Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
rest HEGYEI KrMirlafi 1965. JANUÁR 24, VASÁRNAP PAPP MIKLÓS: MINDENKINEK Salak-világból felbukkantál: kemény törvény idézett téged, versekben új sorsot mutatni s megöklözni a mindenséget, elmúlt koroktól voltál gyáva, alig tudtad fogni a tollat, régi zenékbe mostad a lelked: semmi-garasod tányéroztad, s fosztó felhők mögül a nap: meleg törvény hívott: a gyermek, gömbölyű örömmel kacagtál nótás-kis karok énekeltek, sokukért jöttél friss világra s izzó törvény muszájra int: nem Iepkézhetsz a könnyű réten: értük vigyenek szárnyaid, úgy élsz, mint akinek kevés a van, s a „lesz” pergesse véred, közöttük élsz meggyorsult mában s gyötrelmesen-gyönyörűséges mi-utunkra kereked fusson, s tengerként — egy táblák között, légy büszke, hogy a nyűtt ruhából mindenki szépbe öltözött... Küszködősen nagy korban élhetsz, s ha rád is szólnak: meg ne fuss! Uj nagyság, hogyha magad árán nagyon sokaknak adni tudsz! Erő és szépség FÖLDEÁK JANOS: TALÁLKOZÁS December elején kedves hangú levelet kaptam a ráckevei Ady Endre Gimnázium önképzőkörének diák jegyzőjétől, Horogh Emíliától. Hivatkozva tanárának, dr. Kovács Józsefnek tett korábbi könnyelmű ígéretemre, arra kért, vegyek részt az önképzőkör legközelebbi ülésén és beszéljek a diákoknak a szegedi kortársaimról, Móra Ferencről, Juhász Gyuláról és József Attiláról. Nem háríthattam el a meghívást, mert kötött az ígéret. Bízva emlékeim sokaságában. nem is készültem föl, de Meghökkentem kissé, amikor a kévéi gimnázium nagytermében a várt harminc- negyven diák helyett vagy háromszáz szempár kereszttüzében kellett a dobogóra lépnem és beszélnem régiekről. Azt hiszem, minden előadó megérzi, támad-e közte és hallgatói között közvetlen kapcsolat, ami nélkül süketté tompul a mondanivaló. Én már a legelső másodpercek után határozottan éreztem, hogy a gyerekek feszült figyelemmel várjál#: a szót, mert megfogta őket a téma. A tanárok pedig elhatározták, hogy házi dolgozatban számoltatják be a diákokat. Nemrég vaskos borítékot hozott címemre a posta Ráckevéról. A dolgozatokat találtam benne. Érthető kíváncsisággal olvastam végig a teleírt irkalapokat, hiszen ezekből mérhettem le, mi maradt meg hallgatóimban önképzőköri csevegésemből. A gyerekek meglepően helyes ítélőképességgel ragadták meg a lényeget. Mózes Mihály, a gimnázium III/A osztályának tanulója levélformában írta meg dolgozatát. így kezdi: „Kedves Laci bácsi! Először is szeretnék köszönetét mondani azért, hogy előadásával ilyen felejthetetlen élményt nyújtott számomra. Érdeklődéssel vártam ezt az előadást, de annyi érdekes és új dologra, amennyit ott hallottam, bevallom, nem számítottam ...” Az érdekeset és újat — amint dolgozatában írja — az jelentette számára, hogy egy-egy mondatból megismerhette például Móra Ferenc igazi, emberi arcát. Megtudta, „hogyan dolgozott, hogyan viselkedett embertársaival szemben”. Majd így folytatja: „A diák megtanulja azt, amit egy író életéről tudni kell, de azt, hogy milyen volt, mint ember, a tankönyvből nem tudhatja meg.” Tóth Julianna ezt írja: „Minden egyes szava jobban és jobban megismertette a három nagy ember életfelfogását, vágyait... Megismerhettük jellemzőbb külső és belső tulajdonságaikat... Nagy írónk (Móra Ferenc) barátságos arcát, a múzeumához ragaszkodó igazgatót, az urak előtt soha meg nem alázkodói embert. Juhász Gyula csúnyának mondott arca is széppé vált M. L. szavainak tükrében... Az előadás minden mondata újat adott számunkra, hisz három igazán nagy magyar ember életét ismerhettük meg egy negyedik barát őszinte elbeszéléséből.. Cserna Gábor: „... úgy érzem, hogy mélyebb betekintést nyertem a három író, illetve költő életébe ...” Kozma Erzsébet, a II/B osztály diákja valóságos riportot írt, szószerinti idézetekkel, dramatizált részletekkel, hat oldalon. Bencsik Beáta a II/B osztályból : ,,... számunkra nagyon értékes volt az előadás, mert felébresztette bennünk az irodalom iránti érdeklődést.. Kovalewsky Ágota, a III/A- ból: .. nagyon sokat kaptam, főként történeti adatokat, amit később fel tudok használni...” Kiss Erzsébet III/A osztályú tanuló: „Móra nevét már gyermekkorunkban megismerhettük a meséskönyvekből. Önkéntelenül is egy tömzsi, fehér hajú bácsinak képzeltük, aki mindig a gyerekek között van, nekik mesél. Tévedésünkre most jöttünk rá.” (Dolgozatában arra az izgalmas jelenetre utal, amikor a szegedi múzeumban a húszas évek elején Móra Ferenc egy zsugorított csontváz előtt a vakmerőséggel határos bátorsággal tetemre hívta a' gyilkos ellenforradalom vezérét, Horthy Miklós kormányzót.) Katona Katalin a III/C osztályból: „Nem akarok frázisokban beszélni, de az előadás nagyon tetszett. Hogy miért? ... Azért, mert az előadásban nem azt a száraz irodalmi anyagot kaptuk, az írót és a ‘költőt nem mint művészt, hanem mint mindennapi embert ismertük meg...” Németh Eva III/ C: „... szerintem sokkal többet s jobban meg lehet így, ilyen színes előadásban tanulni s jeVIHAR BÉLA: A PÚPOS ÓRIÁS A vén Pilis, a púpos óriás, ködöt horkolva alszik, s gubancos, tépett, tövises subáját a esőrös szél fürgén tépdesi. Vállán a jó öreg könnyű batyut, halomnyi váromiadékot tart, s mellette, mint mihaszna gyűjtött néhány rezgő bokor, fakuló bogyó, zizegő, fonnyadt, piros levélcsomó, és kiserkedő, büszke kis szakállal egy-két pirinyó kecskefi lapul. Szunnyad a púpos, fáradt óriás, kőszemét lezárta, elaludt, s bazaltcsont mellét fehér pihés prémmel befedte a hó. Az alkonyaiban, ősz hajú hegyapó, komor, néma Pilis, ösvénnyel ráncos orcád nézem én, már szólítnálak, s feleletlenül dúló kérdések gomolyognak bennem, míg homlokodra vándorló madárként odaröppen egy csilingelő csillag. (Foto: Kotroczó) gyezni költőkről és írókról,; mintha az ember csak száraz,! adatszerű tankönyvekből is- J meri őket...” Hasonlóképpen vélekedik Kovács Márta is a III/C-ből: „Sokkal jobban meg lehet ismerni egy költőt a barátok visszaemlékezéséből, mint a száraz életrajzi adatokból.” Nagy Ágnes Judit III/C: „ __Mindhárom nagy embert k özelebb hozta hozzánk, emberibbé, könnyebben elképzelhetővé formálta alakjukat..." Végül álljon még itt Tóth Ágnes III/C osztályú diák dolgozatának utolsó mondata: „Nagyon érdekes és hasznos volt az előadás. Az érettségin biztosan sokat fogunk felhasználni belőle.” Találtam persze a dolgozatokban sok más érdekességet is, köztük nein egy simogató mondatot, amely — bevallom — végtelenül jólesett. Az egyik harmadikos kislány például megírja, hogy megjelenésemmel kellemes csalódást okoztam neki. „A várt komoly tudósféle ember helyett egy kedvesen mosolygó, idősebb férfi lépett be” — írta. Ez azonban már magánügy. A tanulságot jelentő és a tanulmányozásra érdemesnek tűnő lényeget a csokorba kötött idézetek sejtetik, de azt is bizonyítják, hogy az ifjú szívekben él az irodalom. Magyar László Még el se kezdtetek "tfa művezető. _ jVíi a nyavalyát akar mar t orán reggel? — szedelőzkod- morcosan, és otthagytad a brigádot. Éppen azon töprengetek, honnan szerezzetek dup- a gyerekkocsit, mert egyik ársatok felesége ikreket szült. A művezető mellett egyszerűen öltözött és határozott ma- jatartású férfi állt. Nem becsülted még negyvennek sem. __Itt az új segédmunkástok, ' arlós szaki! Fogadjátok biza- ommal — ajánlotta a műveze- ő jóindulatúan. — No, ez nem akárki — méricskélted az új munkatársat, de hogy jobban megnézted, elvörösödtél a meglepetéstől. És rajta is láttad, hogy ismerős teletsz neki. — Az egyik legjobb brigádunkba osztottam be magát folytatta a művezető, most már figyelmeztetően. — Szeretnek és tudnak dolgozni, és azt egymástól is megkövetelik. Kemény emberek, de nem szívtelenek. Tarlós szaktárs a vezetőjük, a továbbiakat majd tőle tudja meg. __ Még megijeszted a kollegát — dörmögted fanyarul, de inkább magadat csillapítottad, nehogy rögtön kirukkolj a régi ismeretséggel. — Nem vagyok ijedős — mondta amaz szárazon. -— Dolgozni jöttem! — hangsúlyozta. & hrÍMlI örömmel fogadta. \ n unsau Már régen szoron\ gatták a művezetőt, hogy kel- \ lene még hozzájuk egy „bele- {való” ember. Végre akadt. 5 Igaz, kívülről jött újonc, de Í nem baj. Lesz rá gondjuk, hogy hamarosan közéjük il- ! leszkedjék. 't> Volt azért egy aggodalmasJ fcoclói \ — Nagyon finom a keze, te í Tarlós szaki. Alighanem író- í asztalnál vezérkedett eddig. Í Csak képekről látott ez vasat és gépeket... \ — Hát aztán? Te is íróasztal í mellől jöttél, mégis köztünk \ maradtál! — vágtad el a ke- í szülő vitát. í Ki nem tudta a brigádból, \ hogy az új szaki, akit Simo- í nicsnak hívtak, de másnap í már mindenki csak Siminek í szólította, milyen gondokat $ okozott neked? S ha Íratlan í szabály is egy brigádban, hogy Í új embernek nem borulnak í rögtön a nyakába, néhány nap í múlva mégis föltűnt a többiek- nek: nem úgy beszélsz vele, í mint szokásod volt. 2 — Haragszol rá valamiért1 £— kérdezték. J Mintha nem is hallottad vol- '/f na. % — Igyekvő a pacák, te Tarlós! — figyelmeztetett a má- \ sik. % — Még nem kellett noszogatJ ni, hogy mozogjon jobban — $ toldotta a harmadik, í — De hamar szentté avatjá- \ tok! Még két hete sincs köz- £ tünk — jegyezted meg bosszúig san. 'i Erre már méltatlankodtak: í — De hát mi bajod van ve- i, le? Talán annak örülnél, ha í kezét csókolommal köszönne? Hiú szívekben él az irodalom — Ide hallgass, Tarlós szaki! Én már nem egyszer láttam izzadni is! Az pedig nem rossz bizonyítvány, igaz-e? — Jól jártunk vele, te! Tanulékony és ügyes. Még semmit sem kellett neki kétszer magyarázni... IgaZIlk VOlt. Nem túlzott sen-------------- ki. Magad is m eggyőződtél róla, hogy szorgalmasan dolgozik, s csak ha kérdezik, akkor beszél. De ezt alázkodasnak és gyávaságnak vetted. így akarja feledtetni a múltat; így akar hozzád bevágódni ... Hát nem, de nem ám! Mert te nem felejtetted el, hogy negyvenhétben Simonies igaz- sagtalanul tartóztatott le, mert te sosem agitáltál a kommunisták ellen, még ha a másik. munkáspártban voltál is. Meg igazságtalanabb volt negyvenkilencben! Osztályáru- lonak, renegátnak tartott és azért ordítozott veled és vágott kétszer pofon, amikor önérzetesen tiltakoztál, mert „mar negyvenhétben is dolga akadt” veled.........Hát most a m arkunkban maradsz, te vén csibész!” — és úgy taszított az orok közé, majdnem elestek Joggal lehetett dühös, hisz mindent tagadtál, amivel vádolt. Tagadtad, mert nem volt igaz... Elmondhattad volna mindezt a brigádnak? Magyarázkodásul, hogy miért vagy szófukar és miért idegenkedsz tőle? Amilyen gyúlékony némelyik, talán ki is kergették volna a gyárból. Egyszer a „pofátlanságán” megingerlődtél, hogy van bátorsága a közeledben maradni, s nem bújik szégyenében a fold alá. Másszor meg az dühített, hogy „gyávaságból” dolgozik izzadásig. Még arra is gondoltál, tán bosszantani akar, azért tart ki. Bebizonyítani, ö is van olyan kemény legeny, mint te voltál akkor... Néha úgy vetted észre, mintha beszélni akarna veled. De a brigád valamelyik tagja mindig odakerült ilyenkor. Tálán féltették Simonicsot? Hátha gorombáskodnál vele ? Magadnak se tagadtad, te is kerülted. Gyűlölted vagy sajnáltad? Utáltad vagy lenézted? Nem tudtad még tisztázni, melyiket vállalnád, ha kérdeztek volna. Amikor Simonies az első fize— -----;---------tését fölt ette, minden előzmény nélkül, a többiek füle-hallatára, váratlanul tudtodra adta: — Én még tartozom magának, Tarlós elvtárs! — mondta nyíltan, de talán csak te erezted ki szavaiból az elszántságot. Nem számítottál erre a fordulatra. És zavart a többiek kíváncsisága is. Várakozóan hallgattál. — Nem akarom egy bocsánatkéréssel megbántani, mert... mert azt én kevésnek tartom. És biztosan megérti, mit jelenthetett nekem ez a két hét, maga mellett dolgozni... Nem volt köny- nyű ... Elhiszem, hogy Tarlós elvtársnak se ... ítéljen fölöttem! Oka van rá. És joga is!— A brigád tagjai karéjban; feszülten bámultak és hallgattak. Nem értették, mi dúlhat közt etek? — Maga mit tenne az én helyemben? — kérdezted csöndesen, és olyan fürkészve nézted, mint ahogy ő hajdan téged, amikor eléje vezettek. — Mit? Én ... én visszadnék mindent. Kamatostól! — mondta, ami kiáltásnak hatott volna, ha állnak a gépek és csönd van. — Maga szerencsétlen! — szaladt ki a szádon. — Még mindig itt tart? Nem tanult többet a múltból?... Szégyell- je magát! — Kérem, Tarlós elvtárs — fehéredett el Simonies, és pillanatok alatt úgy megrogy- gyant, mintha váratlan terhet raktak volna a hátára. — Igen, szégyeUje magát! Meggondolta, mire biztat? ... Hát azt nem! De mennyire nem, Simonies szaktárs! Nagyon egyszerű lenne! Olyan egyszerű, mint akkor hitték... Nem, én nem teszem! Nem tehetem érti! Nem te-he-tem! — ismételted szenvedélyesen. — Miért nem? — kérdezte suta bizonytalansággal, de nyom ban lehajtotta a fejét zavarában. — Mert én nem kételkedem annyira, hogy azért ne bíznék magában. S azután, nem nekem tartozik, érti?! Nem, nem! Vegye végre tudomásul, hogy maga mindnyájunknak tartozik! ... — Igen, Tarlós elvtárs, értem ... Értem és épp azért köszönöm ... — Mit akar köszönni? — néztél rá már ingerülten, hogy hagyja abba, mert sosem bírtad az álázatoskodó embereket. — Hogy nem Zavart el mindjárt. Hogy módot adott... — Hát te csakugyan szerencsétlen figura vagy, Sírni! — vágta hátba valaki a bugádból. — Egy gilisztában több a gerinc, mint benned. — Nyugodj meg, mi majd embert pofozunk belőled! Jó helyre kerü7tél! —1 fenyegette meg tréfásan egy másik brigádtag. — Nem lehettél te rossz gyerek, csak nagyon buta voltál. Igaz-e, Tarlós szaki? Nem feleltél. De elfogadtad Simonies tétován nyújtott kezét, és nyugtatóan megszorítottad. ÚJ RITMUS
