Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-27 / 49. szám

1963. FEBRUAR 27, SZOMBAT rur '^/eiritw 3 STERSÜTÉS Szakmájuk nyelvén a pé­kek nevezik így a bérsü­tést, vagyis ha kemencé­jükben az otthon dagasz­tott, kelesztett házikenye­ret illő díjazás fejében megsütik. Azaz csak sütöt­ték, amíg minden faluban akadt pékség. A több köz­ség boltjait ellátó műhe­lyekben viszont általában annyi a munka, hogy sem lehetőség, sem idő nincs a „stersütésre”. Hát még a kenyérgyárakban hogyan lenne? Így azután faluhelyen, főképpen a gabonafejadag­gal rendelkező tsz-tagok régi panasza, nem tudnak kenyeret enni a saját liszt­jükből, ha csak meg nem maradt udvarukon a régi kemence. Azt azonban költséges dolog begyújtani. A panaszok orvoslására módot nyújt az új ipartör­vény azáltal, hogy a „ster” kenyérsütést szabad ipar­nak nyilvánítja, szakkép­zettség nélkül bárki kezé­be veheti a sütőlapátot. Er­re azután még a múlt esz­tendő végén a Szobi Járási Tanács ülésén úgy dön­tött, tegyen meg a járás kereskedelmi felügyelője és ipari előadója minden lehetőt, hogy a községek­ben akadjon, aki a házi ke­nyeret kemencébe veti, dalmahosra süti. A Pest megyei Sütőipari Vállalat írásban kijelentette, haj­landó bérbeadni bárkinek, magánszemélynek, terme­lő- vagy földművesszövet­kezetnek, községi tanács­nak az üzemen kívül he­lyezett valamennyi kihűlt kemencét. Ezek után a Szobi Járási Tanács legutóbbi ülése megint foglalkozott a házi­kenyér kérdésével. Kiván­csiak a tanácstagok, tudni akarják, mi történt, ha már egyszer döntést hoztak felőle. Nos. meghallhatták, hogy a járás tizenhét köz­sége közül egyedül Mária- nosztrán akadt „stersütés­re” vállalkozó, meg is kap­ja az iparengedélyét. Már most aztán ki a hi­bás. ha a panaszra van or­vosság, de mégsem orvo­solja senki.-y -e Szavak és TETTEK ♦ „A Gábor" triumvirátusa ♦ Egy ember ma már kevés ♦ Tegnap, ma, holnap Romantikus ialu ez. Járási \ székhely a rangja, de meg­maradt múltjában, jelené­ben egyaránt romantikus fa­lunak. A Duna két karja öleli körül, a mozdulatlan tutaj, a Csepel-sziget legré­gibb települése. Árpád-háziak birtoka, majd szerbek jönnek ide, törökök elől menekül a nép, de újra és újra feltá­mad a település. Sokféle gazda volt itt, sokfélekép­pen dirigált. Születéstől a halálig Ráckevei parasztgyerek. Min­denki ismeri: a Gábor. Ha végigmegy az utcán, kétlé- pésenként megáll vagy meg­állítják. ö dirigálja a falut. — Dirigálni? Nosza, rosz- szul ismeri a hevei népet az, aki azt hiszi, itt dirigálni le­het. Vezetni — az más. De az sem egy ember dolga, egy ember ahhoz nagyon ke­vés. Csendes a szava, nem a „be- lemenösek” típusából való. Mondatait megrágó, s ezért az okos szóval, nem a hata­lom fitogtatásával irányító ember: Tóth Gábor, a rác­kevei tanácselnök. Mi is a tanácselnök? — Minden. Ügyintéző hiva­talnok. felelős vezető, má­sok baját orvosló, olyan, aki születéstől haláláig kíséri azokat, akik megbízták. Lassan tíz esztendeje lesz. hogy a keveiek Gáborja a helyi államhatalom és ál­lamigazgatás kormányrúdjánál áll. Sok ez a tíz esztendő: gondban is, tapasztalatban is. Belefárad-e az ember? Me­chanikussá válik-e a dolga? Elönti-e a közöny, vagy meg­marad benne az örökös bir­kózás iránti akarat? — Az embereknek nem sza­vak kellenek. Nem szóban kell bizonygatni, mit akar a tanácstestület. Az általáncfs- ságok helyett — immár jó néhány esztendeje — a konk­rét. kézzelfogható dolgok ke­rültek előtérbe. Társadalmi összefogás a mezei pocok irtására Az elmúlt esztendőben a mezei pocok országos méret­ben tömegesen elszaporodott. Az enyhe tél következtében a kártevő áttelelt és a fertő­zés súlyosan veszélyezteti a vetéseket és a fiatal ültetvé­nyeket. A veszély és a kártétel teljes felszámolása érde­kében a földművelésügyi miniszter az ország egész területén társadalmi vé­dekezést rendelt el. Eszerint a védekezést a me­ző- és erdőgazdasági termelő üzemekben, az egyéni gaz­dálkodók földterületén, a fer­tőzött erdőszegélyeken, a ter­mények tárolását végző üze­meknél, a raktárak körül, va­lamint az utak, vasutak, csa­tornák. töltések, füves és fásított részein • az időjárástól függően 1965. március 5-től leg­később április 15-ig kell végrehajtani. A Földművelésügyi Minisz­térium növényvédelmi szolgá­lata a cinkfoszfid hatóanyag tartalmú Arvalint a megyei tanácsok útján díjtalanul bo­csátja rendelkezésre. A társadalmi védekezés­hez a lakosságot a köz­ségi tanácsoknak a Mun­ka Törvénykönyve 139— 140. paragrafusai szerint kell bevonniok. Ennek értelmében a megvé­dendő területekhez szüksé­ges számban a 14—50 éves korú nőket és a 14—60 éves korú férfiakat lehet pocok- irtás céljából közmunkára ki­rendelni. A méreg kiszórására csak 16 éven felüli szemé­lyek vehetők igénybe. Az Arvalinozást a meg­kezdés előtt többször köz­hírré teszik. Az Arvalint csak lakott területen kívül szabad felhasz­nálni, s az ilyen területekre a védekezéstől számított 14 napig 16 éven aluli gyer­mekek nem mehetnek. Ugyan­csak gondoskodni kell. hogy a vegyszerezett területekre le­gelő állat, vagy baromfi ne kerüljön. A vegyszerezés ideje alatt elhullott háziállatok vagy vadak húsát fogyasztani veszélyes és tilos. Munkában a honismereti akcióbizottságok Érdekes megbeszélésre gyűlt össze a napokban a Ha­zafias Népfront budai járási bizottsága, hogy értékelje honismereti akcióbizottságuk munkáját. Piliscsaba, Tárnok és Buda­keszi akcióbizottsága ismer­tette az összegyűjtött forrá­sok, * visszaemlékezések nyo­mán elkészült anyagot. Ahogy a részvevők elmondták, a honismereti akcióbizottságok munkáját a vártnál nagyobb siker kísérte. Különösen jól sikerült a budakesziek mun­kája Nemes Dezső vezetésé­vel. Számos községben kitér­tek a falu életének régmúlt­jára, az akkori szokásokra, eseményekre is. A budai járási honismereti akcióbizottságok munkáit március elején adják át a Ha­zafias Népfront megyei tit­kárságának. Két éve a község három termelőszövetkezetéből kettő mérleghiánya» volt. Most mindhárom nyereséggel zár­ta az esztendőt Kézzelíog- ható eredmény? Persze, hogy az! A tanács vezetői, a vég­rehajtó bizottság tagjai rend­szeresen ott vannak a közös gazdaságokban. Nemcsak min­den gyűlésen, megbeszélésen, hanem amikor semmi nincs. „Csak” a hétköznapi mun­ka. Az Arany Kalász Tsz elnöke. Varga Kálmán vagy az Ál-pád Tsz-é, Bárdi La­jos a felsőbbség emberén túl barátot, önzetlen segítő­társat is lát a tanácsiak­ban: az ellenőrzés nem sze­katúra, hanem egyet akaró emberek hasznos eszmecse­réje. Napi harminc ügyiéi Hadigondozottak, községfej­lesztés, marhalevél-kezelés, adó, házasságkötés — oldala­kat töltene meg a rögzíthető feladatok felsorolása. Es az, ami szinte megfoghatatlan, s mégis a munka legfontosab­bikja? — Sokszor az utca a hiva­tal. Ott fognak el, ott mondják el, mi gondjuk. Nyolckor kez­dődik a munkaidő — de hát bajos ezt betartani. Mennek ki a földekre, előtte még be­zörögnek a lakásajtón: hal­lod-e Gábor... Minden reggel a vb vezetői, az elnök, Kónya István el­nökhelyettes és Kovács Kata­lin titkár megbeszélik a napi dolgokat. Postabontás. Határ­szemle. vagy helyszíni szemle valamelyik vállalat képviselő­jével. Ügyfelek, pártbizottsági ülés, párttaggyűlés, tanács vb, tanácsülés, állandó bizott­ságok megbeszélése, a járásnál elnöki értekezlet... — Öröm, hogy a múlt gya­korlatával ellentétben a járást tanács vezetői most a hely- színen döntik el a dolgokat. Nem jelentéseket kérnek, nem „berendelnek”, hanem ök jön­nek, maguk nézik meg. mit lehet, mit nem. Naponta harminc-harmincöt ember nyitja rá az elnöki szo­ba ajtaját Ügyfél — mondja a hivatalos megjelölés, de az ügyfél hányféle!? Értetlen és félszeg. elfogult és ravaszko- dó, szemérmes és hangosko­dó. Mellettük még számításba veendők a vállalatok képvi­selői, a TÜZÉP-től az állat- forgalmiig. Nem sok ez? — Sok? Ez a dolgok rendje. Az emberek úgy érzik, ha bajuk van, „bemennek a ta­nácshoz”, majd ott segítenek. Kz évek múlása, a kévéi vi­lág változása a panaszokat is átalakította: nincs ma már mezsgye-elszántás, de van háztulajdonos és bérlő perle­kedése. — Sokan azt hiszik, semmi sem könnyebb, mint itt ügy- intézni. Csúnya szó, tudom, de így mondják. Szavak és tettek egyezése azonban sokkal több, mint ami a rubrikákba, a stemplík ütögetésébe belefér. Es a tanácsok munkájának ezt a részét kevesen látják, s ezért — kevesen is becsülik. Kicsit kesernyésre színező- dik a hangja. Sok még az ér­tetlen ember, nem kevés a követelődző. És jön még pa­pír is, amiben ott áll, „utasí­tom”, „elrendelem”, ám a va­lóság és lehetőség más, mint amit a papír küldője elkép­zelt ... Szív és hozzáértés Tizenkétezer hold a határ — tsz-terület. Az ő gondjuk is. Betársulnak az üzletek lé­tesítésébe, hogy több legyen belőlük. Óvodáért, iskola- bővítésért őket nyúzzák a szülők, ök is örülnek, hogy olyan jól működik a Kossuth- klub, most szervezik a tsz- klubot, mindenhol ott van­nak, mert ott kell lenniök, ezt parancsolja a tanácsi munka sajátos követelménye. — Csakis akkor mondunk igazat, ha azt mondjuk: nem egy, de még nem is három ember dolga mindez. Elsősor­ban a végrehajtó bizottságé. Szép dolog a kollektiv veze­tés, de megvalósítása nem könnyű. Mire gondolok? Ar­ra, hogy nem egy tanácstag gondolkozik így: ,.meglesz az nélkülem is”. Meglesz-e va­lóban ? Többek között ezért is fon­tos a tanácstagokkal való rendszeres foglalkozás, s ezért öröm, hogy ma már igen sok a kiváló szakember a tanács­testület tagjai között, akik valóban értői dolguknak, akik nemcsak beleszólnak, hanem hozzáértően szólnak bele a község dolgaiba. — Mi kell ehhez a munká­hoz? Szív és hozzáértés. Ez persze, lehet frázis is, ha a valóság nem fedi. Szív kell hozzá, mert anélkül nem le­het. Ha reggel van, ha este, csinálni kell. Este nyolcnál, kilencnél előbb ritkán kerül haza. A vasárnapokat várja: a Duna mellett nevelkedett, víz nél­kül nem élhet. A hét és fél ezer lakos mellett hatszáz ví- kendházat népesítenek be hét­végeken a víz szerelmesei — sok ezren. Enni, inni adni eny- nyi embernek — gond. Gond harcolni, hogy a vállalati fej­lesztési tervekben is helyet kapjon a kirándulók által már felfedezett ráckevei Du- na-ág. Ö is ott van a pecázók között: sokszor parázs viták törik meg a csendet. Sokféle ember jön itt össze, sokfelől. És nemegyszer a halra van legkevesebb gondjuk, inkább azt feszegetik, mit lehetne job­ban, gyorsabban. Itt és másutt is. Munkaidő: ? óra — A tervszerű és kiegyen­súlyozott munka az, ami biz­tos alapot ad. Nem kell túl­buzgónak lenni, nem kell ha­zahordott aktákkal tüntetni: beleveszem a munkába. Dol­gozni kell. Nyugodtan, átgon­doltan. Ma már másként nem lehet. Újra csendes, megrágott a sző. Az asztalon babrál, ki­csit kényelmetlen, hogy ma­gáról kell beszélnie. Többet kellene színházba mennie — sokszor fáradt. Olvas, az éj­szakákból lopja rá a félórá­kat, órákat. Ott van a műve­lődési ház rendezvényein, azért is, mert illik ott lennie, s azért is, mert — érdekli... Apja, tsz-tagként, a föld szoigos munkása. Fia már a „nagy föld”, az egész község szorgos munkása lett. Ö is gyomok ellen harcol, jobb, bőségesebb termésért. Mun­kaidő? Van, persze. Mégis: semmiféle papír nem rögzít­heti, mi Tóth Gábor és a Tóth Gáborok dolga. Minden. És ez a minden csak akkor válik tapinthatóvá, ha így, munkától elvett órák alatt lassan kibogozza az ember, hányféle szálból szövődik a hétköznapok erős szövete. Tanácselnök — mondjuk, s legtöbbször a hatalom embe­rére gondolunk. Igen, a hata­lom embere is. És „Gábor” is, mert a hatalom így válik las­san a magunkévá. Értelmileg már régen az, érzelmileg ezek az évek teszik azzá. És ebben annak is része van, hogy a nagy politikát, az országos politikát mind több ilyen „Gábor” valósítja meg a cse­lekvés igen nehéz posztján, az első vonalban, a községek­ben. Mészáros Ottó ÓVODÁBAN. (Foto: Wormser) Készülődés a huszadik évfordulóra Üdülőparttá fejlesztik a soroksári Dunaág környékét A holnapra is gondolnak Dömsödön A dömsödi. Hazafias Nép­front-bizottság dicséretre méltó aktivitása közismert már a megyében. A járási népfrontelnökség szerint Dömsödön rendre sikerülnek az elnökség kezdeményezé­sei, mert a községi bizottság mindig magáévá teszi a kü­lönféle akciók ügyét. A felszabadulás huszadik évfordulójára a szokottnál is aktívabban készülnek a község lakói. Külön tervek írják elő az immár két évtizede álló szovjet hősi emlékműnél tar­tandó megemlékezést, az ün­nepi falugyűlést, a középüle­tek, házak díszítését és a kulturális, sportrendezvé­nyeket egyaránt. A huszadik évfordulóra való készülődés lelkes buz­galma ad lendületet a község távlati fejlesztésének is. Or­szágos tervek szerint ugyanis — a Balaton és a Dunakanyar tehermentesítése érdekébe:’ — hétvégi kirándulóhellyé és üdülőparttá kívánják fejlesz- : feni a soroksári Dunaág le; szebb községeit. Ehhez a- kalmazkodva a községi nép­frontbizottság mozgalmat in­dít annak érdekében, hogy ésszerűbben használják fel a községfejlesztésre már rendelkezésre álló pénz­eszközöket. Igyekeznek megakadályozn olyan beruházásokat, ame­lyek csak ideiglenes meg oldást jelentenek, helyettük olyanokra kívánják fordíta­ni a pénzt, amelyek az igé­nyeknek később is megfelel­nek. Nagy Gábor község népfrontelnök elmondotta hogy ennek érdekében orszá gos és megyei szerveknél k- vánnak eljárni, ugyanakkor falu lakosságát nagyobb ári nyú társadalmi munkáin buzdítják. A MÁV az idén tovább folytatja a Székesfehérvár— Tapolca közötti elavult vas­szekrényből előreláthatólag nyolcezer darab kerül a tan­intézetekbe. Az óvodáknak tízezer fektetőt, tizenötezer kis széket és háromezer asz­talkát szállítanak. Kultúrotthonavató 40 ezer pad, 10 ezer fektető JÚNIUS 15-TŐL BUDAPEST-RÉVFÜLÖP 80 kilométeres sebességgel útvonal felújítását. Június 15-ig Révfülöpig korszerűsí­tik a vágányokat, úgy hogy az idény kezdetétől Buda pesttől Révfülöpig 80 kilomé­teres sebességgel közleked­hetnek a vonatok. Még az Idény kezdetéig át­építik Alsóörs állomást és sor kerül Csajág állomás korsze­rűsítésére is. Bővítik Kápta lan-Füred állomást is, ahol ? nyári forgalomban elég so utas fordul meg. Ebben az esztendőben az Iskolai Felszereléseket Érté­kesítő Vállalat mintegy két­százmillió forint értékben juttat az alsó-, közép- és fel­sőoktatási, valamint a mű­velődési intézményeknek bú­torokat, felszereléseket, szem­léltető eszközöket, különböző anyagokat, a gyakorlati mun­kához szükséges gépeket, szerszámokat. A bútorellátásra előirány­zott összeg meghaladja a 110 milliót. Ebből egyebek közt negyvenezer padot, illetve tanulóasztalt, mintegy száz­ezer csővázas széket kap­nak az iskolák, egyetemek, művelődési otthonok. Iskola­(Tudósítónktól.) — Szombaton hivatalos megnyitóval kezdőtök a KISZ- bá! Kosdon — erről informál a művelődési otthon igazgató­ja, Mikulai János. — Hatvanháromezer forin­tos beruházással és a helyi tsz segítségével emeltünk úi kültúrházat. Ettől is reméljük, az egykor pezsgő élet fellen­dülését m. i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom