Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

IX. ÉVFOLYAM, 14. SZÄM 1965. JANUAR 17, VASÁRNAP Filmesek az áruházban „CZEGLED, JULIUS 9. 1849." Városunk melyik hazákén lakott Kossuth Lajos kormányzó „Cegléd: Kossuth városa.” Gyakorta használjuk e meg­tisztelő jelzőt, mégis Kossuth ceglédi tartózkodásáról — az 1848. szeptember 24-i toborzó beszédet kivéve — viszonylag keveset tudunk. Es még kevesebbet tudunk arról, hogy a szabadságharc 1849. júliusi válságos nap­jaiban, amikor a forradalmi kormánynak Pestről menekül­nie kellett, Kossuth Lajos kor­mányzó majdnem egy hétig Cegléden tartózkodott család­jával, továbbá Horváth Mi­hály kultuszminiszterrel és több tábornokkal. Az országban mindenütt csak Pestet, Debrecent, Szege­det és Aradot ismerik, mim a forradalmi kormány székhe­lyét. Kossuth Lajos és a kor­mány egyes tagjainak ceglédi tartózkodásáról egyetlen, ma közkézen forgó történelem- könyvben sem lehet olvasni. Fontos tehát, hogy minél előbb megtaláljuk városunk rang­rejtve meghúzódó épületét, amely egykor Kossuth Lajos szállása és a tábornoki hadi­tanács színhelye volt. Ezzel nemcsak magunknak tarto­zunk ... Kezdjük meg tehát a kuta­tást. Milyen adatok állnak ren­delkezésünkre? Vegyük először kézbe Szilágyi Sándor munká­ját, a szerző A magyar forra­dalom napjai 1849. július else­je után című, könyvének 1850- ben megjelent harmadik, át­dolgozott kiadását. (Heckenast Gusztáv könyvnyomdájából.) Ebből szeretnék idézni néhány Ceglédre vonatkozó adatot. A kormány az osztrák előre­törés hírére, amelyet Görgei nem tudott, vagy inkább nem akart megállítani, 1849 júliu­sának első napjaiban Pestről menekülni kényszerült. Erre vonatkozóan Kossuth Lajos (1849. július 4-én Pestről kel­tezett levelében) ezt írja Bemnek: „Görgei a vesztett győri csata után tanácsié, hogy a kormány peresig se késsék, tegye székhelyét viszont a tiszántúli vidékre, Pesteni biz­tonságát 24 óráig sem garanti- rozhatván.” Alább: „2-án Ko­márom előtt véres csata volt. Reggel 9-töl estig tartott: az ellenség keményen megveret­ve, szaladott, s a mieink által üldöztetett” — írja Kossuth Lajos, majd így folytatja: .,E szerint a kormány még mindig Pesten van és reméli, hogy elmennie sem keilend. Én kü­lönben koronként C z e g l é - den tartózkodom." Bem tá­bornokhoz írt levelét így feje­zi be: „Tudassa ön is altbn.úr. mi történik Erdélyben s mi történendik, és szíveskedjék Dézs, N-Bánya, Mezőtúr, Szol­nok s Czegléden át naponként, bár rövid tudósításoltat, kül­deni. Az ország kormányzója. Kossuth Lajos." Az idézett könyv ezen részének margó­jára az egykori szemtanú. Má- nyoky Tamás, akinek már egy ceglédi visszaemlékezését la­punkban „A huszár pecsenye" címen közöltünk — saját kezű írásával az alábbi szöveget vezette rá: „Kossuth Czeglé­den a tiszttartó lakásán lakott. Kiss Ernő a ref. Perczel a kath. napnál. Az első és utol­sónál (Kossuthrál és Perczel- nél. — A szerk.) ordenar.ee voltam”. Hídvégi Lajos helytörténé­szünk szerint más írásos okle­veles bizonyítékaink is van­nak arra, hogy Kossuth Lajos 1848. július 3—9-e között Ceg­léden tartózkodott, bár ezalatt az idő alatt többs ör Pesten is járt, a város kiürítéséről in­tézkedni. A o^-blémát csupán az jelenti, hogy a tiszttartó há­zát pontosan nem lehetett megállapítani, mert az akkori hivatalnokok: tiszttartó, kasz- nár, ispán lakásai és hivatalai többször változtak. Ezért még pontosan nem állítható, hogy a Pesti út 3. szám, ama jelleg­zetes „kucsmás-tetejű ház”, vagy a 4. szám, a jelenlegi Há- mán Kató iskola irodaépülete volt-e az a ház, amelyben Kossuth kormányzó családjá­val együtt lakott. Ez azonban, úgy gondoljuk, helytörténé­szeink összefogásával hama­rosan kiderül. Kossuth Lajos Ceglédre ér­kezésének pontos dátuma idő­közi pesti tartózkodása miatt némileg vitatható, eltávozásá­nak időpontja azonban nem. mert Szegedre utazás előtt in­nen keltezte Bem tábornokhoz írott levelét, amelyet az aláb­biakban közlünk: „Bem altábornagy úrhoz. Czegléd, július 9. 1849. Sietek az itteni hadi körülményeket tudatni altbn. úrral. Komárom 18—20.000 emberrel megszállva ma­radt, hogy az osztrák sereget fel, — vagy nagy részét schachban tartsa. Vácztól Hatvan felé 20,—24.000 ember útban van. Tábornok Perczel a Tisza mellett két seregtest fe­lett parancsnok (tulajdona, az úján általa alkotott 10.000, s Visoczky—Dessewffy test 12.000 ember) az első ma Abonyban, a másik Törteién van. Körülmények szerint vagy átmennek a Tiszán, vagy mellette föl, ha a hatvani sereg közeledik. Nagy-Iván, Kardszag s Püspöki mellett hatalmas népfölkelési sereg. Az oroszok 15.000 emberrel a Tiszán átmentek Debrecenbe, de Miskolcz felé visszavonultak, hol 15.000-nyi főerejök áll. Az osztrákok a Duna jobb partján Buda fele nyo­mulnak, előőrseik tegnap Vörösváron (ma Pilisvörösvár — .4 szerk.) voltak. A Buda-Pest közti vasút szétrontva. A kormány Szegedre vonul. Bács-Bánátban Vetter, s alatta Guyon a parancsnokok. Kmetty 6000-nyi válogatott csapatát erősítésül kapta azon rendelettel, hogy Jcllachichot támadja meg. Péter- váradot szabadítsa fel, s Temesvárt vegye be. Minden seregnek most altbn. Mészáros a főparancs­noka, mellette mint táborkari főnök Dembinszfjő így állnak a dolgok altbn. úr. Bizalomrrial nézek a jövő elébe azon egyetlen foltét afdtí, Hogy erős erélyes katonai parancsnokság álljon a seregek élén. Ezennel altábornagy urat minden magyar seregek főparancsnokságával megkínálom, s gyors feleletet ké­rek, hogy szíveskednék-e, s minő föltételek alatt a főpa­rancsnokságot elfogadni? S hogy ön távolléte esetére kellőleg van-e Erdély biztosítva? A feleletet Szegedre kérem küldetni. Megkülönböztetett tisztelettel Kossuth Lajos kormányzó” Egy perc telefon Megke/dlélt az exp»i’tszállífá«t — Háziipari szövetkezet? — Igen, Megyeri Margit elnök beszél. — Szeretnénk megtudni: megkezdték már az idén az exportáruk szállítását? — Igen, megkezdtük. A na­pokban szállítottunk el ezer­nyolcszáz yyermekruhát és ezer pár norvégmintás kesz­tyűt. Ezek a termékeink már nagy sikert arattak külföl­dön. Az idén a tavalyi har­mincötezer pár kesztyűvel szemben negyvennyolcezer párat, míg a tavalyi har­minchatezer gyermekruha he­lyett ötvenezer darabot szál­lítunk. A tavalyi felemelt exporttervünket különben mintegy százhúsz százalékra teljesítettük. Hatszáz négy­zetméter, még a múlt év­ben szállított szőnyeg is öreg­bíti szövetkezetünk hírnevét, s remélhetőleg az idén is ennyi kerül tőlünk külföld­i re. 1 • . . A földművesszö-vetkezeti áruházban egy forgatócsoport reklámfilmet készített, s érthetően sok nézője akadt a nem mindennapi látványosságnak. Képünkön: Csorba István a Fővárosi Operettszínház művésze és partnernője az egyik jelenetben éppen mosógépet, „vásárol” Felelünk az éttermekben Négyévi szünet után újra dicséretre méltó kezdeménye­zéssel jelentkezett a Ceglédi Vendéglátóipari Vállalat. Köz­véleménykutatást rendez a Magyar és a Kossuth étterem­ben. A vendégektől sok min­dent megkérdeznek, például aziránt érdeklődnek, hogy a heti étrendben hányszor kí­vánnak főzeléket, húsételt és tésztafélét. Ezenkívül megtu­dakolják: miért étkezik a ven­dég az étteremben. Azért, mert így olcsóbb, kényclme­Ha segítene a KISZ... Hol épüljön a modell? Eddig a levél, amely úgy gondolom, sokkal több egy­szerű búcsúnál városunktól. Ékesen bizonyítja, hogy az­alatt az egy hét alatt, amíg Kossuth Cegléden tartózkodott, a szabadságharc minden ideg- szála ide futott össze az or­szágból, tehát városunk, ha rövid időre is, döntő szerepet játszott az eseményekben, ar­ról nem is beszélve, hogy a fő­parancsnokság Bemnek való felkínálása is innen datálódik. Keressük meg tehát minél előbb a ceglédi Kossuth-há- zat! Dr. Zoltán Zoltán [ Keveset hallunk mostanában j a ceglédi modellezőkről. Va- ! jón hol vannak, mit csinál­nak most a régi „nagyok”? Az MHS modellező körének vezetőjével, Péter Lászlóval erről beszélgetett munkatár­sunk. — Sajnos, a hagyományok­hoz képest nem a legjobb a helyzet — mondotta Péter László. — Hosszú idő óta nem tudunk foglalkozást tar­tani, helyhiány miatt. A Mé­száros Lőrinc iskola úttörő­szobájában húzódtunk meg ez ideig. Sajnos, ez a hely sem megfelelő, mert a gé­pek, amelyeket készítünk, sokszor félkész állapotban maradnak ott száradni, s nincsenek biztonságban. — Milyen az érdeklődés a fiatalok körében? — A város fiataljai nagy számban jelentkeztek, de a már említett helyiséghiány miatt nem tudjuk foglalkoz­tatni őket. Pedig tanulóink tehetségesek — úgy gondo­lom visszaszereznék elődeik jó hírnevét. Amikor 1950-ben először szerveztünk model­lezőkört, országosan is igen jó helyezéseket értünk el. Az akkori gárda tagjai: Kelényi Jenő, Veréb József és még sokan mások Velkey tanár úr vezetésével dolgoztak a gimnáziumban. Volt egy má­sik kör is, ez az ifjúsági szervezet hatáskörébe tarto­zott. Azt hiszem, most is az lenne a megoldás, ha a KISZ venné pártfogásba ezt az ügyet, s segítene nekünk helyiséget biztosítani. Anya­gi támogatását több válla­lat felajánlotta már, sőt a Mészáros Lőrinc iskola is hétszáz forint támogatást ígért... De hiába, ha nincs számunkra egy kis helyiség sem, ahol elkezdhetnénk a munkát. — Társastánctanfolyam kez­dődik a művelődési házban. Bővebb felvilágosítást a mű­velődési ház irodájában adnak. sebb, vagy mert nem ér rá főzni munkája miatt? Érdeklődnek ezenkívül a ki­szolgálás színvonala, az előfi­zetéses étkezés megjavításá­nak lehetőségei felől is. A leg­érdekesebb kérdés természe­tesen az lesz: milyen szem­pontok alapján választ a kö­zönség az étlapról. Az olcsóbb vagy a laktatóbb, esetleg a vi- tamindúsabb ételeket, vagy éppen a kedvenc ételeit he­lyezi-e előtérbe a választásnál. Reméljük, a közönség nem indiszkréciónak, hanem hasz­nos felmérésnek értékeli majd ezt a vizsgálódást. És reméljük, hogy az éttermek majd a gyakorlatban bizonyít­ják: a hasznos felmérés után még jobban megy a munka. HÍREK — Törteién egy transzfor­mátorállomást létesít a DÁV, mintegy 144 ezer forintos be­ruházási költséggel. Üzembe helyezésére január 31-én ke­rül sor. — Benedek Péter művésze­te címmel diafilmvetítéses előadást rendeznek ma este a Kossuth Múzeumban. , Maya A kecskeméti Katona Jó­zsef Színház társulata ja­nuár 17-én, vasárnap este fél nyolc órai kezdettel a Kossuth Művelődési Ház. színháztermé­ben előadja Fényes Szabolcs: Maya című háromfelvonákps nagyoperettjét. A főszerepet Szegedi Erika filmszínésznő játssza. Jegyek a művelődési ház jegypénztáránál váltha­tók. AMIKOR EN VADORZÓ VOLTAM éves szerződésre, hát otthon tettem-vettem. Napszámos- kodtam, vállaltam minden munkát a környéken. Nyáron arattam résziből, aztán sike­rült bekerülni egy cséplőcsa­patba — szóval akadt, munka. Aratás után vettünk egy kis koszos malacot, reményked­tünk abban, hogy télire meg tudjuk hizlalni. A gyerekek gondozták a kis koszost egész nyáron. Legeltették az árok­parton, a faluhoz közel eső tarlókon, szóval ősz elejére szépen kigömbölyödött a ma­lac. Megegyeztem az egyik gazdával, kukoricatörésre, szó­val azt is biztosítottam, hogy mivel fogjuk kihizlalni a ma­lacot. Már biztosítva láttuk a telet — és akkor nagy baj történt. A földeken már nem volt akkor munka, a kukori­catörés ideje nem érkezett el és én a malomban vállaltam zsákolást. Az egyik nap rosz- szul léptem egy nagy zsák­kal a vállamon, megroppant valami a derekamban s bi­zony úgy vittek haza. Hetekig őriztem az ágyat. Egy reggel rémülten rohan be a felesé­gem: Beteg a malac, nem eszik. — Másnapra megdöglött a malac. Mert ugye pénz nem volt orvosra, a háziszerek nem használtak ... Aztán be­ütött a váratlan esőzés. Há­rom nap alatt úgy beázott a tetőnk, hogy attól féltünk, le­szakad. Már akkor valameny- nyire tudtam járni, de arra nem voltam képes, hogy a ház baján segítsek. Hová legyünk a télen? Miből éljünk? Sze­rencsénk volt. Egykori gaz­dám, akinél három évet bé- reskedtem. megengedte, hogy meghúzódjunk a Geszti-ura­dalom közelében levő kis ta­nyáján — a falutól vagy nyolc kilométerre. Volt ott az öreg­nek negyven holdja egy tag­ban, egy kis ócska tanyával. A tanyás a nyáron meghalt, családja a faluba költözött, tavaszig nem lakik ott senki. — Legalább vigyázol a ta­karmányra — mondta a gaz­da, és még ökrösszekeret is adott a költözéshez. — A Geszti-uradalmat ha­tároló fasor ott húzódott a tanyától alig pár száz mé­terre. A hatalmas tábla kö­zepén egy kis erdőt telepí­tettek vagy húsz évvel az­előtt. Ez volt az uraság va­daskertje. Szigorúan tilos volt oda belépni közönséges földi halandónak. A közepén ar­tézi kút, nagy pocsolya, oda jártak inni a betelepített őzek — és a vaddisznócsalád. Az úr pár évvel ezelőtt hozta őket valahonnan s te­lente mindig kilőtt belőlük egyet-keltöt. — No, szóval ebben a ta­nyában éri bennünket a tel. Volt egy zsák lisztünk, pár zsák krumpli, kevés köles, más semmi. Tüzelővel se va­lami jói álltunk, s bizony nem egy éjszaka mentem át az erdőbe gallyat gyűj­teni. A tanya körül hurko­kat tettem ki, és miután nagyon sok nyúl volt arra­felé, néha nyúlpecsenye szí­nesítette az egyhangú kosz- lot. Az egyik havas éjjel fogtam a fejszéi meg a kis szánkót és elindultam az er­dőbe. Felfedeztem azelőtt egy pár nappal egy vihardűtött fát, arról akartam levágni a nagyobb ágakat. Ballagok, bukdácsolok a bozótban a cél felé, amikor nagy fújással nekemront valami. Ösztönö­sen csaptam felé a fejszé­vel, valami reccsent s mire az ijedtségből felocsúdtam, már ott hevert előttem a vaddisznócsalád feje, egy másfél mázsás nagy kan. — Hű, de megijedtem! Na, most aztán mi lesz? Ha ki­tudódik. hogy megöltem a kant, becsuknak. Nem volt sok idő tűnődésre, valahogy nagynehezen feltuszkoltam a disznót a szánra, és megin­dultam hazafelé. Csurgóit rólam a víz mire hazaér­tem s felvertem a családot. Volt Ott öröm, meglepetés, de ijedtség is jócskán. Öreg édesanyám, aki szintén ott lakott velünk, meg a felesé­gem is egyre csak mondo­gatták: — Meglásd Jóska, baj lesz, elvisznek a csendőrök! — Tálakat, kést — rendel­keztem, nem törődve a sirán­kozásukkal. Felfordítottuk az asztal lapját s megkezdődött a disznótor. A hajnal kopog­tatott már az ablakon mire úgy-ahogy eltakarítottuk a ■ disznót. Holtfáradtan, de a kissé rágós pecsenyével jól­lakva dűltem ágyba úgy nyolc óra felé. A disznó ma­radványait elrejtettük padlás­ra, kamrába — ahová csak tudtuk. — Két nap múlva rémül­ten futnak az ágyamhoz t a gyerekek. Mert mondanám sem kell. hogy az éjszalcoi disznótorban isméi megeről­tettem a derekam és az ágyat őriztem. — No, most mi lesz? Hát nem lett semmi! A csend­őrök láttál:, hogy két asz- szony. egy csomó gyerek és egy beteg férfi lakik a ta­nyában. Nem is nagyon fir­tatták a dolgot, csak arról érdeklődtek, hogy nem tu­dunk-e valamit a disznóról. — Nem tudtunk mi a disz­nóról semmit. Csak annyit, hogy az ő másfél mázsás se­gítségével koplalás nélkül ki­húztuk tavaszig... — O — 7 t ; — Hallotta-e, Jóska bácsi, í mi történt — fogadták a ban- í dázók az öreget. — Hegyi An- j tinak ma jött ki a büntetés. ' Kétezer forintot kapott a ; múltkori burkolásért. ; — Megérdemelte — mond­ä ta röviden az öreg Bence, mi- 1 kor letelepedett a többiek kö- ! zé. — Mondtam én már akkor ! is Antinak, hogy nem lesz en- í nek jó vége. A vadásztársaság í sok pénzt költ a vadállomány- í ra. Nem becsületes dolog or- \ vul megfogdosni előlük a nyu- ; lakat. Nem hinném, hogy az a ! kis nyúlpecsenye megérte a ! nagy büntetést. Igaz — gon- í dolkodott el az öreg — van ; miből kifizetnie. Mert azt ; nem mondhatja, hogy a szük- ; ség vitte rá a nyúlfogásr'a. ; — Maga még sose fogott j nyulat? — ugratta az öreget í Tari Pista. í — Én-e? — nézett a kérde- zőre. Aztán csendesebb lett a ; hangja: — Fogtam, fiam. Nem \ is egyet. De engem a szükség \ vitt rá. És nem a közülünk í valókból alakult társaság nyu- J Iáit fogdostam, hanem az ura- í ságét. ; — Persze, így mindjárt más — mondta Tari Pista. — Ha­'s nem Jóska bácsi, nincs vala- 't, mi története a nyúlfogásról? S; — Csak nem módszereket akarsz tanulni? — mosolyo­gj dott el az öreg. — A nyúlfo- £ gásról nincs különösebb ... De í van másról, ügy a húszas % évek közepe táján lehetett... $ Nem sikerült abban az esz- ítendőben elhelyezkedném

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom