Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-23 / 19. szám

19«5. JANUAR 23, SZOMBAT «ST mectei ACírlap Lent a városban esik az eső, az utcákat elborítja a sár. Idelent ősz van, kiáb­rándító, lucskos ősz. A hő­mérséklet plusz három fok. Az emberek rLillájukat óv­va a fal mellé húzódnak, amint kocsink áthalad Bu- dakalászon. Télországba uta­zunk ... A dobogókői út ele­jén még nagyokat toccsa- nunk a pocsolyákban, majd egyik kanyarban megcsúszik a kocsi. Itt már fagyott az út. az esőbe hópihék keve­rednek, aztán egyre sűrűbb lesz a hóesés. Szinte észre­vétlenül. fehérré változik a táj, még néhány kilométer, száz­kétszáz méter szintkülönbség és benne vagyunk az igazi télben. Dobogókőn a hőmérő hi­ganyszála négy fokkal a nulla alá süllyedt és hatvan centi hó borítja a hegytetőt A fá­kon vastagon áll a hó, a a távíródrótokat a rátelepe­dett zúzmara karvastagságú fehér kötelekké varázsolta. Ami a karácsonyi képesla­pokon kissé szirupos, giccses látvány, az itt a természet csodálatos pompája, mely csak azért nem giccs, mert igaz Kézzelfoghatóan az ... Télország közigazgatásilag Pest megye, méghozzá a me­gye teteje. Kilátójából pá­ratlan szép látvány a Du­nakanyar szürke szalagja, a környező hegyek pompás ko­szorúja és tiszta időben a Tátra hófödte csúcsai. Az első, ami az itt járó ven­dégnek szemet szúr: mintha az illetékesek nem ismerték volna fel a szép tájban és környékében rejlő lehetősé- . geket. Harminc kilométerre 't, a fővárostól a Mátrával ve- ^ télkedő hely ez mely úgy a £ téli sportok, mint a terme- ^ szét szerelmesei számára va- ^ lóságos paradicsom lehetne . .. ^ Ha például az egyetlen J vendéglátóipari egység nem ^ lenne olyan szegényes. A Tu- % ristaházakat Kezelő Vállalat ^ nyilván rendeltetése szerint ^ csak ^ % az igénytelenebb belföldi turisták í fogadására alkalmas. Egy — ^ a presszóban kifüggesztett — ; tábla tanulsága szerint égé- \ tett szeszes italokat nem is ^ szolgálnak ki, ami a sporto- ; lók miatt helyes is lenne, de í kérdés mit szól ehrísz az át- ; fázott turista. Talán ezért isj van, hogy ugyanezen tábla alatt mérik a konyakot. Kevés itt az üdülő is. j SZOT-beutalóval idejutni nem j lehet. Dobogókő propagan- i dája is szegényes, lényege- \ sen mostohább, mint amit ez j a táj megérdemelne ... Dehát ez esetben nem a ke- i sergés a dolgom, hanem egy j tudósítás a télből. : t A földművesszovetkezetek! csodálatos kis üdülőjének tár- j salgójában kellemes a me- j leg. A bátrabbak kint kó-: szálnak a hóban, néhányan : ádáz asztalitenisz-csatát vív- \ nak. Itt találkoztam Klemser j Alajossal, a Nagykőrösi Föld- i művesszövetkezet termelődik- : ■ Vászatának vezetőjével...-7- Csak annyit tessék írni, i hogy a Lajos bácsi Nagykő-: fősről mondja. — így ismer-: nek ott is. Lajos bácsi hatvankét éves, látszatra ötven, és olyan vi­dám és fürge, mintha negy­ven sem lenne. Tudja, hogy mikor, melyik üdülőben van tánc, hol adják a legjobb bort, és merre vannak a legcsino- sabb lányok. — Ügy beszéljen Lajos bá­csi. hogy mindezt megírom, és talán Nagykőrösön a felesége is olvassa — figyelmeztetem. — Az jó, legalább tudja, hogy egészséges vagyok! Együtt indulunk egy kis sé­tára. A táj — hogy Lajos bá­csi szakmájánál maradjak — olyan, mintha tejszínhabbal „Lajos bácsi, Nagykőrösről” (Foto: Gábor) öntötték volna le. A behava­zott utakon idősebb emberek sétálnak. A fiatalabbak köte- lességszerüen gyúrják a hógo­lyót, és máris dúl a csata. Né­ha egy-egy sielő ßiklik el hangtalanul a fák között. A sűrűn hulló hó hamar belepi a nyomokat. A csúcsnál, közel a Kilátó­hoz egy Csepel teherautó áll. Tetején hatalmas antennaer­dő. Az MHS rádiósai ütöttek itt tanyát. Ideiglenesen itt működik a HGKHA jelzésű állomás, melynek célja, hogy a téli rádiózás lehetőségeit, valamint különböző antennatípusokat kísérletezzen ki. Az adó már kapcsolatot létesített számta­lan hazai állomással, de üzene­tet váltottak már lengyel, román, jugoszláv, osztrák és cseh adókkal is. Az üzenet természetszerűen szűkszavú, szabályok szerint csak meteo­rológiai jelentésekre, valamint a vétel- illetve adásminőségre vonatkozhat. Magántermésze­tű közlés legfeljebb ennyi le­het: — Sok jó V. Y. 73-at kívá­nunk. Ez magyarul annyit jelent, hogy sok jó minőségű, tiszta rádióvételt és adást kívánnak egymásnak. Mi is csak így bú­csúzhatunk : — Sok jó V. Y. 73-at! Hamarosan visszatérünk az őszbe. Búcsút intenek a havas csúcsok, újra esik az eső. Át­léptük a télország határát. Nem volt vámvizsgálat, minek is? Egy kis havat hoztunk mindössze, de idelent hama­rosan elolvadt. ősz Ferenc József Allila-kiállilós Moszkvában József Attila-kiállítás nyílik Moszkvában április 11-én, a költészet napján. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság közreműködésével rendezendő kiállításon többek között a nagy proletárköltő * kézirat- másolatait, verseinek orosz nyelvű fordításait, valamint fényképeket mutatnak be a szovjet főv. ros közönségének. (MTI) ___________ N épművészeti hét Tápiószecsőn A tápiószecsői Damjanich Művelődési Ház vezetősége és a helyi Hazafias Népfront­bizottság január 30 és feb­ruár 6 között népművészeti hetet rendez a népi együttes fennállásának tizenötödik év­fordulója alkalmából. Az érdekes és gazdag ese­ménysorozat január 30-án cso­portos múzeumlátogatással kezdődik. Budapesten a Nép­rajzi Múzeumot keresik fel a tápiószecsőiek. Másnap, va­sárnap este fél nyolc órai kezdettel kerül sor a tápiósze­csői népi együttes jubileumi műsorának bemutatójára. Hét­főn, február 1-én este hat órakor nyitják meg ünnepé­lyes keretek között a művelő­dési ház ifjúsági klubjában a népi együttes életét, műsorait bemutató fotókiállítást. Február 2-án este hat órai kezdettel kerül sor az 1950 óta közreműködött népi együttes tagok baráti találkozójára, amelyen részt vesz az együt­tes alapító tagja, Kékes Ilona tánctanár és Karsai Zsigmond, a népművészet mestere. Az est keretében előadás hangzik el az együttes tizenöt éves múltjáról, utána pedig bemu­tatásra kerül a Tápjó menti hapó'kon készített film. A népművészeti napok zá­róakkordjaként nagyszabású népviseleti bál zárja február 6-án, amelynek során a he­lyi és a meghívott népi együt­tesek adnak műsort. A bált nyitócsárdás, menyecsketánc és csárdásverseny színesíti. .A verőcei titok nyitja Az utóbbi hetekben messze szaladt Nógrádverő- ce híre. Azt beszélik, hogy most következett be csak igazán, a kultúrforradalom ebben a kis Duna menti fa­luban. Duplájára nőtt az olvasók tábora és a kiköl­csönzött kötetek száma egyik évről a másikra kö­zei nyolcszorosára emelke­dett. A kétezernyolcszáz la­kosú kisközségben alig van ember, aki ne fordult vol­na még meg a községi könyvtárban, vagy ne ka­pott volna ormán olvasni­valót, ha másként nem, gyermekei, szomszédai ré­vén. Mi ennek a kulturális „csodának’1 a titka? Kiss Nándorné könyvtárvezető szerény egyszerűséggel szá­mol be a megtett útról. Ö nem csodának, hanem a hétköznapok szorgos mun­kájának tulajdonítja az eredményeket. Az elmúlt év őszéig a községi tanács épületében, a korábbi könyvtáros szol­gálati lakásának konyhá­jában és folyosóján „mű­ködött” a könyvtár. Ilyen mostoha körülmények kö- .zött bizony nehezen lehe­tett propagálni az olvasni­valót, nehezen lehetett el­beszélgetni az olvasókkal. A könyveket sem lehetett szakszerűen kezelni, hi­szen jóformán elhelyezni sem tudták. Ennek az ál­datlan állapotnak vetett véget a községi tanács in­tézkedése. Közel húszezer forintos költséggel új könyvtárhelyiséget alakítot­tak ki a József Attila utca 3. szám alatti házban. Fel­újították és kiegészítették a berendezést is. így alakult ki a rendkívül ízléses, szép, kellemes légkörű szabad- polcos könyvtár, ahová él­vezettel léphet be a legigé­nyesebb kultúrember is. Az új helyiség rendkívül fontos, de ez még kevés lenne a forradalmi változá­sokhoz. Szép könyvtár ugyanis jó néhány van me­gyénkben, de a verőceihez hasonló sikerrel ennek el­lenére kevesen büszkélked­hetnek. Mindenekelótt ki- lencszáz kötettel emelték a könyvek számát. Ezt rész­ben a költségvetésben biz­tosított keretből, részben pedig póthitelből vásárol­ták. Jelentős összeget, több mint kétezer forintot aján­dékozott könyvvásárlás ■céljára a helyi földműves- szövetkezet is. A több és jobban váloga­tott könyv birtokában a korábbi heti egy kölcsönzés helyett előbb heti három, majd négy kölcsönzési al­kalomra emelték a könyv­tár nyitvatartási idejét. Ezzel egy időben Kiss Nán­dorné névreszóló meghívó­kat küldött a régi könyv­tári nyilvántartások alap­ján a „lemorzsolódott’* ol­vasóknak, s a község sok­sok más lakosának, ismerő­söknek, barátoknak, jófor­mán az egész falunak. A meghívandók névsorát a saját nyilvántartásán kívül a munkahelyek bérlistájá­ból, a bejelentő hivatali könyvekből, szövetkezeti tagnyilvántartókból egészí­tette ki. Óriási munka volt ez, de most utólag bizo­nyosodik be, hogy megérte a fáradságot. Ugyancsak jó 'módszer­nek bizonyult a plakátok írása is. Saját kezűleg ké- •szített és rakott ki jó né­hány plakátot a község üz­leteiben. így hívta fel a la­kosság figyelmét, hogy új helyiségben, lényegesen gazdagabb választékkal várja a könyvtár az újabb olvasókat. Ugyancsak növelte az írott szó népszerűségét a Madách-emlékest novem­berben, s a Bihari Klárával szervezett író-olvasó talál­kozó. A könyv térhódítását ön­zetlenül segítette a helyi földművesszövetkezet és a községi szakszervezeti szak­maközi bizottság. Mindkét szervezet anyagi és erköl­csi támogatással járult hoz­zá a sikerekhez. A sikerek nyitja tehát & könyvtáros ötletessége és fáradságot nem ismerő munkája, amely a kultúra iránt felelősséget érző szer­vek áldozatikészségével pá­rosul. így jutott el egy év alatt a korábbi ezerötszáz könyv helyett tizenkétezer könyv a falu lakosságának Tenkely Miklós Itt a farsang - ÁLL A BÁL Szép faragások díszítik mind a kettőt, oldalukon a céh jel­vénye: az eke. Gyászlobogójuk is volt, mert az egész céh megadta minden elhunyt tagjának a végtisztes­séget, nemcsak kettős sorok­ban vonult koporsója után, de kijelölt négy céhtag vitte a Szent Mihály lovát is, amel­lett meg másik négy a négy szál gyertyát. Gyászzsolozsmá­kat énekeltek, a koporsót szin­tén a tagtársak eresztették a gödörbe és maguk hántolták be. — Nagyon szép volt az ilyen temetés, nem csoda, ha cé­hen kívüliek is fizettek azért, hogy így temessék el őket. Még a betelepült református kiskunok is, akik közül szintén sokan beléptek a céhbe, külö­nösen az utolsó évtizedekben, amikor a vallási elkülönülés már lassan felengedett. Csak a néhány görögkeleti szerb nem vétette fel magát, de jó egyetértésben éltünk azért mindig azokkal is. Temetés után a céh kettős sorokban vonult az elnök há­zába. ahová a gyászoló csa­lád már előbb bort. esetleg valami süteményt is küldött, hogy egy-két poharat ürítsenek az elhunyt emlékezetére. De hagyjuk el már a temetést, komor az. akár a matematika, beszéljünk inkább mégis a farsangról. előbb azonban meg kell még tudnunk, hogy decemberben vették fel az új tagoltat, minden tizenhat évét betöltött ifjú jelentkezőt. A fag fel vétel voit a — férfiavatás. Sorba állították a legénykéket, mindegyik fehér kötényt, szépen slingeltet kö­tött a derekára, ahogy munka közben sokfelé még ma is kék kötényt viselnek az emberek. — Jaj az valami szép volt, három-négy színes ráaggatott selyemkendő díszítette. Hogy vártuk már, mi gyerekek a napot, amikor beléphetünk a céhbe — sóhajtozik fiatalsága emlékeit idézve az öregdiák tsz-elnök — mindenki törte magát, hogy beléphessen. Hogyne, hiszen az új tagok járták a várost, mint a vőfély a lakodalomban pántlikás-vi- rágos pálcával a kezében, roz­maringgal díszített kalapban, fehér selyemszalaggal a mel­lünkön, házról házra minden­kit élőszóval hívtunk meg a paraszt céh báljára. Hát még a bál napján, ak­kor is micsoda nagy szerepe volt a legfiatalabb tagoknak! Ezen a vasárnapon ebéd után egy óra tájban összeült az egész céh az elnök házában, ahol meghallgatták az elmúlt évről szóló elnöki beszámolót, s új elnököt is választottak, ha az előző négyéves mandá­tuma lejárt. A választásnál nem a tag vagyonát, alkal­masságát nézték, nemegyszer szegény embert állítottak a ■céh élére, és erre Merkl Fe­renc még most is büszke. Gyűlés után felálltak az ut­cán párosával, elöl a fehér- kötényes fiatalok vitték a zászlót, a céhládát, így vonul­tak végig az utcán. Előbb a plébánost, aztán a főszolga­bírót, végül a községi jegyzőt köszöntötték. Szivarral, ciga­rettával kínálták a felköszön- töttek a céh tagjait, az úja­kat, a fiatal fiúkat is most már emberszámba véve. Pö­fékeltek is nagy dölyfösen a gyerekek és ment a menet tovább, végig a bálterem felé. A „vőfélyek” végigtáncolták az utcát a menet élén, mögöt­tük ugyancsak a fehérkötős többi fiatal vitte a zászlót meg a feldíszített céhládát. A lányok ott ‘álltak a járdaszé­len, nézték a glancos csizmá­ban peckesen lépkedő ifjakat. Hány szem összevillant! A bált hol a katolikus kör­ben, hol az Ödön-kocsma, hol meg a Fekete Sas nagytermé­ben tartották. Idevonult hát a céh és elfoglalta a báltermet. Elénekelt egy nótát a férfi­nép, akkor pedig a fiatal legé­nyek kitódultak az utcára, ott álltak már a lányok vára­kozón. Ki-ki kézen fogott egy kislányt, bevitte a bálba, meg­kezdődött a tánc. De ez még csak az előmulatság volt. esti hat órakor mindenki haza­ment megvacsorázni, s ame­lyik fiú még nem érte el a ti­zennyolcadik évét, még ha már céhtag volt, tikkor is ott­hon maradt, nem ment még emberszámba éjszaka. Este hát nélkülük folytatódott a mulatság és eltartott reggelig. A cehbálat követő min­den vasárnap bál — bált kö­vetett azután, egészen húsha­gyó keddig. Aki legény meg lány egymással táncolta végig az egész farsangot, pár lett abból egy életen át. Nem is kell mondania, látszik Merkl Ferenc meghatódott tekinteté­ből, maga is a céhbálon szer­zett feleséget. Vátoznak, múlnak az idők. bolond aki bánja, a ráckevei paraszt céh is csendesen fel­oszlott, sok régi szokást új váltott fel azóta, de lám csak. azóta is farsang a farsang. Táncolnak a fiatalok, sőt né­ha még az öregek is táncra, perdülnek. És élnek elmúlha- tatlan szokások: farsangi bál­ban hány fiatal szív talál egy­másra ma is. Itt a farsang, áll a bál. Jó mutatást mindenkinek! Szokoly Endre V dött, vagyis sok tagja még most sem lépte túl a férfi­kor (telelőjét, mások meg­öregedtek, némelyikük már beteges. El még Viski Jó­zsef, a céh utolsó atyames­tere szintén. Igaz, a társulat fejét elnöknek mondták, va­lószínű azonban, hogy csak az újabb időkben, mert a paraszt céh nagyon régen, kétszázötven esztendővel ez­előtt, nem sokkal a török hódoltság után létesült. Mégis fiatalabb Ráckeve másik egy­kori céhénél, a molnárokénál, amiben a „város” híres vízi­molnárai tömörültek. Am mesteremberek valaha mind szakmájuk szerint voltak céh­beliek, de hogy parasztok, ki hallott már ilyet?! — Természetesen az akkori időknek megfelelően vallásos, mégpedig katolikus alapon szerveződött a céh. Négy top­ja, ahogy időről időre a sor rájuk került, minden hónap első vasárnapján gyertyát tar­tott az oltár előtt. A négy szépen megmun­kált üvegszélvédőben végződő gyertyatartó nincs meg. Keresi a múzeum is, nem találni se­hol. Ezt a négy gyertyatartót vitte hímzett selyemzászlójá- val együtt a processziókon is a paraszt céh, testületileg vett részt ugyanis a körmeneteken. Magasra emelték ilyenkor a pántlilcával, rozmaringgal éke­sített céhládát, kétszáz évnél hosszabb időn át a régit, amely idők folyamán megkopott, majd a két világháború között már az újat. Ezt Pócs Mihály céhtag csináltatta a maga pénzén és most az új az öreg­gel együtt múzeumi tárgy. Farsang van, mulatságon jár ilyenkor az ember esze, Merkl Ferenc, a ráckevei Rákóczi Tsz elnöke azonban íróasztalánál görnyed és be­tűkkel, nemcsak számjegyek- ; kel, tehát a matézis maga­sabb fokán számol. Nyilván, ; mert a zárszámadásnak is ! mostanság van az ideje. Nem ; ís zavarnánk nagy munká- i iában, de erősen marasztal, | még egy pohár jó bort is í tesz elénk, azt mondja, kell ; némi kikapcsolódás annak, aki ; — matematika vizsgára ké­jszül. Technikumba jár ugyan- \ is meglett korában. Jól van ! hát, akkor beszélgessünk far- \ sangról, de a régiekről. : — Hát bizony — kezdi — i valami nagy dolog volt a •farsang Ráckevén, január el- ! só vasárnapján kezdődött a • tuskóásó céh báljával. \ Hogy tulajdonképpen nem ! ez volt a neve, csak így csú- j folták, mert a nagygazdák- \ kai egy sorban tagja lehetett l ennek, a közönségesen paraszt \ céhnek mondott társulatnak \a szegény napszámos ember, ! még olyan is, aki nyomo- I rúságában a kivágott fa föld- ! ben maradt tuskójának a ki- l ásását is elvállalta, ami pe- ! dig tudvalevőleg nagyon ne- \ héz dolog. Hivatalosan ugyan f — hiszen a paraszt szó ak- \ koriban megvetést fejezett l ki — Polgár Társaságnak hiv- j ták. céh volt az mégis, más- í különben minek lett volna {a kastély múzeumában lát- \ ható céhláda. \ S a ráckevei parasztok céhe \— a maga nemében falán \az egész országban egyedüli \ — messze túlélte a céhek í idejét, 1948-ban még műkő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom