Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
4 rest Hccrn kJCívIod 1965. JANUÁR 10, VASÁRNAP Szigorúbb fegyelemmel, belső szervezéssel! Zamatos, erős kisüsti A ceglédi Kossuth Termelőszövetkezet nyolcvan hektoliter kisüsti pálinkát főzött ősztől januárig. A törköly, vegyes gyümölcs, seprőpálinka átlag 51 fokos szesztartalommal kerül forgalomba. Öcsai Sándor szeszfőzdevezető elégedetten szemléli a frissen lefőzött gyümölcspálinka fokát. (Foto: Gábor) Super Zetor traktor is végzi a szőlöművelő munkát. Mivel a 723 holdból viszonylag sok a munkaigényes növény — szőlő — már eddig is gondot jelentett a megművelés. Növeli a szőlőtermelés gondját, hogy évről évre több lesz a szőlő és kevesebb a munkaerő az üzemegységben. Noha nem egyszerre ugyan, de három év múlva már valamennyi eddig nem termő szőlő is termőre fordul, ami évről évre több munkaerőt kíván. Az időszaki munkaerőtartalékot jelentő fiatalok azonban mind nagyobb arányban helyezkednek el állandó munkára, főként az iparban. Ezért a munkaerőhiány csaknem kétszer olyan gyorsasággal növekszik, mint a munka. Soós Tibor üzemegységvezető, aki megalakulás óta áll az üzemegység élén, gondterhelt arccal ismerteti ezt a problémát. Elmondja, semmi remény sincs arra, hogy növekedhessen az emberi munkaerő. Most végzik az időszaki dolgozók szerződtetését, s ennek tapasztalatai alapján állítja ezt. Mivel az ipar különböző ágaiban is munkaerőhiány tapasztalható, a további években sem várható javulás ezen az úton. — Mi lesz akkor a termőre forduló, nagyüzemileg megművelhető szőlőterületek sorsa? — A kérdésben kereshetünk feleletet is. Nagyüzemileg művelhető területről van szó, azaz a nagyüzemi módszerekkel szüntethetjük meg a munkaerőhiányt. Gépekre, méghozzá évről évre több és jobb gépre van szükség. — Van-e kilátás a géppark megfelelő növelésére? Mi a helyzet e téren például idén? — Ha csak az idei évet nézzük, akkor nem panaszkodhatunk. Az idén kapunk egy újabb hidas traktort, két UE— 28-ast és két Rapidtox permetezőgépet. Az idén még csak egy kis része fordul termőre az új telepítésű szőlőnek, ezért kevesebb munkaerővel is boldogulunk, mert jelentősen több lesz a gép. Bízunk is abban, hogy nem lesz jelentősebb fennakadás. Reméljük, hogy a következő években is kapunk gépeket, de ez csak remény, mert erre vonatkozó terveink nincsenek még. Hiba lenne azonban, ha mindent csak felülről várnának az üzemegységben. A probléma megoldásának nyilvánta végigjárjuk az üzemeket munkakezdés után és a hibákra figyelmeztetjük az üzem, a műhelyvezetőket. Egyik kis műhelyünkben például azt tapasztaltuk, hogy hét óra után még nem dolgoztak a munkások, holott a műszak hat órakor kezdődött. Ellenőriztük azt is, hogyan hagyják az üzemeket a dolgozók vasárnapra. Mostanában ugyanis két betörés történt. Megnéztük hol mit találhat valaki, aki rossz szándékkal tér be hozzánk. A bá- nyaszerszámüzemben és a technológiai részlegnél találtuk a legnagyobb gondatlanságot. Nyitva volt a páncélszekrény, harminc rajz hevert szanaszét, a nők íróasztala sem volt különb a férfiakénál. — Az ellenőrzés után többen megjegyezték: „Nem ilyesmivel kellene kezdeni az új igazgatónak, nézze a murikat inkább!’’ Röpgyűlést hívtunk össze és ott válaszoltam a bírálatra: hogyan javítsuk meg a munkát, ha a legelemibb rendet sem teremtjük meg az üzemben? — Az ellenőrzések, az üzemlátogatások során minden bizonnyal több dolgozó véleményét hallgatta már meg, — hogyan foglalkozik az ilyen javaslatokkal? — Mindig van nálam egy füzet, amibe felírom a panaszokat. Egyetlen egy sem merül feledésbe. Multkorában a késesüzemben a normásokra panaszkodtak; rosszul állapították meg a normát. A normást felhívtam az üzembe, beszéljék meg a dolgot szemtől- szembe és ha jogos a bírálat, sürgősen javítsák ki a hibát. Volt, aki szóvá tette azt is: miért adja ki az üzem magán- iparosoknak a kések köszörülését három forint munkadíjért és a szállítási költséget is hozzászámolva, amikor az üzemben körülbelül ötven fillérért lehetne elvégezni I ugyanazt a munkát. Most vizsgáljuk: ezzel a kapacitással hogyan egyszerűsíthetnénk, takarékoskodhatnánk. — Szerdánként panasznapot tartunk. Minden kérést feljegyzünk és a reszortfelelősök megadott határidőre utánajárnak a panaszoknak. Munkatársaimra nagyszerűen tá- maszkodhatom. Eddig néhány példa bizonyította, hogy pontosan, határidőre dolgoznak. Nem régen a technológiai osztálytól kértem a bányaüzem részére egy munkát, január 15 volt a határidő. December 23- ra elkészítették a javaslatot. Említhetném a főkönyvelőt, de másokat is, akik örülnek a szigorú rendnek és világosan látják, fegyelem nélkül nem jutnánk előbbre. — Nagy József főmérnök, Percnyi György párttitkár, Kápolnai Pál főkönyvelő és mások is minden segítséget megadtak addig, hogy mielőbb megismerjem a gyárat, világosan lássam a tennivalókat. — Az üzemben sok jó szakember dolgozik, akikkel meg tudjuk oldani a ránk bízott munkát, bár vannak nehézségeink. Csak két példát említek. Amíg például a Csepel Autógyárban a több ezres létszámon belül csupán 460 körül van a csökkent képességű emberek száma, addig a mi néhány száz dolgozónk között százhúsz a csökkent munka- képességű. Ehhez kell még hozzáadni, hogy sem a tervezésnél, sem a bérezésnél nem vették figyelembe ezt a felső szervek, holott nem kétséges, nem lehet egyenlő az egészségesek és a csökkent képességűek munkabírása. A másik nehézség az, hogy mintegy huszonkilenccel túlléptük a megengedett munkáslétszámot, s tizenöt adminisztrációban dolgozó, de fizikai státusba sorolt munkásunk terheli a létszámkeretet. — Belső szervezéssel, a munkafegyelem megjavításával, műszaki megoldásokkal kell segíteni magunkon. Az eddigi tapasztalatok alapján állítom, hogy így is tíz százalékkal tudjuk emelni gyárunk termelékenységét. Milyen feladatokat kell végrehajtani ebben az esztendőben a Szerszám- és Gépelemgyárak Porkohászáéi Gyárának? — Szeretnénk megérdemelt rangjára emelni a porkohászatot. A Szovjetunióban és a legtöbb nyugati országban is nagy jelentőséget tulajdonítanak a porkohászatnak. Nyu- gat-Európában például a porkohászati technológia évente 20—30 százalékkal növekedik. A Szovjetunióban néhány porkohászati cikkből az utóbbi esztendőkben harmincszorosára fejlődött a termelés. Az igények általában nálunk is nagyobbak, mint amennyit jelenlegi kapacitásunk elbír. — Fontos gyártmányunk a keményfémszerszám. Nincs olyan forgácsolóüzem, ahol ne használnák fel ezeket a nálunk gyártott szerszámokat. A mi munkánk minősége, technológiája befolyásolja más gyárak zavartalan tevékenységét. Ha jó a keményfémszerszám, akkor más üzemek is csökkenthetik a holt időt, sok-sok fizikai erőt takaríthatnak meg. A régi módszerekkel szemben a keményfém- szerszámok alkalmazása öttízszeresére növeli a szerszámok élettartamát. Ezért kívánjuk javítani cikkeink minőségét és elérni, hogy meny- nyiségben is többet termelhessünk. Vasporkohászati termékeinkre jellemző, hogy 30—35 százalék anyagot — közte jelentős importanyagot, takaríthatunk meg velük. — Belső szervezéssel, a munkafegyelem erősítésével szeretnénk elérni, hogy a nálunk megrendelt árukat határidőre szállítsuk a vállalatoknak. Eddig rengeteg jogos kifogás merült fel ellenünk. — Néhány tennivalóról szóltam csupán. Nem is vállalkozhattam többre, bár máris sok megvalósítandó terv foglalkoztat. Addig, amíg nem ismerem meg alaposabban a gyár valamennyi gondját, nem tájékozódom a részletkérdésekről is — nem kívánok sokat markolni. Ügy szeretnék dolgozni, hogy a gyár kollektívája továbbra is bizalommal támogasson és gyárunk a korábbinál több hasznot hozzon a népgazdaságnak. Ehhez — s ezt nem megszokásból mondom — a felsőbb szervek nagyobb figyelmére, gondosságára is szükség van. A kemény- fémszerszámoknak, a porkohászatnak nagy jövője van Magyarországon. A mi gyárunkon a sor — a készség megvan hozzá — hogy bebizonyítsa mindkettő jelentőségét, hasznosságát — fejezte be a beszélgetést Pálfi Kálmán igazgató. S. A. A toronyból tágas a horizont Zöldek a fák, elfedik a házakat, de a toronyból nézve mégis tágasabb a horizont. Látni a közeli falvakat, a terméstől terhes mezőket — és ott a messzeségben már a .Mátra kéklik. Az ember a dalt is hallja: „Fúj, süvít a Mátra szele ...” — pedig csak az ajtónyitástól csapódott hideg a szobába. A berregés hirtelen megszakad. A kép megáll és kilobban. Az alkalmi gépász gyors mozdulattal felgyújtja a villanyt. A fény váratlan a szemnek. Váratlan a képzeletnek. Megbéklyózza és mutatja: ahol előbb a Mátra volt, ott most vetítővászon van. Egy falra rajzszögezett, megfordított plakát. — Ez az egyik toronykép — mondja az alkalmi gépész — most megmutatom a másikat. Fehér és szürkévé roggyant hó, a szoba-iroda még csak önmagát melegítő cserépkályhája — mindez mint kelletlen álom. belevesz a következő képbe. Kék. azúrkék, ..azzur- ro”, a mediterrán ég kékje — és fák zöldje, az emeletes házak fehér és sárga pompája. Egy olasz város főtere — szintén toronyból fényképezve. — Ezt a két képet egymás mellé vágom — tör át a berregésen az alkalmi gépész (hangja. — Hadd lássák: a mi látképünk máshoz hasonlítva is szép — és azt is, hogy itt sem ártana néhány emeletes ház. Szaladnak tovább a képek. Róma, Nápoly a Vezuvval, hajóút és Capri szigete. — Ez Itt San Marino, a világ egyik legkisebb köztársasága. Aztán újra a kisváros, ahonnan Itáliát bejárták: Alfon- sine, a testvérváros, Nagykáta testvérvárosa. — Csak Alfonsinet hagyom meg. A többi olasz felvétel nem ebbe a filmbe való. Tessék, ismét Nagykáta. — A színes film (drága a nyersanyag) átvált fehér-feketére. Nem is kellene a magyarázat: — Kétszáz éves viskó. Sok ilyen volt még húsz éve... Ezek az új házak. OTP-kölcsönnel épültek, a volt labdarúgópályán. Véget ér a film. Ismét ég a villany. Az alkalmi gépész, Chmely Ödön, a nagykátai járás művelődési ház igazgatója kifűzi a gépből a tekercset. Q Chmely Ödön nemcsak alkalmi gépész. Alkalmi filmrendező, operatőr és szövegkönyv író is. A járási művelődési ház vezetésén kívül most egy harmincperces filmet készít a nagykátai járásról. Harmincperces film — hatalmas vállalkozás. Ki tudja kiszámítani, hány munkaóra fekszik benne? Hiszen végezni kell a munkát, el kell látnia reggeltől estig az igazgatói tennivalókat és közben megtervezni, hogy mi kerüljön a filmre. S ha már megvan az elképzelés, és időt is tud szakítani, akkor egyeztetnie kell a nappal és a felhőkkel, türelmesen kivárni a percet, amíg a természet „bevilágosít”. És azután miután lenyomta a Ki- jev indítógombját, s az optika mögött végigszaladt a rövid, 15 méteres, képre éhes filmszalag, újra kell töjteni a gépet, újra a fényre várni, aztán hetekig tépelődni: milyen rendbe tegye, hogyan vágja össze a használható felvételeket. Nagy munka ez a kisfilm. Miért csinálja az igazgató? Hiszen hatéves nagykátai működése alatt életerővel töltötte fel a kultúra haldokló hajlékát. Művészeti csoportokkal, vendégművészekkel, klasszikus zenével, operettekkel, klubokkal, bálokkal, előadásokkal és szívós megszállott lelkesültséggel leszaggatta Nagykátáról a tespedtség folyondárjait És kifizetődő üzletté tette a művelődési házat — már a filmfelvevőt és a vetítőt is a bevételből vásárolta. O A mackómozgású, negyvenes férfi so Ivat utazott az utóbbi tíz esztendőben. Járt — feleségével együtt, aki a művelődési ház gondnoka — a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Bulgáriában és tavaly nyáron Olaszországban. A testvérváros, Al- fonsine küldöttségének látogatását adták vissza — s a férfi magába szívott minden élményt és benyomást, amelyet a csodálatos táj, a tájban nyomot hagyó két és fél évezred, s a tőkés ország kommunisták vezette városkája, Alfonsine adott. — Az élménybeszámolómon zsúfolva volt a színházterem. Rendben van, Olaszország érdekes. De idős paraszt bácsik is ültek a teremben, olyanok is, akik már utaztak. Emlékszem, hogy tíz éve ingyen sem akartak az öregek kimenni egy-egy külföldi jutalomüdülésre. Chmely Ödön rövidesen Angliába utazik. — Nagyon szeretek utazni. Magáért az utazásért is —, de főleg a jelképes torony miatt. Ha külföldön vagyok, olyan, mint mikor felmegyek a toronyba. És fentről mindig más; szemszögből látom a járást és Nagykátát. Látom, hogy a gim- názium Alfonsine főterére is • beillene. Pedig Alfonsine modern város, hiszen a fasiszta! pusztítás után modern korban,! modem tervek szerint épült! újjá. Apró szünetet tart: — Nagyon szeretek utazni.: így tudom pontosan felmérni,! hol tart Nagykáta, a járás. így tudom, mire lehetünk büszkék, höl kell lépést gyorsítani — és ez ösztönöz arra, hogy a magam szerény eszközeivel is megpróbáljak segíteni. Egyik ilyen eszköz: a kisfilm. Chmely Ödön vagy kilenc hónapja azt mondta Mészáros Juditnak, a járási tanács művelődésügyi osztályvezetőjének: — Megvettem a Kijevet. Szakkönyvebet is vettem.. Remélem, szerencsém lesz, megtanulok filmezni. Szeretnék jövő áprilisra, a huszadik évfordulóra valami széppel kirukkolni. S az igazgató most így beszél: — Az öregasszony után — j aki a ház tapasztásához gyűj-! tögeti a mocskos masszát —: bevágom a modern járási szü- | lőotthon képét. S ha már elké- j szült a film, először itt játsszuk i le. Aztán lehet, hogy az isko-: Iákban is levetítjük. Nem lesz i nehéz: van már filmvetítő va-: lamennyi iskolában ... Murányi József I Hat hete múlt, hogy Pálfi Kálmán, mint új igazgató bemutatkozott a Szerszám és Gépelemgyárak Porkohászati Gyárában. Hat hét rövid idő. Arra is, hogy a dolgozók megismerjék az igazgatót és arra isr hogy az igazgató minden részletében áttekintse az üzemet. Mégis feltettünk néhány kérdést Pálfi Kálmánnak, nyilatkozzon lapunknak, mit talált érkezésekor a gyárban, milyen elképzelései vannak a munka megjavítására? — Úgy tudjuk, a gyár teljesítette az 1964-es tervét, ugyanakkor még mindig gyakori, hogy rossz példaként emlegetik a megyében az üzemet. —i• Amikor idekerültem, már ismertem a gyár történetét. Tudtam, hogy előttem hat igazgató váltotta egymást. Hosszú évekig személyeskedés, széthúzás gátolta az egyenletes munkát. Elődöm, Vándor Béla idejében szűntek meg a torzsalkodások, néhány embert le is váltottak. A fejlődést akadályozta az is, hogy éveken át nem alakult ki a gyár profilja, amiért nemcsak a korábbi vezetőket terheli a felelősség. Még ma sem látja mindenki, milyen nagy jövő vár a porkohászatra. Változást jelentett a gyár életében a vállalati ösz- szevonás is. — Az említett okok miatt a gyár valóban nem nyújtotta eddig azt a népgazdaságnak, amire lehetősége lett volna. Pedig gyártmányainkat mind több vállalat keresi, igényli. Mind a keményfémlapka, a vaspor, a gyémántszerszámok, a bányafúrószerszámok fontos cikkei a népgazdaságnak. Külön említem meg a porkohászati gyártmányokat, amelyek mind ismertebbé, kedveltebbé válnak hazánkban, s rendkívül gazdaságossá teszik a termelést. '— Ha ennyire fontos termékeket' gyárt a vállalat, mi az, ami jelenleg féke a fejlődésnek? — Sokat még nem mondhatok, hiszen nem tudtam mindent áttekinteni. Néhány jelenségre azonban felfigyeltem. A gyárban nem erős oldalunk a technológiai- és a munka- fegyelem. Több üzemi munkás panaszolta már, hogy jelentős munkákat technológiai előírások nélkül gyártanak, rábízva a sikert tapasztalatukra, megszokásukra. Az is megtörténik, hogy nem pontosak a leírások. — Voltak, akik megértették, akadtak azonban, akik megharagudtak azért, hogy rend, szeresítettük a munka ellenőr- ! zését. A főmérnökkel gyakorvalóan helyi lehetőségei is [ vannak. Vajon kihasználják-e azokat? Soós Tibor az iroda I j falára mutat, amikor ezt hoz- j , zuk szóba. A falakon celofán- ! nal takart vörös lobogók, s j rajtuk aranyszínű betűkkel ra- j gyog a szocialista brigádok ne- ■ ! ve. ! — Hat szocialista brigádunk van — mondja —, s mind a hat túlteljesíti a terv szerinti feladatát. A Dobó Katica, a Zrínyi Ilona, a Kossuth, Petőfi, Ady és Jókai brigádok mögé most már az Ifjú Gárda és a Kállai Éva brigád is felsorakozik. Az idén már ez a két brigád is cl kívánja nyerni a szocialista címet. Ezután az üzemegységvezetó arról beszél, milyen mértékben növekszik a szakmai követelmény az üzemegységben. Az új gépek, vegyszerek, termelési módszerek ismeretlenek még a dolgozók előtt, s komoly erőfeszítéseket igényel azok elsajátítása. Meg is teszik ezeket az erőfeszítéseket, mégpedig a pincegazdaság vezetőinek segítségével. Elismerően említi például Kovács F erenc központi főmezőgazdász nevét, aki rendszeresen részt vesz az üzemegység dolgozóinak szakmai képzésében. A dolgozók maguk lelkesen tanulnak. Még javában tart a tél, s mélyen alszanak a szőlőrügyek. Az üzemegység földjein szünetel a munka, de a szakemberek és a dolgozók serényen készülődnek a rügyfaka- dásra. Még előtte megkezdődik a-nyitás, permetezés, metszés, azaz a szőlőművelés első munkacsúcsa, amelyre készen kell állnia embernek, gépnek. A dolgozók és a vezetők igyekezete, valamint a még hátralevő bőséges idő garantálja, hogy. sikeres is lesz ez a felkészülés. Nagymiklós István Beszakadt alatta a jég Csütörtökön 11 óra után el- | tűnt otthonról Kecskés Pista I hatéves sári kisfiú. Szülei először azt hitték, hogy vala- I melyik pajtásánál van, de t amikor nem került elő, kere- ! sésére indultak. Bejártak min- ! den helyet, ahol kisfiúk meg- I fordulhatott volna, de sehol- I sem találták meg. Végül a köz- ! ségi tőzegtelepre mentek. Este 8 órakor megtalálták kisfiúkat — egy tőzeggödörbe fulladva. A gyerek a gödör jegén csúszkált, ám a jég még gyön- i ge volt és beszakadt alatta. 1 Tizenkét évvel ezelőtt, harminchárom holdon alakult meg Tápiósze/íén az Állami Pincegazdaság üzemegysége. A harminchárom hold kiöregedett, elhanyagolt szőlő volt. Azóta újabb szőlők és elhagyott földek kerültek az üzemegység kezelésébe, így jelenleg 723 holdon gazdálkodik. Ebből 190 hold a termőszolö, 170 hold az újonnan telepített, néhány év múlva termőre forduló szőlőterület. Az üzemegységnek nyolcvan állandó és hatvan-hetven időszaki dolgozója volt az utóbbi években. Ez a munkaerő ön- j magában kevés lett volna, de i egy hármas hasznosítású — ; talajművelő, permetező • és metsző — hidas traktor, há- ' rom G—35-ös talajművelő és egy szállító-talajművelő típusú TÖBB MUNKÁHOZ KEVESEBB EMBER Gépesítéssel pótolják a munkaerőhiányt az Állami Pincegazdaság tápiószelei üzemegységében
