Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

1965. JANUAR 1, PÉNTEK

"“k/CíHap

3

\\\v\\\\\\\\\\\\\\\v^\\\\\\\\\\\\\\w^^

Í ‘ i

I

(Szlovák György rajza)

keríteni a termelés költségeit az ésszerűség keretein belül. Ez egybeesik a népgazdaság és a termelőszövetkezeti tagság érdekeivel egyaránt.

— A zárszámadó és terv- tárgyaló közgyűlésen minden szövetkezetben határozzák meg, mit tesznek a kormány határozatának végrehajtása érdekében. Döntsenek a gazdálkodás, a jövedelemelosztás, az anyagi érdekeltség legfontosabb kérdéseiben. 1965-ben is előtérben áll a kenyérgabona termelése. Üzemeink becsületére válik, ha a megye még nagyobb mértékben járul hozzá az ország kenyérellátásához. A gazdaságok törekedjenek arra, hogy a búza termésátlaga meghaladja a 10 mázsát. A termelés növelése érdekében időben alkalmazzák a fej trágyázást, a gyomirtást, a szemveszteségmentes betakarítást.

— A kukoricatermelésben harcolni kell a holdankénti 18 mázsás májusi morzsolt átlagterméséért, jó talajelőkészítéssel 16—18 000 holdankéni tőszámmal, gyomirtással. Helyeseljük, ha újabb gazdaságok alkalmazzák a kukoricatermesztésben a teljes gépi művelést.

— 1961-ben a termelőszövetkezetekben több mint 30 000 holdon folytatnak öntözéses gazdálkodást. Az öntözőtelepek ésszerű kihasználásával 18—20 százalékkal többet lehet termelni, mint az öntözetlen területen. Az öntözött területen legkifizetődőbb a takarmány- és kertészeti növények termelése.

— A megyében nagy értéket jelent az a mintegy 20 000 kh szőlő- és gyümölcsös, amelyet az elmúlt években telepítettek. Ezek szakszerű gondozása, termőre fordítása az üzemek vezetőinek és dolgozóinak fontos feladata. Csak így várhatunk a felépítményektől bőséges termést a következő években. A telepítés 1965-ben tovább folytatódik. A telepítési tervet részleteiben is telje' eni kell.

— A nagyüzemi kertészeti termesztés továbbfejlesztése fontos feladat a megyében. Budapesten és megyénkben él az ország lakosságának közel egyharmada. E lakosság friss termékekkel, zöldségfélékkel való ellátása nagymértékben a megye nagyüzemi kertészétére hárul, ugyanakkor több ezer vagon zöldséget kell átadni a megye területén működő konzervgyáraknak is. A hazai ellátásra való termeléssel egyidőben mindent meg kell tenni az exporttervek teljesítésére zöldségből és gyümölcsből egyaránt. Az idén tovább növekszik az állóeszközök mennyisége. A beruházásra szánt eszközöket a célnak megfelelően kell felhasználni. Biztosítani kell, hogy a beruházások a tervezett időben megvalósuljanak és belépjenek a termelésbe. Nagyon helyes, ha az építkezéseknél a termelőszövetkezetek házi építőbrigádjai és a tsz-közi vállalatok nagyobb részt vállalnak.

Mit tehetnek a takarékos gazdálkodás érdekében mezőgazdasági üzemeinkben?

— Leghelyesebb, ha a takarékos gazdálkodás érdekében tett intézkedéseket a pénzügyi tervben is rögzítik a gazdaságok A takarékosságra nagyon sok lehetőség nyílik. Itt van például a gépek üzemeltetése. A gépek több mint 60 százaléka a termelőszövetkezetek tulajdonában van. Tapasztalataink szerint a rendelkezésre álló gépeket nem mindenütt használjuk ki célszerűen. Nem a legfontosabb munkát végzik a gépekkel, s ez nagymértékben drágítja a termelést, A szövetkezeti vezetők jobban szervezzék és fokozottabban ellenőrizzék a gépek üzemelését. Ezzel tíz-százezreket takaríthatnak meg.

— A takarékosság másik fő területe a takarmányfelhasználás. A takarmány takarékos felhasználása ott is kötelező,

ahol bőségesen áll rendelkezésre, de mivel több szövetkezetben kevés van — ezt a keveset úgy kell felhasználni, hogy az a legjobban gyümölcsözzék.

— Nagy összegeket lehet „lefaragni” az általános költségekből is. Néhol indokolatlan kiadásokat terveznek. Gyakori hogy az általános költségekben nemhogy megtakarítást érnének el, hanem azt „túlteljesítik”. Ez egyáltalán nem érdem.

— Minden üzemnek úgy kell a termelést szervezni, — a megtermelt termékeket elosztani —, hogy az állammal szemben szerződésileg vállalt kötelezettségét maradéktalanul teljesítsé. Feltétlen okulni kell az 1964. évi tapasztalatokból.

— Általános tapasztalat a megyében, hogy az állammal szembeni kötelezettségüket — főként hízott sertésből és állati termékekből — a negyedik negyedévben teljesítik az üzemek. Ilyenkor nagy nehézségekkel küzd a felvásárló apparátus. és a feldolgozó ipar. Az év végi nagy zsúfoltság és fel- vásárlási nehézség elkerülése érdekében arra kell törekedni, hogy negyedévi ütem szerint teljesítsék a termelőszövetkezetek az állammal szembeni kötelezettségeiket.

— A mezőgazdasági üzemekben is, az irányító szerveknél is szűrjék le az 1964-es év tapasztalatait, hasznosítsák azokat az 1965-ös célok meghatározásánál és végrehajtásánál. Bízunk abban, hogy az idei év a tavalyinál is eredményesebb lesz a megye mező- gazdaságának fejlesztésében. A boldog 1965-ös új esztendőért mindenki a maga posztján tegyen maximális erőfeszítéseket, — hogy egy év elteltével úgy nézhessen vissza 1965-re, hogy ez az év is meghozta a közösségi és személyes előrehaladást, — fejezte be a beszélgetést Jámbor Miklós elvtárs.

M. S.

NAPIRENDEN: 1965

T ervszerűbben, nagyobb felelősséggel!

Knruc Bélának a Pest megyei Pártbizottság titkárának nyilatkozata

Az új esztendőben ipari üzemeinkre újabb nehéz feladatok megvalósítása vár. Felkerestük Kuruc Béla elvtársat, nyilatkozzon lapunknak, hogyan zárják megyénk üzemei az óévet, milyen tanulságokat kell levonnunk, hogy a jövőben egyenletesebben, ütemesebben, jobban gazdálkodjanak üzemeink.

KÉRDÉS: Tudomásunk szerint 1964-ben üzemeink lényegesen — mintegy tíz százalékkal — többet termeltek, mint

1963-ban. Elégedettek lehetünk-e az eredményekkel?

VÁLASZ: Ebben az esztendőben is több eredményt értek el gyáraink. Globálisan teljesítettük a terveket is.- Üzemeink több új, korszerű gyármányt vezettek be. A termelékenység is csaknem hat százalékkal emelkedett. A legtöbb vállalat nagy erőfeszítéseket tett a tervek teljesítéséért, a minőség javításáért. A tervezettnél 2.9 százalékkal exportáltak többet az üzemek, és

1963-hoz képest 24 százalékkal szállítottak több árút külföldre.

Magunkat áltatnánk azonban, ha nem néznénk a számok mögé. Ha részleteiben vizsgáljuk az évi tervteljesi- tést, már nem lehetünk any- nyira elégedettek. A népgazdaságnak ugyanis nem mindegy, hogy egyes vállalatok milyen termékekből teljesítik vagy nem teljesítik tervüket. Megyénkben is az a baj. hogy olyan cikkek gyártásával maradtunk el, amelyek a népgazdaság számára fontosak lettek volna. Így például a Csepel Autógyár nem teljesítette a teherautó, a nyerges vontató és az alváz gyártás tervét. Az Ipari Szerelvény és Gépgyár a harmádik negyedév végére 80.9 százalékra teljesítette a stabil Diesel-motorok gyártását, holott a mezőgazdaság gépesítésénél, az építőiparnál, a vegyiparban halaszthatatlan szükség lett volna gyártmányaikra. Kevesebbet gyártott az előírtnál az építőanyagipar: lemaradtunk a tégla-, a mész. a mészkő, a cementgyártással. Ngm teljesítettük a televízió- képcső- és a filmgyártást sem. Az építőipari beruházásoknál a legnagyobb elmaradás a mezőgazdasági építkezéseknél van.

Mindezek súlyosan érintik az országot. /Hiába teljesítettük összességében a terveket, ha olyan cikkből termeltünk többet, amelyek egy része kész-, illetve félkészáruként a raktárakban halmozódik, más fontos termékekből pedig nem adtuk meg azt, amit a népgazdaság igényelt.

KÉRDÉS: A tervteljesítésen belül hogyan nőtt a termelékenység, hogyan csökkentették a gyárak önköltségüket? Hogyan valósították meg azt az elvet, hogy a termelés fejlesztését kétharmadrészt a termelékenység emeléséből és csak egyharmadrészt a létszám , növeléséből oldják meg?

VÁLASZ: Az üzemek többsége csaknem hat százalékkal növelte a termelékenységet az elmúlt évhez képest. Itt azonban figyelembe kell venni, hogy az 1963-as esztendőhöz való hasonlítás nem ad megfelelő képet. A viszonylag magas emelkedés ellenére sem érték el a vállalatok az ez évré tervezett termelékenységnövelést. Az állami iparban például a termelés növekedésének csak mintegy 50 százaléka származott a termelékenység emelkedéséből. Kevés üzem érte el az előírt arányt.

A vállalatok 99.8 százalékra teljesítették létszámgazdálkodási tervüket. A szám tanúsága szerint tehát a vállalatok létszámhiánnyal küzdöttek. Az igazság azonban az, hogy sok vállalat jelentősen túllépte a létszámkeretét. A Ganz Árammérő 1.2, a Dunamenti Hőerőmű 5.6. a Budai Járási Tanács Építőipari Vállalata 12.9 százalékkal alkalmazott több munkavállalót a megengedettnél. A minisztériumi iparban

850 fővel növekedett az adminisztratív létszám! A kormány kénytelen volt létszám- zárlatot elrendelni, ami megyénkben is azt jelenti, hogy a további feladatokat ne létszámmal, hanem átgondolt műszaki, technológiai, munka- szervezési megoldásokkal végezzék el a gyárak.

KÉRDÉS: Sok üzemben tapasztaltuk, hogy a dolgozók jóval túlteljesítik normájukat. A túlteljesítések minden esetben a tervek teljesítését is jelentik?

VÁLASZ: Gyáraink egy részében állandóan ellenőrzik a normákat. Javításukat összekapcsolják a konkrét termelékenységet növelő célokkal, technológiai fejlesztéssel, a munka jobb megszervezésével. A debreceni csapágygyár diósát telepén műszaki intézkedéssel érték el — a csapágyak három vezértípusánál —, hogy az utóbbi négy esztendőben a normaidő több, mint egyhar- maddal csökkent. Egyetlen év alatt 13 ezer normaórát takarítottak meg. A Mechanikai Műveknél 160 ezer normaórát belső ésszerűsítéssel.

Sajnos, azonban több gyárat említhetünk, ahol a munkanormák teljesítése állandóan emelkedik, jóval túlhaladja a száz százalékot, a tervteljesítéssel mégis baj van. így említhetjük a Dunakeszi Járműjavítót, a váci Forte-Fotokémiai Vállalatot, a Szentendrei Kocsigyárat. Néhány üzemben megvizsgáltuk és azt tapasztaltuk: nagyon sok idő vész el a termelésből fegyelmezetlenség, rossz munkaszervezés miatt. A Hazai Fésűsfonógyár kistarcsai telepén 36 százalék a, veszteségidő, a Csepel Autógyárban tizenöt százalék. Néhány helyen a hétórai kezdés helyett fél órával később indul a munka.

Mind a termelékenység alakulását, mind a létszámgazdálkodást befolyásolja a munka- és üzemszervezési tevékenység is. Több gyár mutatott példát arra, hogyan lehet belső átszervezéssel emelni a termelékenységet. A Nagykőrösi Konzervgyárban a rakodólapos anyagmozgatással, az ikladi Ipari Műszergyárban a konvejorsoros szállítással növelték a munka intenzitását.

Az üzemszervezésről egyetlen példát: a gyáron belüli anyagmozgatásnál, szállításnál túl sok embert foglalkoztatnak. Országos statisztika szerint a dolgozók egyharmada végez anyagmozgatást. A textiliparban nem régen fejeződött be egy vizsgálat, amely megállapította, hogy 75 ezer munkás közül 37 ezer dolgozó végez különböző kisegítő munkát. Az anyagmozgatásra fordított munkaidő 89.9 százaléka a munkahelyi kiszolgálást jelenti. Ha mindenütt úgy törekednének a változásra, mint a fentebb említett, üzemekben, olcsóbban, ésszerűbben termelhetnénk, s sok-sok embert csoportosíthatnánk át más munkaterületre.

Említhetnénk még a takarékosságot is, amely szintén jelentősen hat a tervteljesítésre. Különösen fontos az importanyagokkal való takarékoskodás. Számos üzemben túl sok anyagot tartalékolnak. Néhány nagyüzemben 43—45 millió forintos készletet találtunk. Csupán a Csepel, Autógyárban 23 milliós készlet halmozódott fel, — objektív és szubjektív okok miatt. Az ilyen elfekvő anyagok tárolása terheli az adott üzemet is. nem szólva arról, hogy másutt ugyanezekből az anyagokból, alkatrészekből hiány van.

KÉRDÉS: Tudomásunk szerint az 1965-ös termelési tervekben több új korszerű termék gyártása szerepel. így a Mechanikai Műveknél, a Ganz Árammérőgyárban, ahol termékeiknek mintegy 40— 50 százaléka lesz új. Nagyobb fejlődés várható a Csepel Autógyárban, a Hiradástech- nikai Anyagok Gyárában, a

Forte-Fotokémiai Vállalatnál és még sok más üzemben. Ahol a tervek nem emelkednek, s új gyártmányokat sem termelnek, azokban a gyárakban is sók új feladatot kell majd megoldani. Mi szükséges ahhoz, hogy a gyárak megfeleljenek a várakozásnak, s az új esztendőben már jobb eredményekről számolhassunk be?

VÁLASZ: A jövőben a megyei pártbizottság mindenkor azt vizsgálja majd elsősorban, mennyire a szükségletnek, a célszerűségnek megfelelően termelnek az üzemek. Már előre megkapták a gyárak azoknak a cikkeknek - a listáját, amelyekre különösen igényt tart a népgazdaság. Sok gyárat kell megszabadítani olyan termékek gyártásától, amelyek az» ország számára nem fontosak, s amelyek termelése ráfizetéses.

Nagy gondot fordítunk ezentúl a rendszeres, ütemes tervteljesítésre. A legtöbb gyár január harmadikán hozzákezdhet a tervfeladatok megvalósításához, mert azokat időben jóváhagyták a felettes szervek. így megelőzhetik a negyedévi, majd az év végi hajrákat, hiszen az ütemtelen, kapkodó munka a gyártmányok minőségét rontja, drágítja a termelést, a meglevő anyagkészletekkel sem tudnak megfelelően gazdálkodni.

Az 1965-ös feladatokat csak akkor tudjuk elvégezni, ha a gyárak párt-, gazdasági, műszaki vezetői nagyobb felelősséggel végzik munkájukat. Nem jó vezető az, aki mit sem törődik azzal: gazdaságosan, haszonnal dolgozik-e a gyára vagy sem, s aki nem vállalja a kockázatot azért, hogy mindig valami újon, valami célszerűn törje a fejét. Megyénkben is csak annak a vezetőnek van jövője, akinek nemcsak a saját gyárérdeke a fontos, hanem nép- gazdasági szinten is tud gondolkodni. Nem fordulhat elő egyetlen esetben sem, hogy prémiumot, nyereségrészesedést kapjon az a vállalat, amely tervszerűtlenül, csak saját vállalati érdekével törődve dolgozik.

Mint a korábban említett számból is kitűnt: megyénkben létszámhiány van. A munkaerő azonban nem műidig ott csoportosul, ahol a leginkább szükség lenne rá. Miután a munkaszervezés nem mindig megfelelő, a termelés nem ütemes, a munkafegyelem is sok kívánnivalót hagy maga után — ezért több gyárban magasabb a létszám, mint amennyire szükség van. Ugyanakkor súlyosbítja a helyzetet az, hogy jó néhány vezető ném lép fel a munkafegyelem megsértőivel, a vándormadarakkal szemben, — még a törvényadta lehetőségekkel sem él. Attól félnek az ilyen vezetők, hogy ha szigorú fegyelmet követelnek, — a munkások elhagyják az üzemet. A pártszervezetek is tudomásul vették ezt a helyzetet és felülről vártak valamilyen megoldást. Kevés az olyan példa, mint az ikladi Ipari Műszergyáré, ahol harminc fegyelmezetlen dolgozónak mondtak fel, mert nem jelentek meg hétfőn a gyárban, mert késtek és rosszul dolgoztak.

Sok változásra van szükség ahhoz, hogy'1965-ben elkerüljük azokat a hibákat, amelyek nehezítették az 1964-es tervek teljesítését. Tudjuk, hogy az anyagellátás, a vállalatok egymásközti kooperációja és sok más tényező sokszor akadályozza a munkát, mégis ennek az esztendőnek a sikere elsősorban a vezetés javításán, a líezdeményezéseken, a kockázatvállalásokon, azon múlik, hogy a felső utasítások várása, a felelősségek tologatása helyett — ki milyen gyorsan teremt rendet a saját portáján — fejezte be nyilatkozatát Kurucz Béla elvtárs.- S. Á.