Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK' AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES ÁMEGYEI- TANÁCS LAPJA; Fokozni a munka hatékonyságát, csökkenteni a költségekét Az 1965. évi népgazdasági terv VIII. ÉVFOLYAM, 302. SZÄM AHA 1 FOKI NT 1964. DECEMBER 25, PÉNTEK ^J^edemeá karácsonyi ünnepeket! Mikojan hazaérkezett Háromnapos nem hivatalos finnországi látogatásának bffe- jeztével csütörtökön visszaérkezett Moszkvába Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Dobi István fogadta hazánk dániai nagykövetét Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön fogadta Ráth Károlyt, hazánk első koppenhágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, A kormány Tájékoztatási | Hivatala közli: A forradalmi munkás-pa- i raszt kormány megtárgyalta és jóváhagyta az 1965. évi j tervjavaslatot. Az 1964. évi terv teljesítését — előzetes adatok szerint — az alábbiak jellemzik. Az ipari termelés 1964-ben az előző évi ütemet meghaladó mértékben emelkedik. Előreláthatóan jelentősen túlteljesíti termelési tervét az élelmiszeripar és a vegyipar: néhány ágazatban és egyes, a népgazdaság szempontjából fontos termékek termelésében azonban elmaradás is mutatkozik. Az iparban a minőségi mutatók nem javultak kellő mértékben. Nem nőtt megfelelően a munka szervezettsége, a termelési terv túlteljesítése a tervezettnél nagyobb létszám és bér, valamint több túlóra igénybevételével történt. Nem a tervezett mértékben csökkent a fajlagos anyagfelhasználás és költségszint. A mezőgazdaságban a vetés- szerkezet a tervezettnek megfelelően alakult. A kenyérgabona-termés fedezi a szükségleteket, viszont az előirányzottnál kévesebb takarmány termett. 1964-ben kedvezően alakult és a tervezettet meghaladó mértékben nőtt az állatállomány, emelkedett az állati termékek termelése, az előző évinél körülbelül 5 százalékkal nagyobb a tej, 11 százalékkal a tojás, 3 százalékkal a vágó baromfi és mintegy 15 százalékkal a bor termelése. A többhetes országos esőzés hátráltatta az őszi betakarítást és szántás-vetést. Ennek ellenére a tervezett területen elvetették a kenyérgabonát. Elmaradás van a mélyszántásban. Az év folyamán bővült a í Az egyén diadala is ideig kell még próbálkoznunk, és keresnünk azokat az utakat, amelyeken járva az emberek könnyebben rátalálnak igazi érdekeik tudatos felismerésére. Sőt, léteznek ma még a társadalom érdekeit semmibevevő csoportok, amelyek kárt okoznak. M égis, az új társadalmi viszonyok mindennél erősebben hatnak, a feloldódás terjed, az újfajta emberi magatartás hódit, az emberek együtt kezdik keresni azt, ami boldoggá teheti őket. A felismerést segíti a tapasztalat is, amelyet méltán tarthatunk, egyik legerősebb szövetségesünknek ebben a folyamatban. „Ha te rosszul dolgozol, akkor én látom kárát, ha én silány munkát végzek, te is szenveded” — ez erős és kérlelhetetlen törvény. A köztulajdonnal szembeni érzéketlenség, az érték herdálása, a korrupt magatartás ma azt is felháborítja, akit közvetlenül ugyan nem rövidítettek meg, de látja, hogy az tőle is elvesz valamit, aki a társadalomtól elvesz. E tapasztalati megközelítés hatását kellően becsülve egyáltalán nem gondoljuk, hogy csak erre építsünk, csak ezt a spontán lehetőséget ragadjuk meg. Az egyénnek tudatosan is meg kell értenie, hogy milyen kötelességei vannak, s jóléte kiteljesedésének az ő hozzájárulása is feltétele. Értelmével is tisztáznia kell a társadalommal való kapcsolatát, akaratával is ki kell bontakoztatni a harmóniát közte és világa között. S ha nem is idealizálhatjuk például azt a több mint félmillió embert, aki részt vesz a szocialista brigádmozgalomban, tudatosságuk, törekvésük, elhatározásuk iránya kétségtelen, cselekvésük értelmét nem lehet tagadni. A maguk részéről megtették az első tudatos lépéseket a társadalmunkkal való mélyebb azonosulás útján, miközben saját boldogságuk, igazi emberi énjük megvalósulását is keresik. S ilyen példa, ilyen törekvés ma számtalan van — ezt a hibák szenvedélyes ostorozása közben sem szabad elfelednünk. oggal vagyunk optimisták a mi valóságunk, az ember jövőjét illetően. Optimizmusunkat már az is igazolta, ami eddig végbement, a jövő még inkább igazolni fogja. Társadalmunk, amelyet annyiszor rágalmaztak egyénellenességgel, ma azt szabadítja fel, ami legnemesebb az emberben, s azt sorvasztja el benne, ami nem tartozik -a belső lényegéhez, ami csupán elidegenedésének kifejeződése volt korábbi korszakaiban. S amit mi most a közösség diadalának tartunk, egyúttal az egyén diadala is önmaga felett. Rózsa László J vasút vonóereje és kocsiparkja, javult a közlekedés szervezettsége. Ennek eredményeként a közlekedés mintegy 9 százalékkal több árut szállított, mint az előző évben, így csökkentek az előző években tapasztalt nehézségek, minden szállítási igényt azonban az idén sem sikerült teljes mértékben kielégíteni. Ez év során a beruházások összege 10 százalékkal haladta meg az 1963. évit és kismértékben túlteljesül az 1964. évi beruházási terv is. Ebben az esztendőben — többek között — megkezdődött a termelés a Tiszai Vegyikombinát műtrágyagyárában, a debreceni Orvosi Műszergyárban, az egri Hajtómű- és Felvonógyárban, a Nyíregyházi Konzervgyárban, a tatabányai tejüzemben, a romhá- nyi Cserépkályhagyárban, a hidasi új brikettgyárban, a győri szeszgyár takarmányélesztő üzemben, egyéb más üzemek mellett tovább bővült a Szegedi Kábelgyár, és a Békéscsabai Konzervgyár. Átadták a forgalomnak az Erzsé- bet-hidat és a Ferenc Távbeszélő Központ új részlegét. Több fontos beruházás befejezése a tervtől eltérően áthúzódik a következő évre, ilyen például a Hatvani Cukorgyár bővítése, a szekszárdi gépkocsiforgalmi telep és Budapesten az Astoria szálló építése. Az 1964. év végéig átadásra kerül mintegy 18 000 állami kivitelezésű lakás, s további 1000—1500 lakás építését a jövő év első hónapjaiban fejezik be. Becslés szerint magánerőből több mint 30 ezer lakás épült, ennek támogatására 1964-ben az állami több mint 1,4 milliárd forint kölcsönt folyósított. 1964-ben tovább fejlődött a kulturális-, az egészségügyi- és szociális ellátás. Megépítették a többi között a keszthelyi Agrártudományi Főiskolát, a veszprémi egyetem 600 diákot befogadó kollégiumát. A bölcsődei és óvodai helyek szánra keréken 6800-zal bővült. Átadtak rendeltetésének mintegy 950 iskolai tantermet. A középiskolákban egyedül a nappali tagozaton tanulók száma csaknem 21 ezerrel az egyetemek. főiskolák és felsőfokú intézetek hallgatóinak száma kereken 10 ezerrel lett magasabb. Hatvan új falusi művelődési otthon nyitotta meg kapuit. Kétszáz egységgel bővült a könyvtárak hálózata. A tv-elő- fizetők száma a tervet jóval meghaladó mértékben több mint 200 ezerrel nőtt. Megépítették a Gyógyszer- ipari Kutató Intézetet. A kalocsai tbc-gyógyintézetet, a gyöngyösi SZTK-rendelőt. 3570 új gyógyintézeti, illetve szociális intézeti ágyat adtak át. 90 új orvosi körzet létesült. A nyugdíjakra kifizetett összeg 1964-ben az előző évihez képest kilenc százalékkal — kereken 600 millió forinttal — emelkedett. Az 1964. évi terv a lakosság jövedelmeinek jelentős, ezen belül a bérből és fizetésből élők egy főre jutó reáljövedelmének mintegy 3 százalékos növelését irányozta elő. Az előzetes adatok szerint a jövedelmek ennél valamivel nagyobb mértékben növekedtek. A kiskereskedelmi áruforgalom terve túlteljesül. Az év folyamán a takarékbetét-állomány több mint 4 milliárd forinttal nőtt. A külkereskedelmi áruforgalom 1963-hoz képest a tervezettet meghaladóan mintegy 8.5 százalékkal nőtt: az import az előirányzottnál nagyobb arányban emelkedett. Bővült az áruforgalom mind a szocialista, mind a nem szocialista országokkal. Az összes tapasztalatot figyelembe véve 1965-ben, amely a második ötéves terv utolsó esztendeje, azt kell elérni, hogy az éves terv jó megva(Folytatás a 2. oldalon) tozik-e az önzés, az uralkodni- vágyás, az erőszak — ma már kissé mesterkélten hangzanak. Az a lehetőség, hogy milliók tanuljanak, dolgozzanak és boldoguljanak, vagyis önmaguk tehetségét, képességét és hajlamát megvalósítva — éljenek — az elvontság állapotából a realitás talajára lépett. Az egyén azonosulása a társadalommal, akárhogy is nézzük: folyamat, a társadalmat megosztó régebbi ellentétek teljes feloldása úgyszintén. A kezdetné} tartunk, az igaz. amennyiben e folyamatot történelmi mértékkel mérjük, s a szocializmust magát is egy hosszú korszak „emberi háborújának” fogjuk fel. Jól mondta Schiller, a nagy német drámaköltő, hogy „A kor jellegének előbb fel kell emelkednie mély megalázott- ságából, amott ki kell vonnia magát a természet vak hatalma alól, s emitt vissza kell térnie egyszerűségéhez, igazságához és bőségéhez; több mint egy századra szóló feladat.” Mi azonban ebben a században élünk, habár a végszó kimondása még messze van: ezt a harcot vívjuk, és sok-sok csatát kell nyernünk, amíg az egyén és társadalom közötti harmónia korlátozás nélkül érvényesül. Az is igaz: ebben a harcban nem a morál-prédikációk segítségével, hanem mindenekelőtt az emberek életviszonyainak állandó javításával lehet eredményt elérni. Éppen ennek érdekében kutatják manapság oly buzgalommal például az anyagi, szellemi, erkölcsi érdekeltség érvényesítésének legegyszerűbb és leghatásosabb módjait. Azon fáradozunk, hogy az egyéni szorgalom, találékonyság még inkább beilleszkedjék a közös érdekek rendszerébe, az emberek az egyszerű, mindennapi tapasztalatok útján is rátaláljanak helyükre a kollektívában. Nagyon jól tudjuk, a közös gazdasági alap, amely milliók sorsát és érdekeit egyesíti, még nem zárja ki azt, hogy egye* kollektívák és egyének ne hallgatnának látszólagos és pillanatnyi érdekeik szavára. Egyik-másik gyár vagy szövetkezet erőkifejtése, boldogulási igyekezete nem mindig fedd a társadalmi érdekeket: esetleg nem azt termeli, vagy nem olyan minőségben állítja elő termékeit, amilyenre szükség van a munkamegosztás rendszerében. Hát még a gyáron vagy szövetkezeten belül hányféle ellentmondó egyéni érdekeltség működik. Azt is tudjuk, ma még nem mindenki képes közvetlenül is átgondolni, érzékelni munkájának társadalmi kihatásait és cselekedeteinek visszahatását a saját sorsának alakulására. Hosszú 1j . karácsony egy kicsit 2 a magunkról való 4 A gondolkodás ünnepe, | * * ilyenkor emberi lé2 tünk bennsőbb értelmét is ke- 2 ressük, azt, hogy mit valósí- 2 tottunk meg a bennünk rejlő 2 hajlamból, képességből és te- % hetségből. Voltaképpen tehát j/ azt kutatjuk, ami bennünket í a társadalommal összefűz. Hi- 2 szén amit hétköznapion bol- 2 dogságnak nevezünk, az he- 2 lyünk, lehetőségeink megtalálj lását jelenti. Sőt, a gondola- 2 tok felidézésére nem is szük- 1j séges az ünnep rendkívülisé- 4 ge: ezek amúgy is bennünk él- í nek. Társadalmunkat — tanú- 4 sítja ezt közéleti témáink 2 erősen morális töltése — vala- 2 mi lázas, kereső buzgalom 2 tartja hatalmában, hogy fel- 2 ismerje és feloldja a közösség- 2 ben élő egyén esetleges konf- ^ liktusait, megszüntesse azt a 2 századokra visszanyúló bizalmi matlanságot és görcsös állapo- 2"tot, amely az egyént a társa- 2 dalomtól eltávolította, s meg- 2 valósítsa a szocialista össz- 2 hangot. 2 A világ könyvpiacán nemré- 2 gén jelent meg új kiadásban 2 Gäeten Piconnák, ismert 2 francia filozófusnak egy 2 könyve: Korunk szellemi kör- 2 képe, amely szemelvények so- 2 rozatán keresztül mutatja be, 1j hogy Nyugat gondolkozói mi- ^ ként vélekednek az emberről, 2 az egyént a társadalommal 2 összefűző viszonyról, az em- 2 bér jövőjéről. A humanizmus- 2 ról, az emberről szólnak And- 2 ré Bretontól Albert Camus-ig, 1j Saint-Exupery-től Malraux-ig íj különböző módon és különbö- 1j ző értelemben, s mégis mind- 'j egyikben van valami csüg- 2 gesztően közös: „az ember tö- 2 kéletesíthető ugyan, de átala- 2 kíthatatlan, a jövője kétség 2 és bizakodás között vergődik, 2 ellentéte a társadalommal fel- 2 oldhatatlan.” Ahhoz, hogy sa- 2 ját világunk dinamikáját és íj távolodását a pesszimista vi- 2 lágképtől felfogjuk, talán er- 2 ről a pontról kell visszate- 2 kintenünk saját valóságunkra. 2 Arra tudniillik, hogy olyan 2 társadalomban élünk, ahol e 2 kérdések voltaképpen leszáll- 1j tak a filozófia katedrájáról, s 1j az emberi együttélés elrende- 2 zésének gyakorlati kérdéseivé 2 váltak. Nálunk már nem 2 ideák alakjában, hanem az 2 élet mindennapi gyakorlatá- 2 ban foglalkozunk az ember- 1j nek emberhez való viszonyá- 1j val, a kollektívával való kap- 1j csolatával, a társadalom, és £ benne a társadalmi tulajdon 2 irányában kifejlődő új felfo- 2 gásával. Azok a kérdések, 2 amelyek sokak számára nem- á rég még elvont moralizálás- 2 nak tűntek, s akörül forogtak 2 — s Nyugaton ma is akörül 2 forognak —, hogy megváltoz- 1j tatható-e az emberi természet, 1j alkalmas-e egy tökéletesebb 2 társadalom kereteibe való be- illeszkedésre, lényegéhez tar
