Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-24 / 20. szám

AZ ELSŐ KÖSZÖNTŐ NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZERE II. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1965. JANUÁR 24, VASÁRNAP (Várallyai Béla felvétele) A Tápió mente már közölt rövid hírt arról, hogy az el­múlt hét egyik estjén megala­kult a tápiószecsői Egyetértés Tsz nőbizottsága. Érdemes er­ről bővebben is szólnunk. Öröm volt végignézni a mintegy nyolcvan főnyi asz- szonyseregen, akik a tsz föld­jén összekovácsolódva már megértették az összefogás je­lentőségét. A nőbizottság meg­választotta vezetőségét Az asszonyok, lányok a választá­son azokra adták, szavazatu­kat, akik már eddig is bebizo­nyították, hogy megfelelnek a bizalomnak. A vezetőség el­nöke Pál Jánosné lett, a gaz­dasági ügyintéző Fejős Ferenc- né, és sorban a többiek: Len­gyel Lászlóné, Gazsi Károly- né, Lesti Rafaelné, Palotai Já- mosné, Kiss Józsefné és Szabó Lászlóné nyerték el az asszo­nyok bizalmát. Nem hagyhat­juk ki a kilencedik nőt sem, a mindannyiunk által szeretett Dósa Jánosnét, akit kultúrfele- lősnek választottak meg. Miért éppen őt, és miért éppen erre a posztra? Ennek is megvan a magya­rázata. Julis néni már közel 15 éve tevékenykedik a népi együttesben. A tsz nőtagsága pedig nagyon szereti a munka után a szórakozást és a vidám­ságot. A megalakulás alkal­mával is zenés klubestet tar­tottak, és nekem mint népmű­vészet kedvelőnek ujjongott a lelkem a sok szép hagyomá­nyos népdal hallatára, melye­ket ott eldaloltak. Csak úgy zengett az épület az éjszakai órákig! Nem kívánkozott biz’ haza onnan senki! Julis, néni már toborozta is a jó hangú menyecskéket, mondván, hogy alakítsanak egy asszonykórust. Az asszonyok azonban egyelő­re még csak az „ajtófélfánál" gondolkodnak. Kívánunk a tsz nőbizottsá­gának eredményes munkát. Szorgalmas munkájukkal to­vábbra is segítsék a közöst, munka után pedig legyenek mindig ilyen vidámak, fiatalo­Ofella Sándor It ** % ti« fiit fii a Évii tanfolyamok Járásunkban huszonkét he­lyen indulnak be holnap a há­romhetes téli tanfolyamok. Keretében valamennyi terme­lőszövetkezetben lesznek elő­adások, kivéve a szentmárton- kátai Kossuthot, ahol a bein­dulás későbbi időpontra toló­dott el. A tápiószentmártoni Rákóczi Tsz tagjait a község­ben indított tsz-akadémiára mozgósítják. A járási pártbizottság épü­letében mintegy 45 járási elő­adó készült fel az előadások­ra. A téli estéken ismertetik majd a szövetkezetek előtt álló gazdasági és politikai fel­adatokat, választ adnak a tsz- tagság problémáira. Tízezer fiú és leány indul a kulturális szemlén Az aranyérmesek májusban találkoznak egymással — Humor, zene, próza Nagy- káta színpadán. A járási mű­velődési ház színjátszód feb­ruár hó 7-én mutatkoznak be önálló műsoros esttel a nagy- kátai közönségnek. A járási KISZ-bizottságon az újságíró rendelkezésére állnak az 1964—65-ös Sziklai Sándor kulturális szemle je­lentkezési adatai. Mai fiatal­ságunk arcképének markáns voTiásai ezek. A nagykátai járásban meg­haladja a tízezret azoknak a fiataloknak a száma, akik a verseny valamely követelmé­nyének teljesítését vállalták. Kedvüknek, képességüknek, elképzelésüknek megfelelően jelentkezhettek, s éltek is a lehetőségekkel. A jelek szerint pagy népszerűségnek ör­vendenek a különböző szellemi vetélkedők. Például Tápiószecsőn szinte hihetetlen nagy számban, kétszázan jelentkeztek, s ez­zel elvitték a pálmát még a nagykátai gimnázium elől is. Viszont a gimnázium vezet a József Attila olvasómozga­lom területén. Négyszötvenen akarják megszerezni az arany, ezüst- és bronzjelvényeket. Ha igaz, Tápiószecsőn látogatják majd legtöbben az isme­retterjesztő előadásokat, a különböző akadémiákat, két- ezeregyszázan. S igaz lesz, ezt mutatják a tavalyi ered­mények, s az eddigi idei ta­pasztalatok. A közös színház-, mozi-, hangverseny- és mú­zeumlátogatásokon a járás te­rületéről kétezren vesznek részt. Hat községben indult vagy indul ifjúsági film­klub, Nagykátán, Tóalmáson, Tá- piószőllősön, Szentmártonká- tán, Tápiógyörgyén és Far­moson, összesen 215 résztve­vővel. Szeretnek járásunkban tán­colni is a fiatalok, ötszáz­negyven pár jelentkezett á társastánctanfolyamokra. Há- romszázhatvankilencen mű­ködnek közre a színjátszó Zsilettes önmerénylet Különös módon nyilvánult , meg a közelmúltban Kókán a gyermeki és az apai „szere­tet”. A nem mindennapi, vé­res kimen etalű családi „idill” szereplői: Pozsgai Ist­ván kókai lakos és vele egy házban laikó lánya, özv. Ru- zsák Ferencné voltak. Pozsgai unokái a füstölőből engedély nél­kül leemeltek egy szál kolbászt. Emiatt Pozsgai és a lánya kö­zött tettlegességig menő szó­váltás támadt. Pozsgai néhány nap múlva bosszút állt. Le­fekvéskor — a rendőri nyo­mozás megállapításai sze­rint — saját zsilettjével megvágta a nyakát, s az esetet úgy tüntette fel a későbbiekben, hogy azt a lá­nya követte el. Természetesen a zsilettes önmerénylet nem volt életveszélyes, olyannyira nem, hogy pl. Pozsgai a saját lábán tudott kimenni a men­tőautóba. A családi idill a bíróságon folytatódik. Pályázat Az MSZMP járási bizottsá­ga pályázatot hirdet a mar­xizmus—leninizmus esti egye­temen való részvéteire. Az egyetem első évfolyama 1965. szeptember 1-én indul Nagy- kátán. A jelentkezési batáridő: 1965. február 15. Jól sikerült szellemi vetél­kedőt tartottak a tóalmási fia­talok az elmúlt vasárnap. A tápiószőllősi posta ügyéről, egyáital Perjési Sándor házáról van szó. Perjési és családja saját házának egyik részében lakik. Háza más részét 1952 óta különböző szer­vek foglalták el, jelenleg éppen a posta tartja meg­szállva. Ez így önmagá­ban még nem lenne baj. A baj máshol kezdődik. A ház régi építésű pa­rasztház. Építésénél sem megfelelő alapozás, sem szigetelés nem történt. Az épület az évek során egyre romlott, a tető most már leszakadással fenye­get. Perjési, a tulajdonos többször kérte a Budapest és Vidéke Postaigazgató­ságot, hogy legalább azt a részt javíttassa meg, melyet elfoglal. A válasz mindig elutasító volt. Ar­ra hivatkoztak, hogy pén­zük csak belső tatarozás­ra van. Perjési Sándor ezek után felmondott a postának. Am az Igazgatóság a felmon­dást nem fogadta el, mondván, hogy egyéb al­kalmas helyiség erre a cél­ra nincs a faluban. Perjési a termelőszövet­kezet kocsisa. Nincs olyan körülmények között, hogy új házat építsen magá­nak. Ha a postától az el­foglalt házrészt visszakap­ná, akkor a saját maga ál­tal lakott rész lebontásá­ból nyert értékből a ház másik részét meg tudná ja­vítani. Nemcsak Perjési Sán­dor érdekében, hanem az egész község nevében ja­vasolnánk azoknak, akiket illet. Közös összefogásból építsünk egy szép, új postát Tápiószőllősön! A községi tanács már felajánlotta a község leg­szebb, legközpontibb ré­szén a telket. Ezenkívül 50 ezer forintot is ad erre a célra. Biztosra vehetjük, hogy a község lakói is hoz­zájárulnának bizonyos tár­sadalmi munkával az építkezéshez. Mindezekről már van tudomása a Postaigazgató­ságnak, azonban minded­dig még nem nyilatkozott. Meglepő ez és furcsa. tJj- ssilváson, nagyrészt ha­sonló feltételek mellett, már régen felépült az új épület. Tápiószőllősön mi­ért lenne ez lehetetlen? Megoldódna a posta elhe­lyezése, a posta vezetőjé­nek lakásproblémája, s nem utolsósorban Perjési Sándor háza is megmene­külne az összedöléstöl. Vagy azt várják, amíg a fejükre dől a háztető? Juhász Imre A szigorú tanító bácsi meséli, szeptem­bácsinak” Garázda testvérek Bűnvádi eljárás indult Ba­lázs János és Balázs László szentlőrinckátai lakosok ellen súlyos testi sértés bűntettének gyanúja miatt. A Balázs-test- vérnk a közelmúltban a Szent­lőrinckátai Földművesszövet­kezet 1. számú kocsmájának udvarán úgy megverték Unyi János szentlőrinckátai lakost, hogy azt a mentőknek a jász­berényi kórházba kellett szál- lítaniok. A garázda testvérekre példás büntetés vár. Iván Mária rajza Egy fiatalember akit a gyerekek bér óta tanító neveznek: Az ablak előtt szelek fúj­nak. A magas nyárfák té­liesen sustorognak. A nap az ablakra süt, de nincs ereje. Az osztály csendben rajzol. A buksi fejek fer­dén nézik a rajzfüzetet, az ujjak a színesek között vá­logatnak. Néha suttogás hallatszik, „figyeld! fi­gyeld!” és titokban mutat­ják egymásnak úgy, hogy én ne lássam, mert még nincsenek egészen kész. Két osztály tanul együtt. Nem zavarják egymást, megszokták. Az ablak felől, középen egy szőke, kerek fejet látok. Annyira elme­rül a rajzolásban, hogy se lát, se hall. A kis elsős Sal- lai Kálmán. Nővére, Györ­gyi, már harmadikos, a másik padsorban ül. Bár­ki első pillantásra meg­mondja, hogy testvérek, annyira hasonlítanak egy­másra. Arcuk vonása, ha­juk színe, göndörsége, mind, mind egy. Szemük, szájuk mindig nevet. Örán semmi panasz nincs rá­juk, csendesek, jó gyere­kek, bár a szünetben nincs hangosabb náluk. A kis Kalman mindig nevet, a bemutatkozása nekem mégsem mosolygós volt, akkor szeptemberben. Azon a bizonyos első na­pon, életem első tanítási napján, kezembe vettem a kikészített könyveket, füze­teket, naplót, és azzal in­dultam be az osztályte­rembe, hogy — szigorú le­szek! Összeráncolt homlokkal, néztem a sok csodálkozó, kíváncsi szembe. — Vegyétek elő a füze­teiteket! — szóltam eré­lyesen az elsősökre. Az egyik füzet bekötve, a másik kötetlen feküdt a kicsik előtt. De, látom ám, hogy az én Kálmánom előtt üres a pad teteje. — Hol vannak a füze­teid? — kérdezem, s a vá­lasz nem késik. A szeme­ket könny borítja el, és lá­tom,^ hogy a szivárvány színű cseppek legurulnak az arcon, le a száj szegle­tébe, s onnan rápotyognak az ingecskére. ““ Tanító bácsi, — mond­ja életem első osztályában az első száj —, anyuka még nem vett... — és szi­pog hozzá kétségbeesetten. De ebben a pillanatban hol van már az én nagy szigorúságom! Hol az erős elhatározás? Odalépek hozzá, kócos fejét megsi­mogatom és vigasztalom. — Jól van na, azért nem kell sírni. Majd lesz neked is füzeted — és leültetem a helyére. Az osztályomban mindig csend van és fegyelem. A másik Sallai, a Gyön­gyi? Szőke ő is, de róla majd egy más alkalommal be­szélek. M. g-) Nőbizottság-választás zengő népdalokkal Összedől-e a tápiószőllősi posta? együttesekben, a népitánc­csoportokban kétszáztizenhár- man, az irodalmi színpadok produkcióiban százötvenné­gyen. A szavalás művészetét öntevékenyen ötvenhármán művelik, kevesen bíznak sakktudásukban, mindössze huszonegyen. Szimfonikus, népi, illetve esztrádzenekar működik Tá­piószelén, Szentlcrinckátán és Tápiószentmártonban. Ez utóbbi község Újszilvással vetélkedik a bábjáték terén. A fiatalok jelenleg saját községükön belül mérik össze erejüket. A járási színvonalversenyek a jövő hónapban indulnak. Elsőnek február 28-án Nagy­kátán, a művelődési házban a tánczenekarok versenyét, és a társastáncversenyt rendezik meg. Ezt követi március 14-én Tápiószentmártonban az irodalmi színpadok és a szín­játszó csoportok, rá egy hétre Farmoson a népitáncegyütte­sek, népi zenekarok és ének­karok bemutatója. A aranyérmesek pedig má­jusi járási ifjúsági találko­zón találkoznak egymással. Addig azonban még tanul­ni, próbálni, gyakorolni kell. Deregán Gábor BEJÁRÓK. FIGYELEM! Találkozó a jövő vasárnap délután Jövő vasárnap, azaz január 31-én délután 5 órára a já­rási művelődési ház, a szak­maközi tAzottság és a községi tanács végrehajtó bizottsága ankétra hívja meg a Nagyká- táról és környékéről Buda­pestre járó dolgozókat. Elő­adást tart Drukker Tibor, a SZOT kiküldötte. Szóba kerül többek között az utazási idő megrövidítése, a bejárók kul­turális érdekvédelme, a falu és a gyár kapcsolata. Az ankéton ott lesznek a budapesti V., VIII., X. és XIII. kerületek azon üzemei­nek vezetői is, melyekben nagykátaiak dolgoznak. Minden bejárót várunk, te­hát jövő vasárnap délután 5 órakor a járási művelődési ház színháztermébe! MAGASFESZÜLTSÉG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom