Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

Az év utolsó tanácsülésére készülnek a járási tanács tag­jai. December 29-én rendkí­vüli tanácsülésre kerül sor, amelyen a tanácsok és a Ha­zafias Népfront együttműkö­dését vitatják meg. A napi­rend előadója dr. Bencsik Mihály járási vb-elnök lesz, aki ugyancsak ezen a tanács­ülésen terjeszt be jelentést a tanács és szerveinek 1964. évi testületi munkájáról. A járási tanács és végrehajtó bizottságának 1965. évi mun- katerv-tervezetét P.év János vb-titkár terjeszti a tanács­tagság elé. ■ VEZETŐSÉGIULES Karácsony, 1964 A vasutas énekkar díszhangversenye A ceglédi vasutas-énekkar a Cegléd 600 éve város ün­nepségsorozat végén — gon­dosan megszervezett est ke­retében — vett búcsút az évfordulótól. A dalkar fá­radozását, önfeláldozó mun­káját azonban a város kö­zönsége részéről nem kísérte teljes támogatás. Győré Sándor, a tanács mű­velődési osztályának vezető­je, melegséggel és sok szere­tettel értékelte dalosaink ed­digi munkáját, majd a Na- bucco bájos dallamával meg­kezdődött az előadás. A ren­dező dalkar lengyelországi műsorából adott elő négy dalt, majd Dunszt Mária Er- kel-díjas operaénekes és Ilosfalvy Róbert Liszt-díjas kiváló művész adott elő szebb­nél szebb operarészleteket. Benczédi Mihály nagy hoz­záértéssel vezényelte a 600 éves Cegléd jubileumára írt dalműveket, amelyek közül többet elkértek már hazánk nagyobb városai. Fábri Ti­borné és Bálint János szóló­számai még kedvesebbé tették a színvonalas ünnepséget. Vé­gül Benczédi Mihályt 25 éves karnagyi munkája alkalmá­ból Somogyi Ferenc, az ének­kar elnöke köszöntötte. Át­nyújtotta neki a díszoklevelet, egy serleget és sok-sok virá­got. 1000 forint + ellenőrzőlap Pataki Sándor Abony, Vas­vári u. 8. szám alatti lakos it­tasan vezette motorkerékpár­ját, s ráadásul á megengedett­nél nagyobb sebességgel haj­tott lakott területen. A járási rendőrkapitányság Patakit 1000 forintra büntette és az I. számú ellenőrzőlapját egy évre bevonta. A lámpa olcsóbb lett volna! Kelemen Ferenc Abony, Bar­tók Béla u. 7. szám alatti la­kos kivilágítatlan kerékpárral közlekedett. 200 forintra bün­tették. Expedíciós parancs! Szomszédom maga­tartása már a tava­lyi disznóvágáskor nagyon gyanús volt. A tőlük kapott hur­ka és kolbász színe, hasonlított arra, amit éppen én küldtem neki két nappal előbb. A véletlen az idén is úgy hozta, hogy majdnem azo­nos időszakban vág­tuk le a hízókat. Ag­gályaim elkerülése végett megoldást kerestem. El akar­tam kerülni, hogy ugyanazt a hurkát és kolbászt kapjam vissza kóstolóba, amit én küldök ne­kik. Hosszas töp­rengés után végre jó ötletem támadt. Vá­ratlanul két nappal későbbre halasztot­tam a hízóm halálra ítélését és a szom­szédom disznóvágá­sának napján áhí­tattal vártam a friss, finom kóstolót. El­múlt a vágás utáni Disznótoros kóstoló TELI OROMOK Örsünk elhatározta, hogy a szünetben is gyakran találko­zunk és együtt élvezzük a tél örömeit. Sajnos, a tervezett hó­csatákat és szánkózásokat az időjárás miatt nem tudjuk megtartani, de akad más szó­rakozásunk is a szünidőre. Készülünk a kulturális szemle bemutatójára, sokat játszunk és énekelünk. Felújítjuk a cik­keket a csapat faliújságján és az új évet jelmezes örsi össze­jövetellel köszöntjük. Egyik társunk a szünidő után Cseh­szlovákiába megy gyógykeze­lésre. Elhatároztuk, hogy ál­landóan levelezni fogunk vele és segítjük őt abban, hogy ne maradjon el a gyógykezelés miatt a tanulásban. Reggel Csilla elsö és második nap is, de a hőn óhaj­tott hurka és kolbász csak nem érkezett meg. Na, de ha én levágom a kisebbfaj­ta elefántra hason­lító hízómat — én majd küldök nekik. Én bizony nem le­szek olyan fukar. Vágás napján a hurka töltésénél az egyikbe beletömtem egy darab mosogató­rongyot. Az így meg­töltött hurkát zsineg­gel megjelöltem. Amikor a katlan for­ró vizéből kiszed­tem a hurkákat, azonnal megkeres­tem ezt a ronggyal is megtöltött májast, külön tettem, hogy szomszédom megtré- fálására még aznap este átküldhessem. Másnap este aztán furcsa dolog történt. Felkeresett szom­szédom és tisztelet- teljesen meghívott a disznótoros vacso­rájukra, mondván, hogy az idén azért nem küldtek kósto­lót, mert így a va­csorán még inkább eltudjuk majd mé­lyíteni jószomszédi kacsolatainkat. Hiá­ba sorakoztattam fel összes elfogad­hatónak vélt érvei­met, nem volt más hátra, menni kel­lett, annál is inkább, mert a jószomszédi viszonyon alapuló kapcsolatokat nem­csak szavakban kell hangoztatni, hanem tenni is kell annak állandó megjavítá­sáért. Mit sem sejtve ültem le a megterí­tett asztalhoz és ad­dig nagyon jól is Kulturális bemutató HÍREK — A járási úttörőelnökség orosz nyelvi versenyt szervez az általános iskolákban és az abonyi gimnáziumban. A versenyről a későbbiekben részletesen beszámolunk. ★ — A téli szünidőben sakk és asztalitenisz házi bajnok­ságokat rendeznek az úttörő- csapatok. ★ — A járási úttörőelnökség kisdobos szakbizottsága a kis­dobosvezető pedagógusok ré­szére bemutató foglalkozáso­kat szervez. Az első igen hasznos bemutató foglalko­zást Törteién tartották, a szünet után pedig Abony és Albertirsa pedagógusainak nyújtanak segítséget hasonló foglalkozásokkal. Ebben aztan mindenki meg­egyezik. Ha hiba van valahol, ne az embert okolják mind­járt, hanem meg kell nézni a körülményeket. A közösség ér­dekeit úgy szolgálja buzgón mindenki, ha az egyéni érde­ke is. ★ — Január elsejével kilépek! Lemondok a vezetőségi tagsá­gomról is. Tizenegy év után már jogom van ehhez ... — Miért tenne már ilyent Juci néni? Bántotta itt magát valaki? Most hagy itt bennün­ket, amikor már egyenesbe jö­vünk? Hova akar menni? — Nem megyek én el innen sehová! Itt dolgozok majd to­vábbra is a tsz-ben, de csak az uram nevén. Utána is jár nekem az SZTK, hát miért fi­zessük ketten?-J- Hát a nyugdíj? Már csak két év kell hozzá! Azt már igazán érdemes kivárni! — Egy családban csak egy fő kaphat úgyis, az uram pe­dig már kapja. Különben is mi az a kétszázhatvan forint? — Téved maga, Juci néni, még pedig nagyon! Magának két év múlva bőven meg lesz a tíz éve és 350 forint körül kap majd nyugdíjat havonta. A családnak pedig joga, hogy a magasabb nyugdíj mellé álljon!... Aztán meg később csak emelkedik a nyugdíj!? — Ez így igaz? — Jöjjön be hozzánk hol­nap az irodára, majd megmu­tatjuk a szabályokat! — Hát látjátok, hogy elbo- iondítják az embert a népek? Ezzel zárül a , vezetőségi ülés. A viszontlátással köszö­nő elnök valamit a jegyzetfü­zetébe ír. Akaratlanul is elol­vasom a válla fölött: „Idősze­rű a termelőszövetkezeti jog­szabály ismertetés!” Most egy olyan szeget talált fején, amely a megye sok termelőszövetke­zetében hibádzik... N. L Ifjú Nagy Mihály főmező­gazdász beszél éppen (érdekes, legalább negyven éves „ifjú”), hát őt hallgatják az asztalok körül. Bejelenti, hogy 150 Hampshire kakast vásárolhat­nak Üllőn, átlag másfél kiló­sakat, de fajtatisztát és egész­ségeset. Kéri a vezetőség hoz­zájárulását az alkuhoz. Meg­kapja ezt és újabb indítvány­nyal áll elő: — Most jelentkeztek a gép­állomási traktorosok, hogy ve­gye át őket a tsz. öt közül hármat igencsak javallok, mert jól járunk velük. Bimbó József, Angyal József és Koncz Sándor az, aki nálunk mindig jó munkát végzett. Traktorral együtt jönnének, mert felosz­lik a Nagykőrösi Gépállomás. — A másik kettő miért nem felel meg? Értenek ám a trak­torhoz azok is! Szeretik a gé­pet! — Az igaz, de a bort még jobban ... — Elég lesz nekünk három gép... Ilyen megjegyzések után hagyják jóvá a javaslatot, meg azt is, hogy Angyal Jó­zsefet nem a saját gépével, ha­nem egy idén importált MTZ- vel kérik. •k Égy kis vita kerekedik a kö­vetkező napirend körül. A ma­szek villanyszerelő havi öt­száz forintért jár ki a tsz-be javításra és most tíz mázsa kukoricát kíván vásárolni. Adjanak-e neki? — Vegyen a körösi piacon! — Ha már itt dolgozik, ad­junk neki, de csak szabadpiaci áron! De -akkor hol- út. a ked­e— Ott,'hogy a tsz gépkocsi­ja alkalomadtán beviszi neki. — Azért se dolgozik meg, amit kap... Az ellentétes vélemények eredménye az, hogy mégis vá­sárolhat tíz mázsa kukoricát a villanyszerelő, de csak sza­badpiaci áron. A tsz beszállít­ja majd a lakására. Ezzel azonban nem ér véget a vita a villanyszerelő körül. A több­ség kifogásolja a jelenlegi munkadíjazását. — Díjazzuk esetenként, a munka elvégzése után — ja­vasolja Mezei Mihály elnök. — Ügy sem járunk jobban! Felszámol az majd annyit, hogy kijöjjön a havi ötszáz... — Számoljon hatot-hetet, csak elvégezze a munkát. Ke­ressen amennyit tud, kutassa fel az összes hibát! A tsz-nek is ez az érdeke. Az ötszáz fo­rint mellett csak azt nézi, hogy mit lehet elhalasztani Nyolcán ülnek a T-alakra összetolt asztalok körül. Szo­kásos, soronlévő ülést tart a nyársapáti József Attila Tsz vezetősége. Kinn ködös, borús az idő, benn kályha duruzsol és az elmaradhatatlan ciga­rettafüst kering. Nincs rend­kívüli téma, csak hétköznapi, de ahogyan tárgyalnak, az ér­dekes. Mindenről mindenki szól, nyugodtan, természete­sen. Bátorság csak ott kell a szóhoz, hol nem tűrnek ellen- véleményt. HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT és legszebb ajándék az volt, ha szomszédunknak, ismerősünk­nek jó híreket tudtunk mon­dani. Vigasztalni tudtuk a vi­gasztalásra szorulókat, tájé­koztatni tudtuk őket a nem mindig pontos értesüléseink alapján arról, hogyan élnek a körülzárt Budapestre szorult hozzátartozóink, arról, mikor melyik község vagy város szabadult fel, arról, honnan, mikor és hová indult vonat és arról, honnan, mikor és ki jött vissza. Külsőségében is ünnepi for­máit kívántunk biztosítani en­nek a nagy készülődésnek. A szó akkori értelmében kiöltöz­tünk és mit sem törődtünk az­zal, hogy ruhánknak dohos, penészes szaga van. Valami­lyen mágikus erő árasztott el bennünket, valahogy új értel­mével és jelentőségével érez­tük ezt, hogy a béke és a sze­retet. cünnepére —- karácsony­ra készülünk. Ö rültünk a melegnek, örül­tünk a világosságnak és örültünk egymásnak, s az öröm ünnepének, karácsonynak. Jó­ízű volt a karácsonyi kalács, még akkor is, ha azt cukor helyett répasziruppal ízesí­tettük. Szép és kedves aján­dék volt egy kurta kis fenyő­gally, mert tudtuk, hogy Antal- majorból való, s tudtuk, hogy a ráaggatott szaloncukor nem valódi, hiszen cirokdarabká­kat, kavicsokat csomagoltunk selyempapírba és vontuk be, régebben már eldobott sztani- ollal. Azóta húsz év telt el. A mai karácsony gazdagabb is, ün­nepélyesebb is, s igazi jelen­tősége még inkább a béke és a szeretet. — és — M ég éreztük a levegőben a puskapor szagát, még frissek voltak a háború tépte sebek, még rettegtünk az el­nyomók visszatérésétől, még fojtogató érzéssel kínzott a bizonytalanság, de ünnepre készültünk. Ünnepi hangulat ülte meg a várost és ez a készülődés nagyon eltérő volt a koráb­biaktól. Valami bensőséges érzés árasztotta el környeze­tünket. Egyszerre megértőb­bekké váltunk. Nem okozott bosszúságot a sötétség, ha akartuk, elkerülhette figyel­münket a bombakráterekkel tarkított városkép és sokkal türelmesebbek voltunk, ha sor­ba kellett állni az ivóvízért. Űj formát és tartalmat ka­pott az embertársaink iránti tisztelet és szeretet. A felsza­badulás örömétől megittasulva nem akartunk senkinek sem ártani, inkább használni — se­gíteni. Örömet akarfunk sze­rezni egymásnak! Nem titkol­tuk el, ha tudtunkra jutott, hol milyen üzlet nyílt meg, azt is elújságoltuk, hol mit és mennyiért lehet kapni. Segí­tettünk és segíteni igyekez­tünk egymáson, mert éppen ez hiányzott mindannyiunk­nak. U ** nnepre készültünk és ezek az ünnepi készülődés, az örömszerzés, a vígasztalás és a reménytnyújtás új hajtásai voltak. Sok volt közöttünk a hadiözvegy, az elesett és gyá- molításra szoruló hadiárva, s még több az olyan, aki a hoz­zátartozók iránti aggódás fáj­dalmaitól szenvedett. Ajándékozásra készültünk és ez akkor olyan nehéz volt. Nehéz, mert azok is ajándék­ra szorulók voltak, akik aján­dékozni akartak. A legnagyobb vasariasban. roroajeteK io- kozottabb mértékben ruhái­tok és egyéb felszerelésetek tisztaságával és rendben tar­tásával. Gondoskodjatok ki­sebb testvéreitekről, segítsé­tek őket a tanulásban. A sza­bad időt úgy szervezzétek, hogy jusson elegendő idő az expedíciós feladatok elvégzé­sére és a tanulásra is. Most, az ünnepek alatt és a téli szünidőben sokat segíthettek. Ezt a munkát tavasszal az udvarotok és a ház előtti jár­daszegély gondozásával foly­tathatjátok és aktív részesei lehettek a virágos Ceglédért mozgalomnak. Városi expedíciós parancsnokság : Expedíciós őrsök! Pajtások! A városi expedíciós parancs- \ nokság felhívással fordul í hozzátok. Az expedíciós őrsök | részére megindítjuk az Üttö- : rők a családért mozgalmat, i Felhívjuk Cegléd város vala- i mennyi úttörőjét, hogy tekint- i se fontos feladatának a csa- i Iádban végzett segítő munkát, i Szüléitek sokat dolgoznak | értetek, gondoskodnak róla- I tok, gondtalan tanulástokról, i Háláljátok meg szüléitek ! gondoskodását azzal, hogy se- i gítetek a ház körüli munkák- i ban. | Segítsetek lakástok tisztán I tartásában, az udvar és a ház | előtti járda gondozásában, a i konyhai munkákban és a be­éreztem magam, amíg a hurkára nem került sor. A tányé­romon gőzölgött, finom illatával pom­pázott a pirosra sült hurka, amikor vil­lámra szúrtam és ké- selni kezdtem. A második falatnál éreztem, hogy rongy van a számban. Szólni nem mertem, de nem is tudtam volna, az illendőség kedvéért inkább le­nyeltem az egész mosogatórongyot. Bármilyen kelle­metlenül is éreztem magam, a vocsora utáni poharazgatás közben elismerő sza­vakkal dicsőítettem szomszédom hurka­készítési művészetét, amihez hasonlóval csak akkor találkoz­tam, amikor a kórhá­zi gyomormosás „gyönyörűségeit” él­veztem. —sor. Az utolsó tanítási napon tar­tották az Örkényi úti iskola pajtásai a kulturális szemle bemutatóját. A szellemi vetélkedővel egy­bekötött bemutató első részé­ben az úttörőéletből, az űrku­tatásból, a sport- és zenei életből vett kérdésekre vála­szoltak a versenyzők. A vetél­kedő után a csapat kulturális munkájából adtak ízelítőt az őrsök tagjai. Szavalok, mese­mondók, énekesek és népi tán­cosok váltogatták egymást a színpadon. A jól megválasz­tott pergő műsorszámok kelle­mes élményt jelentettek a né­zőknek. Örvendetes, hogy a be­mutatón igen sok pajtás sze­repelt. A bemutató után boldo­gan vették át a jól megérde­melt jutalmakat Palatínus An­dor csapatvezetőtől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom