Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

rtJJ MEGYEI 1965. JANUÁR 17, VASÁRNAP Klubok vagy otthonok? Néhány gondolat a népművelés új formáiról FALU TAMAS: Felkiáltójelek A háztetőn, az ereszen, Lássátok, emberek, A kis és a nagy jégcsapok: Felkiáltójelek. Kiáltanak, kiáltanak, Más hangot meg se hallj, Hogy a szíved a tél ölén Olvadjon, mint a vaj. Mert vannak bús, otthontalan Árvák és vándorok, Ember, nyisd meg a szivedet, Ha rajta könny kopog. m, H ni-m '4 m- rlil % *”5 teli MÉSZÁROS OTTÓ: BETONZÁSZLÓ — Ide hallgas Bartos! . Én kértem, hogy vállaljátok, mert tudtam, nincs ember, aki ezt elbírja. Csak ti. Nem azért mert istenek vagytok, hanem mert a harmincegyből tíz a kommunista. Érted te ezt? Bartos nézte. Mit akar? — Ha ti most azt mondjá­tok, hogy kész, csinálja a jó­isten, akkor én ... én ... — elcsuklott a hangja. Bartos nézte: — Ki mondta? Olyan volt ez az ember, mint a fa. Rezdületlen, moz­díthatatlan. Nyugodt. Alit. Alit? Magasodott, valami hi­hetetlen fölénnyel és nyuga­lommal, mint aki tudja, a legtöbbet az ér, ami belül ka­lapál. A szív. Ha van. — Hát akkor minek telefo­náltál? — Az más. Minek? Beszé­dem van veled. — Hallgatlak. Bartos nézte az embereit. Most már mindannyian köré­jük gyűltek, Bartost nézték. — Először: intézd el a pal­lót, mert én ehhez kisfiú va­gyok. Tudod mit mondott az a taknyos firkász? Hajaj Bar­tos bácsi, ha mí minden szó­ra küldenénk a kocsi pallót... Mi! Érted: mi? Ki az a mi? Pojáca vagyok én itt, vagy mi az úristen? Nincs jobb dol­gom, azért telefonálgatok be? Fújt egyet, látszott, vissza­gyűri a feltüremkedő cifrákat, talán feleslegesnek érezte ezzel tölteni az időt: — Tehát palló — ismételte meg a nyomaték kedvéért — azután: cseréljék le ezt a gye­reket a Cicusról, mert ennek reszket a térde, ha egy centit csúszik a gép, s adják vissza a Robit, mert ha teremtett az isten markolóst, akkor az az. Arra ‘én — mutatott egyet — hogy nők után koslat. Hát ml az istent csináljon? Feküdjön a hátán, s bámulja, hány re­pedés van a plafonon? Az­után, de ezt csak neked mon­dom, az istennek ne szólj senkinek, mert akkor fuccs. Ha nem vág be, akkor te is végül: no akkor kezdjék Bar­tosék... Ilyenkor mindig arra gon­dolt, milyen szép is a könyvek fehér lapja. Milyen szép hő­sök trónolnak ott, fene újmó­diak, mintha ott lenne rajtuk a cégjelzés: tisztára sikált munkások gyára. Ez a Bartos úgy káromkodik, hogy a nap is felhő mögé bújik, de ha egyszer elvállalta a kettest, akkor itt fordul fel, de nem megy el innen. Se ő, se az em­berei. — Nézd! Bólintott csak Bartos szavá­ra. Látta. A híg lé aláfolyt mindennek, agyag keveredett a homokkal, betaposott papír­zsákok csücske ágaskodott itt- ott ki. Különben: sártenger. A markolónak nem látszott a lánctalpa, csak a sártömeg sejtette, valahol ott van. — Kértetek pallót? — Naná. — És? — Nem adtak. Azt mondták, ide nem kell. — De hát megmondtam nek­tek ... — Hajaj — legyintett Bar­tos. s ebben benne volt, hogy más az, amit te mondasz, meg az is más, ami történik. Sokféle útja van az életnek. Ez is az egyik. Hogy pallót kérnek, s valaki két kilométerrel odébb legyint rá: ugyan. Mint Mol­nár. A molnárok ... Valaki szólni akart, Bartos leintette: — Nincs panasznap. Hall­gass! Az emberek álltak. Nem---------------------- voltak dü­hösek, ahhoz is fáradtak vol­tak. Hát nem azoknak volt igazuk, akik megléptek innen, s most markukba röhögve száraz földön, tetővel a fejük felett öntögetik a betont, ra­kosgatják a vasakat, nézik a zsalut, passzol-e? Ezek meg itt... ember. Kubikos volt. Tizenöt éve járnak együtt. Most már betonozó. A Fürst Sándor szo­cialista betonozó brigád veze­tője. Jaj de szép, az ember örülni is tudna, ha most vala­mi ünnepség lenne. De a sze­rencsétlenek harmadik napja tapodtat sem mozdulnak elő­re. A süllyesztésre szánt cisz­terna mindent csinál, csak nem süllyed. — Vagyok. Benne volt ebben minden. Hívtatok, jöttem. Meg: tudom, ez nem szanatórium. És: én kértelek benneteket, vállaljá­tok, három brigád is megbu­kott már itt. Ha embernek si­kerül, nektek igen. És most? Álltak körülötte az embe­-----------rek, rossz volt rájuk n ézni, nem tudni, hol végző­dik a sár, hol kezdődik a ru­ha. Itt-ott szürke, kemény fol­tok. Cementpor — megkötve. Az ember úgy tördelheti, mint kiszáradt hal pikkelyét. Öt nézték, mintha a megváltó lenne, Bartos is hallgatott. — Kérem elvtársak én is csak egy mérnök vagyok, mémö- köcske... Objektív nehézség. Bevenni a jelentésbe: ké­rem, nem teljesítettük, mert az idő, a cement minősége, a járhatatlan utak, a szállítás ütemtelensége ... jaj, de szép! De kinek kell ez a maszlag? Vízkiemelő kell vagy menje­nek mindannyian a pokolba! — Nem megy — mondta Bartos. Az ember tízszer, százszor nekiugrik: nem megy. Kisza­kad a tüdeje, vörös meg feke­te karikák a szeme körül, be­törik a körme, véresre hor­zsolja fa, vas a tenyerét, s mégis: nem megy. — Kérném tisztelettel ugye ezt tudomá­nyos alapon kellene csinálni. Elővenni a logarlécet, kiszámí­tani, mondani, hogy a lejtés­szög sinusa, abrakadabra, s : Legszívesebben hátrakö­• --------------------------- pött vol­í na, mert érezte Molnár sunyi ! vigyorát. A töppedt eszével : megint azt gondolja: a párt- i titkár úr furikázni megy. [Utálta, nem szenvedéllyel, ha- ; nem hideg értelemmel. Meg- i érezte benne a skorpiót, ott • mar, ahol nem várják. Mindig j lejjeb csúszott. Amikor még ! .miniszteriális” ember volt, ! senki nem lehetett nála vona­lasabb. így elvtársak meg úgy ! elvtársak. Amikor huppant 'egyet, s a trösztnél találta ma- ;gát, már kisebb lett az öntu- ;dat, igaz, a fizetés is. Itt meg, ! ebben a felvonulási épületnek í csúfolt barakkban az lett, (ami volt: koszos kispolgár, l szemben alázatos, ha meg nem (látják, nagyfiú. ! Már az ajtóból szólt vissza: ; — Ha keresnek, a ketteshez ; mentem. í Molnár bólogatott, közben a (papírjával matatott, lássák, (soha nem pihen. \ A vízkiemelő. Az ember (legszívesebben elbőgné magát (a tehetetlenségtől. Kettes. Egy (szám a térképen, de ki tudja, í mit kínlódnak már ott két he- ; te Bartosék. Terv meg való­sság. Hol kalkulálták azt be, (hogy zuhogni fog az eső, hogy \ minden elakad a rohadt sár­iban, s vállon hordják az em- (berek a cementet, meg hogy (geodéta nélkül készítették a ; tervet, s csak a helvsz'ínen de- (rült ki, hogy hordalék az egész, J ha itt mélyítenek ott dől, ha ; meg ott, akkor ez a sarka bil­len meg. A szépen eltervezett í napi adag! Hol vannak attól?! (Valami laboratóriumban, ott (lehet, hogy menne. De itt? í A rozoga, nyöszörgő 125-ös ! Csepel hajmeresztő cikcak- ( kokban kerülgette a nyakig ! érő pocsolyákat. Sár, sár. ! Mindenhol, mindenütt. Ut? (Valahol a rajzon. De itt? í Bartos. Inas, nagycsonté ügyi cserport, a városi mű­velődési ház, másrészről a kü­lönböző szervek, intézmé­nyek, gazdaságok között. Nagykőrösön hat termelő- szövetkezet működik, s több­ségük áldoz a tagság kultu­rális igényeinek kielégítésé­re, például a klubra is. A Szabadság Termelőszövetke­zet Alszegen rendezett be klubot. Művelődési szobát, klubszobát biztosít a feketei dűlőben és a hangácsi ré­szen, a kiterjedt tanyavilág­ban lakó tagok részére is. A Dózsa Termelőszövetke­zet a Tormásközön, a Hu­nyadi Termelőszövetkezet a Felszegen tart fenn klubot. HOGYAN MŰKÖDNEK ezek a klu­bok? öttagú vezetőségük és választmányuk van. A veze­tők felelősek a programért, valamint a különböző szer­vekkel tartott kapcsolatokért. A klub minden este látogat­ható. A földművesszövetke­zet televíziót adott haszná­latra (a tulajdonjog fenn­tartásával), tehát a tv-né- zés rendszeresen biztosított. A városi könyvtár fiók­könyvtárat rendezett be, te­hát helyben kapható olvas­ni való, sőt kölcsönözni is lehet könyvet. A klubot anya­gilag finanszíró termelőszö­vetkezet újságokat és folyó­iratokat járat. Van társas­játék és kártya. Itt rendezik meg a három­éves mezőgazdasági szak­munkásképző tanfolyam fog­lalkozásait, a termelőszövet­kezeti akadémia előadásait, s minden más ismeretterjesz­tő előadást és gyűlést. Gyak­ran rendeznek családi este­ket, közös vacsorákat és mű­soros esteket. A nagykőrösi termelőszö­vetkezeti klubokhoz hason­lóan szervezhető meg a zenebarátok klubja, a bé­lyeggyűjtők, s általában a gyűjtők klubja, a fotosok, amatőr festők, természet- járók, magnótulajdonosok, irodalombarátok klubja stb. A KLUBMOZGALOMNAK kétség. j telenül nagy jövője van. ! Ezt a jóslatot erősítik a már ■ ismert hazai és külföldi pél- l dák is. A klubmozgalom ( széles körű térhódítása tér- ! mészetesen nem megy má- > ról holnapra. A népművelők \ kicsit félnek tőle, mert nem i ismerik eléggé, s meglehe- j tősen sok munkával is jár \ a szervezés, valamint a meg- j felelő vezetők, vezetőségi ta- i gok biztosítása. Ahhoz azon- ! ban, hogy népművelési tévé- • kenységünket színesebbé, dif- j ferenciáltabbá, hatásosabbá í tegyük, feltétlenül szükséges j a klubok sokasága is. Tenkely Miklós j _ s 4 művelődési otthonok rossz be- osztása és \ helyiséghiánya ott is, ahol gyakorlatilag ugyan van művelődési otthon, de az szinte kizárólagosan egy nagyteremből áll. Ez az épít­kezési mód egy korábbi téves koncepció sajnálatos követ­kezménye. A népművelés előtt álló feladatokat azonban még így is el kell látnunk, mert ezt követeli tőlünk az élet. Igen, de hogyan? Erre nincs más megoldás, mint a népművelési tevékeny­ség „kihelyezése”, „decentra­lizálása”. A gondolat nem új, bár sajnos kevés követője akad még. Előbbre léphet­nénk ugyanis, ha klubot szer­veznénk a volt gazdaköri épü­letben, ahová korábban oda­szoktak az emberek; vagy ahol lehetőség nyílik az álla­mi gazdaság, termelőszövet­kezeti major, gépállomás va­lamelyik épületében, esetleg már működő kultúrtermében. Akkor sem végzünk „szíves­ségmunkát”, ha a tömegszer­vezeteken belül támogatjuk a társasélet kialakulását, pél­dául a falusi KlSZ-szervezet- ben az ifjúsági klub létreho­zását, vagy más klub szerve­zését. Bizonyságul lapozzuk fel a Népművelési Tájékoztató 1961. szeptemberi számát. A lap ve­zető cikke már akkor foglal­kozott ezekkel a gondolatok­kal, s értékes tanácsokat, gondolatokat adott a falusi népművelés tervezéséhez és szervezéséhez: „... A művelődési otthono­kat — általában — a falu lakosságának csak kis szá­zaléka látogatja rendszere­sen ... Több színes, válto­zatos forma alkalmazására lenne szükség a megszokott előadások, rendezvények mel­lett. Növelhető a látogatók száma, ha a rendszeres klub­élet feltételeit megteremtik és propagálják... A rendszeres klubélet feltétele, ha az em­berek megszokják, hogy es- téiket olyankor is kelleme- [ sen tölthetik a művelődési otthonban, ha „csak” olvas­gatni, sakkozni, vagy rádiót hallgatni térne be oda. Ahol a művelődési otthon falain belül nincs lehetőség a klub­életre, a művelődési otthon vezetősége segítse más helyi­ségekben létrehozni a feltéte­leket és színvonalas szóra­kozást biztosítani”. A sok jó példa közül ra­gadjuk ki a Nagykőrös vá­rosban működő termelőszö­vetkezeti klubok hálózatát, amelyről már hírt adtunk lapunkban. Nagykörösön igen jó kapcsolat alakult ki egy­részről a városi művelődés­AZ UTÓBBI hónapokban sok szó esett a népművelés eddigi gyakorlatáról, valamint új módszereiről, formáiról. Egyes helytálló vélemények szerint a népművelés korábbi formái — értjük alatta az úgyneve­zett nagytermi rendezvénye­ket — elavultak, pontosabban: kevésnek bizonyulnak. A népművelés új hajtása­ként — sok egyéb mellett — így került sor a klubok szer­vezésére, a klubmozgalom széles körű propagálására. Mi ennek a lényege? A hasonló érdeklődésű emberek klubja, a valamilyen nemes szenve­délynek hódolók szervezett asztaltársasága közelebb hoz­za egymáshoz a különböző társadalmi rétegű embereket is. Fejlődik közösségi maga­tartásuk, szemléletük, kedve­zően hatnak egymásra, bővül látókörük, gyarapszik tudá­suk, ugyanakkor kellemesen, hasznosan töltik el szabad idejüket. A klub, mint a nép­művelés új formája, kötetle­nebb módszere, intenzívebbé, közvetlenebbé teszi magát a népművelési tevékenységet. A klubmozgalommal kap­csolatosan olyan kérdések várnak eldöntésre, hogy most végeredményben mit szorgal­mazzunk: a kulturális centru­mok, művelődési otthonok építését, vagy a klubhálózat megteremtését? Véleményünk szerint a kettő nem zárhatja ki egymást. A község kulturá­lis életének központja nyil­vánvalóan csak a művelődési otthon lehet, mint ahogy a község szellemi-kulturális éle­tének egyszemélyi gazdája is a művelődési otthon igazga­tója. Ezt hangsúlyozza az erők egyesítésének, a népmű­velési tevékenység koordiná­lásának gondolata is. A KLUBHÁLÓZAT ott, ahol mű­velődési otthon működik, s élén függetlenített, vagy fél­függetlenített igazgató áll, a művelődési otthon tevékeny­ségének szélesítését. haté­konyságának növelését szol­gálja, s a kistermi rendezvé­nyek sokaságának biztosítása természetes követelmény. Ahol pedig nincs művelődési otthon, mint Pest megye sok kisebb községében, ott elsősor­ban a klubmozgalom ad lehe­tőséget hatékony népművelési tevékenységre. Ezekben a községekben szinte semmi más, csak a klub, a szakkör, az asztaltársaság nyújt lehe­tőséget, mert a viszonylag ki­sebb létszámú speciális ér­deklődésű emberek csoportjá­nak elhelyezéséről, rendsze­res összejöveteléről kell gon­doskodnunk. Nagy gondot okoz népmű­velési szakembereinknek a

Next

/
Oldalképek
Tartalom