Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-22 / 18. szám

Aláírták a varsói értekezlet közös közleményét A Varsói Szerződés tagállamainak politikai tanácskozótestülete — amint arról már be­számoltunk — megtartotta zárófilését, amelyen a megvitatott kérdésekről közös közle­ményt írtak alá. Hazánk részéről Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke írta alá az okmányt (Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat) KÖZLEMÉNY7 a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének üléséről AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A M EGYE I TANÁCS LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1965. JANUÁR 22, PßNTEK Csökkent a mérleg" hiánges tsfs-e Tovább gyarapodott a közös vagyon — Eredményesebben gazdálkodtak tavaly a Cegléd környéki szövetkezetek A varsói barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés tagál­lamainak politikai tanácskozó testületé 1965. január 19—20-í varsói ülésén megvitatta az Északatlanti Szövetség egyes tagállamainak a sokoldalú NATO-atomhaderő létrehozá­sára irányuló tervével kapcso­latban kialakult új helyzetet, valamint ama lehetséges kö­vetkezményeket, amelyek e tervek megvalósítása esetén a béke ügyét érintenék. A nemzetközi helyzet ala­kulásának fő tendenciája je­lenleg a béke megőrzéséért és megszilárdításáért küzdő erők gyarapodása. Állandóan növekszik a következetes békepolitikát folytató szo­cialista országok ereje. Határozottan fellépnek a nem­zetközi helyzet javításáért az európai és más országok kom­munista pártjai és néptöme­ged. Hathatósan segítik a bé­ke rhegszilárdítását Ázsia, Af­rika és Latin-Amerika függet­len államai. Az imperialista erők ugyan­akkor fokozzák aktivitásukat és makacsul törekszenek a nemzetközi helyzet élezésére a világ különböző részein. Az Egyesült Államok változatla­nul folytatja ellenséges poli­tikáját a Kubai Köztársaság ellen. Folytatódnak az Egye- j sült Államok veszélyes provo- | kációi a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság ellen. A Varsói Szerződés tagállamai és az összes szocialista orszá­gok határozottan elítélik ezt az agresszív politikát. Az imperialista erők be­avatkoznak a független álla-, mok belügyeibe, a gazdasági és katonai politikai nyomás módszereit alkalmazzák. Fel­használják katonai csoporto­sulásaikat a nemzeti felsza­badító mozgalmak elfojtására. Ennek példái: a Dél-Vietnam népei elleni háború, a kongói intervenció, a gyarmatosítók agresszív cselekményei Ma­laysiában. A Varsói Szerződés tagálla­mai kinyilvánítják szolidari­tásukat a szabadságuk és füg­getlenségük kivívásáért, va­lamint a függetlenségük meg­szilárdításáért küzdő népekkel. Az imperializmus agresszív politikájában különleges sze­repet játszik a sokoldalú NATO-atomhaderő létrehozá­sának terve. A Varsói Szerző­dés tagállamai úgy vélik, hogy a sokoldalú NATO-atomhad- erö, amelynek létrehozását az Egyesült Államok és Nyugat­Németország vezető körei szorgalmazzák, komolyan veszélyeztetné Európa és az egész világ békéjét. A sokoldalú atomhaderő bár­mely formában történő meg­teremtése a nukleáris fegyve­rek elterjedését, és többek kö­zött azt jelentené, hogy a nyugatnémet militaristákat e fegyverek birtokába juttatnák. Ez vonatkozik mind az Egyesült Államok sokoldalú atomhadierőtervére is, ame­lyet a Német Szövetségi Köz- j társaság támogat, mind pe­dig az „atlanti haderők” angol tervére. Mindkét változat összeegyeztethetetlen a né­peknek és a békeszerető or­szágoknak ama törekvésével, hogy megszüntessék az atom­fegyverkezési versenyt, elhá­rítsák az atomháború veszé­lyét és megvalósítsák az ál­talános és teljes leszerelést, összeegyeztethetetlen több ál­lam erőfeszítésével, hogy a föld különböző körzeteiben atom mentes övezeteket léte­sítsenek. A sokoldalú NATO-atom­haderő célja a külön amerikai—nyugat­német tömb megszilár­dítása az Észak-atlanti Szövetségen 'belül. Ez sajátos alku, amellyel az Egyesült Államok ' biztosítani igyekszik katonai és politikai hegemóniáját Nyugat-Európában, az NSZK előtt pedig az amerikai tö­rekvés támogatásának viszon­zásául megnyílik az út az atomfegyverekhez. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kára, a - magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­nökének vezetésével, a Var­sói Szerződés tagállamainak értekezletén részt vett ma­gyar küldöttség tegnap este elutazott a lengyel főváros­ból. A központi pályaudva­ron a magyar küldöttség bú­csúztatására megjelent Josef Czyrankiewicz, a lengyel mi­nisztertanács elnöke, Adam Rapacki külügyminiszter, Ma­rian Naszkowszki, külügy­miniszter-helyettes, Jenzi Bordzilowski hadseregtábor­nok, vezérkari főnök, nem­zetvédelmi miniszterhelyettes, továbbá a tábornoki kar Az NSZK hozzájuttatása az atomfegyverhez akár a „sokoldalú”, akár az „at­lanti" atomhaderő keretei­ben. esak lépcsőfok ahhoz, hogy a nyugatnémet militaristák saját atomfegyverrel ren­delkezzenek. Az NSZK miután az észak­atlanti paktum tagja lett, lehetőséget kapott arra, hogy a hitleri Németország fel­tétel nélküli kapitulációja után megkötött potsdami egyezmények megszegésével agresszív katonai potenciált hozzon létre. Az atomfegy­ver megszerzése kétségtele­nül arra ösztönözné Nyugat- Németország revansista erőit, hogy megváltoztassák a má­sodik világháború után Eu­rópában kialakult helyzetet és érvényesítsék a Német De­mokratikus Köztársasággal és más államokkal szemben tá­masztott területi igényeiket A nyugati hatalmak sem­miféle fogadkozása nem nyújthat garanciát a vi­lágot fenyegető e ve­széllyel szemben. Az NSZK igazi szándékairól tanúskodik a Bundeswehr vezetőinek provokációs terve j a keleti határ mentén létesí- ; tendő atomaknazárról, vala­mint az úgynevezett „előre­tolt határok stratégiájának” meghirdetése, amely atom- | fegyver alkalmazását követe- ; li bármilyen közép-európai I háborús konfliktus kirobba- ! nása esetén. Ez azt bizonyítja, | hogy az NSZK revansista I (Folytatás a 2. oldalon) több tagja, a külügyminiszté­rium fötisztviselői, Jenzyk Zielinszki, a budapesti len­gyel nagykövetség első tit­kára. Jelen volt a magyar küldöttség búcsúztatásánál Martin Ferenc, a Magyar Népköztársaság varsói nagy­követe, a Lengyelországba akkreditált magyar diploma­ták, újságírók, foto- és rá­dióriporterek. Kádár elvtárs és a magyar küldöttség tagjai hosszasan elbeszélgettek a lengyel ven­déglátókkal és szívélyes, me­leg búcsú után a küldöttség különvonata 18 óra 06 perc­kor kigördült a varsói pá­lyaudvarról. (Munkatársunk telefonjelen­tése.) Huszonegy termelőszövetke­zet készül pontot tenni múlt esztendei gazdálkodására a ceglédi járásban. A határ­időre és gondosan elkészített leltár után több helyütt a mérleg is megvan, hét-nyolc nap múlva a zárszámadási közgyűlések is megkezdőd­nek. Az előzetes felmérések alap­ján érdemes szemügyre ven­ni és összehasonlítani a ko­rábbi eredményekkel, hogyan dolgoztak tavaly, mennyit fej­lődtek, esetleg milyen hibát követtek el, mit tudtak vol­na jobban csinálni a Cegléd környéki közös gazdaságok. 1963-ban négy termelőszö­vetkezet zárta mérleghiány­nyal az évet, 3 millió 302 ezer forint összeggel. Ta­valy viszont — s ez minden­képpen az előbbrehalad ást bizonyítja — már csak két termelőszö­vetkezetben, a jászkaraje- női Lenin és a nyárs­apáti József Attila tsz- ben volt mérleghiány, körülbelül egymillió forint. Persze jobb munkaszervezés­sel. a tagok serényebb mun­kájával, s a vezetőség több odaadásával ez a két tsz is jobb eredményt tudott volna elérni. Az általános fejlődést, amit a járás közös gazdaságai elér­tek, még plasztikusabban mu­tatja o közös vagyon növeke­dése. 1962-ben a huszonegy termelőszövetkezet tiszta va­gyona 105 millió forint volt. 1963-ban már 147 millióra növekedett — a múlt évben pedig a hozzávetőleges szá­mítások újabb 42—45 millió forintos közös vagyonnöve­kedéssel számolnak. Nemcsak a szövetkezeti va­gyon gyarapodott a múlt esz­tendőben, hanem a tagok jö­vedelme is több volt. Ta­valyelőtt a járási munkaegy­ségátlag 29 forint 40 fülért tett ki. Tavaly ez az összeg is növekedett, arról nem szólva, hogy a szorgalmasabb tagok jö­vedelme ma már sok helyütt túlhaladja vagy legalábbis eléri az ipari munkások keresetét. Az egy dolgozó tagra jutó já­rási átlagjövedelem —’amely korántsem mutatja a munká­ban rendszeresen résztvevő szövetkezeti tagok tényleges keresetét — 1963-ban három forinttal haladta meg a 10 ezer forintot. 1964-ben — nem tudni még mennyivel —, de ez a szám is tovább növe­kedett. A ceglédi járás közös gazdaságai tehát általában sikeresebben gazdálkodtak ta­valy. jobban kihasználták a nagyüzem adta lehetőségeket, arról nem is beszélve, hogy a tsz-ek általában gondo­sabban összeállított terv alap­ján működtek. Jó példa erre az nbonyi Kossuth Termelőszövetkezet, ahol a közelgő zárszámadá­son körülbelül 41 forintot osztanak munkaegységenként. A csemói Rákóczi Termelő- szövetkezet amellett, hogy most is kifizeti tagjainak a már hagyományos 40 forin­tot — de lehet, hogy ennél többet is — tetemes összeget tartalékol az idei biztonságo­sabb gazdálkodáshoz. A dán- szentmiklósi Micsurin Tsz szintén sikeres esztendőt zár. Jól jövedelmezett a gyü­mölcskertészet, a szőlőiskolá­juk, s a legtöbb üzemág nye­reséget hozott. Éppen ezért munkaegységenként 40 forin­ton felül oszt a gazdaság. Több olyan termelőszövet­kezet is van ma már a gyor­sabban fejlődő Cegléd kör­nyéki közös gazdaságok kö­zött, amely egy-két éve még a leggyöngébb tsz-ek közé tartozott. Ilyen a csemői tJj Élet Termelőszövetkezett amely 1962-ben nagy nehéz­ségekkel küszködött és mind­össze 22 forintot osztott tag­jainak. Tavaly már elérte a gazdaság a 40 forintot. A törteit Rákóczi és az Arany­kalász termelőszövetkezetek korábban ugyancsak a gyönge gazdaságok közé tar­toztak, 1963-ban és tavaly fel­küzdötték magukat a közepesen gazdálkodó ter­melőszövetkezetek közé. Erősödött a ceglédberceR Egyetértés Termelőszövetke­zet. Ugyanakkor van olyan gazdaság is, ahol némi visz- szaesés mutatkozik. Az nbo­nyi Lenin Termelőszövetke­zetben például nem hasz­nálták ki a kedvező adott­ságokat, ennek tudhatják be, hogy nem lesz meg a beterve­zett jövedelem. Természete­sen vannak még gyönge gazdaságok is a ceglédi já­rásban, ahol igen sok a ten­nivaló. A jászkarajenöi Űj Barázda, vagy a nyársapáti Kossuth, vagy a kocséri Üj Élet Tsz-ben. Ezeknek a gazdaságoknak feltétlen le kell vonniuk a húsz eszten­dő tanulságait. Természetesen a végső ered­mény a zárszámadásokon de­rül majd ki, amelyeket álta­lában február első felében tartanak Cegléd környékén. Ezekben a hetekben a zár­számadások mellett a terv- készítésre összpontosítják fi­gyelmüket a járási tanács mezőgazdasági osztályának munkatársai, a termelőszövet­kezetek szakemberei. Az el­múlt év tapasztalatait bizo­nyára valamennyi közös gaz­daságban felhasználják, s aszerint alakítják ki az idei terveket. ___________ (s. p.) M agne tofonszalagon a földosztás Pest megye községeiben hon­ismereti akcióbizottságok ala­kultak a felszabadulás ese­ményeivel kapcsolatos emlé­kek, dokumentumok össze­gyűjtésére. A bizottságok tag­jai — népművelők, pedagógu­sok, a községek egykori ve­zetői — beszélgetések alap­ján írják össze az adatokat. Cegléden és több más helyen magnetofonszalagra rögzítik ezeket a" beszélgetéseket a 20 év előtti eseményekről, pél­dául a közigazgatás megszer­vezéséről, a pártok, a nem­zeti bizottságok megalakulá­sáról, a földosztásról. Ezen­kívül összegyűjtik az írásos dokumentumokat, az első új­ságokat, a földosztás iratait és a korabeli fényképeket. A PEST MEGYEI TANÁCS az idén több mint 20 mil­lió forintot költ lakásépít­kezésre. Ebből az összegből 206 lakás készül, amelyek közül 178-ba még az idén beköltözhetnek tulajdonosaik. A legtöbb lakást — 81-et — Vácott építik, a többit pe­dig Szentendrén, Cegléden, Nagykőrösön, Gödöllőn és Dabason. A megyei tanács ezenkívül 12 millió forintot költ lakóházak tatarozására. (MTI) Okosabban, hasznosabban Vasasok, bányászok, épí­tők — mindenféle szakma­beli szocialista brigádveze- tök tanácskoznak most az országban. Egymást köve­tik a fontos megbeszélések, számadások az eddigi tet­tekről, s a készülődés je­gyében új, országos jelentő­ségű munkák előtt. A kép, amelynek első vonásait alig néhány hete kezdtük meg­rajzolni, most, e megbeszé­léseken is formálódik, s mind teljesebbé válik: mi­lyen legyen ez az esztendő, mit kell megoldanunk? így készültünk már a múlt év végén, s mondjuk jelenleg is: az ötéves terv befejezésének idejéhez ér­tünk. Most teljesednek be négy esztendő munkájának eredményei, s most kell megtenni az első lépéseket a következő tervidőszakra is. A részletek elemzése — e mostani tanácskozások lé­nyeges témája — munkára, tettekre hív. Országos moz­galommá kezd bontakozni az a munkaverseny, amely- lyel a gyárak népe készül köszönteni a haza felszaba­dulásának huszadik évfor­dulóját. S a vállalásokban, amelyekről most hallunk, refrénként ismétlődik — sokféle módon kifejezve — egy közös gondolat: oko­sabban, hasznosabban, ha­tékonyabban. Okosabban — halljuk a tanácskozások szónoki emelvényein. E szónak esz­tendőnkben az a lényege, hogy számolnunk kell erőinkkel és lehetőségeink­kel, meg kell fognunk az eddig ismert és ismeretlen csatornákon elguruló forin­tokat, idővel, anyaggal, erő­vel beosztóan, számitóan, jól kell gazdálkodnunk. Hasznosabban: erőinket — szellemiekben, anyagiak­ban egyaránt — csak arra szabad fordítanunk, ami népgazdaságunknak jó, ami a vásárlónak itthon és kül­földön kell. Ne illethesse most érdem és elismerés azt, aki bár magas százalé­kot teljesít, de munkálko­dásának eredménye az el nem adható áru lesz. És hatékonyabban kell most dolgoznunk: jobban értékesített idő, megszűnő csellengés, átfogóbb korsze­rűsítés, gyorsabban felhasz­nált tudományos eredmény adja a munka e jellemző­jének tartalmát. Nem meglepően újak ezek, nem is valami hom­lokegyenest más, mint ami eddig is célunk volt. A terv utolsó esztendejében azonban e vonásokat, jel­lemzőket élesebben, világo­sabban látjuk. S ha túl a felismerésen a három foga­lom mindennapunk közép­pontjába kerül, jelentős lé­péseket tettünk... 0) \ Kádár János vezette magyar küldöttség elutazott Varsóból

Next

/
Oldalképek
Tartalom