Pest Megyei Hirlap, 1964. december (8. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

1964. DECEMBER 20, VASÁRNAP MST TIECVEf ^íirfap 3 Az új Magyarország születése írta: Molnár Erik akadémikus, országgyűlési képviselő HÚSZ EVE annak, hogy a né­met fasizmus és a magyar nyilas rendszer végvonaglá- sai közepette megszületett Debrecenben az új Magyar- ország. A háború még folyt és a szovjet hadsereg a fa­siszta csapatokat csak a Ti­szántúlról és a Duna—Tisza közéről verte ki. Üszkös ro­mok borították ezt az or­szágrészt. A városokban ki­égett házsorok, a vidéken rombadőlt tanyák. Az utakat kilőtt tankok szegélyezték, a vasúti sineken mozdulatla­nul álltak a lebombázott vagonok roncsai. A pusztulás képe volt ez, úgy látszott, mintha eipusztult volna Ma­gyarország. A régi Magyarország való­ban el is pusztult, összeom­lott az államszervezet, amely csendőreivel és szolgabírái- val gúzsba kötötte a ma­gyar népet, s utoljára még a fasiszta demagógiában ke­resett menedéket. A fa­siszta erőszakszervezet kép­viselői eltakarodtak a szovjet csapatok elől. Elmenekültek a földbirtokosok, a kapitalis­ták, s a középosztálynak a régi rendhez erősen húzó tag­jai is. De visszamaradtak, az ősi röghöz ragaszkodva, a magyar dolgozók, visszama­radtak a munkások és a pa­rasztok, akik az évszázados igának, az idegen és a ha­zai elnyomók uralmának ösz- szetörőit üdvözölték a szov­jet csapatokban. A romok közt rögtön új élet kezdett csírázni. A ma­gyar dolgozók hozzáláttak ahhoz, hogy életüket ök ma­guk megszervezzék. A szov­jet parancsnokságok minden segítséget megadtak ehhez. Minden községben, városban megalakult az új népi köz- igazgatás. Kezdetben, amíg a had­műveleti színtér közel volt, minden község és város, egy­mástól elszigetelve, mint meg­annyi apró köztársaság élte napról napra a maga szűk­körű, a helyi érdekekre kor­látozott életét. De ez a hely­zet rövidesen megváltozott. Megjelent, az illegalitás bék­lyóiból kiszabadulva, a Ma­gyar Kommunista Párt, a ma­gyar élet újjászervezője és hozzáfogott ahhoz, hogy a felszabadult országrész dara­bokra hullott társadalmi erőit ' összefogja, megmagyarázza a tömegeknek azt, ami történt, és kijelölte a közvetlen fel­adatokat. A Magyar Kom­munista Párt kezdeményezé­sere Szegeden a demokrati­kus pártokból megalakult a Magyar Nemzeti Független­ségi Front, amely részletes programot adó kiáltvánnyal fordult a magyar nemzethez. A községekben, városokban kezdtek megalakulni a de­mokratikus pártok, az addigi szűk horizont kitágult, az élet politikai tartalmat ka­pott. A következő nagy lé­pés, 1944 december elején, a debreceni tanácskozás volt. A községek, városok vezetői, a Magyar Kommunista Pár; kezdeményezésére összegyűl­tek és megállapodtak az ideig­lenes nemzetgyűlés összehí­vásában. Kidolgozták a vá­lasztási szabályzatot. maid visszatértek városaikba. Itt összehívták a választók gyű­léseit, amelyek megválasztot­ták a demokratikus pártok­ból az ideiglenes nemzetgyű­lés képviselőit. Ilyen előz­mények után ült össze Deb­recenben 1944. december 21- én az ideiglenes nemzetgyű­lés. AZ IDEIGLENES nemzetgyűlés az állami szuverenitás, az ál­lamhatalom birtokosának nyilvánította magát. Teljes joggal. Hatalma a felszaba­dult terület népi szervezetei­nek akaratában, a felszaba­dult nép akaratában gyökere­zett. Persze a „jogfolytonos­ságban” megnyilvánulásál hiába kereste volna valaki a debreceni nemzetgyűlésben. Az ideiglenes nemzetgyűlés nem a földbirtokosok és a ka­pitalisták jogainak folyto­nosságát, nem a nép jogtalanságának folytonossá­gát fejezte ki. Az ilyen ingfolytonosságot tagadta, és jogait a nép akaratából me­rítette. De ugyanakkor a ha­ladó történeti erők folyto­nosságát képviselte. Mély szimbólum volt ab­ban, hogy az ideiglenes nem­zetgyűlés Debrecenben gyűlt össze, abban a városban és abban a teremben, ahol 1849- ben Kossuth Lajos forradal­mi országgyűlése ülésezett. Ez az országgyűlés kezdte meg a feudalizmus lebontását; Debrecenből irányította Kos­suth Lajos kormánya az or­szág függetlenségéért folyó, felszabadító hadműveleteket. Akkor a küzdelem elbukott, a feudalizmus lebontása el­akadt, a polgári demokrati­kus forradalom befejezetlen maradt. De a haladásért a harc tovább tartott. A ma­gyar nép, amelynek sorai­ban ott voltak még az első magyar proletárforradalom, a Tanácsköztársaság veterán­jai, újra kezébe vette a de­mokratikus és a független­ségi harc zászlaját és a kom­munisták vezetésével melen­gette ezt a zászlót Debre­cenben. Újra megindult hát a harc Debrecenből a polgári demokratikus forradalom be­fejezéséért, a nagybirtokrend­szert megszüntető földre­formért, megindult újra a harc az ország függetlensé­géért, a német iga lerázásá­ért. De a harc történeti feltételei egészen mások voltait, mint 1849-ben. Nem az egyedül ma­radt magyar nép küzdött most az egyesült nemzetközi reak­ció ellen, bukásra ítélve. A magyar nép vállairól még a fegyveres harc terhét is levet­te a szovjet hadsereg, amely i győzelmesen szorította a né- , met elnyomókat és magyar cinkosaikat az ország határai i felé. Amikor az ideiglenes: nemzetgyűlés összeült, a győ- | zelem már biztosítva „volt. Csak el kellett vágni"'«' jogi j szálakat, amelyek az országot a német fasizmushoz fűzték, j Ez volt az első dolga az ideig- i lenes nemzetgyűlés által vá- i lasztott kormánynak. Az ideig- lenes nemzeti kormány hadat i üzent a fasiszta Németország- ' nak, s ezzel a magyar nemzet j felsorakozott a Szovjetunió, a nemzetközi haladás tábora ■■ mögé. Az ideiglenes nemzetgyűlés ! Debrecenben már a jó ügy j biztos győzelmének tudatában | ülésezett. Amikor a nemzet- l gyűlési képviselők december 23-án szétszéledtek a felszaba­dított országrészben, a lakos­ságnak már egy szilárd kor­mány megalakulásának hírét vihették meg. Az ideiglenes nemzeti kor­mány munkája azonban csak ekkor vette kezdetét. A fel­adatok éppenséggel nem vol­tak kicsinyek. Kormány volt, de a kormány hatalmát ki kel­lett még építeni. A felszaba­dult. de darabokra hullott or­szágrészt össze kellett fűzni a központosító kormány igazga­tás szálaival. S ezt háborús vi­szonyok között kellett vég­hezvinni, amikor vasút, tele­fon, posta nem működött, olyan csekély apparátusra tá­maszkodva, amely miniszté­riumonként három-négy szo­bát is alig igényelt. AZ ELSÓ napokban a kor­mány tényleges hatalma nem­igen terjedt ki nagyobb terü­letre, mint Debrecenre és kör­nyékére. De a szovjet hatósá­gok segítsége ezúttal sem ma­radt el. Járművek átengedésé­vel, saját hírszolgálati eszkö­zeik- rendelkezésre bocsátásá­val siettek az ideiglenes nem­zeti kormány segítségére. így a felszabadult országrésszel fokozatosan kiépültek a kap­csolatok. Budapesten és az ország töb­bi, még fel nem szabadított részében mindenki tudott a debreceni nemzeti kormány működéséről. Tudtak róla és várva várták a felszabadulás pillanatát, amely a német el­nyomók és a fasiszta hatalom­bitorlók uralmának végét, a törvényes nemzeti kormány működésének kezdetét jelen­tette. Az ideiglenes nemzeti kormányba vetett reménység nem is volt hiábavaló. Amikor Budapest felszabadult, de la­kossága a pusztító éhínségnek nézett elébe, az ideiglenes kormány hatalma már elég szervezett volt ahhoz, hogy — a szovjet segítség mellett — az egész felszabadult országrészt mozgósító élelmiszerakcióval siessen az éhező Budapest se­gítségére. A debreceni kormány tevé­kenysége 1945. március 15-én emelkedett tetőpontjára. A kormány ünnepélyes ülésen deklarálta a nagybirtokrend­szer megszüntetését és a földet átadta a földműveseknek, s nyomban azután, teljes szer­vezettséggel, megindult a föld­osztó akció. A debreceni kormány ösz- szetétele nagyon vegyes volt. A kommunisták mellett ott ült Horthy három tábornoka, egy gróf, Bethlen István egy híve és két jobboldali szociálde­mokrata is. De azért ez a kor­mány mégis nagyot alkotott, történelmi jelentőségű tetteket vitt végbe, a történe­ti szükségszerűség eszkö­zeként. Ennek feltéte­lét megteremtette a szovjet hadsereg elsöprő győzelme és a Magyar Kommunista Párt irányító szerepe, amely leküz­dött minden bizonytalanságot, minden tétovázást, minden el­lenállást, amely a kormány­ban megnyilvánult AMIKOR az ország 1945. áp­rilis elején teljesen felszaba­dult, az ideiglenes nemzeti kormány áttette székhelyét Budapestre. A kormány tevé­kenysége ezzel új szakaszba lépett, amelynek közvetlen feladata a lerombolt ország helyreállítása volt. Az alapot ennek a feladatnak és a ké­sőbb kibontakozó nagy fel­adatoknak , a megoldásához az ideiglenes nemzetgyűlés • te­remtette meg. Általa vette a magyar nép sorsának irányítá­sát a saját kezébe. Ez volt az a történeti fordulópont, amely Magyarország felemelkedésé­nek és szocialista fejlődésének útját megnyitotta. Üj fejezet kezdődött Magyarország tör­ténetében, amelynek lapjait az átmeneti hibák leküzdése után, maguk a magyar dol­gozók írják meg a kommunis­táik vezetése alatt. Adventi csoda a zsámbéki templomrom tövében „Ezután fogta az öt kenye­ret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte és tanítványai­nak adta, hogy osszák ki a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizen­két kosár kenyérmaradékot szedtek össze.” (Szent Lukács 9. Ifi—17.) Történt pedig 1964 esztendővel utóbb ezekben az adventi napokban, hogy a zsámbéki földművesszövet­kezeti kisvendéglő táviratot kapott az IBUSZ-tól, mi­szerint negyvenöt idegen zarándok jön a régi templom romjainak megtekintésére, aztán disznótoros ebédet kíván. Sertéshús ugyan ezúttal bőven volt a földműves­szövetkezet húsboltjában, de a torhoz szükséges belső­ségek nem. Vettek tehát gyorsan egy 112 kilót nyomó süldőt a helybeli termelőszövetkezettől és azt Juhász Béla boltvezető leölte. Miután vérét vette, máját és tüdejét átadta Kovács Józsefnek, a kisvendéglő veze­tőjének. Számla szerint pontosan két kiló volt a máj, két kiló a tüdő. Vásárolt még hozzá egy kiló 20 deka húst is, hogy a szokásos kolbász meg a sült se hiányoz­zék a tányérról. Fizetett pedig Kovács a belsőségért és húsért an­nak súlya szerint összesen 90 talentum-forintot. Má­jat és tüdőt és a hús egy részét bélbe töltötte, a többi húst megsütötte és 45 adag lett abból. Ettek az idege­nek mindnyájan és jóllaktak. Másnap pedig Zsámbékra hitetlenek érkeztek a Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőségtől és hallották a negyvenöt idegen jóllakattatását, összesen négy kiló belsőségből és egy kiló 20 deka húsból. Kí­váncsiskodni kezdtek, eddig azonban nem jutottak a csoda nyitjára, hogyan kovácsolt abból ennyi ember­nek toros ebédet a vendéglős. Azóta még mindig ku­tatják, mert pogányok és nem hisznek a csodában. Pedig Zsámbékon csoda történt. Bizonyság rá, hogy a tor végeztével a vendéglős meg neki segítő csa­ládja több kosár pénzt, 1080 forintot szedett össze. Ha­bár ez már nem is számítható csodának, miután a 45 idegen disznótoros ebédjéért fejenként 24 forintot kel­lett fizetni... Sz. E. Felhoffer János állatgondozó idomított sólymával Didó kutya neveltjeivel: Turkász és Röfi vaddisznókkal. Gazdájuk, Szigeti Pál gondnok (MTI Foto: Kovács Gyula felv.) A HARMADIK HELYRE KERÜLT Lezajlott az állami gazda­ságok gépi kukoricabetaka­rítási versenye. Ennek során még a kedvezőtlen időjárás ellenére is nagyszerű eredmé­nyek születtek. Megyénkből a Dáhszentmiklósi Állami Gazdaság kombájnosa Ka­cséra József a harmadik he­lyen végzett az adapterrel fel­szerelt kombájnvezetők kö­zött. A dánszentmiklósi ver­senyző az ősz folyamán 5140 mázsa szemeskukoricát ta­karított be, szemben a Szek­szárdi Állami Gazdaság első helyre került kombájnveze­tőjével, akinek teljesítménye 7217 mázsa kukorica volt. A fegyverek jó kezekbe kerültek Krausz Flórián négy évig volt a légierő navigációs tiszt­je. A fegyveres szolgálat, a „mindenki egyért, egy min­denkiért” törvénye-fegyelme neki sem ismeretlen. Tartalé­kos tiszttársai hívták a mun­kásőrségbe, s szívesen ment: I legalább hasznosíthatja a ha­diakadémián szerzett tudását. ! Egyetlen gondja volt csupán: ! pártonkívüli létére, befogad- !ják-e? 1 Ma már mosolyog ezen. A j kiképzésben elért. eredményei mindennél jobb „ajánlólevél- ■ nek” bizonyultak: lövészetben í kiváló lett; a terepgyakorla- j tok, harcászati feladatok vég­rehajtása során derekasan | helytállt; az elméleti kikép­zésben a legjobbak közé tar- ! tozott. * Kilenc veterán búcsúzott a j Lakatos Péter munkásőr- '■ zászlóaljtól. Tizennyolc fiatal I lépett a helyükbe. A géppisz- I tolyok, melyeket elődeiktől át- j vettek, nehéz, drámai időkben | is híven szolgálták a pártot, a népet. Most is jó kezekbe ke­rültek ... 1 Nyíri Éva elszorult torokkal ismétli az eskü szövegét. Aztán egy elő­lép közülük, s átveszi a fegy­vert a leszerelő veteránok egyikétől. Izmos ökle megfe­szül a géppisztoly szíján iz­galmában. — ... ígérjük, hogy sem rá­tok. sem a tőletek kapott fegy­verekre nem hozunk szégyent... Pracsal János „civilben” a Csepel Autógyár járműgyárá­nak diszpécsere. Szinte gyerek­fővel jelentkezett a néphadse­regbe. Tizennégy esztendei hi­vatásos szolgálat áll mögötte. Innen hozta magával a fegy­verek szeretetét. Kitartásával, fegyelmezett magatartásával már a féléves előképzés so­rán kivívta magának társai megbecsülését. — Faliújságszerkesztő vol­tam az üzemi pártalapszerve- zetben. Nem becsülök le sem­milyen pártmunkát, megbíza­tást, de úgy éreztem, ennél többet is tudnék tenni. A hí­vó szóra ezért jelentkeztem a munkásőrségbe. Én sokat kap­tam a párttól: tanulási lehe­tőséget a hadseregben és a gyárban egyaránt. Most már nem kapni — adni szeret­nék ... TÉLI PIHENŐ A Magyar Filmgyártó Vállalat gödöllői termeszetfilm- : telepének „állatsztárjai” 1964-ben több magyar film epizód- szerepét játszották. A komoly munka után megérdemelt téli ; pihenőjükre tértek. A telep gondnoka Szigeti Pál nagy szak­értelemmel látja el kedves állatait. „Én, Bellus Géza, a munkás­őrség tagja esküszöm, hogy pártomat, hazámat és népemet, a marxi—lenini eszmén ala­puló nemzetközi munkásmoz­galom vívmányait minden osz­tályellenséggel szemben a pro­letárdiktatúra minden eszkö­zével, ha kell, életem föláldo­zásával is megvédem .. .” Tizennyolc ' elfogódott hang ismétli az eskü szövegét. Ti­zennyolc férfi áll a színpadon, reflektorok fényében. Tizen­nyolc — jobbára fiatal ember —. akik hat hónappal ezelőtt talán nem is ismerték egy­mást, s most életútjuk itt fu­tott egybe, a ráckevei járás Lakatos Péter munkásőr- zászl óaljában. ,,... Elvtársaimat a harcban támogatom, őket cserben nem hagyom...” Bellus Gézát ez hozta ide: az együvé tartozás iránti vágy. Mert öt azok hagyták cser­ben, akiket legjobban szere­tett, akikre leginkább rászo­rult ... Húszegynéhány esztendejé­ben három emberöltőre való tragédia sűrűsödött. Szülei eldobták maguktól. Állami gyermekotthonban nevelke­dett. S mire kereső korba cse­peredett. övéiben „felébredt” a megcsúfolt „szülői szeretet”: még az általános iskolát sem hagyták befejeznie, hét osz­tály után visszakövetelték. S míg kortársai a „lasztit” ker­gették önfeledten, ő gyermek­fővel kenyérkereső lett. Pénzt, minél több pénzt ke­resni — erre kellett szüleinek. Szakképzettség nélkül, pusz­tán a fizikai erejével. Hajszol­ták — s ő engedelmeskedett. Az évek gyorsan elszaladtak, s szakmát tanulni sosem volt ideje. így .érte a katonaidő, s így a családalapítás. Most már a szükség is kényszerítette, hogy jól fizető munka után nézzen. Ezért lett kocsikísérő. Családja olykor egész héten nem látja. Van olyan nap, amikor négyszáz mázsát rako­dik kocsira fel, kocsiról le. —,[ Szűkös lakáskörülmények között élünk,- s tavasszal vár­juk a második gyereket. Tisz­tességes fedél kell a fejük fö­lé. Meg kiscipő, télikabát, minden, ami egy gyereknek szükséges. Minden, ami... ne­kem nem volt... Aki csak hetykén félrevá­gott sapkájával, a vezetőfülké­ben látja, nem is gondolná, milyen sebeket hordoz magá­ban még most is. ¥ Tizennyolc ember áll a szín­padi reflektorok fényében, s

Next

/
Oldalképek
Tartalom