Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

1965. JANUÁR 17, VASÁRNAP pest MEG Alcubierre-tól - Champollionig A VADÁSZ (A cikk első részét múlt vasárnapi szá­munkban közöltük.) A középkor emberének vi­lágképét az egyház uralta a maga dogmáival, ám a huma­nisták mind inkább felfedezik azt, amit az ókor népei évez­redekkel azelőtt felfedeztek: a természet szépségét, az em­ber fontosságát és jelentősé­gét a világban. s A világon semmi nincs előzmény nélkül. Minden, amit a természet fejlődése, s az ember alkotnivágyása lét­rehozott, egyben összegezte mindazt, amit addig elértek. Az ókori római birodalom nagyszerű alkotásainak nagy része az egyház „pogány”, „eretnek”, „erkölcstelen” meg­jelölésével kalapács alá ke­rült, s a pápák például istálló- építéshez használták fel ókori mesterek márványremekeit! Ám voltak, akik felismerték a fentebb említett igazságot, s a pusztítás elől mentették, ami menthető. így kerülték el a romboló kalapácsot a ma már pótolhatatlannak és felbecsül­hetetlen nek tartott remekek: a belvederi Apolló, a medici Venus, a farnesei Herakles, s sok más, a görög kultúra rendkívüliségét bizonyító al­kotás. Ez természetesen nem tuda­tos „régészkedés” volt, hanem ösztönös védelme annak, ami a múlthoz tartozik, amit az emberiség alkotott. A régé­szet, mint tudatos tevékeny­ség, még sokáig váratott ma­gára. Egészen az 1700-as éve­kig. Q Bourbon Károly, Nápoly és Szicília királya, hogy eleget tegyen műkincseket szenvedé­lyesen gyűjtő felesége kíván­ságának, 1738-ban magához rendeli udvari mérnökét, bi­zonyos Alcubierre lovagot, s napokon keresztül tanácsko­zik vele. A tanácskozások mi­att még az államügyek is ha­lasztást szenvednek, sok oko­sat mégsem tudnak kisütni. Az utasítás végül is csak any- nyi: ássanak, hátha találnak valamit. Alcubierre inkább lovag volt semmint mérnök, a ré­giségekhez pedig végképp nem értett, mégis, az ő nevét kell számon tartanunk, mint az első régészeti ásatás veze- tőjéét, aki ura parancsa alap­ján megkezdi a kutatást, s néhány hét múlva szebbnél szebb régiségeket szállít a pa­lotába, Károly hitvesének nagy örömére. E műkincsek Herculaneum városából származtak, abból a városból, amelyet annak ide­jén egy szörnyű természeti katasztrófa — vulkánkitörés — pusztított el. 1748-ban Al­cubierre és emberei már Pompejiben ásnak. A Vezúv szörnyű kitörésének áldozatá­vá lett két város szebbnél- szebb leletek garmadáját szolgáltatja, ám az ásatásokat minden tervszerűség nélkül végezték, a fontos csak az volt, hogy a királyné minél több régiséghez jusson, s ezért munka közben nagy mennyi­ségű leletet tettek tönkre, tör­tek össze az óvatosságot és célszerűséget nem ismerő lo­vag és emberei. Még az a sze­rencse, hogy a gyors ered­mény elérése érdekében hol itt — hol ott mélyedt az ásó a földbe, s így a leletanyag nagy része megmenekült... Bár a megrdvás hangján szóltunk Alcubierre lovagról, mégis: e két ásatáshoz fűződik az archeológia megszületése, s az 1700-as évek közepétől számítluk a régészet tudomá­nyának létezéc-H. @ A fiatal, tudománynak még nem nevezhető ismerethalmaz­nak rövidesen tudósa akad. aki megalapozza elméletileg a régészet kutatásainak irányát, s igyekszik a maga felállította rendszerben összefoglalni mindazt, amit a kor embere a2 ókori népekről megtudott. A régészet ez első tudósa Johann Joachim Winckelmann (1717— 1768) szegény cipészmester fia aki gyermekkorától szenvedé­lyesen érdeklődik minder iránt, ami régi. Áttér a katoli­kus hitre, mert ennek fejéber A XIX. század nagy archeo- £ lógiai felfedezésednek sorát j egy-francia nyitja meg: Jean r. Francois Champollion (1790— 1832). Champollion tanuimá- £ nyai elvégzése után, már igen J fiatalon, 1814-től egymás után ^ jelenteti meg tanulmányait az ^ egyiptológia témaköréből — £ lényegében ő az egyiptológia^ megalapítója — s ő fejti meg ^ a hieroglifeket. Ennek fejében í X. Károly kinevezi az egyip- í; tömi múzeum „őrévé”, mai f szóval élve, igazgatójává. | A hieroglifek megfejtése í, megnyitotta az utat az egyip- £ tömd kultúra alapos megisme- réséhez, s az új tudomány hí- ji vatalos elismerését az jelentet- te. hogy 1829-ben — porosz' íj felügyelet mellett — Komi-rí ban megalakítják a világ elsői- archeológiái intézetét, az lns- jj tituto di correspondenza ar- cheologica-t. | Űj tudományág született! A £ világ múltjáról is tudni akart, íj az ember látni akarta, mit tét- J; tek, alkottak elődei. És a XIX. század nem maradt adós: lé-^ legzetállító felfedezések sorá- ^ val tárta az emberiség elé J múltját, s e múlt nagyszerűsé- f gét. ;! Kárpáti László í------------------ í A király és a lovag Ásnak Pompejiben A hieroglifeket megfejtették ösztöndíját kap, s Rómába me­het, ahol megismerheti főpa­pok, főurak jelentős magán- gyűjteményeit, s részt vesz Alcubierre herculaneumi és pompeji ásatásaiban. Hazájá­ba hazatérve könyvtárosd és kincstárnoki állást kap, s ez lehetővé teszi, hogy megfigye­léseit összefoglalja, s könyv alaSkban közzétegye. 1764-ben jelenik meg főműve, a Ge­schichte der Kunst des Alter­tums — Az ókor művészetének története — s több, mint egy évszázadon át ez lesz vala­mennyi régésztudós „bibliája”, kézikönyve. A megjelenésének kétszáza- dik évfordulóját most ünneplő könyv felkeltette az érdeklő­dést a régmúlt emlékei iránt. Napoleon — bár természetesen elsősorban politikai okok ve­zették egyiptomi hadjáratába — hároméves expedíciója (1798—1801) elhozza az egyip­tomi kultúra hírét Európába, s nemcsali hírét, hanem nagyon sok emlékét is. Néhány év múlva lord Elgin angol nagy­követ Görögországban felfede­zi az ókor művészetét, s hogy biztos legyen a dolgában — jó- néhány hajót megrakat a mű­kincsekkel. s áthajóztatja azo­kat a szigetországba. A szállít­mány az egyiptomi után a gö­rög kultúrára irányítja a fi­gyelmet, s ettől kezdve szinte számon tartani is nehéz az egymást követő felfedezéseket. A egyiptomi és a görög kul­túra felfedezését követi az asz- szíré. Bottá, Layard majd Smith végeztet Mezopotámiá­ban ásatásokat, Rossi a római birodalom őskorát kutatja, ha­zánkba is eljut az új tudo­mány gyenge fuvallata, s el­sősorban a halmok felé fordul a figyelem, abból a természe­tes feltevésből kiindulva, hogy e háhnöb mesterséges úton jöttek létre („kunhalmok”), s földjük alatt sírok vagy régi települések maradványai rej­tőznek. Schőnwiesner István, majd Kubinyi András és fia, Ágoston az úttörői hazánkban az archeológia tudományának, s ekkor már egész Európa szá­mon tartja az új tudomány felfedezéseit, eredményeit. Hároméves gépkocsivezető Apukája a volán meliől el- '4 ment egy üzletbe vásárolni, g a motort nem állította le. A *4 hároméves kis Lisa Lawson g felhasználta az alkalmat és 4 a kocsival szépen belehaj- '4 tott egy közeli üzletbe. Sé- g rülést nem szenvedett, de 700 g font anyagi kárt okozott a g brit-columbiai Burnaby város '4 egyik utcáján. (Foto: Kotroczó) „A világ legkisebb“ könyve Egy japán kiadóvállalat azt állítja, hogy kiadta a világ legkisebb könyvét, amely „alulmúlja” még a németor­szági Gutenberg-múzeumban látható 5x5 mm-és bibliát is. A japán mű, amely száz ősi japán verset tartalmaz, 24 oldalból áll. 2,8x4 milli­méter nagyságú, és 1 milli­méter vastag; súlya nem egészen egy gramm. Minden oldalon öt vers olvasható — igen erős nagyítóüveggel. • VONATOK - KEREK NÉLKÜL Angliában rövidesen nagy sebességgel suhanó kerék nél­küli légpárnás vonatok fog­nak közlekedni. A Howercraft Development Ltd angol társa­ság új vonatja már megtette első kísérleti útját Southamp- tonba. Négy házassági ajánlatot kapott a ,,megrövidített" angol leány Az angliai Oswesty ortopé­diai klinikáján a 19 éves Anne Rowston lábán rendkí­vüli műtétet hajtottak végre, amelynek következtében a 199 centiméter magas leány 183 centiméter lett. A három hónappal ezelőtt sikeresen végrehajtott műtét óta, a paciens még az ágyat nyomja ugyan, de két méter magas fiatalemberektől máris több házassági ajánlatot ka­pott. Az orvosok most azon tanakodnak, nem kell-e az „arányos” megrövidítés érde­kében, a leány karját is meg­felelően rövidebbé tenni. Világító jég Atomsugárzás hatására a jég világítani kezd: fényereje közvetlenül az atomkisugárzás intenzitásától függ. Az Egye­sült Államokban a jégnek ezt a tulajdonságát arra használ­ják fel, hogy megállapítják vele a víz radioaktivitásának fokát. Biztos, ami biztos követte a torz vigyorral kí­sért szöveg: — Remek, hogy találkoz­tunk! Már ne is haragudj papikám, de most kinyír­lak! Ilyen a közérzetem ... Nagyon vidám kis közérzet... — beszéd közben komóto­san a karjára csúsztatta vál­lán lógó géppisztolyát. Kiáltás csattant, kurtán, parancsolóan: — Állj !!! A lendület még tovább vit­te, pontosan két lépést, s ek­kor újra rádörrent: — Állj, vagy lövök !!! „Atyaúristen” — dermedt sóbálvánnyá, s meresztette a szemét, de senkit sem látott. — Ne tessék viccelni ké­rem ... — dadogta. — Dobja le a fegyvert! Lúdbőrös lett a háta s a foga összekoccant: — Kérem szépen... Ez csak fából van... — magya­rázkodott s közben az járt az eszében, hogy az őrrel nem lehet kukoricázni, az őr lő. — Földre a fegyvert! — hangzott ismét, de most csöndesen, s a szavakat acé­los kattanás követte. Megremeqett. A géppisztoly tompán púffant a fű közé. — Két lépést előre! Engedelmeskedett a szónak s aztán annak is, hogy feküd­jön le, hasra. Oldalt valami tücsök zen- dített rá, szemtelenül és na­gyon vidáman. Borzongott, a foga vacogott, — Gombát kérek! — Akkor talán tessék előre í fizetni... í / Komádi István karikatúrája fuldokló a mentőövbe s mar J ugrott volna, hogy rohan, de $ az acélos zörejjel kísért hang $ ismét rácsapott: — Nyugton marad! % Visszakushadt a földbe. % — A nyakát kitekerem az $ átkozottnak, csak egyszer % előkerüljön ... — hallatszott ^ messziről s ő összeszedte min- j den erejét, kétségbeesetten í felüvöltött. £ — Gyuszikám! Lefogtak!!! j Még eltelt vagy tíz perc, | amíg a laktanya ügyeletes 2 tisztje az örparancsnokkal er- f tejött s átvette az őrtől — ^ ekkor végre megláthatta az $ önálló katona alakját, ren- $ díthetetlen nyugalmú arcát, s% bosszankodott, hogy még f csak bocsánatot sem kér az % incidensért, hanem ezt mo- % rogja „színész, nem színész, £ ne lábatlankodjon a tilos- 4 ban ..Az ügyeletes tiszt $ egészen a színpad bejáratáig 'j kísérte. ' 'j Onnan még egy pillantást £ vetett hátra, kalandja színhe- J lyére. ahol az alacsony épü- % let komor sziluettje mellé ^ egyedülálló katona árnyéka $ nyúlt. A hold sarlója mint % félbetört glória világított a % feje fölött. i y A kritika szerint a .,föva- £ gány” figuráját olyan át- f éléssel játszotta, mint so- $ ha, olyan undorítóan fortéi- í mes alakot formázott a nézők J elé, hegy ma jd minden . je- $ lenet után vastapsot kapott. % Amikor a cikket olvasta, elé- $ gedetten elmosolyodott s ki- $ csit szomorkás sajnálkozással £ állapította meg, hogy kezd £ öregedni, elfelejtette meg- j kérdezni az ör nevét. Pe- j dig megérdemelne néhány f köszönő sort ez a legény, % amiért odaképzelhette őt a da- ^ rabbeli ellenfele helyébe ... í y Zalka Miklós í kiáltani szeretett volna, de csak idegenszerű, furcsán el­vékonyodott hang préselődött ki a torkán: — Ör elvtárs, engedjen el ... Hallja, őr elvtárs... — de választ hiába várt, s szeme elé libbent a kép: zsúfolt né­zőtér — a színfalak mögött az ügyelő a haját tépi, át- kozódik. Felnyögött: — Botrány lesz, őr elvtárs... Fegyelmit kapok ... Ügy ki­rúgnak, de úgy ... Őr elvtárs, én vagyok a fővagány, ne­kem kell kezdeni a jelene­tet... Ne tessék vacakolni... Csönd van, már mindenki belült a nézőtérre... — re­ménytelen szótlanság felelt. Akkor eszébe jutott, hogy ez itt fogja várakoztatni, amíg le nem váltják, s rémületében dadogni kezdett: — Színész vagyok az együt­tesből. Hát nem érti? Én­kezdem a jelenetet. Drága éber őr elvtárs... Ha itt tart, félbeszakad az előadás... Hall ja, őr elvtárs... — és mindkét kezével könyörgött a láthatatlan hallgatag felé: — Drága jó őr elvtárs . .. Várnak a katonák... a né­zők ... Engedjen elmenni — torka elszorult, szeme meg- liomályosodott: — Űr elvtárs, engem a Gyuszi agyonüt, ha nem megyek. Távolból ajtócsapódás, kiáltás: — Lajos!!! Lajos! — Hallja, őr elvtárs! — ka­paszkodott a segítségbe, mint | Az alkonyt ssürke meg_ ■ kékült már. A hold sarlója ; úgy függeszkedett a csilla- : gok között, mintha valami : színpadi jelenet túl érzelgös­1 re sikerült hátteréből szórná ; ezüstös fényét. \ Elnézte kicsit, jólesett ez \ a csöppnyi nyugalom és már - azon sem bosszankodott, hogy • ki kellett jönnie. Az árnyak ! rendkívül hosszúra nyúltak, ! s feketén, markáns sziluettel ! rajzolódtak a földre. Oldalt \ pillantott: „Milyen magas í vagyok” — mosolyodon sa- ; ját árnyékára, s jobbra-bal- ; ra ingatta fejét, majd hir- í télén támadt játékos-bohókás j kedvében a kezét is emelte, \ fel és le, aztán újra — az ; árnyék engedelmesen utá- í nozta. ! „Nagy kölyök...” — gon­dolta magáról, és ezen is \ mosolygott. Teli tüdővel szív- ; ta a meghűvösödött levegőt. ! A sürgölődés, kapkodás, az J emberi beszéd zaja halk zson- \ gássá zsugorodott, s úgy tűnt, j mintha nagyon-nagyon mesz­2 sziről hangzott volna. Való- '' Sággal fürdőit az est várat- J lan nyugalmában, aztán hir- 5 télén kapott észbe: mennie $ kell. Felsóhajtott, — sajnál- % ta itthagyni a nyugalmat — jI sietősen meglódult. í „Mi is jön... Persze, ne- í <7védik kép ... Berobbanni... $ A fene enné meg ezt a szűk $ teret, mozogni sincs helyem, | nem berobbanni .. itt kel- ^ lene ... itt van hely” — és f a gondolatot hangos szóval

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom