Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-06 / 31. szám
«ST UeCYKI kJCívUid 1965. FEBRUÁR 6, SZOMBAT Lakbér-spekuláció Sufnik" havi négyszázért // Használt a büntetés: már csak 340 a lakbér Gyálon vagyunk, a Széchenyi utca 71-ben. .Velünk szemben ül Gáli Ferencné háztulajdonos, akit a Pest megyei Bíróság néhány nappal ezelőtt ítélt el árdrágítás miatt 6 hónapi felfüggesztett szabadság- vesztésre és háromezer forint pénzbüntetésre, mert albérlőitől méltányos hasznot meghaladó összeget szedett be lakbér fejében. A jogi nyelvet leegyszerűsítve röviden azt mondhatjuk: Gállné spekulált. 1961-től kezdve havonta közel négyezer forintot szedett be albérlőitől. A lakók Budapesten dolgozó, családos emberek. Fizetésük havi kétezer forint körül van. Többségük évekkel ezelőtt költözött Gyálra az ország különböző részéből. Gállné a házát folyamatosan átalakította; előbb a konyhát, egyik szobáját, majd fürdőszobáját adta ki albérletbe. Jól jövedelmezett az „üzlet", ezért a verandát is leválasztotta, majd a ... a matracon ujjnyi vastagon áll a penésrz. kifogásolt helyiségekben és a többieknek is felmondtam. Férjhez megyek. Segíteni akartam mindenkin, .de higy- gyék el, hálátlanok az emberek, jóságomért feljelentettek. ,.. csendélet Némethéknél házhoz csatlakozó melléképületeket közfalakkal szétparcelláztatta és „csekély” négyszáz forint körüli havi lakbérért fedél alá juttatta a családokat. Valóban csak fedél alá, nem lakásba, mert tulajdonképpen mit is adott Gállné ezért a pénzért? A bíróság is inkább ólhoz, mint emberi lakáshoz hasonlította ezeket a helyiségeket. Olyan ólhoz, amelyben a bútorzat ■ egy prices, egy polc, és egy összetákolt szék. Amikor kiutaztunk Gyálra, az uzsorás széttárt karokkal, ártatlan arccal mondta: — Már nem lakik senki a Gállné: Segíteni akartam .. jóságomért feljelentettek Kimentünk az udvarra, hogy körülnézzünk. Gátlné tetszetős külsejű, csira«* kis családi házban lakik, és ehhez tartozik az említett toldalék épület is. Egyszer- csak csaholva tör felénk egy bozontos kutya, és jelzi, ha itt nem is lakik most senki, de az udvar hátsó részén van még egy különálló épület, amely felől csöppnyi fények sokasága viliódzott a sötétben. Bekopogtunk az egyik ajtón, bájos fiatalasszonyka nyitotta ki. Szemünk egy kedves kis babára tekint, aki a rekamién gőgicsél. Némethné le sem tudott ültetni bennünket, annyira kicsi a „szobája”, lehet úgy 3,5x2,5 méter. Félénken, bizalmatlanul válaszolt kérdéseinkre. Helyette beszéltek a tények. A kisgyermek azért nincs ágyában, mert a matracon ujjnyi vastagon áll a penész. — Igen, igen, hiába csodálkoznak — mondja most már bátrabban —, az ágy is félig elkorhadt. Éjjel-nappal fűt, mert az ajtón, ablakon csakúgy fütyül be a szél. — Tavaly télen, amikor nagy hideg volt, reggelre még a dér is belepett bennünket. A ruhát itt kell szárítanom, mert nincs padlásunk. Szöget sem lehet „büntetlenül” a falba verni, mert átlyukasztja a falat és éjjel a hold és a csillagok is bevilágítanak. S vajon mennyiért élvezik a csillagos éjszakát? — kíváncsiskodunk. Azt is elárulja. Korábban 420 forintért, de mióta elítélte Gállnét a bíróság, 340 forintot fizetnek. Most már érdekel a többi lakó is. Megtudjuk, sehol sem rózsásabb a helyzet — kivéve Szentpéteri Imréék lakását, akik ezt az épületet meg akarják vásárolni és saját részükre átalakítani úgy, hogy a négy helyiségből egyszoba-konyhás lakást építenek. Vajon hova mennek akkor a többiek — Némethék a pici babával, Baloghék vagy Za- csikék? Akárhová is mennek, ennél csak jobb lakásba kerülhetnek. A papagáj nem társa az embernek Az állatkertröl és a itta 1/«fi 1/róí A napokban érdekes műsort sugárzott a Kossuth-rádió. A Pódium 65. keretében „Amerika! Amerika!” címmel ösz- szeállítást hallhattunk. Milyen is ez az Amerika? Égbenyúló felhőkarcolók, millió és millió ember, nyüzsgés, rohanás a pénz után, s közömbösség mások sorsa iránt. A közöm bösség és a mafjáni/ A közömbösség velejárója a magány. Az utcáikat, házakat, szórakozóhelyeket ellepő tömegben sok magányos ember él. S minél nagyobb a tömeg, annál nagyobb az egyedüllét, annál kínzóbb a magány. A társadalom remetéinek élete ihlette alkotásra Edward Albee drámaíró-rendezőt is, mint korunk sok más egzisztencia! ista művészét. „Mese az állatkertröl”. Ez a címe az egriéivonásos drágáénak. Jómódúnak látszó ember ül a park félreeső padján és újságot olvas. Megáll előtte egy kevésbé jómódúnak látszó ember, s így szól: „VoUam az állaftkertben". „Na és?” — hökken meg a másik: „Mi közöm hozzá?” Kiderül, hogy az ember, aki az állatkertben volt, egyedül él, beszélgetni szeretne, mert nincs kivel beszélgetnie. Ö az a társtalan — Jerrynek hívják — aki egyedül bolyong a nagyvárosban és koszos albérletben lakik, egy huszadrangú bérház negyedik emeletén. Rosszul keres, nincs állandó jellegű foglalkozása, hivatásszerűen nem foglalkozik semmivel, csak él, ahogy éppen jön. A mozi, meg a I bisztró a szórakozása. Család- Amíg a fiatalasszonnyal be- ; ja sincs. Barátja se. Konflik- szélgettünk, ellepett a korom I tusba került a főbárlő kutyá- bennünket, és az édesanya | iával, mert az gyűlöli őt, ő nem győzte a pici baba arca- j pedig barátnak szeretné megszerezni a kutyát. Amiért nem sikerült, ..meg Is mérgepad, amelyen ülnek. Jerry arra biztatja Pétért, verekedjen meg vele a pad tulajdonjogáért, a kiegyensúlyozott életéért, a leányaiért, a macskáiért, a papagájaiért. Jerry Peter markába adja kinyitott bicskáját, majd beleszalad saját késébe. Az egyedüllét, a sikertelenség anarchista lázadásra ösztönzi Jerryt. s pusztulása — bármily megrázó is — törvényszerű. Jerrynek ugyanis nincsen igaza. Mert nem a macska és nem a papagáj az ő ellensége. Peter a kiegyensúlyozottságát, elégedettségét nem a papagájnak köszönheti. A papagáj nem lehet társa az embernek, a papagáj nem oldhatja fel a magányt, mint ahogy a kutya sem oldhatta volna fel, ha nem mcsorog rá, akkor sem. A magány érzete az irodalom kedvelt és divatos témája manapság. Az egzisztencialista irodalmi hullám virágzásának lehetünk tanúi a nyugati országokban, s ennek enyhébb kiadású másolatát fedezhetjük fel hazai íróink egyikének-másikának műveiben is. Magányos ember nálunk is él, minden országban és minden társadalmi rendszeriben megtalálható. A magányossághoz azonban nem kell feltétlenül egyedül élni. Lehet az ember nemcsak kortársai nyüzsgő milliói között egyedül, hanem a kisebb emberi ról és ágyáról törülgetni. Ügy látjuk, mégsem okult Gállné a bíróság ítéletéből. Megérdemelné, hogy még egyszer megtanítsák a tisztességre. Dr. Molnár József ' Napfény az építészetben A Műszaki Könyvkiadó nyomdába adta Twarowsky: „Napfény az építészetben” című munkáját. A neves lengyel építészmérnök az épületek „benapozási” tervezésének világszerte folyó kísérleteiről számol be. A mű eddig német, francia, orosz, angol és héber nyelven! jelent meg. A magyar nyelvű kiadás előreláthatólag júniusban kerül a könyvkereskedésekbe. zi. A jómódú, kispolgári körülmények között élő ember könyvkiadással foglalkozik. Szereti foglalkozását, családja van, két leánya, két macskája és két papagája: kiegyensúlyozott ember. Péternek hívják. Jerry a macskákat és a papagájokat a kiegyensúlyozottság, a boldog családi élet, a társadalomhoz való tartozás jelképeinek tekinti. S gyűlölettel beszél, az állatokról. Arra akarja rávenni Pétért, hogy adja oda a papagájokat a macskáknak, azok megeszik, s megdöglenek tőlük. A papagáj és a ntnffántf Később összevesznek azon, hogy melyikőjüké legyen a csoportban, a családban is maradhat magányos, élhet lelkileg remete életet. Tehát nem feltétlenül a család, s nem a „kiegyensúlyozott” és nem a „kispolgári” életforma az ellenszere ennek a kortünetnek. A munka és a magány Edward Albee alig észrevehetően, de mégis elárul valamit Péterről. Éspedig azt, hogy szereti a munkáját, érdeklődéssel, élvezettel végzi azt. S ez igen lényeges. Az egyén életérzését ugyttmis mindenekelőtt a munkájához való viszony szabja meg. Ha szenvedéllyel, hittel, élvezettel, odaadással dolgozik, ha ismeri az alkotás örömét, nem lehet Ilyen kiábrándult, ilyen magányos, ilyen elkeseredett, mint Jerry. A munkán keresztül kapcsolódunk a társadalomhoz. A szocializmus a legközösségibb társadalom. Aki eljut ennek a legközösségibb társadalomnak a tudatos igenléséig, s ez az igenlés alkotó munkára, közösségi magatartásra ösztönzi. nem maradhat egyedül. A fiziikai egyedüllét is feloldódik a társadalom érdekében kifejtett aktivitásban, s az egyedüllét nem jut el a beteges végletekre ösztönző magány érzetéig. Tenkely Miklós Kölcsön kívánságlista: Bogrács, horgászbot, endlizo, sakk-készlet Széles körű vizsgálattal mérték fel a belkereskedelmi kutató intézet munkatársai a kölcsönző szolgálat eddigi fejlődését. A vizsgálat eredményét több mint félszázoldalas tanulmányban dolgozták fel. Kiderül belőle például, hogy a belkereskedelmi kölcsönző vállalatnak ma 15-ször annyi kölcsönzésre szánt különböző eszköz van a birtokában, mint megalakulásakor, 1956-ban volt. A boltvezetők is, a bérlők is javasolták a választék bővítését, A „kívánságlistán” még olyan különlegességek is találhatók, mint bogrács, horgászhat, sakk-készlet, endliző és hímző szerkezet, sőt pólyá- zó asztal. A kutatóintézet a vizsgálatból számos következtetést vont le. Többek között azt, hogy sűríteni kell az idényjellegű kölcsönző boltokat a Balatonnál, a Velencei-tó körül és a Dunakanyarban. KISZ-megbízólevéllel FEHÉRFOLT FELMÉRÉS Csütörtökön négyszáz egyetemista kezdett munkához Bács-Kiskun, Baranya, Békés, Csongrád, Fejér, Hajdú, Komárom, Pest, Somogy, Szabolcs, Szolnok és Zala megye csaknem 200 községében. A fiatalok, akik az ország 15 egyetemének és főiskolájának legjobb tanulói közül kerültek ki és önként vállalkoztak a felí A HUSZONHAR- j MADIK partinál a \ tengerészsapkás már ! a tízfiüéreseket és a \ legyeket figyelte, i A másik kettő is í unatkozott. \ A postás nyert, és \ összeseperte a kár- i tyát. Keverni akart, \ de a tengerészsap- | kás rászólt. Ez csak } olyan szárazföldi szo- í kás! f A vasutas ferdén \ felnézett. — Eddig í is az volt... — de \ még magában sem j folytatta. Emelt, és i a postás osztott. 5 A negyvenedik J játszma után a vas- j utas az asztalra tet- \ te a paklit. A ten- ( gerészsapkás nem | emelt. — Ez csak 1 olyan szárazföldi szo- i kás! Osztott a vasutas. \ Közben ittak, nem \ fogott rajtuk a fröccs. \ — Főzelék — mond- I ták, és ném koc- \ cintottak. ! A vasutasnak meg- i nőtt a szeme, vala- ! mit erősen megné- i sett, és úgy maradt ' a pupillája. Elfért KÁRTYÁZOK? adat megoldására, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megbízólevelével a különböző országrészek úgynevezett fehér foltjait, olyan községeit keresték fel, amelyekben a tapasztalatok szerint mind a KISZ-szervezet, mind az ifjúsági kulturális munka eredményei elmaradtak az országos átlagtól. A leendő közgazdászok, , orvosok, jogászok, pedagó- t fiúsok es agronómusok ; egy h értét töltenek a falvakban. \ Lehetőségeikhez mérten segí- \ tenek majd a falvak népmű- \ velési programjának kidolgozásában is. Ezzel egyidejűleg \ szociológiai felmérést is végeznek. Egyebek között tanul- í mányozzák, hogy a falu társa- ! dálmi-politikai viszonyainak ! változása milyen hatást gyako- í rolt a fiatalokra. Ugyanakkor ; azt is megnézik, hogy a közös -gazdaságok és a tanácsok ve- ; zetői megfelelően foglalkoz- í nak-e az új nemzedékkel. Vé- < gül megvizsgálják, hogy az ■ utóbbi időben hogyan alakult ! a fiatalok elvándorlása, s mi- ! lyen tényezők segítik elő a | hazatérést. I — A pipázás bajnokai. I Stockholmban tartották a | svéd pipázó férfiak és nők j nemzeti bajnokságát. A fel- : adat az volt, hogy a két gramm súlyú dohánnyal megtömött és egyetlen gyu- íaszállal meggyújtott pipát ki tudja tovább szívni. A férfiaknál a 23 esztendős Stig Svenssonjn győzött, 64 perc 18 másodperccel. A női bajnok 43 perces eredményt ért el. wVXVNXXXXXXXXXVXXVVVVVVVVvXXVvVVv * reseket pöccintget- \ ték. A . tengerészsapkás; előtt van a legtöbb,j A postás éppen fi-i zetni akar, de azí közbeszól: Ez csak'/ olyan szárazföldi szo-t kás! — Tovább nem ját-1 szunk? DE JÁTSZANAKj Csak a pénzt nézik/; nem nyúl érte sen-} ki. Lassan a másik} kettő összekacsint: } ..Egy kicsit kímél- í jük”. Aki egymás í után többször isi nyer, arra irigyked-'} nek. } A tenge részsaplds} még záróra előtt fel-í áll. — Tegyük éli magunkat holnapra } is. > Ketten ránéznek. Ó mélyebbre húz-} za szemére a sap-j kát, és megfellebbez-$ hetetlenül kinyilat- £ koztatja: Száz partit elég a mai napra! % NEM VIT ATKOZ-1 NAK, ők is tudják, í hogy most játszották a f századikat. í y Krajczár Imre t. csaklott belőle, szétcsúsztak a lapok. Valameddig nézték egymást. Végre a tengerészsapkás kijelentette: Vesztettem. — És kiszámolta a két húszast. NEM LEPŐDTEK MEG. Megkönnyebbültek. Eldőlt a parti. Nem is zökkent a kerék, csak egy százezred villanásnyira megállt. A vasutasnak kellett volna osztani. A tengerészsapkás és a postás bemondták: Nyertünk. A vasutas fizetett. A kártyához nem nyúlt senki. A csomót bámulták és egyikük megszólalt: Negyven. — Szerintem csak húsz. — Utánaszámoltak, és igazat adtak neki. A kártya érintetlenül maradt, az öss- szekarcolt asztallapon csak a tizfiUébenne a két másik, a fröccsöspo- harak meg a forró kocsma. A postás az asztal alatt tartotta a kártyát, nem is nézett bele. A többiek nem látták, ő nem volt kíváncsi rá. A TENGERÉSZ- SAPKÁS belemarkolt az egyik pénzrakásba, rumot hozatott. Nem mondták, csak gondolták: A változatosság kedvéért. Már a többiek is az asztal alatt fogták a lapolcat. Két kártya leesett, nem törődtek vele. A postás osztani akart. A tengerészsapkás megint elvi- gyorodott- Ez csak olyan szárazföldi szokás! Odafigyeltek. — Most hogyan? A pakli ott maradt a postás kezében, kibi-
