Pest Megyei Hirlap, 1965. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-17 / 40. szám
Szénié ex. évfolyam, 13. szám 1965. FEBRUAR 17, SZERDA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁS A Harmincon versengtek a döntőbe jutásért Leány nyerte a nagy vetélkedőt Mint minden premiert, a Járás első szellemi sportvetélkedőjét is nagy izgalom előzte meg. A legizgatottabbak jelen esetben nem is annyira a szereplők voltak, mint inkább — vetélkedő nyelven szólva — a „játékmester” és a vetélkedő szervezői. — Megtettünk-e vajon mindent a sikerért? ... Jó volt-e a hírverés? ... Lesz-e egyáltalán jelentkező? Nem kell-e majd elhalasztani részvétlenség miatt? — ilyen és hasonló kétségek között izgultak a rendezők a „nagy nap” délelőttjén. Mikor azonban péntek délután az óramutatók közeledtek a kérdéses időponthoz, megkönnyebbült a rendezők szíve. A járási tanács ülésterme, túlzás nélkül mondhatjuk, zsúfolásig megtelt. Néhány perccel öt óra után, a zsűri elnöke, Tompach Jakab — aki egyébként a járási TSB elnöke — megnyitotta a vetélkedőt. Ötös csoportokban mintegy harmincán „járultak” a szigorú zsűri asztala elé, hogy a kapott kérdések és az adott válaszok alapján szerzett pontok alapján eldöntsék, ki érdemli meg azt, hogy a hatos döntőbe juthasson? Bizony a kérdések nem voltak valami könnyűek. Egyi- kük-másikuk beillett volna egy alapfokú syortképzö tanfolyam vizsgakérdésének is. íme mutatóba néhány: ..Melyik olimpián nem vett részt Magyarország és miért?’’ „Hány méter hosszú a maratoni futás pályája?’’ „Ki volt az az olimpikon, aki négy egymásutánt olimpián összesen tíz aranyérmet nyert és milyen sportágban?” — ugye nem könnyűek?! Köze' kétórás küzdelem után alakult ki a döntő mezőnye. A döntő kérdései, zömmel a sportszervezés és sportszabályok köréből, egy fokkal még nagyobb felkészültséget kívántak a versenyzőktől. A döntőben több meglepetés született. A győzelmet például, nagy fölénnyel egy lány nyerte, Páál Katalin, a Ferences gimnázium tanulója. Az elismerő oklevél és a jutalmul kapott két asztaliteniszütő mellé, még a megyei döntőn való részvétel jogát is megszerezte, ugyanúgy a második helyezett Pálinkás Béla is, a Kocsigyár alkalmazottja. További helyezettek harmadik, Dobró- csi János, negyedik, ifjú Tamási László, ötödik Baranyai Zoltán, őket követte Golub Zoltán és Szentkláray Márton. Nagy taps jutalmazta az eredményhirdetéskor a győzteseket, de kijutott az elismerésből a rendezőgárdának és a szervezőknek is. A mi ki§i()aro§aínkra évek óla icilies panasz Sárfröccs A Kossuth Lajos utca lakóiról van szó. Ha végigmegyünk az utcán, nem kell magyarázat, hogy megértsük, mit értünk mi a „sárbörtön’* fogalma alatt. Az utcára néző ablakok úgy tele vannak fröcskölve sárral, hogy azon átlátni sem kívülről, sem belülről nem lehet. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy az út a KPM alá tartozik, tehát a tanács nem tud a dolgon segíteni. Azt is tudjuk, hogy midőn egy KPM-út elkészült, azt felbontani öt évig semmi címen nem lehet. S miután a csatlakozó utcák csatornahálózata most készül, meg keli j gondolni, mikor történjen a végleges rendezés. De addig is tenni kell valamit.! A mérhetetlen fröcsköl ést az autók okozzák. Ezt azért tehetik, mert ebben az utcában nincs sebességkorlátozás. Volt ugyan valamikor, de akkor sem tartották be. Nem ellenőrizte senki. Pedig ez is j megoldás lenne! Elképzelhető lenne az is. hogy az átmenő forgalmat megtiltsák. A Duna-part felől megközelíthető a város jó úton is. Megbecsült emberek a városban. Tiszteljük és szeretjük őket. Aggódunk is miattuk, mert számuk egyre csökken. Amíg 1958-ban 141-en voltak, 1964-ben csak 89-en maradtak. Közülük is sok az idős, „névleges” mester, aki koránál fogva már nemigen tudja ellátná a „tisztes ipar” ráháruló feladatait. Számszerű csökkenésüknek több oka van. Egyik a már említett elöregedés. Utánpótlás akadna, még csak nem is akármilyen, idegenből is jönnének szívesen, de sajnos nincs helyiség, ahol dolgozhatnának. A jelenleg működő kisiparosok közül ugyan egy kivétellel mindnek van helyisége, de bővülésre nem lehet számítaná. Munkájukat mindenki becsüli. Bizonyítja ezt az is, hogy évek óta nem történt panaszbejelentés kisiparos munkájával szemben. Nemcsak munkájukban, de állampolgári kötelességük teljesítésében is példás emberek. Adóhátralékuk jóformán soha sincs. Ahol segíteni kell, ott vannak. A társadalmi munkában valóban „élenjárók”. Szakmai téren, természetesen a fiatalabbak közülük, törekszenek a szakmai tudásuk fejlesztésére, de azért az idősebbek sem maradnak mögöttük. Több kisiparosunk nyerte el a „Szakma kiváló mestere’’ kitüntetést. Ipari tanulóikkal is lelkiismeretesen foglalkoznak. Ezt bizonyítja az a tény, hogy évek óta nem volt olyan ipari- tanuló-varseny, ahonnan szentendrei kisiparos tanulója ne hozott volna haza díjat. Szívesen is tanulnak náluk. A kisiparos valóban arra hivatott, hogy a lakosság szükségleteit kielégítse. Szükség is van erre. Megoldásnak látszik a másodfoglalkozásként űzhető kisipar. Városunkban is van már ilyen. Heten űzik másodfoglalkozásként iparukat, fő kereseti forrásuk az, hogy üzemi munkások. Bővíteni kell a számukat, ha van rá mód, illetve jelentkező. Ez a lehetőség sok gondot, képes megoldani. A lakosság szolgálata javul, a kisiparosságot pedig érzékenyen érintő „kontárkérdés” is enyhül ezáltal. Szerintünk ez volna a további út lehetősége, éljünk hát vele. Riasztó szavak két könyvtárunk érdekében! Van-e gazdája az izbégi és a pismányi fióknak ? AZ ÚJ NYAKÉK Megíopta lakótársait A Cementáruipari Vállalat munkásszállásán február elsején Kiss István nyírmárton- j kátai lakos cementgyári mun- j kás meglopta szobatársait. El- j lopott többek között 1300 fo- j Tint készpénzt, egy „Tünde” zsebrádiót, karórát, ruhaneműt. Az összeszedett „zsák- | mány” mintegy hatezer forint j értékű. Tette hamarosan kiderült, j A rendőrség letartóztatta. Mi is tapsoltunk a Bajcsy Zsilinszky úti iskola kultúrversenyén A bemutató a pedagógia diadala volt Nincs arra szó, nincs kifejezés, amivel a gyermeki kedvességet, a kifejező kecsességet, az örömteli lámpalázat, boldog feloldódást a sikeres munkában ki tudnánk fejezni. Ezt láttuk ezt tapasztaltuk, a volt „leányiskola” úttörőinek és kisdobosainak seregszemléjén. A múlt csütörtökön valódi kulturális nagyüzemmé alakult át az egész iskola. Lázas jövés-menés, kellék- cipelés, öltözködés, még egy utolsó próba, utolsó simítások, és aztán megkezdődött! A „nagyok” kezdték, az úttörők. Nem győztük az elismerő tapsot a tenyerünkkel. A zsűrinek nehéz dolga volt Azt kellett eldönteni, ki jut be a járási bemutatóra, illetve versenyre. Mikor megkérdeztük, ki tetszett a legjobban és jegyezgetni kezdtük a neveket, lassan az egész műsort fel kellett írnunk. így „salamoni” ítélettel, a továbbjutókból közlünk egy csokrot. A három szavaló Marosvölgyi Ildikó, Füller Zsuzsa, Monori Erzsi, a VI1JA népi tánca, Blaskó Mária egyéni tornája, a VI/A tornatánca, Moldován Éva karikatánca és nem utolsósorban a nagykórus és a kamarakórus aratott nagy sikert. Az úttörőket követték a kis-1 dobosok. Mintha megelevene- ^ dett Michelangelo-festmények 2 alakjai öltöttek volna testet. 2 Ez a kisdobos bemutató a pe- f dagógia diadalát ja volt. A ta- ^ nár egybeforrt a diákkal, ^ együtt izgult, együtt szórón-^ gott és együtt örült vele. 2 y Feltétlen szólnunk kell ^ még a Il/B kedves, bájos je- á lenetéről is. Azt a magabiz- tonságot, amit itt tapasztal-^ tunk, a felnőtteknél is tani- ^ tani lehetne. á y Sajnos kevés a helyünk ah- ^ hoz, hogy minden számról ^ külön írjunk, mert legszíve-'/, sebben ezt tennénk. Megér- ^ demelnék. Mint ahogy ez az^ úttörőcsapat is megérdemel- ^ te, hogy vörös selyemzászló- val kitüntessék. j További jó munkát és jó ^ szereplést a járási döntőn! í (ff) $ Nagyon szépen fejlődő és közkedvelt könyvtárunk a Járási Könyvtár nevet viseli. Nyilván azért, mert fenntartása és fejlesztése a járás költségvetését terheli. A város költségvetési gondját mindössze a három fiók- könyvtára teszi. A még mindig helyiséghiánnyal küszködő Ifjúsági Könyvtár, mely egyelőre a városi kultúrotthon szűkreszabott egykori irodai helyiségében szolgálja ki sok ifjú olvasóját — továbbá a közelmúltban felállított izbégi és pismányi fiókkönyvtár. A város legutóbbi költség- vetésében mindössze tízezer forint jutott e három könyvtár részére. Nem vitás, hogy ebből az összegből a három könyvtárat korszerű és megkívánt módon tovább bővíteni lehetetlenség. Mint a könyvtár vezetőjétől megtudtam, megfelelő tárgyalások során úgy döntöttek, hogy a 10 000 forint teljes egészében az Ifjúsági Könyvtáré lesz, a két külső fiók állománynöveléséről pedig a községfejlesztési alap segítségével gondoskodnak, j Viszont Horváth Gabriella j kűnyvtárvezetőnő nagyon szo- ■ morúan mondta el: a városi | tanács pénzügyi osztálya a i napokban közölte vele, hogy a községfejlesztési alapból segítségre nem számíthat, mert azt teljes egészében a kultúr- otthonnak. adták. Ezek után azt kérdezzük mindannyian, az elsősorban érdekelt, hegyi, erdei elvonultságukban, könyvre, olvasásra nálunk is nagyobb mértékben éhes izbégiekkel és pismáayiakkal együtt: hogyan fejlesszük szépen létrehozott, féltársadalmi munkában áldozatosan és szívesen vezetett külső könyvtárainkat, hogyan gondoskodjunk azok állandó frissítéséről és bővítéséről, ha e célra egyetlen fillér rendelkezésre nem áll?! Természetes, hogy kultúr- otthonunk is fejlesztendő. Természetes, hogy 200 000 forint költséggel városi klubot is kellett létrehoznunk (bár azt a nagyon drága perzsaszőnyegek nélkül is el tudtam volna képzelni), de talán mindezeket megelőzné városi könyvtárunk folyamatos és mai életünkhöz kívánt fejlesztése. Különösen, ha a véletlen szeszélye folytán a városi könyvtár nem is a város, hanem a járás gondja. Töredékgond marad a miénk: az Ifjúsági Könyvtár, melynek hosz- szú évek óta képtelenek vagyunk helyiséget szerezni, s a két külső fiók, amelynek nem tudunk könyvet vásárolni. Szomorú, hogy erről így, a nyilvánosság előtt kell szólnunk! Horváth Levente HÍREK — A Hazafias Népfront vezetősége holnap, csütörtök este ülést tart. Napirenden a közelgő tanácstag-pótválasz- tások megbeszélése szerepel. — A technikuskörben holnap a „Mágneses tér jellemzői’* téma szerepel. Az összejövetel pontosan 5 órakor kezdődik. A téma megbeszélése után filmvetítés lesz. A filmek címe: Példák az üzemi mérés területéről, Acél és vas struktúrája és az 1. sz. Műszaki Híradó. Minden érdeklődő technikust szívesen látnak. A főtéri könyvesbolt új könyvei: Reymont: Parasztok, Hanzelka: A fejvadászok országában, Vitrai T.: Jégországból jelentkezem, Kellér D.: Kis ország vagyunk, Jókai: Az új földesúr. MOZIMŰSOR A filmszínház ma a Hamlet című kétrészes szovjet filmet vetíti. Holnap, csütörtöktől a „Rab Ráby” című magyar filmet vetítik. A művelődési otthon műsorán pénteken a „Trubadúr” című operafilm szerepel. Mast fél évszázada DÁRIDÓ A NYOMORGÓKÉRT Kezembe akadt nemrég a „Szentendre és Vidéke” című újság 1914. február 15-1 száma ebben jelent meg az alábbi cikk, amelyből idézek: A SZEGÉNY GYERMEKEKÉRT „A téli időszakban az iskolába járó szegény gyermekek iskolai mulasztásának legfőbb oka a ruhabeli hiányban keresendő. Városunkban számtalan olyan gyermek van, akiket nyomorban sínylődő, talán keresetképtelen, önmagukkal tehetetlen szülök nem képe- . sek a szükséges ruhaneművel ellátni, de sok az apát- lan-anyátlan árva is, kikről jólelkek irgalomból gondoskodnak. Az ilyen szerencsétlen gyermekek nyomorúságának enyhítésére irányuló céllal rendez a szentendrei fiatalság február hó 21-én a Husvik-féle vendéglőben jelmezestélyt, melynek tiszta jövedelme fog a kitűzött célra szolgálni. Tagadhatatlan, hogy a könyörületre szoruló gyermekek segélyezése nemes, emberséges, szép cselekedet. Mégis hányán vannak, akik fölöslegükből mitsem adnak a szegényeknek. Minthogy egy jó mulatságról van szó, s ezen mulatság elsősorban saját szórakoztatásukra szolgál, aki meghívót kapott, mindenki jöjjön el a jelmezestélyre, annál is inkább, mert az itt elhullajtott fillésreket a téli hidegtől sokat szenvedő szegény iskolás gyermekek javára fordítja a mulatságot rendező fiatalság.” Alig fél évszázad pergett le a történelem homokóráján ég milyen nagyot változott azóta a világ. Ma már nincsenek ruhátlan, nyomorgó gyermekek, megszűnt az a rendszer, amelyben néhány embernek a „mulatság”, a „szórakozás", a többségnek a nélkülözés, a romgyoskodás volt az osztályrésze. És eltűntek azok is, akik a humanitásból is üzletet csináltak ... Huszonegy forintos órabér Örömet szerzett éveken keresztül a vezetékes rádió. De azután jött ez év eleje és mi, úgymond, örök búcsút vettünk tőle. Lapunk hasábjain néki illő meghatottsággal és elismeréssel búcsúztattuk. Arra azonban nem gondoltunk, hogy utólag — mikor már nincs — bosszúságot okoz. , Történt ugyanis, hogy jött két ember érte. Elcsípték egy pillanat alatt a drótját, aztán leakasztották a falról, aláírattak egy nyugtát és távoztak. Árva helye ma is látható a falon. A két akasztó kampó csupaszon meresztgeti nyakát, a drótja pedig árván lóg a falon szinte felkínálva magát egy pókháló tartógerendájának. Ö elment. De nem nyomtalanul! Mert nemsokára megjött a gyászjelentés. Elviteléért, mely esküszünk, adminisztrációjával együtt nem tartott két percnél tovább, huszonegy forint tíz fillért számítottak fel. Munkadíjként. Magyarázatul ott áll az is, hogy ez a taksa egyórai munkabérként van elszámolva. Kedves Budapest-vidéki Postaigazgatóság (Váci utca 34.) nem túlzás ez?! Egy csípés — huszonegy forint tíz fillér? Arról nem is beszélve, hogy egyéb költségeket felszámolva — amit nem kifogásolunk — a számla végösszege 44,66 forint. Ezt pedig önök egyszerűen kikerekítik 45 forintra! Ki látott ilyen kerekítést? Szerintünk ezt az összeget legfeljebb 44,70-re lehetett volna kikerekíteni. Vagyis öt és nem harmincöt fillérrel. Ha mondjuk egy Kö- ZÉRT-ben így kerekítenének, hamar meggyűlne a bajuk az ellenőrzéssel. Csípős tisztelettel: Agárdi Péter