Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

«sr MEcrei K^Civlao 1965. JANUAR 31, VASÄRNAP Túl a megyehatáron Á szépséges Palócföld Nógrád megye területe 2545 négyzetkilométer, lakosainak száma a legutolsó 7 (1960-as) népszámlálás adatai szerint 235 675 fö volt. Az ország te­rületéből 2,7 százalék, a la­kosságból 2,4 százalék jut Nógrádra. A lakosság az utóbbi 100 évben, tehát nagy­jából az itteni bányászkodás és gyáripar kezdetétől, meg­kétszereződött. A kereső fog­lalkozásúak közül a mezőgaz­daságban 35, az iparban és építőiparban 37, a közleke­désben, kereskedelemben és egyéb népgazdasági ágakban 29 százalék dolgozik. A me­gye két városa (Salgótarján és Balassagyarmat), öt járás­ra (a salgótarjáni, a balassa­gyarmati, a szécsényi, a pász­tói, és a rétsági) tagozódik. A munkásosztály erejével A kedves, domboktól tar­kított megye jelentős szere­pet töltött és tölt be az or­szág gazdasági, politikai és kulturális fejlődésében. Azt szokták mondani: „a Palócföld gazdag mélyen érző emberi szivekben”. A föld mélyén mintegy tízezer bányász dol­gozik, akiknek többsége már évtizedek óta — apáik, nagy­apáik hagyományait megőriz­ve — harcos, tevékeny rész­vevője a munkásmozgalom­nak. Már a század elején sztrájkokkal zavarták meg a bányabárók nyugalmát, majd 1919-ben az elsők között fogtak fegyvert a fiatal Ta­nácsköztársaságért. A legnagyobb létszámot foglalkoztató Nógrádi Szén­bányászati Tröszt mellett je­lentős rekonstrukciókkal bő­vítve termel a Salgótarjáni Acélárugyár, a Salgótarjáni öblösüveggyár és a Salgótar­jáni Táblaüveggyár, a Zo­máncipari Művek Salgótar­jáni Gyáregysége, s sok más üzem. Sajátos gyártási profil az üveggyártás, amelynek hí­re — a tradicionális export révén — világszerte ismert. Külön említést érdemel a Nógrádban folyó hatalmas méretű lakásépítkezés. Az alkotmányunk születése óta eltelt tizenöt esztendőben, húszezer lakás épült a megyé­ben, ami a területi és lakos­ság szerinti arányokat figye­lembe véve egyedülálló ha­zánkban. Fejlődő mezőgazdaság A megye mezőgazda sága már a szocialista átszervezést ■írniTMir A Salgótarjáni öblösüveggyár világszerte híres termé­keiről. A gyár ifjúsági üzemében készülnek a legszebb exportáruk (Koppány György felvétele) TÖMÖR FAL j párttitkárnő bezárkózott óm. a szobájába és — sírva- fakadt. Jó hogy nem látta senki, hogyan törölgeti a könnyeit, hogyan dörgöli vö­rösre az orrát s milyen elke­seredett arccal ül le az író­asztala mellé. Jó, mert a lit- kárasszonyt ketnénykezú, ha­tározott, erős embernek is­merték az üzemben — kara­kánnak, igazságosnak, szóki­mondónak. Most pedig ül és néz maga elé olyan tanácsta­lanul, mint egy kislány az el­ső csalódás után. Pedig ku­darcból jutott már neki elég néhány esztendős működése alatt, megszokta, nem félt tő­le, inkább odatartotta magát elé, mint az arcát a heves északi szélnek. De ez most, ez a mostani jelenet, amely az imént játszódott le a fonodá­ban a végsőkig elkeserítette. Most úgy érezte, mintha ar- culcsapta volna valaki, olyan valaki, akitől a legkevésbé várta volna. Délelőtt jött be hozzá Ka- tonáné a szakszervezeti bizal­mi. Vörös arccal jött be, na­gyon mérgesen, le sem ült, odatámaszkodott az asztalhoz s úgy mondta: — Nem akar ... Mielőtt még megkérdez­hette volna, hogy ki nem akar és mit, már elfújta Katoná- né, hogy brigádot szerveznek a csoportban, nem szocialis­ta brigád lenne, koraP még, soha nem volt itt közös mun­ka az asszonyok között. Csak egyszerű brigád lenne, hogy egy kicsit összeszokjanak, összedolgozzanak, törődjenek, egymással. Néhányon rögtön beleegyeztek, ráálltak, néhá­nyon vonakodtak, aztán pár perc múlva igent bólintottak — egyetlen asszony tartott ki makacsul az elhatározása mellett: — És tudja ki? A titkárasszony nem tudta. Őszintén szólva készülnie kellett volna a taggyűlési be­számolójára. Szórakozottan végigsöpörte tekintetével a sűrűn teleírt papírlapokat, amikor Katonáné kivágta: — Boda Andrásné. Ö az egyetlen, aki nem akar ... És nézte a párttitkárnöt, mit szól hozzá. Mert ő már akkor, annak idején is meg­mondta, nem érdemes. Nem érdemes annyi áldozatot hoz­ni ezért a semmi kis asszo­nyért, aki két szót nem szól senkihez s a munkája is ép- penhogy elmegy. a titkárasszony felkapta a dl fejét. És most már na­gyon odafigyelt. Pár perc múl­va együtt ment ki a bizalmival a fonodába, Bodáné gépeihez. Az úgy tett, mintha nem vette volna észre őket! Járt­kelt az orsók előtt, szorosan bekötött fejjel, szigorú arcca' A párttitkárasszony odaállt. mellé. Nézte egy darabig, az­tán odatette a kezét a fonónö I I követő első évben 46 száza­lékkal több árut adott a nép- | gazdaságnak, mint az előzőek- j ben. Az átszervezés eredmé- i nyeként tovább folytatódott a í mezőgazdaság belterjes irány- I ba való fejlődése, megválto- ' zott a vetésszerkezet, csökkent ! a termesztett növény féleségek I száma, nőtt a nagyüzemi zöld­ség- és gyümölcstermesztés, az állatállomány, a gépesítés. Nógrád az országnak mező- gazdasági gépekkel egyik leg- jobbam ellátott megyéje. Termelőszövetkezeteink öt I év alaitt másfélezer holdon te- 1 lepítettek gyümölcsöst. Gyors ütemben nő és fejlődik zöld­ségkertészetünk, ezt követi az öntözéses gazdálkodás egyre szélesebb körű elterjesztése. Fontos helyet foglal el és egyre nagyobb szerepet kap megyénk mezőgazdaságában az állattenyésztés. Nógrádban már 1961-ben magasabb volt a 100 hold földre jutó szá­mosállatok aránya az orszá­gos átlagnál. Speciális nálunk a szarvasmarha- és a juhte- I nyésztés és az utóbbi évek- | ben egyre jobban terjedő ba- I romfitenyésztés. A tervekben ' is elsősorban ezen ágazatok tervszerű továbbfejlesztése a fő célkitűzés. A haladó hagyományokhoz méltóan A megye gazdag történel­mi, irodalmi és művészeti ha­gyományai ma is élő, ösztön­ző erőt jelenítenek kulturális forradalmunkban. Szécsény és Romhány őrzi II, Rákóczi Fe- Ferenc, Drégelypalánk Szondi György, Balassagyarnuut Ba­lassi Bálint és Mikszáth Kál­mán, Csesztve Madách Imre, Benczurfalva Benczúr Gyula, Endrefalva Krúdy Gyula em­lékét, hogy csak a legnagyob- bakról szóljunk. Megyénkben több mint har­mincötezer gyermek tanul az általános, négyezer pedig a különböző szakközépiskolák­ban és gimnáziumokban, mintegy nyolcszázam végzik hazánk más részein egyetemi és főiskolai tanulmányaikat. Ugyanakkor négyezer felnőtt dölgozó vesz részt általános, közép és egytemi szintű okta­tásban napi munkája mellett. Csaknem ötvenezer azokak a száma, akik a párt, a társa­dalmi szervezetek és ismeret- terjesztő szervek politikai, kulturális és tudományos elő­adásainak rendszeres hallga­tói. Egyre nagyobb becsülete van a szakértelemnek. A me­gyei pártbizottság művelődés- politikai intézkedési tervének végrehajtásában nagy részt vállaltak a szakszervezetek, a KISZ és a népfront. Két év­vel ezelőtt a megyei pártérte­kezlet jelölte meg célul a me­gyeszékhely, Salgótarján kul- túrközponttá fejlesztését. Az­óta ez a célkitűzés a konkrét megvalósulás útján halad: új megyei kórház, új megyei mű­velődési otthon, új gimnázi­um, tervezőintézet, nyomda és sajtószékház, szálloda és egyéb objektum építése kezdődött, illetve befejeződött. Egyes gyárainkban és a kí­sérleti állami gazdaságokban a tudományos kutatómunká­hoz egyetemi munkaközössé­gek- akadémiai szakcsoportok adnak hatékony támogatást. Képzőművészeink tárlatai már évek óta országos hímek ör­vendenek és alakulóban van a megyén belüli irodalmárok köre. E tekintetben hasznos támogatást nyújtanak a me­gyéből elkerült, országos hír­re emelkedett, és velünk élő kapcsolatot tartó fiatal íróink, költőink. Kondorosi János Az egészségi károsodás­ból keletkezett kár meg­térítésével kapcsolatos vita elbírálása. K. J. munkaügyi vezető kér- í désére közöljük: a Munka Tör­vénykönyve rendelkezései ér­telmében a dolgozó egészségé- j nek és testi épségének a mun­kaviszony keretében történt megsértéséből (sérelméből) ere­dő kár megtérítésével kapcso- [ latos vita elbírálása a vállalati 1 munkaügyi döntőbizottság ha­táskörébe tartozik. Határozata ellen a szakszervezeti bizott­ság, a vállalat igazgatója, a sé­relmet szenvedett dolgozó, fe­lülvizsgálati kérelemmel for­dulhatnak a bíróságihoz. A termelőszövetkezetben tagként működő szakem­bereket is megilleti a rendes szabadság. A Munka Törvénykönyve ha­tálya a termelőszövetkezet (csoport) tagjaira nem terjed ki, hanem csak azokra, akiket a tsz munkaszerződéssel alkal­mazott. Különbséget kell tehát tenni alkalmazott és tagként működő szakemberek között. Az érvényes földművelés- ügyi miniszteri rendelet sze­rint azonban szabadságra jogo­sultak a tsz-ben nemcsak a munkaviszonyban álló, hanem a tagként működő szakembe­rek is, mégpedig ugyanolyan mértékben, mint amennyit a Munka Törvénykönyve a ha­sonló beosztásban munkaszer­ződéssel alkalmazott dolgozók­nak biztosit. Alapszabadság cí­mén minden tagsági viszony­ban töltött naptári év után 12 munkanap. A pótszabadság megállapításánál úgy kell el­járni, hogy a tagsági viszony­ban töltött időt munkaviszony­ban töltött időnek kell tekinte­ni és az esetleges előző munka- viszonyok idejéhez — a Mun­ka Törvénykönyve szerint a folyamatos munkaviszony szá­mításának szabályai szerint — hozzá kell adni. A szakembereket beosztásuk alapján is megilleti a pótsza­badság, de csak egyféle jogcí­men jár; ha tehát a szakem­ber a folyamatosság alapján és beosztása után is kaphat pót- szabadságot, a kettő közül a ránézve kedvezőbbet veheti igénybe. Beosztásuk alapján 12 mun­kanap pótszabadságra jogosult: az elnök, főmezőgazdász, és a főkönyvelő. A szabadságot a vezetőség által megállapított ütemterv szerint lehet kiadni. A földjáradékról. B. J. pilisvörösvári lakos 67 éves, munkaképtelen olvasónk sérelmezi, hogy három év óta nem kapja a földjáradékot. Kérdezi — hova forduljon jog­orvoslatért? Több ízben foglalkoztunk már a földjáradékkal összefüg­gő problémákkal. Minthogy nem írja olvasónk, hogy tag- ja-e — pártoló tagja-e — a tsz-nek vagy nem, csak arra szorítkozhatunk, hogy az érvé­nyes rendelkezésekből adunk ismertetést. E szerint földjára- dók a tsz tagot és a pártoló tagot megilleti a közös haszná­latba adott saját földje után. A járadék mértéke a föld ka­taszteri tiszta jövedelméhez igazodik. A földjáradék megál­lapítására a közgyűlés jogosult és az arra rászoruló munka­képtelen öregeknek nagyobb földjáradékot állapíthat meg. Amennyiben a most és koráb­ban ismertetettek alapján úgy találja, hogy jogosult a földjá­radékra. forduljon a tsz leöz- gyűléséhez panaszával. A traktorvezetők mun­kabéréről. ..A termelőszövetkezetben, mint tag, traktorvezetőként dolgozom. A tsz-ben tagként működökre is kiterjesztették a, gépjárművezetők munkafelté­teleinek és munlcabérének megállapításáról szóló, leg­utóbb megjelent rendelkezést. Vonathozik-e a rendelet a tsz- ben tagként foglalkoztatott traktorvezetőkre is?" — kérde­zi K. J. pilisvörösvári és D. J. tápiószecsői lakosok. A gépjárművezetők munka- feltételeinek és munkabé­rének megállapításáról szóló, 122/1964. Mü. M.-KMP. szá­mú együttes utasítás hatálya a mezőgazdásági termelőszövet­kezetekben tagként dolgozó gépjárművezetőkre nem terjed ki. A nemrég megjelent 1/1965. FM. sz. utasítás — megjelent a Mezőgazdasági Értesítő 1965. évj 2. számában —, kimondja, hogy a rendelet hatálya ki­terjed a Földművelésügyi Mi­nisztérium felügyelete alá tar­tozó állami gazdaságok, gép­állomások, gépjavító állomá­sok, szakvállalatok, valamint költségvetési szervek (a továb­biakban: vállalatok) munka- viszonyban álló gépjái'műveze- tőire — ideértve a különleges gépjárművek vezetőit is (trak­torvezetők) —, segéd jármű-ve­zetőire és áruszállítást végző motorkerékpár-vezetődre. Nem terjed ki viszont az utasítás hatálya a mezőgazdaságban foglalkoztatott traktorvezetők­re. A tsz azon határozata pedig, hogy a háztáji föld használatát is megvonta, törvénysértő. A 19/1959. (VII. 12.) FM. sz. ren­delet értelmében a háztáji föld használatának jogát a tagsági viszony fennállása alatt ideig­lenesen sem lehet megvonni. Tehát mindaddig, amíg tagja a tsz-nek, a háztáji föld haszná- ; látótól nem fosztható meg. (Fe- ígyelmi büntetésként a háztáji ; területe csökkenthető.) A tsz | döntése ellen forduljon a já- jrásd tanács végrehajtó bizott­ságának mezőgazdasági osztá- i lyához. Kinek kell fizetni 1965. január 1-től a honvédel­mi hozzájárulást. Gy. K. tököli olvasónk sérel- \ mezi, hogy 21. életévének be- i töltése előtt kivetették reá a i honvédelmi hozzájárulást. Kér- jdezi — helyes volt-e az intéz- : kedés? | A honvédelmi hozzájárulás- j sál kapcsolatban a Pénzügymi- l nisztérium (319/1964. PM. IX. i számú közleményében) _ ki- i mondta, hogy 1965. január 1- : tői kezdődően csak azoknak a ; hadköteleseknek a terhére kell | kivetni, illetőleg csak azoknak • a hadköteleseknek jövedelme­iből kell levonni a hozzájáru- : lást, akik az előző év december ; 31-ig a 21. életévüket betöltöt- \ ték és egy évet elérő időtar- ; tamban sorkatonai szolgálatot i nem teljesítettek. Ennek in- | dóka — mondta a közlemény ; —, hogy általában a hadköte­lesek a 21. életévük betöltéséig : halasztásban részesülhetnek, és j így az esetleges visszatérítéssel j járó felesleges munka elkerü- ; lése érdekében indokolatlan az í összeget levonni. \ E szerint a 21. életév betolté- [sét első ízben csak az 1944-ben i születetteknél kell figyelembe i venni. Ez a korosztály tehát í 1965 évre honvédelmi hozzájá­rulást még nem fizet. Dr. M. J. Heti jogi tanácsaink szony és lassan elöntötte a j méreg. Ö odáné elfordult s foly- \ tatta tovább a munkáját.: — Látja? — fordult a bi- \ zalmi kicsit diadalmasan a \ titkárasszony felé —, látja? j Látta. És kedve lett volna, \ hogy veszekedjen, kiabáljon. j Hogy megrázza ennek a hi- \ degszemü asszonynak a vál- \ lát, megrázza és azt mondja \ neki: azoktól fordulsz el, akik i az életkedvet adták vissza ne- í ked?' ■ i Aztán csak legyintett, na- gyón fáradtan és szomorúan. \ Nem kereskedés ez — nem \ adás-vétel volt —, ennyit ad- \ tam, ennyit adsz. Számonké- j rés? Csak ártana vele. Otthagyta a bizalmit, be- \ ment az irodájába, bezárkó- • zott és sírvafakadt. Először \ sírt ebben az üzemben, isme- j rősei bizonyára csodálkozva \ néznék, s lelke mélyén szé- \ gyenli is magát. De azért sírt, \ halk csuklásokkal, mélyen és \ elkeseredetten, egészen addig, j míg nem kezdett csörögni a \ telefon. Nem vette fel, csak \ néhány pillanat múlva, nát- \ hás volt a hangja, mikor be- ! leszólt. — Megfáztál? — kérdezte az i igazgató titkárnője, miköz- i ben bejelentette, hogy dél- i után üzemvezetői megbeszé- i lés. — Kicsit... Letette a kagylót, s elme- \ rengett. Aztán sóhajtott, ki- \ fújta az orrát s arra gondolt: : sok, nagyon sok tennivalója : van még. Bende Ibolya asszonynak az a ház, legyen valami vigasztaló az életében. Háromszor utaztak oda — ő és még néhányon, akiket rá tudott venni a segítésre. Nem ment könnyen — az asszonyok háztartási munkájukra hivat­koztak, gyerekekre, nagymo­sásra — a lányok nem szóllak semmit, csak eltűntek műszak után. A titkárasszony hetenként beszélt a tanáccsal, megsze­rezte az építőanyagot, vesze­kedett a villanyszerelővel, vi­zet hordott s lelket próbált ön­teni Bodánéba, aki úgy járt- kelt az épülő házban mint az idegen. Akkor mosolygott elő­ször, amikor végre meszelni kezdték a szobát, pörköltet főzött és világoskék szalagot kötött a kislánya hajába. A titkárasszony holtfárad- tan érkezett haza, a férje teát főzött és dünnyögött, hogy ez már mégis túlzás, ö pedig ki­ment a fürdőszobába, megcsap­kodta magát hideg vízzel és nagyon elégedett volt. Azóta alig beszélt Bodáné- val. Kevés ideje volt s az asszony sem kereste a talál­kozást. Most itt áll mellette, nézi. Vajon most is olyan fénytelen, törött a haja, mint akkor, vagy már elment né­hányszor fodrászhoz? — Azt hallom ... — kezdte volna, de Bodáné felcsattant. — Ha maga is azért jött, magának is megmondom. Nem vagyok köteles ... — Mások se kötelesek, itt erre senkit kötelezni nem fo­gunk — folytatta kicsit kemé­nyebb hangon a titkárasz­karjára. Az az érintéstől meg­rezzent és lassan felnézett. Vizeskék szeme volt, kifeje­zéstelen szempár, nem lehe­tett olvasni belőle. A titkár­asszony látta ezeket a szeme­ket könnybenúszva, alig fél esztendővel ezelőtt. Fekete ru­hát viselt akkor Bodáné, az urát gyászolta, szerencsétlen­ség érte őt az üzemben, ahol dolgozott. A fonónők sajnál­ták, vigasztalták, kérdezgették mivel segíthetnének. De a vé­kony, kissé hajlotthátú asz- szony szorosra zárta a száját — hallgatott. Egy rokona dol­gozott itt, valahol a másik részlegben, az mesélte el, hogy házat kezdtek építeni ezek a szegények s most félbemarad minden, s ki tudja, folytató­dik-e valaha? — Olyan ez szegény — mon­dogatta a rokon — nem tud segíteni magán... A titkárasszony hallgatta, gondolkodott. S már latolgatta — mit lehetne tenni. Eldugott pestkörnyéki községben laktak Bodáék — odautazott. A ta­nácselnököt kereste meg, az­zal beszélt. Az elnök először homlokráncolva fogadta a ter­vet, hümmögött, vonakodott, aztán úgy látszott, szégyell ne­met mondani. A titkárasszony biztatta, segítenek ők is, ki­jönnek egyszer-kétszer az építkezéshez, olcsó törmelék- anyagot is felhajt majd — csak legyen ennek a szegény

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom