Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-06 / 31. szám

1965. FEBRUAR 6. SZOMBAT

3

ÉRDEMTELENÜL

C

sendes, szerény fiatalembernek ismertük.

L. B-t. Épp ezért hallgattuk őszinte együttérzéssel panaszát. Valóban érthetetlennek tartottuk, miért nem veszik figyelembe a tanárok diákjuk gondját? Miért nem fogadják el, hogy azért hiányzott háromszor egymásután, mert nem tehetett másként? Utólag igazolta is, s ez sem volt elég. A tanárok makacssága miatt most nem vizsgázhat a felsőfokú technikumban. S mindez még semmi. Külön százötven forintot követelnek tőle vizsgadíjként, akkor, amikor vizsgázni sem engedik.

Napokig tárgyaltuk ezt a nem mindennapi esetet. Ítélkeztünk a bürokrata tanárok felett.

Egyetértettünk azzal az ismerőssel, aki nem volt rest, hogy utánajárjon L. B. ügyének: nem hagyta annyiban a dolgot. Kétszer utazott, telefonált ismerősöknek, legalább öt beavatottat kért, segítsenek ők is a fiatalemberen.

P

apírok, iratok kerültek elő. Tanárok mondották el véleményüket A papírok, az iratok, a tanárok véleménye egészen másról árulkodott, mint amiről ez a lesütött szemű, bátortalan fiatalember beszélt. Kiderült, hogy L. B. az elmúlt esztendőben is csak a harmadik vizsgán jutott át. Idén nem három, hanem félszáz óráról hiányzott igazolatlanul. A féléves vizsgától hét tanár tiltotta el a tizenhárom pedagógus közül. S, hogy teljes legyen a kép: L. B. nem a vizsgadíjat, hanem a tandíjat nem fizette be — azt követelik tőle, teljesen jogosan.

Az ügy világos. L. B. nem vizsgázhat és a tandíjat ki kell fizetnie, rendezésre vár a termelőszövetkezettel kötött szerződés is. Nincs könyörület, a rosszkor érkezett kérés nem találhatott meghallgatásra az iskolában. A tanárok azonban még valamire felhívták a figyelmünket: L. B.- nek már az elmúli, esztendőben és idén is sok volt a „keresztapja”. Többen jártak közben érdekében. Védték, támogattak akkor is, amikor tudták, hogy nem érdemli. Akkor az iskola még kísérletet tett L. B.-vel, hallgatott a közbenjárókra. L. B. pedig ugyanúgy folytatta tovább az életét, ahogy kezdte: rosszul tanult, nem törődött az iskolai fegyelemmel. Azt hitte, hogy csak protekció, közbenjárás szükséges a boldoguláshoz, néki semmi kötelessége ninds sem magával, sem az iskolával, sem az őt patronáló termelőszövetkezettel szemben.

H

a csupán L. B. kísérletezne így az élettel, szót sem érdemelne. Mindenki tudja azonoan, hogy sokan próbálkoznak a pu- haszívű protektorokkal, akik anélkül, hogy megvizsgálnák a dolgok mélyét, azt hiszik, jót tesznek védencükkel, ha felemelik a telefonkagylót és szólnak néhány szót... Néhány szót annak érdekében, aki illetéktelenül foglalja el a helyet más szorgalmas, értékes tanuló elől, aki természetesnek tartja, hogy neki kijár a mindig, mindenáron való támogatás, akár iskoláról, akár elhelyezésről van szó.

S

okszor adódik olyan helyzet az életben, amikor szükség van segítségre. amikor jó ügyet szolgál az ajánlás. Mi bűn lenne abban, ha értékes tulajdonságokkal rendelkező, tehetséges emberekre felhívjuk a figyelmet? Érdem, tehetség, rátermettség és semmiképp rokoni, baráti kapcsolatok alapján! Mindenkor vigyázva arra, nehogy nehéz helyzetbe kerüljenek mindazok, akik az igazságot, a tiszta erkölcsöt, a fegyelmet védik — azokkal szemben is, akik visszaélnek ismeretségi körükkel, baráti társaságukkal, olykor hivatali beosztásukkal.

S. A.

Budapest—Belgrád:

Űj motorvonatpár

Várhatóan az idén tovább növekszik Magyarország és Jugoszlávia között az idegen- forgalom. Előreláthatólag a nyáron Budapesten át sok csehszlovák és lengyel turista is utazik Jugoszláviába. Éppen ezért k két ország fővárosa között az eddiginél is jobb vasúti összeköttetést kell teremteni.

A magyar és jugoszláv vasutak megállapodtak abban, hogy május 30-tól, az új menetrendben egy új — harmadik — vonatpár is jár Budapest és Belgrád között. A magyar gyártmányú szerelvényen étkezési lehetőség is lesz.

Kiskazán — etázsfütéshez

Az őszi Budapesti Mezőgazdasági Kiállításon érdeklődést keltett a Győri Lakatos Ktsz új gyártmánya: a kislakások, családi házak központi fűtéséhez alkalmas kazán. A hengerelt lemezből készített, kettős falú kazán nem sokkal nagyobb a közönséges vaskályhánál és akár a pincében, akár az előszobában' elhelyezhető. A bármely fajta hazai szénnel, brikettéi vagy koksszal fűthető kazán a hozzákapcsolt radiátorokban 80 liter meleg vizet áramoltat. A mintapéldány alapos kipróbálása után most megkezdték a kiskazán gyártását.

Új vegyszer az „M—250"

A veszprémi Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézet laboratóriumaiban új vegyianyagot állítottak elő, amelyet M—250-es típusszámmal hoznak majd forgalomba. Az új termék meglassítja a motorok kenésére használt olajok „öregedését” és minden tekintetben javítja a kenőolajok minőségét A vegyszer tízezer kilogrammos első tételének kísérleti gyártását a balatonfűzfői Nitro- kémia ipartelepeken és ás- i yányolajkutatók útmutatásé- I val megkezdték.

Az elnök útra készül

AZ UTOLSÖ SZEMBENÉZÉS soha nem köny- nyű. Ilyenkor minden arc egy-egy nyitott könyv. Olvasni belőlük mégis nehéz. Vajon mit gondolnak, hogyan vélekednek rólam? Könnyű szívvel veszik tudomásul távozásomat vagy neheztelnek érte? Helyesen cselekedtem vagy sem?

örömök és csalódások, közös vigalmak és együttes keservek emléke él az arcokon. Mert a búcsúzás egyben emlékezés. A közös esztendőkre. Az együttes harcokra. A harcra — önmagunk ellen. Mert hat esztendővel ezelőtt a zsám- boki emberek legnagyobb ellenfele önnön lelkiismeretük volt. Válaszút előtt álltak, amelyen éppen olyan nehéz volt kimondani azt: igen, mint azt, hogy: nem. Az eszük értette a változás szükségszerűségét: előbbrejutni csak együttes erővel, közös összefogással lehet. De a szívük azt súgta: ne váljatok meg a földtől, amely kín-keserves évszázadok után vég^e és végérvényesen a tieteké lett.

— Köszönöm azt a bizalmat és barátságot, amely hat esztendőn át elkísért...

Nehezen préselődnek át a szavak az elnök ajkán. Á szemek párásak. A torkokat fojtogatja a visszafogott indulat.

AKKOR, HAT ÉVE, az

emberek várták a változást, do elébe egyikük sem merészkedett, hogy megsürgesse. Moccanatlanná merevedve várakoztak, mintha megdermedt volna körülöttük a világ. Akkor érkezett a faluba először ez az örökmozgó, keszeg, fekete hajú ember, aki most a szónoki emelvényen úgy küszködik a szavakkal, mint az első osztályos kisdiák, akit elő- [ szőr szólított a táblához a ta- j ni tónő.

— Nehéz esztendők állnak! mögöttünk, de úgy tartja a mondás, attól tisztul, izmosodik az ember... — próbálja tréfával oldani a komorrá merevedett hangulatot, de ami

hat esztendővel ezelőtt sike» rült, az most kudarccal jár.

Egy asszony elpittyed. Nem érzelmes lelkületű városi nagysága — a zsámboká föld erős embereket terem.

Másfél esztendeje, amikor több, mint ezer holdat vert el a jég a zsámböki határban, talán akkor könnyeztek utoljára mások előtt a zsámböki asz- szonyok.

— Jóban és rosszban kitartottunk egymás mellett.. %

Igen. Jóban és rosszban.

AZ ELSŐ NYÁRON

fólszáznál több zsámböki ember tüntetett a falu utcáin: adják vissza az aláírásunkat! Meggondoltuk. Elboldogulunk ezután is egyedül!

önmagukat becsaphatták « szavukkal, de az elnöküket nem. Ha ő közéjük jött és értük hátat fordított a kényel- I mesebb életet kínáló egyetemi \ katedrának, akkor állják a sza- \vukat a zsámböki emberek isi Így vélekedett

Az első zárszámadás még nem őt igazolta. Alig ötezer- í kétszáz forint jutott egy-egy Í emberre. Havi négyszázhar- í minchárom forint. (Ma a ter- mészetbeni juttatással együtt $ többet kapnak a termelőszö- í vetkezet nyugdíjasai!) De ha a £ pénzük nem is, a hitük már } megalapozódott: derék, becsü- í letes embernek ismerték meg ár. elnököt. És a hitükhöz hoz- \ záadták a maguk akaratát.

\ A SZAMOK BESZÉDESEK. 1961 — 6910 forint* ^ 1962 — 12 536 forint, 1963 — J14 532 forint, s végül 1964 — í 17 489 forint jövedelem embe- £ renként. S még két számadat* gamely szintén sok mindenről - árulkodik. Többek között ar- jról, hogy nemcsak az embe- \ rek egyéni jövedelme gyara- \ podott esztendőről esztendőre, \ hanem a szövetkezet tiszta \ vagyona is. Míg 1960-ban \ mindössze kétmillió forint volt \ a fel nem osztható tiszta völgyön, addig ma már tizenhárom és félmillió!

\ Az elnök útra készül. Mint ; a mesebeli mesterlegény, akiinek kitelt az esztendeje. E15- ; szőr csak három esztendőre ; szegődött el Zsámbokra. Az- j után, mert a tagság úgy akar- < ta, megtoldotta újabb háromímal.

*

! Dr. László Domokos tovább (járja a maga útját. Nem, nem ;az egyetemre megy vissza.

; Csak a szomszédos faluba*

! Jászfény szaruba költözik.’

; Igaz, az már Szolnok me’v*,- ;de a megyehatár nem a mun- i kában edződött barátságok ha- j tára. Azt mondja: ott most na- ; gyobb szükség van rá. Három : gyenge szövetkezet vezetését vállalta el.

A FELKÍNÁLT egyetemi állást betölteni könnyebb lett volna. Mégis a nehezebb

utat választotta. Ilyen ember.

Ezért volt nehéz a búcsűzás.

Prukner Pál

Kivágják az öreg diófák egy részét a Szentendrét átszelő csatorna partjáról. A munkát a vízügyi igazgatóság emberei végzik, magasítják a gátat (Foto: Gábor)

Sufia Ahcfcf

feltűnést, még derültséget se. Hiszen az előadó, aki a földosztásról és más fontos országos problémákról beszélt, nem szépen és nem klasszikusan, de annál több érzéssel és pátosz- szál, nos ez az előadó amikor odaért beszéde végén, hogy „adjátok ki a belső bitangokat” akkor ugyanezzel a hevü- léssel és hangsúllyal, mielőtt leült, még hozzátette! (mintha az előbbi gondolat folytatása lenne) akinek krumplira és zöldségre van szüksége, az a pártnap után Zoldán elvtársnál feliratkozhat.

Mondom, nem történt ott semmi különös. Az emberek végighallgatták az előadást. Megértették azt. Egyetértettek vele, és feliratkoztak krumplira. Dió elvtárs pedig elment a Joint-ba és hazavitte a pász- kát. Nem történt semmi, csak én filozofálgattam, s bátorkodtam azt hinni, hogy azért fejlődtünk valamit, mi emberek az eltelt húsz évben, itt a Duna—Tisza táján is.

trnaciondtévaí

megjen az ellenség, ha meghallja. Essünk neki a reakciónak és hallassuk a hangunkat. Azután mondott még valamit a fasizmusról is. de olyan ügyetlenül ejtette a szót, hogy zavarában mindenki a cipője orrát kezdte vizsgálni. A fiatalok (átkozott latorjai) jókat kuncogtak. Ö egy kicsit megállt, kifújta magát, szétnézett a te- ‘ remben, s azután mint egy jóságos, joviális zenetanár még hozzátette:

— Aranyos elvtársaim! — itt j elmosolyodott egy kissé. — Ha i az Internadonálét énekeljük, i vigyázzunk! Ahol kell, vigyük i le, ahol meg kell, vigyük föl a hangot. Ezzel meg is nyugo- : dott az öreg, elköszönt, azt mondta, hogy Szabadság!

(Folytatjuk)

fejezés? Nem tudtuk pontosan, pontatlanul sem, hogy miből fogunk cukrozni, de nagyon hittük és azt hiszem ez valamit segített.

PäUa ti hiliinteléi

Az egyik nap a megyei tanács ipari osztályán Dió Ernő üzemigazgatónak átnyújtották a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést. Tíz. éve van már a vállalat élén, nagyszerű munkát végez, ahogy mondani szokás, az 1956-os ellenforradalomban, illetve azzal szemben derekasan helytállt. Most, hogy kitüntetését átveszi, a megjelentek diszkréten tapsolnak, gratulálnak. Csengenek a poharak és ez a csengés engem visszavisz a múltba. Akkor, 1945 telén ugyanennek az embernek, akit ma kitüntettek, az egyik pártnapon illetve annak befejeztével odakiált barátja: „Ernő menj el a Joints ba, Dezső eltette a pászkádat!” De az akkor, 1945-ben a pártban sem keltett különösebb

ßaf van az -Qnt,

Volt Gyöngyösön egy bácsi, 19-es kommunista, aki a fehérterror elől elbújdosott az országból. Rosszul mondtam, hogy volt, mert tudniillik ma is él, erőben, egészségben. Szóval ez a bácsi, hogy megtörtént a felszabadulás, hazajött Gyöngyösre. Néhány hét alatt mindenki ismerte a pártban. Sok törleszteni valója volt az öregnek az úri világgal szemben, és sok fiatal kommunista tanult tőle osztályhűséget és harcosságot. Csépány bácsi emellett muzikális lélek volt. Egyetlen taggyűlés végén sem mulasztotta el az Intemacionálé el- éneklése után felállni és elmondani:

— Kedv« Elvtársak! Baj van az Intemacionáléval! Erősebben, bátrabban, hangosabban énekeljük! Büszkén! Reígy az egyik. „Nálunk a tagság úgy döntött, hogy az idén is el kell érnünk a 40 forintos munkaegységlet” — így a másik. Repülnek a számok, az elmondott tapasztalatok kézzelfogható valósságá válnak és a Parlamentben, vagy a megyeházán olyan méltósággal jár- kel a magyar munkás és a paraszt, hogy az már egymagában tiszteletet érdemel.

Nekem Ilyenkor azok az idők jutnak eszembe, amikor ezeknek az embereknek még csak hitük volt, de ismeretük nagyon kevés. Amikor talán egy városi párttitkár a marxizmusból annyit sem tudott, mint ma egy szákszervezeti bizalmi. Azok az idők, amikor még nem a hatalom birtokosai, de a hatalomért harcolók tartották gyűléseiket, jóllehet a fasizmustól megszabadulva. Ez volt a felszabadult, legális kommunista párt pionírkorszaka, hősi múltjának szép, romantikus folytatása.

Ma egy-egy gyűlésen azt mondja a kérges tenyerű falusi paraszt, hogy a cukorrépa- termést 100-ról — 200 mázsára kell emelni holdanként. És okosan azt is elmondja — hogyan! De figyeljünk csak oda, hallgatózzunk egy kicsit. Úgy«...? Áthallatszik, legalábbis én hallom. 1946-ban valaki fent a Parlamentben azt mondta, hogy meg fogjuk cukrozni a népi demokráciát és ezt követőleg vajon volt-e olyan zárt vagy nyilvános gyűlés az országban, amellyen ne hangzott volna el e szimbolizált kdnetet. végső fokon ezek a nagy pozitív tettekkel együtt hozták el a mát, azt a mát, amelyben már (ha néha könnyesen is) derülni tudunk egykori erőfeszítéseink néhány fonákul sikerült eredményén, hatásán.

összegyűjtöttem hát őket. Részben saját emlékeimből, megfigyeléseim ' alapján, még nagyobb részt azoktól az emberektől, akik 1945 óta vagy azelőtt is már ott harcoltak az élvonalban és közvetlenül a lövészárokban szagolták a puskaport. A leírt epizódoknak tulajdonképen nincs történelmi, időbeni sorrendjük. E sorok írója nem tartotta fontosnak ezt. A történetekben valódi nevet sehol sem írok. Hogy miért nem, azt talán különösebben nem is kell magyaráznom.

(jifűléóek

Nem tudnám megmondani, mennyi gyűlésen vettem részt az elmúlt húsz évben. Azt hiszem itt a helyes kifejezés: temérdeken. De bármennyin is, túl a sok-sok tapasztalaton — és becsületesen bevallom: az unalmon — mondom túl ezeken, majdnem minden gyűlésnek van egy kis intim emléke, íze. Különösen mostanában gondolkozom el ezen, amikor válóban annyi okos gondolat születik és hangzik el. Amikor úgynevezett egyszerű emberek a gazda magabiztosságával beszélnek az ország, falujuk, vállalatuk ügyéről. „Helyeseljük a kormány külpolitikáját!” —

(1)

1965! Az emlékezés évét éljük! Néhány eseményt összegyűjtöttem en is az elmúlt 20 év pártmunkájából, melyek nagyobb része Heves megyében játszódott le, de gondolom, játszódhatott volna bármelyik megyében. Egyet már közre is adtam a Névtelen harcosok címmel. Most, hogy tallózgatok az emlékek között, látom, hogy az események között sok a szívet szorongató, szívet melengető, de sok az anekdotaszerű humoros, amolyan könnyezve nevetős történet is. Talán a megfogalmazás, hogy pártmunka, az olvasó szemében leegyszerűsíti, leszűkíti a gondolatot, pedig nem egyszerű és nem szűk amiről beszélni szeretnék. Nem magyarázatképpen, csupán a valóság értékeléséért mondom, hogy pártmunka egyenlő az élet! Ezek szerint az életről, általában mindig az életről, szeretnék a következőkben beszámolni.

Könnyezve nevetős történetek!? Ki merné állítani, hogy közöttünk mindig csak hősök voltak és mindig csak hőstetteket vittünk végbe. Úgyszintén ki merné állítani, hogy a hősök mindenkor hősök, hogy velük sohasem történtek, vagy történnek egyszerű, apró, talán — különösen ma visszatekintve — mosolyogni való dolgok is. És még egyet: bármilyen színben tűnik is fel egy- egy esemény, bármennyire megmosolygunk egy-egy törté-