Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

1965. JANUAR 10, VASÁRNAP rui nemi NEM ÚRI KASZINÓ! Egyik nagyközségünk népművelési szakembere boldogan újságolta pár héttel ezelőtt, hogy a nép­művelés újabb feladatai­nak megfelelően ők is na­gyobb gondot fordítottak a „hétköznapi” apró munká­ra, a klubok, szakkörök szervezésére, más néven, az úgynevezett kistermi ren­dezvények rendszeres biz­tosítására. A többi között sikerült végre létrehozni a fotószakkört, jelentkezett néhány érdeklődő az indu­ló honismereti körbe, de legnagyobb örömmel arról számolt be, hogy sikerült felkelteniük a községben lakó értelmiségiek — peda­gógusok, agronómusok, ta­nácsalkalmazottak, tisztvi­selők, orvosok, gyógyszeré­szek — érdeklődését, a mű­velődési otthon iránt. Kel­lemes, hangulatos családi estet rendeztek részükre, A családi esten barátsá­gos beszélgetés közben ve­tődött fel a gondolat, hogy jó ez a kezdeményezés, de folytatni kellene. Ott mind­járt frissiben elhatározták, hogy értelmiségi klubot szerveznek, a művelődési otthonban. Akik ott voltak a beszélgetésnél, közölték is, mi érdekelné őket. A művelődési otthon ve­zetői örömmel láttak neki a szervezésnek és a prog­ram összeállításának. Né­hány nap múlva azonban furcsa megjegyzések kel­tek szárnyra a községben. A családi estről és a leen­dő értelmiségi klubról úgy nyilatkoztak néhányan, hogy „úri kaszinót” akar­nak a „kultúrban". A művelődési otthon ve­zetői meghökkenve tapasz­talták ezeket a megnyilat­kozásokat és — nagyon helytelenül — abbahagyták az előkészületeket. Az utóbbi hónapokban más helyeken is tapasztal­tunk ilyen „álbaloldali” el­lenkezést az ellen, hogy a nagyobb községekben értel­miségi klubot szervezzenek. Az értelmiségi klub a nép­művelésnek éppen olyan hi­vatalosan elismert formája, mint bármely más, a fotó­szakkörtől, a termelőszövet­kezeti akadémián keresztül, az irodalmi színpadig. A népművelési munka előtt az a feladat áll. hogy a la­kosság minden rétegéhez eljusson, hasznos szórako­zást, kellemes időtöltést biztosítson. Ezért szervezik tömegesen a különböző szakköröket, klubokat és a társas összejövetelek több más formáját. A differen­ciáltabb, a lakosság más­más rétegeinek szervezett program éppen azt a célt szolgálja, hogy növeljük a népművelés hatásfokát és túljussunk azon a korábbi, idejét múlt gyakorlaton, hogy ugyanazt az ismeretet adjuk ugyanazon a színvo­nalon a község egész la­kosságának. Nyjlvánvaló pedig, hogy a más-más élet- körülmények között élő, más-más munkát végző, más-más alapműveltség­gel rendelkező embereknek az érdeklődési köre sem azonos. A bejáró gyárimun­kásnak, vagy a termelőszö­vetkezeti parasztnak éppen az életkörülményei miatt más téma „izgalmasabb”, mint például az otthon dol­gozó háziasszonyoknak. Ilyen joggal lehet eltérő érdeklődése a falu értelmi­ségének is. Többször találkozunk a falusi diplomások körében olyan jogos igénnyel, hogy ne csak hangoztassuk a vá­ros és a falu közötti kü­lönbség felszámolásának szükségességét, hanem a ,szürke hétköznapok” so­rán gyakorlati intézkedé­sekkel is segítsük ezt a fo­lyamatot. Ezt az óhajt igyekszik kielégíteni a fej­lődő és módszereiben egy­re gazdagodó népművelés. És ennek az egészséges folyamatnak nem állíthat gátat néhány ember rossz­májú megjegyzése, legyen az a néhány ember bármi­lyen hivatali beosztásban... Az értelmiségi klub éppen úgy nem „úri kaszinó”, mint ahogy a háziasszo­nyok köre sem „nagyságos zsszonyok” pletyka-parti­ja... Tenkely Miklós Kis ráfordítással nagy eredményt A gazdasági döntések lé­nyegében a ráfordítások és a kilátásban ievő eredmény összevetésén, mérlegelésén alapszanak. Elsőrendű érdek, hogy a lehető legkisebb rá­fordítással a lehető legna­gyobb eredményt kapjuk. Természetesen a ráfordítá­sok egy minimális - színvo­nalára mindenképpen szük­ség van. Ha például gyü­mölcsöt telepítünk, mondjuk almát, megfelelő egyedeket választunk, jól előkészítjük a talajt, megfelelően kezel­jük az ültetvényt stb. A várt gazdasági eredmény azonban elmarad, ha nem gondoskod­tunk megfelelő kapacitású osztályozó berendezésről, cso­magolóanyagról. szállítóesz­közről és hűtőházról. Vagy lássunk egy ipari pél­dát. Egyik vállalatunknál üzembe helyeztek egy nagy termelékenységű automata le- mezprést. A gépet azonban rövid idejű üzemeltetés után leállították, mert rontotta a vállalat bérhányadmutatóját. Az történt ugyanis, hogy a gép kiszolgálását — az ada­golást és a készáru elszállí­tását —, a beruházási eszkö­zök korlátozott volta miatt nem gépesítették és ezért az egyébként nagy termelékeny­ségű gép üzemeltetése nem járt munkaerő-megtakarítás­sal, sőt a korábbihoz mér­ten újabb öt fő kiszolgáló személyzetet 'igényelt. A rá­fordításokkal tehát nem sza­bad mindenáron takarékos­kodni. A „lehető legkisebb ráfordítással a lehető leg­nagyobb eredményt” elve magában foglalja azt a fel­tételt, hogy a minimálisan szükséges ráfordításokkal szá­molunk, ami nemcsak a vég­termék — például az alma — előállítási költségeit tar­talmazza, hanem a teljes gazdasági folyamat eredmé­nyességét is biztosítja. A ráfordítások ^ az ered_ menyek összevetése a mun­kamegosztás, a specializáció mai fokán legtöbbször nem ilyen egyszerű feladat. Gon­doljunk arra például, hogy egy vállalat hányféle ráfor­dítási elemmel dolgozik: sok , ezer féle, köztük import- és hazai anyagokkal; továbbá energiával, különféle szolgál­tatások igénybevételével; amelynek összetétele ugyan­csak igen sokrétű. Nos, lát­ható, hogy „a ráfordítás” nem egynemű, hanem sok összetevőt tartalmazó kate­gória. Különösen, ha a rá­fordítások sorát kiegészíthet­jük még egy olyan ténye­zővel, amellyel eddig nem­igen számoltak egyes gaz­dasági vezetők: az időténye­ző. amely a gyors ütemű technikai fejlődés korában egyre jelentősebben befolyá­solja az eredményességet. Ex­portőreink bizonyára sok pél­dát mondhatnának arra, hogy a legkitűnőbb minőségű áru­val sem érhetnek el maxi­mális árat, ha a versenytárs időben megelőzött. Lehet a nagyobb anyagi ráfordítás is kifizetődő, amikor időelőnyt biztosít a világpiacon, hiszen a ráfordítási többletnél lénye­gesen nagyobb hasznot ered­ményez. De visszatérve az anyagi rá­fordításokhoz — milyen vá­lasztási lehetőségei vannak egy iparvállalati — vagy akár egy mezőgazdasági, építőipari stb. — közgazdásznak? Pél­dául általánosan helyes tö­rekvés a minél korszerűbb gyái-tó eszközök üzembe he­lyezése, mert ezáltal egy igen szűkössé vált erőforrás-elemet — ti. a munkaerőellátást — „tágítja”. Ezért hasznos az üzemen belüli szállítás, a munkaigényes munkafolyama­tok gépesítése, automatizálá­sa stb.. Ez általában vitatha­tatlanul igaz, mégis diffe­renciáltan kell ezt is fel­fogni. Köztudott például, hogy még ma is akad olyan helysége az országnak, ahol munkaerőfelesleg mutatkozik. Ilyen körzetben már meggon­dolandó a termelés sürgős magas színvonalú gépesítése, költséges automatizálása. Ilyen esetben inkább ez szá­mít szűkös erőforrásnak és a másik — a munkaerő — a bővebb és meglevő erőfor­rás. A mérlegelés fontos szem­pontja tehát a helyettesíthető­ség. Egyrészt olyan értelem­ben. hogy csak egymást he­lyettesíthető ráfordítások mér­leg f lése jöhet szóba; más­részt olyan értelemben, hogy a helyettesíthető ráfordítások milyen szerkezetével érhető el a maximális siker, vagy miként jöhet létre azonos eredmény minimális ráfor­dítással. Ez a bonyolult munka meg­kívánja a műszaki és a köz- gazdasági szakemberek mesz- szemenő együttműködését. Az iparátszervezés részben új­szerűén veti fel a ráfordítások és az eredményesség megíté­lését is. Eddig ugyanis egy egységes önelszámoló szerve­zetben kellett dönteni. Most azonban a nagyvállalatokon belül több gyáregység együtt­működéséből készül el a vég­termék. Ilyen esetben nem mindig helyes törekvés a rá­fordítások csökkentése gyár­egységi szinten. Az elbírálás a lnai válla­lati méretek és a ráfordítások sokrétűsége miatt aligha tör­ténhet a hagyományos, régi módszerekkel. Ehhez már cél­szerű igénybe venni a korsze­rű számítási és számítástechni­kai módszereket, a különféle programozási eljárásokat. Ör­vendetes, hogy néhány textil­ipari vállalatunknál, továbbá egyes szállítási vállalataink is fokozottan alkalmazzék ezeket a programozási módsze­reket, Sőt. a Pamutnyomó­ipari Vállalat elsőízben elké­szítette ágazatkapcsolati mér­legét, amely gyáregységenként és termékfajtánként tartal­mazza a belső forgalmat, az anyagáramlás volumenét és irányát, a ráfordítások nagy­ságát, gyáregységi összetéte­lét, a vállalat külső kapcso­latait stb. Ez a mérleg — egyebek mellett — már le­hetővé teszi olyan optimális vállalati tervváltozat kidol- zását, amellyel a lehető legki­sebb ráfordítással a lehető legnagyobb eredmény jelent­kezik. Ennek a meglehetősen bonyolult munkának az el­végzése is — ráfordítás, amely ugyan közvetlenül nem teremt termelési értéket, de társa­dalmi hasznossága immár vitathatatlan, mert az így je­lentkező megtakarítás vagy eredménytöbblet többszöröse a vele szemben álló befekte­tésnek. Dr. Varga György azok közül, akik a Május 1 Ruhagyár ceglédi telepén egész évi kiváló munkával se­gítették az 1964-es terv telje­sítését. Hatan Bicskei Pál, a telepvezető’ he­lyettese egy év alatt négy ka­bátszalagot indított meg s legalább kétszer ennyi átállást Irányítóit a változó igények­nek megfelelően. Tóth Lajosné hat esztendeje készíti a női és lánykakabáto­kat. nii'if if— .......■‘firi'rHMfriiP B orsos László vasalómunkás, régi szabó. Itt jól keres s tizen­négy év alatt többször kitün­tették. XXX\\NXXXXXVVXXXXXVXVXVXXXVXV\XXXXXVVXXXXVXXXXVXXXXXX\XXXXXVVVXXXXXXXXXVXXV.XXXXXVXXXXXXXXXXXXXVXXX\XXXXXXXVVXXXXXXXXXXXXXXXXXX>XXXVVXXVVX' TEDDY BEER Széles válla előrehajlott, nyilván ezért kapta a Teddy beer, a Teddy mackó nevet. Azok ragasztották rá, akik is­merték Elvis Presley számát, aminek ez a címe. Nem sokat törődött vele. Hallgatta, ho­gyan lefetyelnek a srácok, egyiknek nagyobb’ a szája, mmt a másiknak, ha rajtuk múlna, az egész világ a lábuk­nál heverne. legalábbis ha szájjal győzni lehetne. A maga harminc évével öreg volt a tizenhat-húsz évesek között, s nemegyszer csak in­gatta a fejét, amikor a nagy szpic.seket hallgatta. Röhögni kell. Minden második szavuk az, hogy: ha ... ha pénzem lenne, ha a nő... ha egyszer... Mit gondolnak ezek? Az egész világ ha? Közben az anyjukat vágják le egy-egy tízesért, fi­zetéskor a fatert, adjon már egy húszast, ketten isznak egy pohár sört, félrefordulva, ne lássák a söntésben ... Hajsá­tor a fejükön, az a szűk, bor­zalmas gatya, tíz éve még itt, a telepen is körülröhögték volna az ilyeneket, pedig itt már sok mindent láttak. Most meg .. . Ha az ember szól ne­kik, azt lökik vissza: mit fáj neked Teddy, a fater nem szól érte ... — Kérem — mondta a kör­zeti megbízottnak, aki a ko­szos kis fűszerüzlet kirámolóit kereste — én voltam vagány, de magukkal, azaz a rendőr­séggel soha nem volt dolgom. Voft, hogy nem melóztunk, nem azért, mert nem volt mit, hanem mert nem volt ked­vünk. Ez igaz. De azután, ha kikoptunk a pénzből, akkor belefeccöltünk, s volt nap, hogy összejött három kiló. izé, százas is. De ezek? Egy pohár sörért én vagyok nekik a legjobb fiú, a hátam mö­gött meg röhögnek, s azt mu­togatják, így görnyed, nyög a Teddy, amikor cepel. Szégyen az, hogy nekem azt írták az azonosságimba; rakodómun­kás? Az is munka, ha ezek a jancsik nem is tartják annak. Hogy mégis miért vagyok kö­zöttük? Fene tudja. Inkább ha- zajöyök, mint benn maradjak a haverokkal, no meg két po­hár sörnél én nem iszom töb­bet, ne cukkoljanak, inkább mondom, nekem mennem kell haza. — Ki lehetett? Nehogy azt higgye, tudom, csak a vagány- ság hallgattatja el velem. Elő­ször is: mindig rázott a hideg az ilyesmitől. Jó, kirámolják a botot, s akkor mi van? Napo­kig csokit- esznek, meg pálin­kát isznak rá? Tiszteltetem az ízlésüket! Hülye vicc. Vagy eladják? Tessék Tibit venni... — Ott volt a Colos, tudja, akit most ültettek le három évre. Lehet, hogy maga nem tudja, de azt a srácot én na­gyon megtéptem, pedig nem szeretek bunyózni, nemigen érzi, mekkorát lendül a karja, s azért ugye valami erő szo­rult belém is ... Szóval a Co­los. Majmoskodott itt, hogy ő ezt csinálta, meg azt csinál­ta azzal a lánnyal . .. hogv az meg bőgött; ártatlanságom meg hasonlók. Én megkérdez­tem a Colost — tanú rá az összes srác — tényleg így volt? Naná — mondta. Igen? Hát akkor megvertem. Csúnyán, utána magam is megbántam. De a striciket soha nem sze­rettem. Valahogy így lehetett a többi srác is. mert senki nem bánta, amikor bevarrták há­rom évre. Nézze, ezek nem an­gyalok. vannak hülye dolgaik, én jobban tudom, mint ma­ga, de azért mindegyiknek rendes a faterja, muterja, azok becsületes melóval kere­sik meg a pénzt, s hogy a köl­kük mit csinál, melózik vagy nem, az az ő dolguk, de hogy itt, ha összejövünk, nem okos­kodhat egyik sem, arra én va­gyok a biztosíték. Volt itt egy­két link alak, mint ez a Colos, de elvettük a kedvüket, gyor­san megtudták, jobb, ha nem járnak közénk. A Pipis pél­dául. Hallottam, azt is be­varrták. Jól tették. Mi az, hogy: vagy az órád vagy a pofon? Kérje tőlem az órám, ne lányoktól, akikre, ha rá­néz, már elered a könnyük a félelemtől! — Nézze,- én nem vagyok egy szent, ha odabenn nem annyi a pénzem, amennyit én számítottam, akkor lesze­dem a szenteket is az ég­ből, az irodás kisasszonyok haja az égnek áll, s tudom, mert megmondták, ezért nem kaptam jutalmat legutóbb. .. Dehát ez az én ügyem. A srácok. Elég nagy telep ez, sokféle ember összeverődött itt, amikor a faterral — én még most is félek a pofonjai­tól, pedig szegényt tíz éve siratja anyám — idejöt­tünk lakni, mindenki ismerte a másikat. Most meg? Egyik jön, a másik megy. Albérlő, meg ágybérlő meg az isten tudja, aki nem fér a vá­rosba, az idejön, mert fái óra alatt belöki a HÉV, azt hiszi, mert otthagyta a tsz-t, s most a fővárosban dolgozik, rögtön császár lesz. A Pipis is. Valahonnét Sza­bolcsból szalasztották, ott is büdös volt neki a munka, itt is. Leszedni nők óráját meg nyakláncát, hát normá­lis ember az ilyen? Mit gon­dol, nem szasszerolják ki, honnét van neki annyi női órája meg nyaklánca? Min­det nem adhatta neki a ma­ma, ahogyan ő mondta. Vagy mi volt a mama? Női órás? Persze, hogy lebukott. Jó, van rendőr, a maga gondja az egész telep, én megmon­dom őszintén, nem vállal­nám, nem lehet mindenki sarkába, sokszor be sem je­lentik, ki jött ide, minek, csak látja az ember, innét is egy idegen jön, meg on­nét is, mert van, aki tróger, s háromszázat kér egy ko­szos ágyért, ezek meg fi­zetik, jámboran, mint a bir­kák, csak hogy A Városban dolgozhassanak. A Város. Ol­vastam valahol az újságban, így, nagy betűvel, hogy min­denkit a fene esz érte. Én öt­éves voltam, amikor a fateré- kat kirakták, úsztak a lak­bérrel, örültek, hogy idejö­hettek. Nézze meg most a házat, én nem szégyellek benne lakni, igaz, két éven át nem volt vasárnapom, de ház lett. Nem palota, de Teddynek meg anyámnak príma. — Na jó, megint nem ar­ról beszélek, amit maga kér­dezett. Tudja, ha azt mond­ja, maga most kihallgat en­gem, akkor ki sem nyitom a szám, mert utálom, ha di­rigálnak, meg azt hiszik, min­denki hanyattesik a hivata­losságtól. De maga azt mond­ta: Teddy maga nem tud valamit, ronda dolog volt ez az üzletügy ... Ez más. — Nem hiszem, hogy te­lepi srácok voltak. Én is­merem mindegyiket, tudom, hol itt dolgoznak, hol meg sehol, több a pecsét a köny­vükben, mint ahányszor le­hunyták a szemüket, bár közöttük is van olyan, mint a Szeplős Jocó, tudja, aki­hez mindent elvisznek, mert arany a keze, én ilyen la­katost még nem láttam, mindegy ennek, hogy dará­ló vagy villanyborotva, min­dent megcsinál. Először is, a telepi srácok tudják, hogv nincs a boltban pénz. mert Mariska néni minden este beviszi a postára, s feladja. Akkor meg? Tibiért? Vagy heccből? Különben is: a te­lepi srácok tudják, hogyha hátul benyomják a kisablakot, a közepén vannak az üzlet­nek, akkor minek kínlódtak volna a redőnnyel? Higgye el, nem ők voltak. Valami Jani lehetett, aki azt hitte, most csinálja meg élete nagy fogását... A pancser... Bol­dog lesz azzal a tíz üveg pálinkával? Kész röhej. — Ezeknek csak a szájuk jár, különben nem rossz srá­cok, higgye el. A Lali el­jött velerr\ melózni, ott is ragadt, most már két éve hórukkol, semmi baj vele. A többinek is ez lesz a sorsa, higgye el. most még lógnak, de azután rájönnek, arra nem lehet Ellapozni, hogy a muter dug egy-egy tizest. És akkor, ha nem is tetszik ne­kik. melózni kell. A Guszti most vizsgázik, műszerész lesz, kell ennél klasszabb szakma? Bárcsak nekem ilyen lenne. Na jó, nem mind ilyen. De nem is olya­nok mint a Colos, meg a Pipis. Azért különbségét kell tenni, nem? Rendben van, dehogy mondom nekik, hogy maga beszélt velem, külön­ben sem. feszítek én az ilyes­mivel, gyengén eresztették azt el, aki azzal akar klassz lenni, hogy vele a rendőrség foglalkozik ... — Mondok én magának va­lamit: valahogy szóba hozom a dolgot, hátha valamelyik srác tud valamit? Tudja, ezek még zöldek, azt hi­szik, ha az ilyesmit meg­mondja az ember, akkor spic- liskeaik . .. jó, ha valamit megtudnék. akkor ' szólok magának, szegény Maris né­nit én is sajnálom, pont az ő ficni boltjában történt az Ilyesmi ... na meg az sem mindegy, hogy tiszta-e a te­lepi srácok becsülete, mert ha nekik nem is. Teddynek ez j fontos . .. Az én brancsomban í soha nem tűrtem az ilyesmit, * elhiheti ... ^ Mészáros Ottó í Deák Lászlóné is tanult sza­bó. Keze alatt jól dolgozik a kéttűs varrógép. Benedek Mária annyira jónak tartja a gyáriak munkáját, hogy karácsonyra a ceglédi üzemben készült kabáttal lep­te meg magát. O a Liliomfi- brigád vezetője. Kemencés Benőné ötödik éve keresi itt kenyerét. Szabad ide­jében otthon is. kedvenc idő­töltése a varrás. (Foto: Gábor)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom