Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-19 / 15. szám

1965. JANUAR 19, KEDD MSI HFC.YF.I hírlap 3 Ha a vezetőség rendszeresen „összedugja1' a fejét Jövedelmező az állattenyésztés minden áffazata az áporkai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben „Ha valamilyen probléma van, vagy ha egy jó javaslat felvetődik, mindig összedug­juk a fejünket az elnök elv­társsal, meg a főkönyvelőnk­kel. Meghányjuk-vetjük a dol­got, keressük a megoldás leg­jobb módját és rendszerint jóra vezet ez.” Hídvégi József, az áporkai Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet főállatte­nyésztője jellemzi így a veze­tés kollektív módszerét, ö ugyan csak az állattenyésztés­sel kapcsolatban mondja, de a termelőszövetkezeti gazdál­kodás minden ügyére-bajára vonatkozik ez a megállapítás. Vonatkozik elsősorban azért, mert a tsz fő profilja az állattenyésztés. Döntő mértékben múlik a kö­zös jövedelem az állattenyész­tés eredményességén. Ezt mu­tatják az üzemi arányok is. Míg a növénytermesztés éves hozamterve 1 379 000 forint volt, tavaly a 977 hold közös szántóval rendelkező szövet­kezetben, addig az állatte­nyésztésből ennek több mint a dupláját várták. S vajon be­vált-e az állattenyésztési mun­ka ilyen arányú eredményes­ségéhez fűzött remény? összesen 156 szarvasmarha, 448 sertés, 220 juh és 12 ló van a közös gazdaságban. Év közben változik ez a létszám, hiszen a szaporulat és az el adás függvénye. Múlik termé­szetesen még az elhelyezési és a takarmányozási lehetősége­ken is. Ezzel kapcsolatban csak azt a tényt említjük, hogy a megyei átlagnál jóval na­gyobb az állatsűrűség náluk. A számosállatlétszám ugyanis 227 átlagban, vagyis körtilbe- lül négy hold szántóra jut egy számosállat. Ez azonban csak az állatál­lomány arányára, nem pedig a produktivitására utal. Ez utóbbi mértékegysége a száz hold szántóra jutó húsáruter­melés. Megyeszerte elfogadha­tónak tartjuk például a száz hold szántóra jutó száz má­zsa hústermelést a termelő- szövetkezetekben. Mi a hely­zet e téren náluk? Állatte­nyésztő szövetkezet lévén, el­éri-e ennek a másfél-kétszere­sét az áporkai Vörös Csillag Termelőszövetkezet? Nemcsak eléri, hanem meg is haladja ezt a követelményt a tsz tavalyi eredménye. Száz hold szántóra náluk 276 má­zsa húsáru jutott! Ez az ered­mény felülmúlta a legmerészebb számításokat is. A termelőszövetkezetnek pél­dául olyan önbizalmat adott, hogy az idei évre már 293.5 mázsa hús termelését tervezi száz hold szántó után. Bármilyen jó is az állatte­nyésztés termékhozama, ön­magában nem mutatja meg a termelés színvonalát. Ma már ugyanis nemcsak a termékho­zamot, hanem az önköltséget, azaz a jövedelmezőséget is fi­gyelembe vesszük, ha a terme­lést nézzük. Nemcsak az a fontos tehát, hogy sokat, ha­nem az is, hogy olcsón termel­jenek. Ha ugyanis túl drágán állítanak elő egységnyi termé­ket, akkor a nagy hozam mel­lett is lehet ráfizetés. Az állattenyésztés hozamai­nak zömét a sertés- és marha­hizlalás adta tavaly. Mindkét ágazatban túlteljesítették a tervet: a marhahizlalásnál 18, a sertéshizlalásnál 34 száza­lékkal (termékértékről van szó). Ennek köszönhető, hogy az állattenyésztés bruttó ho­zamtervét is túlteljesítették, azaz a tervezett 2 893 200 fo­rint helyett 3 598 503 forintot értek el. Ismeretes, hogy az állatte- hyésztés egyik legköltségigé- hyesebb ágazata a sertéshiz­lalás. A sertést ugyanis csak­nem kizárólag abraktakar­mánnyal, azaz a legdrágább takarmánnyal hizlalják. Ezért van az, hogy a legtöbb terme­lőszövetkezetben alig nyeresé­ges a sertéstenyésztés, sőt, több helyen ráfizetéses is. Va­jon az áporkai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben így van ez? A sertéshústermelés utolsó fázisában, azaz a közvetlen hizlalásban 4,8 kiló abrak kel­lett egy kiló hús előállításá­hoz. Ez nem rossz eredmény, bár ennél jobbat is el lehet érni. A süldőzés időszakában azonban olcsóbb takarmányo­kat etettek, ezért az összes hús (süldő -(- ráhizlalt) átlago­san olcsóbb ennél. Meglepően olcsó az egyéb költség (álta­lános és a munkabér), ami szintén a sertéshizlalás jöve­delmezőségét növeli. Végered­ményben a sertéshizlalás l 158 000 forintos hozamát 490 000 forintos ráfordítással érték el, vagyis több mint öt­ven százalék a tiszta haszon. (A tsz-ben épület és felszere­lés amortizációt nem számol­nak.) A marhahizlalás jövedelme­zősége is hasonlóképpen ala­kult náluk tavaly. Itt az alap­anyagköltség 315 312 forint, a takarmányköltség 250 000 fo­rint, a munkabér (a hizlaló­gulyás évi keresete) 40 000 fo­rint, az általános költség (8 százalék), mintegy 50 000 forint összesen tehát 655 312 forint a ráfordítás az 1161 382 forintos hozammal szemben. (Itt sem számítanak amortizá­ciót.) Ezek az eredmények meggyőző bizonyítékai annak, hogy a sertés- és mar­hahizlalás lehet jól jövedel­mező ágazat a termelőszövet­kezetekben. Ha megteremtik e termelés alapfeltételeit, ha jó takarmányértékesítő fajtá­kat választanak, ha jó minő­ségű takarmányt etetnek, ha szakszerűen takarmányoznak és tartanak, akkor az ered­ménynek ilyennek, vagy még jobbnak kell lennie. Mindez sok fejtörést, nagy lelkiisme­retességet és sok munkát kí­ván, de megéri. Ezt vallják az áporkai Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zet vezetői: Vörös János el­nök, Hídvégi József főállatte­nyésztő és Légler Lajosné fő­könyvelő. Érthetően büszkék az eredményekre, de koránt­sem tartják azokat tovább nem javíthatóknak. Már ké­szen is áll az újabb terv, amely szerint az állattenyész­tés jövedelmezősége tovább javul. E terv szerint például sertés törzstenyésztéssel is foglalkoznak, mert annak is meg tudják teremteni a fel­tételeit. Az állam bízik bennük, mert jók az eddigi eredmé­nyeik. Ezért jelölte ki — az országban elsőként — sertés törzstenyésztő szövetkezeti gazdasággá a tsz-t, a Földmű­velésügyi Minisztérium. Ez a megtisztelő cím annál is érté­kesebb, mivel rajtuk kívül még csak egy termelőszövet­kezet mondhatja magáénak. - Néhány nap múlva jelentős esemény, zárszámadási köz­gyűlés lesz az áporkai Vörös Csillag Termelőszövetkezet­ben. Ez a tsz a korábbi évek­ben nem dicsekedhetett szak­szerű gazdálkodással és szi­lárd jövedelemmel, bár kez­detben jól indult. Most azon­ban újra fellendülőben van, amit elsősorban a főprofil jó megválasztásának és a meg­valósítás szakszerűségének köszönhet. Amikor a tsz tag­jai ezt a zárszámadási köz­gyűlésen megállapítják, azt is látják, hogy a további fejlő­déshez nyitva áll már az út. Nagymiklós István Biszku Béla látogatása Jugoszláviában Fischer Annié vendégszereplésre utazott Fischer Annie vasárnap több hetes külföldi vendég- szereplésre utazott. Belgium, Hollandia és az NSZK vá­rosaiban ad zenekari és szó­lóesteket. A turné első ál­lomásaként a brüsszeli fil­harmonikusok koncertjén tol­mácsol Mozart-műveket, ven­dégszereplésének zárókoncert­jét Kelet-Berlinben rende­zik, ahol Bartók 3. zongora- versenyét játssza. (MTI) Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára Alekszandar Rankovicsnak, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottsága titkárának vendégeként ja­nuár 14—18-ig magánlátoga­tást tett Jugoszláviában. Bisz­ku Béla Alekszandar Ranko- viccsal, Lazar Kolisevszkival, Jovan Veszelinovval és M. Todoroviccsal együtt Szkopjét is meglátogatta. A két ország vezetői időn­kénti kölcsönös látogatásá­nak és találkozásának gya­korlatát folytatva, Biszku Bé­la és Alekszandar Rankovics között hasznos és szívélyes eszmecserére került sor, a két pártot és a két baráti országot érintő kérdésekről. (MTI) Milyen állami támogatást kapnak az idén a tsi-ek? III. Állattenyésztés, gépi munka A múlt évben örvendetesen növekedett a termelőszövetke­zetek közös állatállománya és javultak az állattenyésztési, hizlalási eredmények is. Eb­ben a fejlődésben — egyéb fontos tényezők mellett — nagy szerepe volt annak, hogy államunk különféle intézkedé­sekkel, kedvezményekkel is elősegítette a nagyüzemi ál­lattenyésztés fellendítését. Rendkívül nagy jelentősége van ennek a tsz-ek további erősödése, a lakosság élelmi­szerellátása és az export szempontjából egyaránt. A termelőszövetkezetek támoga­tásáról szóló kormányhatáro­zat és végrehajtási utasítása AUTÓS ÚJDONSÁGOK Megjelent az üzletekben a zsebventillátor, amelyet első­sorban gépkocsik részére ké­szítettek. Lelke, motorja Bu­daörsön a háziipari szövetke­zetben készült. A ventillátor 6—12 voltos és 90 forintért kapható. Gumi szívó korong­gal tapad az ablakra. Az ak­kumulátor táplálja s ilyenkor, a hideg időben, visszafelé for­gatva, az üvegre csapódó pára felszárítását gyorsítja.­Rendkívül hasznos az elekt­romos fűtésű olaj-nívópálca. A kocsiba töltött folyadék ma­gasságát, tehát mennyiségét mérik vele. Amíg a régi pálca csak ezt a posztot töltötte be, a helyére illesztett új, a csö­vébe épített izzószállal percek alatt felmelegíti a körülvevő olajat. Ismeretes, hogy télen, a hideg időben a kartellban álló olaj megdermed, megsű­rűsödik, s így igen nehéz el­indítani a járművet. A fűthe­tő nívópálca rövid idő alatt olyan állapotokat teremt, mintha kellemes időjárás len­ne a gépkocsi számára. Az ára 90 forint. Autódefektek gyors, ország­úti „ragasztására” elektromos vulkanizálókat hoztak forga­lomba. Egyik fajtája három feladatot is ellát. A felszerelt kapcsoló elforgatására szolgál kézilámpaként; kisebb edé­nyek, kávéfőzők, konzervek melegítésére, illetve működé­séhez megfelelő hőt szolgáltat. Ugyanennek a kerek fűtőtest­nek befelé fordításával gumit vulkanizálhatnak. Ára 145 fo­rint. Egyszerűbb változata, amely melegítőként és vulka­nizálóként hasznosítható, 73 forintba kerül. Ugyancsak most jelent meg a macskasze­mekkel és piros zászlóval el­látott hiba jelző-állvány. Ez az újdonság messziről látható fi­gyelmeztetés s jó szolgálatot tesz. A javítási munkát végző, országút szélén dolgozó veze­tő testi épsége nincs kitéve olyan nagy veszélynek, mint eddig. A mellette elhaladó járművek kötelessége a na­gyobb figyelmesség és óvatos­ság. ezért biztosit messzemenő kedvezményeket az állat- tenyésztés fejlesztését szol­gáló beruházások megvaló­sításához s a szövetkezeti állatállomány gyarapításához, minőségének javításához is. A cél az, hogy a tsz-ek első­sorban a közös és a háztáji állatok szaporulatának felne­velésével növeljék állatállomá­nyukat. Tehénállományuk pótlása és fejlesztése érdeké­ben középlejáratú hitelt ve­hetnek igénybe a tsz-ek a te- nyész szarvasmarha, vala­mint a továbbtartásra szol­gáló növendék szarvasmarha­állomány után. Ez a hitel, ki­selejtezett tehenenként, pót­lás esetén 5000 forintig terjed­het, az állomány értéknöveke­désekor pedig a könyvelésben hiteltérdemlően kimutatott ér­ték erejéig. Az így felvehető hitelt a tehenek kiselejtezésé­ből származó saját források ki­egészítésére, üzemviteli célra fordíthatja a termelőszövetke­zet. Igen kedvező az a rendelke­zés, hogy a termelőszövetkeze­tet minden elöhasi üsző után 4000 forint, vissza nem térí­tendő állami támogatás illeti meg, amikor az állat leellik. Ezt az összeget is üzemviteli célokra fordíthatják. Előírja a 3004/7-es kor­mányhatározat és végrehajtá­si rendelet: a tsz-ek minden saját tenyésztési koca első el- lésekor kocánként 1500 forint középlejáratú hitelt igényel­hetnek, ha a kiselejtezett ko­cákat pótolták. Illetve állomá­nyukat növelték. \ A kiselejtezett állatok el­lenértékét ebben az eset­ben üzemviteli célra hasz­nálhatják. Lényegesen befolyásolja a nagyüzemi társas gazdálkodás i eredményességét az is, hogy milyen fokú a tsz gépesítettsé- I ge, mennyibe kerülnek a gép­állomással végeztetett gépi munkák, s mekkora összeget kell fizetnie a tsz-nek a gép­javításokért és a bérelt gé­pekért. Az állam itt is kedvez­ményt biztosít a termelőszö­vetkezeteknek. Méltányos gé­pi . munkadíjakat állapított meg, s külön előnyben része­síti a hegyes-, szik-, vagy ho­mokterületen gazdálkodó és az I. csoportba sorolt, meg nem erősödött szövetkezeteket. A gépi munkák díjtételeit részle­tesen tartalmazza a földműve­lésügyi miniszter 15/1964. szá­mú rendelete. Előírja az említett rendelet azt is, hogy a gépállomások a tsz-ek megrendelése alapján kötelesek elvégezni a termelő- szövetkezetek erő- és munka­gépeinek, tehergépjárművei­nek, kisfeszültségű villamos- hálózatának és berendezései­nek felújítását, javítását, kar­bantartását. A nagyobb szak­mai hozzáértést kívánó, mű- helyigényes javítások után 50 százalékos kedvezmény illeti meg a termelőszövet­kezeteket. Ezt a kedvezményt műhely- gépkocsi igénybevételével vég­zett javítási munkák esetén is el kell számolni. A rendelet tételesen felso­rolja, milyen-munkákra vo­natkozik a vázolt kedvezmény. Kimondja azonban azt is: azokat a tsz-eket, amelyek 1964. június 30-ig a teljes mű­szaki ellátásra szerződtek a gépállomással és a szerződést erre az évre is meghosszabbí­tották, mindenféle korlátozás nélkül megilleti az 50 százalé­kos kedvezmény, bármilyen erő- és munkagépük, teher­gépjárművük, kisfeszültségű villamoshálózatuk, illetve be­rendezésük felújításáról, ja­vításáról, karbantartásáról van szó. Fontos tudnivaló, hogy a rendeletben foglalt díjkedvez­mények csak akkor illetik meg a termelőszövetkezetet, ha a növényvédelmi munkát — megkezdése előtt — legkésőbb 8 nappal megrendelte. Kivé­tel, ha valamilyen kártevő vá­ratlan fellépése azonnali véde­kezést tesz szükségessé. A töb­bi gépi munka és gépjavítás esetében a kedvezmények fel­tétele az, hogy a tsz legkésőbb február 28-ig szerződést kös­sön rájuk. A gépállomás bérbe adhat­ja azokat a traktorokat, trak- torvontatású munkagépeket, amelyeket saját üzemeltetés út­ján nem tud hasznosítani. Le­hetőség van arra is, hogy arra az időre, amíg a gépállomás a tsz traktorának főjavítását végzi, cseretraktort adjon bér­be a szövetkezetnek. Bérleti díj a javításra be­szállított kerekes traktor esetében legfeljebb 15, lánctalpas traktor eseté­ben pedig legfeljebb 25 napra számítható fel. Ha a gépállomás ennyi idő alatt nem javítja meg a gépet, akkor a tsz a határidő után — a kijavított gép átvételéig — díjmentesen használhatja a cseretraktort. A vázolt intézkedések na­gyon sok termelőszövetkezetet érintenek. Számottevő előnyök­től esnének el a tsz-ek, ha nem tanulmányoznák a szó- banforgó rendeletet és elmu­lasztanák a kedvezmények feltételeinek teljesítését. (g. P.) \ a zt hittem eddig, csak epi- \ /1 kureusok tudnak úgy el- \ lágyulni a gyomor gyönyörei- \ tői, mint múltkor asztaltársam \ a gebines szép asszony főztjé- : tői. Könnybe lábadt szemmel \ dicsérte a sokfajta halból \ passzírozott csípős ponty-ha- : lászlé felséges ízét, s a jénaitá- ; Ion sistergő, tejfölös túróscsu- l szát. ! Későre járt, utolsó ebédven- \ dégek voltunk aznap a kisven- \ déglőben. Szíves invitálásunkra : a gebines szép asszony mel- t lénk telepedett. Feketéjét ka- ! vargatva hallgatta áradozá- í sunkat konyhaművészetéről, ; meg arról „a drága két kis ; kezéről, amit be kellene ara- < nyozni.” A párolgó kávé gőzé- \ be hajolva egyszeresük felka- ; cagott: ! — Az ám, a tandíjat én is ! megfizettem! Kutya fülét sem ; tudtam főzni, amikor a magam ! gazdasszonya lettem. 5 — Ugyan? — kételkedett ud­\ variasan asztalszomszédom, ; miközben óriási falatokat szur- J kált villájára a tepertős csu- \ szabói. — Ha ráérnek, elmesélhe- $ tem ... ^ A tizenhatot töltöttem azon í a nyáron, amikor férjhez men- í tem. Az uram harminc volt, Í nagy darab, mackómozgású ember. Én meg afféle kis da- í los szájú csitri lány. A gyárban í ismerkedtünk meg, s én elein- 'j te bácsinak szólítottam: olyan í komoly ember volt, szemüve- í ges. Én még egy kis rúzst is lopva kunyeráltam az öltöző­ben a nagyobb lányoktól, ő meg már tizenöt éve kereste anyjának, magának a kenyeret. El is kényeztette az anyósom, nyugodjék szegény. Mindig a kedvenc ételeit főzte, s nem is akárhogy! Híres jó gazdasz- szony volt városszerte. És ak­kor jöttem én, a tízgyerekes szülői házból, ahol — mint a mesében — hol volt mit enni, hol nem, s egy cseppet sem tudtam főzni. Csak teát, meg szalonnás rántottét. E sküvőnk előtt két héttel az uram elvitt az édesanyjá­hoz, szakácstanulónak. Gondol­hatják, két hét alatt mire vit­tem?! Utolsó fizetésemből, mi­előtt kiléptem a gyárból, vet­tem egy szakácskönyvet. Vala­hogy majd csak lesz — bíztat­tam magam. Az uram türelmes volt, so­sem szidott, ha valami nem si­került. „Majd belejössz, kis­lány, fel a fejjel” — így vi­gasztalt, ha a palacsintának in­dult csirízes gombócokat meg­találta a szemetes vödörben. Egy napon — sosem felejtem el, nyár volt, — elhatároztam, kedvenc ételével lepem meg: lekváros derelyével várom ebédre. Levestésztát gyúrni megtanultam az anyósomnál, gondoltam a többi már köny- nyen megy: bele a lekvárt és A TANDÍJ kész! Jó sok zsírban zsemle- morzsát pirítottam, hogy mire a barátfüle kifő, az is megle­gyen. A fejemet menyecskésen bekötöttem, de arra vigyáztam, hogy egy göndör tincs azért kikunkorodjon legénycsaloga- tónak. Volt egy fodros kis kö­tényem, ropogósra keményítve, azt magam elé kötöttem, aztán munkához láttam. Anyám szegény, tizenket- tőnkre két tojásból gyúrta a derelyetésztát, én hatot tet­tem bele, hogy szép sárga le­gyen. Lett is, nemcsak sárga, hanem kőkemény. Alig bírtam elnyújtani. Azért csak dano- lásztam közben. A sorok vége ugyan kicsit nyögésre sikerült, mert azzal a kőkemény tész­tával sokat kellett erőlködni, de azért dudorásztam. Egy le­velet elnyújtottam, a tiszta szakajtó kendőre terítettem. Aztán elnyújtottam a másikat is. Igen ám, csakhogy mire fognám az elsőt, hogy a lek­várral bepöttyözzem, csontke­ményre szikkadt. Hiába nyom­kodtam, köröskörül, egyenként a derelyéket, hiába kenegettem a szélüket tojásfehérjével, nem ragadtak össze az istennek se! A déli harangszó rezzentett fel, hogy itt az ebéd idő, mindjárt jön az uram. Mérgemben sírva göngyöltem össze az egészet, s hogy ne találja meg ezt is a szemetes vödörben, elástam az udvar végében. Utána villám­gyorsan paprikát, paradicso­mot szedtem a kertben, s mire az uram megjött, készen volt a kolbászos lecsó. (De sok le­csót evett szegénykém az első időkben!) Csak úgy, kötényben, fejken­dőben vártam a sparhelt mel­lett, hadd lássa, milyen helyre kis gazdasszony a felesége. Jó sokáig vártam. Először azt hit­tem, a házi nénivel beszélget odakinn. Aztán rájöttem, hogy magában beszél, de egyre mér­gesebben. Valamit szidott, hogy a frász üssön bele, s köz­ben vadul csoszkolta a talpát a küszöb előtt, a rácson. Gya­nútlanul mentem elébe, de ahogy kinéztem, megállt ben­nem az ütő: az udvar közepén a tyúkjaim verekedtek, csőrük­ről valami piszkos-sárgás massza csüngött, úgy húzták maguk után, mint a csirkebe­let. Ilyen massza tarkította a kapuhoz vezető téglajárdát is, — már ahol a tyúkoknak sike­rült odafenni a csőrükről, — meg az uram cipője talpát is az ragasztotta le a küszöbre. a tészta volt, amit elástam. Előző nap esett, s a lucs­kos földben átnedvesedett; a tyúkok meg kikaparták, szét­hurcolták az egész udvarban. Téglajárdán, cipőtalpon ragadt, a frász üssön bele, csak a gyú­rótáblán nem akart! Nyíri Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom