Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-24 / 301. szám

BOLDOG KARÁCSONYT! I. ÉVFOLYAM. 33. SZÁM 1964. DECEMBER 34. CSÜTÖRTÖK Újszilvás húsz éve szabad Földosztás — újjáépítés Jó érzés látni a fejlődő, egyre szépülő Újszilvást. Hosz- szú volt az út, amíg eljutot­tunk odáig, hogy egy tanyavi­lágból, egy szétszórt, több községhez tartozó településből villamosított, egészségesen fej­lődő szocialista falu legyen. A mai Újszilvás területét négy urasági birtok foglalta el. A Rejly-, Gombos-, Gyön­gyei- és Prónay-birtokra sze­gődhettek el cselédnek a pa­rasztok. 1945 előtt két kézen meg lehetett volna számolni, hány parasztember rendelke­zett valamire való földterület­tel. 1945 tavaszán itt is szétosz­tották a földet. Ezerkétszáz új­gazda összesen mintegy hat­ezer katasztrális hold földte­rülethez jutott. (Átlagosan öt hold egy újgazdának.) Meg­történt tehát az, amire ezer évig hiába vártak a magyar parasztok: övék lett a föld. Micsoda tavasz volt az! Mindenki örült, hogy vége a háborúnak. A falut a fővá­rosból leutazott lelkes agitáto­rok járták. Sokan eljártak a kastélyból lett pártházba, ahol nagyon sokszor volt izzó han­gulatú munkás-paraszt talál­kozó. Az újgazdák ilyen jel­mondatokat kiáltottak: ..Azé a föld, aki megműveli.'” ..Föl­det vissza nem adunk!”. ..Ásó­val. kovával is megvédjük a földet!". Mindenki hozzálátott saját földje mt^műveléséhez. Iga­vonó jószág kevés maradt a faluban, traktor pedig mind­össze kettő. Befogták a meg­maradt néhány szarvasmarhát is. Sokan voltak, akik ásóval és kapával forgatták meg a talajt. Kevés volt a vetőmag is. Az urasági magtárakból osz­tottak ki árpát, kukoricát és napraforgót, s ezt vetették el. Élelem sem sok volt a kam­rákban. Az akkori úignzdák közül egyet — Jónás Mihályt — megkérdeztem, hozván °mlék­szik azokra az időkre? Így vá­laszolt: — Nehéz idő volt az. A föl­det egy csont-bőr lóval szán­tottam. Bizony, sokszor ma­gam is a rúd mellé álltam és úív biztattam. A nehéz mun­kában az lelkesített, hogy most már az enyém az áhított föld. Bizony, akkor még nem gon­doltunk arra. hogy a földmű­velésnél is összefogásban van az erő. 1960-ban Jónás Mihály is belépett hat holdjával a szö­vetkezetbe. Az újjáépítés időszakában szinte az egész település épí­tett. Volt ezekben az építke­zésekben, beleértve a saját la­kásépítést is, komoly tervsze­rűség már akkor. A kommu­nisták előre látták és tudták, hogy a szétszórt településből hamarosan önálló község lesz. Ennek megfelelően kellett a szükség-középületeket is alakí­tani. A györgyei kastélyból pártház, a Rejly-tanyán posta­épület, községháza, szövetke­zeti központ és tejcsarnok lett. Ezeket a középületeket jórészt társadalmi munkával alakítot­ták át a megfelelő célra. Az ivóvízellátás megjavítá­sa érdekében helyrehoztak két artézi kutat, egy új kutat pe­dig a falu leendő központjában fúrtak. A jegesi és az újföldi részt két és fél kilométer hosz- szú úttal kötötték össze. A falujárók nemcsak agitá­torokat, hanem műkedvelő csoportokat is hoztak le hoz­zánk. Több esetben filmekkel is kedveskedtek nekünk. Az első film, amit Újszilváson játszottak a Talpalatnyi föld volt. A létrehozott helyi politikai és társadalmi szervezetek egy­re jobban megerősödtek A párt kezében tartotta a kez­deményezést. Irányította az EPOSZ munkáját, segített a társadalmi szervezeteknek, se­gített az új falut létrehozni. De erről majd legközelebb. Dudás István SZENTLÖRINCKÁTAN útfeltöltés, óvodaépítés társadalmi munkával Visszanyeri értelmét, becsü­letét a társadalmi munka Szentlőrinckátán. A tettek azt bizonyítják, hogy a község lakossága szíve­sen megy segíteni, ha ar­ra szükség van, mert lát­ja, hogy amit csinál, azt magának csinálja. Az elmúlt hónap végén két alkalommal is soha nem ta­pasztalt lelkesedéssel ragadtak a község lakói lapátot, ásót, targoncát lakóhelyük szépíté­se, gazdagítása érdekében. Egyik vasárnap utcafeltöltést végeztek, majd két munkaszü­az uj neti napjukat áldozták óvoda építésére. A társadalmi munka meg­szervezésénél. de magánál a munkánál is élen jártak a szcntlőrinckátai tanács­tagok, Gyetvai Sándor, Balázs Ist­ván. Kókai Kálmán, a község, a szövetkezet vezetői, Punyi József tanácselnök, Kókai Márton tsz-elnök. Nagy István vb-titkár, Imre Sándor iskola­igazgató és Vincze Pál, a köz­ségfejlesztési állandó bizottság elnöke. A szövetkezet adta a szállító­eszközöket. Hali hé, hali hó! Száguld velem Őz anyó! Szánkónk talpa ragyogó Repülünk majd Mint a hó. Minden háznál Meg-megállunk, Ajándékot visz a szánunk; Szeretetet minden szívbe Boldog békét A jövőbe, Minden ember megtalálja: Békesség lesz a világban. Karácsonynak fényessége Maradj velünk mindörökre! (Juhász Imre verse, Pataki Tibor rajza.) .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXNXXXVXví MII RAK TÉLAPÓ A KARÁCSONYFA ALÁ ? Ne hagyjuk az utolsó percre ! Évről évre igen sok bosszú­ságot és kellemetlenséget okoz elsősorban az utazó közönség­nek, de a vasút dolgozóinak is, hogy az ünnepek utolsó napján a délutáni óráktól kezdve az utolsó esti személy­vonalig hosszú sorok várakoz­nak a vasúti személypénztár előtt, hogy visszautazáshoz a jegyüket megváltsák. Mivel az állomásokon általában csak egy személy pénztár, s így csak egy személy pénztáros van egyszerre szolgálatban, érthe­tő, ha nem tut, minden igényt hiánytalanul kielégíteni. Ez azt eredményezi, hogy az uta­sok szidják a vasutat, szidják a személypénztárost és végül jegy nélkül kénytelenek szállni a vonatra. Ott aztán jön az újabb kellemetlenség. én igen. Két hónapja. — Ezért búsul? — Összevesz­tem Gizikével, a feleségem­mel. Az bosszantott fel, hogy elveszítette a kesztyűjét, s rá­adásul megkért, hogy dör­zsöljem meg a kezét, mert fá­zik. — Most mit fog cse­lekedni? — kérdeztem. — Utolsó csöppig megiszom a boromat. Aztán kesztyűt ve­szek ajándéknak és ha ezt is elhagyja, nem dörzsölöm meg többet a kezét — olyan erősen. Giziké, az előbb említett fiatal férj még fiatalabb fe­lesége szomorúan mondja, amikor vele is találkozom: — Első veszekedésünk volt a kesztyű miatt. Most mivel békítsem ki a férjemet? — Mit mondjak: — Ha vélet­lenül nincs a férjének kesz­tyűje, vegyen maga is neki egyet. K. Anikó idegesen nézi a kókai kirakatokat. Nem tud­ja, mivel ajándékozz^ meg katona vőlegényét. Most vo­nult be, karácsonykor teszi le az esküt. Anikó is megy a fiú szüleivel az eskütételre ARANYVASARNAP — Es a moher sál? (Pataki Tibor rajza) és nem tud határozni, nem tud választani. Tőlem kérdi: — Minek örül legjobban egy kiskatona? — Szerintem az első szabadságnak, de mi­vel maga azzal nem tudja megajándékozni, egy szép bo­rotvakészletnek is biztosan fog örülni. R. J.-né, a tóalmási tanács gazdasági vezetője a szülő szeleteiével beszél gyerme­keiről, Robiról és a kicsi szö- szi Zsuzsiról. — Divatterí- tőre várnak már nagyon ré­gen, hát most... Robi hatéves, első osztá­lyos. Szorgalmas, jól tanul. A szünet előtti utolsó taní­tási napon beszéltem vele. — Robika, mit adsz szüleid­nek karácsonyi ajándékul? — Kicsit meglepődve válaszol. — ötösöket, amit eddig kaptam. Zsuzsika •még óvodás. Úgy hallom, szépen szaval és éne­kel. — Mit vársz anyukáék- tól ajándékul? — Diavetí­tőt kértünk Robival együtt. ! Robika már látta is, hogy ! megvan! — És mi lesz a te < meglepetésed? — Ha majd ! karácsony este megkapjuk a ! vetítőt, megcsókolom anyu- ! káékat és azt mondom: — ! Kedves anyuka és apuka, I kellemes karácsonyi ünnepe- ! két kívánunk! t Urban László ! / — HÍREK í ! A lápióbicskei művelődési ; ház színjátszói Borda Imre \ igazgató rendezésében holnap \ és holnapután előadják az ! És bekopog a szerelem című ; háromfelvonásos zenés víg- ; játékot. ' Üj cipöboltot építenek Tá­; piószelén. Az üzlethelyiséget ' rövidesen átadják rendelte- \ tésének. ; A tápióbicskci Április 4. ; Termelőszövetkezetben Po­', csai Istvánt választották meg í elnöknek. akiknek már ott volt ; a kislány — nem \ tudlak ajtót mutatni j az Ismét beteg, lerom lőtt állapotú kis- j gyereknek. így lett', a gyermektelen Ben-', de Mihályékból két-', gyermekes család. j Ma Jancsika hat.'j Zsuzsika ötéves, van \ édesanyjuk és édes- \ apjuk. Minden ál- j műk és vágyuk telje- i sül, gondolataikat le-l sík o szülök. Zsuzsi-í ka babát és baba-j ágyat, Jancsi villa- j most és Zetort kap ; karácsonyra. ; Bendéék mindent\ elkövetnek, hogy a\ most már Bende Já- \ noska és Bende Zsu-! zsika ne érezze többéi a szeretet hiányát.', Bendéék példája', juttatta eszembe azt', a régen látott fii- í met, és most móri értem, hogy mit is; jelent az „édes mos-; toha”. j. i. : teljesült álmát zúzta szét pillanatok alatt. A tárgyaláson részt­vevők szemében a meghatottság köny- nyei csillogtak, ami­kor a nevelőapa kis házukra összekupor- gaiolt ötvenezer fo­rintját kínálta fel a gyermekért. Bendtné nem tu­dott többé gyermek nélkül élni. Azonnal újabb után érdeklő­dött, akit örökbe fo­gadhatnak. Megtud­ta, hogy Soroksáron van egy leányanya, aki lemondana kis­lányáról. És másnap már boldogan ölelte szí­vére Bendéné az ak­kor kilenc hónapos Zsuzsikát. De fél él múlva megjelent Já­noskával az „édes­anya". Bendéék — kében „mostoha szü­lét" mindent elkö­vetlek. Egy hónap alatt több, mint egy kilót hízott. Bendé­né nagyon megijedt a hirtelen kerekdedség láttán, és azonnal or­voshoz vitte a kisfiút. Az orvos megnyug­tatta, hogy az egész­séges fejlődés, a jól táplálás, a gondozás jele ez. Bot hónap alatt Já­noska annyit válto­zott, hogy rá sem le­heteti ismerni. Ek­kor érkezett meg az .édesanya" és gyer­mekét visszakövetel­te. Bende Mihály er­ről természetesen hallani sem akart. A kecskeméti bíróság nagy törvénykönyvei azonban megfosztot­ták szemük fényétől Az ítélet az évek be­inoótola Még mint kisgyer­mek, láttam egy na­gyon szép filmet, aminek a fenti címet adták Akkor nem egészen értettem, mii jelent. A közelmúlt­ban. módomban volt ezt tökéletesen meg­érteni. Tápiószőllősön él Bunde Mihály fele­ségével. Huszonkét évi házasságukból gyermek sajnos nem született. Végül el­határozták, hogy örökbe fogad­nak egy gyerme­ket. Bende Mihály Cegléden dolgozott, igy kérésükkel a ceglédi tanácshoz for­dultak. Kérésüket teljesítették, igy si­került a kilenchóna pos Jánoskát — aki i egyébként alig volt ; hit kiló — maguk- : hoz venni. A bete- ; ges, sovány kisgye- \ rek felépülése érde­, A karácsony a béke, a sze­retet és az ajándékozás ün­nepe. Az elmúlt napokban a járásunkban levő üzleteket is ellepték az emberek, öre­gek, fiatalok, vásároltak, s még ma is vásárolnak — aján­dékot. Sz. M.-né, a Nagykátai Szabó Ktsz vezetője kimondhatatlan örömmel újságolja: — Arany karórával ajándékozom meg a kisfiámat. — Boldogan be­szél kisfiáról. — Iskolás? — kérdezem az ismeretlen fé­lénkségével. — Igen. Elsős. — Ezt az ,.elsős" szót olyan büszkén mondja: — Első éves a tudományegyetem bio­lógia-kémia szakán. B. Gy. a tápiószecsöi föld alatti borozóban szomorko- dik. Fiatal férjek dühével iszogat búsan, egymagában. Kicsit félek a szecsői heves­ségtől, de azért asztalához ülök. — Leiszom magam — dörmögi mackó hangon, kí­nos szünet után. Inkább ma­gának mondta, mint nekem, de azért megkérdem tőle. — Miért? — Visszakérdez: — Ma­ga nős? — Nem. — Na látja, amikor a kalauz pótdíjjal szá­molja a jegyet. Mindezek elkerülése érde­kében az a vasutas dolgozók kérése, hogy akik a harmadik ünnepen szándékoznak el­utazni, már elővételben vá­sárolják meg jegyüket. Elővé­telnél csak azt a napot kell kö­zölni a pénztárossal, amely na­pon elutazni kívánnak. így el­kerülhető lesz a torlódás cs az eszzcl járó sok bosszankodás. S nem utolsósorban megköny- nyítik ezzel a vasutasok amúgy is nagyon nehéz, fárasztó és felelősségteljes munkáját. [ VADEMBEREK j | Tápiószelén a helyi föld- /, | művesszövetkezet kultúrcso- ^ I portja nagy sikerrel adta elő ^ í Tabi László Vademberek cí- ^ mű vígjátékát. A siker ré-1 szesei voltak: Náday Gyula $ művelődési ház igazgató, ^ Koncz Anna, Jónás Ilonka, $ Nagy Sándor és Koncz Sán- f dór. '■> A darab bemutatása jelen- j tős esemény a község kultu- ^ ralis életében. Tervezik a da­/ rab megismétlését Tápiósze- ^ lén, ellátogatnak Tápiószőllős- ^ re és Farmosra is. í------- j E lszokott a munkától $ A tápiószecsöi Németh Já- % nos két év óta nincs munka- £ viszonyban, elszokott a mun- í kától. Az italra viszont an- ^ nál inkább rászokott. Napon- J la lerészegedett és még azt a ; pénzt is elvette két gyermeke elöl, amelyet felesége kenyér- í re hagyott otthon. Ifjúság el- \ ■ leni bűntett miatt félévi bőr- ^ főnre ítélte őt a bíróság. Né- meth maga is beismerte a ^ bűncselekmény elkövetését és ^ kérte, hogy a bíróság köte- ^ lezze őt kényszerelvonó ke- 2 zelésre. 2 így is történt.----------------i

Next

/
Oldalképek
Tartalom