Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-20 / 43. szám

2 "%/firfcip 1965. FEBRUAR 20, SZOMBAT Ülést tartott a (Folytatás az 1. oldalról) közül már 56-nak elké­szüli az általános rende­zési terve és 13-nek pedig a község köz­pontját részletesen, rendező terve is. A jövőben mind az ipari, mind a laikásfejlesztési tervekben élő kell irányozni a zodditerilletek létesítését. A jedetatés részletesen fog­lalkozott a kommunális' el­látás egyéb területeivel is: az ivóvízellátással, a csatorná­zással, a közutak helyzetével, a gázellátással s egyebekkel. Végezetül rámutatott: kívána­tos lenne a kommunális ellá­tás összefogására és irányítá­sára országos szinten egysé­ges irányító szervet létrehoz­ni, vagy valameliyiik meglevő főhatóságot megbízni. Csak ily módon érhető el népgazdasá­gi szinten a szükségletek fel­mérésével a további fejlődés. A beszámolót vi'ta követte. A felszólalók: Mészáros Jó­zsef Nagykáta, Hídvégi Zoltán Nagykőrös, Bada Gyula Vá- mosmikoia, Bemét József Gö­döllő, Sári Ilona Ráckeve, Hegedűs Rozália Nagykőre* a szemmel láthatóan nagy fejlődés mellett a meglevő hiání'osságalcróil is beszéltek. Egybehangzó az a megállapí­tás, hogy a községi tanácsok, illet­ve a tanácsi karbantartó vállalatok nem fordíta­nak elég gondot az új lé­tesítmények rendbentartá- sára es nem végeznek tervszerű munkát a régiek felújítására sem. Guba Pál, a Monori Já­rási Pártbizottság titkára hangsúlyozta: jólesik tudomá­sul venni az elmúlt évek eredményeit. Kiemelte: a felszabadulás óta eltelt húsz év alatt a közismerten rossz, egészségtelen, golyvás megbe- itegedélseket okozó ivóvizű ku­takkal ellátott Pest megye la­kosságának már 43 százaléka rjut hozzá a vízvezetékrend­szer kiépítése nyomán jó ivó­vízihez. Nem telik ed még húsz óv, s a távlati tervek szerint 1930-ig a lakosság 80 százalékának biztosítják az egészséges ivóvízellátást. A felszólaló külön rámutatott arra, hogy az elért eredmé­nyek a nagy állami 'beruházás mellett elsősorban a városok és községek lakosságának kö­szönhetők, amely önkéntes társadalmi munkával nagy mértékben járult hozzá az eddig* fejlődéshez. Felhívta a figyelmet vé­gezetül a meglevő anyagi eszközök ésszerű felhasz­nálására, e fontossági sorrendnek a la­megyei tanács kosság igényei és véleménye alapján való megállapítására é!s az olcsó kivitelezésre A vitában felszólaltak még: Haffner István (Dunahorasz- ti), Mészáros Mihály (Galga- hévíz). Mátyás Boldizsár, a megyei tervosztály vezetője, Krizsán Ferenc (Csömör), Kürti Józsefné (Gyömrő), Szakali József, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, mint a megyei tanács végrehajtó bizottságának tag­ja, részletesen foglalkozott hozzászólásában azokkal a problémákkal, amelyek Pest megye sajátos helyzetéből adódnak. Dr. Lakatos Imre elnökhe­lyettes válaszolt ezután a hozzászólásokra, majd a me­gyei tanácsülés elfogadta a népi ellenőrzési bizottság el­múlt évi munkájáról szóló je­lentést, jóváhagyta és tudo­másul vette a megye idei népgazdasági tervéről szóló tájékoztatást Ezután került sor dr. Ádám Mihály vb-tit- kár előterjesztése alapján a „Községfejlesztésért” kitünte­tő jelvény arany fokozatának adományozására. Az elmúlt évet eredményesen fejezte be Pest megye: közel 140 millió forintot fordított a községfcjlesz­tési feladatok megoldásá­ra, ezt a tervét 174 százalékra teljesítette. A lakosság társa­dalmi munkájának tervezett értéke mintegy 10 millió fo­rint volt, amelyet nagyrészt a j „Ki mit vállal” mozgalom 1 eredményeként, közel kétsze­resére teljesítettek. Ebben a mozgalomban összesen 81 ez­ren vettek részt, s vállaltak feladatot városuk, községük rendezésében, szépítésében. A megyei tanács a szép eredmé­nyek elismeréseként április , 4-e, a felszabadulás huszadik évfordulója alkalmából 310 állampolgárnak arany­jelvényt adományoz. Ezenkívül pedig 927-en kapják meg a legjobb munkát végzők közül az ezüst- és 894-en a bronzjelvényt. A tanácsülés határozatot hozott a „kiváló állattenyésztő” kitüntetés adományozásáról is, ennek arany fokozatát összesen 31 termelőszövetkezeti állatgon­dozó, illetve egyéni állattartó gazda kapja meg. Egyéb előterjesztések után a megyei tanács szakigazga­tási szerveinek vezetői vála­szoltak az elhangzott inter­pellációkra, majd a megyei tanácsülés dr. Kun Ferencné zárszavaival ért véget. Á Hamcsiny Mh*t- Vietnamban Khanht letartóztatták - Pham Huy Quat sorsa ismeretlen Khiem washingtoni nagykövet veszi át a hatalmat Csütörtökön a Dél-Vietnam- ban állomásozó amerikai ka­tonai személyek hozzátarto­zóinak utolsó csoportja is ha­zautazott az Egyesült Álla­mokba. Pénteken azután, a kora dél­utáni órákban Saigonban újabb államcsínyt hajtottak végre. Phan Ngoc Thao ez­redes vezetésével a városba vonultak a tengerészgyalog­ság és a szárazföldi erők négy hadosztályának csapatai, őrizetbe vették Nguyen Khanh tábornokot és Nguyen Cao Ky repülőtábornokot. Thao ezredes elfoglalta a saigoni rádió épületét. A rádió e perctől kezd­ve „diktátornak” nevez­te Khanh tábornokot. A bemondó bejelentette azt is, hogy Khanh tábornok he­lyére Tran Thíen Khiem tá­bornokot, Dél-Vietnam jelen­legi washingtoni nagyköve­tét állítják, akit szombatra várnak Saigonba. A rádió sze­rint „a Khanh tábornokkal szemben álló katonai és pol­gári vezetők túlságosan hosz- szú ideig vártak, s ha nem léptek volna akcióba, az or­szág a kommunisták kezébe hullott volna”. Pham Huy Quait, a három napja kinevezett új minisz­terelnök sorsa ismeretlen. Az eseményekkel kapcsolat­ban a hirügynökségek felhív­ják a figyelmet arra, hogy Thao ezredes, a puccs vezető­je nemrég rejtélyesen eltűnt Washingtonból. Az ezredes ugyanis a washingtoni dél- i vietnami nagykövetség sajtó- ; attaséja volt. Főnöke, Tran Thien Khiem nagykövet, aki szombaton ha­zaérkezik, hogy a puccsisták élére álljon, pénteken kije­lentette az AP tudósítójának, hogy számára a saigoni ese­mény „nem volt meglepetés”. Pénteken este Saigonban viszonylagos nyugalom ural­kodik, az utcákon megerősí­tett gyalogos és motoros őrjá­ratok cirkálnak, teljes a hír­zárlat, nem működnek a táv­íróhivatalok és nem fogad, nem indít gépeket a repülőtér. a lumumbista pártok Csőmbe országjáró szemlén Hohlov állapota aggasztó Csőmbe kongói miniszterel­nök országjáró helyszíni szemlét tartott az Ugandái ha­tár közelében, de erről csak akkor adtak ki közleményt, amikor a kormányfő már visszaérkezett Léopoldville- be. Léopoldville-ben bejelentet­ték, a kongói hadsereg alaku­latai az északkeleti Máhagi, s az ettől 275 kilométerrel délre fekvő Béni város közelében tevékenykednek, tehát az Ugandád határ tőszomszédsá­gában. Paulis térségében egyébként eltűnt a kongói légierők két amerikai gyártmányú vadászgépe, fedélzetén disszád-ens kubai pilótákkal. Minden jel arra vall, hogy a gépeket a kon­gói felkelők semisítették meg. Csütörtökön a Kongóban működő, lumumbista irányza­tú ellenzéki pártok közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben bejelentették, hogy egyesülnek. Kanada északnyugati szén, Stewart közelében nagy arányú lavinaomlás elzárta a külvilágtól egy rézbánya 42 bányászát. A mentőcsapatok- nak eddig 17 embert sikerült súlyos sérülésekkel kimente­niük. A kanadai légierő heli­kopterei csak nagynehezen tudják megközelíteni a hó- és jégpáncél borította vidéket, hogy gyógyszert és élelmet szállítsanak az éietbenmara- dottaknak. A Vancouvertől északra fekvő Granduc bányák vidé­kén pedig hó és jég okozta i földcsuszamlás történt, amely i | mintegy ötven ember halálát ; okozta. Kormányválság — fegyverek árnyékában Csapatok álltak késizenlét- ben és rendőrőrjáratok cirkál­tak Szudán fővárosában, ami­kor a kormány lemondása következtében támadt kor-, mányválság megoldására meg­kezdődtek a tárgyalások. Az egész nap tartó tárgyalások után újból Musztafa Al Kha- tim Khahfa kapott megbíza­tást az új kormány megalakí­tására. Február 15-e óta kórházban van Nyikolaj Hohlov, az Iz­vesztyija kongói tudósítója, akit három héttel ezelőtt a léopoldville-i hatóságok ok nélkül, törvényellenesen le­tartóztattak. Az újságíró egészségi állapota aggasztó. Ellhurcolása óta tíz kilót fogyott, állandó fejfájásra panaszko­dik, gyomorbántalmak gyöt­rik, lába megdagadt. DAMASZKUSZ Államosítás A szíriai kormány bejelen-. tette 46 élelmiszer- és gyógy-, szeibehozatali vállalat álla­mosítását. A lavina foglyai ré­I SZEPTEMBER ELSEJÉIG elnapolták az ENSZ ülésszakát New Yorkban csütörtökön délután — magyar idő szerint 21.30 órakor — ismét össze­ült az ENSZ-közgyűlés. Halim Budo albán delegá­tus követelte: a közgyűlés hozzon olyan értelmű határo­zatot, hogy a normális meder­ben folytatja munkáját, meg­választja az általános ügyren­di bizottságot és megszavazza napirendjét. Kérte, hogy ezt a javaslatát soron kívül bocsás­sák szavazásra. A szavazás során — amely az első volt, amióta decem­ber elsején megnyílt a köz­gyűlés 19-ik ülésszaka — az albán határozati javaslatra két küldöttség szavazott, elle­ne 97 (köztük a Szovjetunió és az Egyesült Államok), s 13 küldöttség tartózkodott a sza­vazástól. A közgyűlés ezután szava­zás nélkül úgy döntött, hogy a főtitkár megkezdheti az 1965. évi költségvetési összeg felhasználását, azzal a kikö­téssel, hogy a kiadások nem múlhatják felül a tavalyiakat. Az ülésszak ezután jóvá­hagyta annak a különbizott­ságnak a felállítását, amely­nek az a feladata, hogy tanul­mányozza az ENSZ úgyneve­zett békefenntartó művele­teivel összefüggő kérdéseket, beleértve a világszervezet pénzügyi nehézségeit is. Az elnök ezután javaslatot tett arra, hogy az ülésszakot szeptember 1-ig napolják el. A javaslatot a közgyűlés el­fogadta. EMBERVADÁSZ ELEFANT Egy vadelefánt tartja rémü­letben az indiai Bihar állam egy erdős vidékének falvait. Az embervadász elefánt az utóbbi hetekben 26 embert ölt meg, betört a falvakba és ga­rázdálkodásával súlyos anyagi károkat is okozott. NÁPOLY AUTÓBUSZ­TRAGÉDIA Egy zsúfolt autóbusz Nápoly és Pompeji között, miközben megpróbált kitérni egy szágul­dó gépkocsi elől, az útmenti korlátnak ütközött, áttörte, és a többmétercs töltésről lezu­hant. 16 ember a helyszínen meghalt, 29 utast súlyos sérü­léssel kórházba szállítottak. Az első szemináriumon A z én első találkozásom a szovjet kato­nákkal a legnagyobb rosszindulattal sem mondható sematikusnak. 14 éves voltam ak­kor, de hála jó kozmetikámnak* nem néztem ki többnek tíznél. Sápadt, sovány és vértelen kis csóró voltam. Ilyen állapotban egy mai gyereket mentövei vinnének az orvoshoz, de akkor nem lógtam ki az átlagból. Visszatérve a szovjet katonákra én tömér­dek képet láttam, ahol a szovjet harcos fel­emeli a gyereket és kenyeret nyom a kezébe és barackot a fejére. Hát velem nem így tör­tént. Az első szovjet harcostól kaptam egy nagy pofont. A dolog úgy történt, hogy volt a házunk­ban egy fiú. Irtó nagy tekintélye volt, mert az ostrom alatt állandóan kimászkált és kézi­gránátot is hozott haza egy-egy portyaútjá- ról. A fiú akkor 18 éves volt, épp hogy meg tudott lógni a leventéktől. Csak azért nem írom ki a nevét, mert ma egyik kutatóinté­zetünk nevés mérnöke. Na szóval ez a fiú betanított engem egy mondatra. Azt mondta, ha ezt elmondom egy orosz katonának, akko­ra darab csokoládét kapok, mint a fejem. A mondat rövid volt, könnyen megtanultam. Az első katonának nagy mosolyogva el is mond­tam. Ekkor kaptam a pofont. Tőle. Azt hi­szem, mondanom sem kell, hogy a mondat azóta közismertté vált szólás-mondás volt, melyet a szovjetek főleg a nácik felmenői­vel kapcsolatban emlegettek. A katona látva sértett és csodálkozó arco­mat, megérthette, hogy fogalmam sincs ar­ról, amit mondtam, hamar megbékélt és fáj­dalomdíjként egy fél kockakenyeret adott. Aztán hamarosan meg is barátkoztunk. A há­zunkban azelőtt egy német parancsnokság volt. Itt maradt a felszerelésük, telefonjaik és helyükre egy szovjet alakulat parancsnok­sága költözött. Az én katonám itt szolgált. Nem lehetett nagy hadfi, mert mindenkinek előre tisztelgett, neki csak s házmesterünk emelte tisztelgésre a kezét, aki 14-ben orosz fogságban volt, így hamarosan beszélő vi­szonyba keveredett velük. Ettől olyan tekin­télye lett a házban, hogy még Mokcsay ke­gyelmes asszony is Kedves Kocsis Urnák szó­lította. S zóval ott tartottam, hogy a pofon után ha­marosan jóba lettünk az orosz fiúval. Ekkor már teljesen ő élelmezett. Puszipajtá­sok lettünk. Erre a legjobb bizonyíték, hogy egy hétre az első történelmi pofon után kap­tam tőle egy újabb akkora pofont, arpihez képest az első gyengéd, szerelmes simogatás volt. Persze, ennek is volt némi előzménye. Lent a Duna parton a Pálfy téri hajóállomás épü­letében találtam egy láda kézigránátot. Eb­ben az időben a halászat elterjedt módszere volt. hogy az emberek behajigáltak néhány kézigránátot a vízbe, így azok a halak, me­lyek átvészelték az ostromot, hamarosan fel­jöttek a felszínre, hogy enyhítsék a főváros aggasztó élelmiszer gondjait. így akartam én is halászni. Ezért o kézi­gránátokat hazavittem, elrejtettem a pincé­ben. A biztosabb hatás kedvéért ötöt össze­csavartam. E művelet közben talált rám Iván és horgászszenvedélyemet egy hatalmas pofonnal lohasztotta ie. Halászkészségemet pedig hadizsákmánnyá nyilvánította. Iván ilyen módon kétszeres keresztapámmá lépett eló, érthető tehát, hogy ügyes-bajos dolgaimban hozzáfordultam segítségért. Egy alkalommal két cimborámmal beszerző kör­útra mentünk. Célunk a királyi vár volt. ahol mesés kincseket sejtettünk. Nem akarom leír­ni kalandos portyánkat, a lényeg az, hogy üres kézzel tértünk haza. Mindössze egy lovat sikerült kihajtanunk a vár csempézett istál­lójából A ló a végelgyengülés határán állt. Még sík terepen is alig vánszorgott, érthető tehát, hogy a Linzi-lépcső aknaszaggatott fo­kait olykor lóhoz nem méltó módon tette meg. De azért hazatámogattuk. Előkerítettem Ivánt és valahogy elmagya­ráztam neki, hogy a lovat lője agyon. De be­szélhettem én ennek. Magyaráztam, hogy a háznak nincs élelme, kellene egy kis friss hús a konyhákra, de Iván tagadólag csóvál­ta a fejét, azt mondta, hogy ezután nagy szükség lesz a lovakra, ezért a ló védelme alatt áll. Hamarosan szerzett takarmányt és a bőséges koszt hatására a lóba kezdett visz- szatérni az élet. Szépen gömböiyödött és a ház lakói a szájukat nyalva, várták a lótór pillanatát. Amiből semmi nem lett. Mert Iván egy napon valahonnan felszedett egy paraszt- embert, akivel hosszas tárgyalások után meg­kötötte a lóvásárt. Két zsák lisztet kaptunk a lóért. D icsértem Ivánt. Okos fickó ez! A lisztet becipeltem a konyhánkba és fejemben kapitalista tervek fogalmazódtak. Hallottam, hogy a pestiek falura járnak és hihetetlen értékeket hagynak ott néhány kiló lisztért. Ha jól sáfárkodom, ebből a két zsák lisztből megcsinálhatom a szerencsémet. Ekkor jött Iván. Kezében egy fél literes söröskorsó, mö­götte tömérdek ember. A ház lakói. Iván fog­ta a zsákot és vinni akarta kifelé. Védekez­tem. Húztam vissza a zsákot. Hasztalan. Be­leharaptam Iván kezébe. Ha jól számolom, ez volt a harmadik pofon. Aztán mintha misem történt volna, szépen kimérte a két zsák lisztet. Mindenki két sö- röskorsónyit kapott. Én tekintettel az alap­tőkét szolgáltató ló körüli érdemeimre, pré­miumként plusz két korsóval kaptam. És ne­kem adta a kriglit... Most hazudjam azt. hogy áldottam Ivánt a három pofonért? Mondjam azt. hogy dics­himnuszokat zengtem, mert meghiúsította életem egyetlen kínálkozó alkalmát, hogy ka­pitalista lehessek? Akkor még egyetlen sze­mináriumot sem végeztem, így csak később tanultam meg, hogy akkori tudatom elmaradt a létemtől és Iván ezt a tudati elmaradást igyekezett nem éppen makarenkói módsze­rekkel pótolni. ■ Később már ritkábban találkoztunk. Ekkor én már a sajtónál dolgoztam. A Manci híd budai hídfőjénél árultam az újságokat. Fé­nyesen kerestem. Volt úgy, hogy naponta há­rom kiló liszt árát. Ez akkoriban magasabb­nak véltem, mint a mai újságírói fizetésem. Ivánnal a kölcsönös megértés szellemében érintkeztünk. Ö becsülte a munkámat, én nagyra tartottam az ő húskonzervét. Egy dél­után hivatalomban, az újságos standon kere­sett fel. Kézzel-lábbal megértette velem, hogy búcsúzni jött. Magyarázta, hogy megy Ber­linbe. Elővett a zsebéből egy kézigránátot. Is­mertem a szerkezetét. Vécsei gránátnak hív­ták, nem volt nyele. A tetején egy kis kupak volt, mely alatt egy bőmyelv fityegett. 'Ezt kellett kihúzni, elekor a kupak lepergett és a gránát robbant. A gránátot a kezembe nyomta. Mutogat­ta, hogy húzzam ki a biztosítást. Arra gondoltam, hogy megőrült De nem lehetett mit tenni. Iván követelte, hogy hajtsam vég­re a parancsot. Nem akartam megkapni a ne­gyedik pofont. Reszketve kihúztam a kis bör- nyelvet. Az emberek pánikszerűen elmene-i kültek mellőlünk. Iván zord arccal utasított, hogy engedjem el a kupakot. Erre már nem voltam hajlandó. Menekülni akartam. Lefo­gott. Kikapta a kezemből a gránátot és elen­gedte a kupakot. A kis szerkentyű forogni kezdett. Mint a megbabonázott, néztem a grá­nátra. Iván fogott. Aztán a kupak leugrott. A robbanás helyett azonban egy fából fara­gott k'is krampusz ugrott ki az üres gránát­ból. Ivánnak a könnyei potyogtak, úgy ne­vetett. Aztán meglegyintette az arcom. Ak­kora tenyere volt, mint egy péklapát, ha aka­rom, ezt is pofonnak foghattam volna fel. Aztán megcsókolt és elment. Valamit még mondott, de ezt nem értettem. Ma már tu­dom, hogy biztos valami lelkesítő szöveg le­hetett, mert egy szó megütötte a fülemet: szocializmus.... T öbbé nem láttam. Nem tudom, elérte-e Berlint, majd később hazatért-e. Kívá­nom, hogy így legyen és ez idő tájt ő is gon­doljon rám. Nekem sokszor eszembe jutott, mert a gránátjával óriási sikereim voltak. Egyszer két asszony el is ájult az ijedtségtől A produkció után mindig meséltem Ivánról. Később meg is akartam írni e történetet, de akkor azt mondták, hogy nem lenne poli­tikus. így már majdnem elfelejtettem Ivánt. Egyszer jutott még eszembe, mikor lekentem egy pofont a lányomnak, mert az istenért nem akart a cukrából adni barátnőinek... Ősz Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom