Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-09 / 7. szám
CEGLÉDI JÁRÁS C E G L V Á R OS R ES Z E R E IX. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1965. JANUÁR 9, SZOMBAT Nem maradt pusztába kiáltott szó a honismereti akcióbizottság felhívása ■ Megtalálták u fotilosstó bizottság tagjait — Egy kislány történelmet ír ■ Márki jelentkezhet még Alig egy hónapja jelent meg a honismereti akcióbizottság felhívása, melyben azzal a kéréssel fordultak a lakossághoz, hogy segítsen a városunk 20 éves fejlődéséről adatokat és anyagokat szolgáltatni. A felhívás megértésre talált! Az akcióbizottság tagjainak száma egyre szaporodik és egyre eredményesebben tevékenykednek. Bejelentés érkezett a bizottsághoz, hogy a' szociográfiai adatgyűjtésből az úttörők is részt vállalnak. Dicséretes például Berkó Marika lelkiismeretes munkája, aki a tanulás után szabad idejét azzal tölti, hogy a környékükön lakó idősebbeket felkeresi és kikérdezi őket a húsz évvel ezelőtti eseményekről és állapotokról. Az összegyűjtött válaszolhat időrendi sorrendben ő maga kívánja feldolgozni, sőt különálló tanulmányt ír majd felszabadulásunk 20. évfordulójának tiszteletére. Tanulmányának témája az, hogy 1945 óta hogyan alakult és fejlődött az ifjúsági mozgalom Cegléden. Reméljük, hogy Berkó Marika példáját még sok úttörő fogja követni, s hogy őket a nevelők is segítik majd. Néhány nappal ezelőtt jelentkezett a Hazafias Népfront városi titkárságán Vf- rágh Ferenc bizottsági tag és bejelentette, hogy sikerült felkutatni a ceglédi földosztó bizottság tagjait. Tőlük, maguktól a földosztó bizottság tevékenységét, mint húszéves történelmünk egyik legérdekesebb mozzanatát ismerhetjük majd meg. Tóth László boltvezető, Magyar László ktsz-elnök és idős Erős János nyugdíjas dokumentumok (fényképek, plakátok, igazolványok) felkutatására, illetve összegyűjtésére vállalkoztak. Emellett írásba foglalják visszaemlékezéseiket. Hartyáni László az újjáépítés adatainak feldolgozására vállalkozott, míg Németh Sándor a régi harcosok felkutatásával és közös emlékeik csokorba gyűjtésével foglalkozik. A bizottság arra kér mindenkit, aki e nemes célú tevékenységet segíteni, támogatni alcarja, hogy kapcsolódjék be a bizottság munkájába, foglalja írásba emlékezéseit, vagy jelentkezzék a városi népfrontbizottság titkárságán, ahol azonnal írásban rögzítik elbeszélését. (sor) Lesiklás előtt Labdarúgó-bírói tanfolyam A járási labdarúgó szak- szövetség a téli időben sem tart pihenőt. Erről Petró Mihály szövetségi titkár a következőket mondotta: — Magától értetődik, hogy nincs az a lüktető élet — mondja — ,mint mikor szezon vége van. Azért mégsem tartunk teljes pihenőt, mert foglalkoznunk kell a hamarosan beinduló tavaszi bajnoksággal. Ez az év erősebb lesz, mint a tavalyi. Több lesz a részt vevő és a mezőny is nagyobb lesz. Gondot okoz, hogy nincs elég játékvezetőnk. Éppen ezért ebben a hónapban labdarúgó játékvezetői tanfolyamot indítunk. A sportkörvezetők minél előbb adják le jelentkezőik névsorát. Bárki jelentkezhet, aki a nyolc általánost elvégezte és szereti a labdarúgást. Jelentkezni lehet személyesen (Rákóczi út 14.) a jár_ási sport- szövetségnél eeész nap, vagy telefonon (14/908.) Azt mondják, a sízés a hegyi emberek öröme. Igen, a lesikláshoz magaslatra van szükség. De a mostani karácsonyon imitt-amott az alföld alacsony dombocskái közé is eljutott a síléc ... (Foto: Gábor) CSALÁDI KÖRBEN Legutóbbi foglalkozásunkat nagyon kellemes környezetben sikerült megtartanunk. Bottka 'Marikáékhoz mentünk el, ahol úgy ültük körül az asztalt, mint a verebek. Marika édesanyja finom süteménnyel kedveskedett nekünk, s így még jobban otthon éreztük magunkat. Persze, a sok nevetés mellett komoly dolgokról is beszélgettünk. Megállapítottuk, hogy Örsünk valamennyi tagja komolyan vette a Városi Expedíciós Parancsnokság felhívását. Azelőtt is sokat segítettünk szüléinknek az otthoni munkában, de a\felhivás után még nagyobb buzgalommal láttunk hozzá. Itt közösen még egyszer elhatároztuk, hogy ebben az évben is rászolgálunk az úttörő névre. Reggel Csilla Kedves kis vendégek Még a szünet előtt zajlott le nálunk ez az esemény, de most is szívesen gondolunk vissza erre a napra. Egyik őrsi foglalkozásunkra szovjet pajtásokat is meghívtunk. A szépen feldíszített teremben nagyon jól éreztük magunkat. Orosz nyelven adtunk elő kis villámtréfákat. Legnagyobb meglepetésünkre orosz pajtásaink is kis műsorral kedveskedtek nekünk. Az ismerkedés izgalmas pillanataival, játékkal telt tovább az idő, majd megajándékoztuk kis barátainkat. Ennyi idő után is olyan jó visszaemlékezni erre a napra, hiszen azóta is tartjuk a kapcsolatot a szovjet pionírokkal. Tóth Ildikó őrsvezető Könnyeztető riport hagymáról és kisüstiről A Szeszipari Vállalatnál könnyeket hullatva jártam utamat. Az egészben az volt a legbosszantóbb, hogy csak »te fi löBfej Szabó Piroska, a leggyorsabb kezű címkéző. én sírtam. Az asszonyok a hagymaszárító üzemben csak nevettek rajtam. — Ezek a férfiak! Mi itt háromszázan észre se vesszük innen. Csak addig maradok itt, amíg Herczeg Benő üzemvezető válaszol a kérdéseimre. Ö, látva szenvedésemet, már kész is volt a válasszal: — Havonta öt-hat vagon szárított hagymát exportálunk. Belföldre elenyészően keveset, mert mi magyarok szívesebben vesszük a friss zöldséget. Az itt feldolgozott hagyma por, pehely és szelet formájában kerül a fogyasztókhoz. Köszönjük a tájékoztatást. Még egy felvételt gyorsan, s ha lehet, akkor gyorsan menjünk át egy másik részlegbe.., — A címkézőt javasolnám — lép hozzánk mosolyogva Pető András — ott nincs hagymaszag. Megnyugodva lépek be az üvegek birodalmába, s közben jegyezgetem a tájékoztatást. — Naponta két-háromszáz mázsa borseprőből főzünk pálinkát. A palackozó több mint tizenötezer féldecis üveget tölt meg, de emellett három- deeis és félliteres üvegekben is forgalomba hozzuk készítményeinket. Egyik különlegességünk a kulacs, amibe kisüsti szilvapálinkát töltünk, Értékes aranyleletek kerültek a múzeumba Több mint 25 ezren voltak kíváncsiak tavaly a kiállításokra — Külföldiek a látogatók között A félévszázados jubileumra évkönyvei adnak A Rákóczi út végén tábla invitálja a városunkba érkezőket: „Látogassa meg a Kossuth Múzeumot”. Mi is meglátogattuk, s arról, amit láttunk, az alábbiakban számolunk be. Jelenleg Benedek Péter parasztfestő képeiben gyönyörködhetnek a képzőművészet rajongói. Februárban kerül sor A magyar rajzművészet mesterei című kiállítás megrendezésére. Cegléd 600 éves város jubileumának tiszteletére a múzeum az elmúlt évben gazdag programmal várta látogatóit. Tizenegy kiállítás közül hat saját rendezésben nyílt meg. Részt vettek ezenkívül tizennégy előadáson az érdeklődők. A Rákóczi úton A — Miért nem a nyáron csinálták ezt? — Mert nagy lett volna a por! (Igler karikatúrája.) Nagy érdeklődést keltettek a Törtei—Besnyö határrészen folytatott ásatások. Honfoglalás korabeli arany- és ezüstö- zött tárgyak kerültek napvilágra. Nem kisebb érdeklődés kísérte a második, hitelesítő ásatást sem, a monori erdőnél, a régi Aranyosújfalun. Innen is gazdag Árpád-korabeli leletek kerültek a múzeumba. A múzeumban még soha nem voltak annyian, mint 1964-ben: 25 848-an, azaz ötezerrel többen, mint 1963-ban. Ehhez az eredményhez nagyban hozzájárultak a külföldi turisták. Az elmúlt évben ugyanis két finn, három lengyel, sok cseh, és német turistacsoport látogatott hozzánk. Elismerő soraik ott vannak a múzeum vendégkönyvében. Az év egyik legforgalmasabb hónapja a május volt, mintegy négyezer látogatóval. A múzeum — értesülésünk szerint — 1967-ben, fennállásának 50 éves jubileumára, évkönyvet ad ki. (Cs.-né) — Ünnepi csúcsforgalom volt az Öra- és Ékszerboltban. A . idei ünnepeken 30 százalékkal többet vásároltak, mint az 1963-as év azonos időszakában. — Államtitok a szemétdombon. Az angliai Batter- seaben Adrian Pinnington kilencéves kisfiú lakásuk környékén egy szemétlerakodó telepen megtalálta az Angol Tengerészeti Hivatal egyik titkos dossziéját, amely pontos és részletes adatokat tartalmazott az első atom-tengeralattjár>óról. Az admiralitáson — enyhén szólva — súlyos fejtörést okoz annak kiderítése, hogyan kerülhettek a titkos iratok a szemétbe. \\\\\\\V\\\\\VW\\\\V^^ \ NEM DIVAT MAR faluhejj lyen a bandázás, — amikor ^ téli estéken összegyűlnek a ^ fiatalok, öregek egy-egy házinál. Nem fonnak, nem szőnek í már annyit a falusi asszonyok, a tollfosztást is sok helyen ^nappal csinálják. Ott a rádió, ^ a televízió, a falusiaknak van mivel szórakozni a hosszú téli f’ estéken. '/ A tanyavilágiban azonban ^ még a régi módi járja. Külö- ^ nősen a szikhalmi részen, f ahonnan jócskán kell gyalo- ^ golni a tsz-központjáig, amíg ftv-t, rádiót ér az ember. Szép ^ időben a fiatalabbja még csak eljárogat, de amikor ködbe, 'j sárba burkolódzik a tanyavi- £ lág, a fiatalok is jobban érzik £ magukat a kemence mellett. £ Itt, Szikhalmon nyolc-tíz kis £ tanya szorult egymás mellé, ^valóságos kis tanyaközpontnak | látszik. Lakói a Vörös Hajnal ^ Tsz tagjai, s a világtól való el- zártságuk no, meg a jó szomszédság szoros kis közösséget ^ formált a családoknál. \ A NAGY TANYÁBAN, ^ Nagy Antaléknál szokott ösz- ^szejönni esténként a környék ^apraja nagyja. A lányok kézi- 4 munkáznak, beszélgetnek a '/ fiukkal. Az idősebb asszonyok ^ is találnak maguknak munkát, ^ míg a férfiak ilyenkor tudják ^ megbeszélni a világ esemé- ^ nyeit. Bence Jóska bácsi a szó- ^ vivő a beszélgető férfiak kö- '■ zött. Amikor ő beszél, még az KÉT KÖCSÖG TEJ asszonyok és a fiatalok is arra fordítják a fejüket. Jóska bácsi nem akármilyen ember ám! Hetven éves, de még mindig ő a tsz egyik legjobb állat- gondozója. Két világháborút megjárt és ami a legfőbb, kifogyhatatlan a szóból. Nem csoda ha a napi események megbeszélése után rászólnak: — No, Jóska bácsi, halljuk a mai történetet. KÉTFELÉ TÖRLŐDIK a hatalmas bajusz, kortyint egyet a homoki kadarból, s máris rákezdi: — Hát, ez a történet most azért jutott eszembe, mert hogy az előbb a tejről beszéltünk. Van már vagy hatvan esztendeje ennek... — Ügy tíz éves forma lehettem, amikor apám elszegődtetett a Zsugori Vad István gazduram- hoz kisbéresnek. Volt azoknak vagy száz holdjuk a Kerekes dűlőben, szép nagy tanyájuk hat ló, hat pár ökör, három béres meg azután egy csomó napszámos. Az előnevét a nagy zsugorisága miatt kapta. Rettenetesen haragudott érte az öreg, de mégis rajta maradt haláláig. Mondanom sem kell, hogy elsősorban a munkásain fukarkodott. Nem is szerették a napszámosok, kerülte aki csak tehette. Dehát olyan nagy volt az ínség, hogy mindig akadt, aki dolgozzon neki... — No, hogy szavamat ne felejtsem, a gazdasszonynak volt két nagy macskája. Nem sajnált az attól a két dögtől semmit. Én a kisbéres, meg a többiek, — nem láttunk tejet hónapszámra. Illetve csak addig, amíg behordták a csarnokba. Hanem a két macska naponta kapott egy litert a sok más jó mellé. Az öregasszony arra is képes volt, hogy ha nagyritkán felrúgott valamelyik ló egy tyúkot — vagy mi segítettük át a másvilágra, — a levesből egy-egy combot is adott a ronda dögöknek. — Engem csak a tej bántott. Szerettem a tejet, négy tehenet fejtem naponta, de nekem nem jutott. Történt egyszer, hogy vásár volt a városban. A gazda feleségével együtt jókor elment. Szigorúan bezártak mindent, csak az egyik alsókonyha maradt nyitva, az asztalra készítve a béresek ebédje. Avas szalonna és kenyér. Az ablakban egy kétliteres köcsög, teli reggeli fejésű friss tejjel. A gazdasszony nagyon a lelkemre kötötte, hogy délben adjam oda a macskáknak. — Forrt bennem a méreg. Hogyan bánjak el ezekkel az átkozott dögökkel, akik megisszák előlem a tejet? Mikor közeledett az ebéd, láttam az istállónál már készülődnek a béresek befelé. Elővettem a macskák edényét és elkezdtem hívogatni őket. Jöttek azok azonnal, kevélyen sétáltak a konyhába. Akkor előszedtem a legeltető kisostoromat s zu- hé! — kezdődött a tánc. Volt ott nyávogás, ugrálás, fel a padra, asztalra, neki az ablaknak. — TEJ KELL NEKTEK? Nesztek! Nesztek! Adok én nektek tejet! — és csépeltem, ruháztam őket irgalmatlanul, míg csak a béresek meg nem érkeztek. Az ajtó nyitásra, mint a villám vágódott ki a két macska az udvarra. A béresek jót nevettek rajta, de mondogattak, hogy majd lesz ennek böjtje. Lett is. — Estefelé érkeztek meg a gazdáék, s az asszony mindjárt a kedvenceket szólogatta. Előjöttek az ismerős hangya, de amikor megláttak engem, fújva, prüszkölve menekültek fel az eperfára. Nem is lehetett őket onnan lecsalogatni, amíg a közelben voltam Hát ennyi lett volna a mai történet... De hogy még el ne: feledjem, azt a két köcsög te- i jet, akkor ebédre, csak megit- ! tűk a többiekkel... I (o) í a hagyma szagát, s egy férfi meg sírva lép be az ajtón! Könnyű nekik, megszokták, már. Há minden jól megy, én egy pár perc múlva eltűnők de külföldre népi díszítésű korsókban is küldünk pálinkát. Itt ez a csinos, kislány, Szabó Piroska, a leggyorsabb kezű cimkézőnk. Dávid Jánosné könnyhullatás nélkül rakja a szárítóba a hagymaszeleteket.
