Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-24 / 20. szám

1965. JANUAR 24, VASÄRNAP MSI MEGYEI 5 VIDÉKI ORVOS MEG A TUDOMÁNY Tizenegy év a klinikán — Pestinek sem unalmas a falu bántam meg a cserét, nagyon jól érzem magamat vidéken. — Mégis. Nincs valami kí­vánsága? — Talán egy autó, az is csak a nagyobb mozgási sza­badságért. Hogy könnyebben és gyorsabban jussak fel Pest­re a klinikára, vagy a könyv­tárba, ha valami nehezebb problémát sietve kell megol­dani. — Autó? Vidéki orvosnak csak nem elérhetetlen kíván­ság? — Sokára lesz az, amikor lesz rá pénzem. És a közhiedelem szerint vi­dékre csak minél gyorsabban autót szerezni mennek az or­vosok. Úgy látszik, mégsem. — Nem vágyódik vissza Pestre? — kísértem. Válasza határozott! — Állandó lakásom Dabas. Dabasi vagyok és előrelátha­tólag most már az is mara­dok. Dr. Görgényi Ákos volt kli­nikai tanársegéd vidéki orvos teljes egészében. Beilleszke­dett, meghonosodott. Példája pozitív adalék a vidéki értel­miség kérdéséhez. Szokoly Endre EZRESEK A NYITOTT SZEKRÉNYBEN Fényes nappal van, nyár­időben. Alsónémedin Horváth Györgyök portáján nyitva áll a lakás ajtaja, de a házban nincs senki, a gazda hátul a kertben dolgozgat. Megszokott kép faluhelyen, cigányasszony lép be a kiska­pun, vállán tarka szőnyeg. Egyenesen a kertbe tart, és illendően köszön a gazdának. — .Hát te" mit akarsz?! — kérdi az tőle. — Vennék öreg tollat. — Nincs eladó holmink, menj utadra. Megy is az asszony kifelé, de a ház előtt hátrapillant. Látja, hogy a férfi feléje sem néz, elmerül a munkában. Két gyors lépés, s már bent is van a lakásban. Nyitva a szobaajtó, sőt a szekrény is. Benyúl a vasalt ruha közé és meg is találja, amit ke­res; vaskos bankjegyköteg lapul az ágynemű alatt. Tizenegyezer forint. Nem rossz egynapi keresetnek. Ugyanez a pesti cígányasz- szony, Rafael Júlia, ugyanígy ment be hetek múlva Sziget­halmon Durni Sándor ék laká­sába. A pénz — tízezer fo­rint — ugyancsak a szekrény­Csak az nem viszi el, aki nem akarja Aki nem tudta; hol a pénze löld út a besurranó tolvajoknak Nem jobb az OTP? bői, egy női táskából került elő. A tolvajt itt azonban, amikor kilépett a lakásból, észrevették. A háziasszony és férje követelte tőle, hogy adja vissza a pénzt. Esküdözött, hogy nem is látta, és ő maga ajánlotta: keressék meg együtt a lakásban. Ekkor került egy óvatlannak hitt pillanatban a köteg százas a szoknya alatti nagyzsebből, a „poszotyi”-ból a szekrény alá. A zsákmánytól így akart szabadulni a ravasz tolvaj. Durniéknak szerencséjük volt, nem veszett el a megta­karított pénzük. De ez igen ritka eset. Mert a besurranok rendszerint észrevétlenül tá­voznak, és ha a rendőrségnek sikerül is — gyakran hossza­dalmas nyomozás után — megtalálni, elfogni őket, a Kozmetika - szalagon a forgóalvásas személykocsik a Dunakeszi Járműjavítóban Nincs kellemesebb, miint egy kényelmes utazás jól fűtött, ringó, modem személykocsi­ban. Kérheti ezt mindenek­előtt, aki naponta száll vonat­ra, de igényli a nyaraló is. A Dunakeszi Járműjavító forgóalvázas Bah kocsijai megfelelnek ezeknek az, igé­nyeknek, de egyetlen jármű sem örökéletű, s a felfrissítés, kozmetika épp oly fontos, mint a gyártás. A megnöveke­dett járműpark rendibentartá- sa a dunakesziek legégetőbb tennivalója. Megoldást — klasszikus módszerekkel — nem találni. Ezért éri meg a régi gondolat a kivitelezést az 1965-ös esztendőben: megkezd­hetik a szalagszerű javítást. Sokminden kell hozzá. A beérkező járművek a javítás megszakítatlan útvonalán előbbre jutva kapják meg az orvoslást, s ugyanebben a fo­lyamatban felfrissülve, majd­nem újjá varázsolva állnak ke­rekeikre s térnek vissza ismét a forgalomba. Mi készült el eddig ezen az útvonalon? Min­denekelőtt tető alá került a lapunk oldalain már korábban jelzett hosszú épületszárny, amelyben megkezdik a jár­művek előmelegítését hideg időben, s egyúttal az elektro­mos berendezések javítását, vizsgálatát. Előre haladva a 180 méter hosszú műhelyben elérnek a kocsimosó-szerkezet­hez, amely néhány perc alatt sok ezer kilométer út porát, kormát letisztítja. A szárnyat 5000 óra önkéntes munkával húzták fel a járműjavító fia­tal munkatársai, hogy már ezen a télen szolgálatba léphes­sen a hidegben használhatat­lan mosóberendezés is. Az épületről annyit, hogy ott még a gépészetnek akad mun­kája. Szerelik a fűtést, s ké­szítik a berendezést, amely kellő hőfokra melegíti a mosó­folyadékot is. A korszerű vilá­gítással együtt február köze­pére készülnek el. Ugyanitt lép üzembe egy villamos pró­baberendezés, amely átvizsgál­ja a kocsik elektromos szerke­zeteit és vezetékeit. Mit láthatunk az útvonal folytatásán? Az óriás méretű műhely- csarnokból már leválasztották azt a vonalat, amelyen a so­rozatban javított járművek szaladnak. Még néhány ki- sebb-nagyobb berendezés szükséges ahhoz, hogy végre megindulhasson — előbb óva­tos tempóban, később évi 1200 kocsi fővizsgáját biztosít­va — a szalagszerű munka. A sorozatjavítás természetesen feltételezi, hogy hosszabb-rö- videbb távon azonos típusú ko­csik kerüljenek kéz alá. így az új szalagon a műanyag belső burkolású forgóalvázas Bah személykocsik indulnak útnak. A későbbiekben még egy hasonló rendszerű javító- szalag építését tervezik. (t. gy.) Ki mit vállal - közösen örszentmiklós lakói is csat­lakoztak a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága felszó­lításához és felszabadulásunk 20. évfordulója tiszteletére ér­tékes munkafelajánlásokat tettek. Most arról értesültünk, hogy az egyéni vállalásokon túlmenően közös tettre hatá­rozták el magukat. Április 4- re kultúrparkot varázsolnak a község központján elterülő Szabadság térből. A szükséges anyagiakat a községfejlesztési alap, a termelőszövetkezet és a téglagyár biztosítja, a mun­kát a lakosság végzi. Az egész teret körülkerítik, fákat és díszbokrokat ültetnek A sé- tautakat murvával hintik fel és tetszetős virágágyásokkal vidámítják a park zöldjét. Több padot is felállítanak, hogy legyen hol megpihenni. dolgozatot az ^ i Autó? i Nem í (Foto: Koüoczó) pénz nyomát már csak bottal üthetik. Ez történt azzal a 63 ezer forinttal, ami tavaly Sós- kútról. Marczinkovics Mi­hály idős tsz-gazda laká­sából tűnt el. Ide is, egyik nap, amikor sen­ki nem volt otthon, zavarta­lanul sétált be két asszony es ugyancsak a nyitott szekrény­ben bukkant a szép summára Három hónapba tellett, míg a nyomozók fülöncsipték őket, de addigra már elköltötték a sok ezrest, utazgattak, mula­toztak, ki tudná megállapíta­ni, mit csináltak belőle. De akadnak olyan emberek, akik annyira nem törődnek la­kásukban, levő értékeikkel, hogy azt sem tudják, honnan viszik el. Az elmúlt ősszel Kákáról ment be a járási _ rendőrkapitányságra egy férfi, és bejelentette: negyvenezer forintját ellopták otthonról. A jegyzőkönyv felvétele közben megkérdezték tőle: hol volt a pénz? Nem tudott rá felelni! Amikor a nyomozók átvizsgál­ták a lakást — az eltűnt ösz- szegen kívül — még öt helyen, különböző zugdkban, szek­rénysarokban, matrac alatt, ta­láltak 10—12 ezer forintnyi bankjegykötegeket. Ha valaki ennyire feledékeny, akkor azon már igazán nem lehet csodál­kozni, hogy a lakása ajtaját sem zárja be. Persze a tolvajok számára gyakran zöld utat, szabad be­menetét biztosít a közöny, amit sokan másik embertársuk iránt mutatnak. Nemegyszer megtörténik, hogy a szomszé­dok, nappal vagy este, látják, amikor idegen megy be a mellettük lakó család udvará­ba. Tudják ugyan, hogy azok közül nincs otthon senki, de mit törődnek vele? Hisz nem tartozik rájuk, miért jár ott és kicsoda az idegen! Többek között azért „dolgozhatott” egy éven keresztül Kupái Mi­hály és 21 tagú bandája. Ez a többszörösen büntetett bű­nöző börtönből szabadulása után, Sáriból Mcmorra költö­zött és miközben a fővárosba járt munkára, esténként tár­saival a tyúklopástól kezdve, a besurranásig és betörésig, a bűncselekmények egész soro­zatát követte el. Egv év alatt csak Monor területén 34 ..vál­lalkozást" hajtottak végre. Méghozzá olyan sikeresen — és ez is jellemző — hogy a károsultak közül is csak heten tettek feljelentést. A rendőrség végül is lefülelte Kupaiékat, és az ügyesen mű- í ködő társaság lakat alá ke- £rült. ^ Az elmondott példák szem- ^ léltetően bizonyítják, mennyi- £ re felelőtlenek az emberek, ^ amikor lakásukat nyitvahagy- ^ ják, vagy csak éppen könnyen ^ megtalálható helyre, a láb- ^ törlő és az eresz alá, az ablak- ^ mélyedésbe teszik a kulcsot. ^ De nagyon sok ház bejáratán £ a zárak is rosszak, régiek. ^ ügyes mozdulattal álkulccsal ^ kinyithatok. Pedig egy meg- ^ bízható wertheim-zár vagy la- ^ kát sokkal olcsóbb mint húsz- ^ vagy tízezer forint, ami egye- | seknél magát kínálja a nyitott ^ szekrényben. A jó zár minden- ^ képpen kell s ha van, akkor is ^ biztonságosabb az, ha valaki félrerakott forintjait az ál- ^ lamra, a takarékpénztárra bíz- za. Az idehelyezett pénz nem- ^ csak megmarad — de még ka- matozik is. És — a tapasztalat ^ szerint — a tolvajok, betörők ^ a betétkönyveket nem viszik ^ magukkal, hiszen mit sem ér- ^ nének vele, csak a tulajdonos- ^ nak fizetik ki a pénzt. ^ A Pest megyei Rendőrfőka- ^ pitánysággal közösen — amely- ^ nek szervei 1964-ben összesen ^ 210 besurranás és álkulcsos ^ behatolás ügyében nyomoztak ^ — a fenti jó tanácsokat megva- | lósításra ajánlja e cikk írója: á Hetesi Ferenc Pál MŰSZERÉSZEK Nagyapjáról, Heim Pál professzorról, a nagy gyer­mekgyógyászról kórházat ne­veztek el a fővárosban, egyik dédapja, Klug Nán­dor egykor szintén orvos- egyetemi tanár volt, az élet­tant adta elő, apja az or­vostudományok doktora, a szabadsághegyi gyermeksza­natórium tudományos igaz­gatója, ő maga meg — vidéki orvos. Másfél éve a dabasi rendelőintézet röntgen főorvo­sa, amiben végtére nincs semmi különös, habár... Mert noha nálunk nincs pro­tekció, azért mégiscsak em­berek vagyunk mindnyájan, s ki az, aki volt tanára egyéb­ként jól képzett fiát, vagy unokáját már csak tanítvá- nyi hálából ne juttatná min­den kérés nélkül is jó bu­dapesti állásba, ha tőle függ. Ott pedig, ahol az orvosi ki­nevezéseket intézik, most a nagyapa, meg az apa számos tanítványa ül és dr. Görgényi Ákos aligha lehet méltatlan tudós orvos őseihez, hiszen diplomája megszerzése után négy évig Petényi tanár gyermekklinikáján, hét esz­tendeig meg Ratkóczy pro­fesszor mellett a röntgen- klinikán volt tanársegéd. Ilyen állásban a gyógyító munka mellett elengedhetet­len a tudományos kutatóte­vékenység. Egyenesen a kli­nikáról jött Dabasra. Vegyük még hozzá, hogy tősgyökeres városi ember, harminchét esztendős, de eb­ből három és fél évtizednél többet töltött nagyvárosban, Budapesten élt, tanult és dolgozott. Annyit beszélünk mostanában a falura szakadt városi származású értelmi­ség helyzetéről, vizsgáljuk meg, hogyan illeszkedett be­le a vidéki életbe. Nála, az eddig róla elmondottak alap­ján nyilvánvaló, nehezen ta­lálhatnánk alkalmasabb alanyt ehhez az analízishez. A megérkezés — Persze lehettek, voltak is mellékkörülmények, de én akartam vidékre jönni, min­dig vágyódtam ezután, bár­milyen furcsán is hat. Bizony furcsán hat, mert a közhiedelem szerint ritka az ilyen orvos. De miért? — Először albérletben lak­tam és nem is ez volt a legkellemetlenebb. A ren­delőintézet röntgenlaborató­riumában csupasz falak és egy félhullámos, kiöregedett, primitív gép fogadott. — Elkedvetlenedett? — Nem volt rá időm, nyúl­tak felém a segítő kezek. Csupa megértést tapasztaltam mindenütt. — Szóval hamarosan lett lakása. — Hogyisne, nyolc hosszú hónap után. Sokkal előbb lett meg a korszerű röntgen- készülék, olyan, hogy komp­likált célzó és rétegfélvétele- ket készíthetek. Talán az egész országban nincs még egy ilyen jól felszerelt ren­delőintézeti röntgenlaborató­rium vidéken. Sorolja, ki mindenki segí­tette hozzá. A Sugárfizikai Intézet, dr. Szűcs István, a dabasi rendelő igazgatója, de ez természetes. A járási párt- bizottság, a járási meg a községi tanács szintén mel­léje állt. Ezeknél a szervek­nél központi kérdés a járás egészségügye, ami tőlük telik, mindent megtesznek az ügyért és az ügy szolgáiért, az or­vosokért. — Mások is vannak, akik városból jöttek, Dabason és az egész ' járásban mindegyik jól érzi magát. Azt hiszem, ha a helyi hatóságok min­denütt ennyi megértéssel len­nének az orvosokkal szem­ben. gyorsabban oldódna meg a vidék orvosproblémá­ja. Fekete szemüveg alatt szoktatja a szemét a homály­hoz. nemsokára bemegy a készülékhez, ezért nem láthatom a tekintetét. De a han'íia annyira őszinte, ez is elég. A ssülök Apja nem örült, hogy vi­dékre készül. Rossznéven ve­hető-e az orvostudományok doktorától, ha félti fia tu­dományos karrierjét? S az édesanyától, aki bánkódik, mert „messze kerül” tőle a fia. (Különös, de az édes­anyák aggodalmáról sohasem esik szó, ha orvosok és más értelmiségiek vidéki állás­vállalástól való húzódozásá- ról beszélünk, holott az is nagy visszatartó erő.) — Most már belenyugodtak, látják, milyen jól érzem itt magamat. Szombatonként felutazik Pestre, szüleivel tölti a va­sárnapot. Dabason egyes egye­dül él, néhány hónapja már komfortos lakásban, a gimná­zium melletti orvosházban. Az ablakon át közeli kis épületre mutat: — Rövidesen ide költözöm. Nem tudtam, hogy orvosi szolgálati lakásnak építik át, amikor egy alkalommal Bo­ros András járási tanácsel­nöknek, meg Baranovits Béla vb-titkárnak beszélgetés köz­ben azt mondtam, mindennel elégedett vagyok, csak szeret­nék kis kertes házban lakni, összenevettek. „Meglesz” — mondták egyszerre. — Ugyan minek a kiskert? — kérdem viszont én. — Rózsát, sokfajta rózsát akarok ültetni. Nem, eddig sohasem foglalkoztam rózsák­kal, majd kitanulom könyvből a kertészkedést, tavasszal lesz már virágoskertem. Ott üldö­gélünk majd a nyáron az öre­geimmel, mert lehozom őket magamhoz nyaralni. Munka, szórakozás Reggel nyolctól délután ötig rendel, mert a gyermekszak­orvost is helyettesíti. Heten­ként kétszer csecsemőtanács­adásra kiutazik a községekbe. Este tízkor általában már le­fekszik, fáradt, sok a munka. Pesten munka után bizonyára még szórakozott, de itt? — Sokat unatkozik? Csodálkozó tekintetét még a fekete szemüvegen keresztül is érzem. — Szó sincs unalomról. Pes­ten több volt a szórakozási lehetőség, mégis kevesebbet szórakoztam. Sokat olvasok, szakirodalmat, de szépirodal­mat legalább annyit Színház­ba innen is járok, majdnem minden új darabot megnézek. Többször elmegyek ide vagy oda, tévét nézni. A csecsemő­tanácsadás után mindig meg­látogatom a helybeli orvost, szakmai, művészeti, irodalmi kérdésekről beszélgetünk. Igen, a falusi orvos, meg orvosné mind könyvbarát, jól megformált a véleményük írókról és könyvekről. — Még bridzselek is min­den kedden este. Ezt a lokálpatrióta büszke­ségével mondja, lássam, nem a világ vége Dabas, még brid- zselni is lehet Télessyékkel, a patikussal, meg a feleségével. A parti negyedik tagja egyik asszisztensnője férje Rápolthy Károly főkönyvelő. A tudomány Szép, szép, de egy ember­nek, aki majd egy tucat esz­tendőt klinikán dolgozott, a tudományos munka ne hiá­nyozna? — Ki mondja, hogy vidéken nem lehet tudománnyal fog­lalkozni? Persze a fő cél a gyógyító munka, de ezen be­lül igenis lehet. A tudomá­nyos érdeklődést természete­sen a beteganyag szabja meg. Rengeteg a térd- és csípő.- izületi panasz, amit ha a kez­detén felismer az orvos, csök­kentheti vagy meg Is szüntet­heti a fájdalmat és a beteget sok éven keresztül munkaké­pes állapotban tarthatja. Fél év alatt tizenhárom esetben kellő időben beavatkozhat­tunk. Akkor jött meg az intézet sebésze, dr. Lelik Ferenc, kü­lönben most teszi le az orto­péd szakvizsgát. Vele együtt külföldön kipróbált új rönt­genfelvételi módszert vezettek be az ízületi betegségek meg­állapítására. Erről készítenek most közösen dolgozatot az egyik orvosi lap számára. Autó? — Szóval elégedett? — Teljes mértékben. Nem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom