Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
1965. JANUÁR 24. VASÁRNAP PEST hegyei \JCívltm » ÁGOSTON IMRE: DADOGÓ DAKTÍLUSZOK Csordul-e néha felém nevetésed Kedves hallod-e hangom tiszta szavát vagy a távol szertezilálta a légbe a szélbe nevem már Gőzkalapács kalapál agyamon még hallani szörnyű rettenetes ütemű dobogását játszi szeszélyek szép nyarak víg tavaszok lágy őszök méla zenéje horkanó paripák szügye reszket a nap már éjbe hanyatlik az ormok ölébe a partok visszaverik aranyát azután tovatűnnek tétova árnyak után lohol végig az úton reszket a Hold nyila és remegőn fut a vizen tejtested fonalát buzgón lepergetik immár agg kezek állad alá vászonból készül a kendő bennem a régi dalok üteméből az első szép szerelem festette szemed tűnődik a tájon Mondd Kedves dadogó dalom hallod-e mégis vagy becsukódtál s árnyaid földre omolva kúsznak a szívem pitvara táján várják hogy hatalomra kerülve örökre megöljék bennem az élet kis lobogását ó pedig emlék csak tova-nyárról lesve a szélben merre vagy merre kacagsz és hallod-e hangom csobban-e friss neszezéssel a múltból csobban-e csordul-e néha felém nevetésed Kedves Nem honnan; hová nulmányai tovább szélesítik látókörét. Rendszeres olvasója és gyűjtője lesz a Népszava legális és illegális kiadványainak. Mint gyakorló tanár és mezőgazdász illegális kapcsolatot keres az omszki gabonakísérleti intézettel. Franciaországon keresztül bonyolítja levelezését és a kiadványok cseréjét. Minden érdekli, ami új, ami arról a másik világról ad számot. A negyedik: harminchétben néplázítás bűntettével vádol- tan került a nyíregyházi törvényszék büntető tanácsa elé. A vád: fellázította a nyíradonyi parasztokat. — Abban az esztendőben hihetetlenül magas adókat róttak ki a népre. Volt olyan földnélküli parasztember, akit nyolcszáz-kilencszáz pengő megfizetésére akartak kötelezni. Ha senki nem áll ki mellettük, mindenüket elveszítették volna... Energikus ember. Míg beszél, nem marad meg a széken, éveit s vaskos alakját meghazudtoló fürgeséggel jár fel-alá, szívja egyik cigarettát a másik uitán. Csak a szava lassú, megfontolt, mint a sokat tanult, sokat tapasztalt embereké. — A kötelességem volt... A lázítás sikerrel végződött. A törvényszék büntető tanácsa, ha felháborodottan is, de kénytelen volt tudomásul venni, hogy nem folytathat eljárást annak az osztálynak egyik tagja ellen, amelyet képviselni elsősorban hivatott. Ha pedig a „lázító” ártatlanak nyilváníttatik, szemet kell húnyni a lázongó parasztok felett is. Nem tagja semmiféle pártnak; iránytűje haladó gondolkodása, humánuma és becsületessége. Ez vezeti át a történelem legnehezebb évein. S bár élete értelmének tekinti tanári hivatását, negyvennégy tavaszán, a német megszállás hírére fizetés nélküli szabadságot kér az Akadémián. Nem hajlandó tanítani. A gazdasagába, kísérletei közé menekül s üldözötteket rejteget — így vág vissza. N egyvennégy novemberében azonban az ösztönös cselekvések ideje lejárt. Amit addig csak meg- érzett, azt most már tudatosan folytatja tovább. Az ötödik mérföldkő már tanúságtétel és elkötelezettség az új, a más rendű világ mellett. Előbb a szovjet hatóságok, majd az Ideiglenes Kormány megbízásából gazdasági felügyelője lesz Szabolcs megye ligetaljai járásának. S közben, néhányad magával, szervezi és megindítja a Gazdasági Akadémiát. A földreform során meghagyott száz hold földjéről önként lemond, hogy ezentúl csak a tanításnak és a tudományos kutatómunkának szentelhesse minden idejét A két esztendővel azelőtt még jelentős birtokkal rendelkező ember önszántából fordít hátat osztályának s kész új életet kezdeni, amelyben egyetlen vagyona tudása és hite. Negyvenhat májusában önként lép a kommunisták soraiba. Ez életének hatodik s egyben legjelentősebb mérföldköve. Ügy érzi, végre rátalált az egyenes útra, ahol a legfőbb értékmérő a munka és a becsület. Tévedett — Néhány hónappal később b-listáztak. Az ok: nem megfelelő szakképzettség. (Három diplomával!) Akkor tapasztalta először, hogy az új világ építésének útja sem olyan egyenes, mint ahogy első felbuzdulásában elképzelte. De megmaradt hite s embersége s néhány hónappal később visszakapta az igazságát is. Alosztályvezető a Földművelésügyi Minisztériumban, osztályvezető a Tervhivatalban, az első Országos Mezőgazda- sági Kiállítás igazgatója, földművelésügyi miniszterhelyettes, majd az Agrártudományi Egyetem dékánja. S mindvégig tanár. A mezőgazdasági tudományok kandidátusa. Yfáromezer kötetes könyvJA tára ritka érték. Jobbára mezőgazdasági szakkönyvekből áll. A legrégibb, Mathiolus: Krauter buch-ja 1560-ból való. S a birtokában van o legelső magyar nyelvű mezőgazdasági szakkönyv is, Lippai János 1662- ben íródott Kalanderium oeco- nomicum-ja. Maga is szakító, eddig harminchét önálló műve jelent meg. Februárban kerül az üzletekbe a gabona- kérdésről szóló új kötete. Napi öt órát alszik, a többi a tanításé, a kutatómunkáé, az írásé. Fáradhatatlan ember. Messziről érkezett, mégis célhoz ért. Közénk. Mert soha nem az a fontos, ki honnan indul, hanem az, hogy hová jut el. Ez határozza meg hovatartozását, emberi értékét. Prukner Pál Csák Gyulai 1 MMsetubeh rpppen most húsz esztent-j deje, hogy magismertem Nagybajomi Pétert. Juhász volt Ágota-pusztán, a Med- gyessy-uraság számadója. Cudar tél volt akkor, de a frissen szerveződött földosztó bizottság szorgalmasan s lelkesülten járta a határt, hogy listát készítsen mindazokról a javakról, amelyek tulajdonjoga immár a népre száll. Gyerekfejjel ugyan, ám felnőttnek szóló pozícióval én is a bizottság tagjaival utazgattam. Szép írású diák lévén, azt a tisztet kaptam, hogy jegyzőkönyvet készítsek a földosztó bizottság hivatalos megnyilatkozásairól, valamint összeírjam a bediktált javakat. Ágota-pusztára szánkóval érkeztünk. Nagybajomi Péter számadóhoz. Őrá bízta a pusztát az uraság, amíg vissza nem tér... Igen hideg volt az idő, de nem fáztunk, mert majdnem végig gyalog jöttünk, meg aztán hevített bennünket a büszke' tudat, hogy gyönyörűséges ügyben járunk. Hanem a számadó lehű- tötte kedvünket. Konok képpel állt botjára támaszkodva az ajtaja előtt s szótlanul hallgatta kisded csoportunk beszédjét küldetésünk jellegéről. — Itten pedig nem lesz összeírás — jelentette ki vé- —griff higgadt hangon ugyan, de láthatóan mindenre elszánva. Győzködtünk mi jobbról, balról, pecsétes írásokat mutattunk, fenyegetőztünk, de nem volt hozzánk több szava. Az írásokat meg sem nézte. Nem tehetett mást a bizottság, mint visszafelé fordította a szánkót, azzal a megjegyzéssel, hogy ismét itt leszünk holnap, de akkor már fegyveresen. A biztonság meg a hitel okából engem ott kint hagytak azzal a paranccsal, hogy nyitva legyen a szemem és amit csak tudok, titokba azért írjak össze. Amikor a birkák körüli teendőt ellátta, bementünk a házba. Ekkorra szürke lett az ég és enyhülni kezdett az idő. Lámpát gyújtott odabent és megmelegítette a déli maradékot. — Kása — fordult hozzám ismét csak közönyös hangon. — Szereted? J ól bevacsoráztunk, aztán földre terítette a szűrt és odafeküdt, nekem meg a vacokra ágyazott. Eloltotta a lámpát s attól kezdve csak pipája parazsát láttam. — Magának nincs családja? — kérdeztem. — Nincsen. — Miért nem akarja az ösz- szeírást? — Csak. Beláttam, nem tudhatok; vele beszélgetni, ezért befele 1 fordultam és elaludtam. Korán reggel rettentő kutya- \ ugatásra ébredtem. Azonnal a kisablakhoz ugrottam, mert azt hittem, a mi bizottságunk érkezett. Láttam is a ho- dály körül egy embert mozgolódni, de azt nem ismertem. A számadó úgy tett, mintha nem is hallaná a kutyát. Szalonnát sercegtetett a vályogtűzhelyen. — Péter bátyám! — kiáltottam rá izgatottan. — Viszik a birkákat! Csakugyan azt láttam, hogy a hodály körüli ember nyakába emel egy birkát és megindul vele gyalogosan, neki a végtelen pusztai fehérségnek. — Nézze hát, hogy viszik! Mellém lépett, kitekintett, aztán, nyugodtan bólintott. — Így szól az egyezség. — Micsoda egyezség? — Ónos eső, jégverés, két birka a reszelés — szavalta a juhász, visszalépve a tűzhelyhez. Láthatóan szórakoztatta hirtelen támadt izgalmam s talán mert beszélő kedve lett, talán mert igazán meg akarta magyarázni botjával, hogy mentem ösz- szerogyott az állat. Most már aztán nem lehetett megtojat- ni. — Így vesztettük el a fogadást — fejezte be különös előadását a számadó. — És azóta minden jégveréskor odaad egy birkát? — faggattam hitetlenkedve. — Oda — bólintott a juhász. — De hát: hogy számolt el vele az uraságnak? — A jó juhásznak, gyerekem, — oktatott á pásztor — annyi a fizetsége, amennyi birka hullik el a nyájból. És annyi hullik el, amennyit a jó juhász akar. — De ha egyszer csak nem adna többé? Hiszen papír sincs arról a megállapodásról. — Az a jó, hogy nincsen papír. A papír elvész, elmossa az idő, az adott szó meg örökké tart. ~\rem tudtuk folytatni a vi- 1* tát, mert megérkeztek a földosztók, fegyveres kísérettel. A számadó most már nem ellenkezett. Azt mondta: tegyük, amit akarunk, ő úgyis elköltözik Dunántúlra egy rokonához, ott akar meghalni. Akadálytalanul végezhettem hát tisztemet: szorgalmasan összeírtam mindent, amit a pusztán találtam, ami a múlt idők hagyatékaként most már a népre szállt. S feljegyeztem — nem az irkámba, csupán a fejembe — a számadó történetét, amit húsz esztendős késéssel bár, de átnyújtok a köznek. Európa közepén és a huszadik század közepén örököltük ezt is. az iménti jelenséget, előadta apja kötötte az egyezséget, amit aztán őneki is tartani kell. Az ő apja, meg az előbb itt járt embernek az apja lókötők voltak a szó szoros értelmében, amolyan betyárivadékok, akik nehezen tudtak a munkásember életébe illeszkedni. Pásztorok, de azért városokba jártak, ku- peckedtek és bizony jónéhány ökröt, meg lovat is el-elkötöt- tek. Egyízben összeakadtak az újjalusi vásárban és alaposan megtréfálták egymást. Azzal állított az én szám- s adóm apja az ivóba, hogy ! megtojatja Rózsa András lo- í vát, amelyik kint állott a kocs- i maajtó előtt. Biztosra ment • a trükkje sikerében, mert l előzőleg a ló farához tartott j egy tyúktojást, amit a kanca \ be is szippantott s csupán azt \ kellett tennie, hogy horpaszon ! bökni a lovat és menten ki- \ esik a tojás. Máskor is csi- i nálta már ezt és mindig be- i vált. Igen ám, de Rózsa András ; mindent látott odabentről, ; mindamellett úgy tett, mint- : ha miről sem tudna. Fogadást i kötöttek, amely szerint Nagy- ; bajomié lesz a kanca, ha meg- \ tojatja. Ellenkező esetben \ azonban élete végéig annyi- \ szór egy birkát ad Rózsa \ Andrásnak, amennyiszer je- \ ges eső, vagy jég esik az ágo- í tai határban. „Még a fiam is ! megadja!” — csapott a má- \ sik tenyerébe Nagybajomi. \ „Hát, lássuk...” — felelte Ró- \ zsa és kimentek a kocsma elé. (Ott a lova fejéhez állt Rózsa \ András, aztán rákiáltott, hogy '{„Szerbusz Pönci!” — s úgy £ vakszemen vágta olmos végű Jog- és Állattudományi karán. Pedig nem lett volna szüksége sem a tanári állásra, sem a három diplomára. Harmincötben anyai nagyapjától háromszázhuszonhat hold földet örökölt. Élhetett volna annak jövedelméből is. Mégsem ezt tette. E llentmondásokkal terhes, .bonyolult életút Penyigey professzor életének eddigi ötvenöt esztendeje. Az okát vagy az okait keresem. S a választ a kérdésre: hogyan jut el valaki odáig, akinek háromszázhuszonhat hold föld a birtoka, hogy szembeszegüljön, majd hátat fordítson annak a társadalmi osztálynak, amelyből maga is származik, A szálak messzire vezetnek. — Apám arra tanított: mindig az emberek között élj, fiami — emlékezik. — S hogy szavának nyomatékot adjon, ugyanabba a nyíradonyi elemi iskolába Íratott, ahová a többi, hasonló korú parasztgyerek járt. Itt ismertem meg először az életet olyannak, amilyen. És ezért soha nem tudtam eléggé hálás lenni az apámnak. Ismerkedés a valóságos élettel, az egyszerű embereik sorsával. Gyermekfejjel még nem vonhatott le belőle társadalmi tanulságokat. De ezek az esztendők mégis meghatározták további életútját azáltal, hogy kitörölhetetlenül belevésődtek emlékezetébe. Életének ezt az első nagy mérföldkövét követi a másik: gimnazista korában a kezébe kerül Marx életének regénye. Elolvassa. — Nem tudatos szándékkal vettem a kezembe. Inkább csak a kíváncsiság ösztökélt. Az olvasás szenvedélye nálam akkor kezdődött. Nem is ezzel a könyvvel. Krúdyval. Azt hiszem a Kápolnai földosztás című művével. (A közelmúltban elhúnyt Kellér Andor mellett dr. Penyigey Dénes birtokában van a legnagyobb Krúdy-gyűjtemény: kilencven eredeti kiadvány.) Ez a könyv döbbentett rá először arra, hogy csak úgy lehet becsületes az életem, ha azokért az emberekért élek, akikkel együtt ültem a nyíradonyi elemi iskola padjaiban... A harmadik mérföldkő nem kevésbé fontos: a tanulás. A Gazdasági Akadémián és a két egyetemen folytatott ta/ ft T7- arácsony táján ripor- í J\. készítettem dr. Ma- f, gyári Andrással, a göi döllői Agrártudományi Egye- $ tem rektorával egy régi, húsz f, év előtti karácsonyról, amely- J nek igazi tartalmát az adta, í hogy néhányad magával a í debreceni Gazdasági Akadé- ff mia feltámasztásán fárado- ff zott. Sikerrel. Kerek húsz 'f esztendeje, 1945 januárjában ez volt az első felsőfokú me- ft zőgazdasági tanintézet az or- ff szágban, amelyik — már fel- ff szabadult területen — meg- ff kezdte működését. ff — Ebben a munkában nem $ kis része volt dr. Penyigey % Dénesnek, egyetemünk dékán- ff fának — idézte a múltat el- ^ gondolkozva a rektor. Aztán í váratlanul különös kérdést ff tett fel: — Milyen társadalmi ff osztályba sorolná azt az em- % bért, akinek a felszabadulás $ előtt háromszázhuszonhat hold $ földje volt? Í k zóta többször kerestem ff már Penyigey profesz^ szórt a hivatalában, ff megtalálni azonban hetekig ff nem sikerült. Őszintén be- ff vallom, egy kicsit furcsállot- í tam a dolgot: micsoda dékán 4 az, aki soha nem tartózkodik ff a hivatalában? — de aztán ff mindig azzal vigasztaltam ff magam, hogy nincs szeren- ff csém, majd legközelebb. Pe- ff dig — ma már tudom — nem ff is a szerencsével álltam hadi- ff lábon, hiszen az egyetem dé- ff kánja mindannyiszor az épü- ff letben tartózkodott, csak ép- ff pen hivatala helyett a munka- f, helyén, ■ a növénytermesztési ff tanszéken, amelynek tanszék- f vezető professzora. y f Elnézést kér, magyarázkodik: f, — A dékáni hivatalban csak ff aláírok... Igazán jól azon- ff ban itt, a tanárok és a hall- í gatók között érzem magam. ff Hogy miért? - Harmincöt esz- ff tendeje tanárkodom. 1930 ff óta, hogy megkaptam a dip- ff lomát a debreceni Gazdasági f. Akadémián. ff Harminc augusztusában ff ideiglenes gyakorló tanárként f kezdte. Harminchat január- f jában véglegesítették. Har- ff mincnyolc nyarán megkapta ff tanársegédi kinevezését. Köz- ff ben, magánszorgalomból, böl- f, csészdiplomát szerzett a deb- ff receni Tudományegyetem ff Bölcsészettudományi karán ff és ezt követően summa cum í laude eredménnyel az állam- J tudományok doktorává avat- ' ták fel a Tudományegyetem
