Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-21 / 44. szám

1965. FEBRUÁR 21, VASÁRNAP «st MECKEi *rj£íi4gs> Sulux -s4ndo „Röhögni Uf..“ A városi tanács elnökét úgy hívták, hogy Nem ér a nevem. De ennek sora van. A fővárosból jött ide. És negyvenéves korában minden tréning nélkül látott az ivás- hoz. mint aki eddig sokat szomjuhozott. Mindenki fizetett, mindenki meghívta a pincéjébe, öröm­mámorban úszott. „Engem mindenki úgy szeret ebben a városban” — gondolta — és időnként ezt el is mondta. „Kedvesek a választópolgá­rok, itt mindenki szocialista érzelmű.” Igaz, a városban nem volt feltűnő az ivás, de az elnök fejadagja veszedelmesen nö­vekedett, talán már itt az al­koholisták városában is fel­tűnt. Na mindegy, a nagy pin­cejárásban, káciozásban csak szert tett két igazi, hűséges barátra. Csobánka Tóni a ven­déglátó vállalat igazgatója volt az első számú, míg Bor­bély bácsi egy orrhosszal — (igaz, jó nagy rezes orrho&z- szal) — a második. Csobánka Tóni jól sikerült hegyvidéki parasztember volt, okos, ra­finált, tisztelettudó, durva, amire éppen a helyzet kény­szerítette. A vállalatot már félkézzel is elvezette. Sőt, nemegyszer elengedettel haj­tott. Az idők folyamán olyan gourmanddá vált, hogy Krúdy Gyula bátyánk is csak kisinas lehetett volna mellette. Kora reggel megkapta a napi tele­fonjelentést, melyik korcsmá­jába érkezett friss pacal, hal, színhús, pejsli. Hol csapolnak délelőtt friss sört, hol ütnek csapra új hordó bort, de fő­leg, hogy annak is mi a már­kája A jelentéseket személye­sen tanulmányozta. (Az ilyes­mit az ember nem bízhatja a helótákra) Az összesített eredményt azonnal bemondta telefonon az elnöknek. Tizenegykor pa­calzónával kezdték a Vadász­kürtben. Két korsó kemény- habú sört bocsátottak a jól fűszerezett étel után, aztán visszamentek a hivatalba. Dél­után 3 órakor a Vörös Rákhoz címzett kiskorcsmábán foly­tatták, mely intézmény nem­rég kapta meg a kitüntető kisvendéglői rangot. A ke­resztapaságon ketten osztoz­kodtak, az elnök és az igazga­tó. A keresztelő két napig tar­tott, ezért a pezsgő e hosszú távon elveszítette jelentőségét. Most apai büszkeséggel néz­tek szét a meghitt helyiség­ben. Halászlé, jó sok ikrával, cseresznyepaprikával. Túrós- csusza, tepertővel — három- literes jénai — tálban. És egy liter ostorosi rizling fejenként. Az ilyesmitől hamar megja­vul az ember közérzete és ró­zsaszínűbbnek látja az életet is. Mert sok problémát ad ám egy város. Hát még egy ven­déglátóipari vállalat. Főhet a vezetők feje a sok gondban. Mi tagadás, jólesik a sok ne­héz munka után ez a kis oázis. De a választópolgárok sem hagyják magukat. Hamar híre jár. hogy az elnök me­lyik órában hol tartja „tanács­tagi fogadóóráját”. És ott ke­resik fel, ahol éppen van. Egyébként is a hangulat kel­lemesebb, fesztelenebb az ilyen helyen Nem kell az előszobákban kilincselni, az elnök azonnal fogad, barátsá­gos és mindent megígér. Ilyen­kor nem köti — kezét-lábát- nyelvét a sok paragrafus — nem súg a fülébe az a fránya városi titkár, megy minden mint a karikacsapás. A jó és gyors ügyintézésért már csak illik meghívni őket a pincébe. Elmennek, hogyne mennének. A lakosságot nem szabad megsérteni. Hogy a pincében mi tör­ténik, mindenki gondolhatja. Hagyma, szalonna, zsenge friss kenyér és a lopótökből a jó parasztbor. Húzzuk előbb­re az órát. Hajnalodik. Ekkor lép a színre Borbély bácsi. Ilyen­tájt tudniillik embereink már hozzá tártainak. Borbély bá­csi? Hogy ki ő? Ki tudná azt megmondani? Volt csendőr, malomtulajdonos, proletár, vagy ahogy ő mondája — po- letár. — Tán még kutyapecér is. De nem az a lényeg. Ha­nem hogy most mi? Borbély bácsi ma is szép tisztséget tölt be: gebines korcsmános a város piacán. Egy jól bélelt bádogbódéban ül, már hajnali háromkor kapni nála ami szemnek-szájnak, különösen a részeg embernek ingere. Mi kell a kapatos embernek? Tudja azt Borbély bácsi. For­ralt bor télen, és finom kor- helyleves télen-nyáron. Vala­mint kocsonya, meleg hurka, kisüsti pálinka, olajtól csöpö­gő forró lángos és termelői bor. Természetesen a jobb embereknek hitelbe. A te­kergő semmirekellő korhe­lyek, akiknek hitel — alma — rosszmáj úan ej is nevezték őt politikai gebinesnek. De Bor­bély bácsi fütyül ezekre a semmirekellőkre. Mosolyog a bajusza alatt. Régen tudja ő már, mitől döglik a légy. A jobb emberek bemennek a bódéba, ott fogyasztanak, gondolván, hogy így kevésbé feltűnő. A vékonypénzűek kint állva az ablakon át kap­ják az italt, így aztán mindent látnak, ami bent történik. A bódéban minden reggel far­sang van. A régi törzsvendé­geken kívül már sokan jár­nak ide, mert ez sikk, hiszen az elnök is ide jár. Hogy kik azok a jobb em­berek, akik húszfokos hideg­ben fogvacogtató hófúvásban bent isszák a forralt bort? Hát kérem, természetesen szí­nészek, újságírók, néhány bo­hém orvos, hazafelé tartó itt rekedt pincér — mit mond­junk még? És még a hitel! De Borbély bácsi kölcsönt is ad a meleg hurka mellé, már akinek. De mindenki megadja, mert ha AZ AMATUS FOTÓS (Foto: Gábor) nem adná meg, ez^pl a meg­gondolatlan tettével önmagát zárná ki ebből az exkluzív klubból. El ne felejtsem, az öregúmak fél lába van. A másikat gyenge, hazai gyárt­mányú fatákolmány helyette­síti. Az elnökkel pertúzzák egymást. Ezért minden reggel csak ennyit mond neki: — Jancsikám, intézd már el, hogy az NDK-ból megkap­jam az igazi lábamat Tudod te is, hogy ott gyártják a leg­jobb műlábat Európában! Meg abba is segíthetnél, hogy kimenjek Moszkvába. Ha meglesz a jó lábam, bíz isten kimegyek. Szeretném a saját szememmel látni, mi újság az Unióban? De hogy szavamat ne felejt­sem, s végül elmondjam, ho­gyan is lett az elnökből „Nem ér a nevem.” Egyszerű és vi­lágos dolog ez. A nagy káció- zás után, amikor másnap a delikvensek beállítottak az el­nöki szobába behajtani az éj­szakai ígéreteket, a mi embe­rünk semmiről sem akart tud­ni, mint ahogy nem is tudott. Csak bámult a beszélőre és ingatta nagy lila fejét. „Sem­mit sem ígértem. Amit maga kér, az törvénytelen.” „De hi­szen megígérte!” — Nem megy barátocskám, nem megy. Nem is ment sokáig. Hiába mondták már a választópol­gárok, hogy a maga szava csak ennyit ér: talán még a neve sem érvényes. Vége lett víg Andrásnak. Az elnök tü­dőbeteg lett Elvitték a szana­tóriumba. Amikor visszajött, elhelyezték a vízművekhez igazgatónak. A barátját, Tó­nit, aki majdnem a sírba vit­te őt, elhelyezték a város te­metkezési vállalatának élére. Borbély bácsi megtartotta hi­vatalát Hajnaltájt mondogat­ja is a vendégeknek, no per­sze csak a jobbaknak, hogy ezen röhögni kell. Micsoda humorérzék ott fenn az elv­társaknál a pártban. „Röhög­ni kell. Vízigazgató és kopor- sós lett a két legjobb vendé­gemből.” >. (Vége) „Importált elnök, 3004-es” — hallani gyakran —, hol gú­nyosan, hol lekicsinylőén, a legritkább esetben dicsérőleg, ha egy-egy tsz-elnököt jelle­meznek. Több oka van annak, hogy sok helyütt nem dicsé­retnek szánják a „3004-es” jel­zőt. Legtöbbször a szocialista fejlődés ellenzői emlegetik így, de előfordul, hogy jószándékú, ám helytelenül általánosító emberek is kölcsön veszik ezt a kifejezést. Nincs szükségünk arra, hogy szemet hunyjunk az igazság előtt, hiszen csak az hallgatja el szán­dékosan a hibát, akinek nem érdeke kijavítani azt. Való tény, hogy akad olyan 3004-es tsz-vezető is, aki ma­gatartásával, szorgalmával, tu­dásával nem népszerűsíti a termelőszövetkezetek fejlődé­sét szolgáló rendeletet. Van! Ű is 3004-es azonban köztu­dott róla, hogy szétény, meg­gondolt, művelt és tapasztalt ember. Az abonyí Kossuth Termelőszövetkezet elnökét, Győré Sándort 1960 február­jában hívta vissza a falu. Egy- SiZerű, kérgeskezű parasztként 1948-ban alapító tagja volt az abonyi Kossuthnak, sőt első elnöke is. Két évvel később tsz-vezetőképző iskolára küld­ték, ahol a helyét. Vissza a tsz-be ., kiválóan állta meg így került a járási, majd a megyei tanácshoz, közben el­végezte a mezőgazdasági aka­démiát és a Földművelésügyi Minisztériumba került. A ta­nulást nem hagyta abba, ha­nem elvégezte az agráregye­temet és egyetemi személyzeti osztályvezető lett. Feleségével és két gyerekével megelégedet­ten élt Budapesten, s már úgy látszott, hogy ott is marad. — Amikor kijött a 3004-es — mondja az őszülő, ötvenes fér­fi — eszükbe jutottam az atyámíiainak. Közülük való, de képzett vezetőt kívántak, hát haza hívtak. A régi kis hatszáz hol­das gazdaság közel négy­ezer holdra nőtt, bizony megszaporodott a gondjuk. Mosolyogva vén csatalónak -nevezi magút, aki menten fel kapja a fejét; fta’ taegfujják a harci kürtöt. Szükség volt reá Abonyban, lement. Nem a fi­zetésért, hiszen azt kényel­mesebben megkereste a fővá­rosban. Szépszó, hízelgés sem szédítette meg. Abonyban azt amúgy is gyüszűvel mérik. Szereti a falut, a dolgos em­bereket. szívesen él, dolgozik közöttük. Ezért ment! '4 4 Ivastam az új- f4 \' súgókban, hogy (4 a mai építészet a jö- (4 vönek épít. Nem hen- (4 cegni akarok, de er- (4 re már én is rájöt- (4 tem. Valóban, a £ mai modern lakóhá- 2 zaink már a jövő tár­4 sadalma számára '4 épülnek. Ez a tár- (4 sadalom teljesen (4 kollektív lesz, eb- (4 ben a korban a csa- (4 ládok már nem akar- (4 nak visszahúzódni g a közösségtől. A la- \ kás nem arra való ! lesz, hogy elzárja I lakóit, hiszen azok- \ nak már nem lesz- j nek önző, individu- j alista törekvéseik. I Ezek a családok úgy > élnek a házakban, \ mint egy boldog nagy ! család. Ekkor már l nem lesznek egymás ! előtt titkaink, nem \ élünk magánéletet, ; legfeljebb lábujjhe­> gyen és suttogva. \ Mert a modern ! lakóház a jövőnek ! épül. Véd a hideg- \ tői, néha még az \ esőtől is. Azokon a \ helyeken, ahol nincs \ ajtó, vagy ablak, csak ! a legritkább eset- ! ben engedi át a sze- \ let. A szomszédból ! nem engedi át a \ kombinált szek- ! rényt, legfeljebb a ; hangot. Azt azonban ! fel is erősíti. ! « modern épüle­5 ''j tek falainak ez ! a hangáteresztő ké- í pessége napjaink- ' ban. amikor az em- \ berek tudata még Í messze elmaradt az építészettől, néha kisebb súrlódásokat okoz. Na de a súrló­dás elmúlik, az épü­let megmarad, mond­ta volna az ókori bölcs, ha tudta vol­na, hogy mi az a modern építészet. De nem tudta. Azt hiszem ezért is ne­vezik azt a kort aranykornak. Tudom, hogy száz év múlva én is ön- tudatosabb leszek, és nem idegesít majd, hogy első j kkor már az zm sem idegesít, hogy a Kökörcsin Pisti karácsonyra kapott harmoniká­ját reggeltől estig nyúzza. Mert Pisti zenei fejlődése ak­korra közügy lesz és az egész ház mély együttérzéssel hall­gatja majd, hogy Kökörcsin Pisti a földszinten hogyan halad a művészet rögös útján. Szégyellem beval­lani, de most még ségi munkaegység! Ha jöve­delmező a gazdálkodás, ak­kor több és értékesebb a munkaegység is. Havi 80—90 munkaegységet kapok, attól függően, hogy milyen az év. A tavalyi évre például 1069 munkaegységet írtak nekem jóvá Ez mintegy harminc százalékkal több, mint ameny- nyit a jól dolgozó szövetkezeti tagok kapnak átlagban. — Felsorolhatna néhány jól dolgozó szövetkezeti tagot? — Szívesen. Mucsi Vincé­nek, aki takarmányos foga- tos 852, Habony Ferenc fo- gatosnak 891, B. Molnár Ist­ván hizlalógulyásnak 699, Csi- kány Ferenc sertésgondozó­nak pedig 851 munkaegysége volt tavaly. A traktorosok általában 600—700 munkaegységet teljesítettek. — S pénzben számítva? — Az egy dolgozó tagra ju­tó átlagos évi jövedelem 18 760 forint lett tavaly. Égy munkaegység értéke: 44 fo­rint. összesen 152 tsz-tagúnk keresett 15 ezer és negyven­ezer forint körüli összeget az elmúlt évben. A vagyon: 22 millió — Megalapozott és tartható jövedelemszint ez vajon? — A tsz összes közös va­gyona 22 112 000 forint, ebből 13 millió a tiszta vagyon. S Győré Sándor mondja tovább, hogy a növénytermesztés be­vételi tervét 98,7 százalékra, a zöldségtermesztését 115 szá­zalékra, a szőlő- és gyümölcs- termesztését 117 százalékra, az állattenyésztését 113 szá­zalékra, a segédüzemágakét pedig 117 százalékra teljesí­tették tavaly. Ha volt is a növényter­mesztésben némi kiesés, a töb­bi üzemág többletbevétele pótolta azt. Ez tehát egy szak- és tervszerűen irányított, biz­tonságosan végzett ter­melés eredménye. Nos, egy gazdaság vezető­jéről mi szólhatna ékesebben a gazdálkodós eredményeinél? Győré Sándor mégis elhárítja magáról a dicséretet — mond­ván, hogy szerénytelenségnek tartané magáénak vélni azo­kat a babérokat, amelyeket a tagság szorgalma, munka­kedve és lelkesedése arat. .. Nagymiklós István MODERN ÉPÍTÉSZET emeleti lakásomban felerősítve / hallom, hogy a harmadikon Klofák a születés­napját ünnepelvén tizennyolcadszorra közli dalban, hogy végigment az őr- módi temetőn. Mert ugyebár száz év múlva Klofák ün­nepe az én ünne­pem is lesz és e na­pon, ahelyett, hogy individualista mó­don aludni akarnék, meghatottan ülök rekamiém sarkán és lelkemben Klofák- kal ünnepelek. Nem beszélve arról, hogy Klofák akkorra már olyan művelt lesz, hogy a Cantata Pro- fana-ból interpretál részleteket az ór- módi temető helyett, amit száz év múlva sem fogok szeretni. frászt kapok, ha hal­lom, hogy a negye­diken Fuszulyka ve­ri a feleségét. Az asszony velötrázó sikoltozásai egy kis­sé zavarnak, mert bennem van ez az individualista tudat. Persze, száz év múl­va én is eljutok az öntudatnak arra -a fokára, amelyet a házak tervezői ele­ve feltételeznek. 1 elenleg még fel- J ijedek, ha a ház valamelyik lakásá­ban lehúzzák azt az ötletes kis vizöblitő szerkezetet. Borzal­masan idegesít, ha hallom, amint a fal­ban végigfolyik a víz. Nyilván száz év múlva az altatók és az idegeim is job­bak lesznek, mivel nem lesz frontát­vonulás és nemzet­ŐIS 3004-ES közi helyzet. Ekkor már nem fogunk ügyet csinálni ab­ból, hogy Kordován Mariska házibulit rendez futóverseny­nyel és teljes gázzal működő magneto­fonnal. Ma persze még egy kicsit belehü­lyülök, hogy míg én a Kossuth-adót hallgatom, addig a szomszédban a Pe­tőfi szól, alattam magnóznak, a má­sik szomszédom por­szívózik. Felettem a televíziót, a har­madikon a gyereket bömböltetik és az összes hanghullám az én szobámban ad találkozót. Most nem is tudok tovább írni, mert éjjel két óra van és a szomszédomat ide­gesíti az írógépzaj, ezért veri a -falat, amire mindenki fel­riad és szintén a fa­lat veri. Száz év múlva az emberek megértik, hogy ha én gépelek, akkor egy új irodalmi al­kotás születik. Ezért lakásaikban vír- rasztva, de síri csendben ülik végig vajúdásom ihletett óráit. M ondom, ekkor már jó lesz. Csak az elkövetke­zendő száz év lesz egy kicsit nehéz. Persze kérdés, hogy én és egy modern épület kibír-e száz évet? ŐSZ FERENC I-„Maga alatt vágta a fát“... :----------------------------------------­! Azóta öt év telt el, a három- jezemégyes is régen lejárt, de !ő még most is olyan frissen, í lelkesen dolgozik, mint a kez- |det kezdetén. Mint mondja, í kezdettől „maga alatt vágta a • fát”, azaz úgy dolgozott, hogy [nem hosszabbították meg szá- 1 mára az állami fizetéskiegészí­; téSlt. Évről évre fejlődött, gya­rapodott a tsz és állami támogatás csak a gyenge termelőszövetkezetek veze­tőinek jár. — Nyilván pótolta ezt a jó eredmények után járó pré­mium? — kérdezzük, amire ó így felel: — Prémium? Hogyan? Mi­ért? Amióta én vagyok itt az elnök, csak fizikai dolgozók kaptak prémiumot’ Nem vol­na bőr a képemen akár ezer forintért is a tagság elé áll­ni. A fizetésért kell dolgozni! — Dehát a vezetőség érde­keltsége? — Ott van az eredményes­Felsőoktatási statisztika A Művelődésügyi Miniszté­riumiban statisztikai beszá­molójelentést készítettek a felsőoktatási intézmények helyzetéről, a hallgatók szá­mának alakulásáról. A jelen­tés egyebek közt megállapít­ja. hogy az 1964—65-öe tan­évben összesen 91 felsőokta­tási intézményben, köztük 24 felsőfokú ipari, 20 felsőfokú mezőgazdasági technikumban, 10 tanítóképzőben, 7 agrártu­dományi intézetben, 5 tudo­mányegyetemen és tanárkép­ző főiskolán, négy-négy mű­szaki, illetve orvostudományi egyetemen tanulnak a hall­gatók. j A nappali, esti és levele­ző tagozat hallgatóinak száma meghaladja a 82 000-ret. Az első évfolyamos hallga­tók között a fizikai dolgozó szülők gyermekeinek arány- száma meghaladja a 45 szá­zalékot A nőhallgatók aránya az első évfolyamokon a leg­magasabb — 40 százalék fölött mozog —. a továbbiakban azonban fo­kozatosan csökken.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom