Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-14 / 11. szám
1965. JANUAR 14, CSÜTÖRTÖK PEST nrc.rrt 3 A MERENGŐ A tapasztalatcsere - a mezőgazdaság kihasználatlan tartaléka (Foto: Kotroczó) A föld, ahol élünk Az utóbbi hónapokban többször is szóba került a nyilvánosság előtt a honismeret. Különösen aktuálissá teszi ezt a témát hazánk felszabadulásának közelgő 20 éves évfordulója. A Hazafias Népfront a közelmúltban felhívással fordult a honismereti körök tagságához, de a tömegszervezetekhez is, hogy a helytörténeti emlékek, hagyományok összegyűjtésével és kiállításával is készüljenek erre a jelentős eseményre. Különösen a Hazafias Népfront keretein belül megindult honismereti mozgalom tehet sokat a felhívás célkitűzéseinek megvalósításáért. A honismereti szakkörök munkája viszonylag rövid időre tekinthet vissza. Megyénkben például mindössze csak tíz honismereti szakkör működik. Ennek oka talán az, hogy viszonylag kevés figyelmet kapott' eddig ez a vonzó és különben népszerű népművelési forma. Hogy a témakör vonzó és népszerű, azt bizonyítja az a tény is, hogy megyénkben a honismereti körökön kívül 90 úgynevezett társadalmi, egyéni gyűjtőt tartanak nyilván, akik között a társadalom valamennyi rétegének képviselőjét megtalálhatjuk. A gyűjtők az elmúlt években igen jó eredményeket értek el a Néprajzi Múzeum pályázatain. Korábban nem épített népművelésünk erre az érdeklődésre. Az elmúlt év őszén azonban megalakult a megyei népművelési tanácsadó csoport irányítása alatt o honismereti-néprajzi szakbizottság. Szerencsésen esik egybe a szakbizottság munkájának megkezdése a Hazafias Népfront felhívásával. Már az elmúlt hetekben tapasztalhattuk, hogy megnőtt az érdeklődés a régészeti, a helytörténeti és a néprajzi gyűjtés iránt. Ahhoz azonban, hogy hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját valóban a helyi kiállítások tömegével is érdekesebbé, ünnepélyesebbé tegyük, a mozgalom további bővítésére van szükség. Ennek egyik legfontosabb előfeltétele, hogy közismertté tegyük a honismereti körök fogalmát és feladatkörét. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy még a népművelési szakemberek sem tudják mindenütt; gyakorlatilag, részleteiben, mi is a teendője ezeknek a köröknek. Sokan úgy képzelik, hogy az ásatás, a régészkedés lenne a dolguk. Kétségtelen, hogy ez nagyon vonzó, de a régészeti szakemberek és a múzeumi szervek nem örülnek az amatőr ásatásoknak, mert sokszor csak kiállítani tudjuk, hanem megmentjük a tudományos kutatók, s az utókor számára is. Tenkely Miklós Nem azért a húsz fillérért, de mégis kinek nem okoz bosszúságot, ha a jókívánságokat tartalmazó levélhez büntetést is mellékel a posta. Pedig előfordul ez jócskán. Csupán karácsony és újév előtt például Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Szegeden, Pécsett és Sopronban mintegy 120 000 üdvözlőlapot portózott meg a posta. A legtöbb baj az úgynevezett díjkedvezményes küldeményekkel van. A névjegynagyságú borítékos üdvözlőlapok közül sokat portóztak meg azért, mert 20 filléres bélyeget ragasztott rá A feledékenység ára : kétmillió forintnyi portó elküldője, noha a névjegyre kézzel, géppel írta a jókívánságokat. Hasonlóan sok a tévedés az újságok, a nyomtatványok, s gépelt meghívók postára adásánál. Nem is hinné az ember, hogy több tízezer olyan feledékeny ember akad, aki egyáltalában nem ragaszt bélyeget a levélre, A posta bevétele ilyenformán nem csekély. Az elmúlt esztendőben kétmillió forintot hozott a portózás. Jelentős összeg ez még altkor is, ha az előző évinél 100 000 forinttal kevesebb. használtak ki eléggé s miként növelhetnék a jövedelmezőséget. A sok közül hadd utaljunk most csak egyetlen egyre: a tapasztalatcserére. Immáron négy esztendeje, hogy megjelent a Földművelésügyi Minisztérium utasítása: a legeredményesebben működő állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket — a korszerű agrotechnika, az új hasznos módszerek elterjesztése és a mezőgazdasági propaganda fellendítése érdekében — bemutató gazdaságokká kell kijelölni. Megyénkben 29 gazdaság, köztük 17 termelő- szövetkezet kapta meg a rangot jelentő, de egyben jobb munkát igénylő címet. Kezdetben a gyakorlat igazolta is a kezdeményezők elképzelését. A bemutató gazdaságok értékes segítséget nyújtottak a gyöngébb termelőszövetkezeteknek. A Felső- babádi Állami Gazdaság például rendszeres bemutatókkal, szakmai tanácsadással három termelőszövetkezetet segített felfejleszteni a bemutató gazdaságok színvonalára. A ka- kucsi Lenin Tsz, amely időközben vált bemutatógazdasággá, szintén sok jó tanácsot, tapasztalatot adott át a környező, gyengébben működő gazdaságoknak. Példamutatóan töltötte be hivatását az alsógödi Egyesült Dunamenti Termelőszövetkezet, ahol alig múlt el hét, hogy ne rendeztek volna valamiféle bemutatót, vagy el ne látogatott volna a tsz-be, tapasztalatszerző küldöttség. Megemlíthető a túrái Galgamenti Tsz, a vérségi Törekvő Termelőszövetkezet, a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet, a Kertészeti és Szőlészeti Kutató Intézet törökbálinti gazdasága, a Kiskunsági és a ceglédi Cifrakerti Állami Gazdaság, amely szintén hasznos segítséget adott a megye termelőszövetkezeteinek. A tapasztalatcserék, helyszíni bemutatók, előadások, számokban is kimutatható eredményjavulást hoztak. A szakpropaganda hatására például megyénk termelőszövetkezetei a gabonavetőmag több mint 30 százalékát már felújítják. A gazdaságok túlnyomó része elsajátította az intenzív búzafajták termelésé- nék technológiáját, szívesen alkalmazza már a vegyszeres növényápolást. Mind több he lyiitt vetnek hibrid kukoricát és jótékonyan érvényesül a szakpropaganda hatása a mélyművelésben: szinte valamennyi termelőszövetkezeti vezető elismeri a mélyszántás előnyeit, létjogosultságát. Szakmai bemutatókon győződhetett meg sok szövetkezeti gazda a minőségi silózás előnyeiről; a gépi palántázás hasznáról. Betört a mezőgazdaságba a műanyag, üveg helyett több helyütt a kertészetekben fóliát használnak. Jó néhány termelő- szövetkezetben rátértek a paprika és a paradicsom ! ikersoros termesztésére. I De amíg kezdetben rend- ' szeresen tartottak bemutatókat egy-egy üzemben, ma alig hallani a bemutató gazdaságokról. Abbamaradtak a tapasztalatcserék, elvétve rendez a megyei tanács mező- gazdasági oszálya egy-egy nagyobb arányú bemutatót. Pedig most is van tennivaló elég. Hogy csak az állat- tenyésztésről beszéljünk, nagyon sok állatgondozó hasznát vehetné a gyors hizlalást és a mesterséges borjúnevelési módszereknek. Igaz, nemcsak a bemutató gazdaságokon múlt e jó kezdeményezés elsikkadása, érdeklődés hiányában gyakran nem volt kinek megtartani az előadást, vagy bemutatni a kiemelkedően dolgozó üzemágat. Hiba volt, hogy a megyei tanács illetékes osztálya ahelyett, hogy irányította volna a szakpropagandát, nem avatkozott ebbe a munkába. Lebonyolítását, szervezését a járásokra bízta. Gyakran aztán az egyes bemutatókat az időszerű munkáktól elvonatkoztatva tartották. Felismerve a lehetőségeket, napjainkban széles körű vita folyik, milyen legyen a mezőgazdasági szaktanácsadás, hogyan gyarapíthatnák ismereteiket a szövetkezeti tagok? Afelöl már semmi kétség sincs, hogy a nagyüzemi mezőgazdálkodás elengedhetetlen feltétele a szaktudás. Az új módszerek most már tömegesen meghonosodnak, alkalmazásukhoz pedig mind több és több hozzáértő emberre van szükség. Pest megyében is megvannak a kedvező feltételek a mezőgazdasági szaktanácsadás fellendítéséhez és az új módszerek hatékonyabb elterjesztéséhez. Több felsőfokú tan- és kutató intézmény működik nálunk, ezek készséggel segítik a szakpropaganda fellendítését. Igyekezzenek hát a termelőszövetkezetek élni ezekkel a lehetőségekkel. Túl a portájukon, a szomszédos termelőszövetkezetekben vagy járásokban is nézzenek körül s a hasznos módszereket honosítsák meg gazdaságukban. Súlyán Pál Vörösmarty-est Gödöllőn Uj programra készül Gödöllőn, a Juhász Gyula Irodalmi Színpad együttese. Népszerű irodalmi estjeik következő jelentős eseménye a Vörösmarty-emlékest lesz, január 22-én este. Az irodalmi színpad tagjaival együtt lép színpadra Gordon Zsuzsa, a Vígszínház művésznője is.Díszítőművészeti kiállítás Cegléden Díszítőművészeti kiállítást rendez Cegléden a járási nőtanács, a nemzetközi nőnap alkalmából. A kiállítás anyagának összegyűjtését már megkezdték. A tervek szerint a díszítőművészeti szakkörök munkája dominál majd, s ezen belül is külön figyelmet fordítanak a régi minták alapján készült nép- művészeti darabokra. A kiállítás egy hétig lesz nyitva. nyodálom is származhat a dologból. Erre gondolni sem jó. Ez a buta nő veszélyezteti a békés egymás mellett élést. Sürgősen meg kell fordítani, hadd lássa az a látogató, milyen is az a magyaros vendégszeretet Igenám! De ekkor mit mond a lokál- patrióta? — Nocsak, nocsak! Ennyit érünk mi, váciak. Nekünk persze hátat fordít a hölgy. így fejezi ki a véleményét. Ez a mi bajunk! A vendégek és a külföL diek felé mindig a szebbik felünket mutatjuk. Ez sértés. Ez is igaz! Mikor megnéztem a probléma mindkét oldalát, rájöttem, hogy váci olvasónk aggálya jogos. Itt valamit tenni kell. Na de mit? Fordítsuk el a szobrot 90 fokkal. Ez esetben a feje az érkezők télé, a lába a váciak leié jut. Remélem mindenki érzi, hogy ez sem helyes. Ez esetben nemcsak a fei vagy írás. illetve lábkérdés problematikus, hanem az is. hogy így a szobor hátsó felével a baráti Csehszlovákia felé fordulna. Na, de egy újabb fordítás azt jelentené, hogy fővárosunknak fordít hátat. Az előbbi az internacionalizmus, az utóbbi a demokratikus centralizmus elvét sértene. Egyre mélyebben bonyolódók a problémába. Itt már az is eszembe jut, nem elég az, hogy a hölgy meztelen, ami önmagában is sértő, ae ráadásul henyén fekszik is, pedig azt már egy alapfokú illemtanfolyam rossz tanulója is tudja, hogy az érkezőt nem illik fekve fogadni, még egy hölgynek sem. Ezért az első leendő: fel kell állítani ezt a nőszemély',. Az sem árt ha a stég felé meghajol egy kissé ... illetve álljunk csak meg. Ebben az esetben a váciak felé való hátfordítás nog kifejezőbb lenne. Ezért ne hajoljon meg, csak lobogtasson kendőt és mosolyogjon És ne álljon egészen háttal a vadaknak, csak úgy félprofitban. Aztán legyen benne annyi tisztesség, hogyhi már kiáll a hajóállomásra, húszon magára valamit. De az sem lenne rossz megoldás, hogy a szobor egy forgó talapzaton állna, és Í állítás a nem szakszerűen feltárt leletek értéke csökken. Természetes azonban, hogy az előkerült régészeti tárgyak, a szántás közben, avagy a padláson talált leletek értékesek és azokat össze kell gyűjteni és meg kell őrizni. Az esetek többségében csupán gyűjtéssel, tehát a föld megbolygatása nélkül is értékes régészeti kincsek kerülnek elő. Nyilvánvaló tehát, hogy a honismereti köröknek ezzel is foglalkozniuk keli. Másik nagy munka- területük lehet — és ez az, amelyről kevesebben tudnak — a néprajzi gyűjtés. A civilizáció gyors ütemben semmisíti meg a népszokásokat, a népviseletet, a néprajzi emlékeket. Feledésbe tűnnek a szép népi szokások és alig látunk már régi házakat, művészien díszített népviseleti ruhadarabokat Olyan idős embert is keveset ismerünk, aki még átadhatja a régi táncokat, meséket, dalokat, verseket, balladákat, játékokat és szokásokat az utókornak. Ritkaság számba ■ mennek a régi szerszámok és! használati tárgyak is. Ma! már nem találunk faragottí ringatós bölcsőt, frigyládát,! guzsalyt. de szenzáció szám-; ba megy egy-egy szép, régij cserépedény előkerülése is. \ Ezek összegyűjtése a honis- \ merati körben dolgozó embe-) rek feladata. A napokban! mesélte például Peteh László, í a Nagykőrös melletti Go- í gány pusztán lakó tanyai; pedagógus, hogy az ő vidé- j kükön hajdanában szokás volt; o tanyázás. Téli estéken más- í más tanyákon gyűltek össze! beszélgetni az emberek. Késő'' este aztán, hazafelé menet! mécsessel, gyertyával világi- \ tották maguk előtt az utat.; Nagy ritkán még lehet látni $ egy-két ilyen régi speciális J gyertya-, illetve mécsestar- J tót, de bizony eddig senki í sem mondta, hogy ezeket meg ^ kellene menteni az utókornak. í Bizonyára sok ehhez hasonló ^ használati tárgy kerülne előj az alföldi tanyavilág más ré- ^ szeiből is. í j A honismereti k5r5k kö_ ^ vetkező nagy feladata a már ^ említett helytörténeti kiállí- J tások rendezése, monográfiák J összeállítása a felszabadulási $ évfordulóra. Ennél a mun- ^ kánál természetesen az eltelt^ húsz esztendő kap nagyobb ^ fontosságot. Érdekes, hogy \ ma már alig találjuk meg ^ egy-egy községben a feisza- ^ badulás utáni hetek és a földosztás okmányait. Az így ^ fellelt dokumentumok nagy ' értéket képviselnek és az ös-z- szegyűjtött anyagot már nem- , f ! Egyik váci olva! sónk azzal tüntetett \ ki, hogy engem kért l fel egy művészeti • vita eldöntésére. Az ■ illető népművelési ■ dolgozó és levelében j a hajóállomásnál fel- ! állított aktszoborra \ vonatkozóan a kö- : vetkezőt kérdezi: i „Jó-e az, hogy a \ hajóval városunkba !érkező vendégek : azonnal és teljesen kiáltóan a nő hátsó I felét látják?” Ne tessenek mo- l solyogni! A kérdés ; valóban problemati- j kus. Nézzük meg a : dolog mindkét oldalát. A szobor két oldalát mindenki el tudja képzelni. Van egy első oldala - és egy hátsó fele. Jelenleg ez utóbbit a vendégek felé fordítja. Namármost’ Megérkezik a vendég. Kiszáll a hajóból és a város panorámáját kereső pillantása a parton levő szoborra esik. Az illető nyilván igy gondolkozik: — Nocsak, ne csak' Miért fordh az a hölgy ilyen demonsl- ratívan hátat nekem? Nyilván igy akarja kifejezésre juttatni, hogy nem szívesen lát. A vendég persze, lehet, hogy külföldi, ebben az esetben még nemzetközi boMűvészeti vita \\\\V\VSAvv\\\vv\\v\vvvvv\vv\v hajó érkezésekor az ügyeletes matróz a vendégek üdvözlésére fordítaná. A talapzat Vác felé eső oldalán ilyenkor egy felirat lenne látható: „Pardon, bocsánat, hogy hátat fordítok”. Majd amikor a hajó elhaladt, a szobrot vissza lehet fordítani arcával és többi kellékeivel a város felé. így mindenki megkapná a magáét, a viták elcsitulnának és újra béke lenne. Bár szerintem az soha nem baj, ha az emberek odafigyelnek a művészetre és ilyen szenvedélyesen vitatkoznak felette. Apropó! Ha már itt tartunk bejelentem arra vonatkozó igényemet, hogy Szinyei Mer se: Pacsirta című képén látható ruhátlan hölgyet is szíveskedjenek megfordítani. Ez sértő a múzeumlátogatókra, akik joggal elvárhatják, hogy belépődíjuk fejtben a képen latható hölgy ne egtf csapongó pacsirtát figyeljen, hanem szemtől szembe, barátságosan tekintsen a látogatóra. Elvégre a művészet a dolgozókért van, hát nem igaz?, Ősz Ferenc Nepgazdasagi tervünk az idén a mezőgazdasági termelés másfél-kétszázalékos növekedésével számol. Eny- nyivel kell emelkednie a teljes termelési értéknek, s ezen belül három-négy százalékkal a növénytermesztésnek. Az előirányzat figyelembe veszi a több éves tapasztalatokat és a mezőgazdaság anyagi, műszaki ellátásának lehetőségeit. 1965- ben tovább bővül a géppark, 4800 kataszteri holddal gyarapszik az öntözött terület s a gépalkatrész-ellátás is javul. A kedvező terméseredményekhez azonban időben és jó minőségben elvégzett növény- ápolás és a rendelkezésre álló eszközöknek az eddiginél hatékonyabb hasznosítása szükséges. Legfőbb célkitűzésünk a mezőgazdaságban is a magasabb termelékenység. A termésátlagok — bár kétségkívül növekedtek az utóbbi években — még mindig a világszínvonal alatt maradnak. Szembetűnő a különbség e tekintetben a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok között. Jóllehet, egyes helyeken már elérik, vagy felül is múlják a tsz-ek az állami gazdaságokban elért hozamokat, még mindig 25—30 százalékkal előbb tart az állami szektor. A zárszámadás és a tervkészítés jó alkalmat kínál most, hogy számba vegyék a termelőszövetkezetek, hogyan is sáfárkodtak vagyonukkal, anyagi és gépi eszközeikkel, milyen lehetőségeket nem
