Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
rzsj Hievet kMÍvMp 1965. JANUÁR 24, VASÁRNAP Heti jogi tanácsaink Bérleti jogviszony folytatására melyik hozzátartozó jogosult. „Egy évvel ezelőtt rokonomhoz költöztem, aki a közelmúltban meghalt. Igényeltem a lakást, de kérelmem a la- Icásügyi hatóság elutasította. Jogosult vagyok-e a lakásra, illetve a bérleti jogviszony folytatására?” — kérdezi levelében T. E. olvasónk. A kiutalható lakások száma jelenleg még nem tudja kielégíteni az indokolt igényeket sem, ezért a lakásgazdálkodás területén a törvényesség legszigorúbb betartása elsőrendű követelmény. A rendelkezések értelmében a közeli hozzátartozók sem köthetnek olyan megállapodást, amely azt célozza, hogy megüresedett lakást a lakás- gazdálkodás köréből elvonjanak. A lakásügyi jogszabályok előírják, milyen esetben és kik jogosultak a bérleti jogviszony folytatására. Ha az elhunytnak testvére vagy élettársa volt, jogosult a bérleti jogviszony folytatására, ha legalább hat hónapja már együtt lakott hozzátartozójával. Nem szükséges a hathónapi együttlakás, ha együtt költöztek be a lakásba. A házastárs, egyeneságbeli rokon, örökbefogadott — mostoha, vagy nevelt gyennek esetében sem szükséges a - hathónapi együttlakás, úgyszintén az együttes beköltözés. Ha az utóbb felsoroltak a bérlő halálakor a lakásban laktak, jogosultak a bérleti jogviszony folytatására. Amennyiben a felsorolt hozzátartozói körbe ön is beletartozik, az ismertetett feltételek fennállása esetén jogosult a lakásra. A dolgozó nó' fizetés nélküli szabadsága. .,Pedagógus vagyok, és nyolcéves beteg gyermekem van. Az orvos azt tanácsolta, hogy magaslati levegőre vigyem gyermekem. A karácsonyi szünidő után SZOT-beutalót kaptam és munkahelyemen fizetés nélküli szabadságot kértem; hogy gyermekemmel együtt elutazhassak. Kérelmem elutasították. Jogos volt-e kérelmem elutasítása?” — kérdezi V. J.-né olvasóink. A Munka Törvénykönyve rendelkezése szerint, ha a beteg gyermek egy évesnél idősebb, de 10 évesnél fiatalabb, a dolgozó nőnek — kérelmére az otthoni ápolás biztosításárá, amennyiben azt más családtag ellátni nem tudja, fizetés nélküli szabadságot köteles a munkáltató engedélyezni. Kérelmének elutasítására azért kerülhetett sor, mert ahhoz nem csatolt orvosi és lakóbizottsági igazolást, amelyből megállapítható lett volna a kérelem indokoltsága. Bár a rendelkezés otthoni ápolásra biztosítja az anyának ezt a jogot, de megfelelő orvosi igazolás esetében a fizetés nélküli szabadságot a munkáltató nem tagadta volna meg. A munkáltató felelős a be nem jelentett munkaviszony elmulasztásáért. „A magánmunkáltató elmulasztotta bejelenteni a munkaviszonyomat, és emiatt nekem bírósági eljárás útján sikerült csak tisztázni a nyugdíj szempontjából beszámítható időmet. Fennátt-e a munkáltatónak velem szemben kártérítési felelőssége?” — kérdi levelében D. A. olvasónk. A munkáltató köteles a munkaviszonyban álló dolgozót a társadalombiztosítási szervnél bejelenteni. Ameny- nyiben ezt elmulasztja, és emiatt a dolgozó perben volt kénytelen tisztázni a nyugdíj jogosultság szempontjából figyelembe vehető idejét — a mulasztó munkáltató a jogellenes magatartásával okozott kárért felelős. Felelős továbbá a társadalombiztosítási szervvel szemben is. Magánkisiparos felelőssége pénztárkönyv nem vezetése esetén. „Kisipari tevékenységet folytatok, és megbírságoltak a pénztárkönyv szabálytalan vezetése miatt. Van-e jogom a pénzügyi hatóság határozata ellen bírósághoz fordulni??" — kérdezi Cs. K. olvasónk. A pénztárkönyv szabálytalan vezetése szabálysértés, s a pénzügyi hatóság jogosult bírság kiszabására. Az ilyen államigazgatási határozat ellen bírósághoz fordulni nem lehet. A bíróságnál — az adó- és illetékkötelezettséget megállapító határozatot lehet | megtámadni, amikoris csak azt I vizsgálhatja, hogy az adókivetésnek megvan-e a jogalapja, vagyis jogosan követelte-e a pénzügyi szerv az ipari tevékenység után az adót. Annak a kérdésnek eldöntése, hogy a kötelezett vezetett-e és szabályosan pénztárkönyvet, már nem tartozik bírói hatáskörbe. Dr. M. 3. Menekülők a hóviharban Gödöllőn forgatták A kőszívű ember fiainak utolsó felvételeit Infravörös spektroszkóp a mezőgazdasági minőségvizsgálat szolgálatában Az ország legmodernebb spektroszkópjának szerelését kezdték meg a Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézetben. A készülék nemcsak a látható, hanem az azoknál kisebb frekvenciájú, azaz az infravörös tartományba tartozó színeket is szétbontja. Az eredményt, a szokásos színképelemzési módszer: ól eltérően, nem fényképezi, hanem ennél korszerűbb eljárással, azonnal írásban rögzíti. Az új módszerrel sokféle vizsgálatot végeznek, az eddiginél sokiraí pontosabban és megbízhatóbban. Tanulmányozzák majd a talaj humuszának anyagát és a talajban levő mikroásványok összetételét, mindkettő elsősorban a kis lermőképességü talajok hatékonyabb javítása érdekében. A spektroszkópnak fontos szerepe lesz a különféle mezőgazdasági termékek minőségének vizsgálatában is, mivel a színképelemzés rendkívüli finomsággal mutatja ki a szerves anyagok szerkezetét. (MTI) Tájékoztató kiadvány a felsőoktatási intézményekről A Művelődésügyi Minisztérium gondozásában rövidesen megjelenik a felsőoktatási intézmények nappali, esti és levelező tagozatait ismertető könyvecske. A kiadvány az általános tudnivalókon kívül részletes tájékoztatást nyújt az ország valamennyi felsőoktatási intézményéről, s ezenbe- lül a karokról, a szakokról és ágazatokról. Ismerteti a felvételi vizsga tárgyát, a tanulmányi idő tartamát és a megszerezhető képesítést is. (MTI) A havas tájon három fekete ló vágtat a trojkával. Végig, ameddig csak a szem ellát, havas pusztaság, néhány kopár bokorral. 4Í,'trojkán hárman ülnek. A hosszú szakállas, öreg kocsis, és két prémgalléros köpenybe burkolt, kucsmás, zord, kemény arcú férfi. A kocsis szünet I nélkül nógatja a lovakat, gyorsabb vágtára biztatja a lihegő, vastag párát fúvó kimerült állatokat. Sietni kell, hiszen azok ketten, a zord arcú férfiak menekülnek. Helyzetük egyre nehezebb. Az állatok fáradtak, s megérkezett a vihar is. A pusztán süvölt a szél, kavarog a hó. S aztán a sötét köpenyes férfi hirtelen felkiált: — Farkasok! — Gyorsan a puskát — ugrik fel a másik. A trojka felé száguld a farkashad. A lovak megállnak, ijedten fölágaskodnak. A szán elakad, s a messzeségből egyre több állat rohan a három ember felé. A két férfi leugrik, s az éhes, véres szemű állatokkal birkóBujtor és Bitskey a trojkán. zik. A kocsis közben a megragadt szánt próbálja kiszabadítani. Végre sikerül. A loIdeje szólnom arról, hogy a gépkocsi kinőtt abból a szerepből, amit eddig betöltött. Fél évszázaddal ezelőtt luxuscikk volt, később lezüllött a közlekedési eszköz színvonalára, azután hiánycikk lett belőle, míg végül napjainkban elérkezett karrierje csúcsára és az erő, a szépség, a hatalom, a dicsőség koncentrált jelképévé vált. A gépkocsi fogalom lett, mely előtt áhítattal leborul mindenki, korra, nemre és világnézetre való tekintet nélkül. Ez a mérhetetlen tisztelet persze nem az általában vett gépkocsinak, tehát a géperejű járműnek szól. Senkinek sem jut eszébe például egy taxit levett föveggel köszönteni, még kevésbé egy öttonnás teherautót. Ezeket észre sem vesszük, sőt bizonyos undorral tekintünk rájuk, mert lépten-nyomon megkeserítik életünket. Tiszteletünk és csodálatunk tárgya az a gépkocsi, amelyik történetesen CB vagy CH rendszámot visel a hátsófelén. Az ilyen gépkocsiért mindent megteszünk: totózunk, lottózunk, fúfunk-faragunk, társadalmi tulajdont magunkénak tulajdonítunk, férjhez megyünk, megnősülünk, ki-ki ambíciói, lehetőségei és vér- mérséklete szerint. Elintézhetnénk az egészet egy kéz- legyintéssel, mondván, hogy kortünetről van szó. Száz évvel ezelőtt még istent imádták az emberek, néhány évtizeddel ezelőtt az üzlet, a profit előtt hajbókoltak, miért ne rajonghatnánk ma a gépkocsiért. Csakhogy akik ezt mondják, elfelejtik, hogy valaminek (vagy valakinek) a tartós, de fenntartás nélküli imádata a történelem tanúsága szerint soha nem vezetett jóra. Ez érvényes a gépkocsira is. Amíg csak szerettük a gépkocsit, mert kényelmes, gyors, egyszóval hasznos, nem volt semmi baj. De amint ez az érzés imádattá sekélyesedett, azonnal elvesztettük uralmunkat akaratunk fölött és nem tudunk másra gondolni, mint arra a bűvös két betűre — CB. Hallottak már fiatal lányokat beszélgetni egymás között? Nem? Sajnálhatják, tanulságos élmény. A társalgás első perceit természetesen az öltözködés, a divat,, ritkábban az iskola vagy munkahely problémái töltik ki. Tíz perc után ráterelődik a szó a fiúkra. A csinosabbak- nak többnyire „saját fiúja” van, akivel — szülői engedéllyel vagy anélkül — rendszeresen eljár szórakozni. A „fiú” általában olasz cipőt, angol szövetből készült öltönyt, svájci nyakkendőt, nyugatnémet inget, ősz halántékot, 1920-ban kitöltött születési bizonyítványt, lebilin- cselően bölcs mosolyt, valamint egy CB rendszámú gépkocsit visel. A lányok tűzbe mennének egyetlen szavára, de ő nem kíván ilyet. Pompás lakása van, megelégszik azzal, ha oda felmennek. Miután azonban a munkás-paraszt állam pillanatnyilag képtelen arra, hogy minden ősz halántékú „fiúnak” gépkocsit juttasson, számuk sajnos korlátozott. Amiből viszont az következik, hogy nem jut minden fiatal lányra egy egész. Az ilyenek aztán kénytelenek beérni az álmodozással. A férjhez menendők CG nevű udvarlóról, a legifjabbak CE nevezetű pajtásról ábrándoznak. Ilyen értelemben elmondhatjuk, hogy már a lányok között sem ruha teszi az embert — hanem a gépkocsi. Hol van már az a boldog idő, amikor a lány és a fiú kapcsolatában a küllem, a vonzalom és a gondolkozásmód azonossága játszotta a döntő szerepet. A gépkocsi napjainkban nem ritkán mindent pótol: szerelmet, szépséget, megértést, sőt gyakran magát a férfit is. A fiatal fiúk ezt látva mit tehetnek? Igyekeznek felnőni és gépkocsit szerezni, aminek megítélésük szerinti legcélravezetőbb módszere az élsportolás. Törekvésük azzal a frappáns elvvel párosul, hogy „a munka nem mehet az élsportolás rovására”. Sajnos nem lehet mindenki élsportoló. Gépkocsi nélkül élni viszont lassan szemtelenségnek minősül, ezért lázasan kutatják azokat a lehetőségeket, amelyek alkalmasnak tűnnek a CB elönév felvételére. Ne csodálkozzunk hát, ha egyszeresük azt vesszük észre, hogy kockán forog a tisztességes fizikai munka becsülete. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden CH előnevet viselő állampolgár becstelen úton tett szert a személyét övező megbecsülésre. Szó sincs róla! Csupán arra akarok utalni, hogy egyelőre makacsul tartja magát az a felfogás, miszerint gépkocsit sokkal könnyebben szerezhet egy maszek kendőfestő, nőgyógyász vagy színész, mint mondjuk egy anyagmozgató állampolgár. Ne csóváljuk hát rosszallóan fejünket, ha minden magára valamit adó fiatal orvosnak készül, az in- dulatosabbjai pedig elítélően nyilatkoznak a magán kisipari korlátozó intézkedésekről. Gondoljunk arra, hogy a fiatalság mindig is hajlamos arra, hogy eszményképeikhez hasonuljon, s az eszménykép ma — a CA világnézetű úr, aki fölényes mosollyal integet gépkocsija ablakából. Megbabonázta őket a gépkocsi. Állok az utca forgatagában és azon kapom magam, hogy ironikusan mosolygok. Csapongó fantáziám elémvará- zsolja a jövőt. A jövőt, ami enyém, a lenézett, megvetett gyalogosé. Hatalmas állami y garázsok tarkítják majd az £ utcaképet, és én bármelyik-1 be bemehetek és napestig szá- f guldozhatok a szélrózsa min- $ den irányába, a kiszemelt gép- $ kocsival, s még csak a ben- $ zinköltséget sem kell megfi- ^ zetnem. A kommunizmus a mostani gyalogosok társadul- % ma lesz, akkor majd mi fog- % laljuk el a széles úttestet. % Hopplá! A fene a pofáját $ ennek a koszos maszeknak, í nem rám fröccsentette a sa- % rat! No persze, most még % kénytelenek vagyunk meghú- % zódni a gyalogjárón ... Állok az utca forgatagában í és nézem az embereket. Fia- f tál lányok, fiúk haladnak el $ mellettem, és szemüket áhí- $ tatos tisztelettel függesztik % az úttesten suhanó C rend- fj számú gépkocsikra. Kecse- $ sen libbenő kislány igyek- $ szik át az utca túlsó oldalú- $ ra, Az átkelőhelyen a í KRESZ értelmében elsőbb- % ségi joga van, de ő meg- % torpan és csodálattal adózva % bevárja, míg a közeledő CB monogramos úr fittyethányva í az előírásokra, pimaszul el- $ robog az orra előtt. A sárhá- $ nyó súrolja a ruhája szélét, de ő nem veszi észre, mert 0 őzike szemecskéje könnyben $ úszik a boldogságtól: a vo- % Ián mellett ülő úr rámosoly- í Sott! í A jelenetet négy-öt esi- % nos, kedves arcú ifjú figyeli a járda széléről. Tetszik ne- % kik a kislány, hisz’ mondom, $ nagyon csinos. De a lány % ügyet sem vet rájuk, tovalib- $ ben, mint egy látomás. Sze- % retném utána kiáltani: — Kislány, szeresd a gyalo- ^ gosokat! Ha másért nem, hát % azért, mert — ők csinálják a % gépkocsit. $ Ivanics István f vak megindulnak, a két férfi pedig a szán után szalad. Az egyik fölugrik, a másik pedig elterül a hóban. — Felvétel, állj. Bitskey elesett, — kiált valaki, s hirtelen vége a csendnek. Megmozdul a táj, s hangos kiabálás veri fel. A lovakat sétára fogja a kocsis, az egyik „menekülő” nevetve tápász- kodik fel a hóból, s mutogatja, melyik hóbuckába botlott bele. A farkasokat összeterelik az idomítok, s elvonul a hóvihar is, azaz lesz állnak a repülőgépek, amelyek felülről szórták a havat. Benépesül a „sztyeppe”, körülveszik a menekülőket. Megmozdult a stáb és egy perc alatt szertefoszlik a mese. Hiszen csak filmet forgatnak, „A kőszívű ember fiai”-t. A színhely: Gödöllő A regénynek azt a részét veszik itt fel, amikor Ödön és Leonin menekül az orosz sztyeppén, hóviharba kerül, s megtámadják őket a farkasok. Ödön — azaz Bitske” Tibor és Leonin — Bújtor István — még mindig a . szerencsétlen” esésen nevet. — Tudjátok mit, belevágjuk a filmbe ezt is, de meg kell csinálnunk még egyszer. , Tibi most vigyázz a buckák- j ra. Kezdhetünk! Indulhatnak ; a repülők. A farkasokat kér- ; jük vissza az eredeti helyre, í — adja ki az utasításokat a \ rendező. ! Felbúgnak a repülők, az ido- ! mítók visszamennek a bok- ! rokba a farkasokkal. Bújtor j és Bitskey a hóban hempereg, { hogy ruhájukon is lássák a í hóvihar. A gépek már kavar- \ ják a vihart, a szán azonban \ most úgy beragadt, hogy az ; egész csoport tolja, nyomja, ; húzza. Na, végre. Megindult. \ Ekkor azonban úgy megvadulnak a lovak, í hogy a szereplőket otthagyva \ elszáguldanak. Végre eket is j sikerül megállítani, s kezdőd- ; hét a felvétel. Hildebrand el< helyezkedik a kamera mellett. < ismét elcsendesül a táj és \ folytatódik az álom. A filme- ; sek, statiszták, civilek hátra- j húzódnak, s a repülőgépek j befújják a lábnyomokat. Csak ! a menekülők és a farkasok ! vannak ismét a sztyeppén. ; Mire e sorok megjelennek, í a filmesek már elköltöztek \ Gödöllőről, befejeződtek a | felvételek. S mivel ezek ; voltak a produkció utolsónak ! maradt jelenetei, elkészült ! Jókai Mór „A kőszívű ember ! fiai” regényének kétrészes, ! színes, szélesvásznú filmvál: tozata. • ; Várkonyi Zoltán rendező és ! Hildebrand István operator ■ még néhány hétig dolgozik j a kópián, összevágják a jele- i neteket, összeállítják a film- i kockákat, s a tervek szerint I még az első negyedévben a ; mozik vásznára kerül a ma- | gyár filmgyártás legnagyobb i szabású produkciója, a kitű- i nő színművészek a mintegy 15 000 statiszta közreműködésével készült filmalkotás. Sebes Erzsébet Filmesek a gödöllői tájon. (MTI Foto — Friedmann Endre felv.)
