Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-31 / 305. szám

Nem lehet az ember fából... VASÁRNAP, a karácsonyi ünnepek harmadnapján, kí­váncsiságból betértem a nem­rég megnyílt sülyi italboltba. Azonnal elvonultam egy távo­li sarokba és minden szándé­kom az volt, hogy egy kis itó- ka mellett eltöltők egy órács­kát ebben a kedves helyiség­ben. Elhatározásomban nem egészen csalatkoztam. Valóban egy órácskát töltöttem el, azonban nem egészen úgy, ahogyan én elképzeltem. Nem maradhattam csendes szemlé­lődő, mert a köztiszteletnek örvendő Illés .bácsi, a tsz fogatosa és a nála vagy húsz évvel fiatalabb Ferenc ke­resztnevű — ugyancsak foga- tos — társa hirtelen karonfogott és nagy vigyázattal a pult­hoz kísért engem. Ezután szertartásos mozdu­latokkal háromszakaszos vers­ben, fülbemászó dallam kísé­retével felköszöntöttek. Mi­kor azonban ahhoz a részhez érkeztek, hogy a nevem vers­be foglalják, hirtelen elhall­gattak. — De hiszen, — szóltam ek­kor hirtelen, — én nem va­gyok sem János, sem Pista, hanem Laci! Illés bácsi azonban feltalál­ta magát. — Az nem tesz sem­mit, — mondotta, a ke­resztapja bizonyára János volt! El kellett ismernem, hogy igaza volt. CSAKHAMAR újabb embe­rek jöttek az italboltba. Vala­mennyit éppen úgy karonfo­gott a két kedves ember, mint engem. Előfordult az is, hogy véletlenül éppen Jánosra ta­láltak. Ekkor nagy örömri- valgás mellett azonnal meg­jelentek a korsó sörök, a fröccsök és a kevertek. A val­latás során a legtöbb esetben kiderült, hogy a szenvedő fél­nek még a keresztapja sem volt János. Illés bácsi azonban ekkor sem jött zavarba. Ha­marosan felfedezte, hogy a családfában ha nem is éppen János, de Pisla az bizonyára előfordult... MINEK CSŰRJEM, CSA­VARJAM a dolgot: csakha­mar népes, vidám társaság gyűlt egybe. A két kedves fo- gatos megteremtette az igazi jó hangulatot. A jó kedv min­den vendégre hamarosan át­ragadt. Békés mulatozásba egy asztalhoz ültek, körbe mindnyájan, és csendes nó­tázásba kezdtek. Az első da­luk valamennyiük igazi, ha­misítatlan hangulatát fejezte ki. Nemcsak Illés bácsi, na meg a Ferenc, hanem a Já­nosok és Sándorok, Bélák, Andrások, Gyulák és Ödö­nök egész sora poharát indu­latosan az asztalhoz ütötte. Ezután tüzesen egymás sze­mébe néztek és minden harag nélkül igy kiabáltak egymás­ra: — Nem lehet az ember fá­ból.. . ki kell rúgni a hám fá­ból! Krátky László MOHOR-VIIXEEE Pt S 1, MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA TETŐN k~* 4 ' ■ S' -Mr.WÍ' / '<■ <• VI. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM 1964. DECEMBER 31, CSÜTÖRTÖK IMindvnhi jjnbbnt srscrvtne ... Mit kíván az új évtől? Az óév vége felé a legtöbb ember számot vet az év ered­ményeiről, sikereiről, esetleg balsikereiről. Akinek nem volt jó éve, az jövőre jobbat szeretne; akinek pedig jó, az még jobbat. Feltett kérdésünkre a legkülönfélébb válaszokat kap­tuk, egyben azonban egyeztek. Mindenki jobbat szeretne, íme a válaszok: TÖTH LÁSZLÓ TSZ-BRIGÄDVEZETÖ: — Szövetkezetünk, a gyöm- rői Petőfi, ebben az évben már elég jól dolgozott, de ez­zel még nem vagyok elége­dett. Még mindig vannak olyan tagok, akik nem vesz­nek részt kellően a közös munkában. Azt remélem, hogy a következő esztendő meghozza a többi tagok mun­kakedvét is, előbbre lép a tsz. Egy saját problémám megol­dását is remélem az új évtől. Több mint tizenöt éve dolgo­zom a tsz-ben, nagy a csalá­dom, remélem, hogy a nyug­díjam ügye rendeződik majd. TREPÄK ISTVÁN, ÜZEMI MUNKÁS: — Szeretném, ha a követ­kező évben kevesebb baleset érne. Sajnos, munkahelye­men nagy a balesetveszély és az idén nekem bőven kijutott. A családi életem is szeretném | rendezni. És még egy apró kí­vánság: nagy disznót szeret­nék ölni hatvanöt telén. KELLNER FERENCNÉ, HÍRLAPÁRUS: — Rengetegen kénytelenek elmenni innen úgy, hogy ké­résüket nem tudjuk teljesíte­ni. Az én kívánságom tehát: nagyon jó ellátottság a kö­vetkező évben főként színes lapokból, ezzel együtt tehát nagyobb forgalmat. A családomnak boldogságot, békességet, az országnak pedig gyors előre­haladást kívánok az új évtől. RÉTVARI GYULA, MŰVELŐDÉSI OSZTÁLYVEZETŐ: — A művelődés terén az egész társadalom összefogá­sával, a pedagógusok és szü­lők még aktívabb közremű­ködésével tudunk fejlődést elérni. — Szeretném, ha az új esz­tendőben kevesebb lenne a pedagógusvándorlás, jobb len­ne a szakos ellátottság, csökkenne továbbra is a tanteremhiány, korszerűbbek lennének a po­litechnikai műhelyeink, s minden iskolában lenne ilyen célú tanterem. — A'z új esztendőtől remé­lem művelődési otthonaink korszerűsítését, otthonossá tételét és nem utolsósorban látogatottságát. Könyvtára­ink tervei és ötéves művelő­dési programunk előirányza­tának megfelelően' bízom ab­ban, hogy ismét jelentős lé­pést teszünk a téren, hogy minden lakosra egy könyv jusson. — Személyi kívánságom szorosan összeforr — csak­úgy mint életem — a műve­lődésügy előrehaladásával. Ahhoz pedig, hogy mindez megvalósulhasson: béke kell. Béke. fGyarmati—Blaskó) (Péterffy István felvétele) „A jó bornak nem kell cégér!" A vecsési szövetkezeti kultúrcsoport műsoros estie Mivel foglalkozik jövőre Vecsés község tanácsa? — Mi lesz nálatok vasár­nap délután? — kérdezi egyik ismerősöm. — A szövetkezeti kultúr­csoport rendez műsoros estet — válaszolom. — Ja, a ' Kiss Pistáék, ak­kor eljövünk, mert amit ők rendeznek mindig jó és szó­rakoztató. Viszontlátásra! — hangzik a felelet. És tényleg, vasárnap dél­után megtelik a művelődési otthon színházterme. Akik eljöttek, ismét nem csalód- j tak. Háromórás vidám szó- ! rakozásban volt részük, amit a csoport tagjai Kiss Pista vezetésével és hivatásos mű­vészek közreműködésével nyújtottak. A közönség pe­dig lelkes, hosszan tartó taps­sal jutalmazta a közremű­ködők játékát. Érdekes, jómagam egy pla­kátot sem láttam, a szer­vezést is a csoport tagjai végezték és a szövetkezeti dolgozók közül is számosán eljöttek. S akik nem jöttek el, azok bizony bánhatják — a legkö­zelebbi műsorig. — i! — Mint ez a munkatervből ki­tűnik, a községi tanács igen komolyan készül a következő évre. Nemcsak a végrehajtó bizottsági és a tanácsülések napirendi pontjait tervezték meg, hanem az állandó bi­zottságok munkáját is, sőt egyes ellenőrző munkák is elő­re tervezettek. A tanácsülés elé kerül meg­A kulturális szemle hírei MA: A tsz-ckbea folyó zárszám­adási és tervezési munkák politikai előkészítésére ké­szített intézkedési tervről; az 1965 első félévi munkaterv- röl tárgyai mai ülésén a já­rási párt-végrehajtóbizottság. A kulturális szemle ope­ratív bizottságához beérke­zett jelentések szerint Ecse- ren és Gyomron rendezték meg a községi Ki mit tud? vetélkedőt. A múlt héten tartott operatív bizottsági megbeszélésen úgy döntöttek, hogy a január végén meg­rendezésre kerülő körzeti vetélkedő előtt a két köz­ség győztesein kívül a KISZ- bizottság meghívásos alapon járási vetélkedőt rendez ja­nuár 17-én Monoron a köz- ■ ségi művelődési otthonban. A kulturális szemlére, a zsűrizés még tárgyilagosab- bá tétele érdekében, a bu­dai és monori járás csere- I zsűrit szervez. A január vé- i gén megrendezésre kerülő el- I ső járási színvonalversenyen Nemcsak a színjátszásról van szó III. Klubélet, távlati terv már a budai járásiak bí­rálják járásunk legjobb sza­valóinak szereplését. Sikamlós téma Az aluljáróról van szó, a gyömrőiről, amelynek veszé­lyes voltára már a jó idő­ben többször felhívtuk a fi­gyelmet. Azóta felszerelték már kétoldalt a kapaszkodó korlátot, de míg odáig el­jut az utas, számtalanszor nyakát törheti. A közelmúlt néhány fagyos napján azt ta­pasztaltuk. hogy az aluljáró homokkal való felszórását el­mulasztották. Reméljük, nem várják meg. míg az első ko­moly baleset figyelmezteti őket! \\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v u Zebra — félen A gépjárművezetőknek nagy örömöt okozott amikor Mo­noron, a főtéren a gyalog­átkelő helyeket kijelölték. (Magyarul: kifestették a „zeb­rát”.) A gyalogosok is na­gyobb biztonságban érezhet­ték magukat a kocsiúton veszettül rohangászó autók, motorok között, a motoro­soknak sem kellett annyit kapcsolni, fékezni. A tél be­állta aztán véget vetett az általános örömnek. Hó lepte el a „zebrát”, a kitaposott ré­szeknél csúszósabb volt az út stb. A Kossuth I-ajos és a Má­tyás király utca keresztező­désénél pedig az átkelőhely teljes szélességét a járdára lapátolt hóhegy foglalja el. Mellette öt méterrel pedig — a templom lépcsője előtt — szabad az út. zt mondják, nincsenek , egyforma emberek. Még $ az ikrek sem teljesen egyfor- ^ mák. Mostanában mégis min- $ dig összetévesztenek valakivel ^ — és mindig Pesten. Gondola- ^ taimba merülten megyek át ^ a Blaha Lujza téren, amikor % hangos kezétcsókolomot kö- J szön valaki és megemeli elöt- £ tem a kalapját. Riadtan né- % zek körül — talán másnak '/ szól a szives köszöntés. De í nem. Zavartan mérem végig $ — sohasem láttam. Mosolyog, % néz, vár, mintha régi ismerős % lenne. Na most mit csináljak? $ Végül is felvilágosítom, hogy $ nem ismerem, sose láttam. } Mire ö: % — Űristen! Ekkora hasonló­éi ság lenne? Ne akarjon átejte- f ni — teszi hozzá kópésan — | hát nem ott lakik a felettem ^ levő lakásban a harmadik ^ emeleten? $ — Nem, nem ott lakom — ^ mondom neki és továbbsie- ( tek. x ' Tl/fás alkalommal egy ifjonc $ ifi erősen fixiroz a villamo­sé son, kis taknyos, gondolom ma- gamban, kérd meg a mamát, 'é hogy igazítsa meg a nyakken- 'é dódét, amit nyilván most kö- % lőttél fel először, azzal kiné- % zek az ablakon. De mindig £ nem nézhetek ki, és amikor í pillantásommal visszatérek a HASONLÓSÁG MAI MŰSOR Mozik Monor: Mied néni két élete (szé­lesvásznú). Url: Adám két bordá­ja. Veesés: Kisértetkastély Spes- sartban (szélesvásznú). Értesüléseim szerint nem j eléggé kihasznált a községi j KISZ-szervezet székháza. A járási bizottsággal és a köz­ségi szervezet vezetőségével együtt, fél kellene mérni, mit ! lehet ott megvalósítani, mi- | lyen közös tevékenységre van ; lehetőség. (Gyomron ez a i kérdés a területi KlSZ-szerve- ) zettel már jó irányban fejlő- ! dik, sokat látogatunk egy- i máshoz, keressük az együtt­működés feltételeit.) ! Mezőgazdasági településről lévén szó, felvetődik egy termelőszövetkezeti klub létesítésének lehető­sége a termelőszövetkezetekkel kö­zösen, ahol a tartalmi mun­kát — a szövetkezet vezetői­vel megállapított céloknak megfelelően a művelődési otthon végezné. Az iparral foglalkozók mű­velődési lehetőségeit segíthet­né egy, a kefegyárban létre­hozott klub, amelynek tarta­lommal való megtöltése szin­tén lehetne a művelődési ott­hon feladata. Nem hiszem, hogy az üzem vezetői egy se­gítőkész ajánlat elől elzárkóz­nának. Alap lehet a semmiből Hold utcában fehér hajú, jól szituált külsejű férfiú jön szembe velem és már messzi­ről megjátssza a leghíresebb francia pantomim művész arcmimikáját. Meglepődés, el­ragadtatás, öröm és mosoly. Mosoly mind a harminckét ha­mis fogával. — Na de ilyen meglepetést!? Ilyen találkozást! Csókolom a kezét... és mielőtt megaka­dályoznám, már csókolja is. Ádáz mosollyal várom a fej­leményeket. — Hát nade ilyet... Hogy magácska semmit, semmit nem változott, olyan, ami­lyennek ott láttam a Szajna- parton. Atyaúristen. Szajna-part? Harmadik emelet... Szent­endre ... Szajna-part... Gyor­san összeszedem magam. Ma­ga is éppen olyan, mint ott a Szajna-parton. — Ugye? Nahát ezt meg kell ünnepelni édes... ezt a csodálatos összetalálkozást. — Hát jó — nézek fel rá legszebb mosolyommal — ün­nepeljük meg. Ülünk a hangulatos presz- szóban. Kíváncsi vagyok, hogy mit rendel. Akarom mondani, tárgyalásra az állandó bizott­ságok munkáján kívül az ivó­víztársulat 1965. évi terve; a községi közrend és közbizton­ság helyzete; a tűzoltót est ül et munkája. A tanácsülést igen érdekli a községből delegált népi ül­nökök munkája. Az előző évekhez hasonlóan meghall­gatja beszámolójukat. Természetesen az állandó bi­zottságok sem maradnak le a szakterületükön á szervek be­számoltatásával. A vb is fog­lalkozik részletesen a tanács szakcsoportjainak munkájá­val, az állandó bizottság munká­jával, s olyan területekkel, me­lyet ugyan tanácsülés elé nem visznek, de szükségesnek tartják, hogy az illető szerv munkáját ismerje a végrehajtó bizottság. Ilyen például a mű­velődési otthon, a posta, a a VIZÉP, a ktsz-ek, a mozi, az Elektromos Művek, a TÜ- ZÉP, az OTP, stb. Bár a tanács ilyen irányú munkája nem újszerű, hi­szen évek óta így ismétlődik, a komolv felkészülés a munka­terv kidolgozásában van és abban, hogy már második éve valamennyi tanácstag kézhez kapja a sokszorosított munka­tervet, s így maga is jó előre felkészülhet. V. V. indult és csaknem hetven fő­vel működő gyömrői nyelv­iskola egy hasonló létrehozá­sához. Folytatni, illetve sűríteni lehetne az árubemutatóval egybekö­tött kiállításokat a művelődési otthonban, ame­lyek — úgy tudom —, nem voltak sikertelenek. Abban is biztos vagyok, hogy a gimná­zium igazgatóságával egy át­gondolt, alapos terv alapján nagyon hasznosan lehetne együttműködni a község mű­velődési életének felvirágozta­tása érdekében. Ilyen együtt­működést nem elleneznének az iskola vezetői sem, ameny- nyiben ez nem sérti az iskola szabta kereteket. Ismétlem, nem ismerem, milyen kísérletek történtek ilyen irányban a községben, de az elmondottakra szinte magától adódik a lehetőség, természetesen nem úgy, hogy mindez egyedül a művelődési otthon vezetőjének gondja- baja legyen, hanem úgy, hogy a kezdeményezések tekinteté­ben és a megvalósítás során nemcsak a vezetésben érintet­tek bevonásával, de az ő se­gítségükre is megfelelő mér- ; fékben számítva, társadalmi üggyé teszik | járási székhelyünkön a műve- i lődés ügyét. : Ha idáig eljutunk Monoron ; és a járás többi községeiben • is, akkor jön a következő, el j nem hanyagolható és rendkí- j vül fontos feladat: i Sürgetően szükséges alapos ; előkészítés utón a járás egé- : szére távlati művelődési terv i kialakítása, figyelembe véve : ennek tartalmi és gazdasági : vonatkozásait egyaránt. A já- l rási székhely művelődési j munkájának részletkérdéseit : feszegető cikkek is felhívják í erre a figyelmet. Az eltelt : húsz esztendő mérföldkő, kor- : szakhatár a művelődési műn- I ka tekintetében is. Az eddig I folytatott gyakorlat mór nem ; kielégítő. A községekben j összegyűlő tény- és élmény- : anyag, amely a húszéves év­fordulóval kapcsolatban fel- ! színre kerül, arra kell figyel­meztessen. hogy ennek ered- ; ményeit már a következő évi tervezés előkészítése során dolgozzuk fel. Mérjük fel a í lehetőségeket és adjunk olyan, a járás társadalmi és gazda­sági helyzetének és várható fejlődésének megfelelő lehető­séget művelődési munkásaink kezébe, amely hosszú időre megszabja a művelődési tevé­kenység irányát. Furuglyás Géza hogy mit mesél rólam, illetve az alteregomról... — Szereti a sarokházat? Mert ott Párizsban imádta az édességet. — Itt is imádom! — mon­dom gyorsan. A dupla után már csillog a szeme és min­denáron fel akarja eleveníte­ni a Szajna-parti emlékeket és tovább is ünnepelni akar — a lakásán. Hüüü! jó lesz iszkol- ni. Elmondja, micsoda leme­zei vannak ... Kérdezi, mit szeretek? Mondom azt, hogy Párizsban szép a nyár! És hir­telen bevallom, hogy valaki­vel összetéveszt. Sose jártam a Szajna-parton. Az nyilván az alteregom volt vagy én va­gyok annak az illetőnek az al- teregója — akiről mellesleg megvan a jó véleményem — egyszóval, magam sem tudom már, hogy van ez. M eg sem várom, hogy szó­hoz jusson — faképnél hagyom, örüljön neki, hogy nem engedtem nyakig merül­ni téves illúzióiba. Én magam pedig beülök egy kozmetikus­hoz. Kiszedetem a szemöldö­köm, tízianpirosra festetem a hajam és az orrom plasztikai műtéttel fitosra csináltatom. Most már remélem, senki sem fog összetéveszteni az­zal a másikkal! Ferenczy Hanna villamos belsejébe, megint az a kérdő, zavarbahozó, kitartó tekintet. Leszállók, ö utánam. Megáll előttem. Viszketni kezd a tenyerem és már akarom mondani, hallja maga ilyen­olyan huligán, hát nem látja, hogy én nem a maga korosz- tályabeli vagyok. Kinek néz, minek néz engem? És majd sírvafakadok, hogy hát tény­leg: minek néz ez engem? Ő szelíd mosollyal ismét sze­membe akasztja bűvölő tekin­tetét. — Bocsánat... Ugye Szent­endrére utazik? — Mif szól hozzá? Nem uta­zom Szentendrére! — mondom dühösen. — Bocsánat... — dadogja — ilyen hasonlóság?! Gyilkos tekintetemtől meg­rettenve ugrik vissza a már mozgásban lévő villamosra. K i lehet az, akivel lépten- nyomon összetéveszte­nek? Hát olyan típus vagyok én, akiből tucatjával szalad­gálnak Pesten? Ez borzasztó! De — fogadkozom magamban kajánul — ha még egyszer összetéveszt valaki, beleme­gyek a játékba, bele én. És mit tesz a sors? Valahol a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom