Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-17 / 40. szám
Vizsgára készülnek a jövő mesterei Előléptetés, magasabb munkabér várja őket Harminchat hónapon keresztül tanulják az ipari tanulók szakmájuk gyakorlati részét. Utána újabb harminchat hónapot „nyomnak le", mint segédek a kisiparban, a közép vagy nehéziparban. A hosszú hat esztendő után lehetőség nyílik arra, hogy mestervizsgára jelentkezzen az a fiatal iparos, aki úgy érzi magában: van ahhoz ereje és képessége, hogy az iparban az oly megtisztelő mester címet elnyerje. A KIOSZ segítséget ad a mestervizsgára jelentkezőknek. Tarfolyamot szervez, amelyen heti kétszeri foglalkozáson harminchat órán országos hírű, fővárosi előadók ismertetik meg az ipar elméleti kérdéseit. A mestervizsgák Budapesten lesznek és szakmánként kijelölt munkahelyeken vizsgáznak a jelentkezők. — Fontom hogy minél többen jelentkezzenek mester- vizsgára — mondotta Pej János, a KIOSZ vezetője. — Jól képzett,' művelt, a szakmában gyakorlatilag és elméletileg jól helytálló iparosokat vár a kisipar és szocialista ipar egyaránt. A mesterlevél birtokában ipar jogosítványt kaphat a leendő mester, a szocialista iparban pedig előléptetés és magasabb munkabér várja a mestereket. Bélyegkiállítás lesz városunkban a tavasszal A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének helyi csoportja a múlt héten tartotta közgyűlését. Berényi hírlap különkiadása IX. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 19G5. FEBRUÁR 17. SZERDA KEZDŐK A SZAKMÁBAN Két állatgondozó. Egy tanyában laknak, a Hunyadi Termelőszövetkezeiben. Mindkettő fiatal és kezdő a szakmában.. Fülöp Dezső tehenész már „régi” tag, Bokk György sertésgondozó pedig csak egy esztendeje van a termelőszövetkezetben. — Bár előbb megjött volna az eszem! — így kezdi Bokk György a beszélgetést. — Eddig alkalmi munkával kerestem meg a család részére a szűkös kenyeret. Csak tengődtünk. Egy évvel ezelőtt aztán beléptem. Húsz anyakocát és hetven süldőt nevelek. Ezerhétszázkilenc munkaegységem lett. Közel negyvenöt- ezer forint a kereset. Ennyi pénzem bizony mostanában nem volt. ízlést fagyasztó virágok... A Nagykőrösi Híradó vasárnapi számában olvastam a „Fagyálló virágot tessék!” című hangulatos karcolatot, írója színesen ecseteli az évszakok virágait, a hóvirágtól az őszirózsáig. Soraiban érződik, hogy szereti azokat. Magam is rajongója vagyok a virágnak. Nem is tudok elképzelni embert, aki ne gyönyörködne a mező, a kert virágaiban. Mily kedves a tél első virága, s a tavasz hírnöke, a kis hóvirág. Fehér színével mily szerényen rejtőzik környezetében, az asztali kisvázában. Nem úgy, mint a paraffinnal beszórt, vagy pirossárga színével hivalkodó papírrózsa a nagykendős néni kosarában, amely mint piaci érdekesség szerepel a karcolatban. Mennyi hamis illúziót keltenek ezek a silány művirágok az otthonokban, ezek a giccsek, amelyeket hangzatos szavakkal kínálgatnak a jó üzlet reményében. Ezek bizony messze vannak a jó ízléstől. Sajnos mégis veszik az emberek. Részint megszokásból, részint tetszetősségük miatt. Pedig nem különbek ezek, mint a nyári vurstlis vasárnapok céllövöldéjének jutalomrózsái, amelyek szemkápráztató színeikkel még az ifjak kabáthajtókájára is felkerülnek. — Lakáskultúránk igényli a növényeket, a virágokat. De nem a művirágokat, hanem az élőket. Azokat, amelyekkel olyan kedves, kellemes hangulatot tudunk varázsolni otthonunkba. Elég, ha az asztali vázába beállítunk néhány füzesbarkát, fenyőágat, avagy néhány szál sásbuzogányt, s ezek egész télen át illően díszítik lakásunkat. A mai ember lakásának nincs szüksége a cikkben említett fagyálló virágokra. Mert akármilyen ötletesen is kínálgatják azokat, velük a jó ízlést is könnyen megfagyasztják. Rácz József Nem építünk, csak tatarozunk A mennyiségi munka helyeit minőségi munka Az idei tervekről érdeklődtünk Koroknay Lajostól, a Vegyesipari Javító- és Szolgáltató Vállalat vezetőjétől. A kormányrendelet értelmében kétmillió forinttal csökkent a vállalat terve, és ez bizonyos módosításokat követel. — Elsősorban nem vállaltunk további nagymérvű lakásépítkezéseket, mert ezek vállalatunk erejét túlhaladták eddig is. Még befejezzük a Tormásban épülő OTP-háza- kat és ezzel júliusban, az átadáskor véget vetünk a nagy vállalkozásoknak — beszél a tervekről Koroknay Lajos. — A lakosság igényeit kívánjuk kielégíteni. A tervünk ötven százalékát ez alkotja, a másik feléit pedig közületi tatarozás. Ezenkívül vállalatunk toldaléképületeket, kerítéseket készít. A lakatos, parkettás, cserépkályhás, villanyszerelő, háztartási kisgépeket javító, üveges, képkeretező ágaink mellett fényképészüzletünk is van, amely nagyon jól bevált, a közönség szívesen keresi fel műtermünket. Egyszóval: nem a meny- nyiségi, hanem a minőségi munkára törekszünk — fejezte be rövid tájékoztatóját Koroknay Lajos. A „repülő”* villanymotor rejtélye szállították. A két testvér pedig majd a törvény előtt ad számot tolvajlásáról. Berkes József, a konzervgyár gépüzemének munkása jó cimborát talált kedves bátyja személyében. Berkes Sándor munka nélkül ténfer- gett az utóbbi időben, és munkakönyvét több, mint tizenhárom munkahely-bejegyzés éktelenítette. A fiatalabb Berkes december hónapban alaposabban megfigyelt egy csumázógépet, amelyet a gépüzembe hoztak javításra. Észrevette, hogy a gépből némi fáradtsággal ki lehetne szerelni a villany- motort. Kivárta az alkalmas pillanatot. Kiemelte a motort a gépből és leleményesen kilódította a telep kerítésén. Munkaidő leteltével hazaindult, majd bátyjával szövetkezett a lopott holmi elszállítására. Zsákba gyömöszölték a gépet és észrevétlenül hazácibálták. Az első próbálkozás sikerült, nem csoda, hogy a fiatal Berkes „repetára” szánta el magát. Jól körülnézett a telep udvarán és újabb lehetőséget fedezett fel. A második motort hasonló módon szerelte le. Baj csupán ott volt, hogy hiába próbálkozott a kétezer- hétszáz forintot érő gépek értékesítésével. A rendőrség intézkedett, a motorokat lefoglalták és a telepre visszaANGOL—MAGYAR NYUSZINÁSZ Véget ért a vadászati szezon. Nem rettegnek már a nyúlok a puskaropogástól. Amelyik nyúl túlélte a „háborút”, vagy nem eseti bele a hálóba, az vígan „pedri” a bajuszát a földeken. , A „Szabadság” vadász- társaság titkára büszkén sorolja az évad eredményeit: — Háromszázhuszonhét élő nyalat fogtunk hálóval. Ilyen még nem fordult elő Nagykőrösön! Ebből kétszáznyolcvannyolc került külföldre, vérfel- frissítésre. A körösi nyusziknak azóta már biztosan kialakultak új családi kapcsolataik a holland, az angol nyúltársa- dalomban. Az exportált nyálakért darabonként százhetven forintjával negyvenhatezer forintot kapott a társaság. Emellett még 965 nyalat lőttek ki, amelyeket a városban értékesítettek átlag harmincöt forintos áron. — Gyéren gyűltek a forintok, szűkösen éldegéltünk — veszi át a szót Fülöp Dezső. — Egy évvel ezelőtt elhatároztam, hogy állatgondozó leszek. Minden kezdet nehéz. Kivált a fejéssel kell sokat J küszködnöm. De azért közel J harmincötezer forint az évi ?/ jövedelmem. Az idén, illetve ^ jövőre már nem leszek kezdő, ? És úgy tervezem, hogy a ke- ? reset se legyen kezdő. (fehér) í Sági Gyurka kétszer is elolvasta a táblát, mert biztos akart lenni abban, hogy jó helyen jár. A falon két plakát is biztatta szerződéses hizlalásra a jónépet, és annak előnyeiről mondott értelmes szavakat. Lenyomta a kilincset. A küszöbön belül zavar fogta el, amit fokozott még az is, hogy a tisztviselők nem sokat adtak arra, hogy belépett. Egy pillanatra felkapták a fejüket, fogadták a köszöntését aztán tovább körmöltek. Végre odafordult hozzá a legközelebbi asztal gazdája. — Tessék! Mit akar? Gyurka nagyot nyelt. Sapkáját gyűrte, közben egy kicsit kaptákba állította a gondolatait. Zavarában nagyon kurtán fogalmazott. — Szerződni akarok! — Micsoda? — röffent rá a férfi, miután alaposan végignézte. — Szerződni? Aztán mire? A tisztviselő nem mondta, hogy türelmetlen, csak érzékeltette: bökje ki gyorsan, hogy miért jött, aztán menjen dolgára és ne zavarja az iroda munkáját ez a gyerek. Gyurka egy kicsit közelebb hajolt és bizalmasan odasúgta. — Bikahizlálási szerződést akarok kötni. A tisztviselő még jobban felé fordult. Csikorgóit a szék. A kis üzletember — Megvan maga bolondulva, fiam? Nem tárgyalunk mi gyerekekkel. Talán inkább selyembogár- tenyésztésre akar maga szerződni? Az való gyereknek, nem a bikahizlalás. Azzal visszafordult. Kétszer is belekukkantott a munkájába. Majd mintha hirtelen eszébe jutott volna valami, ismét a gyerekre nézett. — Ez az állatforgalmi vállalat, fiacskám! A selyemtenyésztő felügyelő a Kazinczy utcában lakik. Sági Gyurka tovább ma- kacskodott. — Szerződni akarok! — Bánom is én! Tegye bolonddá az öregapját! Menjen be azon az ajtón! — türelmetlenül felkapta a jobb karját és a dohánybarnára festett ajtóra mutatott: — Ott intézik, ha ugyan ki nem nevetik. Moso!ygós fiatalasz- szony ült az íróasztal mellett. Nyugodtan meghallgatta a fiút. Nem mondott se bűt, se bát, amíg Gyurka le nem engedte a hangját, jelezvén, hogy befejezte. — De hát hogy jutott ilyesmi eszébe? Hány éves maga? — Tizenöt! Tavaly álltam ki az iskolából. Mindig szerettem a jószágot. Nagy apámtól kaptam egy anyanyulat. Mikor a második fiadzása is felnőtt, eladtam az anyát meg a tizennégy süldőt. Négy pár naposlibát vettem az árán. Mikor megnőttek,, kedves anyám megtépte őket. Én is segítettem a tömésben. A kukoricát a törésben kerestem meg. A nyolc hízott lúd árán lett két süldőmalacom, meg a nekik való eleség. Szépen felpen- dültek. A vasárnapi vásárban ezernyolcszáz forintot kaptam a kettőért. Ahogy ténferegtem a vásárban, nagyon megtetszett nekem egy verestarka bikaborjú. Ketten alkudtunk rá. A másik hizlalásra akarta megvenni. Gondoltam, ha neki megéri, megéri nekem is. Ha ő köthet hizlalást szerződést, én miért ne köthetnék? Hát ezért jöttem. Hitte is, meg nem is a tisztviselőnő a gyerek komoly szavait. — És a bika után milyen jószágot akar venni? — szúrta meg tréfásan a fiút, — Azt még nem tudom. De a pénz feléért portát akarok venni a kedves anyámnak. Nekünk nincs házunk. Arendában lakunk. Furcsán hangzottak ezek a felnőtthöz illő szavak a gyerek szájából. A tisztviseHALLOTTUK ÍRUNK RÓLA pötválasztAsok Ma, a Kossuth Lajos utcai Cs. Kis iskolában a 15-ös körzetben tartják a tanácstagok pótválasztását, délután 6 órakor. A Jósika utca 8. szám alatt levő általános iskolában, a 44-es körzetben is választanak újjá tanácstagokat, délután 6 órakor. ■k 102.4 százalékra teljesítette a tavalyi termelési tervét az Épület- és Lakáskarbantartó Ktsz. ¥ Az apró paradicsompalántákat tűzdelik a Rákóczi Termelőszövetkezet kertészetében a kértésztan u 1ók és az asszonyok. ★ A gépkocsinyeremény betétkönyvekkel az elmúlt esztendőben egy Wartburgot, egy Moszkvicsot, és egy Trabantot nyertek városunkban. * ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT Ötszázhetvenöt munkaegység dicséri Győri Sándor munkáját, aki a Petőfi Termelőszövetkezet növénytermesztésében dolgozik. Feleségével együtt a vállalást is szépen ellátta, amely után még nyolcezerkétszáz forint lesz a részesedése. ¥ Március 1-én a művelődési otthonban kiállítás nyílik a KRESZ-rÓl és a közlekedési balesetekről. A kiállítást tizenöt napig tartják nyitva. ■k Kétszázhetvenhatezer forintot költ a városi tanács az idén a Bajza utca felújítására, korszerűsítésére. * MA: SZAKSZERVEZETI VÄLASZTÄS A pedagógus szak- szervezet Petőfi Sándor általános iskola alapszervezetében ma, délután, 5 órakor tartja alapszervi vezetőségvá- lasztó ülését. k A társas táncverseny városi £ bemutatóját és döntőjét feb- ^ ruár 28-án rendezik meg a 4 művelődési otthonban. * J Mirelit árut árusítanak ^ újabban a 35-ös számú önki- ^ szolgáló boltban is. így váro- ^ sunkban már négy helyen le- í hét vásárolni mirelit cikkeket. * VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGI ÜLÉS ^ Holnap, délelőtt a városi táji nács végrehajtó bizottsága ösz- ^ szeül, hogy a napirenden levő j problémákat megtárgyalják. I J EGY NAP BUDAPESTEN ^ Március 14-én az IBUSZ tárcsás utazást szervez Budapestére. A program szerint délelőtt ^az Állami Operaházban a | Szök tetős a szerájból című g operát tekintik meg, délután g pedig — kívánság szerint — í szabad programot állíthatnak g össze a kirándulók, vagy ha £ úgy akarják, csoportos múzeumlátogatásra mehetnek. A £ részvételi díj 51 forint, a szín- í házjegy pedig 18—24 forint. I MIT LATUNK MA A MOZIBAN? ! A világ végéig. Francia— (olasz film. Főszereplő: Pierre ! Mondy. Szélesvásznú. Tíz (éven alul nem ajánlott! Kísérőműsor: 9. Sporthíradó. lőnő el akarta kerülni azt. hogy lóvá tegyék. — De hát mielőtt a szerződést aláírjuk, nekünk látni is kellene azt a jószágot. Majd kiküldők valakit! Hol laknak? — Nem kell! — ragyogót! fel a fiú arca. — Elhoztam. Itt van az épület előtt. Odakötöttem a villanykaróhoz! Gyorsan belehalászott a zsebébe és odatette a pasz- szust az íróasztal sarkára. Semmi kétség. Bikaborjúról volt szó. — Hogy hívják magát, fiatalember? — Sági György. Ez is stimmelt. — Akitor hát lássuk azt a bikát! A tisztviselőnő elindult, mögötte Gyurka, majd a másik szobából is csatlakoztak négyen. — Kilencven kiló! — mutatta büszkén a fiú a gyönyörű jószágot. Simogatták, becézték. Itt már nem lehetett kitérni. A tisztviselőnő karonfogta a fiút. Együtt mentek be az irodába. — Megírjuk a szerződést, Sági György! De arra kérem, hogy hívja be az édesanyját. A szerződést felnőttnek kell aláírnia. Utána a pénztárnál felveheti a négyszáz forint előleget és a hizlaláshoz\ szükséges takarmányra szóló \ utalványt... Csak aztán '• utána nehogy egy elefántra \ akarjon szerződni... nagy-; fiú! f Istvánnal beszélgettünk a nagykőrösi béiyeggyűjtésről. — 1952-ben húsz bélyeg- gyűjtő tömörült szervezetünkbe, jelenleg kétszázhat tagunk van. Emellett iskoláinkban hat ifjúsági bélyeg- gyűjtő szakkör működik, kétszázharminchárom taggal, és a konzervgyárban külön bélyeggyűjtő szervezet dolgozik. — A bélyeggyűjtés igazán szép, hasznos és tanulságos szórakozás. Fejleszti a gyűjtő szépérzékét. A különböző világtájakról, virágokról, állatokról kiadott bélyegsorozatok sok hasznos ismeretre tanítják az embert. S a bélyeggyűjtés mindezek mellett takarékosságra is nevel. — És ez a takarékosság szépen kamatozik. Például az 1951-ben kibocsátott két forintos magyar lila blokk bélyegsorozat ma kétezer forintot ér. Az 1961-ben kiadott tíz forintos űrhajós Glenn-sorozat most 150 forint értékű. És var. olyan 1934-ben kibocsátott húsz filléres bélyeg, amelynek ma kétszáznyolcvan. forint a katalógusi ára. — Nagykőrösön ki a legrégibb bélyeggyűjtő? — Khirer Antal. Ötvenöt esztendeje fogott hozzá bélyeget gyűjteni. Végül megtudtuk, hogy o felszabadulás huszadik évfordulója alkalmából, a szakcsoport nagyobb szabású bélyegkiállítást rendez városunkban. (kopa) Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik fte&ejthetetleii édesanyánk, nagyanyám, testvérem temetésén megjelentek, sírjára a kegyelet virágát helyezték. Kockán és Szűcs család
