Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-21 / 17. szám
1965. JANUAR 21. CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI '&£Map 3 SZÉKELYEK A BUDAI HEGYEK KÖZÖTT I. Pihen az osztováta Tépett varjúcsapat kutat zsákmány után a fagyos földeken. Olykor egyik-másik károgva felröppen, hosszan elnyújtott, panaszos hangja mint gyászpántlika lebeg utána Az erdők mélyéből villanyfűrész danáját sodorja az útra a csípős januári szél. A hegyek között soká megmarad a hó. Amikor másutt már sáros latyakká olvad, itt még akkor is fehér vattacsomók díszítik a léckerítések csipkés széleit, a fenyők tűleveleit. A csúcsos háztetők békésen pipálnak hetykén félrevágott, fehér hókucsmájuk alatt. Sokáig megmarad a hó, de nem örökké ... — Otthon, az udvarból egyenest a Hargita havas csúcsáig láttam. Olyan közel volt, szinte úgy tetszett: ha kinyújtom a kezem, tán elérem. Itt, minálunk, tavasztájt eltűnik a hó. A hegyek zöld. viselőbe öltöznek... Otthon: ez a Gyergyói-me- dencét, a Kelemen-havasokat, Csíkszeredát, s a Hargitát jelenti. Az itt, minálunk pedig a budai hegyek lábánál megbúvó aprócska községet, a háromszáznégy lakos« Telkit/ Húsz esztendeje lassan, hogy ötvenhét gyergyóremetei szébajszú idős ember érkezik. Fekete kucsmáját dérrel hintette be a fagy. A kucsma, meg a csizma az egyetlen, ami még megmaradt a régi viseletből. Az is csak az üdősebb- jénél. — A fiatalok má’ úgy járnak, mint a városi ember — kapcsolódik be a beszélgetésbe a jövevény: Szabó Ferenc tanácstag. — Nylon blúzba’, tűsarkú cipőbe’, divatos öltönybe'. — Ünnepnapon sem hordják már a népviseletet? A tanácselnök legyint: — Nincs mit! A magunkkal hozott holmi elnyűtt. újat nem tudunk szőni. Ocztováta még csak akad, de birkagyapjú, parputfelvető nincs. — Osztováta? A szövőszéket híjják így, székelyül. Azért, mert szövés közben úgy működik, mint egy osztó-váltó. Megint Ábel jut eszembe, színes, ízes beszéde. — Feri bácsi, tudnak még székelyül? — provokálom őket. Huncut szemvillanás, meg az alábbi párbeszéd a válasz: — S’jónapot! — S’jónapot! — Csálod má’ azt a filkó- rántékot vagy se’? Ha ne csálod, csalom én. Hozzad bé a fészit. — Hol a fészi? „Úgy nézzék meg ezt a szőttest, üdősebb. mint én vagyok: édesanyám szőtte, lánykorába" — büszkélkedik Katica néni (Foto: Gábor) kely család új hazára lelt benne. Az újat megszokták — aztán megszerették. A régit — nem felejtik. Nyaranta családostul felkerekednek, s meglátogatják szülőföldjüket. ■ Rokont megölelni, havasi levegőt szívni. — Hej. csak egy autóm lenne, sűrűbben mennék én is — sóhajt Nan*> Lajos, a kicsi község tanácselnöke. — De ír- fájós lábbal, nehéz az utazás. Azért így is nekivágtam kétszer, az elmúlt években. Harmadszor most lesz esedékes. Tamási Arom Ábeljára gondolok, az erdők csendjébe mindenünnen visszavágyó székely legényre, s óvatosan megkérdezem: — És itt, hogy élnek? Derűs, tiszta tekintettel felel az elnök: — Hazudnék, ha panaszkodnék. Nem szűkölködünk semmiben. A fiatalok gyárba járnak, az üdősebbje a termelő- szövetkezetben keresi a boldogulást. Tavaly ilyenkor egyesültünk a budajenői szövetkezettel, s akkor tértünk át a készpénzfizetésre is. Előtte öt éven át negyven forint körül fizetett a két tsz. Munkaegységre átszámítva, most se’ kevesebb a jövedelem. Tudja, a székelységnek ríem volt idegen a közös munka: megszokta otthon, a kalákában. Napv erő ám az összefogás! Ha valaki házat épített, rokonok, barátok segítettek, s egy hét alatt állt az új ház. Az elnök szavait kopogtatás vágja ketté. Piros arcú, fehér — S’menj bé aharré az üverbe, s’megkapod, amit keressz. — S’messzi? *— S'nem a’, ehejt! Kettőzött figyelemmel lesem minden szavukat — mégsem értem. A s’jó napot még hagyján, de a filkó-rán- ték nem megy bé a fejembe. — Pedig egyszerű — évődik az üdösebbik. — Bográcsban sült szalonnába’ hagymát pirítunk, arra gyün a juhtúró. Mikor az egész egybeolvadt, kész a filkó.ránték, az erdei munkás mindennapi eledele. Persze, puliszkával mártogatva vót az igazi! — A feszi meg: fejsze — tanítgat tovább a tanácselnök. — Az aharré közeit jelent, az üver meg völgyet. Az ehejt, ahajt biztosan érti. — Természetesen — adom a szakértőt. — No, meg is járná véle! — húzódik mosolyra Feri bácsi ezüstös bajusza. („Ilyent is má’ csak az údősebbek viselnek”.) — Ha valaki elkűdené, menjen csak ehejt, jó tíz kilométert kéne gyaloglani. Az ahajtig pedig húszat is megtehet! — Szóval, ez olyan, mint a borbély öt perc, csak kilométerben mérve? — Pontosan — nyugtázza elégedetten az elnök — Látom, fog magán az okos szó. Aztán, akar-é székely szőttest látni? Meg koszorús térítőt? Mer’ ha igen, gyűjjenek vélem, Nagy Ferencékhez. Katica néninek még van néhány magaszöttese. Katica néni nem zárkózik el a kérés elől, csupán azt sajnálja, hogy már nem fiatal a fényképezéshez. — Pont most akarnak újságba bérakni, amikor má’ megrügyültem? — szabadkozik kedvesen. — Bizony, fiatal korában nem ilyen vót a tengelye, — büszkélkedik élete párja. — Aztán, filkö-rántékot mikor evett utoljára. Katica j néni? — sietek eldicsekedni | frissen szerzett tudományom- i mai. — Hagyja el, lelkem, hogy jártam! Erdélyi rokonok vótak a nyáron a menyemnél, azt’ hoztak egy kis filkót. Alig vártam, hogy a ránték kész legyen, a nyálam is csurgóit érte. Aztán, amikor megkóstoltam, kis híján kifordult a számból. Hallja-é, úgy eluras- kodott a hasam húsz év alatt, hogy má' nem is ízlik néki a havasi étel! — Van benne valami, így hargadjak meg, ha nem! — bizonygatja begörbített mutatóujjával a tanácselnök. — Má’ a paprikás csirkét én is jobb’ szeretem. Hiába, változik az ember, szokásba’, evésbe’, öltözködésbe’. — Nem is őrzi senki a régi székely hagyományokat? Ruháikat, táncaikat, dalaikat? — Úgy élünk mi má’ szinte, mint az itteniek. Kiváltképp a fiatalok. Még szórakozni is Pestre járnák, rendre. Naponta húsz pár autó- buszjárat hozza-viszi a népet, a keresetből is futja. Még szerencse, hogy van egy székely együttesünk a szomszéd községben, Budajenőn, másképp az unokáink má’ azt se tudnák, mi a székelység. Azt az együttest keressék meg, érdemes. Itt van ni, ehejt, az üverbe! Ehejt, vagyis tíz kilométer. Akkor hát, gyerünk! Nyíri Éva (Következik: ELNÉMULT AZ ŐSI NÓTA?) ÖNTÖDÉBEN ti. i tusai A Népköztársaság Elnöki j Tanácsa Barinkat Oszkárnak,: az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága titkárának eredményes munkája elismeréséül 50. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyújtotta át. (MTI) Kórház épül Vácott, Cegléden és Gödöllőn Az idén tovább javul Pest megye egészségügyi ellátása. Étben az évbon fejezik be a domonyi szociális otthon bővítését és a vecsési gyógy-1 szertár korszerűsítését. A kö- 2 zeliövőben három kórház épül a megyében. Vácott 464, Cegléden 460, Gödöllőn pedig * C00 ágyas kórház létesül. A gödöllciben tüdőbetegeket pvógyítanak majd. Mindhárom létesítmény tervei most készülnek, s jóváhagyásuk után megkezdik építésüket. (MTI) (Foto: Gábor) S«f/t teneh u tmliií»m*t»k a szerelőknek, a téli gépjavításban a Bugyi Gépállomáson. Minthogy a földeken szünetel a munka — elvétve dolgozik már csak egy-egy lánctalpas traktor a homokosabb részeken, a 18 szerelő mellett közel 20 traktoros vesz részt a különböző típusok javításában s úgy tervezik, hogy ha a szabadságolások véget érnek, 50 főre növelik a javítógárda számát. Egyelőre a gépállomás vezetőinek gondot okoz a javítótér hiánya, ezért részegységenkénti javítás van. Közben az alkatrészhiány okozta nehézségekkel is megbirkóznak, amit lehet, házilag készítenek el a szerelők. A gépállomási gépek mellett egyébként hozzáfogtak a termelőszövetkezeti gépek javításához s ez a munka az ütemtervnek megfelelően halad. Nyolcvanezer látogató Az Utóbbi két esztendőben sokat vitatkoznak a szakemberek a népművelésről. Társadalmunk fejlődése sürgeti a tömegek általános és szakmai műveltségének növelését, a szocialista tudatformálást. Ebben az offenzívában rendkívül nagy feladatok hárulnak a népművelésre. Az új utak, új módszerek keresésekor azt mondjuk, hogy bővítenünk ke.l a népművelés fegyvertárát. Az új formák tömegét kell bevezetnünk, hosv színesebbé, változatosabbá, s ezzel hatásosabbá tegyük a népművelési tevékenységet. A nagykőrösi Arany János Művelődési Ház — bár munkafeltételei nem mondhatók Ideálisnak — jó példáját adja, milyen is az a sokrétű, széles hatósugarú népművelés.. A tapasztalatok leszűréséhez legalább egy esztendő munkájának vizsgálata szükséges. Mi a legjellemzőbb erre az elmúlt esztendőre a nagykőrösi városi művelődési házban? A látogatók nagy száma. Bár a számok önma- guKDan nem sokat mondanak, a városi művelődési ház látogatóiról készült statisztika azonban jóval többet nyújt egv egyszerű számnál. Egy esztendő alatt ugyanis nyolcvanezer ember fordult meg ebben az épületben, vett részt a különböző „megmozdulá- sok”-on, látogatta meg a rendezvényeket. Nagykőrös város lakossága mindössze huszonötezer fő. A látogatók nyolcvanezres száma éppen ezért — szinte egyedül álló teljesítmény. Az általános műveltség színvonalának emelését elsősorban is ’ az ismeretterjesztő tevékenység szolgálja. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat városi csoportjával közösen 33 előadást tartottak, közel két és fél ezer hallgató előtt. Nagy népszerűségnek örvendenek a szakkörök. Közel száznyolcvan tagú bélyeggyűjtő szakkörük, az egész világgal levelező „Ki mit gyűjt?”-körük van. De otthonra találtak a művelődési ház falain belül az eszperan- tisták, a színjátszók, a fotósok, a bábjátszók és a műkedvelő képzőművészek is. Jól működik az irodalmi színpad, mint a népművelés egyik legújabb formája. A szakkörök fő feladata nem a látványos rendezvények szervezése, hanem az elmélyült, belső nevelőmunka. A színjátszók például megismerik a színjátszás történetét, a klasszikusoktól napjainkig. Foglalkoznak ezenkívül beszédtechnikával, maszkírozás- sal, kosztümtanulmányokkal és játékstílus-tanulmányokkal. Nagy gondot fordítanak a drámairodalom megismerésére is. Sokan látogatják a tanfolyamokat. Tízféle tanfolyamot indítottak, a többi között három alkalommal is szabásvarrást oktattak. A szülők nagy örömmel viszik óvodás ko>ú gyermekeiket a zeneóvodába, ahol a kicsinyek zenei hallását, hangképző képességét és ritmusérzékét fejlesztik. Évek óta kielégítő az érdeklődés a nyelvtanfolyamok iránt is. A művelődési ház nyújtott otthont a társastánc-tanfolyamoknak is, amelyeken száztíz fiatal tanul meg szépen táncolni. A klubmozgalmat a jól működő értelmiségi klub, s sajnos már kevésbé jól működd/ ifjúsági klub képviseli. Ebben az évben az ifjúsági klubot szeretnék újra népszerűvé tenni. Három esztendővel ezelőtt érdekes kísérletek kezdődtök a megye nyolc művelődési házában. Ez az úgynevezett gyermekfoglalkoztatás. Célja az általános iskolás gyerekek bevonása a művelődési ház munkájába. Közülük kerülnek majd ki a későbbi szakköri tagok, aktívák. A nagykőrösi művelődési ház egyike annak a nyolcnak, ahol a kísérlet megkezdődött. Nagykőrösön — eltérve a központi elgondolásoktól —, nagyon eredeti ötlettel, minta napközit rendeztek be, tanárok közreműködésével. Huszonöt gyerek tagja a mintanapközinek, főleg olyanok, akik otthoni felügyelete és tanulása a szülők elfoglaltsága miatt nincs biztosítva. A gyerekek a másnapi lecke elkészítése után politechnikai gyakorlattal foglalkoznak. A népművelés főbb formáin kívül nagy gondot fordítanak az alkalmi programokra, például kiállításokat rendeznek. A többi között bolgár népművészeti, cukrászati, lakástextil, bútor, eszperentó, modellező és képzőművészeti kiállíSPENOT colva nézegetni kezdte a felsorolt leveseket, húsokat, tésztákat. — Spenót? — nézett fel olvasás közben a fiatal- asszonyra. — Nem tudom — rebegte az pi- rosragyúlt arccal — nem tudom van-e? — Pedig ettől függ az aláírás — mondta nagy- komolyan a titkár s tovább tanulmányozott. Az újságíró pedig nézte, nézegette a vele szem- benülő, ritkuló hajú férfit, a tisztségviselőt, az ezernyi gonddal küszködőt, aki a műszáki fejlesztési terv lehetőtást tartottak az év folyamán. A legnagyobb látogatottságnak a képzőművészeti és a lakástextil-kiállítás örvendhetett. Az ízlésfejlesztést és a művészeti nevelést szolgáló két alkalommal összesen hétezer ember fordult meg a művelődési házban. S itt újra érdemes egy-két szót szólnunk a számokról. A művelődési házak zömében a látogatók döntő többségét a táncos rendezvények biztosítják. Nagykőrösön a bálok közönsége alig több egy esztendő alatt, mint hatezerötszáz ember. A kiállítások közönsége pedig tizenötezernél is több. A népművelés legváltozatosabb formáinak alkalmazásán kívül meg kell említer nünk a művelődési ház jó tömegkapcsolatát is. Ez elsősorban is a vállalatokkal, szervekkel, intézményekkel, szövetkezetekkel, iskolákkal való szoros együttműködésben nyilvánul meg. A tömegkapcsolat másik formája, hogy a művelődési ház együttesei, szakkörei rendszeresen „tájolnak”. Műsort adnak például a tanyavilágban. A rendezvények közönségszervezésénél, propagálásánál is külön figyelmet szentelnek a tanyai lakosságnak. Egy év alatt több mint ötezer termelőszövetkezeti paraszt és állami gazdasági dolgozó — többségükben tanyai lakos — nézte meg a művelődési ház rendezvényeit. Mi az eredmények magyarázata? A népművelés új formáit, eszközeit minden népművelőnek módjában áll meg ismerni. A tömegkapcsolatoi: megteremtése sem könnyebb Nagykőrösön, mint máshol. Miért szembetűnő mégis a különbség a nagykőrösi városi művelődési ház, s sok más művelődési ház munkája között? A nagykőrösi eredmények: nem máról holnapra születtek. Hosszú évek nehéz, kitartó munkájából fakadnak. S éppen ez a siker egyik magyarázata: Kis István igazgató és Király Béla művészeti előadó, de a többi nagykőrösi népművelő is, rendkívül nagy gyakorlattal rendelke zik. Ismerik alaposan felad;; taikat, de ismerik a feltété leket is, amelyek között dolgozniuk kell. Feltétlenül el kell ismer nünk a város kulturális tévé kenységgel foglalkozó szerveinek jó együttműködésé.. Ezt az a koordinációs terv biztosítja, amelyet a városi 1 pártbizottság agitációs és művelődési osztálya mellett működő művelődésügyi bizottság tart kézben. Ez a testület dolgozta ki azokat az egységes irányelveket, amelyek szerint a városban a népművelési munka folyik. A nagykőrösi példa tehát azt is jelzi, hogy sürgősen fel kell ráznunk a tespedő művelődés- ügyi bizottságokat is. Tenkely Miklós ségeíből kapcsolódott ki néhány percre a spenótra. Egyszer csak bólintott a titkár s alákanyarította a nevét. — Jól van, e héten nincs spenót ... S az újságíró kérdő, csodálkozó tekinteté t látva, elnevette mayát: — Tudja, én gyerme kkor ómban annyit szenvedtem a spenóttól. ma is úgy utálom, hogy borzongok tőle. Legalább én védjem meg tőle a gyerekeinket, ha lehet... — szólt s újból maga elé telte a jegyzetfüzetét. B. I. f f Az újságíró egy £ Pest környéki % üzem szakszerve- % zeti titkárával $ beszélgetett, ko- % moly dolgokról, j gondokról, prob- Z lémákról esett j; szó — választási j élőké születek- í röl, munkaver- Z senyről, gyárt- Z mányfejlesztés- Z röl. Z Kopogtattak. Z Feher Köpenyes fiatalasszony lé- Z pett a szobába s Z egy papírlapot Z nyújtott át a tit- Z kárnak. Z — Az étlapot Z hoztam... az J óvodából __ — Bocsánat — Z tolta félre jegyze- Z teit a titkár — ez Z fontos dolog . .. í S homlokrán-
