Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÖLJETEK: MINDIG JOBB ESZTENDŐT! BOLDOG ÚJ ÉVET NAPIRENDEN: 1965 Szilárd alapokon B oldog új évet — ma és tégnap mindenki ezzel köszönti-köszöntötte a másikat, s a kívánságban — régi kívánság — az ölt testet, hogy 'többre jusson az ember, boldogabban éljen, vágyai, tervei jobban teljesüljenek, mint a múlt esztendőben, azaz minden tekintetben eredményesebb évet zárjon egy esztendő múlva, mint a milyet zár most. Amit másoknak, magunknak személy szerint kívánunk, azt kívánhatjuk „nagy magunknak”, az ország egészének is, a dolgozó népnek, amely országépítő munkájában az ötéves terv utolsó esztendejébe lép, s úgy 'akarja azt végrehajtani, hogy ne csak feladatait teljesítse, hanem biztos és szilárd alapot teremtsen a további előrehaladáshoz, a következő évek munkájához is. A boldog új évet tehát úgy is fogalmazhatjuk, hogy — mindig jobb esztendőt, azaz mindig többet adót, többet hozót, mint amilyen az előző volt, mindig jobb esztendőt, eredményekben gazdagabbat, a nép boldogulását jobban segítőt. Az óév zárása, az új elkezdése mindig akaratlan számvetés is. Mit tettünk, s mit jól, mit rosszul, hol kell jobban vigyáznunk, s hol kell szilárdítani eredményeinket: mindez a számvetéshez, a mérlegkészítéshez tartózik. Nem kedvezőtlen az a mérleg, amit az ország vonhat az elmúlt esztendőről, de nem is olyan, amivel maradéktalanul elégedettek lehetnénk. Sok még a tennivaló, sok még az olyan dolog, ahol már ma előbbre lennénk, ha ... Ha jobban, fegyelmezettebben dolgoztunk volna, ha maradéktalanul megtettük volna kötelességünket, ha mindig komolyan vettük volna feladatainkat. Az új esztendőt tehát éppen ■ezzel kell kezdenünk, a rendtevéssel a saját portánkon, annak megállapításával, mi az, amit már most megtehetünk, s amihez nem kell pénz, új gép, új gyár, nem kell több nyersanyag, csak az kell, hogy — becsületesebben dolgozzunk. K ívánni a boldog új évet, a jobb esztendőt — kevés. Kívánságokból megélni nem lehet, a kívánságok teljesülése, egyénileg és társadalmi méretekben is feltételezi és elengedhetetlenné teszi a cselekvést, a napról napra végzett szorgalmas munkát, a tervszerűséget, a tényezők reális mérlegelését, azaz mindazt, amit összefoglalva a szocialista építőmunka adottságainak nevezünk. Ez adottságok között van olyan, amely- lyel jobban kell élnünk, olyan is, amelyet bővíteni kell, jobban igazítani az élethez, rugalmasabbá tenni, s olyan is, ami felett eljárt az idő, ami helyett újabb, jobb kell. Az adottságok magukban csak elméleti tényezők, azok gyakorlati hasznosítása a mi közreműködésünkkel megy végbe. A velük való jó vagy rossz gazdálkodás valamennyiünket érint, hiszen a népgazdaság tart el bennünket, s kívánságaink teljesülése a nemzeti jövedelem alakulásától függ. Az elmúlt évben is megoldottunk jó néhány nagy feladatot, de adósságunk is nem kevés. Ahogyan a már nyilvánosságra került 1965. évi terv szavaiból is kivehető: sok még az adósság, Az elhúzódó beruházások, az iparban a létszám növelése nélküli termelékenységnövelés, az ésszerűbb készletgazdálkodás, a termelési költségek csökkentése — a közgazdasági tényezők száraznak tűnő sora, de e száraz fogalmak nagyon is zsebbevágóak, mert Izektől függ, mennyi kerül külön-külön fizetési borítékjainkba, s a nagy borítékba, amiből az ország gazdálkodik. Az ünnep csak akkor igazán ünnep, ha a holnapot Is látjuk. Ha arról sem feledkezünk el, hogy az ünnepek után hétköznapok jönnek, s ezek a hétköznapok döntik el, hogy a következő ünnepekkor — lesz-e mit ünnepelnünk? Szeretünk ünnepelni, szeretünk vidámak lenni, s ez nem hiba. De szeretni kell dolgozni is, cselekedni is, s ahogy az ünnepléskor szeretünk önfeledtek. lenni, olyan fegyelmezetteknek kell lennünk a hétköznapokon. Több fegyelemre van szükség az iparban, a mezőgazdaságban, mindenütt. A párt helyes és humánus politikája nemhogy kizárja ezt a fegyelmet, hanem megkívánja. Erről azonban elég keveset beszélünk. Ünneprontás most erről szólni? De hiszen ahogyan az ünnep a miénk, ugyanúgy a hétköznap is az. Az öröm mindannyiunké, de — a gond is közös! És aki ünnepelni akar, aki több örömet akar, aki gondtalanabb, köny- nyebb életre vágyik, annak a gondokból is többet kell vállalnia, annak a cselekvésből is nagyobb részt kell kérnie. Az 1965-ös év jubileumi év: felszabadulásunk huszadik évfordulóját ünnepeljük. Nem nagy jelszavakkal, díszes ünnepségekkel, hanem szorgos, látszatra szürke hétköznapi munkával, olyan tettekkel, amelyek összességükben jelentik az országépítő munka lenyűgöző nagyságát, s ami valóban ünneppé teszi az ünnepet. A húsz esztendővel ezelőtti napok romokra, halottakra, fegyverdörgésre emlékeztetnek. Ha úgy tekintjük a megtett utat, s ma nézzük a békés, gazdagodó magyar tájat, a sok színű magyar életet, elégedettek lehetünk, sokra jutottunk. De valóban elégedettek lehetünk-e? Sokasodó tennivalóink, megoldott gondjaink helyébe lépő új gondjaink jelzik, hogy nincs pihenő, megállás, a magunk kijelölte úton mindig előbbre és előbbre kell mennünk. Csak így érjük el mindazt, amire ígéretet tettünk, ami történelmi küldetésünk: magyar földön felépíteni a szocialista társadalmat, a kizsák- mányolóktól, elnyomástól mentes, mindenkit munkája után mérő társadalmat. Nem állunk egyedül e történelmi feladat betöltésében: ott van mellettünk szabadságunk első percétől kezdve a Szovjetunió, s ott sorakoznak mellettünk a testvéri államok is. Amit a történelemben soha nem sikerült megvalósítani, ami mindig a legnagyobbak álma volt, azt éppen a szocializmus valósította meg: a barátságot, a népek összefogását a Duna-medencében, a kis államok és nagyok önzetlen és testvéri szövetségét. Húsz éve, hogy önálló útra léptünk, s szinte egyidős ezzel, hogy egyenrangú szerepet játszik a történelemben Magyarország, nagy államokkal, kis államokkal, hogy négy évA kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A külügyminiszter beszámolt az ENSZ 19. ülésszakának eddigi eseményeiről és a magyar küldöttség tevékenységéről. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. A művelődésügyi miniszter tájékoztatta a kormányt a Moszkvában aláírt magyar— százados függőség után végre független lett! Csakis ez, a testvéri szövetség, az akarat egysége a béke megvédésében, terveink megvalósításában biztosíthatja, hogy az eddigi évekhez hasonlóan, az 1965-ös évben is sikerrel tegyük meg mindazt, amit akarunk, amit vállaltunk. Kis ország vagyunk — a kabarékonferansz kezdősora szállóigévé lett, sokat emlegetjük. Valóban, kis ország vagyunk, de mégis: mind több megbecsüléssel, mind nagyobb elismeréssel tekint ránk a világ, s növekvő eredményeink tovább öregbítik nevünket, hírünket. Nem kell szégyellni megtett utunkat, nem kell takarni valóságunkat senki elől. Bárki eljöhet — s jönnek is! — s megnézheti: mit tett a maga urává lett nép, hogyan gazdálkodik a maga országában. Tudjuk ezt. És tudjuk azt is — mindenkinél jobban — hol szorít a cipő, hol van szükség nagyobb erőfeszítésekre, többet tevésre. Szívesen vesszük a jóakaratú tanácsot, az önzetlen segítséget, de tisztában vagyunk azzal, hogy gondjainkkal elsősorban magunknak kell megbirkóznunk, s azzal is, hogy bajainkra magunknak kell megtalálni az orvosságot. Az új esztendő tervei nem látványosak, de szigorúan reálisak s éppen ezért — végrehajthatók. Végrehajthatók, de ehhez nagyon alapos munkára, körültekintésre, fegyelemre, takarékosságra van szükség. Arra, hogy az országépítő munkából mindenki kivegye részét, hogy a humánumot ne értelmezzék szemhúnyás- ként, hogy a rugalmasság ne lazaság legyen, a demokratizmus ne váljék a fegyelemsértők takarójává. Aki nem dolgozik, aki csak „élni” akar a szocializmusban, annak tudtára kell adnunk, hogy ilyeneknek nincs helye társadalmunkban. Aki azt hiszi, hogy semmi nem fontos, csak a maga boldogulása, bármi áron, az vegye észre — mert észrevetetjük vele —, hogy a közösséggel kerül szembe, s önzése, az anyagi előnyök hajszolása ideig-óráig boldoggá teheti, ha neki ez a boldogság, de a közösség másként, egészen másként értelmezi a boldogságot, az egyén és a társadalom boldogulását. S emmivel nem lesz köny- nyebb az új esztendő, mint az elmúlt volt. Feladataink nem lettek kisebbek, igaz, erőnk sem csökkent. Az új feladatok új lendületet kívánnak, s az újévi összegezés kell, hogy megadja ezt az új lendületet. Kívánságok, tervek — és cselekedetek, tettek összhangja. Boldog új évet — tegnap is sokszor elhangzott, ma is sokszor elhangzik. Mindig jobb esztendőt értjük alatta, jobbat, mint az elmúlt, eredményekben gazdagabbat, gondoljuk. És amikor az új év első napján kezdjük a munkát, s utána is, a hétköznapokon, erre gondoljunk, s eszerint cselekedjünk. Akkor nemcsak kívánni fogjuk, hanem teljesíteni is: boldog új évet. Mészáros Ottó szovjet kulturális munkatervről és kulturális kapcsolataink 1965. évi fejlődéséről, a Minisztertanács a tájékoztatót tudomásul vette. A kormány — az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének előterjesztésére — kinevezte a vízügyi törvény alapján működő tárcaközi országos vízgazdálkodási bizottság tagjait, majd napi ügyeket tárgyalt. Boldog új évet — mondjuk és írjuk ezekben a napokban hozzátartozóinknak, barátainknak, kívánjuk ismeretlen honfitársainknak és mindén népnek egyaránt. Boldog új évet — milyen régi és régóta ismétlődő szavak, de mennyire változó tartalommal! Az idősebb és középkorú nemzedék emlékszik: mit értettünk boldog új év alatt kerek 20 esztendővel ez- j előtt, amikor a szovjet hadsereg az utolsó csapásokat mérte a Magyarországot bitorló német és magyar fasiszta hordákra. Aztán a következő években, amikor megindult az újjáéledés a romokból és kibontakozott társadalmunk átalakulása a szocializmus útján. Hosszú lenne felsorolni e köszöntés tartalmának változását. Ma nemzetünk szabad, nem nyom bennünket a társadalmi osztályok heves érdekellentéte, törvényes rendben élünk, az egyes ember megbecsülésének alapja többé nem a régi privilégium, a családfa, a származás, hanem az oda- adóan végzett munka és magatartás. A boldogabb életben a magyar munkásnak nem kell megütköznie a tőkéssel, a dolgozó paraszt sem tart kiszipo- lyozóitól. Magunk formáljuk életünket: országunk gazdagságát gyarapítjuk, a társadalmi haladást támogatjuk az egész világon és harcolunk a békéért. Hazánk gazdasági fejlődése és ezen belül az egyes ember életkörülményeinek javulása két rajtunk múló feltételen áll: egyrészt azon, hogy a kitűzött gazdasági feladatok mennyire helyesek és előrevivők, másrészt azok végrehajtása miként válósul meg.. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a kitűzött gazdasági feladatok helyesek, a gazdasági fejlődés számottevő, ami életünk úgyszólván minden területén érezhető. Ezt bizonyítja gazdasági fejlődésünk egésze. Az ipari termelés mennyisége négy év alatt 40 százalékkal emelkedett. Leggyorsabban fejlődött a vegyipar, azon belül a műtrágyagyártás, a gyógyszertermelés, a műanyaggyártás. Új ipari kombinátok épültek, a régi üzemek nagy része korszerűsödött. Fejlődött iparunk teljesítőképessége. Előreléptünk a megkezdett úton a nálunk iparilag fejlettebb országok színvonala felé. A mezőgazdasági termelés — egyes évek kedvezőtlen időjárása ellenére — négy év alatt kb. 10 százalékkal emelkedett. Erősödtek termelőszövetkezeteink. A mezőgazdaság sok ezer géppel, szállítóeszközökkel, új gazdasági épületekkel gazdagodott. Terjednek az új technikai eljárások, nő a felhasznált műtrágya, a nagy hozamú vetőmag és növényvédőszer mennyisége. Ekképpen évről évre terebélyesedik nagyüzemi mezőgazdaságunk anyagi-műszaki bázisa. Jelentősen emelkedett a lakosság életszínvonala, amely megközelíti az ötéves tervidőszak végére előirányzott mértéket. Feltűnő a bérek és különösen a béren felüli juttatások gyors növekedése. A kifizetett nyugdíjak összege például 1960-ban 4,5 milliárd forint volt, 1964-ben 7 milliárd. A ! fogyasztási árak — az idény- cikkek és néhány, a táplálkozásban nem elsőrendű élvezeti cikk kivételével: szilárdak, í A parasztság jövedelme megközelíti az ötéves terv végére tervezett színvonalat, bár a mezőgazdasági termelés a tervezettnél lassabban emelkedett. Ebben az időszakban valósult meg a parasztság állami, egészségügyi ellátása, új szocialista eleme a paraszti életformának a nyugdíjellátás is. Rendszeresen bővül a lakosság kulturális ellátása, emelkedik műveltsége. Szocialista rendszerünk magasabbrendű- sége nyilvánul meg abban is. hogy nálunk a munkaképes korú fiatalok nagyobb hányada tanul középiskolákban, szakiskolákban és egyetemeken, mint a fejlettebb iparral é§ mezőgazdasággal rendelkező kapitalista országokban. 1964- ben 60 százalékkal többen i érettségiztek, mint 4 évvel ezelőtt. Az egyetemi és főis-' kólái hallgatók száma majdnem megkétszereződött, a televízió előfizetőik száma 1960- ban 103 ezer volt, most több mint 650 ezer. A megtermelt javak elosztása pártunk politikájának megfelelően úgy történt, hogy rendszeresen emelkedjék az életszínvonal és ugyanakkor ne feledkezzünk meg a termelés bővítéséhez szükséges beruházásokról sem. Az elmúlt négy évben sok létesítménynyel gazdagodtunk. Sok milliárd forint értékű berendezés és gép üzembe állítása tette könnyebbé, eredményesebbé a munkát. Az iparban az egy munkásra jutó gépek értéke négy év alatt átlagosan 26 százalékkal növekedett. Gazdasági eredményeink tehát számottevőek, és a jövőt tekintve is biztonságérzet tölthet el bennünlket. Gyáraink, szövetkezeteink, közi gazgatá- si irányító szerveink tevékenysége azonban nem mentes fogyatékosságoktól, hibáktól sem. Melyek ezek: — a munüka termelékenysége nem emelkedik tervszerűen, sok helyen nem kielégítő a termelés szervezettsége és a munkafegyelem; — a termékek önköltségének csökkenése lassúbb a tervezettnél; — a takarékosság elve a gyakorlatban megcsorbul, sok a pazarló építkezés és az egy év költekezés; — a műszaki haladás elmarad a követelményektől, sok termékünk minősége kifogásolható. Az új esztendő egyben ötéves tervünk utolsó éve. Az ötéves terv időszakában népgazdaságunk töretlenül és jelentősen fejlődött. 1965-ben,1 mint eddig, pártunk gyakorlatban kipróbált és bevált po-. litikáját folytatjuk a gazdasá-, gi munkában is. Folytatjuk áz ötéves tervben kitűzött feladatok végrehajtását. Emeljük az anyagi javak termelését, de nagyobb gondot fordítunk a termékek korszerűségére, mi-’, nőségére, a munka term ele- k-snységének emelésére és a termékek önköltségének csök-i (Folytatás a 2. oldalon) A Minisztertanács ülése