federico Garda Lorca: „Yerma” című három- felvonásos színművét próbál­ják. A címszerepet Psota Irén alakítja. A Madách Kamaraszínház­ban február 13-án, szomba­ton este mutatják be Né­meth László: „Maithiász-pan- zió” című társadalmi drámá­ját. Két öntözőfürt A Pest megyei Tanács az idén 16.6 millió forintot költ vízrendezésre. A legjelentő­sebb munka a Tápió és a Hajta felső szakaszán kez­dődik A medrek tisztításánál és rendezésénél csaknem száz­ezer köbméter földet moz­gatnak meg. A munka be­fejeztével Valkó, Dány, Ká­ka, és Úri községek környé­kén több ezer hold mezőgaz­dasági területet óvnak meg a belvizektől és az árvizektől. Nagyszabású építkezés lesz Alsónémedi határában is. Itt készül a Duna—Tisza-közi csa­tornából leágazó úgynevezett „tizes fürt”, amelynek segít­ségével 1600 holdat öntöz­hetnek majd. Az első szakasz építésének befejeztével. 1967- ben, 800 holdra juttatják el az éltető vizet. Folytatódik-, a tiszavarkonyí öntözőfürt' épí­tésé is. Jászkarajenö környé­kén az idén már 500 holdat öntözhetnek, az építkezés be­fejezése uán pedig még 2000 holddal növekszik a te­rület. Ugyancsak az idén látnak hozzá az örszentmiklósi és a tápiószecsői víztárolók ter­veinek elkészítéséhez. A két létesítmény több ezer hold öntözéséhez szolgáltat majd vizet míg okleveles erdőmérnök és okleveles mezőgazdasági szaktanár lett.. Tehát két dip­lomája van és kétezer vala­hány forint fizetése. Fele an­nak, amennyit egyetlen dip­lomával valamelyik nagygaz­daság főkertészeként megke­reshetne. Mégsem cserélne senkivel. Mert míg azok gyü­mölcsfákat, ő a fákhoz értő embereket neveli. Lám csak, itt Zsámbék meg Perbál határában a Herceg­halomi Állami Gazdaság 600 holdon szinte egy tagban ter­mel gyümölcsöt, legnagyobb­részt őszibarackot és még 400 holdat telepít. Ehhez az 1000 holdas gyümölcsfarengeteg­hez pedig ez idő szerint mindössze négy szakmunkása van, holott ha lenne ilyenfaj­ta szakember, örömest alkal­mazna sokkal többet. Csak a környéken, a budai járásban, csupán a mezőgazdasági nagyüzemek négy-öt éven belül már tízezer holdon ter­melnek gyümölcsöt, főként őszibarackot és mindenhová kell szakmunkás. Csősz Gá­bornak hivatása diktálja, hogy ezeket a hiányzó szak­embereket kiképezze, tudásá­ból beléjük plántálja, amehy- nyit képességük szerint át­vesznek és megszerettesse ve­lük az őszibarackot, amiért ő maga rajong. — Négy gyermekem — be­szél a csalárdjáról —, három lányom, meg a fiam mind ba­rackos. Három már elvégezte Fertődön a technikumot, a legkisebb lányom pedig öntö­zéses kertész lesz, ezt tanul­ja a győri technikumban, de ! mind a négy tulajdonképpen ■ a beszéddel együtt tanulta \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w\ Ivott egy kis vizet, megköszö­rülte a torkát, s amikor né­hány kortese felkiáltott a tö­megből, halljuk a központi kiküldöttet, ő egészen fino­man, diszkréten belefújt a mikrofonba, mintegy pró­baképp — jól szuperál-e. Érezte, hogy baj van, nagy baj. Ezért magabiztosnak akart látszani, akinek mit számít egy ilyen kis falusi gyűlés. Kínjában tovább fuj- dogálta a mikrofont, megfe- lel-e az ő központi torkának, Megfelelhetett, mert elkezdte. — Barátság! Kedves hall­gatóim, kedves elvtársak, ked­ves közönség. Meg kell mon­danom, hogy tökéletesen egyetértek az előttem szóló kollégámmal. Nagyon szé­pen, értelmesen beszélt. Higgyék el, engem is megha­tott, lebilincselt. Ritkán hall az ember vidéken ilyen szép előadást. Nekem jóformán nincs is semmi hozzátenni valóm. Különben is azt tartom, egy politikai beszéd legyen olyan mint egy női kombiné. Elég hosszú ahhoz, hogy takarja a lényeget, és elég rövid ahhoz, hogy érdekes le­gyen. Pártom programját ismerik, én nem tartom szük­ségesnek azt most ismétel­getni. Mindenesetre elvárjuk a józanfejű magyar néptől, a mi aranyos munkásainktól, hogy ránk szavazzanak. Amikor idáig ért, már sza­kadt róla a víz. Törölgette a homlokát és a sós párától, amely ellepte a szemét, alig találta meg a székét, amelyre nagynehezen lehuppant. A templommázoló és libagázo­ló párt korteseinek, vala­meg, már kiskorában, a ba- racktermelést. A növendékek, csupa másodéves tanuló, ti­zenöt lány, kilenc fiú, az or­szág minden részéből sereg­lettek össze, de érdekes. Pest megyei csupán egy akad kö­zöttük, Lipták Aranka, Sió­ról. Legtöbbnek tsz-tag, vagy állami gazdaságban dolgozó , az apja, némelyik azonban kereskedő vagy tisztviselő családból származik. Év elejétől ülnek az iskola­padban. március végéig tart az elméleti oktatás, megtanul­ják minden munkamozzanat miértjét, mert a hogyant azt nyolc hónapon át dolgozva sa­játítják el, ebben az iskolaév­ben már Csősz tanár úr fel­ügyelete és útmutatása szerint. Tavaly szaktanár nélkül folyt a gyakorlati oktatás, gyenge volt a munkafegyelem s mert az agronómusok, szakmunká­sok ezernyi teendőjük mellett egyénileg nem sokat foglal­kozhattak velük, csak lassan haladtak. Egy pillantás az oszlálykönyvbe. A szaktárgyakból sok ötöst meg négyest jegyeztek be, rit­ka a kettes, alig akad egyas. A magyar nyelvből meg a számtanból már valamivel ke­vesebb a jó jegy, a történelem rovatában viszont sok egyest látni. Talán szigorú a törté­nelemtanár? — Nem — zúgják a lányok, meg a fiúk. Talán a tankönyvben lenne a hiba? Mutatják. A mezőgaz­dasági tanuló szakiskoláknak készült és őszintén szólva a gimnazisták, technikumba já­rók örülhetnének, ha ilyen olvasmányos, jól szerkesztett könyvből tanulhatnának. Meg- I lehet, valahogy a barackter- ! melés iránti érdeklődés csök­kenti a fogékonyságot a tör­ténelem iránt. Elől ülnek a lányok. Ham­vasak és mosolygósak, mint a barack. A fiúk férfiasán ko­molyak. — A tanulást mind komo­lyan veszik, az egész osztály jó anyag — jelenti ki a taná­ruk — pedig az általános is­kolából nem éppen a legjobb A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\v mint a beépített előtapsolók- nak és vihogóknak leesett az álluk. A hallgatóság nagyob­bik része tudomásul vette a központi szónok kifejtett vé­leményét a politikai beszéd­del és a női kombinéval kap­csolatban, és hazament. Az elnökség is szedelőzködött, de egy fájdalmas, bár tompí­tott csataüvöltésre mindany- nyian az ügyvéd felé fordul­tak. Ott állt, teljesen bamba, értelmetlen arccal. Kezében egy nagy rakás géppel tele­írt papír, valószínűleg a be­széd vázlata. — Megvan! — kiáltotta —, de hol volt, honnan került is­mét a táskámba? — nézett az elnökség tagjaira és szeme egyszerre vádló és kérdő is volt. Senki • sem tudott sem­miről.' Hallgattak. Csupán az egyik veterán jegyezte meg nagyon jó kedvűén: — Jó, hogy elveszett ez a brosúra. Ha ezt mind el­mondja, holnap se megyünk haza. Nem szabad, kedves elvtársam, a népeket ennyire megbüntetni. Különben Jós­ka is — s itt a titkárra mu­tatott — papír nélkül beszélt. Mondhatta volna maga is anélkül. — Ezzel mintha el­vágták volna, senki nem tö­rődött többé a megkerült be­szédvázlattal és gazdájával. Később néhány öreg har­cos vitatkozott még fröccsö- zés közben, de csak egymás között. Sohasem lehetett megtudni, hogy a vitában mi­re jutottak, mert ezek a vete­ránok még az illegalitásban megtanulták és megszokták, hogy csöndben beszéljenek. (Folytatjuk.) bizonyítványt hozták maguk­kal. Feltűnően gondosan öltözöt­tek. — A keresetükből rukáz- kodnak — jegyzi meg a tanár. Nyolc hónapon át teljesít­ménybérben átlag 800 forin­tot kerestek. Ebből 20 forintot szállásra, 310 forintot kosztra adtak, a többiből ruhát vet­tek, meg könyvet. Így készül­nek szakmunkásnak. A tanterem rendes, csak éppen füstszagú. Korommal teli a vaskályha kéménye, s hiába üzennek a kéménysep­rőért, úgy látszik, nagyon messze van Űjmajor a falutól. A kollégium — nyár végén láttuk, akkor bizony még nem ilyen volt — most ragyog a tisztaságtól. Maguk a növendékek takarít­ják, azt mondják azért, hogy nagyon tiszta legyen. Kaptak szép szekrényeket, a kopott vaságyakat fehérre mázolták, kidobták belőlük a szalmazsá­kokat, matrac került helyébe és eltűnt a lópokróc is, van már ágyhuzat, tiszta lepedő. Függöny az ablakon, és ha nem is perzsa, de szőnyeg a padlón. — Sokkal jobb az étel, mint tavaly volt — hangoztatják a tanulók, de panaszolják, hogy kést nem adnak nekik az ebédlőben. Tavaly csak kana­lat kaptak, idén legalább i már villát is, a húst azonban [ egyikkel sem szelhetik el. j Az ivóvizet lajtos szekér ; hordja naponta a távoli Her- j ceghalomból. Kerül, amibe kerül, nem lehetne meghosz- szabbítani idáig a zsámbék1. vízvezetéket? Ősszel már három évfolyam lesz. hová teszik a tanulókat, ! amikor az. idei elsősöket is el­vitték helyszűke miatt részben Vasadra, az anyaiskolába, részben Nógrád megyébe. Ép­pen végszóra lép be Török Antal, a megyei mezőgazdasá­gi iskolák szakfelügyelője, meg Kovalszky Ede, a taimló- j iskola igazgatója. Panaszolják. másutt is sok a nehézség, j mind a 11 helyen, ahol e vasadi iskola kihelyezett rész­legei működnek. A heree.ghalmi gazdaság igazgatójának, Varga János­nak szívügye a barackter­mesztő szakiskola. Nelei a baraekerd,öben jól képzett szakmunkások kellenek,. Meg- \ ígérte, még az idén építtet ! Ujmajorban száz tanuló ré- \ szere iskolát, kollégiumot. \ egészen új épületet. De ha ; meg is tudja építtetni, ez még \ a mezőgazdasági szakmunkás- í képzés iskolaproblémáját nem í oldja meg a megyében. Ezer } mezőgazdasági tanuló van ez ; idő szerint Pest megyében és j még sokkal több kellene. Tár- '( gvalnak ugyan arról. hogy £ még az idén megkezdik vala- £ hol egy 120 fiatal elhelyezésé- l re alkalmas kollégium éoité- \ sét. de a végleges megoldás- í hoz bizony ez is kevés. ; Szakmunkások { ezerszámra kellenek a mező- í gazdaságban. Képzésük költ- í séges, de nem haszontalan be- fektetés. Persze, honnan te- remisünk elő pénzt, amikor \ annyi más sürgető problé- 5 mánk is van? Nehéz a válasz. $ Mégis reméljük, nem megvá- í laszolhatatlan a kérdés, hi- ; szén a mezőgazdaság jövőjé- t ről van szó. i Szokoly Endre | --------------­Felszabadulási l gyors- és gépíróverseny i A nagy versenymúltra visz- \ szatekintő magyar gyorsírás J és gépírás művelői lelkese- \ déssel csatlakoznak a ha- \ zánk felszabadulásának 20. év* \ fordulója alkalmából rende- í zendő ünnepségsorozathoz. A nevezéseket két példány- ban február 20-ig kell be \ küldeni Budapest és Pest J megye területéről, az orszá- gos gyorsíró és gépíró ver ^senybizottsághoz: Budapest, ' V., Bástya u. 5. címre. 1 f lka Pál elutazott az EAK-ba í % Ilku Pál művelődésügyi mi- niszter kedden délelőtt hi- J vatalos látogatásra az Egye- í sült Arab Köztársaságba uta- á zott. I . 7 , Ipari nemesnyar | A nemes nyárfák elterjedt | telepítési és termesztési mőd­I szere, hogy a .20 centiméte­res dugványokat csemete­kertekben gyökereztetik és a következő évben ültetik * végleges helyére. Magyar j \ János, a soproni Erdészeti és | Faipari Egyetem professzora | új telepítési és termesztési y módszert dolgozott ki. | A telepítésre kijelölt terü- f letet 60—70 centiméter mé- lyen szántják meg úgy, hogy a felső humuszréteg a szántás aljára kerüljön. f Az előkészített talajba a \ szántás mélységénél mintegy £ 10 centiméterrel rövidebb si- í ma nyárfadugr ányt helyeznek J úgy. hogy a nap sugarai ne í érjék. Á telepítés helyén dug- £ ványozott kétéves nyárfák jí magassága eléri az 5—7 mé- tért, jóval fejlettebbek, mint [í a csemetéről ültetettek. Három- " éves korban már gyéríthetők, |1 így az ipar részére fát adnak. Az új telepítési módszert már nagyüzemileg is kezdik alkalmazni. — Madridban is van ferde torony, nemcsak Pisában. A $ mór stílusban épült Szent £ Péter székesegyházon talál- ható, a XIV. században í; épült. A torony tengelyéi­ül hajlása fél méter. V4 ■. fj I X7w vht J V $ 9 91 eresztette szép erős férfihang­ját, amely határozottan és melegen szárnyalt. A hallga­tók érezték, hogy itt most fér­fiember szól: hittel, a meg- győződéses meggyőző erejével. A nők egy része talán nem is hallotta. De biztos, hogy nem értette pontosan, amit a szó­nok mondott. Csak nézték szép kemény, markáns arcát, vakító hófehér ingben feszülő domború izmait, s némelyik magaban arra gondolt — de kár, hogy ez az ember min­den idejét a politikának szen­teli. A szónok mit sem tudott erről, ezért nem is törődött a gondolatokkal. Papírjaiba be­le se nézett, csak mondta tisz­tán, érthetően amit mondani akart. Érezte ő is szavai ha­tását, az indukációt közte és a tömeg között és a tömeg bá­mulata visszahatott rá. Szin­te szárnyakat kapott. Negy­ven percig, ha beszélt. Amíg tapsoltak, az elnök bejelentet­te a következő, a pesti szóno­kot, Felemelkedett a joviális külsejű, enyhén pocakos em­ber. Egy kicsit sápadt volt, de ezt lentről nem vették észre. Odament a mikrofon elé és közben állandóan zse­bében és aktatáskájában ku­tatott, láthatólag mindhiába. nak jó beszélni. Az az igazi, az a jobbik pozíció. Az első szónokot, aki utána jön. ked­vére kifigurázhatja. Beleköt­het, lehúzhatja a sárga földig. Az emberek közben az első szónok szavait elfelejtik és a gúnnyal fakasztott, jóízű ne­vetéssel mennek haza a gyű­lésről. Kínálgatják nagy-udvaria- san az első helyet egymásnak, mintha az egy ajtó volna, amelyen mást előre engedni tapintat és előzékenység dolga. — Nem. nem öregem — sza- bódik a pesti. — Te idevalósi vagy. a város egyik vezetője. Egészen biztos, téged akar először hallani a nép. Én rá­érek utánad is. Közben az elnök megnyitot­ta a gyűlést, s a vörös szeg- fűs ügyvéd örült a győzelem­nek, mert mégis csak ő győ­zött. Csak nem fog ki rajta ez a műveletlen falusi tacskó, ez a pék, vágj' lakatoslegény — gondolta jólesően. Felállt a mi szónokunk, aki alkalmasint titkárunk is volt ebben az időben. Meghúzta a nadrágját övénél fogva, kicsit jobbfa — kicsit balra, egy ki­csit felfelé, mindezt alig ész­revehetően. Belenyúlt a zsebé­be, elővett két darabka papí­rost. Belenézett, azután ki­cLj zeü a LeSzédjón a f Akkor, azon a vasárnap dél- előttön már a választások hu- szonnegj’edik órájában jár­tunk, de még néhány de­monstratív nagj'gyűlés hátra volt. Gyönyörű napsütésben ott ácsorgott sok ezer ember a szónoki emelvény előtt. Fent a piedesztálon a város emi­nens vezetői, a koalíciós pár­tok képviselői. A polgármes­ter úr. a rendőrkapitány, né­hány jobb iparosember, ta­nárfélék, és a mi részünkről néhány idős, tizenkilences elvtárs. 'Ezenkívül láthattak ott a nézelődők egy idegenből jött úriíórma embert is, bár valljuk be, ez nem nagyon iz­gatta őket. A két szónok kö­zül a miénk helj'béli, az övék budapesti volt. Ez idő tájt a • zónokok között a leg- gj'akrabban a vita azon folyt, hogy ki beszéljen elsőként. — Parancsolj, kérlek. Te mégis pesti, központi ember vagy. Neked illik előbb szól­nod. — És magában arra gon­dolt, hogyan fogja ő ezt a pes­ti, úri el vtársat „lelőni”. Min­den érvét szétverni, esetleg finoman ki is gúnyolni. Min­den valamire való pártember tudta, hogy a végén, utolsó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom