Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

rear UEO <<Mívinv 1965. JANUAR 14, CSÜTÖRTÖK Mit mond a statisztika? A mezőgazdaság ma még többet kap, mint amennyit ad Félmillió holddal kevesebb a termőterület — A szocialista szektor 97,4 százalék — Csökkent a gabona és nőtt a kukorica vetésterülete tehát alig több, mint ötezer termelőszövetkezeti, illetve állami, szocialista gazdaság működik az országban. Nagyon érdekesen alakult az elmúlt években a szántó- terület megoszlása növény- csoportok szerint. 1940-ben még az össz-szántóterület 40 százalékán termeltek kenyér- gabonát, 1960-ban 29,4, 1963- ban már csak 24,6 százalé­kán. Amikor tehát arról beszélünk, hogy Magyaror­szág az elmúlt években miért importált gabonát, akkor a területcsökkentést is figye­lembe kell venni. Igaz, hogy a Horthy-Magyarország búzát exportált, de abban az idő­ben az összterület 40 száza­lékán termeltek kenyérgabo­nát. Alacsonyabb volt a fo­gyasztás is, hiszen a paraszti lakosság egy része a létmini­mum alatt tengette életét és lényegesen kevesebb ke­nyeret fogyasztott, mint ma. A takarmánygabona te­rülete az utóbbi 30 esz­tendő alatt alig válto­zott, viszont öt százalék­kal nagyobb területen ter­melünk kukoricát, mint 1910-ben. Jelentősen nőtt a hüvelye­sek és az olajos magvak ter­melése. Cukorrépát 1940-ben a földterületnek csalj 0,8 szá­zalékán, 1903-ban már 2,3 százalékán termeltünk. Csök­kent a burgonya és nőtt a zöldségfélék területe. Ez utób­bi egy tized százalékról 2,5 százalékra. Belterjesebbé vált a mező- gazdaság, a több munkát igénylő, ipari feldolgozásra alkalmas növényféleségeket, gyümölcsöt, zöldségféléket ter­melünk. Vagyis változott a vetésszerkezet, a külterjes ga­bonafélékről a belterjes nö­vények felé tolódott el a mezőgazdasági termelés. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a mezőgazdaság a nem­zeti jövedelem termelé­sében 19,19 százalékkal vesz részt, a beruházá­sokból viszont 20,7 szá­zalékban részesül. Vagyis többet kap, mint amit ad. Ez érthető, hiszen a gyü­mölcs- és szőlőtelepítések, a nagyüzemi istállók építése, a nagy gazdaságok kialakítása mai feladat. A mezőgazdasági termékek 4,6 százalékát és az élelmi- szeripari termékek 18,5 szá­zalékát exportáljuk. A fel- szabadulás előtt a lakosság­nak több mint 60 százaléka dolgozott a mezőgazdaság­ban, ma 34,9 százaléka. A kevesebb mezőgazdasági dol­gozó azonban sokkal többet termel. A mezőgazdaság ter­melési volumene ma lénye­gesen nagyobb, mint a fel- szabadulás előtt volt. Gáli Sándor ALBERT SCHWEITZER Az „őserdő 44 Favorit az e betű Miközben készülnek a köny­vek, újságok, folyóiratok, a be­tűszedő nyomdászok leggyak­rabban az e és az a betűt ve­szik elő. Nyelvünk ezeket a bangókat használja a leggyak­rabban. A különböző hangok előfordulásának ismerete a be­tűöntők számára igen lényeges, mert' ennek alapján állítják össze a betűgamitúrákat, ame­lyekben nem egyforma arány­ban találhatók a különböző be­tűk. Az öntödében, ahol egy év alatt 40 tonna ólomötvözetből formálják az írásjeleket, szá­mon tartják, hogy egy kilenc- ezres garnitúrához — amely­ben mintegy 250 féle írásjel van — 400 e tartozik, s csak azután következik az a 360-as létszámával, míg az i-ből 230 csatlakozik hozzájuk. A más­salhangzók közül a legtöbbször az r-re és a s-re van szükség, az r-ből 240, a í-böl 200 kell. Érdemes mindezt összevetni a német nyelvvel. A németben szintén az e hemzseg. Egy ugyanilyen nagyságú betűcsa­ládban 560 van, míg az i-ből 350, az r pedig még az a-1 is megelőzi, az előbbiből 300, az utóbbiból 240 tartozik egy gar­nitúrához, ott a z 80-as létszá­mával szinte kisebbségbe ke­rül. ' Mellékesen megjegyezzük, ! hogy ennek a néhány sornak a leírása közben a gépírónő mintegy kétszázszor ütötte le az c-t • - • Ahol már nincsenek utak. ahol véget érnek az ösvények, ahol csak fatörzsből vájt csó­nakkal, piroggal közlekednek, ahol az esztendő háromszáz napján szakad a trópusi' eső, néhány kilométerre délebbre az Egyenlítőtől az Ogové-fo- lyó partján több, mint ötven évvel ezelőtt deszkabödskat ácsoltak. Kórházat építettek a varázslókkal gyógyító afri­kaiak számára a kontinens legelmaradottabb vidékén. Egy halk szavú ember, 'aki maga is ácsolta a gerendákat, biz­tatta az építőket, s gyújtotta meg a vidék első petróleum- lámpáját. Azután gyalogosan és csónakkal járta a feketék falvait, kunyhóit, igazi gyógyí­tást ígérve a varázslók és a hókusz-pókusz „orvosságos emberek” helyett. IAMBARENE így született ötvenegy esz­tendővel ezelőtt Gabonban, az Ogové partján Lambarene. Először sárból tapasztott „kór­termekből” állt, azután egyre bővült, s ma már 400 beteget fogad be és külön 150 szemé­lyes lepratelep tartozik hozzá. S aki építette, vezette, aki a betegeket gyógyította: Al­bert Schweitzer, az elszászi születésű orvos és tudós, ja­nuár 14-én ünnepli 90. szüle­tésnapját. Az „őserdő orvosa”, a Grand Docteur, a Nagy Fehér Dok­tor — ahogyan a gaboniak ne­vezik és tisztelik őt — korunk egyik legérdekesebb, s legki­emelkedőbb személyisége. Strassbourgban, majd Berlin­ben és a párizsi Sorbonne-on tanult, harmincéves korában már a filozófia doktora, teoló­gus, ismert író, ünnepelt or­gonaművész, Romain Rolland elismerően írt nagyszerű Bach- játékáról. Sokan „csodagye­reknek” tartották, ő pedig egyetemi tanári elfoglaltsága mellett harminchatéves korá­ra négy tudományágban szer­zett doktori oklevelet! Már huszonegynéhány esztendős korában elhatározta, hogy 36 éves korától minden erejét és tehetségét embertársainak megsegítésére fordítja. És amikor megszerezte orvosi diplomáját is, mert úgy gon­dolta, ezzel tehet majd a leg­többet — szülei haragja, bará­tainak megrökönyödése ellené­re, az első világháború kitö­rése előtt Afrikába indult. sem örültek a „különcködő or­vos” vállalkozásának. Albert Schweitzer, a fiatal orgona- művész mindenét pénzzé tet­te, hogy legalább a legszüksé­gesebb felszerelést beszerezze, orvosságokat vásároljon jö­vendő kórháza számára. ÍGY ÉRKEZETT IAMBARENE-BE Azóta a Grand Docteurt megismerte az egész vHág, ő azonban csak néhányszor hagyta el az Ogové menti te­lepet. Az első világháború alatt a franciák fogolytáborba zár­ták, de Schweitzer visszatért. Ezután már csak akkor, hagy­Tudta, hogy új munkahe­lyén, a francia gyarmati rab­ságban sínylődő Gabonban tel­jesen magéra lesz utalva. A gyarmati hatóságok cseppet ta el Lamberene-t, amikor európai és amerikai hangver- senykörútjaival szerzett anya­gi bázist kórházának fenntar­tásához és bővítéséhez. Felol- vasókörutakat tartott, Bach szerzeményeit orgonába, az­után sietett vissza, megküzde­ni a gyarmati hatóságok gán- csoskodásával, az ezeréves ba­bonákkal, a bizalmatlanság­gal, tudatlansággal és álom­kórral, leprával... A francia . hatóságok igye­keztek lehetetlenné tenni munkáját, mert Schweitzer nyíltan ostorozta a kolonializ- mus kegyetlenségét, a fajül­dözést, Afrika kirablását. „KÖZÉP-AFRIKAI ÜDVÖZLETTEL“ Közvetlenül a második vi­lágháború előtt látogatóba jött Európába, amikor az At­lanti-óceánon hajózva a rá­dióból Hitler egyik fenyegető beszédét hallotta. Még a ha­jón elhatározta, hogy azonnal visszatér Afrikába. Elítélte a nemzeti gőgöt és a fasizmust, s amikor a hitlerizmus tobzó­dása idején Németországból meghívólevelet kapott, befeje­ző sorában „német üdvözlet­tel”, Albert Schweitzer elhá­rította a meghívást és — mintegy visszavágásként a gő­gös germán fennhéjázásra — így fejezte be levelét: „Közép­afrikai üdvözlettel, dr. Albert Schweitzer”. Schweitzer a közép-afrikai Gabonban először igyekezett eltitkolni a háborút az érzé­keny afrikaiak elől, amikor azonban a világégés forrósága az Ogové partjára is eljutott, amikor az afrikai asszonyok sírva búcsúztatták az európai és észak-afrikai hadszínterek­re vonuló fekete katonákat, maga is könnyezni kezdett. Az első atombomba robbanása pedig még hangosabb tilta­kozásra serkentette az akkor már világhírű tudóst és or­vost. NOBEL-BÉKEDÍJ Schweitzer azokhoz állt, akik az emberiséget igyekez­tek rádöbbenteni az atomrob­bantások veszélyére, a kormá­nyokat pedig figyelmeztetni felelősségükre. 1957-ben az os­lói rádióban öt nyelven sugár­zott beszédében követelte az atomrobbantások beszünteté­sét, s irodalmi munkásságát is ennek a célnak szolgálatá­ba állította. „Béke vagy atom­háború?” című könyvében a tudós és orvos alaposságával mérlegelte a helyzetet, őszin­te elismeréssel méltatva a Szovjetunió erőfeszítéseit a le­szerelésért és a békéért. Akkor már mint a Nobel-díj kitüntetettje jelenthette ki: „Én a béke munkása vagyok!” S amikor Európába hívták, így válaszolt: „Kérem, hagy­janak dolgozni. Én itt nélkü­lözhetetlen vagyok. Tovább kell építenem az új lepra­telepet, és ehhez nagyon jól jött a Nobel-díj, sok hullám­lemezt vehetek ezért a pén­zért és betegeim tető alá ke­rülhetnek.” Pedig a munka, az élet az isten háta mögötti Lambarene-ben nem könnyű. Amikor a 29 éves Olga Deter- ding, egy angol milliomos lá­nya, csalódva az életben, ápolónőnek jelentkezett az ős­erdei kórházba, hamarosan otthagyta Lambarene-t... Mert az őserdei kórház Em­bert követel, olyan embereket, mint Albert Schweitzer, az „őserdő orvosa”. Sebes Tibor fS aififMt ba próbálta nyomni a pénztárcát, aztán indignálódva, kér­dezte: — S miért fontos ez? De precíz urasá- god. Ahelyett, hogy megköszönné egy ember becsületessé­gét, fáradozását, még azt kezdi nyomozni, hogyan és mit lát­tam? — nézett kö­rül részvevő arcok után kutatva ... — De értsen meg, kérem, ez nem az én pénztárcám, nekem nincs is pénztárcám, tehát nincs jogom el­venni ezt a pénztár­cát ... — Szóval, magá­nak nincs is pénztár­cája? — Nincs ... — Ahá ... Akkor •ogyan eshetett ki légis pénztárca a ~sebéből, erre vála­szoljon? — nézett körül diadalmasan a mind több érdek­lődőn, akik közül jó néhány már csak azt hallotta, hogy nekem nincs pénztárcám, de egy mégis kihullt a zsebemből, s ez a má­sik a pénztárcáról beszél, tehát valószí­nű, hogy övé a pénz­tárca ... — Biztos lopta! — sipított közbe egy kö­vér asszonyság és kö­zelebb lépett, hogy végre szemtől szem­be láthasson egy va­lódi tolvajt. — Szegény embe­rek károsítói ezek ... Még talán kasszát is fúr! — kiáltotta egy férfi, s botjával na­gyot koppantott az aszfaltra... — Értse már meg, s hagyjon a fenébe eztel a tárcával, hogy nem esett ki a zsebemből, mert nem az enyém, mert... — Elismeri, ugye. elismeri, hogy nem az övé __ — Tolvaj... — At kell adni az ilyet a rendőrség­nek ... — _mert ilyenkor s ehol egy rendőr__ — Jaj, hol az a pénztárca? Az enyém volt... — ezt egy fia­tal nő sikoltotta köz­be, néhány pillanat­tal a lincselés előtt. Felsóhajtottam. Meg­menekültem. — Adja oda a tár­cát ennek a hölgy­nek, hallja, hogy az öt)... Hé... hol van? A ziháló, becsüle­tes ember sehol. — Észrevettem, hogy valaki a tás­kámba nyúlkál, siet­tem is utána... De megszökött... Maga íz oka ... Talán osz­tozkodna is majd ... — rivallt rám a fia­tal nő és lelki sze­meim előtt megjelent a becsületes, ziháló ember, aki ügyes trükkel rázta le ül­dözőjét, s dobott en­gem oda koncnak. Amikor otthon be­buktam az ajtón, még percekig fülel­tem, nem jönnek-e utánam üldözőim. Nem jöttek. Megme­nekültem. S így lettem egy tolvaj bűntársa ... Gyurkó Géza Unkáknak is nagyobb szakér­tői, mint a férfiak, akik vi­szont nemcsak a borokhoz és ,a dohányneműekhez értenek jobban, hanem még az illat­szerekhez is. Filmankét az Agrár­tudományi Egyetemen Gödöllőn, az Agrártudomá­nyi Egyetemen, a termelő­szövetkezeti vezetők tovább­képzése keretében filmankét- ra kerül sor január 20-án. A Felmegyek a miniszterhez és a Nehéz emberek című filmet vetítik le, s beszélik meg. A vitát Fábián László, a Filmtudományi Intézet munkatársa vezeti. KI mii tud Pest megyében Az idei kulturális szemle legizgalmasabb eseményének az a „Ki mit tud?” vetélkedő­sorozat ígérkezik, amely már most, januárban megkezdő­dik. Január 24-én délután Cegléden, 31-én Vácott és február 7-én a Csepel Au­tógyár művelődési házában vetélkednek a fiatalok, a me­gyei döntőbe jutásért. A legjobb eredményt elért versenyzők részére Üröm község művelődési otthoná­ban rendezik meg február 21-én a megyei döntőt. A versenyeket Földeák Róbert, a Déryné Színház rendezője vezeti. — Uram, — zihált utánam valaki — uram. egy pillanatra. Elvesztette ezt az er­szényt — s már nyomta is a markom­ba becsületes tekinte­te alatt becsületes megtaláló kezével. — Igazán nagyon kedves — _ lepődtem meg egy pillanatra — tie ez nem az én pénztárcám. Nekem ugyanis nincs pénz­tárcám. Nem hor­dok ... A férfi, aki becsü­letes szívét fárasztva utánam loholt, szem­mel láthatóan meg­hökkent, tanácstala­nul tartotta a pénz­tárca másik végét, aztán egy erőteljes mozdulattal az egész tárcát akarta bele­nyomni a markom­ba ... — De miért mond­ja ezt? Láttam, ami­kor a zsebéből ki­esett a pénztárca ... — Azt látta, hogy a zsebemből esik ki a tárca, vagy csak azt látta, hogy mel­lettem, a földön egy pénztárca hever, amit éppen átlépek — pró­báltam precíz lenni, mert többen megáll­tak, vitánkat figyel­ve. Becsületes mar­kából az én markom­A pálinkához a nők, az illatszerekhez a férfiak értenek jobban Meglepő szabályszerűségek­■ re bukkantak az ember ízle- lő képességének kutatása köz­■ ■ ben a tudósok, köztük a mi (szakembereink, a Budapesti ^ Miiszaki Egyetem élelmiszer- ^ kémiai tanszékének kutatói. í Az élelmiszerek számos tu- • lajdonságát ma már műszerek­ig kel mérik, csak az íz, az illat ^ és a zamat „meozásóhoz” kell ij még mindig az „organolep- $ tikus” eljárás, a kóstolóbizott- ^ ságok ízlelésére alapozott, te- £ hát szubjektív ítélete. A tudó- í sok pedig azt kutatják, ho- | gyan lehetne ezeket a szubjek- £ tív észleléseket az értékelésre, £ összehasonlításra is alkalmas $ objektív ítéletekké nemesí- í teni. y % Eközben jöttek rá arra, í hogy a kóstoló-bizottságokban •5 azok állják meg helyüket a legjobban, akiknek sem gyo- morbántalmaik, sem allergiás fj hajlamaik nincsenek, akik a ^ vizsgálatra váró élelmiszert £ nem is utálják, nem is szere- £ tik túlságosan. Nem megfele- ^ lő vizsgálóbírái azonban az £ élelmiszereknek a túlzottan r erős dohányosok, a 20 évnél fiatalabbak és az 50 évnél idő- •: sebbek. Az előbbiek tapaszta- ^ latlanok, az utóbbiak tárgyi- ^ lagosságát viszont már sok í előítélet zavarhatja meg. y ^ A legérdekesebb megállapí- j tást azonban a két nem ízle- ; lőképességének összehasonlí- tása hozta. Kiderült ugyanis. ' hogy a nők nemcsak a fűsze­rezett ételek és az élvezeti , cikkek minőségét tudják na- % gyón pontosan megállapítani, ' hanem a likőröknek és a pá­Ha az ember a statisztikát böngészi, érdekes adatokat talál. Hogyan alakult például a magyar mezőgazdaság hely­zete az utóbbi években? Ke­vesen tudják, hogy napjaink­ban lényegesen kevesebb a megművelhető terület, mint a harmincas években volt. Míg 1935-ben 15 millió 114 ezer hold földet műveltek meg, 1963-ban már csak 14 millió 599 ezret, vagyis 515 ezer holddal csökkent Magyaror­szág termőterülete. Hová lett ez a jelentős te­rület? Üj ipartelepek nőttek ki a földből, jelentősen fej­lődtek a városok, az állami gazdaságok és a termelőszö­vetkezetek új majorjai is nagy területet foglaltak el, új utak épültek és a gépállo­mások is a legtöbb esetben falun kívül, termőterületen létesültek. Ez a fejlődés részben egészséges, mert mutatja hazánk iparosodását, a mezőgazdaság korszerű átalakulását. Ugyanakkor a nagyarányú iparosodás, a mezőgazdaság szerkezetének átalakulása mégsem követelte meg, hogy ilyen nagy termőterület vál­jék terméketlenné. Különö­sen az ötvenes években — az ésszerűtlen tervezés kö­vetkeztében — indokolatla­nul nagy termőterületeket szakítottak ki építkezések, ipartelepek és egyebek céljai­ra. A gépállomások például 25—50 holdon létesültek, ho­lott egy-egy gépállomás — ésszerű épületelhelyezéssel, gépszínekkel stb. — 10—15 holdon is felépülhetett volna. Nem lett volna szükséges, hogy mindenütt szántóterüle­ten alakítsák ki a gépállomá­sokat, hiszen nagyon sok he­lyen a község belterületén is volt megfelelő hely részükre. Jelentős változás történt a termőterületben művelési ágak szerint is. 1949-ben még 9 millió 570 hold szántót mu­tatott ki a statisztika, 1933- ban már csak 8 millió 874 ez­ret. Viszont megnőtt a kert, a gyümölcsös területe. 1935- ben 198 ezer holdat tartottak nyilván, 1949-ben 251 ezer, 1963-ban pedig 503 ezer hol­dat, A szőlőterület is na­gyobb, mint 1935-ben volt, viszont az 1949. évi állapot­hoz képest — a nagyarányú telepítés ellenére — 7 ezer holddal csökkent; jelenleg 399 ezer hold. Kevesebb a rét és 200 ezer holddal csökkent a legelő területe is. Az erdő: — a nagyarányú erdősítés: eredményeként — 1935-höz vi-| szonyítva félmillió holddal| nőtt és ma eléri a 2 milliói 414 ezer holdat. A földterület társadalmi szektor szerinti megosz­lása — ide számítjuk a nem termő területet és a belsőséget, a településeket is — a következő: állami szektor 5 174 000 hold, \ a termelőszövetkezetek tervi- \ lete 10 034 000 hold. A kisegí-J tő gazdaságok (illetményföl-i dek, egy holdnál kisebb te-í rületek) 526 000 holdat fog-: lalnak el, vagyis a szocialistái szektorhoz 15 millió 734 ezer; hold tartozik, az összes föld-; területnek 97,4 százaléka.* 429 000 holdon (az összes ; földterületnek 2,6 százalékán)! egyénileg gazdálkodnak. A szétaprózott parcellás S gazdálkodás helyén hazánk-í ban rövid idő alatt nagyüze-'í mek jöttek létre. Ma 217 ál-J lami gazdaságban 154 ezer« 679-en dolgoznak. Huszonki-; lene erdőgazdaság van, ahol; 55 488-an találnak megélhe-í tést. A gépállomások és gép-! javító állomások száma 231,: ahol 38 150-en dolgoznak. A: termelőszövetkezetek száma í 1960-ban még 4566 volt, azóta; az egyesülés és összevonás; következeiében lényegesen; csökkent. Ma 3894 tsz van,; amelyekben 1 147 725 tsz-gaz-; da tömörült. A sok milliói egyéni gazdaság helyett mai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom