Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

Pártbizottsági ülés Hétfőn, december 28-án ülést tart a járási pártbi­zottság. Napirenden: a tsz- pártszervezetek 1964. évi miinkájának értékelése és a pártvezetőség-választások ta­pasztalatairól szóló tájékoz­tató. Az év utolsó tanácsülése kedden lesz Gombán. Ezen megvitatják: hogyan érvé­nyesül a szövetkezeti de­mokrácia a tsz-ben és ér­tékelik a tanács és a taná­csi szervek ez évben végzett tevékenységét. IGAZOLÁS — Tanácsi igazolási kér­tem arról, hogy édesanyám­mal közös háztartásban élek mesélte pilisi ismerősöm. — Ismervén a szokásolcat, két tanúval felfegyverkezve ál­lottam meg az illetékes tiszt­viselőnő színe előtt, tiszte­lettel folyamodván egy iga­zolásért. De ő zordonan a körzeti tanácstaghoz utasított, mondván: hozzak attól egy írást, s úgy térjek vissza két tanúval együtt. Melles­leg: a tisztviselőnő szemé­lyesen is ismer, tudja, hogy az igazolandó körülmények fennállnak. Minek akkor eh­hez még papír is, a két ta­nú mellett? Mondja, nem bü­rokrácia ez? De, igen! (R-) ÜGYELETES ORVOS 25- én, Gyomron, Mendén: dr. Lányi Péter, Monoron: dr. Balogh József, Üllőn: dr. Csizmadia György. Vecsésen: dr. Nagy Lajos. Ügyeletes gyógyszertár Monoron, mind­három napon a Vöröshadse­reg úti. 26- án, Gyomron, Mendén: dr. Halmai Géza, Monoron: dr. Bathó László, Üllőn: dr. Leyrei' Lóránt, Vecsésen: dr. Pauchli Géza. 27- én, Gyomron, Mendén: dr. Halmai Géza, Monoron: dr. Pálfy Ferenc, Üllőn: dr. Csik Pál, Vecsésen: dr. Simon Sándor. DALOSESTET rendez 26-án este hét óra­kor a gyömrői szövetkezetek énekkara a járási művelődési házban. Az esten Mozart, Haydn és más zeneszerzők műveit hallhatják az érdek­lődők. A karmester szere­pét Bánky Tamás tölti be. KÁVÉ - MINDENNAP A várható nagy karácso­nyi és szilveszteri forgalom­ra felkészült a gyömrői Ha­lászkert is. A napokban be- Jr szerelték a kávéfőzőgépet, így mindennap lesz majd presszókávé. (Eddig csak szombat-vasárnap lehetett kapni.) Asztalfoglalásokat is már előre elfogadnak az ün­nepekre. MŰSOR Mozik Ecser, p—sz: Mi ketten meg a ló. V: Valahol Európában. Gomba, p_sz: Hattyúdal. V: Majdnem bal­eset. Gyömrő, p—sz—v: Némó ka­pitány. Matiné, v: A vár titka. Maglód, p: A gyilkos és a lány. Matiné, p. A boldogság országa. Sz—v: Élők és holtak I, II (széles­vásznú). Monor, p—sz: Hol a tá­bornok? V—h: A vérdij (széles­vásznú). Matiné, v: Milliók kerin- gője. Nyáregyháza, p—sz: Egy ember, aki nincs. V: Randevú Koppenhágában. Pilis, p: Szereti az embereket professzor úr? Sz— v: Igen. Matiné, v: Kis fiúk. Tá- piósáp, p—sz: Súlyos döntés. V: Éva aludni akar. Tápiósüly, p— sz: Élők és holtak I, II. V: Az arany ember. Űri, p—sz: Majdnem baleset. V: Budapesti tavasz. Ül­lő, p: Különös hajótöröttek. Mati­né, p: Tanár úr kérem. Sz—v: Egy taxisofőr halála. Matiné, v: Kas- mir földjén (szélesvásznú). Vasad, p—sz: Honfoglalás I, II. V: Dip­lomácia óh. Vecsés, p—sz: Lövés a ködben. Matiné, p: Bogáncs. V— h: Nincs többé válás. Matiné, v: Afrikában jártunk. M0N01!*VIDfn FE S T, M EG VE I HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA TÉL VI. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM ————_________ 1964. DECEMBER 25, PÉNTEK Kemény telet ígér az erdő A szitáló eső birkózik a maroknyi parázzsal, a fris­sen tört gally különben is nehezebben kap lángra, az eredmény hát torkotmaró, könnyetcsaló füst. „Kip- kop” kopácsol a száraz fá­kon néhány keménycsőrű harkály, az egyik felénk sandít, s amikor látja, hogy ismerős ül a mohaverte tuskán — kopácsol tovább. K éri János erdész szeme a szalonnadarabokat lesi a fákon, ahol nagy harcot vív a feketedolmányos kis énekes: a cinke meg a tolakodó fekete­rigó. Fadarabot ragad az er­dész, a szándékot megsejti a kibicelő garázda madársereg és néhány fával arrébb libben. — Azért ilyen szemtelenek és bátrak, mert itt nem dur­ranhat a puska, védett terület az erdő. Varjú is van ezer­szám, hajlik az ág, szinte a fa is, ahol megtelepszenek. Az ott vetési varjú valamennyi, jó szándékú madár; de azok a nagy testűek amott, a szürke­dolmányosak, már a kotlóstól sem félnek, s viszik a kiscsir­két is ... Harminc ember fát döntöget, szabdalják, jelzik, osztályoz­Kövér a nyúl, a fácán - Harminc ember fát döntöget Séta a sorsjegyes Török egykori birodalmában zák. Reccsen, nyekken a hosz- szú törzs, ahogy földet ér. — Tizenöt évvel ezelőtt ma­gunk is telepítgettük — mond­ja az erdész —, s ím, ilyen rövid idő alatt hogy megnőt­tek, megnyúltak ezen a rossz, terméketlen homokon. Itt dúlt a front heteken át húsz évvel ezelőtt. Vigyázva haladt az ásónk is, amikor dugtuk a cse­metét, mert aknák, gránátok egész sorát rejtette a homok. A sorsjegyes Török bankáré volt ez a terület, valamiféle mulatós színésznő verte el... A kidűlt fa bütüjét (tuskó- ját) nézi, s az évgyűrűket karcolja a körme. — Olyan ez a tuskó, mint az évekre visszamenő me­teorológiai feljegyzés. 1955-ben például száraz, forró idő járt, alig milli­méteres a geszt, 1959 vi­szont annál jobb volt, fél centi az évgyűrű vastagsá­ga. Az erdő nagy része gyorsan fejlődő nyárfákból áll. Nemes valamennyi! A szultán pasasa, az orrozó cseh és a vétkes kegyelem Tanulók dolgozataiból ol­lóztuk ki az alábbi kedves „bakikat”: Lúdas Matyi: „Matyi a lúdakat nem adta Döbröginek a szabott áron alul.” Kuruc költészet: „Az erdő szélén hat darab szegénylegény tűnik fel.. Arany János: „ ... balladákat is írt a ma­gyar nép sorsáról és hogylété- ről.” „ ... verseiben a jobbágyok rosszullétét írta le.” „Arany János költészetét azért szeretem, mert jól meg­van fogalmazva.” Egri csillagok: „A szultán Török Bálintot akarta Budára tenni pasasá­nak ...” Toldi: „... a zsombék besüppedt alatta, s ekkor Miklós kikez­dett a farkasokkal...” „György Miklóst felidegesí­tette” „Miklós elbúcsúzott anyjá­tól és testvére haragjától, ami mellé fektette a farkasokat...” „Miklós meghökkentette a bikát...” „Miklós meg a cseh lekezel­tek, aztán a cseh orrozni akart...” SAKKVERSENY KI MIT TUD? A téli szünetben sem áll meg az úttörőélet Monoron a Kossuth iskola úttörőcsa­patainál. Folytatódnak az őr­si ki mit tud-ok, a sakkozók pedig kétnapos válogatóver­senyen döntik el, hogy kik képviselik az iskola színeit a további versenyeken. Ameny- nyiben az idő engedi, meg­kezdik az előkészületeket a korcsolyaversenyre is. „Miklós legyőzte a csehet, erre a királytól megkapta a vétkes kegyelmet.” (fogarasi) Válasz cikkünkre: A gépállomás nem leltároz A december 19-én megje­lent A gépállomásnak fonto­sabb a leltározás? című cikk sérelmes a gépállomásra néz­ve, mert nálunk nem folyik leltározás, ilyet senki nem rendelt el. Felelős vezető be­osztású dolgozó ilyen nyilat­kozatot nem tett. 1964. de­cember 18-án 78 erőgép dol­gozott különböző, a megren­delők szerinti munkán. Berzsenyi Zoltán gépállomási igazgató S zínes tollú fácánok pipis­kédnek, ugranak a fahéj alatt megbújó báb után s visz- szaesnek, mint a megrakott nehéz zsák. — Elhíztak, hosszú télre készülnek. Különben csehszlo­vák valamennyi. — Kétkedő arcomat látva az erdész, hoz­záfűzi: — Szélesebbek, na­gyobbak, mint a mi fajtáink. Vérfrissítés céljából telepítet­ték át. A mieinket meg Nyu­gatra viszik. Az erdészház előtt 12 szelíd tekintetű őz a vájút nyaldossa. \ — A suta már megint elkó- i borolt! — jegyzi meg az er- i dész, mintha a család tagjait: tartaná számon. — Naponta többször találkozunk, ismer­jük mi már egymást. Tizenegy etetőráccsal várjuk a telet, alig mozdulnak el onnan, amíg tart a zord idő. — A fiatal fákon lucerna­csomók lógnak, ezt eszi a nyúl, nem pedig a fiatal fa héját Most nyúl aztán van bőven! Bár a lapi fajtát elvitte a kö­zeli rokonság okozta vérbaj, a mezei nyulak azonban a nagy nyugalom közepette úgy meghíztak, oly sűrű a bunda, kemény a háj, a tízes siyét nem is fogja. Ez különben ke­mény telet jelent! — Az erdészeti igazgatóság felügyelete mellett egy hektá­ros kísérleti telepünkön az avar humuszt képző, talajt ja­vító hatását figyeljük, külön­böző fafélék gyökerének fej­lődését. A tapasztalatokat az­tán a telepítések során fel is használjuk. Mert most is ál­landóan telepítünk. Elnyúlva lapul a fák kö­zött amott egy zöldre fes­tett kereketlen busz. Az Ikarusz vadásztársaságé, innen indulnak vasárna­ponként, s jaj annak a vadnak, amelyik messzi kó­borol az erdőtől. Belesünk az ablakon: tíz kényelmes ágy, hosszú asztal, székek. Az őzek újra elénk kerül­nék, megbámulják az ide­gent. De már velük a su­ta is. Kiss Sándor a® iES® ■ m ^§í I ■ j •'it HP ;ffp $s ^ (Szujó Béla felvétele) ^\\\>N\Vv\k\\\\\\VS\V^\V\\\\XV>^\^^ Érettségi és szakmunkás-b izonyítvány A fodrászlánynak sem elég csak csinosnak lenni Könyv a tükör alatt Ha valaki belép a Járási Szolgáltató Ktsz monori fod­rászrészlegébe, azonnal feltű­nik neki valami: a tükrös asz­talkákon gimnáziumi tanköny­vek hevernek, s az ifjú — és milyen csinos! — fodrászlá­nyok, asszonyok, ha nincs ép­pen vendégük, kezükben tör­ténelem- vagy földrajzkönyv- vél buzgón tanulnak, készül­nek a félévi vagy évvégi be­számolókra. Jelenleg négyen tanulnak a monori gimnázium esti tago­zatán Herminka néni „lányai” közül: Varró Etelka, Facsar Márta, Bencsik Józsefné és Ignácz Józsefné. Divat lenne? Azt hiszem, valami egészen más. Manapság még a férfiak előtt sejn elég a nőnek „csak” csinosnak lenni, hát még a fodrásznőnek! S a fodrászszö­vetkezetben a lehetőség meg­van a tanulásra: sok az úgy­nevezett „holtszezon”, amikor a burák - üresen állnak, ven­dég alig lézeng az üzletben. 2800 köbméter földet mozgattak meg a gyömrői Pe­tőfi Tsz tagjai a péteri úttól bevezető Töves-majori út épí­tésénél. Az út egyszeri kővel való lebontása befejeződött és már a napokban járható lesz. Hogy miért? Talán a mono­ri lányok, asszonyok nem igény­lik a „rendes fejet”, az ápolt hajat? — Dehogynem — mondja Herminka néni, Miskolczi Dé- nesné. — Csakhogy van egy furcsa előítélet a szövetkezet­tel szemben: a magukat „job- bak”-nak, ,.előkelőbb”-eknek tartó vendégek . sikknek tartják, ha maszekhoz járhatnak és szívesen várakoznak ott két-három órát is. Persze, nem panaszkodásként mondom, hi­szen azért nekünk is van munkánk! Varró Etelkát találtam ép­pen műszakban a gimnázium­ban tanulók közül, s miután fejemet rendelkezésére bocsá­tottam, s ő „munkába vette”, az asztalán fekvő könyvekre pillantottam. Balzac: Emberi színjáték, Oravecz Paula: Kó­cos. — Nagyon szeretek olvasni, a kötelező irodalom mellett mindig szakítok időt egy-egy ifjúsági könyvre is. Érthető, hiszen Eta még egészen fiatal, s így ő is mint a többiek, keresi az ifjúsági irodalomból problémáira a vá­laszt. 1963-’ban tette le a szak­munkásvizsgát, s még ebben az évben iratkozott be a gim­názium esti tagozatára, ahol az első évet négyes átlaggal végezte. Most tehát már „ko­moly” másodéves. — Terveim? Érettségi után szeretnék Vecsésre kerülni, hiszen onnan járok be Monor- ra, s a vonatok ilyenkor so­kat késnek. Búcsúzóul még elmondják, hogy van egy érettségizett ta­nulólányunk is: Tabányi Má­ria. Elgondolkoztató: vajon melyik a jobb megoldás? Érettségi után még néhány évig tanulólánynak lenni, avagy a mestervizsga után még négy évig tanulni? Mindkét esetben találunk előnyöket és hátrányokat. Majd néhány év múlva, ha mindketten végez­ték — ki itt, ki ott — bizo­nyára le tudják mérni, melyi­kük boldogult könnyebben. A cél, mindenesetre, mind­két esetben: azonos. Fogarasi Olga

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom